Petőfi Népe, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-12 / 36. szám

1981. február 12. • PETŐFI NÉPE • 5 MŰEMLÉK KÖNYVTÁRAK Csokonai Vitéz Mihály, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, Arany János, Móricz Zsigmond, Medgyessy, Ferenc és számtalan híressé lett és az ismeretlenség homályába tűnt diák alma' materének, a Debreceni Református Kollégium­nak a története a középkorba nyúlik vissza. 1538-ban kezdő­dött el az iskolában a protestáns szellemű tanítás, s a kollé­giumot ezután évszázadokig „az ország iskolájaként” tartot­ták számon. A kollégium épülete, amelyet mai formájában Péchy Mihály tervei szerint 1803 és 1816 között emeltek, a történelembe is beírta a nevét. Szabad és független nemzeti létünk megszületésénél két ízben is bábáskodott: Oratóriu­mában tartotta üléseit 1849. január 9-től március 31-ig a Magyar Országgyűlés, s itt alakult meg 1944. december 24-én az Ideiglenes Nemzetgyűlés. • A terem klasszicista bútorzata. Dohányost József debreceni asz­talos műve 1823-ból. • A szegénydiákok naplójának elején mindennapi munkájuk ábrázolása 1705-ből. A kézirattárról már csak a kol­légiumban tanult hírességek nagy száma miatt is oldalakat lehetne írni. Kossuth kéziratai mellett őr­zik Arany János Buda halálának, és Csokonai számos versének ere­detijét, továbbá — hogy csak néhány nevet említsek — Faze­kas, Kazinczy, Kisfaludy, Tompa Mihály,. Móricz, Zsigmond néhány kézi raját. A kollégium napjainkban újabb virágkorát éii. Különféle tanfolyamokat tartanak itt, élénk kutatómunka és pezsgő élet zaj­lik a 60-as és 70-es években új­jászületett falak között. M. Zs. Orando et labo- rando, vagyis: imádkozva és dol­gozva — hangoz­tatja a kollégium jelmondata, s ezt a célkitűzést diá- . kok és tanárok egyaránt komo­lyan vették. Fel­kutatták és nevel­ték a szegény nép­rétegek tehetséges fiait, akik a kosz­tért, lakásért, ru­háért és a tankönyvekért fizikai munkával fizettek. Igen hasznos tevékenységeket folytattak. A Di­áktűzoltók Társasága például mint­egy kétszáz éven át segítette a gyakori tűzvészekkel sújtott Deb­recen lakóit. A rézmetsző diákok társasága pedig térképekkel, tan­könyv-illusztrációkkal, szemlélte­tő eszközökkel látta el a falusi iskolákat. A kollégiumban hajnali három órától este kilencig folyt a mun­ka. Ez természetesen az oktatást is magában foglalta. S mivel már a középkorban is szükség vojt olyan eszközre, amelyből tanulni lehet, az iskola alapításakor rög­vest megkezdődött a könyvgyűj­tés. A 18. század kezdetéig a könyvtárat az ifjúság egyeteme, az ún. Coetus igazgatta. A gyűj­temény vezetője pedig a diákok által választott senior volt, akinek munkáját a bibliothecariusok (könyvtárosok) segítették. Hosszú idén át íratlan szabály volt, .hogy a külföldire járó diá­kok legalább egy könyvet hozza­nak a „theka” számára. A gya­korlatban általában 5—10 vám- mázsa (körülbelül a métermázsa fele) nyomtatott anyaggal tértek haza. Sőt, ez a szokás napjaink­ban is fel-feléled. Az 1744. esztendő jelentős vál­tozást hozott a könyvtár életé­bén; i az i’íntézmény a Coétustól Maróthi György professzor fel­ügyelete alá került. A könyvtá­rosok továbbra is a diákok sorai­ból kerültek ki, s a Nagykönyv­tárban folyó munkából még ma is, kiveszik a részüket. Maróthi professzor az állomány fejlesztő­A Debreceni Református Kollégium könyvtára seben céltudatosan az egyetemes­ségre törekedett. A felvilágosodás korai képviselőjeként a humán tudományok mellett természettu­dományos műveket is megvásá­rolt. Nagy szerepe volt abban, hogy a kollégium gyűjteménye hamarosan igazi enciklopédikus könyvtárrá fejlődött, és napjaink­ban is ekként működik. A Nagykönyvtár törzsállomá­nya jelenleg a különgyűjtemé- nyekkel —' kézirattárral, folyó­irattárral, az aprónyomtatványok­kal stb. — együtt 526 ezer. A kó­dexek legtöbbje Kazay Sámuel KtstficgMií. Báni««Uaatto. ITaumtrn? MMk, __iUjftarswf d íjút foaffiripro« fZb«ptcirttiaue nioztalrni Ktinmaa« mär (tpuUpiall­notoltáftwtagttttt ^MífimlfcurquoBömiN* ./PdfiiiaíjfönaíhJtua focusjnr (ftímtuna. Jntr. f íSac.< flimröi. : éiUrfui« «lutaíftutiíi . Spmnű. Jnn&mtniftiutjqi? «Üi.ejJio-Mtair'aitt. . jyjrlM ät ta'iRCrttr írnia a-iuntä mutaiMíjjiír rtförfuirrugdjaüiltti(á 0 Díszes kezdőbetűk az 1200-as évekből, szentírásos könyv rész­lete. (Fekete Csaba felvételei) könyvgyűjteményével került az állományba. Különösen becses az 1307 és 1326 között keletkezett Breviárium, melyet a híres C. Forster szerzetes kötött be 1448- ban. Egyedülálló tudományos ér­téket képvisel Nicolaus Germanus kézzel festett atlasza is. Érdekes­sége abban rejlik, hogy a 15. szá­zad elején készült, s így 28 szí­nes térképlapja az Amerika fel­fedezése előtti világtérképet áb­rázolja. A természettudományos művek közül még Copernicus könyve érdemel különös figyel­met. Nemcsak azért, mert ez az egyetlen sértetlen darab, hanem azért is, mert valaki a cenzúra által kihúzott részeket egy másik példányból pótolta. Carl Linné könyvei is csaknem teljes szám­ban megtalálhatók a Nagykönyv­tárban, nem csoda hát, hogy Fa­zekas Mihályt és Diószeghy Sá­muelt a 18. századi svéd termé­szettudós életműve ihlette a Deb­receni Füvészkönyv megalkotá­sára. A könyvtár legújabb külön- gyűjteménye a Bibliagyűjtemény, melyben — 16. századi héber nyelvű kézirattekercs, 14. századi vulgáta kódex, valamint Dürer, Cranach stb. metszeteivel díszí­tett kiadások egyaránt fellelhe­tők. Jelentős nemzetközi értékek még az európai könyvkiadók és nyomdák (Aldus Manitius, Plan- tin stb.) példányai. Földrészün­kön nem sok olyan könyvtár van,, amelyben ennyi Elzevir-kiadvány lenne. No de a könyvtár büszke­ségéről sem szabad megfeledkez­nünk! A csodálatos debreceni díszkötésről, amelybe az állomány 37 példányát öltöztették! A pasz­tellszínek összhangjából keleties és magyar motívumok rajzolód­nak a kötéstábla pergamenjére. NÉPI DEMOKRÁCIÁNK SZÜLETÉSE (IX.) A TRUMAN-DOKT- RlNA meghirdetése és a Marshall-terv a Szovjet­uniónak címzett nyílt hadiüzenet — azt jelen­tette, hogy az USA kül­politikájában felülkerekedett a szovjetellenesség. Hatása azonnal megmutatkozott a nemzetközi po­litikában. A Külügyminiszterek Tanácsának moszkvai ülésszaka 1947 áprilisában eredménytelenül végződött. A legfontosabb kérdés­ben, a német és az osztrák béke- szerződés megkötésében nem tud­tak a nagyhatalmak megegyezni. Itt már teljesen nyilvánvalóvá vál­tak az eltérő érdekek és törekvé­sek. Moszkvában ért véget az a — még Roosevelt' által kialakított amerikai politika, amely a nem­zetközi problémákat a Szovjet­unióval való együttműködéssel kívánta megoldani. Májusban Franciaországban és Olaszország­ban — majd Belgiumban — kü­lönböző manőverekkel kiszorítot­ták a koalíciós kormányból a kommunistákat. A kommunista pártok ellenzékbe vonultak. A Truman-doktrína alkalmazásától tartva Bulgáriában, Magyaror- , szágon és Romániában szinte egy­idejűleg mértek csapást a politi­kai jobboldalra. 1947. május 31- én a köztársaságellenes összees­küvésben való részvétellel vádol­va lemondatták az akkor szabad­ságát éppen Svájcban töltő' Nagy Ferenc miniszterelnököt. Június 5-én letartóztatták N. Petrovbt, a jobboldali Földművesszövetség vezetőjét, akit szintén illegális államellenes szervezkedéssel vá­doltak. Június közepén vették őrizetbe J. Mániut, a román Nem­zeti Parasztpárt elnökét. Hason­ló módszerekkel léptek fel Szlová­kiában és Jugoszláviában is a jobboldal, ill. annak maradványai ellen. A nemzetközi feszültség növe­kedése s a két világrendszer kez­dődő szétválása új, helyzet elé 'állította a nemzetközi munkás- mozgalmat' is. A kommunista és munkáspártod tevékenységének összehangolására az SZKP kez­deményezésére kilenc párt rész­szakítás vételével 1947 szeptember végén Varsóban megalakult a Tájékoz­tató Iroda, amely lényegében egy regionális internacionálé szere­pét töltötte be. A kelet-európai, valamint az olasz és francia kom­munista pártok képviselői meg­vitatták a világpolitikában kiala­kult helyzetet, és összegezték a Kelet-, Közép- és Délkélet-Euró- pa országaiban lezajlott hatalmas társadalmi-politikai változások tapasztalatait. Az értekezlet azt javasolta, hogy a kommunista és munkás­pártok közös antiimperialista platform alapján fűzzék szoro­sabbra kapcsolataikat, együtte­sen lépjenek fel az amerikai im­perializmus hatalmi törekvései­vel szemben. Külön felhívta a fi­gyelmet a jobboldali szociálde­mokrácia elleni harc fontosságá­ra. A Tájékoztató Iroda megala­kulása és határozatai nagy hatást gyakoroltak a nemzetközi mun­kásmozgalomra, s különösen a ke­let-európai kommunista pártokra. Kezdetben a szervezet elősegítet­te a kelet-európai országokban az útkeresést, a nemzeti sajátos­ságok helyes értelmezését. A há­borús veszély eltúlzásával, a ju­goszláv kommunisták tapasztala­tainak, különösen az „egypárt- rendszerű népfront” elvének ab­szolutizálásával, s a szociálde­mokrácia szerepének egyoldalú megítélésével azonban később hozzájárult a szektás hibák kiala­kulásához. A TÁJÉKOZTATÓ IRODA megalakulása után egyértelműb­bé vált a szocialista fejlődés Ke­let-Európábán. Azokban az orszá­gokban, ahol a hatalom kérdése már korábban eldőlt, a burzsoá­zia képviselőit kiszorították a ha­talomból, sőt a közéletből is. Ott, ahol a nagy történelmi kérdés — „ki kit győz le?” — még nem dőlt el, megkezdődött a végső erőpró­ba. Ilyen ország Kelet-Európábán már csak egy volt: Csehszlovákia. A polgári pártok — Benes köz- társasági elnök támogatásával — 1948 februárjában megpróbálták alkotmányos úton megbuktatni a Gottwald-kormányt, amelyben a kulcspozíciókat a kommunisták töltötték be. A CSKP azonban ellentámadást szervezett, moz­gósította a tömegeket, felfegyve­rezte a munkásokat, és rákény- szérítette az államfőt, hogy olyan kormányt nevezzen ki, amelyben a jobboldali politikusok már nem kapnak tárcát. A burzsoázia hatalmának fel­számolásával egyidőben került sor a munkásosztály eszmei-poli­tikai és szervezeti egységének helyreállítására. A MUNKÁSOSZTÁLY egysé­gének megteremtésével megkez­dődött a szocializmus építése a népi demokratikus országokban. Ojabb államosításokkal végleg felszámolták a tőkés magántulaj­dont. Hozzákezdtek a népfront át­szervezéséhez a korábban szövet­séges pártok beszüntették tevé­kenységüket, többségük fel is osz­lott. Áttértek a tervgazdálkodás­ra, megkezdődött a szocialista iparosítás és a mezőgazdaság kollektivizálása. 1947 őszén, 1948 tavaszán a Truman-doktrína és a Marshall- terv következményeként a szocia­lista és a kapitalista világrend- szer elkülönülésének folyamata meggyorsult. A Szovjetunió és a nyugati nagyhatalmak között to­vább növekedtek az ellentétek, és elmélyültek a nézeteltérések a megoldatlan nemzetközi kérdé­seket illetően. 1947 decemberében megszakad­ták a Németországra vonatkozó tárgyalások. Anglia és az Egye­sült Államok egyoldalúan hozzá­kezdtek az általuk megszállt te­rületek közigazgatásának, gazda­sági és politikai életének átszer­vezéséhez. 1948 júniusában a nyu­gatiak titkos előkészületek után váratlanul valutareformot hajtot­tak végre, a Németország egész területén érvényes márka helyett új pénznemet vezettek be. Ezzel megvetették Németország ketté- szakításának gazdasági alapját. A szovjet katonai hatóságok a köz­lekedés korlátozásával és egyéb intézkedésekkel igyekeztek meg­akadályozni az értékét vesztett márka beáramlását a keleti zóná­ba, ahol még a régi pénznemet használták. A nyugati nagyhatal­mak erre légi úton biztosították Nyugat-Berlin ellátását. Életbe lépett az ún. „Berlin-blokád”, amely majd egy évig tartott. A gazdasági élet szétszakítása elke­rülhetetlenül Németország politi­kai megosztódásához vezetett. A Német Szövetségi Köztársaság 1949. szeptember 20-án alakult meg, s alig két héttel később megszületett az első demokrati­kus német állam, a Német De­mokratikus Köztársaság. Nyugat-Európában amerikai se­gítséggel a konzervatív erők min­denütt megszilárdították hely­zetüket. 1948 TAVASZÁN meggyorsult a nyugati szövetségi rendszer ki­alakulása is. Márciusban Anglia, Franciaország és a Benelux-ál- lamok megkötötték az ún. brüsz- szeli egyezményt, amely formáli­san ugyan a német agresszió el­leni védekezést szolgálta, valójá­ban azonban már a szocialista or­szágok ellen irányult. Az öt ál­lam szövetsége lett a politikai magva az 1949 tavaszán létreho­zott '•Észak-atlanti Szerződés Szervezetének, a NATO-nak. A a nyugat-európai kapitalista or­szágok gazdasági együttműködé­sének elősegítésére hívták életre az Európai Gazdasági Együttmű­ködés Szervezetét. Ennek feladata kezdetben a Marshall-segély szét­osztása volt, később azonban a tőkés integráció egyik első intéz­ményévé vált.- 1948 nyarára tehát befejeződött a két világrendszer szétválása, a hidegháborús légkör az egész vi­lágon eluralkodott. Vida István Szegény magyar nyelv? Nem vagyok megrögzött nyelvújító. Nem szisszennék fel, ha valaki a hobbiját em­legeti, pedig mondhatna helyet­te kedvtelést, szórakozást, unaloműző foglalatoskodást is. Sőt, tetszik ez a magyarított angol szó, mert rövid, köny- nyen kimondható, megjegyez­hető, és talán ma már a tar­talma is más, mint a neki megfelelő magyar szavaké. Vidékiünkön, ha valaki azt mondja, hogy megy a „hobbi­ra”, mindenki tudja, hogy a város. melletti kis kert, hét­végi pihenést nyújtó telek ér­tendő alatta.' Vagyis ez a szó meghonosodott a nyelvünkben, egy árnyalattal gyarapította azt, s -ha vegyítve használják a régiekkel, azt gondolom, hogy nem csúfítja a beszédet. Akkor sem haragszom, ha a kisunokám így köszön el: — Szia! Ezt hallotta az óvodá­ban, s ugyan miért lenne jobb ennél a „csókolom”, sőt „csko- lom”? A tolvajnyelvek, utcai „argók” rendszerint találó, gyakran hangutánzó kifeje­zései, néha csúnya, de sértő élüktől megfosztott elnevezé­sei közül, akár tetszik, akár nem — főleg az ifjúság sza- vajárása révén — ugyancsak elég sok meghonosodott a be­szédben. Alkalmi divatszavak ezek, amelyek elmúlnak, ahogy jöttek, de egy részük kiirtha- tatlan, mint a dudva, illetve dudvából lett háztáji növény, amit szinte észre sem veszünk. Némelyik már teljesen ido­mult a köznapi használathoz. Így. lett a cigarettából cigi, a ruhából rúd, a finomból fincsi, a fiúból krapek, a lányból csaj, a barátból haver, az öl­tözetből szerelés. Ne csodál­kozzunk, ha egyik-másik nagymama is így szól néha a családnak: — Gyerekek, kész a kaja! (Televízióban egy tsz- tag parasztasszony szájából is hallottam már ezt a szót.) S a minőséget illetően biztosan mondtuk egyszer-kétszer, hogy klassz ... Nem szép ez, tudom, de őszintén szólva nem ezeket tartom nyelvünk legotrom­bább elcsúfítóinak. Van ezek­nél csúnyább is bőven. Ami nem jelenti azt, hogy ne tanít­suk gyermekeinket az illő és helyes beszédre, szavaik meg- válogatására.- Viszont -járjunk- is elől jó példával. . „1JL . Lőrincze Lajossal értek egyet, aki nagy-nagy türelem­mel tanítja az ország népét a tiszta magyar beszédre, de mindannyiszor óv bennünket attól, hogy a fürdővízzel együtt a gyermeket is kiöntsük, vagyis hogy túlzásokba essünk magyarító törekvéseinkben. Ez a célszerű magatartás az úgy­nevezett hivatali vagy szakte­rületi nyelvnél is, amit bizony az utóbbi időben minden ed­diginél jobban eláraszt az ide­gen kifejezések özöne. Nem az a baj például, hogy ma már mindenütt ezt a szót használjuk: export, vagy im­port, de az már szegényes észjárásra vall, hogy szinte soha nem mondják, írják a megfelelő magyar szavakat: kivitel-behozatal. Ugyanígy kiveszett az együttműködés kifejezés is, mivel kiszorította a kooperáció; összeegyeztetni sem szokás, mert túl egysze­rűen hangzik, divat helyette a koordinál, ami ugyebár a latin tudásunkat is kifejezi. Az an­gol azt mondja: co-operation, vagyis együttműködik, szövet­kezik, a magyar vállalati „név­adók” talán ezért is gondolták, hogy az egyik idegenforgalmi cég elnevezése Cooptourist le­gyen. Így az angol és ameri­kai szövetkezeti paraszt is megérti, miről van szó, ha azt hallja, hogy magyar turista- csoport érkezik hozzájuk. A skála ugyan latin szó — fo­kozatot, mércét, fokbeosztást jelent — de a coop-pal páro­sítva — Skálacoop — igazán szép vegyes szószülemény ah­hoz, hogy minden idevetődő ángilus megértse: igen foko­zatos, változatos szövetkezeti kirakat előtt álldogál, s ha van benne hajlam eziránt, biz­tosan jobban buzog majd a vásárlási kedve. Hogy a heti­piacra bejövő ballószögi pa­rasztember mit gondol magá­ban, nem is érdekes, meged­ződött már ugyanis az univer­zumra, vagyis a mindenségre utaló, de egyetemességet is je­lölő U niver szó gyakoriságá­tól. Szeretném folytatni még ezt a játszadozást szép magyar nyelvünk rontása körül igazán könnyen lelhető példákkal, de félek, hogy máris megfeküdte az olvasó gyomrát, illetve ele­ge van a szófacsarásból. Pedig vagy húsz olyan szót 'jegyez­tem ki nemrég egy testületi jelentésből, amit igazán érde­mes lenne megvizsgálni, miért is használták, ilyen vagy.ojyan -értelemben, s nincs-e rájuk megfelelő magyar kifejezés. Tulajdonképpen ez adta az in­dítékot is, hogy egy kicsit mérgelődve másokat is bosz- szantsak ilyesmivel. De beve­zetésül elég volt ennyi, a töb­bit majd legközelebb. F. Tóth Pál ÚJVIDÉKEN, FEBRUÁR 22-ÉN A Vajdasági írók Egyesületének közgyűlése Az újvidéki Magyar Szó február 5. számában olvashatjuk Urbán János írónak, a Tűzsziget círrű nagy sikert aratott dokumentum­tanulmány szerzőjének értesítését arról, hogy a Vajdasági Írók Egyesülete, az idén is, mint min­den esztendőben, alapos körülte­kintéssel rendezi meg évi közgyű­lését Újvidéken, február 22-én. Urbán cikkéből megtudhatjuk, hogy a múlt évi írótáborozások alkalmával (Kanizsán és a Frus- ka-gorában) végre határozat szü­letett a Vajdasági Irodalmi Díj létesítésére. Az évi jelentésben a többi közt szerepel majd egy olyan értelmű felhívás, mely szerint az egyesü­let küldöttei az elnökséggel együtt szorgalmazzák a vajdasági jogvé­dő iroda megalakítását, a kiadó­házaknak a forgalmi adó alól va­ló mentesítését, rövidlejáratú köl­csönök folyósítását, s nem utolsó­sorban az írók tiszteletdíjának rendezését, s ezzel kapcsolatban a könyvkiadás finanszírozását a kiadók megelégedésére, valamint lakások kiutalását az igényjogo­sult írók részére. Az említett gon­dok megszüntetése voltaképpen már évek óta foglalkoztatja az egyesület vezetőségét, s most, a jelek szerint, az idén végre siker koronázza eddigi erőfeszítéseiket. A* februári közgyűlés elé kerül még egy olyan indítvány is, mi­szerint a Vajdaságban bejegyzett könyvkiadók szervezzék^ meg az irók, műfordítók, s egyéb művé­szek, alkotók tanácsát, vagyis azt az önigazgatási egységet, mely­nek működésével végre demokra­tizálódhat a könyvkiadóházak munkája, az írók pedig bétölthe- tik hivatásbeli társadalmi szere­püket. A cikkíró megemlíti még, hogy az egyesület tizenhat szakosztá­• Andruskó Károly vajdasági grafikus „Irodalmi bokréta" cir mű linómetszete. A 28. Kanizsai Irótábor tiszteletére készült. lya közül igen eredményesen dol­gozott a köztársasági és nemzet­közi kapcsolatokat intéző szak­osztály. A nemzetközi rangra emelt Kanizsai Írótáborba tavaly ugyanis már hét államból érkez­tek neves li teró torok, a vajdasági írók pedig kilenc európai, illetve ázsiai államban jártak — gazdag tapasztalatokat gyűjtve egész évi munkájukhoz. Végül: az irodalmi díjakkal foglalkozó szakosztály még ta­valy — tizenöt vajdasági írót ja­vasolt díjazásra. Egy kilenctagú bizottság az irodalmi díjakat a február 22-diki újvidéki közgyűr lésen adja majd át ünnepélyesen az alkotóknak. (v. 1.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents