Petőfi Népe, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-27 / 49. szám

IDŐJÁRÁS Eleinte derttlt, száraz Idd, majd meg- növekedett felhőzet, csapadék nélkül. Hajnalban helyenként kOd. Napköz­ben megélénkülő, 111. megerösOdd északkeleti, keleti szél. A legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: ál­talában —S. -I, a legmagasabb nappali hőmérséklet: 1, 8 főik között. (MTI) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVI. évf. 49. szám Áfa: 1,40 Ft 1981. február 27. péntek Pályát választottak a nyolcadikosok 3. oldal Háztáji termelés szövetkezeti segítséggel 4. oldal Mit mond a szülő? 5. oldal Úttörőélet 5. oldal Sport 1. oldal Fiatal építőipari szakemberek tanácskozása • Erdélyi Ignác tartotta a bevezető előadást. Először, de — már csak a téma fontossága miatt is — nem utol­jára került sor a fiatal építőipari szakemberek konferenciájára teg­nap Kecskeméten, a Tudomány és Téchnika Házában. A rendező szervek kettős célt tűztek ki: beszélni a pályakezdő ifjúság munkahelyi beilleszkedé­séről, s a fiatal szakemberek ta­pasztalatainak, ötleteinek fel- használásával javaslatokat, ter­vezeteket adni — kidolgozni az e réteget különösen érzékenyen érintő lakásgondok megoldásához. A tanácskozás azonban, s ezzel a résztvevők is tisztában voltak, nem lehet mindenre alkalmas or­vosság. A keret, az ország teher- biróképessége adott. A tény: a VI. ötéves tervidőszakban 370—390 ezer lakás épülhet fel. Kevesebb, mint az előző öt esztendőiben. A konferencia arra vállalkozhat, hogy a meglévő lehetőségeket az eddigieknél jobban, célszerűbben használja ki, töltse meg tartalom­mal. Dr. Bozsó Ferenc, a BÁCSBER igazgatója, megnyitójában is az útkeresés, útmutatás szükséges­ségét emelte ki, s ehhez kérte a résztvevők segítségét, amikor kö­szöntötte az ország minden részé­ből érkezett fiatalokat, az értük tenni tudó, s jelenlevő idősebbeket, valamint az elnökség tagjait, köz­tük Erdélyi Ignácot, a megyei pártbizottság titkárát, Barabás Jánost, az Állami Ifjúsági Bizott­ság titkárát, Tokai Lászlót, a me­gyei tanács általános elnökhelyet­tesét, Németh Zoltánt, a Pénz­ügyminisztérium főosztályvezető­jét, Soltész Lászlót, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium főosztályvezetőjét, és dr. Adorján Mihályt, a KISZ megyei bizottsá­gának titkárát Az egész napos konferencia el­ső napirendi pontjaként Erdélyi Ignác tartott bevezető előadást a fiatal műszaki és közgazdász szakemberek munkájának jelentő­ségéről és a VI. ötéves tervidő­szakban rájuk váró feladatokról. Beszédének első részében a me­gyei pártbizottság titkára az or­szág politikai helyzetéről, politikái gyakorlatunk külső és belső meg­ítéléséről szólt, mint olyan adott­ságról,» mnely nagymértékben be­folyásolja a jövő célkitűzéseit. A VI. ötéves tervidőszak prog­ramjáról szólva Erdélyi Ignác ki­fejtette, hogy a fő célok — az élet- színvonal megtartása, az életkö­rülmények jobbítása és a külgaz­dasági egyensúly javítása — vál­tozatlanok. Ezek teljesítéséhez, s az 1985-től tervezett dinamikusabb fejlődéshez fegyelmezett munká­ra, takarékos gazdálkodásra és a szellemi energiák kihasználására van szükség. — Feladatainkat csak magunk oldhatjuk meg — mondotta. Ezért hangsúlyozzuk az alkotó műhelyek fontosságát. Szellemi erőforrása­ink ugyanis kimeríthetetlenek. Az értelmiségnek — bárhol dolgozzék is — éppen ezért bátran és töb­bet kell a szó tága'bb értelmében újítania, s ennek megfelelően fo­kozott anyagi és erkölcsi elisme­rést, megbecsülést kell kapnia. A mi felelősségünk, hogy megad­junk minden segítséget, felkarol­junk minden kezdeményezést. Az új körülmények lehetőséget és területet kínálnak a kísérlete, zésre, az értelmiségiek, közülük is elsősorban a fiatalok pedig igénylik is ezt. Változatlanul egyik nagyon fon­tos feladatunk a lakáskérdés meg­oldása. A tervek szerint növek­(Folytatás a 2. oldalon.) Az SZKP kongresszusa elfogadta a központi bizottság beszámolóját • A kongresszus küldöttei az ülés szünetében. MOSZKVA. Negyedik munkanapját kezdte meg csütörtökön, moszkvai idő szerint 11 órakor az SZKP XXVL kongresz- szusa. A küldöttek foly­tatták a központi bizott­ság és a központi revíziós bizottság beszámolójának megvitatását. A kongresszus válto­zatlanul a bazai és kül­földi közvélemény érdek­lődésének központjában áll. Mint Leonyid Zamja- tyin, a kongresszus sajtó- szóvivője az újságírók­nak elmondta, a közpon­ti bizottság beszámolójá­ra reagáló külföldi meg­nyilatkozások többsége pozitív. A nagy világla­pok, rádió- és televízió- állomások moszkvai tu­dósításai kiemelték a be­számoló külpolitikai ré­szének, a benne foglalt új szovjet békejavasla- toknak konstruktív jelle­gét. A kongresszus délelőtti ülésén Arvid Pelse, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja elnökölt. A szü­netig a következők szólaltak fel: Szemjon Grosszu, a Moldávai Kommunista Párt Központi Bi­zottságának első titkára: Alek- szandr Kolesznyikov, a vorosilov- grádi területen levő „Ifjú Gárda” bánya brigádvezetője; Muhamed- nazar Gapuróv, a Tűr kínén Kom­munista Párt Központi Bizottsá­gának első titkára; Karen De- mircsjan, az Örmény Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára; Csornij, a habarovszki ha­tárterületi pártbizottság első tit­kára; Kari Vajno, az Észt Kom­munista Párt Központi Bizottságá­nak első titkára* A külföldi delegációvezetők kö­zül Jósé Eduardo Dos Santos, az MPLA-Munkapárt Központi Bi­zottságának elnöke kapott szót. Beszédében hangsúlyozta: az an­golai nép különösen hálás a Szov­jetuniónak és a szocialista orszá­goknak azért a segítségért, támo­gatásért, amelyet 15 éven át az angolai nép felszabadító harcához nyújtottak, s büszke arra, hogy kapcsolatai mind szorosabbá vál­nak a Szovjetunióval és a szocia­lista országokkal. A délelőtti ülés utolsó felszóla­lója Akszjonov, az altáji határte­rületi pártbizottság első titkára volt. A délutáni ülésen Andrej Go- miko, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja elnökölt. Felszó­lalt Tyihon Hrennyikov, a Szovjet Zeneművészek Szövetsége vezető­ségének első titkára, majd Bogom­jakov, a tyumenyi területi pártbi­zottság első titkára, Kacsura, a do- nyecki területi pártbizottság első titkára és Pityerko, a kraszno- jarszki határterületi pártbizottság első titkára. Csütörtök délután befejeződött a vita a központi bizottság beszá­molójáról az SZKP kongresszusán. A kongresszus egyhangúlag elfo­gadta és jóváhagyta a beszámolót és a pártszervezetek feladatává tette, hogy megvalósítsák az ab­ban foglalt célkitűzéseket. Ugyancsak határozatot hozott a kongresszus arról, hogy megkezdik az SZKP programja új változatá­nak megszerkesztését Az új prog­ramot a soron következő kong­resszus elé terjesztik majd. „A mai szovjet nemzedék méltó örököse a lenini hagyatéknak” Kádár Jánosmbeszéde Zelenográdban Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára, az SZKP XXVI. kongresszusán részt vevő magyar pártküldött­ség vezetője csütörtökön Moszkva egyik kerületébe, a központtód mintegy 37 kilométerre fekvő Ze- lenográdba látogatott.' A Köz­ponti Bizottság első titkárával együtt részt vett a látogatáson a pártküldöttség tagjai közül Lázár György, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnöke és Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság tagja, hazánk moszkvai nagykövete. Az MSZMP képviselőit Alek­szandr Zaharov, a kerületi párt- bizottság első titkára, és Mihail Jazonr, á kerületi tanács elnöke fogadta Zelenográdban, Moszkva e gyorsan fejlődő városrészében. Kádár János forró hangulatú barátsági nagygyűlésen találko­zott a kerület dolgozóival. Alek- szandr Zaharov köszöntötte a vendégeket, méltatva a szovjet és a magyar nép sokoldalú, az élet különféle területein szünte­lenül fejlődő kapcsolatait, testvé­ri barátságát. A találkozón fel­szólalt a zelenográdi dolgozók több képviselője is. Ezt követően hosszantartó, nagy taps, meleg ünneplés közepette Kádár János lépett a mikrofon­hoz. Kedves elvtársak! Szovjet barátaink! A Magyar Szocialista Munkás­párt küldöttsége nevében forrón köszöntőm a barátsági gyűlés minden résztvevőjét. Köszönöm a meghívást, a baráti fogadtatást. Átadom önöknek, s az önök sze­mélyében Zelenográd minden la­kosának a magyar kommunistáid a szocializmust építő magyar nép ^elvtársi üdvözletét és őszinte jó­kívánságait. (Folytatás a 2. oldalon.) Pótolják az elmaradt talajmunkát Bács-Kiskun megyében tavaly ősszel 38,5 ezer hektár szántatlan maradt. A tél korai beállta miatt el nem végzett talajmunkát az utóbbi hetekben igyekeztek pótolni. Az állami gazdasági és szövetke­zeti traktoristáknak február utolsó hetére sikerült .a megyében több mint 10 ezer hektárt a szántatlan területből lefaragniuk. 1 Ősszel az elhúzódott terménybetakarítás, a hirte­len jött fagy, jelenleg a belvíz nehezíti a talajműve­lők munkáját. A mélyebb fekvésű területeket me- gyeszerte elég nagy területen víz takarja. Előbb el kell vezetni a fölösleges vizet, csak aztán várható, hogy felszikkadjon -a talaj és szántásra alkalmas le­gyen az állapota. Sajnos, az állami gazdasági, szövetkezeti és víz­gazdálkodási társulati kezelésben levő csatornák egy része nem képes elég gyorsan befogadni és el­vezetni a vizet, mert rendszeres tisztításukat, kar­bantartásukat nem végezték el a kezelőik. A kalocsai, a kecskeméti járásban számos gazda­• Szőlőt metszenek, kötöznek a -Ttszagyöngye Tsz tagjai a tiszakécskei határban. • Tiszakécskén a Béke és Szabadság Tsz-ben sike­rült pótolni az ősszel elmaradt talajmunkát. Most a tavaszi vetésű növények magágyát készítik a traktoristák. (Tóth Sándor felvételei) ság állította fel motoros szivattyúit, hogy minél előbb elvezesse az őszi vetésen, a réten, legelőn, a kukoricatarlón és a szőlő-, gyümölcsültetvényeken összegyűlt vizet. Sürget az idő. mert ha a növényzet vegetációja megindul, súlyos kárt okoz a víz a szán­tóföldön és a kertészetben egyaránt K. A. Amikor közös dolgainkról tanácskozunk, bizonyos kérdé­sekben hajlamosak vagyunk a fogalmak, legalábbis egyes „szigorú” fogalmak értelmezé­sének beszűkít ésére. Hogy példával is éljünk: amíg munkafegyelemmel összefüggő fejtegetéseket hallgatunk, le­gyünk bár különböző szakma- s hivatásbeliek, jobbára mind­annyian vesszük a lapot. Tud­juk, érezzük, hogy bőven van mit magunkra vonatkoztatni szorgalom, kitartás, a munka­idő kihasználása, vagy gondos­ság dolgában. (Még akkor is igy van ez, ha a gyakorlatban nem mindig látszik meg, hogy magunkat sem tekintjük kivé­telnek a bírálat jogosságát te­kintve.) Ámde Mimikor termelékeny­ségről, hatékonyságról, s úgy általában gazdálkodásról van szó, sokan úgy érzik, hogy „lanthátnak" az odafigyelésen. Hiszen — gondolják talán — mindez már az úgynevezett termelő szakmákra tartozik. Azok művelőit érinti közvetle­nül, hogy, teszem azt, termé­keiket mennyi idő alatt, miből, mennyiért, milyen minőségben állítják elő. Tehát, hogy mi­ként gazdálkodnak hnyaggal, idővel, fizikai, s szellemi ener­giával. Holott ezeknek az alapvető követelményeknek a betartásá­ban valamennyi szakmának megvan a maga sajátos fel­adata. Amikor a kereskedelem kulturáltságáról, az ellátás színvonaláról beszélünk, érték­ítéletünk tartalmában sok minden benne van. Az össze­tevők közt feltétlenül ott van véleményünk arról, hogyan foglalkoznak velünk az üzle­tekben. A kiszolgálás minősé­ge: szívesen rakják-e elénk, ismertetik-e velünk a válasz­tékot; vagy hagynak tanácsta- lankodni bennünket — közö­nyös szótlansággal tűrve, hogy érdemi kihasználtság nélkül menjen az idő; avagy türel­metlen sürgetéssel adják-e tudtunkra, szeretnének tőlünk mielőbb megszabadulni. De hadd ne folytassuk tovább, mi mindenből tevődik össze az a ténykedés, amit tágabb érte­lemben az adott bolt, kereske­delmi ágazat gazdálkodásának tekintünk mi fogyasztók. Nemde megvannak a maga speciális tennivalói a közleke­dési ágazatnak is hogy pél­dául a tömegközlekedés, az áruszállítás színvonalának emelésével — amibe a járatok ésszerű megszervezése, a zsú­foltság lehetőség szerinti mér­séklése éppúgy beletartozik, mint a szállítóeszközök jó ki­használása, vagy az áruk ép­ségének megőrzése — elmond­hassa magáról: jól gazdálko­dott. Bízvást nem szükséges tag-' lalni, milyen „messze van" a pedagógusok oktató-nevelő hi­vatása a termelő szakmától, de azt is különösebb bizony- gatás nélkül belátjuk, mégis mennyire „közel” esik azok­hoz, mihelyst például a taní­tók, tanárok munkájának ha­tékonysága szempontjából gon­dolkodunk. Hogy tudniillik, milyen hatásfokkal tanítják- nevelik igazi — tehát szünte­lenül érdeklődő, szakmaszere­tő, öntudatos — munkásokká a rájuk bízott fiatalokat. Le­hetséges-e sikeres emberfor­máló pedagógusi munka anél­kül, hogy a pedagógus ne gaz­dálkodna jól képességével, sze­mélyisége értékeivel, a tanítási órákkal, tananyaggal, sőt a ta­nítványaiban rejlő készségek­kel is, amelyeket igyekszik fel­színre hozni? No és folytathatnánk a „nem termelő" szakmák, hivatások sorában az egészségügyiekét, illetve feladataikat a betegség megelőzésében, az emberek munkaképességének megőrzé­sében, a betegek gyógyításá­ban, hogy azok mielőbb tnsz- szakerüljenek az élet igazi ér­telmét jelentő munkába, hiva­tásuk gyakorlásához. Ki tagad- ná, hogy mennyire magas szín­vonalon kell tudni gazdálkod­ni ebben a nem termelő ága- I zatban is, ahol az egészség gondozásával, megőrzésével, visszaadásával az életörö­möt, „termelik”. Meg akikről annyi szó esik nap mint nap: a közalkalma­zottak, akik ügyes-bajos dol­gainkat intézik. Hogy ez men­tői kevesebb bürokráciával, j packázásmentesen, a törvé­nyesség betartásával történjen, csakis úgy lehet, ha a „hiva- tál" — a maga ugyancsak sa­játos módján — jól gazdálko­dik; a ráruházott jog- és ha­táskörrel, a belehelyezett bi- j zalommal; saját és ügyfelei j idejével — hogy többet itt se mondjunk. — Látjuk, megértjük, ugye, hogy egyetlen fogalomnak, | mint amilyen a gazdálkodás is — mennyire összetett, komp- j lex értelmezését kívánja meg az élet. Talán nem is annyira I kívánja, mint egyenesen köve- ! teli az élet ezt az összetett szemléletet. A beszűkitettség- j gel, a statikussággal szemben az összefüggések, a mozgás ér­zékelését. A változásokhoz va­ló alkalmazkodóképesség erő­södését. T. I.

Next

/
Thumbnails
Contents