Petőfi Népe, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-18 / 65. szám

1981. március 18. • PETŐFI NEPE • 5 1881. március 13-án Hódmező­vásárhelyen született Kiss Lajos Kossuth-díj as néprajztudós. A ház a túlnyomó paraszti lakosságú mezőváros Tarján városrészéhez tartozott, ahol agrárproletárok, kisbirtokosok éltek. A bankszolga apa és családjának élete nem sok­ban, legfeljebb a viszonylagos biz­tonságban tért el a környék lakói­nak életszínvonalától, életmódjá­tól. Érthető tehát, hogy Kiss La­jos gyermekkora ezzel a paraszti közösséggel teljes együttlélegzés- ben telt el. Az így szerzett tapasz­talatok, közös élmények életre szólóan meghatározók lettek Kiss Lajos számára, bár pályája nem vezetett egyenesen a néprajztudo­mányhoz. Gimnáziumi tanulmá­nyai után a jóhallású, hegedülni is tudó, élénk mozgású, derűs fiatalember a színművészetet vá­lasztotta elsőként. Ugyanakkor azonban meleg és szoros barátság alakult ki közte és a Vásárhelyen élő képzőművészek között. Tor­nyai János hívja fel figyelmét a nép által használt tárgyak szép­ségére, esztétikai értékére. Majd ezt követően a budapesti Népraj­zi Múzeumban tett látogatás és Győrffy Istvánnal, a magyar nép­rajz kiemelkedő egyéniségével történt találkozása adnak új irányt érdeklődésének és pályájának is. 'Fordulatot jelent életében az 1904-ben Vásárhelyén megrende­zett ipari és mezőgazdasági kiállí­tás, melynek népművészeti tár­gyakkal megtöltött három szobá­ja képezte az ottani néprajzi mú­zeum alapját. Az ekkor, 1905-ben létrehozott múzeumnak lesz elő­ször díjtalan, majd szerény tisz­teletdíjas őre, vezetője Kis$ Lajos. A díjazás nagyon szerény ugyan, a kibontakozott gyűjtőtevékenység azonban rendkívül gazdag és ered­ményes. Néhány év alatt több mint ötezer tárggyal gyarapítot­ta a fiatal intézményt. A helyi meg nem értés és egzisztenciális okok késztették ./arra, hogy 1912- ben elfogadja a nyíregyházi mú­zeum által részére felajánlott ál­lást. Józsa András mellett dolgo­zik hosszabb ideig, majd 1925-től 1948-ig az ottani múzeum igazga­tói tisztét töltötte be. Bár elköl­tözött Hódmezővásárhelyről, de néprajzi munkásságában — amit régészeti ásatásai (Geszteréd, Ófe- hértó stb.) mellett végzett, hű maradt szülővárosához. A nyíregy­házi években írja a 30-as évek végén kiadott Szegény ember éle­te és a Szegény asszony élete cí­mű munkáit. Szabolcsi tevékeny­ségének legnagyobb jelentőségű vállalkozása a „Régi Rétköz” cí­mű helytörténetet, néprajzot, sőt nyelvészetet is egybefoglaló mo­nográfiája. Elsők között kápja ,1948-ban a Kossuth díjat. Ezután kiadott munkáival is kötődik szü­lővárosához. Ezek sorban: a Vá­sárhelyi híres vásárok, a Vásár­helyi hétköznapok és a Vásárhelyi kistükör. Elmélyülten foglalkozott és hiteles, életteljes képét adja az általa oly jól ismert századelejei művészéletnek is. Bár mintegy másfél évi ottani munkálkodás után 1950-ben a Néprajzi Múze­umból ment nyugdíjba, a tőle megszokott alapossággal dolgozott tovább egészen 1985. február 6-án bekövetkezett haláláig. Végakara­ta szerint Hódmezővásárhelyen a szép nevű Kincses temetőben te­mették el. Mint említettük, a népraj­zi tárgyakat festőművész bará­tai hatására először esztétikai alapon közelítette meg. Első mú­zeumi gyűjtésének gerincét is a vásárhelyi fazekasság, hímzés és bútorművészet tárgyai képezték. Nem kerülte el azonban figyelmét már az első jelentős kutatási té­mája, tudományos munkája. (A hódmezővásárhelyi tálasság) kap­csán sem a tárgyakhoz kötődő élet, a tárgyakat készítő, haszná­ló ember. A szép butellák, büty­kösök, tálak, tányérok, Miska kan­csók mögött észre veszi az azokhoz használt ólom és festék fazekast mérgező, pusztító voltát is. A „Szegény ember életében” monog­rafikus igénnyel, ‘széles ívűén mu­tatja be a különböző foglalkozá­sokat. Nem kerüli el figyelmét és valóságlátását a mindennapi gon­dokkal küszködő napszámosok, agrárproletárok, a „nehezen élők” mellett a nem nagy számban ugyan, de szintén létező „könnyen élők” csoportja sem. Igaz, nem alkalmazta a néprajz­tudomány pontos, forrás- és adat­közlő módszerét, megjelölését a feldolgozásnál, de hiszen arra tulajdonképpen nem is volt szük­sége, mert ő maga, saját élményei jelentették a forrást. Különösen a Szegény ember életében és a Szegény asszony életében érezzük azt a sajátos Kiss Lajos-i ötvöze­tet, melyben irodalom és tudo­mány, olvasmányosság és hiteles­ség, élet és társadalmi valóság, egyedi és általános ötvöződött egybe. Munkásságának e terü­lete nem közvetlen, de távoli ro­konságot tart példaképe, barátja, Győrffy István életművével. Fo­kozottan érdekelte a tárgyak éle­te. Vizsgálta, kutatta másodlagos, harmadlagos rendeltetés- és sze­repvállalásukat, egészen az utolsó használati lehetőségig. így követi nyomon a díszes, hímzett subát annak utolsó állomásáig, addig amíg kutyafekvőhely válik belőle. HAZAI TÁJAKON Történelmünk képeskönyve (9A csarodal templom. Az ország északnyugati végében, turistáktól alig háborítottan áll a népi építészet két olyan hason- líthatatlan gyöngyszeme, mint a csarodai és a tákosi középkori templomok. Tákos temploma meglehetősen elhanyagolt. Dön­gölt földpadlóján düledeznek, hajladoznak a festett padok. De paticsfala sem az örökkévalóságnak ké­szült. Lehajtott fejjel kell belépnünk az alacsony kapun, hogy elénk táruljon a mennyezet és a karzat fakazettás színessége.' A csarodai templom — a román kori falusi népi építészet egyik iskolapéldája — alig néhány kilo­méternyire van innen. A Káta nemzetség birtokán, Ráfael fia, Gábor épít. tette a templomot a XIII. század közepén, nem sok­kal a tatárjárás után. A tégla dekoratív hatását fel­ihasználó épület egyszerűsége, s a később hozzáépí­tett galériás fa toronysisak harmóniája megragad­ja a mai szemlélőt. A külső vakolat festménymarad­ványai arról tudósítanak: hajdan az egész templom színes virágmotívumokkal, reneszánsz ornamenti­kával volt ékesítve. Ekkor, a XVII. században kap­ta a román kori torony is nyitott galériás, zsindely­sisakját. -* (Keskeny, mély ablakok — a tornyon ikerablakok — törik meg a fal síkját. Egyszerű kapu vezet a templom belsejébe. A templomnak eredetileg nem nyugatról, hanem délről nyílott a bejárata, ide helyezték a szimmet­rikus elosztású abFakcsoportot is. A nyugati részen a három árkádos karzat középrésze felett, árkádok­kal áthidalt pillérek közt emelkedik a templom egyetlen tornya. •— A mütörténetírás * úgy véli a templom nyugati részének ez a fajta monumentali­tása a kegyúr reprezentatív igényeit szolgálta. m Az épületben színekben, formákban tobzódik a képzelet. A templom építésével egyidős falfestmé­nyek csak 1972-ben kerültek napvilágra. Átszelle­mült arcú szentek, Mária a gyermek Jézussal — meghatóan naiv ábrázolásban. A gótikus kereszt­boltozattal befedett szentélyt a XV. században épí­tették, s ezután keletkeztek a templom többi fal- fesményei, az apostolok négyesével elosztott, páro­sával az ablakokat közrefogó alakjait festették. 1642-ben a gótikus részleteket levakolták, és hím­zésre emlékeztető népi motívumokkal' festették ki a templomot. Így kívánták a korábban katolikus templomot külsőségekben is reformátussá tenni. A XVIII. században került helyére a szépen faragott emeletes szószék, a hajóban RJhédey Ferenc epitá- fiuma, s 1777-ben a mai formájában kevéssé díszes kazettás mennyezet A csarodai templom a hazai történelemnek szin­te képeskönyve. Századok eseményei, politikai, tár­sadalmi változásai tükröződnek az egyszerű festett falakon. - K .M. Kis? Lajos-emlékszoba a hódmezővásárhelyi Tornyai Múzeumban. Elvégezte és felhasználta azon­ban, ha a feladat úgy kívánta, a sokoldalú forráskutatást is (levél­tár, szakirodalom stb.). Így jött létre a Régi Rétköz című, közel 40 éves munkája. Szívesen, öröm­mel és szeretettel foglalkozott a fiatal kutatókkal, adta át „dús élete kincsét”, mint arról oly me­legen emlékezett meg mindig Ortutay Gyula. Ezért a segítőkész szeretekéért, nyugalmas derűjéért nevezték szakmai körökben or­szágosan .Atyának”. Ennek elle­nére módszerét tovább vivő tanít­ványai nincsenek, egyszerűen azért, mert sajátos, individuális teljesítménye nem másolható, nem utánozható. Szülővárosában nevét általános iskola, alakját köztéri márványszobor, életútját, mun­kásságát az általa is alapított mú­zeumban emlékszoba őrzi. Nyír­egyházán, egykori munkahelyének falán emléktáblával áldoznak munkásságának. Ez év tavaszán Nyíregyházán, és a Rétköz „fővá­rosában”, Dooinbrádon emlékülés­sel, kiállítással, júniusban pedig a Magyar Néprajzi Társaság ván­dorgyűléssel, a szülőváros pedig még ugyancsak ez évben Emlék­könyv kiadásával teszi gazdagab­bá centenáriumát. Igaz, hogy életműve ismételhe- tetlen, egyszeri, ugyanakkor azon­ban Kiss Lajos kutatói etikája, tárgyszeretete, lelkiismeretessége, humánus szemlélete mind olyan tulajdonságok, amelyek túl mun­kássága szakmai-tudományos je­lentőségén, mindannyiónk szá­mára máig átsugárzó értékek. Dömötör János Húszéves az APN Húsz évvel ezelőtt, 1961- ben alapították meg az APN (Novosztyi) szovjet sajtóügynökséget. Ma a • sajtóügynökség 85 ország­ban tart fenn képviseletet, ezekben az államokban 111 irodája, kirendeltsége mű­ködik. Az APN-nek a Szov­jetunió területén, a szövet­ségi köztársaságokban és a nagy ipari központokban 28 szerkesztősége van. A munkát több mint 3000 ha­zai és külföldi tudós, köz­életi személyiség, író, mű­vész támogatja. A -sajtó- ügynökség központi appará­tusa a főszerkesztőségből és a könyvkiadókból áll. Az APN 110 európai, af­rikai amerikai, ázsiai or­szágban, valamint Auszt. ráliában és Űj-Zélandon terjeszti anyagait, 110 or­szág, több mint 4000 tájé- és folyóirat-kiadójával, lap­jaival, rádiótársaságaival tart kapcsolatot A külföl­di olvasók részére az APN 21 képes folyóiratot 5 la­pot és több mint;l50 egyéb kiadványt jelentet meg 55 nyelven, 2,5 millió példány­számban. A legismertebb magyarországi APN-kiad- vány a Fáklya. NYELVŐR A magyar nyelv hete dokumentumok A neves magyar dokumentartsta, Bokor Péter, US5 óta dolgozik a Szá­zadunk című televíziósorozaton. Az elsd ZS részben a huszadik század legfontosabb történelmi eseményeit jelenítette meg. A legutóbbi hetek­ben sugározta a Magyar Televízió, a sorozat újabb három alkotását, ma este pedig a befejezd, negyedik részt tűzi műsorra Végjáték a Duna mentén címmel. Ezek 1941. március lS-töl fogják át a második világhá­ború befejezéséig tartó év tragikus történetét. A filmek talán legér­dekesebb részel azok az Interjúk, amelyekben megszólaltak az akkori események közvetlen mozgatói, például a Gestapo budapesti fónöke, dr. Alfred Trenker, a náci 'biztonsági szolgálat (SD) magyarországi képvise­lője, dr. Wilhelm Höttl, Hitler teljhatalmú megbízottja, dr. Edmund Veesenmayer és Franz- Novak, az a névtelen tiszt, aki összeállította a magyarországi zsidókat Auschwitzba szállító vonatok menetrendjét. 0 Századunk &ndezojéní m — Magyar újságírónak még nem sikerült a volt háborús bű­nösökkel interjút készíteni. Ügy tudom, dr. Veesenmayer önt is többször elutasította, míg végül is ráállt, hogy beszélgessenek. Dr. Höttl minden baloldali és kom­munista újságírót náthára hivat- kozva utasított el. Hogy érte el, hogy mégis nyilatkozzanak? — Senkit sem lehet kötelezni, hogy interjút adjon. Rendszerint levélben megírtam a kiszemelt, partnereknek, hogy miről és ho­gyan szeretnék filmet készíteni. Sokan elutasítottak, de ha valaki hajlandó volt nyilatkozni, akkor korrektnek kell maradnom, azaz nem hamisíthatom meg a beszél­getésünket, nem jelenhet meg a kész filmen olyan, amit én nem mondtam a partnerem szemébe. Betartom a fair play szabályait Én nem vagyok vádló, bíró. Ha valakit nem ítéltek el a háború után — bár a világnézetem szem­ben áll'az övékével — nem vág­hatom a szemébe, hogy uram, ön gyilkos. Ha agresszív és provoka­tív vagyok, azonnal bezárkóznak. Az a célom, hogy tisztázzak vala­mit, amiről ők sokat tudnak. — De már egyre kevesebben vannak életben. Nem kellett vol­na Jtorábban felkeresni őket? — Korábban nem válaszoltak volna. Meg kellett öregedniük. Azért mernek nyilatkozni, mert már csak múltjuk van, jövőjük nincs. — Kik voltak a legérdekesebb interjúalanyok? — A „nagy halak” nem feltét­lenül azok, akik a legnagyobb rangot viselték. Számomra min­den interjú egy leendő film tar­tozéka. Dr. Trenker például, a hajdani Gestapo-főnök Budapes­ten, „kis” ember volt a német katonai hierarchiában, de a be­szélgetések közben kiderült, hogy sok érdekes dologról tud. A má­sod-, harmadvonal tisztjei sok­szor értékesebbek számomra, mert hitelesebb, objektívabb ké­pet nyújtanak: kisebb szerepet játszottak, s kevésbé akarják a maguk személyiségét előtérbe tol­ni. Közeli példát említek: nemrég Ausztriában találtam egy szárny­segédet, Franz Adonyi-Naredyt, aki bizalmas embere volt Vörös Jánosnak, a magyar honvédhadse­reg egykori vezérkari főnökének. Adönyi-Nareay szerepe nem volt jelentős, -de7 mindent tud Vörös Jánosról. Érdekes dolgokat mesélt például Sztójay Döme miniszter- elnökről és Vörös látogatásáról H • Bokor Péter rendező dr. H5ttl otthonában, az ausztriai Bad Aus. see-ben. ■Hitlernél 1944. június 6-án, éppen a normandiai partraszállás nap­ján. Előkerült a Kecskeméthez sok szállal kötődő Vörös János naplója is, s megkaptam a fel­jegyzéseket a Hitlernél tett láto­gatásról. De az esemény képsze­rű megjelenítéséhez számomra nélkülözhetetlen egy jó filminter- Jú. — Hogyan talál azokra, akiket megszólaltat? — Csak a kezdet volt nehéz. Amikor az ember különböző ira­tokat forgat, sok mindent talál­hat. Főleg a háború utáni népbí­rósági perek iratanyaga jelentett sokat, például a tanúk vallomá­sa, mert feltüntették az adataikat is. Ennek alapján el tudtam in­dulni. S ha már beszélgetek va­lakivel, közben elő-elöfordul egy név, azonnal rákérdezek, él-e még az illető, hol lakik, hivatkozha­tok-e az interjúalanyra. Itt térek vissza a beszélgetésünk elejéhez. Ha én korrekt vagyok valakivel, ha nem csaptam be, s elmondhat­ta, amit akart, ajánlani fog má­soknak is, hiszen azonnal l&d- ják egymásnak a „forró drótot”. Ha csak egyszer vétek a fair play szabályai ellen, vége a munkám­nak, többé nem nyilatkozik sen­ki. — Miről szólnak a következő epizódok? — A legutóbbi négy epizód té­mája a német megszállás, az utá-^ na következő hetek, és a ma­gyarországi zsidók deportálása. A következő három film forgató- könyve már szintén készen van, ezekben 1944 nyarát elevenítjük fel. Ekkor valósult meg a nor­mandiai partraszállás, a Hitler el­leni merényletet ekkor követték él, ekkor történt a romániai for­dulat is. De Magyországon nem történt semmi. Horthy és kör­nyezete megkísérelte a partraszál­lás után egy, a németektől füg­getlenebb politika kialakítását; a kormányzónak sikerült is nagy katonai erő felvonultatásával meggátolni a budapesti zsidók de­portálását, de a Sztójay-kormányt már^iem tudta meneszteni. Hor­thy pontosan látta, mit kellett volna tenni a kiugráshoz, de a határozott lépést mégsem tette meg. Csak várt és várt. De ez struccpolitika volt, s tudjuk, a strucc sem ér el semmit, ha, a ho­mokba dugja a fejét. Eszéki Erzsébet Már tizenötödik éve hagyo­mány, hogy minden évben meg­rendezzük a magyar nyelv hetét. I Amikor 1967-ben először rendez­ték meg Budapesten, még csak jelképes megemlékezés volt. Az- I óta tovább szélesedett a nyelvi | hetek előadássorozata. Nemcsak a fővárosban, hanem vidéken is tar­tottak előadásokat, sót később a központi rendezvények gazdája egy-egy vidéki város, volt, leg­többször olyan, amelynek nyelvi hagyományai voltak. Ojabban már minden évben egy-egy köz­ponti téma köré csoportosultak az előadások. __ Az idei nyelvheti előadások té­mája a társadalmi fejlődés és a nyelvi magatartás megváltozása. Ezzel foglalkozott a televízió első műsorában március 10-én A nyelv világa című adás. A meghívott vendégek, Köpeczi Béla és Lőrin- cze Lajos, valamint a műsorveze­tők, Grétsy László és Szépe _ György nagyon jól tájékoztatták a nézőket a nyelvhét központi té­májáról. Kifejtették, hogyan kap­csolódott a társadalmi fejlődés és az emberi magatartás, ez utóbbi­val együtt változik a nyelvi ma­gatartás is. Különösen felötlő a megszólítás- és a köszönésformák változása. A műsor vendégéi és a műsor­vezetők kötetlen beszélgetés for- I májában tanulságos példákkal bi­zonyították a nyelvi magatartás I változását. Először a franciaorszá­gi nyelvi magatartás kötött nor- • marendszerének a nagy francia forradalom utáni alakulásával mutattak rá a megszólítás meg­változására. A magyar példák idézésével is bizonyítoták a megszólítás for­máinak gyökeres változását. E példák tárgyalását egészítjük most ki nyelvtörétneti adatokkal. Az úr és az asszony jelentése nagyon , megváltozott. Az úr régen királyi herceget jelentett, és valószínűleg ez volt a királyság előtt a feje­delmek megszólítása is. Hasonló7 képpen megváltozott asszony sza­vunk jelentése is. Ezzel eredetileg a királynét szólították meg. A Győr megyei régi Asszonyfalva (ma Győrasszonyfa) helynévnek királynéfalva az eredeti jelentése. Az Űr, Asszonyom használata ké­sőbb mind szélesebb körökre ki­terjedt, és társadalmi értékük le­fokozódott. Ä középkori tegezés után a ré­tegekre bomló társadalomban szükséges volt a magasabb társa­dalmi állásúak iránti tisztelet ki­fejezése. Latin kifejezések (Do- minatio Vestra, Gratia Vestra) voltak a mintái a Kegyelmed, Nagyságod stb. megszólításoknak. Ezek második személyre vonat­koztak. Alanyként használva őket, az állítmány második személyű volt, később azonban harmadik személyű lett, de keverték a má­sodik és harmadik személyt. Ezért olvashatunk ilyen mondatokat a 16. századból: „Te Kegyelmed én­nekem egyébkor minden dolgot megírt, vagy pedig enmagamnak megmondtad.” A harmadik sze­mély állandósulása ellenére még Mikes Kelemen Törökországi Le­veleiben is' olvashatunk ilyen mondatokat: „Azt írod, édes né­ném, hogy ha gyakrabban írnék, gyakrabban venné leveleimet.” A parasztság és polgárság kö­rében élő megszólítások, sőt az iskolai köszöntési formák is szi­gorú szabályokhoz igazodtak. Az úr, tésasszony, néni, bácsiK asz- szonynéni, urambdtydm, bátyam- uram, nemzetes úr, nemzetes asz- szony és a kegyelmedből lefokozó­dott kelmed és kend a nemesi ősz­it tály_ nyelvéből, az alsóbb osztályok nyelvébe került,' és a kegyeuém főnévvel váló kapcsolatát (Té Kér- gyelmed) elvesztve, magázó sze­mélyes névmás lett. Így alakult a kegyelmed, kelmed, kend nélküli harmadik személy a magázás ki­fejezésére. A felszabadulás után a nagy társadalmi változások következté­ben a megszólítások válságba ju­tottak. Az úr szóhoz még ma is a feudális múlt emléke tapad. El­utasítjuk, de a hivatalos nyelvben el kell fogadni. A polgártárs nem honosodott meg, pedig már Cso­konainál felmerült a polgári fej­lődés hatására. Az elvtárs sem újabb keletű szó, a nyelvújítók alkották meg, de kezdetben csak a közös elvekben egyetértőket je­lölték vele. Használata ma még eléggé ingadozó. írásban inkább használják, mint szóban. Pár évtizede még a szaktárs, sőt a szaki, szakikám megszólí­tás járta. A kartárs, kartársnő is ■nagyon elterjedt, pedig ez a meg­szólítás szakmán kívül nagyon furcsám hangzik. De baj van a nők megszólításá­val is. Pedig az asszonyom elter­jedhetne, nincs behne semmi a régi nagyságos asszony tartalmá­ból, de nincs is benne lebecsülés. A hölgyem továbbélése nem len­ne kívánatos, pedig használják, sőt „a hölgy" alakban is (a ruha nagyon jól áll a hölgynek). Fi­nomkodást érzünk benne: a há­zassági hirdetésekben a legtöbb férfi ilyen vagy olyan hölgyet keres. Idősebb nők a fiatalabba­kat még ma is gyakran kedves­kémnek, aranyoskámnak, édesem­nek szólítják. Tehát a megszólítással baj van. Jómagam is az SZTK-ban bácsi­ka, magácska voltam. A buszra várva pedig egy hölgy a legna­gyobb tisztelet hangján kegyed­nek szólitgatott. Ilyen kérdéseket is tárgyalnak a nyelvi héten március 16-tól 22-ig. A központi előadások most Bu­dapesten lesznek. Itt 200 előadást terveztek, vidéken pedig 2000-nél is többet. így a kijelölt hét után is lesznek előadások, mint ahogy ez a nagy érdeklődésre való te­kintettel az előző években is lenni szokott. A budapesti előadássoro­zatot tudományos ülésszak nyitja meg. Ennek a tárgya a nyelvi át- rétegződés ismertetése. Szeretnénk, ha az idei nyelvi hét minden eddiginél nagyobb hatású lenne. Mind jobban ta­pasztaljuk, hogy a nyelv iránti érdeklődés állandóan fokozódik. A rádió nyelvi rovatai, az újonnan kiadott nyelvművelő könyvek, köztük is a gazdag tartalmú Nyelvművelő kézikönyv minden­kit eligazítanak a bizonytalan nyelvi kérdésekben. Kiss István V

Next

/
Thumbnails
Contents