Petőfi Népe, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-11 / 59. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1981. március 11. A gazdaságosabb termelés útjait keresik A Kiskőrösi Állami Gazdaság az ország egyik legrosszabb körülmények között gaz­dálkodó mezőgazdasági üzeme. A szétszórt, 6700 hektárnyi területének nagy része igen gyenge minőségű, amit mutat az is, hogy az átlag aranykorona-érték 8,1 hektáronként. Táblái tizenhárom község határában helyez­kednek el. A gazdaság két legtávolabbi pont­ja közti távolság 60 kilométer. Mindebből következik, hogy igen nagy erőfeszítésekkel lehet csak eredményeket elérni. A gazdasá­gosabb termelés lehetőségeit kutatva máris jelentős fordulatot értek el. Tavalyelőtt ugyanis másfélmillió forint veszteséggel zárt a gazdaság, tavaly már több mint 4 millió forint nyereségük volt, amelyet az idén sze­retnének megduplázni. — Az érdeklődés várakozáson felüli — tájékoztat az ágazatve­zető. — Tavaly például valami­vel több mint 4 ezer hízott ser­tést értékesítettünk a kisgazda­ságokból, az idén már 6 ezerre kötöttünk megállapodást. Több­féle kapcsolat alakult ki. Vagy mi helyezünk ki jószágokat, vagy az illető saját állományának sza­porulatát hizlalja. Nemcsak ser­tést, hanem szarvasmarhát is adunk ki bérhizlalásra. Így pél­dául százötven bikát helyeztünk ki a kisgazdaságokba. — Ez bizony nem lesz könnyű — mondja Szendi István, a párt­vezetőség titkára. — Van azon­ban néhány kezdeményezésünk, amely bizakodóvá tesz bennün­ket. A gazdaság VI. ötéves terv­időszakra vonatkozó elképzelé­seit a pártvezetőség megtárgyal­ta, majd a hét pártalapszerveze- tünk is megvitatta. A véglegesí­tett koncepciót részletesen kidol­gozta a gazdaság vezetése. Ter­mészetesen elkészítette az 1981- re vonatkozó gazdaságifejlesztési tervet is. Szendi István egyébként egyi­ke azoknak, akik legjobban is­merik a gazdaságot, hiszen 1963- ban került ide, mint gyakornok, agrármérnöki diplomája van, és tizenöt éve a pártszervezet ve­0 A gazdaság keveréktakarmánnyal is segíti a kistermelőket. Képűn kön: egy csomagolt szállítmány indul útnak. (Straszer András felvételei) — Sőt teheneket is — teszi hozzá Jónás János termelési igazgatóhelyettes. — Nálunk ugyanis ridegtartás folyik, lege­lőn van állandóan a jószág, és mivel húsmarhát tenyésztünk, a magyartarka-állományt nem fej­• Hirsch Ferencnél — A vártnál nagyobb az érdek- • Szendi István: lődés a kisüzemekben. elérni. zetője, de csupán egy esztendeje végzi függetlenített státuszban ezt a munkát. — Csak egy példát mondok — folytatja az előbbi gondolatsort. — Olyan gyenge szőlőterületeink voltak, amelyek nem hoztak, csak vittek, 200 hektár kiselejtezésére kaptunk engedélyt. Ez a gyatra ültetvény évente 5 millió forint veszteséget okozott nekünk. Az új telepítések 6—10 tonna hek­táronkénti termést adnak. A gaz­daság kétszáz hektárnyi korsze­rű ültetvényt létesített, ebből hatvanat közösen a bócsai Petőfi Termelőszövetkezettel. Arra a kérdésre, hogy mi lesz azokkal a területekkel, amelyek a jelenlegi körülmények között a termelésre szinte alkalmatla­nok, azt válaszolja: különböző szervezeteket, kutatóintézeteket, rendszereket kértek meg arra, hogy adjanak javaslatot. Ha mást nem, kevésbé igényes takarmányt termesztenek rajtuk. Sőt, még gyógynövényekre is gondoltak, természetesen olyanokra, amelyek bírják a mostohább talajadottsá­gokat is. Az 198il-es esztendőben egyéb­ként egy egész sor kezdeménye­zéssel indultak. Egyik legjelentő­sebb, hogy tovább fejlesztették a háztáji üzemágat. Az ágazatveze­tő, Hirsch Ferencné szintén be­kapcsolódik a beszélgetésbe. El­mondja, hogy mintegy kétszáz­ötven háztáji gazdálkodóval áll­nak kapcsolatban, s nemcsak az állami gazdaság dolgozóival, ha­nem másokkal is, akik hajlandók az állami üzemmel szerződést kötni. Jobb eredményeket szeretnénk jük. Ha a háztájiba kerül, akkor mindjárt megváltoznak a körül­mények, a gazda feji a tehenét, tehát amellett, hogy hizlalja a szaporulatot, tejhez is jut, ame­lyet értékesíthet. Ha a szaporu­lat bika, akkor felneveli, ha te­hén, akkor megvesszük tőle. Beszélgetés közben témát vál­tunk, ismét a telepítésről és ter­mesztésről esik szó. A Kiskőrösi Állami Gazdaság kékszőlőter­mesztő üzem és elhatározták, hogy az idén a szakszövetkezeti példát követve, a kisgazdákkal megállapodva nagyüzemi telepí­téseket hoznak létre. A meliorá­ciós munkát ingyen végzik,ezen­kívül adnak szaporítóanyagot, nagyüzemileg megszervezik a nö­vényvédelmet, és a növényápolást szolgáltatásként, térítés fejében. Ha termőre fordul a terület, az összes szőlőtermést a gazdaság­nak szállítja a kisüzem. A gazdaság alkalmazottainak járó illetményföldet szőlőültet­vényből adják ki. Sőt, hosszabb időre bérbe is adnak ültetvényt. Erre ugyan még nincs kialakult gyakorlat az állami gazdaságok­nál, de a központi hozzájárulást már megszerezték. Mindezektől azt remélik, hogy a kölcsönös előnyök alapján fej­leszteni tudják a szőlőtermesztést, új telepítéseket hoznak létre, ter­mészetesen csak kékszőlőkből, mert a vörös bor iránt világszerte megnőtt az érdeklődés. A gazda­ság rendelkezik korszerű beren­dezésekkel, amelyek az erjesztés­hez szükségesek, és várhatóan a következő években tovább öreg­bítik a kiskőrösi borok jó hír-, nevét. K. S. Acs Eszter, a ,,tisz Kit ne-sarkallna az érdeklődés olyan ember megismerésére, aki­ről azt hallja, hogy alapszervezeti párttitkár, nőbizottsági elnök és szocialista brigád vezető egysze- mélyben, s akit a nemzetközi nő­nap alkalmából a Munka Érdem­rend ezüst fokozatával tüntettek ki. Nem véletlenül kerestem te­hát az alkalmat Acs Eszterrel, a kecskeméti Törekvés Tsz tagjával való személyes találkozásra. Életéről, mindennapjairól kér­dezem. — Tulajdonképpen azt is mond­hatom, hogy paprikakosárban született zöldséges vagyok. Ez csak félig-meddig tréfa, mert fényképem van róla; himbálható, talppal ellátott paprikakosár volt a bölcsőm, ötgyermekes szüleim zöldségesek voltak. A mezőgazda­ság átszervezése után mint szá­zalékos kertészek, az akkori Béke Tsz-szel álltunk kapcsolatban. Jómagam családtagként dolgoz­tam. Ma már szinte hihetetlennek tűnik, hogyan is bírtuk olykor három napig is alvás nélkül... A tsz-tagságban 1968-ban vál­tam érdekeltté, mert attól kezdve minden tagot saját munkája után megilletett az egy hold háztáji, és ez nem volt mindegy. Hetvenhá- romig csak a kertészetben dolgoz­tam. A közös munkájából egyéb­ként családtagként is kivettem a részem, évente a 70—75 munka­napot igencsak ledolgoztam. Is­mertek. A gyűlésekre anyám he­lyett én jártam, volt némi átte­kintésem a tsz dolgairól. Aztán be választottak a tsz-vezetőségbe. A társadalmi munkám akkoriban a nőtanács elnöki tennivalóinak ellátása volt, •/időben. 1973-ban vettek fel Írtba.' Emlékezetes: a Béke /ártalapszervezetének- utolsó iaggyüíésen kaptam meg a párt- tac-ági könyvet. Három évvel ké­sőbb Vezetőségi taggá, majd a gazdaság Ifi. kerületében működő alapszervezet titkárává választot­tak meg. — Ezek szerint a hajdani, csa­ládtagként besegítő százalékos kertészlány végigjárta az előisko- lát — jegyzem meg. — A közösségi munka mindig is közel állt hozzám. Annak ide­jén dohányipari technikumot vé­geztem, utána a Debreceni Do­hánygyárban dolgoztam. Az isko­lában a DISZ munkájából vettem ki a részem, és az üzemben is megvolt a társadalmi munkám. Csakhogy nagyon szerettem a föld szagát, a szabad levegőt, s otthagytam Debrecent... Miután 1974-ben megtörtént az egyesülés, a Törekvés Tsz nőbi­zottsági elnökévé választottak, meg, s azóta ebben a minőség­ben veszek részt a vezetőség munkájában. A zárszámadási idő­szakban be-besegítettem a leltá­rozásba, a könyvelésbe, talán ezert is hívtak az irodába. Nem vállaltam, nekem a határban jobb a levegő! Egyébként bizonyítani, is akartunk a III-as kerületben, hogy a korábbi gyengeségek nem a tagságon múlottak. Ügy gondo­lom, ez sikerült is. Elvégre azért vagyok brigádvezető, hogy vala­mit csináljak is a pénzemért! Ami a mindennapjaimat illeti, nem unalmasak. Mostanában egyebek mellett a nyugdíjasaink látogatásával vagyunk elfoglalva, ma is jártam egy segélyért folya­modó néninél. — Szerintem a Törekvés Tsz- ben figyelemre méltó eredmények születtek a nőpolitikái határozat végrehajtásában. Folyamatosan, ahogyan az anyagi lehetőségeink javultak — mert a nőpolitikái feladatok ellátása pénzen is mú­lik ám! — sok mindent megoldot­tunk. Erre az elnökünk különben is nagyon érzékeny. Eredmé­nyeink közé sorolhatom például az üzemi konyhát, az orvosi ren­delőt, ilyen mindhárom kerüle­tünkben működik. Mindegyikben van kézi. gyógyszertár, nem kell az orvosságért a városba menni. És fokozatosan, így épült meg az óvodánk; persze nemcsak a nők érdekében, a nőpolitikát jóval szélesebb körűen értelmezzük! Aztán: a mi gazdaságunkban olyan hátrány nem érte a nőket, hogy azonos munkáért ne kaptak volna a férfiakkal azonos pénzt. Eredményeink korántsem jelen­tik, hogy nőbizottságunk dolga most már csak az ülésezés. Bőven van tennivalónk. Tavaly a no­vemberi vezetőségi ülésre pél­dául öregeink, nyugdíjasaink szo­ciális helyzetéről kellett jelentést adni. Alapos felmérést végeztünk. Egyébként mindenkit személy szerint ismerünk, hisz’ a kapcso­latunk rendszeres. Ebben a párt- szervezet is sokat segít. Odafigye­lünk a kismamákra és a nagycsa­ládos társainkra is. Maradok azonban a nyugdíja­sainknál. Közülük főleg a város­ban élők küszködnek anyagi gon­dokkal. Nekik — mert többségük járadékos — most a felemelten is alig 1300 forintból kell a megél­hetést és minden gondjukat meg­oldani. A tanyán élőknek annyi­val! könnyebb, hogy ezt a kis pénzt jobban be tudják osztani. Megtermelik ugyanis a zöldséget, krumplit, felnevelik a malackát, az apró jószágot. Döntő többség­ben a városon élő nyugdíjasok­nak szállítjuk ki az üzemi kony­háról az ebédet, amikor a kerü­letekbe is viszik. Vásároltunk két- két pár ételhordót, egyiket hoz­zák, a másikat viszik. Például a Hegedűs közön, a Talfája közön, Epreskert utcában is lakik ilyen kispénzű nyugdíjasunk, de van Katonatelepen is egy néni. Szükség szerint bizottságunk tesz javaslatot a szociális otthoni elhelyezésre, vagy a vezetőség ré­széről történő más közbenjárásra. Ilyenkor az eredményről mindig tájékoztatást kapunik. Az év végi segélyezések alkalmával, aszerint milyen segítség kell, van akinek tűzifát vagy élelmiszercsomagot vásárolunk. A nagycsaládosoknál is mindig megfontoljuk, hogy pénzben vagy inkább gyermekru­hában juttassuk-e a segélyt. A legnagyobb örömöm az utób­bi időben a már említett szociális helyzetfelméréshez fűződik. A je­lentésbe foglaltam ugyanis, hogy főleg a 111. kerületben a korábbi Békénél, aki magányos volt, an­nak csak fel hold háztájit adtak. Többségük 80—90 év körüli em­ber, aki éppen azért, mert elesett, rokkant'volt, nem érte el a köte­lező munkanapszámot.- Tehát ép­pen azok az emberek, akik a leg­súlyosabb köirülmények között mentek nyugdíjba. Gondoltam: csak ezen lehetne valahogy segí­teni. És lehetett! A múlt év óta va­lamennyi nyugdíjasunk járandó­sága az egy hold háztáji, vagy annak pénzbeli megváltása. Ezt is felemelték ötezer forintra, amit korábban ősszel, egy összegben kaptak meg az idős érdekeltek. Most megosztva, tavasszal és ősz­szel kapják. Ötvenöt ilyen nyug­díjasunk van. Ha jól emlékszem, a nőbizottság éves beszámolójá­ban 320 ezer forintot számoltunk ilyen célra kiadott összegként. Hát nem szép? — kérdi, őszinte örömmel. Miközben összecsukom a jegy­zetfüzetet, megjegyzem: lám, nem is olyan nehéz nyilatkozni. — Pedig az 1975-ben alakult Béke szocialista brigádunkat még csak nem is említettem. Tavaly az aranykoszorút érdemeltük ki, az idén a kiváló cím elnyerésé­ben reménykedünk. No, és a munkásőr elvtársaim, lehet, hogy zokon is veszik, hogy róluk sem szóltam ... Perny Irén KÉRDEZZEN — FELÉLÜNK Jogosuit-e gyes-rc a bedolgozó nő? Az egyik kiskunhalasi fiatal- asszony immáron harmadik esz­tendeje keresi kenyerét bedolgo­zóként. Jövedelméből jól megél, szívesen vállalkozott tehát arra, hogy újból kismama lesz. Nem­rég azonban elkeserítő dologról értesült, nevezetesen, hogy a mostani alkalmaztatása nem nyújt jogalapot a gyermekgon­dozási segély igénybevételéhez. Furcsának találja, hogy a bedol­gozó nőt megilleti az évi fizetett szabadság, a táppénz, meg az anyasági ellátás, csak éppen a gyes nem. Szeretném tudni, mit tartalmaznak az ezzel kapcsolatos legújabb rendelkezések? — zárja e kérdéssel a szerkesztőségünk­höz címzett levelét olvasónk. Társadalmunk igen nagy jelen­tőségű szociálpolitikai vívmánya az otthoni gyermeknevelés és -gondozás szervezett formában történő biztosítása. Az ebbéli in­tézkedés nyomán eltelt, több mint tizenkét év alatt sok-sok ezer anyuka élt a gyes lehetőségével, melynek korántsem csekély anya­gi terhét az állam fedezi. E kiadá­sokért, vagyis a folyósított se­gélyért cserébe csupán egyet kö­telező megtenni a nőnek, megha­tározott ideig munkaviszonyban — -vagy szövetkezeti tagsági vi­szonyban — kell állnia és napon­ta legalább hatórás munkakört betöltenie. Az ilyen követelmé­nyeknek sajnos nem tehet eleget a bedolgozó, amely foglalkoztatás úgynevezett laza munkakapcsola­tot jelent. Persze ez is figyelembe veendő a szóban forgó ellátásnál, melyhez azonban másra is szükség van. Mint ismeretes, ha a munkáltató rendszeresen megbízza bedolgozó­ját a meghatározott jövedelem­mel járó teendőkkel, aki felada­tát maradéktalanul teljesíti is, ez a „ibiztosítottság” jogszerző idő­nek minősül a gyermekgondozási segélyre való jogosultság egyik alapfeltételeként szabott — a szü­lést megelőző másfél éven belüli — összesen tizenkét hónapi mun­kaviszony megállapításánál. A legfontosabb tudnivaló, hogy az anyukának a szülésikor viszont már olyan állásban kell lennie, melynek alapján a Munka Tör­vénykönyve végrehajtási rendel­kezése szerint jogosult a gyes-re. Ezéiit tehát csak azt tanácsolhat­juk önnek, még a kicsijének a vi­lágra hozatala előtt létesítsen va­lamelyik szervnél rendes munka- viszonyt, s akkor nem lesz aka­dálya, hogy megkapja a gyermek- gondozási segélyt. Elmondjuk még, hogy a szabályok értelmé­ben a terhesség nem lehet a dol­gozó nő hátrányára munkahelyi felvételekor. Ki részesülhet térítésmentes üzemanyag-utalványban? A hetényegyházi Kárpáti Sán­dor a kedvezőtlen egészségi álla­pota miatt van nyugállomány, ban, s a második rokkantsági csoportba tartozik. Helyváltozta­tásához Velorex gépjárművet használ, amely után még nem ka­pott térítésmentes üzemanyag­utalványt. Efféle kedvezményre jómagam is tarthatok igényt? — kérdezi olvasónk. i A hatályos és a tavaly nyári kiadása óta már többször módo­sított jogszabályok egyértelműek, miszerint az orvos által igazolt mozgássérült személyek, akik Tra­bant Hycomat, Velorex típusú, il­letve a 1500 cnrr’-nél nagyobb lö­kettérfogatú járművek tulajdono­sai, jogosultak a térítésmentes üzemanyag-utalványra, melyet igényelni kell. Sőt, indokolt eset­ben még plusz üzemanyag ingye­nes megvételére szóló utalványt is kaphatnak külön kérelemre ezek az emberek. Közöljük még, hogy az 1500 cm:l-nél kisebb lökettér­fogatú gépjárműtulajdonos, aki ugyan nem rokkant, de gyenge egészségi állapotú —, s emiatt a tömegközlekedési eszközön utazni nem tudó — házastársát, vagy a vele együtt lakó, eltartott gyer­mekét szállítja munkába, gyógy­kezelésre stb., egyéni elbírálás alapján kaphat szociális segélyt az ilyen jellegű kiadásainak meg­térítésére. Ezek tehát a legfonto­sabb előírások, melyek ismereté­ben megítélheti, sérelme jogos-e. Ha úgy véli, igen, javasoljuk, hogy ügyében orvoslásért fordul­jon a megyei tanács vb egészség- ügyi osztályához! If '■ ' ' "■ £ 3*9 JP V ?' |J> r\ ft Hol készítik fel a motorkerékpárokat műszaki vizsgára? Kecskeméten, a Kisfái 213. szám alatt lakik Tóth Antal, aki amiatt kesereg a lapunkhoz el­juttatott levelében, hogy nem ta. Iái környezetében olyan javító­üzemet, mely foglalkozik az el­romlott motorkerékpár helyreho­zásával, illetve az időszakos mű­szaki vizsgára történő felkészítő, sével. Miért vagyunk mi, moto­rosok ilyen hátrányos helyzet­ben? — tudakolja többek neyé- ben. Kissé meglepő a panasz, amikor köztudott — a megyei lapunk idei falinaptárának egyik hirdetése is erről szól —, hogy már régen ja­vítja nagy szakértelemmel a mo­torkerékpárokat a Bács-Kiskun megyei Autó-Motor és Gépjavító Ipari Szövetkezet, a BÁCSMOBIL, amely természetesen előkészíti a járműveket a kötelező műszaki vizsgára is. Igaz, nem korlátlanul vállal efféle munkát, ugyanis a tíz évnél régebben gyártott moto­rokhoz (pl. a Danúvia és a Pan­nónia egyes típusaihoz) már nincs biztosítva szervezetten az alkat­részellátás. Há ön ilyen jármű tu­lajdonosa, esetleg kisiparosnál járhat szerencsével, amennyiben viszont nemrégen vásárolt motor van a birtokában, azzal mielőbb keresse fel az említett szövetke­zetei, ahol készséggel állnak ren­delkezésére! CIKKEINK NYOMÁN Válaszolt a Volán A korábban megjelent egyik Sajtóposta rovatunkban kifogá­soltuk, hogy a Kecskemét—He- tényegyháza között közlekedő csuklós autóbuszra való felszállás kínos tumultussal jár, és túlságo­san sok időt vesz igénybe, ímert az emberek csupán egyetlen ajtót használhatnak, ahol a kalauz ül. Olvasóink szerint nem indokolt ez az „időrabló” gyakorlat, hiszen az utasok zöme bérletes, S irántuk — kik megelőlegezték e szolgáltatás díját — lehet annyi bizalommal a Volán, hogy engedi bánmelyik ajtón át történő feljutásukat. Az írás másik részében bíráltuk a Kecskemét—Baja között járó egyik busz személyzetét, mert a közölt időpontban nem volt haj­landó elszállítani egy originál csomagolású Camping kerékpárt. Írásunkra a Volán 9-es számú Vállalat igazgatóhelyettese, Ko­vács László és személyforgalmi osztályvezetője, dr. Torna László így válaszolt a szerkesztőségünk­höz érkezett levélben: Rendelkezés írja elő, hogy a csuklós távolsági járatokra csak egy ajtón át lehet felszállni, mert menetközben nincs jegykiadás, és -ellenőrzés. Ez a gyakorlat — ép­pen a sok bérlettulajdonosra való tekintettel — nem jár huzavoná­val, különben is a kocsi jóval a kiindulása előtt már a megálló­helyen van, úgyhogy bőségesen van idő azon helyet keresni és találni. Egyébként fokozott figye- lémmel kísérjük az e vonalon tör­ténő tömegközlekedést, és a két­ségkívül fennálló zsúfoltság mér­séklése érdekében tervezzük, hogy még az idén nagyobb befogadó- képességű kocsira, IK 280 típusú csuklósra cseréljük ki a jelenleg használt IK 266-os buszt. Ami pedig a megyeszékhely és Baja között közlekedő járatunk dolgozóit illeti, ők helyesen cse­lekedtek, amikor megtagadták az előírtakon túli méretű Camping- bicikli elvitelét. A busz csomag­tere ugyanis kizárólag a kézi- poggyász fuvarozására rendelte­tett, mely szolgáltatás vállalása elöl sohasem zárkózunk el. Ha vi­szont ennél nagyobb terjedelmű terhet óhajt eljuttatni valahová, az utas, az áruszállítókkal kell felvennie a kapcsolatot. Figyelmeztetést kaptak az ügyintézők Ugyancsak a Sajtópostában irtunk arról, hogy a kiskunfélegyházi Dobos Lászlónak az elromlott rádió-magnója megjavításáért annak ellenére kellett fizetnie, hogy a készülék garanciális ideje még nem járt le, majd utóbb kö­zöltük. hogy cikkünk nyomán ugyan visszafizette olvasónknak ezt az össze­get a helyi szerviz, de közben tortúrá­ban volt része és sértő megjegyzéseket is el kellett viselnie. Írásunkra a napokban reagált a kis­kunfélegyházi Fémipari Szövetkezet el­nöke, Herczeg Pál, aki a következőket közölte írásban velünk: A lapban megjelent tárgybenl cikkük nyomán Írásbeli figyelmeztetésben ré­szesítettem az érintett ügyintézőket, s kilátásba helyeztem, hogy hasonló eset megismétlődésekor nem tekintek el a súlyosabb büntetéssel járó fegyelmi fe­lelősségre vonás elől. Egyidejűleg fel­hívtam a művezető és a részlegvezető figyelmét a garanciális javítások he­lyes ügyintézésére, s ennek érdekében az idén február l-től új számlanyom- taványok használatát vezettük be, me­lyek hátoldalán részletesen taglaljuk a megrendelő jogait, valamint a szerviz garanciális javítási kötelezettségeit. Köszönjük a hasznos intézkedéseket tartalmazó választ! összeállította: Velkei Árpád 11 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents