Petőfi Népe, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-05 / 54. szám

1981. március 5. • PETŐFI NÉPE • 3 Összehangolt munkával a határozatok végrehajtásáért A közelmúltban — mint üt hírül is adtuk — a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezetek osztálya tanácskozásra hívta össze a megye tömegszervezeteinek és -mozgalmainak vezetői képviselőit. Az érte­kezlet résztvevői azokat a közös feladatokat vitatták meg, amelyek az összehangoltabb együttműködést és fokozottabb munkamegosztást igénylik a párt XII. kongresszusa, s a megyei pártértekezlet határoza­tainak egységes és következetes végrehajtása érdekében. Legalább a főbb gondolatok felvázolásával alighanem hasznos vissza, térni á szóban forgó tanácskozáshoz. Annál Is inkább, mert a vltaindi. tóban elhangzottak a tömegszervezetek és -mozgalmak helyi szerve­zetei számára is iránymutató mondanivalóval szolgálnak. * «xfe» jdÉkzty * r. í jjj Himes tojások Kalocsáról 0 Kalocsán és a kör­nyékbeli falvakban már javában festik a húsvéti hímes tojásokat. A jel­legzetes színes kalocsai virágmintákkal díszített és színes fonálra felfűzött „füles” tojásokból több tízezer készül, mivel kül. földre is jelentős meny. nyiséget szállítanak. A Kalocsai Népművészeti és Háziipari Szövetkezet tíz-tizenkét legügyesebb „íróasszonya” készíti a locsolkodók ajándékát, amelyekből az első ex­portszállítmányt a na­pokban indították útnak. A képen: Vén Lajosné népművész. (MTI-fotó: Karáth Imre felvétele) KÁTYÚK* FELFAGYÁSOK Megkezdték a közutak javítását Minden évben — a tél végén, a tavasz elején — megszaporodnak a megye közúthálózatán a burkolathibák. Ha a kátyút kátyú követi, vagy a jó minőségű útburkolaton hirtelen ütőkátyúval találkozik az autós, jogosan bosszankodik. Tudják ezt a KPM Közúti Igazgatóságának dol­gozói is, akik figyelik, gondozzák a gyenge pályaszerkezetű utakat, de mégsem ígérhetnek kátyúmentes tavaszt. Hogy miért? Erre kértünk választ Szilágyi Attilától, a KPM Közúti Igazgatóságának főmérnöké­től. — Valamikor az utakat télen csak néha háborgatta egy-egy szekér, szán vagy autó. Ma ugyanazokon az utakon a személygépkocsik 70—80 százaléka télen is közlekedik, a tehergépkocsik, a nehéz nyergesvonta­tók, a mezőgazdaság hatalmas munkagépei nem ismerik a pihenőt. Ha­talmas súlyukkal, .nagy gyakorisággal járják a megye közútjait és nem kerülhetik el a gyenge teherbírású, alsóbbrendű utakat sem. Az elvi egyetértésre építve Kezdjük azzal, hogy a párt- kongresszus határozatai a párt- szervekre, alapszervezetekre, a párttagokra kötelezőek. A hatá­rozatokat megalapozó reális elem­zéshez, a törekvések felvázolásá­hoz, a feladatok meghatározásá­hoz azonban hozzájárult a pár- tonkívüliek véleménye is. Követ­kezésképpen erre az elvi egyet­értésre kell, alapozni a tömeg­szervezeteknek és -mozgalmaknak is a határozatok végrehajtásához nélkülözhetetlen cselekvési egysé­get. Ez pedig megkülönböztetett fel­adata a tömegszervezetekben dol­gozó kommunistáknak. Ugyanis a fő politikai kérdésekben való elvi egyetértés mellett a részletek meg­ítélését a sokszínűség jellemzi. Ez természetes. Ugyanakkor nagyon fontos mindennapi feladattá teszi a meggyőzést, a célok végrehajtá­sára való eredményes mozgósítás érdekében. A határozatokban megfogalma­zott elvek és a gyakorlat között nemegyszer ellentmondás fedez­hető fel. Ennek okát sokan az el­vek helytelen értelmezésében lát­ják. E tekintetben rendkívül fon­tos szerep hárul a tömegszerve­zetekben végzett propaganda- és az ehhez kapcsolódó ideológiai munkára. Az értelmezések eltéré­sei ugyanis nemcsak az elméleti tisztánlátás hiányából fakadnak, hanem mögöttük gyakran a kü­lönböző érdekek hatása is felfe­dezhető. Ezért szükséges vizsgálni, elemezni az érdekviszonyokat, s .ennek alapján kialakítani a dön­tést. Az általában megfogalmazott feladatok megoldása konkrét kö­rülmények között történik. A he­lyi célok megfogalmazása mellett tehát a „hogyan”-t is pontosan meg kell jelölni. A végrehaj­tásban ugyanis olyan cselekvési egységre van szükség, amely az emberek — alapvető érdekeivel egyező — belső meggyőződésén nyugszik. Elsőbbség a társadalmi érdeknek Tudomásul kell vennünk a tár­sadalomban ható csoport- és egyé­ni érdekeket, azt, hogy az embe­rek többségének magatartását be­folyásolja a csoport-, illetve az egyéni érdek. Igen lényeges tehát, hogy a tömegszervezetek és -moz­galmak önállóan, felelősséggel és bátran tárják fel tömegbázisuk sajátos érdekeit, ütköztessék azo­kat, s az elsőbbséget a társadal­mi érdeknek fenntartva, mozgó­sítsanak a párt politikájának meg­valósításáért. Az utóbbi időben — nem kis mértékben a külső körülmények kényszerére — hozzászoktunk az árak változásához. A többé-kevés- bé állandósuló ármozgások nem egyformán hatnak a társadalom különböző rétegeire; egyeseket ke­vésbé, másokat érzékenyebben érintenek. A tömegpolitikai mun­kában erre is figyelemmel kell lenni. A szocialista elosztás elveinek érvényesítése a gazdasági fejlő­dés egyik fontos hajtóereje, s egy­ben a társadalmi igazságosság kö­vetelménye. Az emberek többsége azonban az átlagos teljesítményt nyújtók közé' tartozik, s a telje­sítménytől függő bérezés gyakor­latát éppen ezzel a többséggel kell elfogadtatni. Egyben azt is meg­értetni, hogy az éves bérfejlesztés nem az áremelkedés ellensúlyozá­sára, hanem a hatékonyabb, jobb munka ösztönzésére szolgál. Ez is lényeges, összehangolt munkát kí­vánó, közös feladata a tömegszer­vezetekben és -mozgalmakban dolgozó kommunistáknak. Élni a lehetőségekkel A szocialista demokrácia mind hatékonyabb érvényesülése szin­tén fontos feltétele előrehaladá­sunknak. Ebben jelentős fejlődés következett be az elmúlt évek­ben. Érdemibbé, tartalmasabbá váltak a szocialista demokrácia gyakorlásának fórumai. Az érdek­egyeztető és mozgósító szerepüket is egyre jobban betöltik. Sok még azonban a tennivaló annak érdekében, hogy a meglé­vő fórumok jobban megfelelje­nek rendeltetésüknek, hogy kö­vetkezetesebben biztosítsák a dol­gozók részvételét a döntések kia­lakításában, a hatalom gyakorlá­sában. A szocialista demokrácia fejlesztése napjainkban nem a jogkörök bővítését, újabb fóru­mok létrehozását, haflem az adott lehetőségek jobb, a formaságok­tól és párhuzamosságoktól mentes kihasználást jelenti. így azt is fel­tételezi, hogy a különböző ren­dezvényekre ne ugyanazokat az embereket mozgósítsák; hogy az élet által felvetett és döntésre megért kérdéseket akkor és ott tárgyalják meg, amikor és ahol az politikailag szükséges, mégha azt előre nem is tervezték. Az eddigiekben igencsak vázla­tosan közreadott gondolatok, fel­adatok köré összpontosul a megye tömegszervezeti, -mozgalmi veze­tőinek vitája. Ennek során tájé­koztatták egymást az eddiginél tervszerűbb együttműködést igény­lő kérdésekről. S mintegy vissza­igazolva a vitaindítóban elhang­zottakat, jelezték azokat a prob­lémákat, gondokat, amelyek ne­hezítik, olykor gátolják a pártpo­litikai feladatok hatékonyabb, eredményesebb elvégzését. Munkahelyen, lakóterületen egyaránt Hadd térjünk ki ezek közül is néhányra. A Hazafias Népfront megyei titkára a többi között a választók és választottak kapcsolatának mindennapossá tétele érdekében a fokozottabb együttműködésre apel­lált. Jó lenne ugyanis elérni, hogy a munkahelyen, az üzemben is is­merjék azt a bizonyos választott személyt, testületi tagot. Mint em­lítette: „Sok, jogos szemrehányást kaptunk a lakosságtól, hogy az el­múlt hosszú ciklusban némely ta­nácstagok is elfelejtették tanács­tagi mivoltukat...” Jólesően em­lítette a szülőhely szeretetének a tettrekészségben, társadalmi mun­kában való konkrét megnyilvánu­lását. Hozzátette azonban, hogy a szocialista brigádok jelzik: nem vállalják társadalmi munkaként az olyan feladatokat, amelyeket hivatali szervezeteknek kellett volna elvégezniük, de ez elma­radt, vagy rosszul csinálták meg. A KISZ megyei bizottságának képviselője sok egyéb között a hi­vatali merevségek feloldása érde­kében való jobb együttműködést szorgalmazta. Azért például, hogy a tanácsi óvodák ne 17 órakor, hanem a szülők munkaidejéhez alkalmazkodva később zárjanak, hogy az üzletekben ne éppen a csúcsforgalom idején csökkentsék a pénztárosok számát. Ugyancsak elgondolkodtató, amit a szemlé­letről szólva mondott. Nevezete­sen, hogy a bírálatért szinte min­denki talpraugrik. Nem azon gon­dolkozunk, hogy mit lehet a kri­tikából .hasznosítani, hanem „fel­kapjuk a vizet”. Nyílt, őszinte po­litizálást mindenütt, de kiváltkép­pen a fiatalok körében! — ennek jelentőségét hangsúlyozta. A Szakszervezetek megyei Ta­nácsának titkára az együttműkö­dés, a közös munka számos terü­letéről, tapasztalatáról szólva, a végrehajtás helyszíni ellenőrzésé­nek, segítésének, s a szabad szom­batok általánossá tételének össze­hangolt előkészítése — kereskede­lem, közlekedés stb. — fontossá­gát emelte ki. Épp így kitért azon­ban a lakóterületen, a telepü­léspolitikai munkában való együtt­működés tennivalóira; a társadal­mi munka szervezésében például a feladatok meggondolt, jó megvá­lasztásának jelentőségére hívta fel a figyelmet. E gondolatok is jelzik, hogy a tanácskozás résztvevői különböző töimegszervezeteket, -mozgalma­kat képviseltek, ám sajátos fela­dataik ellátása mellett számtalan az azonos célokért, összehangolt munkával végzendő tennivaló. P. I. Mitől lesz kátyús az út? — Ezek az utak átlagos körül­mények között teherbíró képessé­güknél kétszer nagyobb terhet kénytelenek elviselni. A rendkí­vüli tél végi, tavaszi időjárás miatt — vékony szerkezetük alul­ról egyszer megfagyott, máskor engedett a talaj feszítésének, fe­lülről pedig a nagy súlyú gépjár­művek nyomásának van kitéve. Ha a forgalmi terhelés nagy, és az altalaj átázott, a gyenge bur­kolat kitér eredeti helyzetéből, gyúródik, reped, kipörög, végül megjelennek a kisebb-nagyobb fe­lületű kátyúk, kritikus helyeken nagyobb hosszúságban összefüg­gően kifagy, majd „felborul” az út. A legnagyobb forgalmú főúthá­lózaton a felfagyások valószínű­sége az elmúlt években végrehaj­tott megerősítések hatására mini­málisra csökkent. Ma már csak az 55-ös számú úton, Csongrád me­gye határa és a mátételki elága­zás között, az 54-es számú úton Császártöltés és Sükösd között, az 53-as számú főúton Soltvad- kert térségében, valamint egy-két nagyközség átkelési szakaszán hiányzik az aszfaltburkolat. To­vábbi megerősítésre vár mintegy 120 kilométer főút, ahol csak egy rétegben készült el a megerősí­tés. Az alsóbb rendű utakon az üzemmérnökségek gondos fenn­tartási munkájának köszöhhetően, tovább csökken a kátyúsodásra hajlamos burkolatok hossza. Veszélyes szakaszok és nehézségek — A Kalocsán 1978-ban létesí­tett keverőtelep évente 20—25 ezer tonna fenntartási aszfaltke­veréket gyárt, amelynek nagy ré­sze a burkolat kátyúzásánál, ki- egyenlítésénél kerül felhasználás­ra. Hasonló, az alsóbbrendű utak megerősítését, profilkiegyenlítését szolgáló keverőtelepet helyezünk üzembe az idén Baján is. Min­den erőfeszítés ellenére a közút­hálózat mintegy 50 százaléka nem felel meg a forgalom által tá­masztott teherbírási követelmé­nyeknek, ebből mintegy 300 kilo­méter a felfagyásra igen veszé­lyes szakasz. Legnagyobbak az ilyen gondok a Duna menti és a bácskai körzetben, ahol a kö­tött talajon a gyenge pályaszerke­zetek felfagyása a legnagyobb. Megviselte a tél a Kerekegyhá­za—Szabadszállás, a Csávoly és a rémi elágazás, a Bácsbokod és Baja közötti, valamint a Duna és a Tisza öntéstalaján levő be­kötő- és összekötő utakat. Ezeken az utakon a burkolat teherbíró ■ képessége alig fele a forgalom által támasztott követelmények­nek. Ez száraz nyáron különös gondot nem okoz, de csapadékos időben az átázott altalaj és a bur­kolat elveszíti tartását, s ilyenkor sokkal hajlamosabb a kátyúso­dásra, süllyedésre. Már dolgoznak az utakon — Megkezdték-e már az utak javítását? — Az üzemmérnökségek a bur­kolatromlások mielőbbi megszün­tetése érdekében nagy erővel munkálkodnak. Ha nem esik a hó, ha a hőmérséklet nulla Celsius- fok fölé emelkedik, és száraz az útburkolat, mindenhol dolgoznak a kátyúk eltüntetésén. Sajnos, február második felében általá­ban 15 napon keresztül volt nulla Celsius-fok alatt a hőmérséklet, vagy vizes volt az útburkolat. így a kedvező körülmények hiánya miatt a helyreállításra fordítható idő nem elegendő arra, hogy a burkolathibákat tavaszra meg­szüntessük. A felfagyási részeken „Egyenetlen úttest” jelzőtáblák­kal jelezzük a burkolathibákat, nagyobb kátyúsodás esetén sebes­ség- és súlykorlátozást alkalma­zunk. Jelenleg már üzemel a kis­kunhalasi és a solti aszfaltkeverő­telep, márciusban pedig Kalocsán is üzembe helyezik a feljavított keverékgyártó gépsort. Végezetül megtudtuk, hogy az eddig ismert, és még várható bur- kolatromlasi, felfagyási károkat figyelembe véve, az összekötő utakon várhatóan április 4-ig, a bekötőutakon május 1-ig tudják megszüntetni a kátyúkat. S ad­dig? Figyelmes, az utak állapotá­nak megfelelő gépkocsivezetést követel mindenkitől a biztonság. Gémes Gábor Autó tolvaj-fogás Az egész házban kikapcsolták már a tévéket. L. K. elérke­zettnek látta az időt, hogy a me­leg csöndben hozzáfogjon jelen­tése megírásához. Utolsó napra hagyta, de abból is elpiszmogta az értékes órákat, holott a fon­tos feljegyzésnek reggel kilencre Debrecenben kell lennie — főnö­kei asztalán: A második oldalhoz rakosgatta az indigót, amikor az utcáról fel­zúgott Skodájuk önindítója. Nem akart hinni a fülének. A motor beteg zihálása azonban csalhatat­lanul meggyőzte. Pattant az ab­lakhoz — és csakugyan: kocsijuk első ülésén két férfi babrált a gyújtás zsinórokkal. Fordult, ugrott máris, s csak úgy rohantában kiáltott be fele­ségének. — Böbe,'ébredj, lopják az au­tót. Zörgesd fel Sz. Pistát, segít­sen. Ketten vannak. Az asszony fel az ágyból, bele a pongyolába, s nyöszörgős „jaj- istenem!”-eket hallatva szaladt a szomszédot ébreszteni. Kezét le nem vette a harangcsengő gomb­járól, sőt amikor meghallotta fér­je kiabálását odalentről — Pista siess, gyere már! — másik kezé­vel éktelenül döngetni kezdte Sz.­ék ajtaját. Szinte sikoltva könyör- gött. — Pista, Pista, hallod?!. Kapj magadra valamit. Segíts Karcsi­nak, mert még agyonverik az au­tótolvajok. Lent a ház előtt. Hal­lod? Most is téged hív! A szüntelen bim-bamozásra, dörömbölésre egy halott is feltá­madt volna sírjából, nemhogy Sz. I.-t ne ébresztette volna pillana­tok alatt a lárma. A tagbaszakadt, deltás, negyvenen túli férfi nagy igyekezetében csak a melegítő nadrágját ráncigálta magára. Ka­lapácsot ragadott, de már dobta is el — „Még agyonütöm, és ne­kem lesz bajom” —, és helyette a kiszolgált seprű nyelével fel­fegyverkezve robbant ki az aj­tón. Csak úgy, meztelen felsőtest­tel düibörgött lefelé a lépcsőn. Ci­pőjét is úgy dobták utána. Természetesen az ő feleségét is riasztotta az eset, aminek sze­gény nem örült túlságosan, hi­szen hajnalban kellett kiszállás­ra indulnia — mérlegellenőrzésre. Míg Sz. I. lerobogott, a két asz- szony az ablakból szurkolt Kar­csinak, aki a két tolvajjal ordí­tozott. — Mit kerestek abban a kocsi­ban, csirkefogók?! — Na mit gondolsz! — kurjan­tott vissza gúnyosan, akinek a karját sikerült elkapnia az abla­kon. A másik — látva, hogy hirte­len már nem tudnak megugrani a Skodával — gyorsan kivágódott a zsinórok mellől, futott a kocsi túlfelére, hogy társát kiszabadítsa Karcsi markából. Behúzott egy hatalmasat az autó gazdájának, mire az elengedte foglyát, s a két cinkos eliramodott. L. K. házi­köntösben, mezítlábra húzott ci­pőben utánuk. AAindez rövid pillanatok alatt mént végbe, úgy hogy mire Sz. I. leért az utcára, a park szé­lében már csak a Skoda fehér­lett egymagában. Szomszédnak, tolvaj nak se híre, se hamva. A park sötét és vészjóslóan néma. (Böbe is lemerészkedett, jajong- va szólongatta az urát. A Tisza parti sétány felé nyíltabb a te­rep, ő arra kocogott el bátorta­lanul. Semmi mozgás. Hogy is menekülhettek volna arra, mikor a Tisza Szálló táján azért még van. forgalom. Sz. Pista elszántan cserkészett be bokrot, berket, fü­lelt, lopakodott. Egyszer léleg­zetvisszafojtva osont, másszor rajtaütésszerűen vetette be ma­gát vaksötét zugokba: „Karcsi, merre vagy?!” Keresésük eredménye: egy da­rab félcipő, a Karcsié. — Jaj, csak nem csinálták ki! Hova hurcolhatták?! Mostmár minden másodperc drága. Sz. I. s a szomszédasszony futva vissza az udvarba. Mire beülnek Sz. Trabantjába, a férfi­re is pulóver kerül s melegítő fel­ső. Irány a rendőrkapitányság! A rendőrségre Böbe rohant be. Három perc múlva jött is kifelé. Megkönnyebbülten. — Az egyik tolvaj már meg­van. Karcsi fogta el másodmagá­val. Azt mondták, induljunk ha­za, ők is jönnek utánunk. T Jgy történt, hogy L. K. — mint u láttuk, fél cipőjét is elhagy­va — vette üldözőbe a két stri- gót, akik, hogy egérutat nyerje­nek, a megyei tanácsháza mögöt­ti sikátorokon tűntek el szem elől. Karcsi .szomszéd igyekezett minél nagyobb lármát csapni, hát­ha felébrednek a négyemeletes bérházakban, de biz’ sehol nem gyűlt fény, nem mozdult senki. Szemtől a rohanóknak komótosan biciklizett egy idősebb atyafi, de hogy Karcsi integetett, rikoltozott neki, kerüljön! a tolvajok elé, az öreg szinte sokkot kapott. Lekec- mergett a kerékpárról, de csak azért, hogy megfordítsa; és csör­tessen vissza, amerről jött. Mire barátunk az M 4-esre ért, már csak az egyik brigantit látta eltűnni a bíróság melletti sötét utcában. Mindegy, őt látta, rá kell ragadni. Szerencse, hogy ke­resztutca nincs. Még nagyobb sze­rencse, hogy a Tisza-hídról taxi kanyarodik le. L. K. elébe áll, ha­donászik, s mikor a gépkocsi meg­áll, veti is be magát a sofőr mel­lé. — Nyomás, be abba az utcába, uram! — De hát tilos azon a sávon át... — Autótolvajt kell elkapnunk. — Akkor nincs mese. A taxisofőr mellesleg önkéntes rendőr is. Belőnek az utcába, de ott lassítanak a tempón, hátha be­húzódott valami árnyékba az ip­se. Sehol egy lélek. Mikor a túlsó végén kiérnek az Ady Endre út­ra, csupán egy közömbösen bak­tató alakot látnak. — Na nézd csak, de adja az ár­tatlant a drága ... Tegyünk még úgy, mintha nem gyanakodnánk. Csöndes menetben húztak el mellette, de két pillanat múlva a taxis elébe ugratott, keresztbe a járdán. Futott volna már az ür­ge, de egy-kettőre leszedték a lá­báról. Betuszkolták a hátsó ülés­re, s a rendőrségig meg se álltak. Odabent megmondta, ki a társa, de hogy hová lett, nem látta. C z. I. és Böbe alig távolodott ^ kétszáz méternyire a rend­őrségtől a Trabanttal, mögöttük már egymás” sarkában szökkentek ki az URH-s kocsik. — Ügy látszik, le akarják zár­ni a környéket, a parkot — düny­nyögte Pista szomszéd, mialatt a visszapillantó tükörben figyelte a fejleményeket. A Tisza Szálló felé kanyarodéban, izgatottan fordult Böbéhez. — Nézd csak azt a világos köpenyes motorost! Ott a Magyar utca meg a református templom sarkánál. Nem indul ne­ki a motor, pedig eszeveszetten tolja, s pattog rá... Nem ilyen volt a másik? A motoros mellett ők is olyan „felállásban” stoppolnak, hogy az meg ne léphessen. — Valami baj van, fiatalem­ber? — Nem indul be ez az isten­verés! — Hogy is indulna, mikor le van szakadva a... Ekkor csikorogva fékez, sora­kozik körbe az URH-s üteg. Kar­csi — velük jövet — pontosan felismerte: ez volt, aki őt fültö­vön hajintotta. — Na tolja csak szépen azt a motort! Nem arra, hé, a rendőrség abban az irányban van ... A két fiatalember Tiszaföld- várról is lopott gépkocsival jött el, de Rákóczifalván már nem volt benzin. Így aztán ezzel az ugyancsak „meglovasított” mo­torral folytatták útjukat Szolnok­ra. Onnét Pestre szerettek volna eljutni. Tóth István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents