Petőfi Népe, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-15 / 63. szám

Egy holtág ébresztése (. oldal A tárgyalóteremből 1. oldal Művelődés, irodalom, művészet 5. oldal Sport, keresztrejtvény 7. oldal NEMZETI ÖSSZEFOGÁSSAL A SZOCIALIZMUSÉRT, A BÉKÉÉRT Szombaton reggel az Építők fellobogózott, ünnepi köntöst öltött budapesti Székházé­ban megkezdte munkáját a Hazafias Nép­front VII. kongresszusa. A kongresszusi te­remben a Magyar Népköztársaság címerével ékesített vörös és nemzetiszínű mezőben Kölcsey sorai: „Hass, alkoss, gyarapíts: a haza fényre derül!”, körben a karzaton a mozgalom legfőbb céljait tükröző feliratok: „Nemzeti összefogással a szocializmusért, a békéért!”, „A nemzeti egység fejlődésünk legfőbb forrása” és „Szocialista demokrácia: közös gondolkodás, együttes cselekvés!”. A tanácskozás kilenc órai megnyitóján — Magyarország társadalmának osztályait és rétegeit képviselve — 1100 küldött és meg­hívott vett részt. A népfrontkongresszus elnökségében he­lyet foglaltak: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, a Politikai Bizottság tagjai, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Apró Antal, az Országgyűlés elnöke. Ott voltak a tudomány, a művészet képviselői, az egyhá­zak vezetői, Magyar Nők Országos Tanácsá­nak, SZOT-nak, a Magyar Partizán Szövet­ségnek, a Vöröskeresztnek, a Magyar Szoli­daritási Bizottságnak, a KISZ-nek, az úttörő­szövetségnek, a munkásőrségnek, az Or­szágos Béketanácsnak, a SZÖVOSZ-nak, és a nemzetiségi szövetségeknek képviselői. a Hazafias Népfront VII. kongresszusa • Az Építők székházának ünnepélyesen feldíszített nagyterme, a kongresszus szín­helye. (Tóth Sándor felvételei) Összekapcsolták a Szojuz—T-4-et az űrállomással Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: MOSZKVA összekapcsolták a Szojuz T—4 űrhajót a Szaljut űrállo­másból és a korábban célhoz ért Progressz—12 teherűrhajó­ból álló kozmikus komplexummal- Az újabb szovjet űrexpe­díció már meg is kezdte a munkát az űrállomáson. 9 Vlagyimir Kovaljonok és Viktor Szavinih űrhajója a rajt után 24 órával, pénteken este már ■ meg­közelítette az űrállomást, mivel azonban ekkor a földi irányító- központ rádiókapcsolatán kívül eső körzetben haladtak a Föld fö­lött, attól mintegy 120 méterre „megálltak” — megvárták, amíg a rádiókapcsolat helyreáll, s csak akkor közelítették meg a Szalju- tot. A központ képernyőin ha­marosan jól láthatták az űrhajó televíziós kamerájának képét. Az összekapcsolást az automatikus berendezések irányították, s az pontosan 23 óra 33 perckor követ­kezett be moszkvai idő szerint. A földi irányítóközpontban nagy tapssal fogadták a sikeres manő­vert. Több mint kétórás ellenőrzés következett: az űrhajósoknak meg kellett vizsgálniok az összekap­csolás szilárdságát, azt, hogy az űrcbjekturnok légmentesen van­nak-e egymáshoz kapcsolódva. Csak valamennyi ellenőrző műve­let elvégzése után kaptak enge­délyt az átszállásra, az összekötő ajtó felnyitására. Elsőnek a ta­pasztalt „őslakos” Vlagyimir Ko­valjonok ment át a Szálj útra, ő egyszer már 140 napot töltött az űrállomáson, őt követte az expe­díció újonca, Viktor Szavinih. A két űrhajós az első órákban a legfontosabb berendezések üzembe helyezését végezte el, s csak hajnalban tért pihenőre. A két űrhajós ezután megkezdi a legfontosabb karbantartó munká­kat, kicserél egyes berendezése­ket, kirakodik a teherhajóból. és hozzáfog a tudományos program megvalósításához is. A program­ban a többi között erőfarráskuta- tási vizsgálatok szerepelnek, emel­lett technológiai, biológiai, techni­kai kísérletek és orvosbiológiai vizsgálatok is. (MTI) CÉLJUK A SZÜKSÉGLETEK KIELÉGÍTÉSE A Himnusz hangjait követően a mozgalom legfőbb fórumát Kál­lai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke nyi­totta meg. Szeretettel és tisztelet­tel köszöntötte a tanácskozás kül­dötteit, meghívott vendégeit. Meg­emlékezett a Hazafias Népfront Országos Tanácsának 1976 óta el­hunyt tagjairól. Emléküknek né­ma felállással adóztak a kong­resszus résztvevői. — A Hazafias Népfront VII. kongresszusa élénk politikai lég­körben ülésezik — mondotta Kál­lai Gyula. — Az elmúlt esztendő­ben hazánk felszabadulásának 35. évfordulóján jóleső érzéssel álla­píthattuk meg: ez az emberöltő — eredményeivel és gondjaival együtt — nemzeti történelmünk magasba ívelő szakasza volt. Év­századok elmaradottságát leküzd­ve, hazánk a Magyar Szocialista Munkáspárt útmutatásai alapján sikeresen halad előre a fejlett szo­cialista társadalmi rend építésé­nek útján. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa a párt XII. kongresszusán megjelölt felada­tokat nemzeti programmá emelte. Hiszem, hogy az országos tanács­nak ezt az állásfoglalását a kong­resszus, mozgalmunk legmagasabb fóruma, a maga nagy erkölcsi és' politikai súlyával ismételten meg­erősíti és hitelesíti. A beszámolási időszakban je­lentősen fejlődött és új vonások­kal gazdagodott hazánkban a szo­cialista nemzeti egység. A demok­ratikus nemzeti összefogás, amely immár fél évszázada fejlődésünk­nek egyik meghatározó tényezője, a szocializmus építésének évtize­dei alatt olyan tartós és meg­bonthatatlan szövetségi viszonnyá fejlődött, amely átfogja, közös cselekvésre készteti dolgozó né­pünket, az ország egész lakossá­gát. Szépen demonstrálták ezt a múlt évi tanácstagi és országgyű­lési képviselői választások, ami­kor a Hazafias Népfront választá­si felhívásában foglaltaknak meg­felelően több mint hét és fél mil­lió állampolgár tett hitet a párt iránti bizalom, a nemzeti egység, a fejlett szocializmus építésének programja mellett. A Hazafias Népfront választá­si felhívásában megfogalmazta azt is, hogy támogatja a Magyar Nép- köztársaság külpolitikáját, amely­nek célja továbGra is a béke meg­óvása, a társadalmi haladás tér­hódításának elősegítése. Nemzeti érdekeinknek és internacionalista kötelezettségeinknek megfelelően erősítettük és erősítjük szövetsé­günket és barátságunkat a Szov­jetunióval és a többi szocialista .országgal. Továbbra is szilárdít­juk és bővítjük kapcsolatainkat a haladás és a béke védelmét kép­viselő nemzeti erőkkel. Támogatjuk és minden fórumon képviseljük az enyhülés, a békés egymás mellett élés politikáját. Ezért is fogadtuk mély egyetér­téssel a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVI. kongresszusán tett békejavaslatokat. Az elnök indítványára a részt­vevők elfogadták a kongresszus napirendjét: 1. A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának beszámolója; ja­vaslat a működési irányelvek megerősítésére. Előadó: Sarlós Ist­ván. a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának főtitkára. 2. Az Országos Pénzügyi Ellen­őrző Bizottság beszámolója. Elő­adó: László Andor, a bizottság elnöke. • 3. A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa és az Országos Pénz­ügyi Ellenőrző Bizottság megvá­lasztása. A küldöttek ezután megválasz­tották a kongresszus titkárságát, szerkesztő bizottságát, jelölő bi­zottságát, és döntöttek arról, hogy delegációval vesznek részt már­cius 15-én az 1848—49-es forrada­lom és szabadságharc dicső nap­jairól megemlékező Múzeum-ker­ti központi ünnepségen. — Kongresszusunk megtisztelő feladata — zárta megnyitóját Kál­lai Gyula —, hogy az elért ered­ményekre támaszkodva meghatá­rozza a további tennivalókat. Meggyőződésem, hogy a Hazafias Népfront VII. kongresszusának tanácskozása sok hasznos útmu­tatást ad a már megalakult nép­frontbizottságoknak, a lelkes ak­tivistáknak, a megválasztandó új országos testületeknek. A megnyitót követően Sarlós István, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára terjesztette elő a HNF OT beszámolóját. Sarlós István beszéde Mintegy négy és fél esztendő telt el a Hazafias Népfront VI. 'kongresszusa óta. Eseményekkel és nehézségekkel teli, de — ami a legfontosabb — jelentős, sike­rekben gazdag időszak áll mö­göttünk. A Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa át­fogó elemzést adott ezekről az évekről. Ezekben az esztendőkben is ér­vényesült a párt több mint két évtizede töretlen, az egész nép érdekelt kifejező és szolgáló po­litikája. E politika legkézenfek­vőbb eredménye az, hogy hazánk­ban a munkáshatalom szilárd, belpolitikai életünk kiegyensú­lyozott. A nehezebbé vált hazai- és nemzetközi feltételek ellené­re is számottevő sikereket értünk el, eredményesen munkálkodtunk a fejlett szocialista társadalom építésén. A Központi Bizottság beszámolója őszintén elemezte gazdasági életünk nehézségeit, s meghatározta az ezzel kapcso­latos teendőinket is. Az ötéves időszak összegezett értékelése pozitív és azt jelzi: erőfeszíté­seink nem voltak hiábavalónk. A XII. kongresszus helyzetünket és lehetőségeinket figyelembe véve jelölte ki a szocializmus építésé­nek feladatait, s ezzel programot adott nemzetünknek, Országos Tanácsunk, bizottságaink és mindazok, akik részesei a mun­kánknak, elfogadták a kongresz- szusi beszámoló, a határozatok megállapításait, s vállalták: részt vesznek a következő évek jövőt formáló munkájában is. Ezt tar­tottuk szem előtt, amikor felké­szültünk a VII. kongresszusra. A gondolat — amely feliratként sze­repel itt á teremben — Kölcsey­től ered, de jelszóként hozzánk, a szocializmust építő Magyaror­szág állampolgáraihoz szól: „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül”. Munkára, gondolkodásra — mai nyelven szólva, közéletiség- re szólít bennünket ez a tömör mondat. Mindenkinek módja van arra, hogy eredményesen szol­gálja népünket, hazánkat. Min­denkinek az a kötelessége, hogy a készülő műbe, a szocialista Ma­gyarország alapjaiba beépítse a maga tégláit. Arról tanácskozunk, azt keres­sük; hogy a nép egységét erősítő, a jólétet ibdztosiitó, a jövőt meg­alapozó tervek megvalósítása ér­dekében mi legyen a mi teen­dőnk. Részesei voltunk a tervek kidolgozásának, vés most a vég­rehajtás során részt kérünk min­den, az anyagi, a szellemi és az erkölcsi javainkat gyarapító te­vékenységből. Részt kérünk min­denből, ami javít a meglévőn, és ami segít a rossz, a nem megfe­lelő kiküszöbölésében. Ez a tö­rekvés jellemezte választott tes- tületelnk tagjainak és aktivistái­nak munkáját az utóbbi évek­ben, s a mai kongresszus előké­szítése során .is. Munkájukért kö­szönet, elismerés illeti őket. Népben és nemzetben gondol­kodunk, amikor a Hazafias Nép­front kötelességeiről szólunk. Ar­ra törekszünk; hogy tetteink és szavaink között meglegyen az az összhang, amelyre a dolgozó embereknek és a szocialista építő munkának szüksége van. Arra törekszünk, hogy a milliók vá­gyait és törekvéseit megértsük; hogy vállalt szolgálatunkban ért­hető és elfogadható programot dolgozzunk ki. Kongresszusunkon — küldöt­tei révén — jelen van az egész nép. Munkások, parasztok, értel­miségiek, alkalmazottak, kis­iparosok, kiskereskedők, egyházi emberek, magyarok és nemzeti­ségiek vesznek részt tanácskozá­sunkon, hogy hitet tegyenek né­pünk szocialista jelene, jövője mellett. Állampolgáraink ismerik és je­lentősnek tartják eredményein­ket, de ismerik életünk nehézsé­geit, valamint annak okait is. Mindebből azt a következtetést vonták le: az eddiginél jobban és felelősségteljesebben kell dol­goznunk, ha akár csak egyet is előre akarunk lépni. Százezrek megnyilatkozásai, milliók jó mun­kája tanúsítja: népünk egyetért szocialista céljainkkal. El fogunk jutni az enyhülés új szakaszához A világ állandó mozgásban, fejlődésben van. Ebben a folya­matban meghatározó a szocia­lista országok szerepe amelyek az államok egyenlőségén alapuló enyhülési politikát képviselik. Az emberiségnek békére, barátság­ra, megértésre van szüksége. Az enyhülés ellenfelei fegyverkezés­sel és rágalomhadjáTattal átme­netileg elérhetik ugyan a békés folyamatok megtorpanását, de az emiatt kialakuló politikai, gazda­sági összecsapások leleplezik szándékaidat. Valljuk: végül is el fogunk jutni az enyhülés új szakaszához. A szocialista világ által hirde­tett és képviselt politika a békés egymás mellett élést, a népek és a kormányok közötti párbeszé­det, a vitás kérdések tárgyalások útján történő megoldását és az emberiség jelentős részét sújtó elmaradottság közös erőfeszítés ­(Folytatás a 2. oldalon.) Eredmények, tervek a Gyógyszertári Központban Gazdag programmal nyitott» az évet a Bács-Kiskun megyei Gyógyszertári Központ. A múlt héten termelési tanácskozáson számoltak be eredményeikről, terveikről; szombaton tudomá­nyos ülést rendeztek — dr. Szó­ród]/ István professzor előadása volt a sláger — majd a hagyo­mányos gyógyszerészbál követ­kezett. Az említett eseményeket munkás hétköznapok előzték meg és követik, amelyek eredményes­ségét mi azon mérhetjük le, hogy megkapjuk-e azt a szert, amit felirt számunkra az orvos ... Egyebek között erről is beszél­gettünk dr. Nagymarosi Károly- lyal, a Gyógyszertári Központ igazgatójával. A vállalat jó évet hagyott ma­ga mögött. Ennek legfőbb mér­céje természetesen az, hogy álta­lában kiegyensúlyozott volt a gyógyszerellátás — a forgalom a tervezettnél jobban, 11,6 száza­lékkal nőtt, s elérte a 141 millió forintot. Figyelemre méltó, hogy a szív . és érrendszer gyógyszerei iránt az átlagosnál nagyobb igény mutatkozott. A gyári orvosságok forgalmából egyötödnél nagyobb aránnyal vette ki részét például az antibiotikum. 1980-ban tovább bővült és kor­szerűsödött a megye gyógyszer­tári hálózata. Kelebián, Kiskun­halason, Szabadszálláson, Katy- máron új létesítményt — több-, nyíre szolgálati lakással együtt — avattak fel. Lakiteleken és a 12/6-os számú kecskeméti gyógy­szertárban felújítási hajtottak végre. A nyolcvanhét patika a VI. ötéves tervidőszak végére már nem tudná kielégíteni az igénye­ket, ezért újak építése vált szük­ségessé. Az idén a kecskeméti Műkertváros lakosainak régi vá­gya teljesül: talán már az első félévben megnyílik a gyógyszer- tár, míg a Czollner téren várha­tóan december 31-ig adnak át új létesítményt.' Solt vadkerten, Sol­ton, Bajaszentistvánon, Csengő­dön, Kiskunfélegyházán és Tisza- kécskén a tervidőszak végéig épül gyógyszertár. 'Nemcsak gazdasági eredmé­nyeik, hanem a továbbképzés­ben, a tudományos tevékenység­ben és az újításban élért sikereik is azt bizonyítják, hogy jó mun­kát végeztek tavaly. Negyven­nyolc résztvevővel megkezdődött az asszisztensképzés, míg 45 „kö- zépkáder” továbbképző tanfo­lyamra iratkozott be. Kilencven- hatan a szakgyógyszerészi minő­sítést szerezték meg, négyen el­készítették doktori disszertáció­jukat. Százkilencvennyolc elő­adás megtartásával fontos tudo­mánynépszerűsítő és felvilágosító szerepet vállaltak a gyógyszeré­szek. Húsz brigádjuk maradékta­lanul elvégzi a tennivalókat — példa erre 12 elfogadott újításuk is. Szem előtt tartották a minden gazdasági egységre kötelező taka­rékosságot, és háztartási tüzelő­olajból 3,5, vezetékes gázból 5,4, villanyáramból pedig 3,3 száza­lékkal kevesebbet használtak fel, mint egy évvel korábban. Természetesen a Gyógyszertári Központnak is vannak gondjai. Ezek közül a legnyomasztóbb a raktárhiány — bérelt, a célra nem is egészen megfelelő helyiségek­ben kénytelen elhelyezni a szük­séges mennyiségű tartalékgyógy­szert — a központi raktár kicsi, múlhatatlanul új, a következő években is - elegendő kapacitású épületre lenne szükség: Kisebb gond a desztillált víz előállítása: ráfizetéses, és nem is tudnak ele­gendőt gyártani. Van megoldás, csakhogy ezt még nem nagyon ismerik a vállalatok. Egyszerűb­ben előállítható, de a célnak tö­kéletesen megfelelő, akkumulá­torba, sterilizációra alkalmas ion­cserélt vizet bármilyen mennyi­ségben képesek ajánlani. Arra a kérdésre, hogy vajon lesznek-e fennakadások az idén a gyógyszerellátásban, dr. Nagy­marosi Károly azt felelte, hogy egyes cikkekből előfordulhat hiány, ez azonban elsősorban a gyártókon múlik. Az esetek zö­mében azonban rendelkezésre áll az ugyanabba a hatástani cso­portba tartozó másik orvosság. Régebben nem is volt ez prob­léma, mert a tapasztalt körorvo­sok eleve többféle gyógyszert ír­tak a receptre, és a beteg azt kapta, ami volt. Üjabban— noha volna já lehetőség — nem élnek ezzel a lehetőséggel az orvosok, bár az időnkénti gondokat meg­oldaná. Ettől függetlenül a Gyógyszertári Központ az idén is régi ellve szerint dolgozik: nem az igényt, hanem a szükségletet kívánják — maradéktalanul — ki elégi tervi. B. J.

Next

/
Thumbnails
Contents