Petőfi Népe, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-06 / 55. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. március 6. Iparjogvédelem: kincs a mélyben A TAKARÉKOSSÁG korát éljük. Csínján kell bánnunk költséggel, anyaggal, energiával; felajánlásokat teszünk a villanyok oltogatására is. Mozgalmunkat né- hány éve az ésszerűség elve vezérli, mégis: ki ne tudna cifra történeteket olyan „megtakarításokról”, melyeket fölülmúlt az ál- : taluk okozott veszteség. A „kártékony” takarékosságnak létezik egy kevésbé látványos, ám annál veszélyesebb formája: mikor szellemi értékeinket pazaroljuk, az alkotó kedvet állítjuk takarékra. Vállalatvezető lelkendezett ■nemrégiben, hogy sok éves kísérletek árán kidolgoztak egy olyan gyártási eljárást, ami a maga ne- mében páratlan. A kérdésre — vajon mindent megtettek-e „kincsük” védelme, hasznosítása ügyében — már akadozott a válasz. Túllépték a költségkeretet, most nincs pénzük ilyesmire. Arról persze nem készül majd gazdasági 'számítás, hogy efféle „takarékosság" miatt mekkora bevételtől esik el a vállalat. Azt sem jegyzik föl sehová, ha majd a páratlan technológiai eljárást égy külföldi cég nevével kapcsolja össze a világ. Az idézett vállalatvezető azonban legalább tisztában volt az iparjogvédelem adta lehetőségekkel — bár döntéseit azok még csöppet sem motiválják. Szomszédvárbeli kollégája eddig sem jutott el, mert — végletes ugyan a példa! — azt sem tudta, hogy a szabadalom és a találmány között mi a különbség ... A MINISZTERTANÁCS leg. utóbbi ülésén állapította meg, hogy a hazai iparjogvédelem színvonala elmarad gazdasági és külkereskedelmi céljaink mércéjétől, sürgős fejlesztésre szorul. A sar- kcs fogalmazás igazolására elegendő egyetlen adat: Magyarország a benyújtott találmányok számát tekintve utolsó helyen áll az európai szocialista országok között. Miből ered ez a lemaradás? Elsősorban abból, hogy a szabadalmazható találmány védelmét a feltaláló személyes ügyének tekintik. Abból a szemléletből, amely egy-egy találmány újdonságértékének megállapítására, védelmére sajnálja a pénzt, a fáradságot. A leckét ma már mindenki fújja: a külpiaci éles versenyben csak az maradhat állva, aki minden tekintetben korszerűt képes gyártani. Arról már méltánytalanul kevés szó esik, hogy valóban előnyös helyzetbe csak a szabadalommal, az áruvédjeggyel óvott termékek kerülhetnek. AHOL PERSZE, hogy az iparjogvédelmi megfontolás, az ésszerű kockázat vállalása áthassa a teljes innovációs, újdonságot létre, hozó folyamatot — tehát: a kutatást, a fejlesztést, a termelést és a hasznosítást — nem elég a puszta elhatározás. Mindenekelőtt a gazdasági szabályozást, és általa a gazdálkodók érdekeltségét kell helyes irányba terelni. Azaz: a szabályozóknak a műszaki fejlesztésre. az újdonságok gyors bevezetésére kell ösztönözniük a vállalatokat. A találmány: szellemi érték. Mint ilyen, a nemzeti vagyon része, amivel gazdálkodni kell. Arról egyre többször hallunk, hogy vállalataink sikeresen honosítják meg a külföldről vásárolt licencet, know-how-t. Magyar szabadalmak világsikeréről azonban ritkábban adhatunk száimot. Gyak- i ran pusztán azért, mert a jelenlegi szervezeti-jogi keretek között egy-egy találmány megszületésé, tői a bevezetéséig rendkívül hosz. szú idő telik el. Kedvrontó az is, hogy a feltalálók díjazása — különösért szolgálati találmányok esetében— sok vitára ad okot; a tarifában nincs ésszerűen és szakszerűen kialakított alsó és felső határ. y AZ IPARJOGVÉDELEM információs rendszere is korszerűsítésre szorul. De a legjobban felszerelt, napra kész Tájékoztatásra alkalmas Szabadalmi Tár is- csak akkor töltheti be szerepét, ha a szakemberek belátják: segítségével nem pusztán kutatási alapanyagokhoz jutnak. Általa elkerülhető a párhuzamos munka, az ismételt föltalálás. Az elbírálást, az új termékek, az eljárások külföldi bevezetését is könnyítheti, gyorsíthatja az információk célszerű felhasználása. Ha az adatokból nem is tűnhet ki, az utóbbi két évben a kormány tudománypolitikai bizottságának intézkedései nyomán történt némi előrelépés az iparjog- védelemben. A hazai szabadalmi bejelentések száma tavaly 25 százalékkal több volt, mint a korábbi években. A Magyar Nemzeti Bank innovációs alapot létesített, a jelentős hasznot ígérő találmányok finanszírozására. MINDEZ AZONBAN csak a kezdet. A legfontosabb, hogy a vállalatok belássák:, mivel új, haladást jelentő műszaki megoldásokból származnak csak korszerű, versenyképes . termékek, ezért a találmányok, licencek, know- how-k létrejöttének, bevezetésének, hasznosításának támogatása elemi érdekük, önállóságuknál fogva nyitva áll előttük az út, hogy serkentsék ezt a folyamatot. 9. F. FAJTA VAN, GÉP NINCS — A MINŐSÉGEN M BH Exporttermékünk marad-e a paradicsom... Úgy tartják rólunk, hajlamosak vagyunk mi magyarok átesni a ló másik oldalára. Lassan megszokottá válik, hogy vöröshagymából, burgonyából, vagy éppen káposztából hol annyi terem, hogy Dunát (Tiszát) lehet rekeszteni vele, hol meg oly kévés, hogy mélyen kell nyúlni a zsebbe, ha vásárolni akarunk belőle. A paradicsom idáig nem tartozott a zöldségek, ennek az „egyszer fenn, egyszer lenn” kategóriájába. ■Igaz, némelykor úgy tűnik, hogy nem bír vele a-feldolgozóipar, de a hosszú kocsisoroknak a konzervgyárak előtt csak az a magyarázata, hogy nem szervezték kellőképpen az átvételt sem a termelők, sem a feldolgozók. Egy jelentésben olvasom a következő megállapítást: a paradicsomtermelés helyzete kritikus. Bizonytalanná teszi a kilátásokat, hogy a termőterület csökkenése kormányzati szinten is törvényes program lett. A vetésterület a korábbi 18 ezer hektárról várhatóan az idén 13 ezer hektár alá csökken. Hogy miért, annak magyarázata sokféle lehet. Azt mondja a termelő: a mostani közgazdasági viszonyok között csak kis nyereséggel állítható elő. A gazdaságosság gátja elsősorban az egy hektárra eső hozamszint alacsony volta. Ügy tartják, az eredményességi küszöb valahol a 30—35 tonna körül van hektáronként. Sajnos, több száz üzemet tartanak nyilván az országban, ahol egy-egy kedvezőtlen esztendőben az- átlagtermés nem éri el a 10 tonnát. Ilyen termelési színvonal mellett valóban nem térülhetnek meg a ráfordítások. A kutató úgy véli: hazánkban köztermesztésre alkalmas fajták sora áll rendelkezésre. A kónzer- ipar számára termelő gazdaságok üzemi körülmények között, megfelelő szakmai felkészültség és kifogástalan talajerő esetén 55—60 tonna bogyót is szedhetnek hektáronként. Nem titok, hogy egy Békés megyei gazdaság sok hektár átlagában épp a Kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézet által nemesített Jubileum fajtából hektáronként 100 tonnát termelt, tehát több mint tízszeresét annak, mint amennyit jó néhány gazdaság nem képes elérni az országban. Pedig az említett Jubileum fajta nem is tartozik a legkorszerűbbek közé. A jelek tehát azt mutatjuk, hogy a nemesítés terén nincs gond. Rendelkeznek a kutatók már olyan magas beltartal- mi értékű, nagy szárazanyag-tartalmú, kemény konzisztenciájú fajtákkal, amelyek kiválóan alkalmasak gépi szedésre is. Csakhogy... Amilyen lendülettel indult a termesztés gépesítése az elmúlt néhány esztendőben, oly gyorsan hagyott alább. Idézet egy jelentésből: A közgazdasági körülmények hatására a műszaki fejlesztés, ezen belül elsősorban a gépi betakarítás fejlesztése teljesen leállt. A Mezőgépfejlesztő Intézet a konstrukció fejlesztését szünetelteti... A mostani időpontban, tehát a mélyponton kell felhívni a figyelmet arra, hogy az ésszerű gépesítésre a műszaki fejlesztés folyamatosságára szükség van, mert anélkül az eredményes, nagy tömegű paradicsomtermesztés nem képzelhető el. A jelenlegi helyzetből kivezető utat keres a termelő, a kereskedő és a feldolgozóipar egyaránt. önkritikusan meg kell vallani, hogy az általunk előállított paradicsom minősége a nemzetközi piac igényeinek nem felel meg. Ezért értékesítési gondok sora jelentkezik. Örök törvény viszont, hogy csak a gyengébb minőségű termékkel kell bajlódnia sokat a kereskedőnek a piacon. A jó minőségű nyersanyag a legnehezebb konjuk- turális körülmények között is eladható. Vonatkozik éz a friss termékre és a belőle előállított paradicsompürére egyaránt. Ahhoz azonban, hogy az ipar jó minőséget tudjon előállítani, a termelőtől is jó minőségű nyersanyagot kell kapnia. Sajnos,' az elmúlt évek gyakorlata az volt, hogy az egyedüli át-, vételi mérce a mennyiség volt. A. konzervipar korántsem támasztott olyan minőségi igényeket, amely a feldolgozás szempontjából indokolt lett volna. Most vannak kialakulóban olyan törekvésék, hogy a cukorrépához és a gabonához hasonlóan a paradicsomnál is bevezessék a minőség szerinti átvételt. Ami ennek természetes velejárója, hogy a minőségileg jobb nyersanyagért tisztességes árat is fizessen a konzervipar. Ugyanakkor törekedni kell arra is, hogy a minőség melléti a mennyiség is .meglegyen, hiszen az ország majd másfél tucat konzervgyárának sűrítő kapacitása hatalmas, A gazdaságos termelésnek pedig az- egyik alapfeltétele, hogy a meglévő technológia ideális szintig „terhelve legyen” —, teljesítményét kihasználják. ♦ Szépen fejlődnek a. bogyók » kutatóintézet üvegházában. Gelen- táné. Szőke Ágnes technikus napról napra regisztrálja a növeke. Rést. - uijk • Virágzik már a jövő paradt- csomfajtája. Főző Lászlóné vibrátorral segíti elő a tökéletes tef* méskötést. fei-.-;, "•■■■■ m "alább annyira fontos, mint a feldolgozás és az export, ez pedig a lakosság ellátása. J ' . ’ • •.vjK'J H A meghirdetett zöldségprograht kikeres végrehajtásaként ma mát elmondhatjuk, hogy nem jeletit luxust a paprikának és a paradicsomnak szezonban történő vir sárlása. Félő azonban, hogy • konzervparadicsom termes ztésé- : bek visszaszorulásával csökkert • a ■piacra kerülő paradicsom meny- -nyisége is. „ A hozzáértők úgy tartják, hogy ■■jelenleg még nincs abban a helyzetben a paradicsomtermesztés, (hogy sietve kelljen húzni »a vészharangot. Az azonban tény, hogy a vetésterület rohamos csökkené- . se kedvezőtlen előjel. Mindez persze a terméseredmények fokozá* sával, a már nemesített korszerű -fajták alkalmazásával kiegyenlíthető.: Ahhoz, hogy ismét kifizetődő 1 legyen a paradicsom termesztés, összefogásra van szükség. A fajták adottak. Gépünk nincs, vagy ' alig minőségre törekvő átvételi ' rendszerünk jóindulattal kialakulóban van. Annak érdekében, hogy a jeléh- légi 13 ezer hektár is elegendő mennyiséget adjon, megfelelő mi-, nőség _mellett, új szabványtervej- zetet javasolnak elfogadásra. Ebben már kardoskodnak a felvásárlási árak minőség szerinti bevezetése mellett. A minőség pedig záloga a piac- képességnek, a piacképesség á gazdaságosságnak, a gazdaságosság pedig a termelési kedv nőve- kedésének... V'-* 9 A zöldségkutató intézetben a paradicsompalánták százezreit nevelik, Van még egy vetülete a para- A elsősorban a kistermelők számára. (Tóth Sándor felvételei) dicsom-termesztésnek, amely leg- Szabó Pál Miklós * HÁZUNK TÁJA i||Milyen sertésfajtát tartsunk a háztájiban? A hatvanas évektől kezdve az állomány frissítésére és a választék bővítésére behoztuk a világ szinte valamennyi jelentősebb -sertésfajtáját. Ezek nagy része önálló fajtaként mind a mai napig fennmaradt. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján azonban ma már' eldönthető, melyek azok a fajták, amelyekre hosszabb távon is számítani lehet mind a nagyüzemekben, mind a kístenyésztők- nek. Mert fontos, hogy a szakosított sertéstelepek mellett a háztájiban is olyan jószágot tartsanak, amelyik szapora, viszonylag kevés abrakot fogyaszt, kevésbé zsírosodik és gyorsan hízik, mert Csak így éri meg a sertéstartással foglalkozni. Ennek sajnos, helyenként ellentmond a gyakorlat. Ügy tűnik, hogy a kistenyészitők nem ismerik eléggé, hogy az adott tartási és takarmányozási körülmények között, mely fajták termelnek a leggazdaságosabban. Különösen hibás szemléletre vall, ha egyetlen megtörtént eseményből vonnak le általános következtetést. Például, ha egy fehér hússertés, amely köztudottan szapora fajta, netalán négy malacot fialt, rossz lesz róla a gazda véleménye. Vagy esetleg a jó tanács ellenére is tenyésztésbe fogja a duroc keresztezésből származó kocasüldőt, aminek szaporasága nagyon alacsony. „Az agyonkeresztezett” kocák nem jó malacnevelők, az utódok általában satnyák, lassan fejlődnek, a húsa értéktelen és hosszú ideig tart a hizlalás. Ez pedig a takarmányozási költségeket növeli. Ezért érdemes a tenyésztésre szánt kockák jó megválasztása. A többszöri keresztezések ritkán hozzák meg a várt eredményt, a leggyakrabban leromlással járnak, ezért kell törekedni a tisztavérű, vagy az egyszeri keresztezett kocák tartására. Az öves és észt sertést fajtatisztán vagy nagy fehérrel érdemes keresztezni. Ha nagy fehér kocája van a kistenyésztőnek, ezt szintén vagy fajtatisztán, vagy svéd lapállyal keresztezve szabad hasznosítani. A keresztezett kocákra nagy fehér 'kan vitele javasolható. A tisztavérű, fenntartásra javasolt fajták a nagy fehér, az észt, az öves, a duroc sertés és a svéd lapály. Sok helyen tartják a cornwallt, pedig termelési eredményei jelentősen elmaradnak az egyéb fajtákétól. A takarmányokat rosszul értékesíti, ezért tartása drága és húsa sem a legértékesebb, zsírosodásra hajlamos. Bár a gyengébb minőségű termék egyelőre még nem befolyásolja a kialakult felvásárlási árakat, mégis érdemes felváltani a cornwallt az öves sertéssel, vagy ebiből származó keresztezéseivel, valamint az észt sertéssel. Ezek a fajták is ugyanolyan jól tűrik a hagyományos tartásmódokat, mint a Cornwall, viszont szaporábbak, legeltetésre és tömegtakarmányok etetésére kiválóan alkalmasak. A kistenyésztő vagy saját maga neveli, vagy másik kistenyésztő- től, illetve nagyüzemiből vásárolja a kocát. A' legjobb, ha a törzstenyészetektől vemhesen vásárolt koca első fialásából származó malacok közül választják ki a to- vábbtenyésztésre szánt süldőt. A törzstenyészetekben ugyanis a párosítási terveknek megfelelően folytatják a tenyésztést, így az utódok is őröklik szüleik jó tulajdonságait. Ennek ismeretében nem nehéz eldönteni, hogy honnét érdemes anyának valót vásárolni, ugyanis az ismeretlen származású koca megvétele gyakran okoz bosszúságot, sőt, az esetleges kudarc a kedvét is elveheti a kistenyésztőnek a további sertéstartástól. A döntés előtt téhát nagyon körül kell tekinteni az adott fajták között. Az öves sertés nagy fehér hússertéssel és észt sertéssel jól keresztezhető. Az észt sertés azonban tisztavérben tenyésztve is rendkívül jó tulajdonságokkal rendelkezik. Kitűnően alkalmazkodott a hazai körülményekhez, a legszaporább fajta, általában 10 malacnál többet fial, növekedési erélye, takarmányértékesítése kiváló. A nagy fehér hússertés, bár sokan a. nagyüzem fajtájaként tartják számon, a kisüzemekben is jó eredményeket produkál. A szaporasága, szervezeti szilárdsága, takarmányértékesítő képessége kiváló. Gyorsan és jól hizlal- ható. Jelentőségét növeli, hogy szinte valamennyi fajtával keresztelhető. B. Z. ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁG A SZÖVETKEZETEKBEN A vezetőség igényli a kritikát A megye első zárszámadási közgyűlését a kunszentmiklósi Egyetértés Termelőszövetkezetben tartották. A közös gazdaság tagsága először G. Fíilöp Benedeknek, az ellenőrző bizottság elnökének beszámolóját hallgatta meg. Ismeretes, hogy az ellenőrző bizottság tagságának tartozik beszámolni munkájáról, éppen úgy, mint a nő-, valamint a döntőbizottság. Ezeknek tagjait a közgyűlés választja. A több mint 12 ezer hektáron gazdálkodó termelőszövetkezet a kedvezőtlen adottságú üzemek közé tartozik. Nagy küzdelemmel képesek csak a mostoha körülmények között fejeszteni a termelést és elismerésre méltó, hogy a taValyi nehéz esztendő ellenére is a vártnál jobb eredményeket értek el. Az ellenőrző bizottság elnökét arról kérdeztem, hogy milyen az együttműködés a vezetőséggel, hogyan reagálnak a bírálatokra a termelőszövetkezet irányítói. Kialakult gyakorlat G. Fülöp Benedek így válaszolt: — Nálunk már kialakult gyakorlat, hogy minden észrevételünket jelezzük a vezetőségnek, amely igyekszik határozott intézkedéseket tenni az esetleges hibák kijavítására. Igénylik is a bírálatot. Szükségesnek tartják a kritikát, hiszen enélkül nem tudják előbbre vinni a gazdálkodást. A zárszámadási közgyűlésen magam is meggyőződtem erről, az ellenőrző bizottság elnöke a di- ■ csérét és az elismerés mellett szólt a hibákról is. A bizottság ugyanis alaposan figyelemmel kíséri egész évben a gazdálkodást. — Például az elmúlt tavasszal vetett növények magvai időben és jól előkészített talajba kerültek. Az időjárás miatt egyes területeken újra kellett vetni a kukoricát. Akadtak azonban hibák is, például tápanyagban szegény talajba búza után búza került a- tárcsázott földbe. Ezeknek a tábláknak a hozama csökkentette az: átlagot. Másik fő növényünknél, a kukoricánál azt a tanulságot vonultatjuk le, hogy a következő esztendőkben korábban érő fajtákat kell vetni, mert a természetesen; beért, alacsony víztartalmú tengeri szárítása kevesebb költségbe kerül. A tengerinél azt is meg kell jegyeznem, hogy elismeréssel szólhatunk a tagság munkájáról, ' hiszen a hó alól igyekeztek megmenteni a termést. Mostoha körülmények között még december elején is tartott a kukoricabeta- j karítás. Előfordultak mulasztások l:a Az ellenőrző bizottság az állati- tenyésztést is figyelemmel kísér-' te. Még azt is, hogy a gondozók miként foglalkoznak a rájuk hí-- zott állománnyal. — Többször felhívtuk a figyel-í met arra, hogy jobban kell gon-- do zni a jószágokat, előfordultak állategészségügyi mulasztások/' Szerintem, a juhászatban bár ér-, tünk el jó eredményeket, nem le-; hetünk elégedettek az esetenként megismétlődő hibák miatt. . Az ellenőrző bizottság náfcy gondot fordít a vagyonvédelemre •is. ..yítf' — Szövetkezetünkben a gazdálkodást elősegítő, a hozamokat’! növelő vegyszereket nemcsak zár- . ható helyiségekben, hanem jó részüket a szabadban tároljuk. Ilyenek például a zsákos és az ömlesztett műtrágyák. Ez utóbbit fő* liatakarással védjük és a fedett - színek alatt a szemesterményeket tartjuk. Nem kell hangsúlyoznom, hogy a vagyonvédelem fokozott követelményeket ró a készletek ■ kézelőire. Megállapítottuk az ól' /JenŐrzéseink során, hogy a rak- ..tározás lelkiismeretesen történik, minden helyiségben megteremtettük a ki- és bemenő termények mérésének lehetőségét. Az ezzel /kapcsolatos bizonylati rendszer előírásszerű — sorolja a bizottság elnöke. jjf, £ ■ jj|Á szövetkezet'. 4, f' ’ fizetőképes ' * 'flip A Kiskunsági Mezőgazdasági ."Szövetkezetek Területi Szövetse* | gének revizorai az elmúlt év első . felében vizsgálatot tartottak a (gazdaságban. .'— Ellenőrzéseik során megállapították, hogy a termelőszövetkezetben törvényes és az alapszabálynak megfelel a gazdálkodás, ; áz üzemi szervezetet és az Irányítási rendszert megfelelően' kialakították. Mindez összhangban van a gazdaság termelési szerkezetével. A vállalati önállóság tovább erősödött, a termelési, fór* galmazási költségeket saját bevételeinkből fedeztük. : ’Úgy gondolom, az ellenőrző Bizottság elnökének ez utóbbi szávaihoz nem kell különösebb kommentár. K. 8,
