Petőfi Népe, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-28 / 50. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVI. évf. 50. szám Ára: 1,40 Ft 1981. február 28. szombat Az Elnöki Tanács ülése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Törvényerejű rendeletet alkotott az állategészség­ügyről; a törvényerejű rendelet az eddiginél magasabb szin­ten és átfogóan szabályozza az állategészségügy területét, többek között az állattartás és forgalmazás feltételeit, a be­tegségek megelőzésének és a járvány veszély leküzdésének hatósági eszközeit, összhangot teremt a népgazdaságilag rendkívüli fontosságú állattenyésztés fejlesztése és az ál­lategészségügy, a környezetvédelem, valamint a közegész­ségügy követelményei között. A törvényerejű rendelet 1982. január 1-én lép hatályba, a részletes végrehajtási jogszabály kiadásáról a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter gon­doskodik. Az Elnöki Tanács ezután egyéb, folyamatban levő ügyeket tárgyalt. (MTI) Javuló exportlehetőségek Hat megye baromfitenyésztőinek tanácskozása Tegnap Kecskeméten, a Tudomány és Technika Házában hat megye — Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Tolna, Pest és Szolnok — baromfitenyésztő gazdaságainak, valamint felvá­sárló és feldolgozó vállalatainak képviselői tanácskoztak. Az összejövetel célja, hogy megvitassák a pecsenyecsirke- tenyésztést és értékesítést. Sánta Lajos, a megyei takar­mányozási és állattenyésztési fel­ügyelőség igazgatója megnyitójá­ban hangsúlyozta, hogy a megye mezőgazdaságának hagyományos szerkezete az elmúlt évtizedben az állattenyésztés irányában tolódott el. Ezt igazolja, hogy míg az 1960-as évek végén a mezőgazda­ság összes termelésének értékéből ez- az ágazat 37—38 százalékban részesedett, 1979-ben már 46—47 százalék körül volt a részaránya. Áz elmúlt évben — még végleges adatok ugyan nincsenek — lehet, hogy némi aránycsökkenés volt, de az érték tekintetében tovább tartott a növekedés. Megnőtt a kisállattenyésztés szerepe és jelentősége. A feldol­gozó vállalatok az elmúlt évben a megyében mintegy 42 ezer tonna vágóbaromfit vásároltak fel. Ál­talában jó kapcsolat alakult ki a termelő üzemek és a vállalatok között annak ellenére, hogy az el­múlt évek során az ágazatban voltak visszaesések, erről azonban sem a' tenyésztők, sem a felvá­sárlók nem tehetnek. Az okok el­sősorban a piaci viszonyokban ke­resendők. A kisállattenyésztésben fő he­lyet foglal el a pecsenyecsirke- tenyésztés. Nagyobb odafigyelést igényel annál is inkább, mert a belső piac a könnyen emészthető és magasabb biológiai értékű élel­miszer iránt érdeklődik. Nekünk pedig kötelességünk a hazai igé­nyeket kielégíteni. Jelentős a ba­romfiexportunk is. Dr. Tóth Mátyás, a Baromfifel­dolgozó Vállalatok Trösztje ve­zérigazgató-helyettese az értéke­sítés lehetőségeiről szólt. . Rámutatott: a termelés egyik legizgalmasabb kérdése, hogy mennyire, milyen távon és meny­nyi ségre kötelezik el magukat a mezőgazdasági üzemek egy-egy ágazat fejlesztésében. Így van ez a pecsenyecsirke esetében is. Ha a jelenlegi világpiacot fi­gyeljük, megállapíthatjuk, hogy áz eddigi tapasztalatok és a prog­nózisok egyértelműen azt bizo­nyítják, hogy a baromfihús fo­gyasztása mind a szocialista, mind a tőkés országokban gyorsabban nő, mint a többi húsé. Ez minde­nekelőtt a fogyasztói szokások változásával függ össze. Megállapítható, hogy a ba­romfinak egyre növekvő szerepe lesz a jövőben is az emberiség táplálkozásában, a kérdés csak^ az, hogy a piac kinek az áruját fogadja el, pontosabban hogyan tudjuk eladni termékeinket. Csak a jó minőségű áru talál vevőre. 1980-ban a statisztikai adatok szerint hazánkban 457 ezer tonna vágóbaromfit neveltek, a felvá­sárolt mennyiség 308 ezer tonna volt. Ennek nagyobb részét a ba­romfiipar és a vele együttműkö­dő feldolgozó üzemek vásárolták fel. Az említett mennyiség mint­egy 73—74 százaléka volt a pe­csenyecsirke, ami több mint két­szerese a tíz évvel ezelőttinek. Különösen nagy volt a fejlődés tavaly. Az elmúlt évben ugyanis 37 ezer tonnával több csirkét vá­sárolt és dolgozott fel az ipar, mint az előző esztendőben. Ebben az évben a tavalyihoz hasonlóan 305 ezer tonna baromfi átvételét tervezik. Ezen belül 213 ezer 400- tonna pecsenyecsirke feldolgozá­sát. A VI. ötéves terv időszakában évi 2—3 százalékos növekedéssel számolnak. A későbbiekben elmondta, hogy a hazánkban felvásárolt és feldol­gozott baromfi egyharmada hazai fogyasztásra, kétharmada pedig exportra kerül. A külföldi piac felvevőképességét biztatónak lát­ják. A kivitel mintegy fele a szo­cialista országokat érinti. A nem­régen aláírt szerződés szerint a Szovjetunióba 40 ezer tonna ba­romfit — elsősorban pecsenyecsir­két — adunk el évente. Végezetül hangsúlyozta, hogy az ipar mindent megtesz azért, hogy növelje a tenyésztő üzemek érde­keltségét a baromfiágazatban. Két szakmai előadás is elhang­zott, dr. Sófalvy Ferenc, az Állat­orvos-tudományi Egyetem Állat­egészségügyi Főiskolai Karának docense arról szólt, hogy miként lehetne a technológiai fegyelem betartásával csökkenteni a költ­ségeket az ágazatban. Dr. Fehér­vári Tamás, az Országos Állat­egészségügyi Intézet osztályveze­tője néhány1 aktuális egészségügyi tennivalóról tartott előadást. Ezt követően az üzemek és a feldolgozóipar képviselői mond­ták el tapasztalataikat. K. S. Az új ötéves terv feletti vitával folytatta munkáját az SZKP kongresszusa ■■■ ■■■■■■ wmmm Nyikolaj Tyihonovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének az órszág gazda­sági és szociális fejlődése fő irányait ismertető beszámo­lójával folytatódott pénteken • délelőtt az SZKP XXVI. kongresszusa. Az ülésen Vik­tor Grisin, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának tagja, a moszkvai városi pártbizott­ság első titkára elnökölt. Űj napirendi pont vitájá­ba kezdett pénteken az SZKP XXVI. kongresszusa. Nyikolaj Tyihonov, a minisz­tertanács elnöke ismertette a küldöttekkel a Szovjetunió gazdasági és szociális fejlő­désének XI. ötéves terv ide­jére és az 1990-ig terjedő időszakra vonatkozó fő irá­nyait. termelési növekményeket értünk el. A IX. ötéves tervidőszakhoz viszonyítva a nemzeti jövedelem 490 milliárd rubellel, az ipari termelés pedig 717 milliárd ru­bellel nőtt. A többieknél gyor­sabb ütemben fejlődött a vegy­ipar és a petrolkémiai ipar, az elektronika, az automatizálási eszközök és vezérlőrendszerek gyártása, a műszer- és a gépko­csigyártás. Növekedett a korszerű berendezések előállítása. 588 mil­liárd rubel értékben helyeztek üzembe állóalaipokat. Több mint 1200 nagy iparvállalat épült. Tovább fejlődött a fűtőanyag-, energetikai komplexum. Jó nyers­anyagbázis és korszerű gépgyár­tás birtokában jelentős lépést tet­tünk az atomenergetika fejleszté­sében. Folytatódott a Szovjetunió egységes energetikai rendszeré­nek kiépítése, amely jelenleg már 220 millió főt meghaladó lakos­ságú területre terjed ki. Létrejött az ország egységes földgázellátó rendszere ■ — a fö ' gázvezetékek hossza a két utóbbi ötéves terv­időszak alatt 64 ezer kilométerrel nőtt, vagyis megkétszereződött.” „Nyugat-Szibéria zord termé­szeti viszonyai között a XXV. és a XXVI. kongresszus közötti idő­ben több mint a kétszeresére nö­velték a kőolajkitermelést (bele­értve a gázkondenzátumot is), és 4,3-szeresére a földgáz kitermelé­sét. Ez a haza javára véghezvitt újabb hőstett, méltó ajándék a XXVI. kongresszusnak. A X. ötéves tervidőszakban nagyszabású intézkedéseket való­sítottunk meg a mezőgazdaság to­vábbi fellendítésére. Ennek az ágazatnak a fejlesztésére több mint 170 milliárd rubelt fordítot­tunk. Iparunk teljesebb mérték­ben elégíti ki a falu igényeit me­zőgazdasági gépekkel és műtrá­gyával. Tovább fejlődtek az olyan szakosított ágazatok, mint a fa­lusi építés, a talaj javítás, és a víz- gazdálkodás, valamint az állatte­nyésztésben használatos és a ta­karmánytermesztési gépek gyár­tása és a mikrobiológiai ipar.” j „Annak ellenére, hogy öt év kö­zül háromban kedvezőtlenül ala­kultak az időjárási viszonyok, a mezőgazdasági termelés évi át­lagban 9 százalékkal nőtt. A ga­bona évi átlaghozama először érte el a 205 millió tonnát, és a IX. ötéves tervidőszakhoz viszo­nyítva több mint 23 millió ton­nával nőtt. A gyapot évi terme­lési átlaga több mint egymillió A miniszterelnök beszámolója „Alkotó légkörben, a tárgysze­rűség és az összeiforrottság je­gyében folytatta munkáját a Szovjetunió Kommunista Párt­jának XXVI. kongresszusa. A kongresszus küldöttéi; pártunk, az egész szovjet nép történelmi jelentőségű dokumentumként fo­gadta a központi bizottság be­számolóját, amelyet Leonyid II- jics Brezsnyev elvtárs, az SZKP KB főtitkára terjesztett elő” — kezdte előadói beszédét Nyikolaj Tyihonov. Hangoztatta: „A beszámolóban megtestesül pártunk bölcsessége, az ország sorsáért érzett magas fokú felelőssége, a kommunisták 17 milliós seregének, valamennyi szovjet embernek egységes aka­rata. A kongresszus által cselek­vési vezérfonalként egyöntetűen jóváhagyott beszámoló új felada­tok megoldására mozgósítja a pártot és a népet, megnyitja a kommunista építőmunka lelkesí­tő távlatait. Pártunk belpolitikai és nem­zetközi irányvonala kiállta az idő próbáját, az élet igazolta azt., Teljes joggal mondhatjuk el, elvtársak: ez az irányvonal az egyedüli helyes, lenini irányvo­nal.” „Minden ötéves tervidőszakkal nagyobbakká és bonyolultabbak­ká válnak feladataink. Erről ta­núskodik a párt központi bizott­sága által a XXVI. kongresszus elé terjesztett tervezet a Szovjet­unió gazdasági és társadalmi fej­lődésének fő irányairól az 1981— 1985. évekre, és az 1990-ig terje­dő időszakra,. A tervezetet a XXIV. és a XXV. kongresszus, valamint az SZKP KB plénumainak határozataiból kiindulva állították össze. A fő irányok értékelik a Szov­jetunióban megvalósuló kommu­nista építés gyakorlatát, figye­lembe veszik más szocialista or­szágok tapasztalatát, 1 összegezik a X. ötéves tervidőszak eredmé­nyeit, meghatározzák a gazdasági és szociális fejlesztás feladatait az új ötéves tervidőszakra) és az 1990-ig terjedő időszakra, intéz­kedések rendszerét dolgozzák ki ezek megvalósítására.” „A tervezetet áthatja a gondos­kodás a szovjet ember jólétéről, szocialista hazánk további fel­virágoztatásáról és hatalmának megszilárdításáról. Az anyagi ter­melés fejlesztése és hatékonysá­gának növelése, a tudomány és a technika előrehaladása, a külgaz­dasági kapcsolatok elmélyítése és a népgazdaság irányításának tökéletesítése egyaránt erre irá­nyul.” A továbbiakban Tyihonov rá­mutatott: „A kapitalista társada­lommal, annak éles szociális el­lentéteivel, munkanélküliségével, válságaival és hanyatlásaival, a növekvő fegyverkezési hajszával a szocializmus a társadalom poli­tikai és eszmei egységét, a dol­gozó emberekről történő gondos­kodást, a szocialista gazdálkodási rendszer és a tervgazdálkodás előnyeit, a fegyverkezési hajsza megfékezésének politikáját he­lyezi szembe. A két világnak — a szocialistá­nak és a kapitalistának — ebben a szembenállásában a szocializ­mus mellett szól a népgazdaság stabil növekedése,' a nép jólété­nek és kultúrájának töretlen emelkedése, a marxista—leninis­ta eszmék igaza, a társadalmi igazságosság, a magas fokú hu­manizmus, a tényleges demokra­tizmus és szocialista életmódunk, amelynek jelszava: Mindent az emberért, az ember javára. A jö­vő a szocializmusé!” Emelkedik az életszínvonal Az előadói beszédnek ezután „A gazdaság fejlődése és a nép­jólét növekedése a X. ötéves terv­időszakban” című része követke­zett. Tyihonov kijelentette: „Az or­szág gazdasági és szociális fejlő­désének iránya a X. ötéves 'terv­időszak éveiben maradéktalanul megfelelt az SZKP XXIV. -és XXV. kongresszusán kidolgozott irányvonalnak. Gyakorlati meg­valósításával dinamikusan fejlő­dött a szovjet társadalom életé­nek valamennyi szférája és olda­la”. „Az eltelt öt év alatt számot­tevően megnövekedtek gazdasá­gunk méretei, s magas abszolút tágért, melyet Chile népének nyújtanak a fasiszta diktatúra el­leni harchoz. A következő felszólaló Herbert Mies, a Német Kommunista Párt elnöké1, -beszédének nagy részét annak a küzdelemnek szentelte, amelyet a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom vív a háborús veszély megnövekedése ellen. Ali Nasszer Mohammed, a Je­meni Szocialista Párt Központi Bizottságának főtitkára ugyan­csak a Szovjetunió kiemelkedő szerepét méltatta a békéért, az enyhülésért vívott világméretű küzdelemben. Aláhúzta: a JSZP hű a proletár internacionalizmus eszméihez, és a kommunista vi­lágmozgalom pártjaival küzd a béke, az enyhülés ügyéért. A délutáni ülésen Mihail Gor­bacsov, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a KB titkára elnökölt. Több helyi gazdasági vezető között felszólalt Bajken Asimov, a Kazah SZSZK Minisz­tertanácsának elnöke, és Alekszej Sibajev, a Szovjet ■ Szakszerveze­tek Központi Tanácsának elnöke. A beszámoló elhangzása után megkezdődött annak megvitatá­sa. A délelőtti ülésen a követke­zők szólaltak fel: Vaszilij Konotop, a Moszkvai Területi Pártbizottság első titká­ra; Leonyid Gorskov, a Kemero- vói Területi Pártbizottság első titkára; Alekszandr Ljasko, az ukrán minisztertanács elnöke; Viktor Poljakov, a Szovjetunió gépkocsiipari minisztere. ■A külföldi delegációvezetók kö­zül a következők kaptak szót: Luis Corvalán, a Chilei Kommu­nista Párt főtitkára, aki rámuta­tott arra, hogy az SZKP kong­resszusa megmutatta, hogy van a világon olyan erő, amely győze­lemre viszi az életet a halál fö­lött, a haladást a reakció fölött. A Chilei KP főtitkára köszönetét mondott az SZKP-nek, minden haladó erőnek azért a támoga- ­tonnával emelkedett.” „A párt következetesen valósí­totta meg a nép anyagi és kul­turális életszínvonalának emelé­sét célzó irányvonalát. Nőtt az egy főre jutó reáljövedelem. Az ötéves tervidőszak végére a la­kosságnak mjntegy fele egy csa­ládtagra számítva, több mint 100 rubel havi jövedelem felett ren­delkezett, míg 197Ö-ben csupán a lakosság 18 százalékának volt ilyen jövedelme. A munkások és alkalmazottak átlagbére csaknem 16 százalékkal, á kolhoztagoknak a közös gazda­ságból származó jövedelme pedig 26 százalékkal nőtt. Emeltük a. dolgozók egyes kategóriáinak munkabérét az olyan fontos ága­zatokban, mint a vas- és a színes­fém-kohászat, a szén- és a textil­ipar, az építőipar, a mezőgazda­ság és a vasúti közlekedés. Befe­jeztük a fizetések és a munkabé­rek emelését a népgazdaság nem termelési ágazataiban dolgozók számára. Nagyarányú lakásépítés folyt. Több mint 50 millió szov­jet embernek javultak meg a la­káskörülményei a X. ötéves terv­időszakban. A társadalmi fogyasztási ala­pokból nagyobb összegeket fordí­tottunk a közoktatásra, a köz­• A kongresszus szüneteiben jut idő az ismerkedésre is. A képen: Kádár János a küldöttek körében. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents