Petőfi Népe, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-14 / 38. szám

ETÖFI NÉPE • 1981. február 14. 9 Rég kinőtte Kecskemét ezt a könyvtárat, avagy munkában az I./e. ISKOLA ÉS KÖNYVTÁR KÖZÖS KEZDEMÉNYEZÉSE Mesterséges paradicsom? Csak hozzáértőknek! • Kriston Szidónia könyvtáros gyakor­lati tanácsai segítségével... • ... maguk is eligazodnak a kataló­gusban a diákok. (Straszer András fel­vételei) A könyv a tudás forrása, így mondják, így igaz. Lamartine sem tévedett: A könyvtár mesterséges pa­radicsom. Közérdek: minél több fia­tal találja meg az utat a tudás forrásához, a mester­séges paradicsomhoz. Ezért hoztuk létre több mint ne­gyedszázada a világ — ak­koriban — egyik legkorsze- .nübb.en _ szervezett könyvel tárhálózatát. Kicsit lema-' fad tunk' azóta: a könyvtár-' ügy kicsúszott a hazai köz- művelődés fókuszából, he­lyenként elhivatalosodott. Nőtt a feszültség lehető­ségei és lehetséges felada­tai között. Így is: mesterséges para­dicsom. Az odavezető uta­kat ismerők, az ott jól el- igazodók számára termé­szetesen. Itt a bökkenő! Még az érettségiző diákok többsége is úgy fejezi be középisko­lai tanulmányait, hogy hal­vány fogalma sincs, mun­kájához miként hasznosít­hatná a könyvtárakban fel­halmozódott szellemi tőkét, szellemi energiát. Csak a legügyesebbek igazodnak el valahogy a kifüggesztett tá­jékoztatók, a könyvtárosok alkalmi segítségével a könyvrengetegben. Mivel csak futólagosán ismerik a katalógusok használatát, a bibliográfiai iránytűket, az eligazodást könnyítő lexikonokat, kézikönyveket, felesleges kerülők­kel, időpocsékoló keresgéléssel ta­lálják meg a számukra szükséges könyveket. Jobbik eset, ha siker­rel jár fáradozásuk. Jó módsze­rek hiányában sokan meg sem próbálkoznak a rájuk váró köny­vek megkeresésével. Néhány iskolában ezért tarta­nak egyszer-kétszer könyvtár- használati órát. A tanár vagy a meghívott könyvtáros elmondja, hogy milyen könyv- és cikkjegy­zékekből deríthetik ki: kik, mit írtak az őket foglalkoztató kér­désekről. Hallhatnak a jegyzete­lésről, az önképzésben nélkülöz­hetetlen forráskutatásról. Hasz­nosak az ilyen — esetenként egy- egy könyvtár méglátogatásával egybekötött — tanórák, de még johban ajánlható a Bányai Júlia Gimnázium és Egészségügyi Szak- középiskolában tanító Urbánné Jankay Éva kezdeményezése. Az Le. osztály szorgalmas diák­jaival helytörténeti gyűjtéshez kezdtek. Elhatározták: kibővítik a Kecskeméti jelesek adattárát. A kis könyv céljának megfele­lően csak a legfontosabb biblio­gráfiai utalásokat közölte. A meg­jelenése óta eltelt 12 évben újabb ' értékes közlemények gazdagítot­ták a kötetben szereplő írók, tu­dósok, művészek portréját. Volt, aki Agricola Jánost, az első hely­béli költőt, volt aki Horváth Ambrus munkás-újságírót vállal­ta. Az egyik kislány Tóth László­val, a másik Mathiász Jánossal foglalkozott. Először az említett könyvecskében található utalások .fiyomán próbáltak újabb adatok­hoz jutni. Így jutottak el más helytörténeti jellegű kiadványok­hoz, szaklexikonokhoz, régi újsá­gokhoz. Izgalrhas nyomozás közben ta­nulták meg kezelési fortélyait, tanultak könnyen, gyorsan „könyvtárul”. Gyárfás Klára, Nagy Julianna, Süveges Piroska, Tar Margit annyira alaposan, olyan körültekintően szorgosko­dott. hogy az összegyűjtött, feltárt adatokból már könnyen megírha­tó dolgozattal benevezhetnének megyei, országos vetélkedőre, ha idősebbek lennének. (Általában nagyobbak jelentkezését várják a különféle tanulmányi versenyek­re, "pályázatokra.) Az ötöst azért megkapják Ur­bánné Jankay Éva tanártól, ők is, a többiek is. Most ennek örülnek, de munkájuk a későbbiekben ka­matozik igazán. Tartalmasabb szakdolgozatokat készíthetnek, akik majd egyetemre, főiskolára járnak. Szakmai problémáik meg­oldásához tudják hol, hogyan ke­ressenek útmutatást az érettségi vagy a diplomázás után munká­ba állók. Ok saját tapasztalataikkal bizo­nyíthatják: a könyv a tudás for­rása, a könyvtár mesterséges pa­radicsom. Még nagymama karuk­ban .is köhnyen' visszakeresik ezt a másokat követésre ösztönző cik­ket, ha unokájuknak meg akar­ják mutatni: mi már 1981-ben így tanultunk! , H. N. ALKOTÓ VITA UTÁN Közös tervezés a sikeres végrehajtás érdekében a \ Gyakran ismétlődik a hírek között: tár- •) sadalmi Vitát rendeznek a VI. ötéves tervről. Nem egy részletes beszámoló azt is tudatta, hogy sokan éltek véleményalkotási, beleszólási, sőt a tervet formáló lehetőségük­kel. Ismeretes, hogy a népgazdaság fejlesz­tésének VI. ötéves tervét is társadalmi vitá­ban „csiszolva” tárgyalta meg, fogadta el az országgyűlés. Bács-Kiskun megye fejlesztésének VI. öt­éves terve még döntés előtti állapotban van; csaknem két hónapon át a vélemények soka­ságát ismerték meg a megyei tanács tervké­szítéssel foglalkozó szakemberei. Rendkívül kedvező volt az előzetes tervdokumentum fo­gadtatása, a vitákon mindenki a jövőért ér­zett mély felelősséggel szólt. A VI. ötéves tervről sokan szinte részletekbe menő tájé­kozottsággal rendelkeznek. Véleményük egy­öntetűen az, hogy Bács-Kiskun megye tervei jól illeszkednek az ország következő öt évét meghatározó célok és feladatok közé; a me­gye lakossága a korábbinál nehezebb felté­telek, lassabban javuló életkörülmények mel­lett is vállalja a feladatok rá jutó részét. Az „általában és elvileg” értelmezett egyet­értés azonban nem biztosítéka a terv sikeres végrehajtásának. A célok elérését mindenki saját munkájával, a környezetre gyakorolt hatásával, életmódjával segítheti vagy aka­dályozhatja. A vitában részt vevő előadók­nak tehát feladata az is, hogy meggyőzzék hallgatóikat a célok helyességéről, ha kell. magyarázzák azok indítékait. A viták után pedig nem szabad megelégedni az összessé­gében kétségtelenül egyetértő véleményekkel, hanem sorra kell venni az egyes célok he­lyességét vitató, részleteiben mást akaró ál­lásfoglalásokat is! Vélemények és ellenvélemények Sok kérdésben igazi vita alakult ki. A fej­lesztésre használható összegeket a hozzászó­lók egy része kevésnek tartotta ahhoz, hogy a népgazdasági tervben kitűzött életszínvonal­politikai célok Bács-Kiskun megyében is reá­lisak legyenek. Meg kellett tehát magyaráz­ni: a nem termelő beruházások volumene or­szágosan sem növelhető 1985-ig, sőt a kitűzött szerényebb célokat is csak keményebb mun­kával, a hatékonyság és a munkafegyelem ja­vításával érhetjük el. Maguk a vitában fel­szólalók fogalmazták meg: a helyi célok meg­valósításának eszközei végső soron a megye dolgozóinak kezében vannak. Hosszú ideje eltérő álláspontok ütközteté­sére is volt lehetőség. Az országos vitákban -„Város — falu”! .címmel összefoglalható téma­kör nálunk „Város — falu — tanya — külte­rület'’ kérdésegyüttessé szélesedett. A gondol­kodás szélsőségeit tükrözik, s nem helyesel- hetők a következő vélemények: „jogi eszkö­zökkel kell megtiltani a népesség városba köl­tözését, hogy többet fordíthassunk a községek fejlesztésére”; „kidobott pénz a tanyák villa­mosítására költött minden forint”; „el kell érni, hogy mindenki lakóhelyén jusson az összes szolgáltatásokhoz”; „újra meg kell vizsgálni a tanyarendszer létének indokoltsá­gát”. Nyilvánvalóan a jó szándék vezeti e véle­mények hangoztatóit is, el kell azonban fo­gadniuk: az övékénél sokoldalúbb, megalapo­zottabb tapasztalatok alapján készítjük elő a döntést. A szűkösebb fejlesztési lehetőségek az alapellátás néhány ágának kiemelését kényszerítik ránk; lakásellátás, egészséges ivóvíz, általános iskolai tanterem. A falva­kat, külterületi lakott helyeket, tanyákat hát­térbe szorítani nem lehet célunk, sőt az ob­jektív adottságként valóban létező hátrányok mérséklését szeretnénk elérni. Hátrányok azonban a városokban is vannak: lakáshiány, közműgondok, zsúfolt gyermekintézmények. Egészséges versengés A tudományos egyesületek és társadalmi szervek megyei vezető testületéinek a terv vitájára szánt ülésein nem döntéseket hoz­tak, hanem segítettek megalapozni a megyei tanács öt évre szóló elhatározását. Választ vártak és kaptak a fentebb idézett bírálók is. Elhangzott, hogy a városokban a már je­lenleg meglevő ellátottsági színvonalhátrány miatt szükséges bizonyos fokú fejlesztési össz­pontosítás, ugyanakkor a népesség további be­áramlásának lassítását — nem adminisztra­tív módon'! — a tanácsok is akarják. A hely­ben képződő fejlesztési forrásoknál egyébként szinte minden község többet fog felhasznál­ni : társadalmi munka, állami céltámogatás lesz a jelentős többletek forrása. Nem állít­hatjuk persze, hogy ezzel a települések közöt­ti arányokról egyszer s mindenkorra befeje­ződött a vita. A vegyesbolttól a nagyáruházig, az általá­nos iskolától az egyetemig, a körzeti orvostól a klinikáig minden szintű ellátó intézmény­nyel csak a legnagyobb városok rendelkez­nek. Minél kisebb településen lakik valaki, annál valószínűbb, hogy a szolgáltatások egy­re szélesebb körét saját lakóhelyétől kisebb- nagyobb távolságra veheti igénybe. A vonzás- körzetek megyénkben kialakultak, mindenki tudja, hol van a legközelebbi középiskola, szakorvosi rendelő, áruház, autószerviz. Nerri lehet cél — sem a szűkös anyagiak, sem a gazdaságosságra törekvés miatt — a minde- nütt-fejlesztés, a hozzájutás megkönnyítése annál inkább. A társadalmi vitasorozat ösz- szes rendezvényén szó esett' erről, meggyő­zően tanúsítva, hogy a települések között egészséges versengés folyik. Több, váratlanul éles ellenvéleményt hal­lottunk a tanyapolitika céljaival kapcsolat­ban. A központi szervezetek a megye kérésére elismerték a tartósan fennmaradó tanyák vil­lamosításának fontosságát, mégpedig a követ­kező indokokkal: a kis- és nagyüzemi mező- gazdaság, jljqlggzói egy ré§tópék a tany^pótoL hatatlan lakó-: és munkahely, aminek jelentő-' sége iá háztáji termelés miatt tovább növek­szik. Aki ott megtalálja számítását, nem lesz egyhamar városi lakásigénylő (tudjuk, hogy sokan, akik elhagyva tanyájukat, városi mun­kahelyet választottak, most lakásra várnak). A villamosítás, a közlekedés jobb megszer­vezése, a mozgóposta és mozgóbolt azt a célt szolgálja, hogy az életkörülmények tanyán is javuljanak. A VI. ötéves tervidőszakban az állam ezt anyagi eszközök felhasználásával is alátámasztja. A városlakók és belterületiek pedig értsék meg: a megye lakóinak több mint 17 százalékáról van szó (annyi ember­ről, mint Kecskemét lakossága!), akik a terv végrehajtásához, a szocialista gazdaság fej­lesztéséhez, az egész nép boldogulásához ott, a tanyán járulnak hozzá. Szakértő aktivisták A, tervjavaslat közreadott tervezetét sokan laikusnak egyáltalán nem nevezhető észrevé­telekkel is gazdagították, további elemzésre késztetve a tanácsi tervezőket. A mezőgazda­ság nem lesz „mtmkaerő-kibocsátó” — han­goztatták az agrárszakemberek, akik a megye jó ismerői. Valamennyien tisztában vannak vele, hogy a szűkebb értelemben vett mező- gazdasági , tevékenységet egyre kevesebben folytatnak — ez szinte nemzetközi mércéje a fejlett gazdasági szerkezetnek —, de hoz­záteszik: a mezőgazdasági üzemek visszavár­ják a képzett dolgozókat, akik majd ipari és infrastrukturális hátteret formálnak az ered­ményesebb növénytermesztésnek és állatte­nyésztésnek. Sőt a gazdaságok tartósan szá­mítanak — a betakarítás és egyéb idénymun­kák idejére — más ágazatok dolgozóira is. A szerkezet tehát változik, de a „munkaerő- kibocsátó” jelző kimarad a végleges terv­ből ... Vitát váltottak ki a kereskedelem előzetes számításokon alapuló fejlesztési elképzelései is. „Hatékonyabb lenne az áruellátás fej­lesztése — hangzott az ellenvetés —, ha csak ott épülnének új üzletek, ahol az feltétlenül szükséges, és az eddiginél kisebb forgalom- növekedést a jelenleginél nem sokkal nagyobb alapterületen érnék el a kereskedelmi válla­latok. A szükségletelemzés szerint viszont ép­pen a vonzásközpontok és -körzetek egyen­letes ellátásához nélkülözhetetlenek az új ke­reskedelmi egységek. Ezt a fejlesztést, mint célt, a tanácsi testületek elé kerülő tervjavas­latban a vállalatok és szövetkezetek anyagi lehetőségeinek pontosabb megismerése után lehet szerepeltetni. A hatékonyságra törekvés természetesen a kereskedelemre is érvényes követelmény. Egyelőre a vállalati tervek sem készültek el, így a megyei tanács Összegező tervjavas­latában is a termelő és ellátó vállalatok mun­kájával szemben támasztott megyei követel­ményeket fogalmaztuk meg. A társadalmi vita résztvevői megerősitették: munkahelyü­kön az elmúlt év és az V. ötéves tervidőszak tapasztalatainak elemzése folyik, az 1980-ban bevezetett szabályozórendszer hatását vizs­gálják. A készülő tervekben az ipari, építőipari, közlekedési, kereskedelmi vállalatok, szövet­kezetek és a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek saját viszonyaikra alkalmazzák a XII. pártkongresszus és a megyei pártértekezlet határozatait: a korszerűbb termelési szerke­zetet, a jobb belső áruellátást és az export- lehetőségek növelését tűzik ki célul. A gaz­dálkodó szervek tervező munkájáról a viták során kapott szakszerű értékeléseket felhasz­náltuk és továbbítottuk a tervezésért felelős országos főhatóságoknak. Szakolczai Pál, a megyei tanács tervosztály-vezetője (Folytatjuk.) Szolgálat!“ A három fénykép drámát örökít meg. Emberek életéért folyik a küzdelem. A februári váratlan olvadás lavinákat indított el a Tátrában. Hamarosan vijjogtak a szirénák: újra és újra riasztani kellett a Hegyi Szolgálat száz­hetven emberét. Indultak a men­tőosztagok. Motorszánról, helikop­terről harsogott a hangszóró né­metül, szlovákul, csehül, angolul, magyarul a bajba jutottaknak: „Figyelem! Itt a Hegyi Szolgálat! Aki hall minket, adjon életjelt magáról!” — Sajnos, a turistaáradat növe­kedésével évről évre nő a balese­tek száma — mondja Andrej Mlynár, a tátrai Hegyi Szolgálat főnöke.. — Csaknem mindig azo­kat éri tragédia, akik fittyet hánynak a veszélynek. A sziklá­kon, a 1 kiszámíthatatlanul mély hómezőkön minden csúszás zuha­nást jelenthet, s a zuhanás lavi­nát szabadíthat el... — Hány riadójuk volt tavalyi — Ezerkétszáz. — Hány embert tudtak meg­menteni? — A jelentős többséget. De hu­szonnyolc ember odaveszett. Hiá­ba értünk oda időben, sérülésük halálos volt. Nem egyszer több száz méteres magasságból zuhan­nak alá... — Mit tanácsol a turistáknak? — Először is: senki ne indul­jon neki a szikláknak egyedül. Ne akarják minden áron, és min­den időben „megmutatni”, hogy feljutnak a csúcsra! És semmi­képp ne félcipőben, vagy torna­,,Figyelem! Itt a Hegyi • Kutatóárkot ásnak a lavina által eltemetett emberek után. cipőben. Az időjárásról minden­kinek a figyelmébe ajánlanám, hogy még a tátrai őslakosok sem igen tudják előre, hogy milyen idő lesz. A Tátra arról híres, hogy időjárása tízpercenként változik. Égető napsütést orkán válthat fel, vagy akár nyáron is, hóvihar. A felhő egyetlen pillanat alatt száll le, s a távoli sziklaoldalakon, ilyenkor lehetetlen a tájékozó­dás, kilátástalan a menekvés. Legfontosabb jótanácsom: a na­gyobb csoportoknak a Hegyi Szol-’ gálát tapasztalt túravezetőt ad. A mi túravezetőinkkel még soha, senkinek nem esett baja. I. a. • A kiásott sebesültek elszállí­tására helikopter érkezik. 9 Ahol már semmi más nem se­gít — a bajba jutottak felkuta­tásában szimatjával segít a ku­tya. v

Next

/
Thumbnails
Contents