Petőfi Népe, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-26 / 72. szám

1981. március 26. • PETŐFI NÉPE • 3 Energiatakarékos technológiák a mezőgazdaságban A VI. ötéves terv energiagaz­dálkodási programja a mezőgaz­daságban már az első évben 1981- ben jelentős sikereket ígér, — erről tájékoztatták 'az MTI mun­katársát a MÉM illetékesei. Az idén egyebek között fordulat vár­ható a takarmányok tartósításá­nál, és újabb gazdaságokban kezdték meg a nagyüzemi próbá­kat a mezőgazdasági mellékter­mékek energetikai felhasználásá­ra. A VI. ötéves terv előirányzata szerint 1981-ben két-hárornmillió tonna kukoricát mesterséges szá­rítás nélkül — több százezer ton­na fűtőolaj megtakarításával — nedves állapotban tárolnak úgy, ahogy a növényt a földekről a gazdaságokba behozzák. Az úgy­nevezett nedves tárolás módszerei már ismertek; tavaly 470 ezer tonna kukoricát raktak el így a téli hónapokra, és mint ismé­telten megállapították: a fontos termény minősége a hosszú hó­napok alatt alig romlott; sőt egyes vitaminokat az új tárolás­sal sikerült épségben megőrizni. (A kukorica szárításánál erre nincs lehetőség, és más fontos tápanyagok is megsemmisülnek az olaj fűtötte légáramban.) Az idén összesen 800 ezer ton­na kukoricát tárolnak a légmen­tesen elzárt silókban, amelyeket az idén már három hazai üzem­ben állítanak elő. A három vál­tozat lehetővé teszi az eltérő anyagi lehetőségekkel rendelkező gazdaságok ellátását. Van egy olcsóbb tárolótípus és egy köze­pes áron elérhető megoldás is, de mindkettőnél mutatkozik kisebb veszteség. A legfejlettebb megol­dás, amelyet licenc alapján hono­sít meg a Szellőző Művek borsod- nádasdi lemezgyára, nem tarto­zik ugyan az olcsó szerkezetek közé, de lehetővé teszi a termés veszteség, nélküli raktározását. A tárolók 500—1000 köbméteresek. A program megvalósítását ál­lami támogatás segíti. Az ilyen beruházásokra a sertéstelepeken 35, tehenészetekben 30 százalékos arányban kaphatnak támogatást a gazdaságok, pályázat útján pe­dig további jelentős állami hoz­zájáruláshoz juthatnak. Az energiagazdálkodási prog­ram keretében tavaly sikerrel próbálták ki a hulladékégető ka­zánokat. Az idén már főként ha- zai gyártásból fedezik az üzemek szükségletét; több téesz és állami gazdaság nagyüzemi próbákra vá­sárol kazánokat, és megkezdik a földekről behozott terményhulla­dékok elégetését. (MTI) ÉRDEMES MÉGNÉZNI A Schöffer-gyűjtemény Szokatlanságával, újszerűségé­vel is meglepi a látogatókat a kalocsai Schöffer-gyűjtemény. Térdinamikai, fénydinamikai al­kotásai kétségtelenül modern korunk képzetét, hangulatát idé­zik. A tárgyiasított mozgás és idő sajátos esztétikai élmények kibontakozását segíti. Prizmaként sugározzák művei mindent mate­matikai formulákra, mindent mikrorészei szétfeszítő, minden titkokat tudni vélő napjainkat. Érdemes megnézni, érdemes többször is megtekinteni a Kalo­csán, az 1. István úton (a távol­sági autóbuszállomás közelében) tavaly felavatott Schöffer-gyűj- teményt. Megközelítő élményt csak színes mozgóképek adnának, de talán sikerül az álló- és a mozgószerkezet (Mikroidő) ösz­szehasonlításával valamit meg­érezni a mozgás átlényegitő ha­tásáról. Az utolsó felvételünk a viliódzó fények sajátos légköré­vel sejteti a kalocsai gyűjtemény világát. (Heltai—Pásztor) Videotechnika a pedagógusképzésben Gyarapodik a színháztörténeti tár A Szombathelyi Tanárképző Főiskolán megalakult a Művelő­dési Minisztérium pedagógiai ok­tatástechnológiai és szakmódszer­tani szakbizottsága. Az új szak- bizottság feladata a pedagógus- képzés elvi és tudományos kérdé­seinek vizsgálata. A szerdai alakuló ülésen vi­tát rendeztek a videotechnika fel- használásáról a pedagóguskép­zésben. Az ÉLTE, a pécsi és a szombathelyi tanárképző főiskola munkatársai beszámoltak a kép­magnó és a televízió alkalmazá­sáról, és tanulmányozták a szombathelyi főiskola ezirányú tevékenységét. Szombathelyen két videotechnikai egység segíti a tanárjelöltek képzését: a gyakor­ló általános iskolai zártláncú te­levíziórendszer és a főiskolai stúdió. Ez utóbbi a minisztérium megbízásából videofelvételek ter­vezésével, készítésével és orszá­gos terjesztésével foglalkozik. Mint a vitában elhangzott: a módszer bizonyíthatóan haté­kony, a komplex információkat rögzítő felvételek eredményesen segítik a jövő pedagógusainak színvonalasabb képzését. (MTI) A budapesti és vidéki színhá­zakban játszott darabok újabb rendező- és súgópéldányaival, ér­tékes díszlet- és jelmeztervekkel gazdagodott a közelmúltban az Országos Széchényi Könyvtár színháztönténeti tára. A napok­ban két Csehov-dráma — a Cse­resnyéskert és a Ványa bácsi — rendezői példányát veszik mikro­filmre; az előbbi színműé az Ádám Ottó 'rendezte Madách színlháfbeli előadásról, az utóbbi a Nemzeti Színház Gellént End­re rendezésében játszott előadá­sáról árul el megannyi műhelytit­kot a színháztörténeti kutatónak. A gyűjteményben megtalálható a legtöbb olyan színdarab ren­dező-, súgó-, ügyelő példánya — teles-tele megjegyzésekkel, húzá­sokkal, technikai utasításokkal — amelyet másfél évszázad alatt hazai színpadjainkon előadtak, vagy legalábbis bemutatni szán­dékoztak. A színháztörténeti tár­ban több mint 30 ezer dokumen­tumot őriznek, közöttük a Nem­zeti Színház, a Vígszínház, a régi Pesti Népszínház, a budai és pes­ti Német Színház, a Szegedi Nem­zeti Színház megközelítően teljes gyűjteményét. HAT IPARI SZÖVETKEZET SZERZŐDÉSE Közös gyártmányfejlesztés Az anyagellátási gondok csök­kentésére, közös gyártmányfej­lesztésre és a termelői kapacitás gazdaságosabb kihasználására együttműködési szerződést kötött hat hazai ipari szövetkezet, a Hungária, a Delta, a Sirály, a Balaton, a Meterial, valamint a Győri Műanyagipari Szövetkezet. Az együttműködés gesztora a Kemiplaszt Vegyi- és Műanyag- ipari Szövetkezet Műszaki válla­lata. A szerződd szövetkezetek mind­egyike azonos nyersanyagból, üvegvázas poliészterből készít termékeket. A tatabányai Delta például különféle mezőgazdasági berendezéseket, a Sirály és a Balaton szövetkezet vízijárműve­ket, a Hungária bukósisakokat, munkavédelmi eszközöket gyárt. A termelői kapacitás ésszerűbb kihasználására jó példa a Delta és a Hungária első kooperációja. A Delta erre az esztendőre annyi megrendelést kapott műanyag takarmánysilók készítésére, amennyinek saját erejéből nem tudna eleget tenni. A Hungária tatabányai üzeme viszont szabad termelői kapacitással rendelkezik, s így 8 millió forint értékű siló előállítását átvállalta a Deltától. (MTI) Jó érzékkel, nyitottsággal Napjainkban — amikor az élet jó néhány vonatkozásban bo­nyolultabbá, nehezebben áttekint­hetővé vált, mint akár az utób­bi évtizedben bármikor, — külö­nösen megnő áz emberi tevékeny­ség tervezésének a jelentősége. És mert a világon általában nyug­talanítóbb a politikai légkör, több veszély fenyegeti a békés egy­más mellett élés lenini politiká­jának érvényesülését, az enyhü­lést, az emberi életre, sőt az em­beriség életére több és nagyobb veszély leselkedik, mint a má­sodik világháborút követő hideg- háborús időszak óta bármikor; nos, ilyen időszakban még nyil­vánvalóbb, hogy az élet minden területének előtérbe kerül a po­litikai hatása, jelentősége. Akár a gazdaság, akár a kultúra, akár a nemzetközi politika vagy a bel­politika kérdéseiről van szó —a döntések és határozatok, sikerek és kudarcok úgynevezett politikai vonzata sokkal inkább szem előtt van, erre az emberek érthetően érzékenyebbek is. Észleljük ezt idehaza is. Ennek megfelelő sok itthoni gazdasági, szervezési intézkedés és ennek nagyonis átgondolt ismerete alap­ján születtek meg pártunk XII. kongresszusának azok a doku­mentumai, amelyek megszabják hazánk politikáját. A párt vezető szerveinek politikai stílusa és a feladat meghatározás módja csak akkor válhat általánossá, ha ha­sonló átgondoltság és felelősség munkálkodik a legkisebb közös­ségekben is, ott tehát, ahol poli­tikailag az elsőszámú felelős irá­nyító, a helyi pártalapszervezet. Éppen ezért rendkívüli fontos­sága van napjainkban annak, hogy a pártalapszervezetek megfelelő politikai nyitottsággal, érzékeny­séggel felismerjék a területen adódó politikai és más, elsősor­ban a közösség munkájával kap­csolatos feladatokat. Ezt a fon­tos politikai munkát nagymér­tékben segítheti, ha a pártszer­vezet maga is gondoskodik ön­maga kellő informáltságáról. Ha rendszeresen él a vezetőkkel szem­beni beszámoltatási jogával, ha szüntelenül érdeklődést tanúsít a párttagok, s általában a dolgozók napi gondijaí iránt éppen úgy, mint aziránt, hogy milyen hazai vagy nemzetközi politikai prob­léma érdekli-izgatja az embere­ket. Ha figyelmességet tanúsít a kommunisták emberi, családi és más természetű ügyes-bajos dolgai iránt, tehát ha arra törekszik, hogy a kommunisták közösségé­nek politikai-cselekvési egységét az őket összekötő emberi kapcso­latok, a megértés és az elvtársi- asság szelleme is segítse. Az alapvető és szüntelen tájé­kozottság mellett az úgynevezett nagypolitika ismerete, megértése, egységes értelmezése a másik döntő tényező. Hiszen a nagy- politika helyi adaptálása, egyben a helyi gondoknak a nagypolitika szűrőjén, szellemén és irányel­vein való megméretése adja azt az eleven, mozgékony, alkotó politi­kai légkört, amelyben egyáltalán szóba jöhet a helyi tennivalók he­lyes felismerése. Ehhez — tegyük hozzá feltét­lenül — természetesen nemcsak a fentiekre, hanem egy nagyon lényeges szubjektív tényezőre is szükség van: a tehetségre. Ügy is szokták mondani: szemre, amely lát, fülre, amely hall, kézre, mely cselekedni kész és képes. Ezért a pártalapszervezet kommunistái azzal is alkalmasabbá tehetik a párt helyi osztagát a szóban forgó tennivalóra, ha ügyelnek rá, hogy soraikba vagy soraik közé tömö- rítsék környezetük legműveltebb, legtehetségesebb embereit. Nem­csak pártnapokra, hanem egyik­másik fontos napirendjük tárgya­lására (taggyűlésen vagy vezető­ségi ülésen) is meghívhatják őket, hiszen minél több .emberit tudnak mozgósítani a közös gondolkodás­ra; annál több ember fog felelős­séget érezni a közös cselekvésért. És itt el is érkeztünk mondan­dónk második részéhez, neveze­tesen, hogy a felismert feladatok azután azt a felelősséget hárítják ránk, hogy megszervezzük a fel­adatok végrehajtását. Ez még ak­kor is politikai kérdés — amint azt bevezetőnkben is említettük, — ha nem a hagyományosan értel­mezett politikai munkáról van szó, hanem gazdasági, kulturális, szociális vagy más természetű feladatról. A pártszervezet szá­mára, amely felelősséget érez azért a területért,' amelyen mű­ködik, mindez — politikai kér­dés. Ez a fajta érzékenység — bár tehetség dolga is — mégiscsak fejleszthető mindenkiben. Fej­lesztésének két módját említ­jük Itt a sok közül. Az egyik: igényelni ezt a fajita magatartást; a másik: nem fukarkodni az el­ismeréssel ott, ahol ennek jelei, sót eredményei mutatkoznak. WAV A templom melletti fára akasztották (23.) Mint másutt, úgy Kiskun­halason is 1919 augusztusában, a proletárdiktatúra leverése után, kezdetét vette azoknak a szemé­lyeknek az összeszedése, letartóz­tatása, akik a kommün alatt vala­mi tisztséget viseltek, vagy vala­milyen szerepet játszottak. E „feladat” elvégzésében a meg-) szálló román tisztogató csapatok­nak a Szegedről néhány nap el­telte után megérkezett fehér tisz­Brávó a magyar nyelv értelmező szó­tára szerint: bérgyilkos, kalandor. tek voltak segítségükre, akik elő­re elkészített listák alapján a kommün alatt exponált szemé­lyeket a helyi rendőrség útmuta­tásainak megfelelően letartóztat­ták. Így került fogságba többek kö­zött Tranyóczi-Kovács Sándor, Kocsis Lajos, Hubert Oszkár, Szűcs József és Brinkus Lajos, valamennyien kiskunhalasi lako­sok, akiket a járásbíróság foghá­zában őrizve, rendszeres kínzás­nak vetettek alá. Még augusztus­ban, már meg nem határozható napon, Pozsgai Miklós és társai bemenve a fogházba, az emlí­tett személyeket, és Dénes Osz­kár politikai foglyot a cellákból kiszólította. Később valameny- nyiüket Kecel irányába útnak in­dították, és Dénes Oszkár kivé­telével — akit ötven botbüntetés után szabadon engedtek — vala- mennyiüket a téglagyár mellett kivégezték. Egy hét múlva ugyancsak Pozs­gai elfogta dr. Paprika Antalt, és Mig G. Károlyt, akik a diktatúra idején a város közellátása érde­kében tevékenykedtek. Okét ko­csira tették, és Kecel irányába elhurcolták. Útközben Pozsgai Miklós megparancsolta, dr. Pap­rika Antalnak, hogy ruháit és ci­pőit vesse le, szálljon le a ko­csiról,. és meneküljön. Paprika a szántóföldön keresztül Kecel irá­nyába futva vette útját, mire Pozsgai katonai fegyverével két­szer utána lőtt. Paprika a máso­dik lövésre holtan esett össze. Ezután Pozsgai és társai Mig G. Károlyt bevitték Kecel községbe, ott a kocsiról leszállították. Ez­után Pozsgai paracsot adott Mig kivégzésére akként, hogy a nagy­templom melletti fára felakasz­tották. Darányi József tanúként vall­ja, hogy 1918. december 21-től a helyi nemzetőrségben teljesített szolgálatot, 1919. március 31-én politikai nyomozóként a rendőr­ségre került. Elmondja, hogy a román megszálló csapatok augusztus 5-én vonultak Kiskun­halasra, majd onnan tovább men­tek Kiskőrös irányába. „Engem, mint politikai nyomozót, szintén letartóztattak, és a helyi rendőr­ség fogdájába cipeltek. Velem együtt a fogdában körülbelül százan voltunk. Én 1920. szeptem­ber 20-án a zalaegerszegi inter­nálótáborba kerültem, dr. Halász Károly rendőrtanácsos intézkedé­se folytán. Internálásom alatt 44 vádat emeltek ellenem, amelyek­ből 43-at a Budapesti Főügyész­ség elejtett. Két és fél évre azért íéltek el, mert olyan államformát szolgáltam, amely nem alkotmá­nyos úton jött létre.” Nyerges Istvánné, akinek ko­rábban Mig G. Károly első férje volt, így emlékezett: „1919. augusztus 6-án hajnalban 4 óra­kor (Tuson Balázs) rendur kísé­retében két fehértollas katona a lakásomon megjelent. A lakásból távozva, az egyik kijelentette: „Végre, most már együtt lesz a díszes banda”. Ezután férjemet bevitték a kiskunhalasi rendőr­ségre. Még ezen a napon enni­valót és pokrócot vittem be a férjemnek, s a fogházból kijőve, a Mátyás téren láttam néhány fehértollas katonát, és a körülük összegyűlt nagy tömeget. Kíván­csi voltam, mi lehet ott. Ekkor láttam, hogy a fehértollas kato­nák szűzmáriás lobogó körül áll­tak, és vitatkoztak. Amikor odaértem, a következő párbeszédet hallottam: dr. Bori Jenő rendőrtanácsos azt a kije­lentést tette, hogy „ ___ezt nem l ehet, ezt nem engedi meg a vá­ros”, mire a mellette álló (Budai Ágoston), Makai János azt vá­laszolták, „ez úgy legyen, ennek úgy kell lenni!” Ekkor még nem tudtam, e szavak jelentőségét, vajon mire irányul, de később, mikor aztán a fehértollas kato­nák kíséretében férjemet, és még hat embert Kecel irányába kí­sérték, megértettem, hogy a kom­munisták kiadásáról volt szó !... A menet Kecel irányába ha­ladt, én lassan utánuk mentem és követtem őket a Molnár-ta­nyáig, ahol az út elkanyarodik. A Molnár-tanyánál egyes kato­nák bementek vizet inni, s ott találtak egy kötelet, azt maguk­kal vitték azzal a kijelentéssel, hogy „jó lesz majd nekik, még ezt ők használni fogják”, s ezzel a menet tovább haladt. Előttem elhaladva, férjem a nála levő pokrócot a sorból kidobta, mond­ván : „itthagyom a feleségem­nek”, mire az egyik katona azt válaszolta, és ugyanakkor puska­tussal hátbavágta, hogy „csak vi­gyed magaddal, mert jó lesz az még neked Kecelen szemfedőnek”. Tovább a menetet nem kísértem, hanem a szomszédos Orbán-ta- nyára mentem. Rövid idővel ké­sőbb erős fegyverropogást hallot­tam ... Később Kecel irányából jövő embereket megkérdeztem, hogy mi volt az a lövöldözés, és azt is, hogy nem látták-e a fér­jemet? Ok azt válaszolták, hogy a férjem látták másodmagával a kocsin Kecel felé vinni, de a töb­bieket a téglagyárnál agyonlőt­ték ... Férjemet Kecelen a kato­likus templom előtt álló fáira, a magukkal vitt kötéllel Cső ti Já­nos keceli fiatalember segítségé­vel felakasztották. Férjemet Ke­celen temették el.” Hunyadi József rendőr alhad­nagy tanúként vallja: „1919. már­cius 21., a proletárdiktatúra ki­kiáltásakor, mint régi szociálde-' mokrata párttagot a helybeli rendőrség fogházőrének neveztek ki. Ez év augusztus 6—7-én, a románok bevonulása után, az azo- - kát követő szegedi fehéreik Pozs­gai Mikós vezetésével bevonultak a városba. Ekkor vette kezdetét a kommunisták, a baloldali gon­dolkodásúak és a zsidók üldözése. Engem, mivel a diktatúra idején kerültem a rendőrségre, azonnali hatállyal elbocsátottak, de dr. Zilah Benő járásbírósági elnök úgy intézkedett, hogy szolgálat­tételre továbbra is be kell jár­nom. Néhány nap múlva, amikor szolgálatba érkeztem, láttam, hogy Kiss László fogházőr előtt egy fehér tiszt áll, és egy listából emberek neveit szólítgatja: Mig G. Károly, Tarnóczi Kovács Sándor, Brinkus Lajos stb. A bűncselek­mény elkövetői közül egyedül csak Pozsgai Miklós nevét hal­lottam állandóan emlegetni... A történtek után egy hónappal,-fel­sőbb utasításra hetven embert Kecskemétre szállítottak... A legjobb tudomásom szerint a leg­kegyetlenebb kommunistaverő Budai Ágoston volt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents