Petőfi Népe, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-31 / 76. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. március 31. SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS Ez év tavaszán a moszkvai Szokolnyiki parkban, megrendezik a Csapágy ’81 nemzetközi kiállítást. Tizenöt ország legújabb csapágygyártási eredményeit lehet majd itt megtekinteni. Ismeretes, hogy az ágazat tudományos-műszaki kapcsolatai sikeresen 'fejlődnek a csapágyipari együttműködési szervezet. keretében, amelyben Bulgária, Magyar- ország, az NDK, Lengyelország, Románia, a Szovjetunió és Csehszlovákia vesz részt. Ez az együttműködés meggyorsítja a tudományos-műszaki fejlesztések bevezetését a termelésbe, és kölcsönös előnyökkel jár a tagországok számára. Hiszen a szervezet célja, hogy minél teljesebben ki lehessen elégíteni a tagországok kiváló minőségű csapágyak iránti szükségleteit, hasznosítva a nemzetközi munka- megosztás előnyeit. A munkálatok a csapágyipar alapvető fejlesztési irányaiban folynak. Ezek: a konstrukciók tökéletesítése és újak kifejlesztése; új technológiák és korszerű minőségellenőrző eszközök kifejlesztése; új anyagok kutatása a csapágyalkatrészek számára: Ezenkívül a szervezet koordinálja a csapágygyártást és az értékesítést a szocialista táboriban. A specializált vállalatok közel 2 ezer féle, a fogyasztók körében nagy keresletnek örvendő terméket gyártanak. A fő gyártók Magyarország, a Szovjetunió és Csehszlovákia. Az.együtt-• működési eredmények kézzelfoghatóak, ma a világon minden negyedik csapágyat a szocialista országok gyártanak. A moszkvai kiállításon — a Szovjetunió több mint 4000 kiállítási tárgyat mutat be; új konstrukciójú csapágyakat, a gyártá- ' sukhoz szükséges technológiai berendezéseket, ellenőrző és mérőműszereket. Több mint 20 hazai, korszerű, modern berendezésekkel felszerelt csapágygyár mutatja be eredményeit. Ezek az üzemek évente 11 ezer típusméretet gyártanak a gépkocsiipar, a repülőgyártás, a vasúti szállítás, a kohászat, a vegyipar, az elektronika, a műszergyártás számára... A kiállítás szovjet pavilonjainak látogatói különböző modelleket is láthatnak. Egyebek között bemutatják a gépkocsiiparban elterjedt tűgörgős csapágyakat. Ezek a fajták hosszú életűek, megbízhatóak, és könnyen kezelhetők. Ezenkívül szerepelnek majd az átlagosnál gyorsabb, nagy pontosságú csapágyak is, amelyeket fémforgácsoló szerszámgépek és az érzékeny műszerek gyártásánál használnak fel A csapágy ipar műszaki újra- felszerelésének igénye megköveteli a speciális berendezések gyártásához szükséges saját bázis tökéletesítését. Már több mint 500-féle ilyen berendezés létezik, amelyet szovjet üzemekben fejlesztettek ki. Néhány modellt a kiállításon is bemutatnak. Ide tartoznak egyebek között, a görgőscsapágyak hideg sajtolását végző automaták, az ellenőrző, mérő és osztályozó automaták. Ezen gépek bevezetése lényegesen csökkentette a kézi munka volumenét az iparban,- lehetővé tette a munkaigényes termelési folyamatok gépesítését és automatizálását, a termékek minőségének javítását. Első ízben rendeznek csapágykiállítást a Szovjetunióban. A’ rendezvény a szovjet és a külföldi csapágygyártás sikereit mutatja be, lehetővé teszi a tudományos-műszaki eredmények cseréjét, elősegíti a kölcsönösen előnyös megállapodások megkötését, újabb lökést ad a szovjet és a külföldi partnerek üzleti és alkotó kapcsolatai megerősödésének. (APN — MTI) SZERVOKORMÁNY A KGST-ORSZÁGOKBA • Szigetszentmiklóson a Csepel Autógyár főegység- és alkatrészgyárában állítják elő az IKARUSZ autóbuszok szervokormányát. A kormányzást megkönnyítő hidraulikus berendezésből nemrég készült el a kétszázezredik darab. A több mint tíz éve gyártott — az ATUKI-ban kifejlesztett — kormányszerkezetek felét a KGST országaiba exportálják. A képen: a szervokormány működésének ellenőrzése. Licencek exportja, importja A KGST-országok bonyolítják le a világ licencimportjának mintegy 10, licencexportjának pedig hozzávetőlegesen 2 százalékát. Az európai KGST-tagállamok a második világháború óta körülbelül'2800 nyugati licencet vásároltak, s ebből 1800-at 1970 után. A legtöbb ilyen szellemi terméket a Szovjetunió vásárolta, majd a sorrendben Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország következik. A szocialista országok ' li- cencexportjában az első Csehszlovákia, s a sort Magyarország, a Szovjetunió, az NDK, Lengyel- ország, Románia és Bulgária folytatja. Együttvéve é.vente általában 40—50 millió dollár értékű bevételhez jutnak a licenceladásokból. A lehetőségek jóval nagyobbak, hiszen a szocialista or- szágok mintegy 40 százalékkal ré.- szesednek a világ kutató-fejlesztő kiadásaiból, tudományos dolgozóik és mérnökeik aránya ^ pedig meghaladja az egyharmadot. A szocialista országok licencexportjának értéke annyi, mint Olaszországé vagy Svédországé. Biztató jelek utalnak azonban az eladások meggyorsítására. A KGST-tagországok mind több olyan licencet értékesítenek, amit közös műszaki megoldásokkal alakítottak ki, s igyekeznek ösz- szekötni a szellemi alkotások eladását, a megvalósításhoz szükséges gépek, beruházások exportjával is. A Német Demokratikus Köztársaság 1970 és 1979 között megháromszorozta kereskedelmi forgalmát a fejlődő országokkal. 1979-ben aZ 1 ezekkel az országokkal folytatott kereskedelem volumene elérte a tízmilliárd márkát. Az NDK főleg gépeket, felszereléseket szállított partnereinek a fejlődő országok infrastruktúrájának és iparának fejlesztéséhez. Az említett kilenc év alatt a fejlődő országokban 650 objektumot helyeztek üzembe NDK- beli szakemberek, közülük 53-at 1979-ben. Az jij üzemi berendezések kezelésének elsajátításában is segítséget nyújtott és nyújt a Német Demokratikus Köztársaság- csaknem negyvenezren tanulták NDK-üzemekben a szükséges technikai alapismereteket. Az NDK-szakemberei a helyszínen is gondoskodnak az új ipari munkásság képzéséről, továbbképzéséről. Segítségükkel több mint 55 epren szereztek szakmun- kásképesítést a hazájukban felépült üzemekben. 1977 óta évente több mint 300 fiatal vállal ilyen feladatot afrikai és arab országokban, a német ifjúsági szervezet. az FDJ „barátság-brigádjainak” tagjai. (BUDAPRESS — ADN) A lajosmizsei Kefe, Seprű, Fa- és Vasipari Termékeket Gyártó Ipari Szövetkezet múlt évi 217,6 millió forintos árbevételi tervét 222,1 millió forintra teljesítette. Különböző piaci nehézségek miatt a 84 millió forintos tőkés exportjukat mindössze 700 ezer forinttal sikerült csak növelni. A napokban kapott értesüléseink szerint a nyugati piac fellendülőben van, s várhatóan az idén több lajosmizsei termék t kerül a tőkés államokba. Ezt bizonyítja a többi között az is, hogy míg Angliába tavaly 4 millió forintos értékű terméket szállítottak, addig az idén már 20 millió forintos megrendelésük van, s ebből 5 millió forint értékűt az első negyedévben teljesítenek. Az export növelését jelenti az is, hogy Amerikából új árura — kikészített seprűanyagra — kaptak megrendelést. A cirokszakáit a szövetkezetben feldolgozzák, méretre vágják és bálákba kötözve küldik az USA-ba. Az év végéig 15 vagon cirokszakái feldolgozásával mintegy 8 millió forinttal növelik az exportból eredő árbevételt. Felvételünkön: a feldolgozó brigád tagjai méretre vágják a cirokszakáit. (Opauszky László felvétele) Bértömeg vagy bérszínvonal mottó: A jövedelemszabályozás gondjai a kiskunfélegyházi Lenin Termelőszövetkezetben Aligha lehetne találni még egy olyan témát, ami az embereket oly közvetlenül érdekelné, mint a munkabér. Mostanában, amikor a gazdálkodó szerveknél napirendre került a bérfejlesztés, olykor-olykor heves viták gyújtópontja lett. Ezt tárgyalják a műhelyekben, a folyosókon) otthon, a családban, még baráti beszélgetéseken is. Itt hallottam Po- zsár Miklósnak, a kiskunfélegyházi Lenin Tsz növénytermesztési főágazatvezetőjének heves ki- fakadását: „Az a baj, hogy nem töröltük el a bérszínvonalat!” öt kértem meg, mondja el, szövet- , kezetükben, konkrétan a növény- termesztésben, milyen előnyökkel járna a bértömeg-gazdálkodás beveztése, illetőleg hozna-e újabb problémákat? — A termelőszövetkezetnél már bevezették a bértömeggazdálkodást, csakhogy nem azt a klasszikus formáját, amit tudomásom szerint hazánkban csak néhány nagyvállalatnál engedélyeztek. Nálunk is, mint a legtöbb munkahelyen, bérszínvonallal kombinált bértömeg-gazdálkodás van. Hogy ez mit jelent, azt nagyon sokan tudják. Semmiképpen nem azt, amit mint csodaszert szinte valamennyien vártunk, hogy adott összeggel any- nyi dolgozót foglalkoztatunk, amennyit tudunk, illetve akarunk. Ez csak elméletileg igaz, mert továbbra is tartani kell kis fizetésért, az esetleg hanyag munkát végzőt, hogy munkája szerint meg lehessen fizetni a kiváló szakembert. A bértömeget ugyan tudjuk tartani, de a bér- színvonalat nem, ha az említett személy megválna tőlünk. Mindehhez hozzáteszem, hogy nálunk a bérszínvonal 4010 forint, a növénytermesztésben 4180 forint, tehát az országos átlaghoz képest jó helyzetben vagyunk. Ha’ továbbgondoljuk, hogy még egy viszonylag élmezőnybe sorolható termelőszövetkezetben is gondot okoz a bérek differenciálása, a jobb minőségű munka ösztönzése — éppen a bérszínvonal miatt —, akkor a gyengébben gazdálkodó vállalatoknál, szövetkezeteknél, nem tudom mi a kiút... — Maradjunk a Lenin téesz- nél. Főágazati rendszer van, és mint előzőleg már említette, minden főágazat megkapja az évi tervét, a bér- és létszámkeretet. A növénytermesztés konkrétan mennyit? i — Hetvenkétmillió forint a tervünk. Száznyolcvan dolgozó tartozik ide, és valamivel több mint kilencmillió forint bérkeretünk. Csakhogy a lényeg éppen itt van: ezt a tervet a növény- termesztés százhatvan dolgozóval teljesíteni tudná! Természetesen ez feszítettebb munkát, nagyobb odafigyelést, több energiát kívánna a megmaradt százhat-« vantól, ami egyértelmű: meg kell fizetni. Nem száz, vagy kétszáz forintos differenciával, mert ennyi pénz nem ösztönöz, hiszen ezt két nap alatt megtermeli a háztájiban. — Hússzal kellene csökkenteni a növénytermesztési dolgozók számát ahhoz, hogy olyan fizetést adhasson a többinek, amiért azok erejük javát adják. S mihez kezdene a húsz ember, aki a növénytermesztésből elkerülne? Aki bízik a jövőben, fát ültet 0 Pozsár Miklós főágazat-vezető. (Méhesi Éva felvétele) — Szó sincs arról, hogy a húsz dolgozó hasznavehetetlen, dologkerülő. Országosan is az a baj, ami a mi szövetkezetünkben. Hogy tudniillik, van munka bőven, látszólag kevés is az emberünk. Ezt a húsz dolgozót köny- nyen át tudnánk csoportosítani más területre, ahol a munkaerő- hiány miatt nem tudunk fejleszteni. Csakhogy mindenki igyekszik bizonyítani, szüksége van ekkora létszámra. Nem engedi át az embereit, mert — ismét a témánál vagyunk — akkor átlépi a bérszínvonalat, ami adófizetési kötelezettségtöbbletet jelent. ■Nem az utcára kerülne a húsz ember — hangsúlyozom —, hanem a termelésbe. — Ha már párhuzamot vontunk a termelőszövetkezet és az egész gazdaság között, folytassuk. A növénytermesztés bértömegét tehát szét lehetne osztani száz- hártván dolgozó között. Csakhogy a termelőszövetkezeté ezzel nem nőne meg. Valahonnan el kellene venni a húsz dolgozó bérét. Ez országosan is éppen így van, különben a megnövekedett keresetek mögött nem állna árufedezet. Ennek következményeit — úgy gondolom — nem kell részletezni. — Sok vita folyik erről mostanában. Nem tudom megérteni, miért feltételezik olyan sokan, hogy az ésszerű munkaerő-átcsoportosítással, az ösztönzőbb bérezéssel együtt jár a pénz felhígulása. Ezek az emberek a termelésbe kerülnének, tehát új értékeket, új árukat hoznának létre, akár úgy, hogy valami önálló tevékenységbe kezdenek, akár úgy, hogy a kihasználatlan gépekhez. Nálunk, a Lenin TSz-ben arra kapunk megbízást, hogy csökkentsük a létszámot. Nem azért, mintha utcára akarnánk embereket tenni... A felszabaduló összes bértömeget természetesen nem kaphatja meg a főágazat, de a jövedelmezőségi mutatók alapján emelhetnénk a béreket. A bérszínvonal is növekedne ugyan valamelyest, de majdnem ott Vagyunk, ahol a part szakad. Százkétszáz forint már nem ösztönöz, ahhoz, hogy ötszázat adhassunk vagy hetet, ahhoz sokaknak egy fillért sem tudnánk adni. Ahogy így végiggondolom, nincs olyan munkaterület, ahol kellő ösztönzéssel ne javíthatnánk lényegesen az eredményt. Kovács Klára Ilyenkor, tavasszal megélénkülnek a faiskolai lerakatok. A j ól-rosszul ellátott telepekről egymás után távoznak a vásárlók. A gépkocsi csomagtartójára, a kerékpár váza mellé gyümölcs-, díszfa-, esetleg cserjecsemetét kö-" tözve igyekeznek hazafelé. Erdőt azonban kevesen telepítenek, és főleg nem magánerőből. Az április máf'iész%n98k/‘<ítá’ fásítási hó- , nap^ tó. |dén Örkényen nyitotta _ íüeg az egy hónapig tartó ültetési ’ akciót dr. Soós Gábor, mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár. Az ünnepségen kihangsúlyozta, hogy a városban élő ember is egyre jobban igényli az erdőt, amely új korszakot jelent az erdőgazdálkodás történetében. Négy évtizeddel ezelőtt az országnak 13 százalékán volt erdő. Ma már a céltudatos munka eredményeként, ez az arány 17 százalékra bővült. A jelenlegi elképzelések szerint a VI. ötéves tervidőszakban 35 ezer hektár erdőt fogunk telepíteni, s ennek egyha- todát már az idén. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára S. Hegedűs László előadásában méltatta Kiss Ferenc erdőmérnök Alföld-fásító tevékenységét, akit már Móra Ferenc is a „szegedi erdők atyjának” nevezett. A nagy előd ma is érvényes hitvallását olvashatjuk a régi Királyhalmán, az első erdésziskolák egyik osztályának falán: „Az erdő a természet temploma, az erdész, a természet templomának papja, egyben' védelmezője, gyarapítója.” Az ő példáján kell továbblépni teljes térsadálrni összefogással. Idén mintegy 3 ezer hektáron 24 millió J csérfíefét társadalmi akciók" során ültetnek el. Az 1981. évi fásítási hónap alkalmával, amely április 20-ig tart, a Hazafias Népfront, a KISZ Központi Bizottsága, valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsa arra hívta fel aktivistáit és az ország egész lakosságát, hogy kül- és belterületi fásítások kivitelezésére szervezzenek akciókat, hogy minél nagyobb tömegek kapcsolódjanak be a nemes mozgalomba. Jó példával jártak elő a rendezvény résztvevői, akik Örkény határában az új emlékparkhoz vonultak és valamennyien egy-egy csemetét ültettek el. Dr. Szilágyi Attila HNF Környezetvédelmi Társadalmi őrség elnöke Épül az NDK második legnagyobb völgyzáró gátja Karl-Marx-Stadt megyében, az tása a megye 150 városában, faluauei járásban, Eibenstock mellett 76 millió köbméter befogadóképességű völgyzárógát épül. Nagyságára nézve a második az országban. Feladata az új lakóne- g>edek ivóvízellátásának a javíjában. Az NDK-bah jelenleg 150 hasonló kisebb-nagyobb ilyen létesítmény található. 84-et közülük az elmúlt 30 esztendőben építettek. Március 30-tól április 11-ig Rendkívül nagy árukészlet. Rendkívül nagy választék- Tavaszi újdonságok a áruházaiban és cipőszaküzleteiben. Baja, Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Kalocsa, Kiskunhalas. 625 t Nemzetközi csapágykiállítás Kereskedelmi kapcsolatok a fejlődő országokkal Tengeren túli megrendelésre
