Petőfi Népe, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-17 / 64. szám

í 1981. március 17. 0 PETŐFI NÉPE 0 5 TÁGAS, SZÉP, KÉNYELMES — VÉGLEGES A hetényegyházi óvoda Az épület kívülről szép, rendezett. Akár lakhát- nák is. Aki. nem tudja, nem sejti, hogy odabenn mennyire más képet mutat a hetényegyházi volt egészségház és szolgálati lakás. Eltűnt jó néhány vá­laszfal, befalaztak nyílásokat, újakat vágtak ahol kellett, egyszóval átalakították a belsőt. Óvoda lesz ebből, két tágas, kényelmes foglalkoz­tatóval, fürdővel, öltözővel, tálalókonyhával, s jut végre egy helyiség az óvónőknek is. Persze van még munk^ addig, amíg a hetényi ap­róságok beköltözhetnek új birodalmukba. A központi fűtés, a villanyszerelés már kész, a kőművesmunkák nagy része, maholnap a vízvezeték-szerelés is, de hátravan a parkettázás, a festés-mázolás, no és a takarítás. 0 Csendes Sándorné: „... májusban szeret­nénk beköltözni.” 0 Söröli Pál: „.. hétvégén elkészült ponti fűtés”. A világ végén túl Ez aztán a „jól szervezett” építkezés! — gondolhatná a gya­nútlan szemlélődő. Minden fél­behagyva, az udvaron a készülő derítőgödör, mellette a sóderku­pac — ember, dolgozó ember pe­dig sehol! Hétköznap délelőtt tíz órakor! * Ez utóbbi megjegyzés azonban magyarázat is. Arra, hogy miért nem látni senkit. — Az óvoda társadalmi mun­kában készül — mondja Csendes Sándorné vezetőnő, az újtól há­rom háznyira levő régi óvoda­épületben. — A szülők vállalták, hogy minden munkát elvégeznek, ingyen, gyorsan és jó minőség­ben, csakhogy végre ne kelljen a gyerekeket a község szélén lévő óvodába hordani. Itt Hetényben úgy mondják, az a világ vége, azon túl már semmi sincs. De miért került az óvoda a fa­lu végére? — kérdezhetnénk. Azért, mert ott volt a régi iskola és egy szolgálati lakás. A tanár kiköltözött, s mert a benti óvoda kicsinek bizonyult, hát odakint a lakásból kialakított egy foglal­koztatót. Később — 1980 február­jában — a tanteremben egy újabb csoport kapott helyet. Ideiglenes jelleggel, de állandósuló problé­mákkal. i- Körülményes volt az ebédszál­lítás. Fél évig az egyik apa, Dö- mötör József vitte az ételt, in­gyen, a saját kocsijával. Ha te­hette, pontos volt, ha nem — s mert „mellesleg” dolgozott, ez is előfordult — késett az ebéd. Néha órákat is. Akárcsak a busz télen. Ha kimaradt egy járat, a gyerekek az óvoda előtt fagyos- kodtak, a szülők meg a falu kö­zepén, a buszváróban. Az sem volt jobb, ha a kerékpárt szed­ték elő. Reggel hatkor három ki­lométert biciklizni a hároméves csemetével, mínusz tíz fokban ... Még belegondolni is rossz. Háromszázezer saját erőből A jelző: ideiglenes, lassan kezdett lekopni az óvoda neve mellől. Ezért aztán a szülők tollat ragad­tak. Írtak a helyi tanácselnöknek, s be Kecskemétre, a városhoz, hogy valamit csinálni kellene. A javaslatuk ez volt: az egészség­házat alakítsák át óvodának. Minden munkát elvégeznek, csak az anyagot vegyék meg. Még a városi tanács elnöke is kijött He- ténybe, megnézte az épületet, s az ötletet nagyon jónak találta. — Az IKV Ybl szocialista bri­gádja elkészítette a tervet, Söröli Pál kisiparos pedig a költségve­tést — sorolja a vezető óvónő. — Egy kicsit szerencsésen, egy ki­csit véletlenül kaptunk 58 ezer forintot, abból megvettük a ka­zánt, a fűtőtesteket, csöveket és a csempét. Ezzel kezdtük. Na, meg azzal, hogy február­ban tartottak egy szülői értekez­letet, ahol mindenki megtette a maga vállalását. A már említett központifűtés-szerelő mester. Sö­röli Pál is jelentkezett: — Az én srácom is oda jár — magyarázza. — Éreztem, hogy se­gítenem kell. Az óvónők nem ér­tenek az építéshez. Négy szom­bat-vasárnap alatt — némi se­gítséggel — elkészült a központi fűtés. De mit szaladgáltunk azért a tizenhat darab forcsőívért az Edit óvónénivel, Gergely lstván- néval. Üzletben nem kapható, vé­gül a BÁCSÉP segített ki ben­nünket. A kisiparos 30 ezer forint ér­tékű munkát végzett. Ingyen. Csak így lehet beleférni a 217 ezer forintos költségvetésbe, amelyet, ha bármelyik vállalat vagy szövetkezet készít, 500 ezer­nél nem ad alább. De ingyen dolgozott az Egyet­értés Szakszövetkezet kőműves brigádja és Keresnyei András is. Az UNIVER ÁFÉSZ konzervüze­mének villanyszerelői sem kér­tek pénzt, mint ahogy a vízveze­ték-szerelők Tanesa Ferenc és Csordás László, valamint a két szobafestő kisiparos Nagy Mihály és Kalmár Pál sem. — Minden évben segítek az óvodában — mondja az utóbbi. — Már csak azért is, mert a fe­leségem ott dolgozik. De a gye­rek is oda jár. Ketten a Miskával most is letettünk vagy 16 ezer forintot az asztalra. Ha pedig új­ra festés következik, s összejön a falu valamennyi szakembere — nyolcán vagyunk — egy hét­végén végzünk is az óvodával. Előttünk egy újabb kérdés:hol teljesítették., a. fesjbpk azt a 16 ^ez­ret? A válasz egyszerű — a'ÍMü-'1 széli óvodában. Ott ugyanis a szülők a lakásból átalakított foglalkoztatót isimét lakásnak csi­nálják meg, hogy oda költöz­.négy 0 Kalmár Pál: «...min- a köz. den évben segítek az óvodában...” hessen a korábban már üres egészségház új lakója. A he. tényiek tehát megfejelték a tár­sadalmi munkát is. Parkettát csi­szoltak, lakkoztak, mázoltak, fes­tettek, még a hurcolkodásban is segítettek. De végre kiürült az épület, és legközelebbi, immáron végleges lakói az óvodások lesz­nek. Hogy mikor? Lehet, hogy április? — Májusban szeretnénk be­költözni — így Csendes Sándor­né. — Talán hamarabb is lehetne. Esetleg márciusban — tűnődik el Monostori József tanácselnök. — S ha futja a pénzünk, a régi óvo­dában is kicseréljük a cserép­kályhákat központi fűtésre. Le­gyen az is korszerű. Legyen. Sőt, az új óvoda is le­hetett volna egyszerűbben kor­szerű. Olcsóbban és gyorsabban, ha azonnal az egészségházból ala­kítják át, s ha a helyi illetéke­sek valamivel több segítséget ad­nak a munkához. Mert, mint mondják a hetényiek, a községi lakosság körében ilyen összefo­gásra még nem volt példa. — Mit jelent majd az új léte­sítmény — kérdezem a vezető óvónőt. — Hetven szülő nyugalmát, s száznegyvenöt kisgyerek meg­nyugtató, ellátását, gondozását, nevelését. Kelil ennél többf^-vá­- faszol —, s-: kisvártatva elindul ácsot keresni az asztalos mellé. Holnap ugyanis munka van ... Yáczi Tamás Mindössze néhány hete annak, hogy a Miniszter- tanács határozatot hozott: jövő esztendőtől kezdje dfUnlll hazánkban fokozatosan áttérünk a 40 órás munka- hétre. Jó néhány iparágban, a népgazdaság számos területén — ko- lábbi kísérletekből, részintézkedésekből adódóan — akadt már „elő­zetese” ennek az intézkedéssorozatnak. Az oktatás területén viszont — amelyre szintén vonatkozik ez a döntés, s amelynek helyzetéről már az előző parlamenti ülésszakon szólt a művelődési miniszter — előjeleiben és teendőit tekintve is különleges megoldásokat kíván a rövidített munkahét Előzménynek tekinthető szakasz: a tizenegy napos tanítási ciklus bevezetése, amely korántsem volt gondoktól mentes. Ez mindmáig az általános iskolák „leckéje”, eltekintve azoktól a kísérletre kijelölt kö. zépiskoláktól, amelyekben mintegy előkészületi jelzésrendszerként ta­nulmányozták a tizenegy napos oktatási hét kihatásait. Társadalmi vitára bocsátják A Köznevelés, a Művelődési Mi. nisztérium oktatáspolitikai heti­lapja teljes társadalmi szinten szándékozik teret adni az 1982 szeptemberében tervezett ötnapos tanítási hét bevezetésével kapcso­latos javaslatoknak. A szocialista demokrácia széle­sedésének egyik jele az oktatási szervek véleménykérő módszere. Nem a tervezett és immár beje­lentett intézkedés megkérdőjele­zését várják, hanem okos és hasz­nosítható tanácsokat javaslato­kat. Elképzelhető ugyanis többfé­le módszer arra, hogy a nemré­giben korszerűsített tananyag ne rövidüljön tovább és hogy a ki­dolgozott, megújított tan tervek se károsodjanak. A változatok közül társadalmi méretű konzultációk­ra tarthat igényt például olyan kérdés megítélése: meghosszab­bítsák-e június végéig a szorgalmi időt? Milyen hosszú legyen a tanév? A hazai tanévbeosztásban ko_ rábban évtizedekig az volt a gya­korlat, hogy június végénél előbb nem zárták be az iskolakapukat. Elképzelhető a korábbi tanévkez­dés is, hasonlóan jó néhány nyu­gat-európai ország oktatási menet­rendjéhez... Vagy: csússzanak-e át délutáni órákra a készségfej­lesztő tárgyak, netán” legyen'-a mainál is több a hetedik es nyol­cadik tanítási óra, de ne nyúljon hosszabbra az iskolaév? Már az előkészítés időszakában is a társadalmi érdek a döntő. A vélemények kialakulásának egyik „leginkább racionális formája az lehet, ha a kisebb közösségek öt­letei, gondolatai — kozmetikázás nélkül, átgondoltan, az egymástól elütő javaslatoknak helyt adva — eljutnak a helyi tanácsokhoz, il­letve vállalkozik tolmácsolásukra adott esetben a szakszervezet”. Lényeges, hogy a javaslatok kellő időben jussanak el az intéz­kedésre hivatott, vezető testüle­tekhez — a minisztériumba, a szakszervzeti központba, a fővá­rosi, megyei tanácsok művelődés­ügyi osztályaihoz. Várnak a szülők javaslatára Nehéz, fontos szerepet vállal­nak a tizenegy napos tanítási cik­lusban részt vevő középiskolák tantestületei. Az is fontos, hogy a szülői munkaközösségek tevé­kenységét jól ismerő, sőt bizonyos értelemben szervező népfront- szakemberek is hallassák szavu­kat, éppen a szülői javaslatok, il­letve gondolatok tolmácsolásá­ban. Több. mint másfél millió álta­lános és középiskolás diák terve­zett szabad szombatjáról, ennek pedagógiai vonatkozásairól, sok. szór és sok fórumon kell szólni a következő hónapok­ban. Csak helyeselhető, hogy az oktatási tárca nem hir­detett meg eleve elrendelt szabá­lyokat, hanem megbízik — és _hi- ,menyes Jókig rá is hagyatkozik a közös bölcsességből kovácsolódó javaslatokra a szakszervezet ál­láspontját is beleértve. —i — t DIÁK DÍSZLETTERVEZŐKÉNT KEZDTE A ,,pávás Petrilla” RITKÁN IRIGYELTEM annyi­ra a színestévékészülék-tulajdo. nosokat, mint a népdalverseny döntőjén. Elképzeltem: milyen gyönyörűen, mennyire szemkáp- ráztatóan csillog, fénylik, pompá­zik Petrilla István Pávája, a nagy­díj. Valóban a népművészet szel­lemében fogant ez a remeklés. Fekete-fehéren is érződött, hogy ez „kényes, büszke pávák” sorá­ból való. Rövid ideig tündökölt a képernyőn, éppen csak megpil­lanthattuk „napszédítő tolláit”, de így is felismertük, hogy onnan jött ahol a fehér liliomszál arany­fésűvel fésülködik, ahol kék szi­várvány koszorúzza az eget, ahol Kossuth Lajos nagy bújában ki. ül a tenger partjára: a népművé­szet ősforrásától. Ez a világ szintúgy a tovatűnt évezredekben gyökerez és a hol­napba tekint, mint kedvelt anya­ga, a tűzben formált fém. Időben •és térben végtelen távolságokat k^rol egybe, hasonlóan a Megyei Művelődési Központot gazdagító tükörfalhoz. A jobboldali készült Petrilla István műhelyében. A PÁVÁT kapja el leggyorsab­ban a tekintet.. Tollai szórják szét a fénygyöngyöket, hintik be fény­nyel a Naprendszert, mivel a pom­pázatos madár az életet adó égitest jelképe. Ott páváskodik a Nap pá­lyájának delelőjén, amíg el nem fogynak a fények. A lépcsőiéig á- rati kompozícióban oroszlánok őr­zik a másnapi kakasiszóra váró Napkorongot, mint ezt Petrilla káprázatosán előadja négytükrös alkotásában. Ez a motívum is a néphitből ered. A szarvaskoronára tűzött Napkorong; szintúgy. A zománc művésze ősi jelké­pek segítségével idézi éltető égi­testünk roppant hatalmát, az élő­lényeket, élettelen tárgyakat szer- vesítő, természetes egységben lát­tató naiv bájú, ódás fenségű vi­lágot. Mindez úgy, hogy a szemlélő akarva-akaratlanul belekerül az ábrázolt folyamatba, a mű részé­vé válik a tükrözés által. PETRILLA kezdeményezőkész­ségét dokumentálják a Széohe- nyivárosban látható utcatáblái. Akik ismerik a Gőzhajó és a Vi­lág utca sarkán elhelyezett utcatáb­la-műalkotásokat egyetértenek bi­zonyára az 1977-es kecskeméti al­kotótábort értékelő Kovács Fe­renc építésszel. Szerinte kettős ér­telmű jelek ezek a táblák: „Egy­részt informálnak, eligazítanak, másrészt művészi értelemben vett jelek, amelyeknek mélyebb jelen­téstartalmuk van. A népművészet mintái néhány elemből, azok is­métléséből, variálásából épülnek fel, mégis változatosak. Az ilyen szellemben fogant zománckísérle­tek a legsikerültebbek, mint pél­dául Petrilla István tervei és mű­vei.” Szívesen látnánk több alkotá­sát Kecskeméten, Bács-Kiskun- ban. önzők vagyunk. Örömre han­golnak a Petrilla-művek és kinek nincs szükséges szépítő örömök­re. Az idekapcsoló szálak is azt sürgetik, hogy minél többször nyilvánuljon meg a kötődés ilyen tárgyiasult formában is. Innen indult művészipályája. IFJÚKORI élményeinek hatásá­ra jelentkezett az Iparművészeti Főiskolára. A kecskeméti Katona József Gimriáziumban eltöltött évek segítették a számára egye­dül kielégítő választáshoz. Budafokról helyezték édesapját az itteni konzervgyárba. Előbb a gyártelepen, majd a Móricz Zsig- mond utca 2-es számú házban lak­tak. Az említett középiskolában több kiváló tanár alakította gon­dolkodásmódját. Közülük is Koór Miklóst becsülte leginkább. Volt úgy, hogy egyetlen Ady-verset íz­lelgettek egy hónapig. Lehet, emiatt egy, s más kimaradt a tan­anyagból, de azt egy életre meg­tudták, hogy miként közelítsenek egy költeményhez. 0 Petrilla István. 0 in mm 0 A művész otthona —1 házi kiállítása. Koór Miklós kezdeményezésére határozták el: bemutatják az is­kola névadójának Jeruzsálem pusztulása című alkotását. A so­kak szerint előadhatatlan mű tol­mácsolásukban országos érdeklő­dést keltett. Majd mindent a gimnazisták csináltak. Az ügyesen rajzolgató Fetrillát kérték meg a díszletek és a jelmezek tervezésére. (Osz­tályfőnöke tudta: a nagyszerű iMátis Kálmán kiváló képzőművé­szeti körének egyik legszorgalma­sabb látogatója.) Anyaghiány, pénztelenség miatt határozták el már az olvasópró­bán, hogy jelzésekkel utalnak a helyszínekre. A színháztól kapott régi, elhasználódott kulisszákból 0 A ..Naptükör" a Megyei Művelődési Központban. (Straszer András felvételei) kerültek ki az oszlopok, a város körvonalai. Az előadás és a díszletek sike­re — egy országos pályázaton második díjjal jutalmazták —va­lamelyest megkönnyítette felvéte­lét. Szerencsére családja sem el­lenezte ambícióit, noha két test­vére mérnöknek készült. Édesany­ja iparművésznek tanult, csak ne­héz körülményei miatt hagyott föl tervével. Szívesen rajzolgatott István fiával, örült bontakozó tehetségének. Akkoriban még csak egy-két festő élt a hírős város­ban. A romos művésztelep felújí­tásra várt. A színház ritkán ját­szott valami komolyat, így jutott idő a rajzstúdiumokra. Az ügyes muzsikusként is be­csült Petrilla-fiú el-eljárt az or. voszenekar próbáira, ahol kama­toztathatta mindazt, ámít a helyi zeneiskola klarinétóráin tanult Tisztelt tanárai a Katonában — Szőts Rudolf, Egyedi István, Kris- ton András — támogatták törek­véseit. A főiskolán Borsos Mik­lósnak köszönhetett a legtöbbet, noha távol állt választott szak­jától. A kivételes egyéniség su_ gárzását érezte meg az iparművé­szeti főiskola ifjú hallgatója. Saj­nos a mester hamar elkerült a főiskoláról, a magyar művészkép­zés nagy kárára. A DEKORATÍV FESTŐ szakon Z. Gács György és Miháltz Pál voltak a tanárai. Különösen az előbbitől kapott sok ösztönző sza­badságot Arra buzdította: találja meg igazi egyéniségét. Elnnél töb­bet tanár nem nagyon tehet. Petrilla István 1958-ban szerez­te meg diplomáját, első önálló tárlatát Budapesten rendezték 1971-ben. öt esztendő múlva Kecs­keméten is bemutatkozott. Több sgrafittója, üvegablakja és zo- máncfrize látható középületeken. Többször részt vett a kecske­méti Zománcmű vészetr Alkotóte­lep munkáiban. Kevesen bizonyí­tották annyira meggyőzően, hogy a népművészet formakincse és kép. alkotó logikája — mint Sümegi György megállapította — sem a zománcműfajtól, sem korunk, s sajátos igényeitől nem idegen.” H. N. Ä1 1982. SZEPTEMBERÉTŐL: Ötnapos tanítási hét az iskolákban g®

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents