Petőfi Népe, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-11 / 35. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1981. február 11. A LEMP KB ÜLÉSÉN Kania normális munkára szólította fel az országot Pinkowski miniszterelnök lemond VARSÓ események sorokban SAN SALVADOR ________. A salvadori hazafiak hétfőn or­szágszerte áramelosztó központo­kat, vízvezetékeket és hidakat robbantottak. San Augustinban, a fővárostól 90 kilométerre keletre közelharcot vívtak a kormány ál­tal felfegyverzett jobboldali félka­tonai szervezet tagjaival. Az ösz- s zees apás ban 13 személy súlyosan megsérült. SANTIAGO Chilei politikai foglyok hozzá­tartozói hétfőn a chilei főváros­ban békés eszközökkel elfoglal­ták Ausztria ottani nagykövetsé­gét. A ^követségfoglaiók a chilei börtönökben fogvatartott politikai foglyokkal szembeni kegyetlen el­járások, az emberhez méltatlan börtönállapotok miatt tiltakoz­nak. A sajtónak adott nyilatko­zatukban hangsúlyozták, hogy céljuk az ENSZ figyelmének fel­keltése és ráirányítása arra, hogyan tiporja lábbal a chilei igazság­ügy-minisztérium a politikai fog­lyokra vonatkozó nemzetközi elő­írásokat. Bejelentették: kérni fog­ják az osztrák kormányt, hogy te­gye lehetővé számukra a találko­zást az ENSZ egyik képviselőjé­vel. NEW YORK Emilio Colombo olasz külügy­miniszter hétfőn ötnapos látoga­tásra az Egyesült Államokba ér­kezett. 0 az első nyugat-európai diplomáciai vezető, aki találkozni fog Ronald Reagan amerikai el­nökkel. Colombo két napig New Yorkban tartózkodik és ma uta­zik Washingtonba. BELGRAD Helmut Schmidt kancellár meg­hívására Veszelin Gyuranovics, a Jugoszláv kormány elnöke ked­den háromnapos hivatalos láto­gatásra az NSZK-ba utazott. BUDAPEST Kedden baráti találkozót ren­deztek a Szovjet Kultúra és Tu­domány Házában. A meghitt han­gulatú összejövetelen részt vett az,, SZKP XXVI, | kongresszusa tiszteletére indított munkaver- senybén élenjáró szovjet munká­sok — a Magyar—Szovjet Baráti Társaság meghívás áfa — hazánk­ban tartózkodó küldöttsége és ott voltak a szovjet üzemek magyar- országi testvérvállalatainak kép­viselői. A baráti találkozón jelen volt Vlagyimir Pavlov, a Szov­jetunió magyarországi nagyköve­te, Bíró Gyula, az MSZBT főtit­kára és Iván Szalimon a szovjet baráti társaságok szövetségének magyarországi képviselője. (MTI) Varsóban hétfőn a késő esti órákban fejezte be munkáját a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának nyolca­dik teljes ülése. A politikai bizottság javaslata alapján a LEMP KB határozatot hozott arról, hogy megfosztja köz­ponti bizottsági tagságától Zdzis- law Legomskit, Franciszek Kaimot, Henryk Rechowiczot és Andrzej Borkowskit. A testület elfogadta Zdzislaw Grudzlen, Zo- fia Grzebisz-Nowicka, Jadwiga Lokkaj és Jerzy Zasada KB-tag- ságáról való lemondási kérelmét. A központi bizottság tudomásul vette, hogy Józef Pinkowski, a politikai bizottság tagja lemond miniszterelnök tisztéről. A köz­ponti bizottság úgy határozott, hogy a szejm legközelebbi plená­ris ülésén Wojciech Jaruzelskit, a politikai bizottság tagját, had­seregtábornokot javasolja kor­mányfőnek. Lengyelország helyzetének sta­bilizálására, a normális munka helyreállítására szólított fel Sta­nislaw Kania, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságá­nak első titkára. A központi bizottság ülésén mondott zárszavában emlékeztet­te a munkásokat arra, hogy ők az ország vezető ereje, az ő kezük­ben van a nemzeti vagyon jelen­tős része, meg kell akadályozniok az' anarchiát, imindent meg kell tenniök, hogy visszatérjen a mun­ka normális ritmusa. A paraszt­sághoz fordulva hangoztatta: a lengyel falunak a néphatalommal való széles körű együttműködés színterévé kell válnia. „Lépjünk tel együttesen paraszti önkor­mányzati szervezetek szétzilálásá­ra irányuló törekvések ellen" — mondotta, majd az értelmiséget is arra szólította fel, hogy minden tudását, alkotó képességét latba vetve működjék együtt a nehéz helyzet megoldásában, a társadal­mi élet, a gazdálkodás jobb meg­szervezésében. Ezután a központi bizottság ne­vében valamennyi párttaghoz for­dulva kijelentette: a párt és az állam nehéz időket él át. „A ha­talomért folyik a harc”. Különfé­le próbálkozások irányulnak ar­ra, hogy meggyengüljön a párt pozíciója és szerepe az államban és a társadalomban. Mozgósítani kell a gazdaság iminden erejét, le kell győzni a káoszt, biztosítani kell az új szakszervezetek szocia­lista jellegét, el kell szigetelni a szocializmus politikai ellenfeleit, le kell zárni az utat mindenfajta ellenforradalmi tendencia, próbál­kozás előtt. „Nem lehet a párt tagja az, aki politikai jellegű sztrájkban vesz részt” — jelentette ki a LEMP KB első titkára. A párttagok feladata az, hogy munkahelyükön tudatosítsák -az emberek között, milyen nehéz a helyzet, kövessenek el mindent a józan gondolkodás térhódítása ér­diekében. Ebben a munkában a központi bizottság iminden párt­tagra és pártszervezetre számít: „Együtt felelünk a helyzet ala­kulásáért.” — fejezte be Kania. Folytatja munkáját a delhi értekezlet OJ-DELHI Az el nem kötelezett mozgalom első számú feladata az iráni—ira­ki fegyveres viszály rendezése — jelentette ki Isidoro Malmierca Peoll kubai külügyminiszter az Új-Delhiben folyó értekezleten. Az el nem kötelezett országok kül­ügyminisztereinek plénuma és a záróokmányon munkálkodó szer­kesztő bizottságok kedden egész napon át üléseztek. Malmierca, aki a plénumon beszélt, hangsú­lyozta, hogy Iraknak és Iránnak egyaránt az igazi ellenség ellen kellene küzdenie. Majd egy másik alapkérdést érintve aláhúzta: az el nem kötelezett országoknak szi- lárdítaniok kell egymás közötti kapcsolataikat. Űj-Delhibén bejelentették, hogy Sah Mohammad Doszt, Afganisz­tán külügyminisztere, kedden tisz­telgő látogatást tett Indira Gandhi miniszterelnöknél. Gandhi sorra fogadja az Indiai fővárosban tar- tozkódó magas rangú diplomaták udvariassági látogatásait. Moham­mad Doszt után Gandhi Afganisz­tán (és egyben India) szomszédjá­nak, Pakisztánnak a külügyminisz­terét látta vendégül. A delhi tanácskozás égisze alatt kedden egy másik diplomáciai ér­dekesség is ismeretessé vált: a vietnami külügyminiszter, Nguyen Co Thach találkozója malaysiai kollégájával. (MTI) Szíriái—Jordániái ellenségeskedés A Szíria és Jordánia között tá­madt feszültség nyilvánvaló jele­ként hétfőn este váratlanul és minden magyarázat nélkül haza­utazott Damaszkuszból Jordánia nagykövete. Emellett megbízható források szerint Jordánia ezentúl ismét megköveteli, hogy a beutazó szíriai állampolgárok ne csak sze­mélyi igazolvánnyal, hanem útle­véllel is rendelkezzenek. Jordánia kezdeményezésére ezzel egyidőben elkülönítik a közös szíriai—jordá- niai határátkelő-helyeket. Szíriái tisztségviselők pedig közölték, hogy nem lehet kizártnak tekinte­ni Damaszkusz ellenlépését: eset­leg visszarendelik Ammanból a szíriai nagykövetet is. Az AFP-hírügynökség bejrúti megfigyelőkre hivatkozva kedden rámutatott arra, hogy a lappan'gó ellentéteket Jordánia bejrúti ügy­vivőjének elrablása hozta ismét felszínre, nemsokkal azután, hogy novemberben, a kölcsönös csapat­összevonások után szaúdi közve­títés révén sikerült elsimítani a háborúval is fenyegető szíriai— jordániai ellenségeskedést. Feszültség a perui-ecuadori határon • Változatlanul tart a feszültség a perui—ecuadori határtérségben. Képünkön: ellenőrző repülésre küldött perui helikopter a vitatott területek fölött. (Telefotó — MTI) AZ SZKP XXVI. KONGRESSZUSA - III. Negyedmilliárd ember nevében Több mint 17 millió tagja van a Szovjetunió Kommunista Párt­jának, de nemcsak ennyien vár­ják most a párt XXVI. kongresz- szusát. A felkészülés az egész or­szág ügye: Tanúsítja ezt — egye­bek között — a kongresszus tisz­teletére indított munkaverseny. • A Szovjetunióban hónapok óta folyó munkaversenyben sok millió dolgozó vett részt. (Fotó: APN — KS) rének. Műhely- és üzemi gyűlése­ket is rendeztek. Tárgyaltak a tervről a szakszervezetek, a Kom- szomol-szervezetek, a sajtó, a rá­dió és a televízió is helyt adott a javaslatoknak. A felszólalók többsége arra törekedett, hogy feltárja a munkát nehezítő té­nyezőket, javasolja a megoldás módját. Gyakran alig lehet meg­különböztetni, melyik javaslat ér­kezett tudóstól, vagy munkástól, gazdasági vezetőtől, vagy kolhoz­paraszttól, mérnöktől, vagy nyug­díjastól. Az országos eszmecsere legfőbb tanulsága, hogy a milliók magu­kénak érzik a tervet. Ezt mutat­ja a hatalmas, az egész országot átfogó kongresszusi munkaver­seny, amelybe már több mint százmillióan kapcsolódtak be. A felajánlások, a kezdeményezések általában a terv feladatainak megoldására irányulnak. Figye­lemreméltó, hogy a kezdeménye­zésekben, a vállalásokban most már korántsem csupán mennyisé­gi mutatókról, határidő előtti tel­jesítéséről van szó. Legalább ilyen súlyt kaptak a gazdaságosság nö­velésére, az anyagtakarékosságra, a minőségi előírás maradéktalan teljesítésére, a szállítási határidő megtartására vonatkozó kötele­zettségvállalások. Az új termelé­si eljárások, tudományos eredmé­nyek gyors gyakorlati alkalma­zása, a hatékonyság növelése ugyancsak visszatérő eleme a fel­ajánlásoknak. I Hatezer küldött Részt kér és kap mindenki a feladatok kijelöléséből és megva­lósításából. Az a mintegy hatezer küldött, aki február 23-án helyet foglal a Kreml kongresszusi pa­lotájában, nemcsak a szovjet kommunisták 17 milliós seregét, hanem á Szovjetunió 260 milliós népét képviseli majd. Kis Csaba (Vége.) • A Kongresszusi Palota — itt tartják az SZKP XXVI. kongresszusát. Helyi gondok — országos távlatok A pártalapszervezetek megtar­tották a beszámoló- és vezető­ségválasztó taggyűléseiket. Eze­ket követték a járási, a városi, a területi pártkonferenciák, majd mindegyik köztársaságban a kom­munista párt kongresszusa. Kiala­kult azoknak a névsora, akik a párttagság képviseletében ott lesz­nek a Kreml kongresszusi palotá­jában. A taggyűlések, pártérte­kezletek átgondolt, felelősségteljes vitát, eszmecserét hoztak. Több mint hárommillió konkrét javas­lat született. Ezek jó része ugyan helyi problémák megoldására irá­nyul, de nem’kis számban hang­zottak el olyan vélemények, ame­lyek az országos kérdések eldön­téséhez adnak tanácsot. Sok fiatal ember került a pártbizottságokba a vezetőségekbe. Országos eszmecsere A párttagság vitája azonban csak része az országos eszmecse­Az elnök vesszőparipája Ronald Reagan amerikai elnök „mézeshetei" — ahogy hazájának sajtója emlegeti a Fehér Házba költözött politikus bemutatkozó ténykedését — úgyszólván meg­döbbentették az egész világot. A mézeshetek inkább az elhidegü- lés szomorú heteire emlékeztei­tek, hogy a házasságból vett ha­sonlatnál maradjunk. Reagan- nek és Haignek a sajtó előtti pre­miere csalódást és félelmet kel­tett még a polgári sajtó — az enyhülés melletti elfogultsággal nehezen vádolható — képviselői­ben is. A világsajtóban tallózva az a legszembetűnőbb, hogy szinte ki­vétel nélkül minden kommentár a hidegháború rég elfeledett hangneméhez való szerencsétlen visszatérésnek minősíti a Reagan- adminisztráció vezetőinek debü- tációját. „Enyhülés a jégen”, „Elrontot­ta felvételi vizsgáját'’, „A mér­sékletek vége”, „Visszatérés a múltba” — ezek a címek fémjel­zik azt az ítéletet, amelyet az új amerikai külpolitikai irányvonal, az úgynevezett új stílus a világ közvéleményében kiváltott. V esszőparipa-váltás Az új stílus ezúttal a szó szo­ros értelmében is stílusváltást je­lent, tudniillik a diplomáciai nyel­vezet finomságainak, óvatos fo­galmazásának, esetleg két- vagy többértelműségének radikális el­vetését, amelyet nem az őszinte­ség és a nyílt beszéd konstruktív szándéka indított, hanem a nem­zetközi kapcsolatokban évtizedek óta alkalmazott minimális udva­riasság és a kötelező kölcsönös' tisztelet tudatos semmibe vétele. A The New York Times ezt a következőképpen magyarázta: „Reagan elnök jelzéseket ad ar­ra, hogy szakít a Carter-korszak mérsékeltebb stílusával és tartal­mával”. Ami azt illeti, ez a hang­vétel jelzésnek elég egyértelmű.^ Ugyanakkor Reagan is átveszi az előző kormánynál már bevált szerepet, és a világ népeinek fo- gadatlan prókátorává szegődik. Mint ismeretes, Carter az emberi jogok védelmezőjeként lépett fel, s ez az elvben magasztos küldetés kezdetben hálás feladatnak is bi­zonyult. Reagan azonban a sza­kítást ebben a kérdésben is ér­vényre akarta juttatni, s az ame- • rikai külpolitikának új vesszőpa­ripát talált. Jó érzékkel ő is egy látszólag egyetemes érdek névé-' ben száll síkra — a nemzetközi terrorizmus ellen. Amint a. Prav­da írja, az e fajta átváltozás nem véletlen. Az emberi jogok védel­mének jelszavával indított kam­pány kudarcra ítéltetett, és az egész világon lejáratott lemez he­lyett új jelszó után kellett nézni. A nemzetközi terrorizmus elleni harc erre több szempontból is alkalmas. Nyilvánvaló, hogy sok országot érintő és valós probléma a terro­rizmus. Amikor Reagan az Egye­sült Államok következetes terro» rizmusellenes politikáját — szin­te elhivatottságát — hangsúlyoz­ta, nem feledkezett meg arról, hogy ezáltal bírálja a Szovjet­unió álláspontját; ugyanis egyen­lőségjelet tett a nemzetközi ter­rorizmus és a nemzetközi forra­dalmi mozgalmak közé, melyben nem nehéz felfedezni az alapel­vet: Amerika szemszögéből kell vizsgálni a kérdést. Így figyel­men kívül kellett hagynia azt a tényt, hogy a Szovjetunió szigorú következetességgel foglalt állást mindig és minden fórumon a terrorcselekményekkel szemben. A TASZSZ nyilatkozata leszöge­zi: „A Szovjetunió mindig a ter­rorizmus elméletének és gyakor­latának elvi ellensége volt és ma­radt, beleértse a nemzetközi kap­csolatok területét is.” Természetesen a nemzetközi terrorizmus és a nemzeti felsza­badító mozgalmak azonos megíté­lése alapot ad ahhoz, hogy ezen a címen és ürüggyel az USA ezentúl is beavatkozhasson más államok belügyeibe — ahogyan ezt jelenleg is teszi például Sal­vadorban. Az illetlen szó A Le Drapeau Rouge, a Belga Kommunista Párt napilapja Eny­hülés a jégen című vezércikkében a következő megállapítással fog­lalja össze azokat a távlatokat, melyeket az új amerikai kor­mányzat politikája ígér: „Wa­shingtonnak Moszkvával való kapcsolatait Haig szerint az ha­• „Elrontotta felvételi vizsgáját”. tározza meg, hogy mit tesz a Szovjetunió az egész világon. S minthogy Washington mindenben Moszkva kezét látja, el' lehet mondani, hogy a Reagan-kor- mányzat a politikai és a katonai enyhülés eltemetését kínálja fel a »-szabad világnak-«." Az Egyesült Államok a NATO vezető hatalma, de mindén tagál­lamnak joga van arra, hogy meghatározza saját politikáját, és véleményt formáljon 'szövetsége­sei politikájáról. Világos, hogy Nyugat-Európa érdekei nem azo­nosak a Reagan-féle hideghábo­rús szólamokkal. Még az Egye­sült Államokban is csak bizonyos körökben kedvez az, hogy a kor­mány politikája lehetőséget ad a fegyverkezés fokozásához. A bel­ga nagytőkét képviselő Le Soir című napilap sem hallgatja el fenntartásait: „Az a hang, melyet >Haig külügyminiszter használt a szövetségesek védelmi erőfe­szítéseivel kapcsolatban, telje­sen ellentétes azzal az udvarias­sággal, melyet az előző kormány­zat alkalmazott. Hagyomány, hogy minden új amerikai kor­mány bátorító szavakat intéz at­lanti szövetségeseihez. Meglepő, hogy Haig izmokat feszítő diplo­máciája nem talált ilyen szava­kat.” Az enyhülést és az enyhülési politikát Reaganék első nyilatko­zataikban úgy állították be,' mint Moszkva furfangját, mely út a „szovjet nagyhatalmi törekvé­sekhez”. A szovjet televízió kom­mentátora meg is jegyezte, hogy az új külügyminiszter egyszer sem használta az enyhülés szót. Ügy látszik, ez most illetlen szó­nak számít Washingtonban. Reagan is észrevette, hogy ilyen megalapozatlan és destruktív szó­lamok, tekintélyének > rohamos csökkenéséhez vezetnek, még a nyugati világban is. Így egy hét múlva már arról beszélt, hogy hajlandó tárgyalni a Szovjetunió­val, azzal a fenntartással, hogy az eddigi SALT-egyezmények fe­lülvizsgálatra szorulnak. Ugyan­akkor az amerikai hadügyminisz­ter kilátásba helyezte a neutron­fegyver gyártásának felújítását. Az elnök pedig — a választási kampányban, tett ígéretei ellené­re, jól értésült fehér házi for­rások szerint — úgy határozott, hogy nem oldja fel a Szovjetunió elleni gabonaembargót, holott köztudott, hogy ez. inkább Ameri­ka érdeke lenne. Ezzel a következetlenséggel vé­gül is azt a carteri politikát má­solja, melyet megválasztása előtt oly hevesen bírált. Egy író szorongásai Az amerikai politika kapkodá­sa végső soron azt a bizonytalan­ságot jelzi, melyet a tengerentúli nagytőke érez a világban elfog­lalt pozícióinak fokozatos elvesz­tése láttán. A Szovjetunió elleni támadások a közép- és dél-ameri­kai, az ázsiai és az afrikai nem­zeti felszabadító mozgalmak el­len irányulnak, — hiszen .a Szov­jetunió támogatja a felszabadu­lásukért küzdő népeket. Gabriel Garcia Marquez, a vi­lághírű kolumbiai regényíró Dél- Ámerika sorsáért aggódva figyel­meztet az USA és kormánya tör­ténelmi felelősségére: i „Sorsunk, akár akarja Reagan, akár nem, az ő tenyerében van megírva. Szerencsére ez az átkozott Ame­rika, beleértve az Egyesült Álla­mokat is, sokkal nagyobb és ne­mesebb, mint a saját primitív ösztönei. »Ha Ronald Reagan ezt nem tudja, bízzunk benne, hogy tanácsadói még idejében eszébe juttatják, mielőtt — amint az Carter elnökkel is történt — az élet tanítja meg rá, sokkal dur­vább eszközökkel.” Hámori Zoltán LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • A lengyel legfelsőbb bíróság döntése A lengyel legfelsőbb bíróság kedden megvizsgálta azt a fellebbe­zést, amelyet a „Földművesek Független önkormányzatú Szakszerve­zetének” alapító bizottsága nyújtott be, miután a varsói vajdasági bíróság elutasította a szervezet bejegyzési kérelmét. A legfelsőbb bí­róság helyben hagyta a varsói bíróság döntését és rámutatott-: az érvényes jogszabályok értelmében a szervezet nem tekinthető szak- szervezetnek, s így nem vonatkoztatható rá az új szakszervezetek be­jegyzéséről szóló államtanácsi rendelet sem.

Next

/
Thumbnails
Contents