Petőfi Népe, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-01 / 27. szám

4 • PETŐFI NÉPE • IMI. február I.

Községpolitika Jászszentlászlón

i A négy szolgálati lakást magában foglaló ház. best Éva felvételei)

— Jásszent- lászló —' szól útitársam, amint megpillantja a helységnévtáblát.

Jómagam pedig gyors

gondolattársítás eredményeként rávágom, hogy:

Papp Adám ...

Kollégám értetlenül néz, magyarázatként tehát felidézem:

— ő volt itt a tanácselnök majd' húsz évvel ezelőtt.

Rokonszenves, csupa ügyszeretet tanácsi vezető, aki mellesleg lapunkat is lelkesen tudósította. Az ő idejéhez fűződik — nagyon sok települést megelőzve — Jászszentlászló vízellátása. Gyanítom, hogy ezt meg is emlegeti. Nemcsak a helybeliek lelkes közreműködése, hanem az akkoriban kapott fegyelmije miatt. Ügy emlékszem; több mint ezer forintot kellett részletekben visszafizetnie, azt az összeget, ’ amelyet a tanácsi reprezentációs alapból a vízvezeték-építők meg- vendégelésére elköltötték. Különben túl volt már az ötvenen, ez a nehéz életutat bejáró, nagy- családos ember — ha nem tévedek, kilenc gyermekes —, amikor az általános iskola hiányzó két osztályát elvégezte...

i

— Állítom, az olyan partner, mint a DÉGAZ, szobrot érdemelne a faluban! A sóder már meg is volna hozzá... — fogadja a váratlan látogatót szinte felvil- lanyozottan Papp József, a község tanácselnöke. Első szavaiból kitűnik, kapóra jött a krónikás, akivel frissiben megoszthatja a röviddel előbb Szegedről, a DÉ- GÁZ Vállalat vezetőivel folytatott eredményes megbeszéléséről hozott örömét. Mielőtt részletekbe .bocsátkozhatna, félbeszakítom, mert nem állhatom meg kérdezés nélkül:

— Csak névrokonság, vagy rokoni kapcsolat fűzi Papp Ádám- hoz?

— A fia vagyok. Megválasztá- ! som előtt a tsz^béh dolgoztam, | mint- agronómus, ' A'-tlegnagyobb

elégtételként könyveli él apám, hogy egyik fiában követője van a tanácsi munkában. De sokszor felemlegeti a község vízművesíté- sének történetét! Egyébként hetvennégy évesen ma is tanácstag, a vérében van a közösségi munka.

Messze az alma sem esett a fájától — gondolom magamban, miközben a telefonhoz szólított tanácselnök szavaira figyelek: „Jóska bácsi, gázügy? ... Van hírem, méghozzá jó! Ma jártunk Szegeden. Majd elmondom, gyere, váTlak."

— Az iskolaigazgató volt. Hajtjuk a gázprogramunkat, s a törekvéshez való hozzáállásáért nem győzöm dicsérni a DÉGÁZ-t — jegyzi meg magyarázatként a helyére visszatérő Papp József. S ezzel máris „rákapcsol" a lényegre.

— Tavaly július 4-én kezdtük és november 4-én megvolt a gázgyújtás. öt kilométer vezeték épült ki pár hónap alatt! A gáz- művesités ötletét az adta, hogy a tsz-szárítónál 1976 óta kinn a gáz. A tsz javítóműhelye a község túlsó végén, jó lenne oda is eljuttatni. At kellene hozni a falun. tgy okoskodtunk és hozzá is fogtunk. Ma ott tartunk, hogy a főút mentén mintegy negyven ház rácsatlakozott és tart a folyamat. Az iskola, óvoda gázellátását a DÉGÁZ egyik szocialista brigádja vállalta magára. Az idén tovább léphetünk, összesen 1400 folyóméter — ez újabb négy utca — vezeték kiépítésére kínálkozik lehetőség. Beszámolóikon a tanácstagok mérik fel az igényt. A gerincvezeték költségét ugyanis lakossági önkéntes felajánlásokból fedezik, fis van ám érdeklődés.

• —‘ Nem tudóm, hogy a napközis konyhát említetted-e már? — kapcsolódik beszélgetésünkbe az elnök-kollégájához betért Kovács István vb-titkár. Erre Papp József felpattan ültéből. Tervrajzot hoz elő és szétteríti az asztalon.

— Törekvésünk az idén ez a háromszáz adagos konyha és étterem. Nagyon kell a mostani két.

50—50 adagos napközi konyha pótlására. Mert nemcsak elavult, hanem 160 százalékos kihasználtsággal működik a kettő. A KÖJÁL megértésén múlott, hogy még egyáltalán szolgálhatnak — fűzi a szót a tanácselnök. A vele nagyjából egykorú fiatal vb-titkár pedig a tervrajzra mutatva, jelentőségteljesen megjegyzi:

— A járási hivatal műszaki osztályának főelőadója. Szálas Péter, társadalmi munkában készítette.

— Ügy ám. de említsük meg a többieket is! A konyha gázellátásának tervét Lemhényi Attila, a megyei tervező vállalat gépész- mérnöke dolgozta ki. A villamosításét Végh István, a víz-, szennyvíz tervét pedig Benkó István mérnökök dolgozták ki, ugyancsak társadalmi munkában. Nem akármilyen segítség! — toldja meg őszinte elismeréssel Papp József.

Kisvártatva a csaknem kizárólag társadalmi összefogással formálódó négy szolgálati lakást — két nagyméretű és két garzon — említik. Az építkezés készültségi foka 70 százalékos, május elsejére tervezik a házavatót.

— Gondolnunk kellett a nyugdíjba készülő pedagógusok utánpótlására: két lakást ilyen célra szánunk. A másik kettőt pedig fogorvosnak, illetve védőnőnek. Ha lakást tudunk adni. nem lesz akadálya a községi fogorvosi státusznak sem — magyarázza megfontoltan Kovács István. A tanácselnök bogárfekete szeme isimét megcsillan. és szűkebb hazájára jogos büszkeséggel, a helybeliek önzetlen tettrekészségét méltatja— A községben élő kisiparosok és szakmunkások, összesen száztíz személy vállalása. Szerényen számolva is 640 ezer forint értékű felajánlást tettek! Ki-ki a szakmája szerint. A kőművesek például az összes falfelhúzást vállalták. Egyébként az építőanyagot — ma már hozzátehetjük, hogy előrelátóan — még 1979- ben megvettük. Megvan a parketta is. Csak ezen körülbelül 30 ezer forintot spóroltunk meg, hisz’ azóta kétszer is emelkedett a

parketta ára. A tanácsi gazdálkodásban pedig minden forint számít.

Egy halom aláírnivalóval a

tanácselnök közvetlen munkatársa tér be a szobába. Miután távozik, megtudom: köszönőleveleket tett le az asztalra. Jászszent-, lászló fejlesztése érdekében a tavaly végzett munkáért a KFV szanki üzemének, a DÉGAZ Vállalatnak, a bugaci erdészetnek, a MEZŐGÉP kiskunmajsai üzemének, a Kiskunhalasi Állami Gazdaságnak és kórháznak, de nem utolsósorban a helyi tsz-nek szóló köszönetek.

Már összecsuktam jegyzetfüzetemet, amikor a vb-titkár megemlíti. hogy az elmúlt öt évben mintegy 130 új családi házzal gyarapodott Jászszentlászló. Csupán tavaly 31 lakhatási engedélyt adott ki a tanács. Papp József pedig nem mulasztja el hozzátenni :

— Szűkében vagyunk a teleknek. Az új osztásban a foghíjakon akad még talán hetven parcella. Űtkereső törekvésünk viszont — és persze nagy munka! — a Kerekszéktó megkezdett feltöltése, a telepszerű többszintes lakásépítés céljára. E formánál adott a 60 ezer forintos szociálpolitikai kedvezmény, igyekszünk hát „megfogni”. Jászszentlászló fiatalodik, nem hiányzik az érdeklődés a lakásépítés korszeiű formája iránt.

Perny Irén

PAKS, FÉLIDŐBEN

Lassan félidejéhez érkezik népgazdaságunk eddigi legnagyobb beruházása, a paksi atomerőmű építkezése. A Központi Bizottság és a Minisztertanács intézkedései nyomán 1978-tól jelentősen meggyorsult az 1974-ben megkezdett kivitelezési munkák üteme: hatvannál több vállalat munkásai, építők és technológiai szerelők, csaknem tízezren dolgoznak jelenleg az atomerőmű építkezésén az Erőmű Beruházási Vállalat irányításával. Az építők már befejezték a primőrkor, azaz a reaktor és a köréje csoportosuló berendezések építészeti munkáit, megkezdték a technológiai szerelést. Előreláthatóan idén decemberben üzembe helyezik az első reaktorblokkot, és a terv szerint 1985-től folyamatosan termel mind a négy. egyenként 440 megawatt teljesítményű blokk; — a paksi atomerőmű biztosítja majd az ország összes villamosenergia igényének egynegyedét. (Temesközy Ferenc felvételei.)

9 Betonelemek, építőanyagok, felvonulási épületek, ameddig a szem ellát: csaknem négyszáz hektáron terül el az üzemi főépület, a segédlétcsítmcnyeket. az építőipari és technológiai felvonulási épületeket magába foglaló építkezési hely. Az atomerőműhöz épült vízkivétel! mű teljesítménye a Tisza átlagos vízhozamával egyenlő, a folyami kikötődaru kapacitása 320 tonna.

a - ■;

• Az I. számú reaktorblokk gépházában a technológiai szerelés vége felé tartanak. A „sokmilliárdos" jelzőn kívül a paksi beruházás nagyságára utal az is, hogy egy-egy blokknál a Kecskemét—Budapest közötti távolsággal egyenlő hosszúságú varratot kell készíteniük a hegesztőknek.

• Az erőmű üzemi főépülete. Körülötte a segédlétesítményekben — a villamos alállomásokon, a vízlágyítóban és az indítókazánoknál — már megkezdődött a próbaüzem.

• Lenn: a reaktorbox egy-egy emeleti szintjén csak ennyi látható az atomerőmű „leikéből”: harminc méter mély aknában, teljesen hermetikus térben helyezkedik el a 216 tonna súlyú reaktor. A tizennégy méter hosszú, négy méter átmérőjű, kétszáz milliméter falvastagságú plattirozott szénacéltartály több millió tonna szenet pótoló, 42 tonnányi enyhén dúsított uránnal üzemel majd. Hazánk első atomerőműve a jelenlegi lehetőségek és iparunk színvonala mellett a legtisztább energiaforrás lesz a környezet szempontjából is.

A „TÁRGYALÓTEREMBŐL a,*

Magnetofon-láncolat

A külföldi árura — legyen az szappan, törülköző, óra, rádió, ruhaszövet, magnetofon, vagy csupán dísztárgy — mindig és mindenhol találnak, vevőt a tulajdonosok, vagy a közvetítők. Legtöbb ember ugyanis abból a feltételezésből indul ki, hogy amit külföldön, főleg nyugati országokban készítenek, az sokkal jobb minőségű áru, mint a belföldi. Ugyanakkor — mert mondjuk meg, gyakran csempészáruról is szó van —, reményeik szerint a vásárlók azt gondolják, hogy jól jártak, mert sokkal olcsóbban jutottak hozzá valamihez. Ezt akkor is Vállalják és belemennek az üzletbe, ha tudván tudják, hogy az eladóhoz nem törvényes úton került az áru, ha nyilvánvaló, hogy illegálisan hozták be az országba. Az így behozott különféle cikkek — főként villamossági, elektroakusztikai berendezések — gyakran bonyolult láncolaton jutnak el a végleges helyre, a vásárlóhoz. Természetesen a láncolatban részt vevők mindegyike ráteszi a maga hasznát, de a vásárló még így is azt hiszi, nagyon jól járt és szerencsés ember. Arra- alig gondol, hogy olcsóbban vásárolhatott volna hazai, ugyancsak kiváló minőségű hasonló árut.

□ □ □

A közelmúltban egy ilyen „láncolat” tagjait ítélte el a Kecskeméti Járásbíróság. Sajnos a lánc első szemét, a nyugatnémet csempészekét, nem sikerült bíróság elé állítani, de az ’ öt hazai fiatalember megérdemelt büntetést kapott. Nem lehet azt mondani róluk, hogy mert túlságosan fiatalok, megszédítette őket a kecsegtető lehetőség. A legfiatalabb közöttük ugyanis már betöltötte á huszadik életévét, a legidősebb pedig elmúlt harminc. Ettői természetesen még lehetnének megtévedtek, különösen, ha csupán egy alkalommal követték volna el a bűncselekményt. De itt üzletszerűségről és bűnszövetségről van szó, ugyanakkor jelentős értékű árura követték el cselekményeiket. Nagyon is tudatos, szándékos tehát mindaz, amiért felelősségre vonták őket.

Az elsőrendű vádlott Szováti László, huszonhat éves budapesti lakos, aki azért nem végezte el a gimnáziumot, mert egy pótvizsga előtt ötven forintot kellett volna befizetnie, de nem volt pénze. Később autószerelőnek tanult,. de a záróvizsgára nem ment el, így szakmunkásbizonyitványt nem kapott. Így aztán maradt segédmunkás. Fricska Gábor (Kiskunfélegyháza, Klapka utca 19.) autószerelő képzettséggel rendelkezik, és mint vízműgépész dolgozik. Együtt lakik szüleivel, akik egy Zsigulit vásároltak neki, négy éve van jogosítványa. Godó László (Kiskunhalas, Szép utca 20.) eddig több helyen dolgozott, de agresszív, kötözködő természete miatt sehol sem maradhatott hosszabb ideig. Egyik munkahelyéről — a Kiskunhalasi Építőipari Vállalattól — fegyelmileg bocsátották el igazolatlan mulasztásai miatt. Godó egyébként megszállott „lemezlovas”, kizárólag a zene, a hangszerek érdeklik, s eddig csupán a diszkóműsorok vezetése kötötte le. Persze három megyére szóló diszkóvezetői engedélye van.

További két társuk — a Budakeszin lakó Szabó Gusztáv és a dunaföldvári Süveges Zoltán — csupán egy-egy akcióban kapcsolódott hozzájuk, mint bűnsegéd, illetve orgazda. Okét az említettek miatt — vétség elkövetésében — mondta ki bűnösnek a bíróság, és például Szabót egy évre próbára bocsájtotta, Süvegest pedig pénzbüntetéssel sújtotta.

Amint említettük, az elsőrendű . vádlott Szováti László. 0 még 1979 őszén a budapesti Ecseri piacon ismerkedett meg nyugatnémet állampolgárokkal. Mivel Szováti beszéli a német nyelvet, segítségére volt a turistáknak abban, hogy az általuk megjelölt szállodába jussanak. A véletlen ismeretség után rendszeres kapcsolat alakult ki közöttük. Az ismerkedés utáni'szombaton Szováti már várta őket, és a németek a megígért cipő mellett három darab autómagnetofont is hoztak. Ezeket Szováti darabonként 3300 forintért átvette. A magnetofonok japán gyártmányúak voltak. Szováti nagy üzletet látott ebben, és vállalkozott arra, hogy további magnókat vesz át, sőt egyéb holmit is szívesen fogad.

Nos, a nyugatnémet állampolgárok — otthon, különböző városokban bérelt személygépkocsikkal — rendszeresen jöttek Magyarországra, de úgy szervezték az utakat, hogy ugyanaz a személy ritkán jött két alkalommal. Látogatásaikban rendszer volt: mindig szombaton érkeztek, és az újonnan érkezőt mindig olyan személy mutatta be Szová- tinak, aki korábban már járt itt, ismerte a magyar kapcsolatot.

Az NSZK-állampolgárok tranzitutasként jelentkeztek be Magyar- országon, ami azt jelentette, hogy az országban csak 48 órán át tartózkodhattak. Ezért meg kellett szervezni, hogy az értékesítés lebonyolítása zökkenőmentes legyen. Szovátinak összekötőre, to- vábbértékesítőre volt szüksége. Ezért felvette a kapcsolatot Fricska Gáborral, aki viszont Godót, a lemezlovast „riasztotta”. Az így, rövid idő alatt kialakult láncolat olajozottan működött. A lemezlovasnak ugyanis széles ismeretségi köre volt, megrendeléseket vett fel, s azokat valóban a megadott időben kielégítette.

A kapcsolat kezdetétől, vagyis 1979 őszétől 1980 május végéig — amikoris a tetteseket letartóztatták — Szováti összesen 85 darab autómagnetofont vett át a külföldiektől és ezért körülbelül 280 ezer forintot fizetett ki, s a tovább- eladások során — természetesen mindegyiket felárral adta el — a haszna elérte a 17 ezer forintot. Szováti azonban nemcsak magnókat vásárolt, hanem például 300 darab almaszappant, magnókazettákat, sztereóhangszórókat, bársony dzsekiket, rengeteg piperecikket. Mindezeket figyelembe- véve a haszon elérte a 30 ezer forintot összesen, az átvett áruk belföldi értéke pedig körülbelül félmillió forint volt.

A magnókat Szováti Fricska Gábornak adta tovább. Körülbelül harmincat Kiskunfélegyházán értékesített Fricska, átlagosan 4200 forintért darabját, a többi darabot pedig Godó Lászlóval együtt adták el, de mert itt osztozni kellett a hasznon, az árat magasabbra emelték. Úgy látszik Fricska „élelmesebb” volt, mint Szováti. Neki ugyanis a haszna elérte a 65 ezer forintot. Godó a magnókon kívül továbbeladás és haszonszerzés céljából egy félegyházi ismerősétől átvett 25 doboz Winn’s olajadalékot 6500 forintért. Ot dobozzal elajándékozott, tízet pedig tízezer forintért eladott. Godónak a magnók, az olaj továbbadásából összesen körülbelül 44 ezer forint haszna származott.

Süveges Zoltán valahol meglátott egy japán autómagnetofont és kiderült, hogy az Fricskától származik. Felvette a kapcsolatot Fricska Gáborral és rendelt tőle öt darab magnót. Fricska a megállapodás szerinti időpontban hozta is a magnókat s azokat — darabonként négyezer forintért — összesen 20 ezerért átadta Süvegesnek, aki viszont 4500 forintért adta tovább. Szabó Gusztávnak nem volt köze a magnetofonokhoz. 0 sajátosan kapcsolódott Szovátihoz. Szabó ügyesen szabott és varrt. A TEMAFORG- boltban legálisan vásárolt eredeti indigós farmeranyagot, abból nadrágokat, szoknyákat készíteti sőt hulladékbőrből dzsekiket is állított elő. Ezeknek darabját 400—500 forintért adta el Szovátinak, aki azokat felárral értékesítette. Szabónak csak az volt a haszna, amit a varrásért kapott, s ez darabonként 100—300 forint volt. összes haszna tízezer forintot tett ki.

A bíróság Szováti Lászlót halmazati büntetésként két évi börtönre ítélte, de annak végrehajtását négy évi próbaidőre feltételesen felfüggesztette. Kötelezte a bíróság Szovátit, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő 15 nap alatt fizessen meg az államnak 50 ezer forint elkobzást pótló egyenértéket. Fricska Gábor büntetése egy év hat hónap börtön — három évi próbaidőre felfüggesztve — két évre eltiltották a járművezetéstől (saját autójával hordta a magnókat eladni) és 70 ezer forint elkobzás alá eső érték megfizetésére ' kötelezték. Godó Lászlót egy év két hónapi börtönre ítélték — végrehajtását három évi próbaidőre felfüggesztették —. és 40 ezer forint elkobzást pótló érték megfizetésére kötelezték. Az ítélet még nem jogerős.

G. S.