Petőfi Népe, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-08 / 57. szám

IMI. március 8. • PETŐFI NÉPE • 9 Ketten a kitüntetettek közül Meglepetés, nem véletlenül Ha most indulna az életnek a mezőgazdasági technikumból, va­jon csodálattal vagy inkább irigy­léssel nézné a későbbi Kollár Jó- zsefné pályáját? Utólag visszapillantva: min­den állomáshelynek jelentősége volt. Madaras—«Kiskunhalas— Kiskunmajsa—Jászszentlászló— Bácsalmás. Ekkora az a térség, amit a személyi igazolvány be­jegyzései jeleznek a lakóhelyvál­tozásokról. Felfogás és személyi­ség kérdése, hogy ezt kicsinek vagy soknak érezzük. Az egyik helyen üzemi gyakornok, majd körzeti agronómus, aztán mező- gazdasági felügyelő a községi ta­nács megbízásából, termelőszö­vetkezeti agronómus és állatte­nyésztő, üzemgazdász, végül füg­getlenített párttitkár. — Nem nyolcórás a munka­időm — jegyzi meg. — Annál több, minél fontosabbnak tartom a párttagsággal való kapcsolato­kat, beszélgetéseket és megbeszé­léseket. És nem vagyok elégedett, bár nagyon következetesen tar­tom magam ahhoz az elvemhez, hogy mindig jelen legyek a több mint száztagú alapszervezetünk pártcsoportülésein is. A közös gazdálkodás annyira nagyüzemi­vé vált, hogy ezek a találkozások egyszerűen nélkülözhetetlenek. Sok egy nőnek? Immár óha­tatlanul úgy tartja számon a leg­szebb éveit, hogy tizenkilenc- évesen élte át a tagjelöltséget és húszévesen párttag lett, első meg­bízatása az ifjúsági szervezet se­gítésére szólt. Nem tananyagból ismerte meg, hanem végezte azt, ami a mezőgazdaság szocialista átszervezéséből a kiskunsági és bácskai falvakban rá jutott. Ennyi már elég lenne ahhoz, hogy valaki megbecsülést és biz­tos kenyeret szerezzen magának. Igaz? Nem egészen, mert időköz­ben föl kell készülni a feladatok­ra és meg is kell felelni nekik. Üzemgazdászként szükség volt a képesített könyvelői tudásra is, a párttisztségek és vezetői meg­bízatások föltételezték a marxis­ta—leninista középiskola és esti egyetem befejezését, felsőfokon ismerte meg az üzemgazdász­üzemmérnöki szak tudnivalóit az .jAgrártudományi Egyetemen, most pedig a pártelét-pártirányítás két- éves bajai speciális kollégiumá­nak hallgatója. Ha a szemináriu­mi foglalkozásokon a mindenna­pok gyakorlata jön szóba, van honnan példát merítenie: Mada­rason majd Bácsalmáson egy­aránt pártvezetőségi taggá válasz­tották, tagja lett a nagyközségi pártbizottságnak, 1970-től négy évre a bajai járás párt-végrehaj­tóbizottságának és tizenöt eszten­deje megszakítás nélkül részt vesz a megyei pártbizottság tes­tületi munkájában. — Minek köszönhetem a bizal­mat? Sohasem abból indultam ki, hogy ez mennyi többletmun­kát jelent. Tudtam és tudok is lelkesedni. A kezdeti ösztönössáp egyre inkább tudatossággá vált bennem. És gondolom: hozzájá­rult a szavazatokhoz, hogy gyak­ran elmondtam a véleményem, bármilyen közösség vagy testület előtt. Idestova öt esztendeje, hogy a mezőgazdasági tsz-ek III. kong­resszusa a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsába, ez a testü­let pedig a nőbizottságba válasz­totta. — Óriási eredmény, amikor ter­mészetes és teljesen magától ér­tetődő, hogy a mi otthoni ügyein­ket is az országos problémákhoz mérik az emberek. Mind tudato­sabban élnek a tsz-demokrácia lehetőségeivel. Olyan témákat vetnek fel a munkahelyi tanács­kozásokon, küldöttgyűléseken, amelyek a közösséget érintik: ho­gyan lehet jobban kihasználni a munkaidőt, több üzemanyagot megtakarítani a szárításnál vagy a drága takarmányt megfelelő ol­csóbbal helyettesíteni. S a nők éppúgy hallatják a szavukat eze­ken a fórumokon, mint a férfiak. Tavaly az ÁFÉSZ és a Hazafias Népfront nagyközségi nőbizott­ságával együttesen felvetettük a bevásárlási gondokat — azóta bő­vült a hús és a felvágottak kíná­lata. A bölcsődei és óvodai nyit- vatartás is igazodott a munkakez­désekhez. ötéves tervi feladat, hogy elkészüljön a tsz korszerű üzemi konyhája... Lépésről lépésre haladva — alighanem ezt is meg kellett ta­nulni a mozgalomban. Nagy el­képzelésekről döntenek azok a tanácskozások, amelyekre rend­szeresen fölkészül, véleményt mond, továbbképzések és értekez­letek tartoznak a programjába, különböző testületi megbízásokból sem hiányozhat azokról a helyi és gazdasági eszmecserékről, ahol megint csak fontos elképzelések­ről vitáznak és határoznak. — Hogy lehet-e bírni, és jut-e idő a magánéletre? Jé családi hát­tér nélkül, és ha a férjem nem támogatna, akkor aligha. Későn ajándékozott meg ugyan az élet gyermekkel, de annál nagyobb örömet ad a hatéves Eszterkénk. Amíg kisebb volt, nem sokat jár­tunk színházi előadásokra vagy moziba, inkább a tévére hagyat­koztunk. És esténként legalább néhány oldalnyit olvasni is sike­rül, hiszen minden műsort válo­gatás nélkül nem kell megnézni. Szóval, a hét legtöbb napján én is időben hazakerülök, és akkor olyan vagyok, mint mindenki más. Az egykori technikumi diák­lány, Babinyecz Anna — ma: Kollár Józsefné — nőnapjai azért különböznek is: kevesen kapnak annyi üdvözletét helybeli, me­gyei és országos testületektől, mint ő. S az idei nőnap megemlé­kezései 'között egy nem akármi­lyen kitüntetés: a Munka Érdem­rend arany fokozata. Meglepetés, amelyre nem vé­letlenül került sor. H. F. Élete: a munka és a család Szelíd riada­lommal fürkészi arcom. Szabódik: hogy újságcikket, és pont öróla? Na várjak csak, mind­járt „lekísér” a csarnokba, akad ott téma, meg ri­portalany is jobb- nál-jobb, választ­hatok. Aztán, hogy mégsem tágítok, csak maradunk. — Kérdezzen — mondja meg- adóan —, s bizta­tásként szája szeg­letébe enged egy mosolydarab­kát ... Becsi Já­nosáé konzerv­gyártó technikus, meóvezető „rá­szánja magát” egy rövid beszélgetés­re. — Gondolom: a pályafutásomra nem kíváncsi... — Miért ne?! Hallgatom. — Szokványtörténet pedig... 1971-ben kerültem a Kalocsai Paprika- és Konzervipari Válla­lat kiskőrösi telepére, betanított munkásnak. Az előzmények? Já­noshalmi vagyok, Bugacon lak­tunk, a férjem ott volt erdész, én az erdészetnél gondnok. Aztán el­költöztünk, ide az ismeretlenbe. 1973-ban levelező tagozaton le­érettségiztem, ugyanakkor meg­szereztem a konzervgyártó szak­munkás bizonyítványt is. Egy év­vel később már a harmadik gye­reket .pólyáztam, miközben tanul­tam, s értelmezni kezdtem a mar­xizmust is, természetesen közép­fokon. 1975-ben tértem vissza, de már mint meós. Két évvél később technikusi minősítő vizsgát tettem Nagykőrösön, nem sokkal utána megbíztak a meó-csoport vezeté­sével. Hát ennyi... — Végállomás tehát a kiskőrö­si konzervgyár. De miért éppen ez? — Annak idején, szakképesítés nélkül, két gyerekkel ez az üzem mutatott legtöbb hajlandóságot, hogy megoldja családi gondjai­mat: a bölcsődei, óvodai helyet, a kedvező munkaidő-beosztást. Semmi ilyet, hogy szakmaszeretet, nem éreztem, fogalmam se volt, mit és hogyan kell csinálni. Épp indult egy szakmunkásképző tan­folyam — kapóra jött, belevág­tam. A munkahelyi környezet, a kollektíva remek volt, most is re­mek; buzdítottak, lendítettek, a család is hallatlan pluszt jelen­tett. Másként nem is lehetett, nem is bírtam volna. Érthető, ha ra­gaszkodom az üzemhez, foglalko­zásom — sőt a hivatásom, — köt ide, és úgy hiszem, végleg. — A kapunál az asszonynevét mondtam be. A portás bácsi ér­tetlenül nézett rám, gyorsan tele­fonozott egyet, majd homlokára csapva igazított útba: „Szóval Ci­likét keresi, a párttitkárt...” Ez a látszólag jelentéktelen mondat és a mozdulat sok mindent el­árult, vagy legalább is sejtetni enged önről... — Sok mindent? Legfeljebb annyit, hogy néhányan csak a tisztségemről ismernek. — Ellenkezőleg: az öreg hang­hordozásából személyes rokon- szenv és tisztelet érződött ki. — Ha így van, annak őszintén örülök. Higgye el: jobban esik, mint amikor a főnököm dicsér. Mert közöttük, egyszerű mun­kásemberek között kezdtem nem is oly régen, együtt éltem —, s beosztásomnál fogva élek ma is — velük, tőlük tanultam becsülni a fizikai munkát, önmagamat, s mindenkit, aki azzal keresi kenye­rét. Sosem szeretnék elszakadni a szalagtól, számomra törvénysze­rű, hogy nap mint nap felkere­sem az ott dolgozókat, s hogy el­beszélgetünk a nehézségekről, a fejfájásokról. Meggyőződésem: a problémákat megoldani csak így lehet. Ebből a kötődésből is ered talán, hogy képtelen vagyok szó nélkül elviselni, lenyelni sérelmet és méltánytalanságot, érjen az bárkit, akihez valamilyen közöm van. — Nyilván ezt értékelték a gyár kommunistái is a titkárválasztás­kor :.. — Lehet, és merem remélni: így is van, különben aligha vál­laltam volna. Az viszont eszembe jut néha, hogy a társadalmi funk­ciókat sem léhet halmozni. 1972- ben lettem párttag, ’75-től a vá­rosi pártbizottság, ’78 óta pedig — már alapszervezeti titkárként — a végrehajtó bizottságnak is tagja vagyok. Ugyancsak három évvel ezelőtt bíztak meg a Petőfi Sán­dor nevű aranykoszorús szocia­lista brigád vezetésével, úgy­hogy lassacskán otthon a háztar- I tásra jut a legkevesebb időm. No, / persze, azért nem keü félteni, és sajnálni se... K. F. Nőnapi meditáció A mikor arra kértek, hogy legyek a nők napjának köszöntője, ** itteni egyik foglalkozásom, a szerkesztőségi munka ártalmas tüneteként, a nyelvünkben használt „nőhatározó” szavak tolakodtak gondolataimba. Elsőnek — a sorrendet jól megjegyeztem — az anya fogalma szökött be a szellemnek még szabad udvarába, aztán a nagy-, déd- és ükanyáé, majd a szeretőé, az élettársé, a feleségé, a nővéré, a húgé, a leányé és a szűzé következett gyors egymásután­ban; míg .— hogy különös képzettársító tulajdonságát is igazolja a játékos elme — a kedves nővérrel szinte egyszerre ugrott be a csitri, bőr, bige, csaj elnevezés, túlröppenve az általam is elismert korláton... Hivatásokkal, foglalkozásokkal összefüggő szavak ro­hantak le: szövőnő, művésznő, takarítónő, óvónő, pénztárosnő, ta­nárnő, énekesnő, súgónő, titkárnő, tanítónő, kalauznő, könyvelőnő, rendőrnő, társalkodónő, elnöknő, kémnő, fonónő, bárnő, szülésznő, bírónő, eladónő, ,képviselőnő, majd a társadalmi szerepre utaló ki­fejezések következtek: rabszolganő, barátnő, úrnő, elvtársnő, ki­rálynő, írónő... O akkor — sorompót állítva a nők ilyen csapatja elé — az em­‘O beriség történelmén kezdtem gondolkozni, melyben az előbb felsorolt fehérnépek mind helyükre tehetők, de meghatározhatóvá lesz a társadalomban betöltött helyük, szerepük, létük is; és indo­kolttá válnak helyzetük, személyiségük, nemük védelmében, vagy elismertetéséért s egyenjogúsításáért feltüzelő mozgalmaik, küzdel­mes harcaik. Gondolatban irodalmi példákat vettem elő, hogy a megaláztatásból, a lekicsinylésből, a megvetésből és szolgaságból való kilépés diadalmas és elbukó hősnőit a szerzők által is igazol­jam a shakespearetektől az ibseniekig, s a moliéreiektől a német- lászlóiakig. Lángoló szellemeket kerítettem egy akolba Jeanne D’Arctól Clara Zetkinig, hogy a női vezéralakok szuggesztivitásáról biztos képet nyerjek. S ekkor az elmélet és hit kérdését kezdtem bogozni az én nőnapomra felsorakozó figurákban. Meg kell vallanom, nem annak a nemzetközni nőnapnak a mi­benléte foglalkoztatott, amelyről évente visszatérő — gyakoriságuk okán immár hétköznapiakká degradálódó — sajtó-rádió-televízió- szólamak lebbennek meghatározó magasba. A mégoly vétkes két­kedés is kimrágzott bennem: Szükség van-e erre az alkalomra, ami­kor a nőknek, gyakorló és leendő anyáknak már van egy piros­betűs naptári ünnepük az emberiség fennmaradásáért vállalt fáj­dalmak elismerését bizonyítandó...? Szükséges-e Magyarországon is ez az ünnepnap, amikor a hetvenegy éve Koppenhágában ültetett mag felszabadulásunktól máig növekedvén már-már vadhajtásokat is ereszthet...? Akkor, amikor hazánkban a ólarazetkini szocialista egyenjogúsítást 1910-beli törekvés nyilvánvalóság, természetes do­log: evidencia! Pedagógusnap, bányásznap, nyomdásznap, vasutas­nap mellett mit adhat ma a nemzetközi nőnap a hozzánk hasonló népegyütteseknek? J6 felszavakat semmi esetre sem. Ma már kellemetlenül érezzük magunkat, ha arra gondolunk, hogy egykor oly szervezett tö­megben voltunk hulláimba lendülő csepp, melynek néhány tábláján ilyen és ehhez hasonló útbaigazítás állt: Arccal a vasút felé! Ha­sonló felszólításoktól, melyek lapok fejléce fölött, transzparenseken s szónoki ajkon egyaránt virítottak, a nőnapi együttlét nem nyerhet tartalmat. Sokkal inkább remélhető ez attól a meditációtól, melyben ki-ki végiggondolja majd fantáziája és egyéni ismeretei szerint a konti­nensek országaiban élő .nők helyzetét a koppenhágai eszmék tükré­ben Spanyolhontól Japánig és Indonéziáig, Egyiptomtól az Elefánt­csontpartig és a Tűzföldig, Mexikótól Alaszkáig és a Viktória szi­getekig, Kubától Chiléig és Uruguayig; Izraeltől Indiáig és Cey­lonig ... Ús a világméretű röppenés után visszatérvén a kicsi hazába, ^ az evidenciák, a nyilvánvalóságok országába, ki-ki tisztázza magában, hogy a nők egyenjogúságának teljes elismerése dolgában nála vagy náluk mi a különbség a szó és megvalósulás között... E gondolatokat bevezetőnek szánom a nemzetközi nőnapi egyé­nenkénti meditációkhoz. Goór Imre CÉLJUK: NÖVELNI A SZERVEZETTSÉGET Fiatalok a megyei kórházban A kecskeméti megyei kórház 2300 dolgozójából háromszáz harminc éven aluli. A négy KISZ-alapszervezetnek 189 tagr ja van. A megye legnagyobb intézményében a KlSZ-bizott- ság titkárával, dr. Markó Lászlóval, az alapszervezeti tag­gyűlések után, de még a küldöttgyűlés előtt beszélgettünk. — A négy alapszeryezetből há­rom a kórházban található, egy pedig a rendelőintézetben. Ehhez kapcsolódik szervezetileg a bőr­és a tüdőkórház is — sorolta a további adatokat dr. Markó Lász­ló. — Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a városi, körzeti, és üzem­orvosi hálózatban dolgozó fiatal asszisztensek, ápolók, . orvosok nem tartoznak sehová, őket min­denképpen be kellene szervezni. Persze, van mit javítanunk a szervezettségen házon bélül is. — Éspedig? — A 189 KISZ-esből csak negy­ven az orvos. Ügy is fogalmaz­hatnék, hogy nyolcvan, az egye­temről nemrég kikerült fiatal doktor nem KISZ-tag. Pedig rá­juk nagy szükség lenne az ifjú­sági szervezetben is. Másik gon­dunk: a taggyűléseken, rendezvé­nyeken kevesen vesznek részt. Mivel a többség három műszak­ban dolgozik, így egyharmadot rögtön le is számolhatunk, de et­től függetlenül is lehetnénk töb­ben. Noha a kívánt eredményt nem sikerült elérnünk, maradnak még el taggyűlések is, azért még­is előbbre léptünk. — Miben? — Minden alapszervezetnek van kijelölt pártpatrónusa, aki részt vesz az összejöveteleken, és segíti a fiatalokat. Valamennyi osztá­lyon, munkahelyen dolgozik az alapszervezetnek egy-egy képvi­selője, akiknek feladata a kap­csolattartás, a helyi szervezés', így elértük, hogy a tevékenysé­günk tervszerűbb, összehangol­tabb. — Köztudott, hogy a fiatalokat a szórakoztató, érdekes, játékos programokkal lehet megnyerni a mozgalomnak. — Jók a lehetőségeink a kultu­rális és a sportterületen is. A régi kórházban önerőből salakos kispályát építtettünk, s most az új épület mellett szeretnénk kialakí­tani a saját kis sportkombinátun- kait — három pályával, öltözővel, fürdővel. Rendszeresebbé tesszük a különféle házibajnokságokat is, mindenki megtalálhatja a kedvé­re való sportolási lehetőséget. — És a kultúra? — A kulturális élet színtere elsősorban a kórházklub. A KISZ — együttműködve a közmű­velődési bizottsággal — minden második hónapban vetélkedőket rendez, időről időre lehetőséget ad fiatal művészeknek kiállításon való bemutatkozásra Egy-egy al­kalommal közös műsoros estet tartottunk a lengyel, a szovjet és az NDK kulturális központtal. Az úgymond saját programjaink mellett nem feledkezünk meg a Művelt ifjúságért — korszerű mű­veltségért címmel meghirdetett akcióról sem. — Hogyan érvényesül a politi­kai jelleg? — A forradalmi ifjúsági napo­kon és egyéb központi rendezvé­nyeken mindig részt veszünk. Ezek mellett a KISZ -bizottság a tagságot érdeklő témákban, jól képzett előadók közreműködésével politikai oktatást szervez. A vita­körök beváltak, a KISZ-taggyűlé­seken feldolgoztuk a XII. párt- kongresszus határozatait, s most a KISZ kongresszusi levelét vi­tatjuk meg. Részt veszünk a párt- szervezet programjain is, vala­mint többen járnak marxista kö­zépiskolába, esti egyetemre vagy szakosítóra A KISZ KB titkár­képzőjét és a bajai KISZ-iskoláit hárman végezték el. — Milyen lehetőség van a fia­talok szakmai képzésére, tovább­képzésére? — Az ápolók, asszisztensek kö­zül többen középiskolába járnak, vagy szakképesítést szereznek. Az orvosok intézeti továbbképzés ke­retében, valamint a megyei és az országos szakmai konferenciákon bővíthetik ismereteiket. — A kórházban az elmúlt esz­tendő, kis túlzással, a költözés éve volt. — Igen. Ez megmutatkozott az egyéni vállalásokban is. Egy hó­napon keresztül a mi KISZ-eseink takarítottak, parkosítottak az új kórházban, másik harminc na­pon át pedig azok a fiatalok, szo­cialista brigádok, amelyeknek munkáját mi szerveztük meg. Emellett folyamatosan végeztünk szűrővizsgálatokat az üzemekben, a város négy óvodájában, és egészségügyi felvilágosító előadá­sokat tartottunk az általános és középiskolákban. — A KISZ feladatai közé tar­tozik az érdekvédelem is. — Rendszeres meghívottak va­gyunk az igazgatótanács ‘ülésein és a főorvosi értekezleteken, de él és dolgozik az üzemi négyszög az egyes osztályokon is. A szerve­ző titkár tagja a lakáselosztó bi­zottságnak, s a megbeszéléseken képviseli a fiatalok érdekeit. — A következő időszak tervei? — A választások után első dol­gunk, hogy átcsoportosítsuk a KISZ-tagokat, és létrehozzuk az ötödik alapszervezetet a régi kór­házban. Előbbre akarunk lépni a már említett körzeti, üzemi há­lózatban dolgozó KISZ-tagok Ügyében. Szeretnénk szorosabb kapcsolatot kialakítani a Honvéd­kórházzal, s tovább erősíteni az együttműködést a szegedi egye­tem fiataljaival. Készülünk a KISZ X. kongresszusára, amely­nek útmutatásait természetesen hasznosítjuk majd akcióprogra­munkban — mondotta befejezé­sül dr. Markó László. V. T. Az Építőipari Gépesítő Vállalat 10 hetes bentlakásos autó- és toronydaru-kezelói tanfolyamat szervez A tanfolyamra jelentkezhet minden 8. általános, vagy középiskolai végzettséggel rendelkező férfi dolgozó, aki a munkakör ellátására hivatást érez. 18—40 év korhatár közötti dolgozók jelentkezését várjuk. Az autódaru-kezelői tanfolyamra 2 éves tehergép­jármű-vezetői gyakorlat szükséges. A tanfolyam idejére munkabért és teljes ellátást biztosítunk. Várjuk továbbá autódaru- és toronydaru-kézelői jogosítvánnyal rendelkezők felvételi jelentkezését. Jelentkezni lehet személyesen, vagy írásban a válla­lat munkaügyi osztályán. Cím: Budapest XX., Soroksár, Marx Károly út 255. 1 l m SE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents