Petőfi Népe, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-22 / 45. szám

Takarékosság, kultúra NEM EGYSZERŰEN a „takarékosság éve” kezdődött 1981. január elsején, hanem olyan ötéves tervidőszak, amelyben végig nagy szük­ség van az ésszerű takarékosságra. Az okok közismertek. Röviden ösz- szefoglalva: olyan szilárdan meg kell teremteni a költségvetés egyen­súlyát, méghozzá hosszú távra, hogy aztán — a következő ötéves terv­időszakokban — nagyobbakat léphessünk előre. Ezért kell fokozottan takarékoskodni minden területen, s ez alól nem kivétel a művelődés sem. Ám arról semmiképpen nem lehet szó, hogy egy vagy öt évre felfüggesztjük a kulturális haladást, megelégszünk kisebb eredményekkel is az iskolai vagy az iskolán kívüli ismeretter­jesztésben. Köztudomású az is, hogy még igen sok a tennivaló a tömegkultúra terén, bármennyire is emelkedett hazánk lakosságának átlagos mű­velődési színvonala. Nemcsak visszalépni nem lehet és nem szabad, de még csak megállni sem. Ot év alatt a mostani kisiskolások pálya- választókká, a közép- és középfokú iskolákba járók felnőtté serdül­nek. Ennyi időt semmiképpen sem lehet kihagyni. Ha a legutóbbi öt évet kissé tüzetesebben vizsgáljuk, mindenütt meg lehet állapítani, hogy — lehetett volna ügyesebben is gazdálkodni. Épült egy sor művelődési ház, amely mindmáig csak felében-harmadá- ban van kihasználva. Rendeztek műsorokat, amelyekre csak azért került sor, mert a szomszéd községben is volt már hasonló. Indultak tanfolyamok, amelyek csak a pénzt emésztették fel, de kevés sikert hoztak, kellő előkészítés hiányában — és így tovább. MOST BIZONY nagyon meg kell majd nézni, hogy a pénz milyen célokra megy el, s éppen itt van szükség a találékonyságra, a közérde. kű ötletekre. Például: jó volna bizony, ha minden községnek lehetne külön, szép művelődési háza, amely úgy épül, hogy alkalmas legyen az ezredforduló utáni igények kielégítésére is. Közismert tény az is, hogy az ilyen szép tervek nemegyszer ott születnek, ahol már a szom­széd falu e téren előbbre lépett, s a helyiek sürgősen utol szeretnék ér­ni. Most —.bele kell' törődni abba a — különben is a nagyobb közös­ség céljainak megfelelőbb — helyzetbe, hogy egy-egy közös tanács te­rületén, elég egy művelődési ház. S ha a társközség fiataljai nem ta­lálnak közelebb összejöveteli lehetőséget, vagy éppen abban az egy művelődési házban indul valamilyen közérdekű tanfolyam — az új épülethez amúgy sem elegendő pénzen lehet kisautóbuszt bérelni vagy két-három helybeli autóssal megállapodni, s a társközségbelieknek Így sem kell majd kilométereket gyalogolni a kultúráért. Hasonló alapon lehet szervezni amatőr együtteseket is. Az előző évek, évtizedek szívós munkájának eredménye, hogy mind több kis helyen is van igény ilyenek iránt. Eddig ha kisebb létszámmal is, de létrehozták a helybeli csoportot sok községben, versenyre kelve a szomszédos faluval. Most — le kell küzdeni a túlzott lokálpatriotiz­must, s össze kell fogni azokkal, akik eddig talán éppen versenytársak kívántak lenni. Hiszen versenytársat lehet találni tágabb körben — a járáson, a megyén belül — is. Együttes-szervezéshez és fenntartás­hoz megfelelő pénzt annál kevésbé. ALTALABAN IS érvényes, hogy kevesebbet kell markolni, de aztán erősen meg kell fogni! Nagy szükség van továbbra is — például — a helytörténeti, helyismereti gyűjteményekre. Valóban jó lenne, ha ezek mindenütt megfelelő helyiséget kapnának és külön, képzett szakem­ber foglalkozhatna velük. Am előre látható, hogy a pénzt ehhez is kevés lesz. Marad tehát az olcsóbb megoldáis: több társadalmi akti­vista összefogása a megőrzésre méltó értékek gyűjtéséhez, s a hely­beli értelmiségiek fokozott segítsége a bemutatáshoz, rendszerezéshez. Kétségtelen, hogy ez így is kifizetődik —, s ez már nemcsak takaré­kossági szempont. Aki foglalkozik a község, a város múltjával, nép­rajzával — önmagát is képezi, s ezzel nyer Ő Is, a közösSéé iá.' ‘' Ebből pedig következik — anélkül, hogy a szükségből erényt akar­nánk csinálni —, vannak előnyei is a művelődés területén a takaré­kos gazdálkodásnak. Kétségtelen, hogy 1981-ben és a következő évek­ben annyi öntevékenységet fog elindítani, annyi rejtett tehetséget felszínre hozni, amennyire a legtöbb helyen ma nem is számítanak. MEG AZ SEM BAJ, ha már év elején lecsípnek egy parányit abból az amúgy is kispénzből a helybeli művelődéspolitika irányítói — öt­letpályázatokra. Bizonyos, hogy szinte mindenütt akadnak lelkes fia­talok, pedagógusok és más, a művelődést szívügyüknek tartó embe­rek, akik szívesen gondolkoznak azon: hogyan lehetne még jobban terjeszteni a kultúrát községükben, városukban — kevés pénzzel, sok ötlettel. • Akttanulmány. GOÓR IMRE VERSEI: Tiszteletköreim Egy az erdőké, s vizeké melyeket a hullámzás s a zöldek jellemeznek egy a sasoké, s a hegygerinceké melyek a magasságokat megmutatták egy a földdé mely kilökött magából s elfeledett, de ismét befogad egy az emberiségé mely szürke fekete kék és vörös ládákba rendeződik egy a gleccsereké, s a sarkoké melyek a lelkek példázatai egy a 'lángrózsás szerelemé mely fölött körözni érdemes Keresztülver Atfúj rajtad a szél 110-es mellkasod fenenagy vállad támasztalan Kiálthatnál amikor semilyen fizika nem enged semilyen lélek nem köt mikor a varjak mikor a varjak lengenek beszakadó föld vándor rétegei fölött sík lejtő és pokol s a nehézkedés rendje szerint Tudói lesznek ők mindeneknek havak függönyeibe bugyoláltan és lobogóként odacsapva a nyárfák lecsupaszodott ágaira Illesz a téli időhöz Fekete zár lemezre égett olaj a halál kőbe le nem zár fészekbe nem tanácsol Gyalogolhatsz már csapatoddal huszonegyesekkel ritmustalanul lépve bármilyen hegyek gerinccsigolyáin átleng rajtad a szél keresztülver a hó átüt rajtad a szikla fenenagy vállad támasztalan Óneső Ide juhász járt csöndet törni homoktaposni porfürödni nyájúsztatni ködfolyamon idejár vélem a tekergés kényszerű munka tengés lengés kutyavonítás hóttomon * Hó olvad óneső szemembe tüzes látások estelente borókát szél-haj lítanak hajlik a kígyó is a kőhöz formállik a szív az időhöz s lészen a vers csak karcolat PAPP ZOLTÁN: Interjú Hollywoodban — Szó.lítson egyszerűen Har- i rynak. És mosolyog hozzá. A szoba, mint erdei tisztás, csak gondosan felsöpörték a faleveleket. Harry mögött tábla, „ön nem tud olyasmit kérdezni, amire ne válaszolnánk azonnal”. Azt, hogy NEM TUD, pirossal nyomtatták. Szinte lángot vet a szöveg a töb­bi kék betű közt. De előbb még Harry kérdez. — Minden rendben volt az úton? A Paramount and Universal fe­kete Lincoln Continentalt kül­dött, egyenruhás sofőrrel. (Film­sztár álöltözetben?) A sofőr egész úton 'Los Angelesről szövegelt. LA, LA — ELÉ, ELE! S mintha az L-t nehezen ejtené, megrán­dult mindig a nyaka. Először a Pomona Montebello Freeway-n hajtott, ki-kimutogat- va közben az épületekre. Aztán becsatlakozott a Santa Ana gyors- forgalmira. Onnét már könnyű volt a Hollywood Freeway-t el­érni. A Sunset Boulevard-on tömzsi ujjával egy-egy sztárvilla felé bökött. — Ehol ni! — Meg: — Ez mán döfi! himbálódzva vette a kanyarokat. A Lincoln Continental lágyan 'Előrébb is repesztett egy (farán dicsfénykörívben a CONTINEN­TAL ezüstfelirat), sehogy sem si­került megelőzni. — Örülök, hogy jól utazott. Harry megereszt egy diszkrét kis mosolyt. — Direkt Tomot küldtük. Tom nagyon szórakozta­tó fickó, és úgy ismeri ELÉ-t, mint a ... Harry hátraveti magát a szék­ben. A szék lábára nyilván gör­gőket szerelhettek. Harry a ha- nyattmozdulattól mindenestől hátragurul, el egészen a mögöttes falig, melyet sarokig-mennyeze­tig belép egy gigantposzter. A szé­ken ülő Harry gondosan stuccolt bokorcsoport és georgiai stílű, dé- lies kúria közé gurul, a gyep kö­zepére. — Úgy gondoltuk, hogy Suzy Gartner volna a legmegfelelőbb. Persze ha mégsem, akkor egészen nyugodtan... — Harry meglen­díti magát, visszagurul az író­asztalig. — Tapasztalataink sze­rint igen előnyös, ha kérdező és kérdezett zsánerben úgy-amennyi­re összeillenek. Rengeteg bonyo­dalom származott már abból, amikor ellenszenveztek egymás­sal. — Harry külön hangsúllyal ejti ki azt, hogy ELLENSZEN­VEZTEK. — Suzy jól kezelhető, és meglehetősen híres is. Talán még nem mérhető Liz Taylorhoz vagy Jane Fonóéhoz, de közvetle­nül utánuk... Es rengeteg anya­gunk van róla. Harry kényelmes léptekkel vé­gigbaktat az avarrőt nyőnyegen. A Fél év! Harry felsóhajt, mint­ha még így utólag is nagy kő es­ne le a szivéről. , mintákat gondosan átlépegeti, mintha minden egyenes minta földre hullott fagally lenne. — Suzy rettentő híres a nézé­séről. Ügy néz, hogy az valami csoda. Harry — kazalnyi dossziéval — belehuppan egy bőrfotelba. A fo­tel öble akár a rókacsapda. Es szétterít egy sorozat színes fo­tót a dohányzóasztalon. A fotókon Suzy. Két hatalmas szem. Óriásira tágított pupillák. Körös-körül, kagyló alakban, t műszempillák rácskerítése. Suzy mint a végzet asszonya! Suzy a vamp! Suzy a teniszpá­lyák és gardenpartik üdvöskéje! Suzy! Suzy! Utoljára mint fél­nagylány, matrózbiiúzban, őzike­pillantással. — Ez a specialitása. Senki sem tudja utánozni. Mondogatja is: ezt nem lehet eltanulni. Ez úgy belülről jön, egészen mélyről. Harry szívére szorítja tenye­rét, mintha mindjárt esküdne is minderre. — Vannak természetesen más fotóink is. — Harry maga' elé húzza az A. M. jelű dossziét. — A szem a lélek tükre. Az embe­reket azonban annyi minden ér­dekli. — Harry nevet, s csak utá­na nyitja szét a papírtasakot. Suzy fürdőruhában. Suzy biki­nidben, elcipőfűzősített melltar­tóban, épp-hogy-csak-takart mellbimbókkal. Suzy. combja valószinűtlenül hosszú, akárha fel akarna kúszni egészen a nyakáig. Lábszára is hosszú. Vádlija meg lágyan íve- lődő. Bokái szinte külön életet élnek boltozatos lábfejei felett. Suzy kebleiről már rengeteget Írtak, s nem is akárkik. Elég megemlíteni William E. Lángért, Samuel Gounnilt vagy Robert Einney-t, aki „Hollywood dream faotory” című munkájában öt­száz szót szentelt Suzy kebleinek. Többek közt azt írta: Suzy büsz­kén viseli őket, mint valami iker­kitüntetést. — Suzy különben nem szíve­sen engedi ÜGY fényképeztetni magát. Hogy is mondjam?... — Harry egy pillanatra jelentőség- teljesen elhallgat. — Suzy kissé prűd. De sokak szerint ettől olyan szexi. Ojabb fotók. Suzy ÜGY, épp egy testmagasságnyi papírmasé naptár újévi hetéből kilépve: HAPPY NEWS. Suzy pázsiton, ar­cára árnyékot vető szalmakalap­ban. Suzy Miami Beach-ben, ho- mokpadon, bronzbarna bőrén a sápadtfehérség diszkrét szigetei­vel. — Suzy nagyszerűen tudja tit­kolni, hogy nem szívesen vesz részt az egészben. Egy titkárnő frissítőt hoz. Ki­köpött Laura Tunnel. Haja orosz­lánsörény, menetközben mindun­talan hátracsapja, mint Laura a ,",Szeszélyes nyár”-ban. Harry lassan, kortyolgatva iszik, közben a jégkockák neki­verődnek a 'kristálypohár falá­nak. — Suzy’t tizenhét éves korában fedezték fel. Henry G. Faubert hozta be a Paramounthoz. Ké-' söbb feleségül is vette. Suzy má­sodik férje egy texasi gyerek volt, az olajos nehéz fiúk közül. Most Alex Sonnerrel él. Alex remek fickó. Suzy azóta sokkal jobb for­mában van. Harry szórakozottan leteszi a poharat. — Suzy egyénisége valahogy úgy fokozatosan ... Sam Necker fedezte fél, hogy Suzy pillantása milyen rendkívüli. Frank Donney a melleit dobta be a 'köztudatba. Csak a mosoly nem ment sehogy se. Pedig Suzynak szépek a fogai, jól ívelt a szája. Olyan kénysze­redetten csinálta. Bob Tiner vagy fél évig vergődött vele. — Végre sikerült a mosoly, ami illett az őzikepillantáshoz. Mint például itt ni... Újra a titkárnő, ezúttal friss illatfelhőben. A szaggőz köpeny­ként fogja körül. Cédulát csúsz­tat Harry kezébe. A cédula név­kártyához hasonló, hosszúkás kar­tonlapocska. Harry szórakozottan rápillant, majd forgatni 'kezdi uj- jai közt. — Egy kis probléma — mondja rövid tűnődés után. — Aprócska üzemzavar. — Harry kissé mint­ha zavarban lenne, hangja viszont változatlanul optimista. — Suzy ugyanis nem tud jönni. Rettene­tesen sajnálja. £s én is. De a for­gatás nagyon elhúzódik. Este pe­dig a helikopter már nem kap felszállási engedélyt. Suzy külön­ben is irtózik sötétben repülni. Harry ismét frissítőket kér. — De itt mindent megtalálhat­ni róla. Az égvilágon mindent. Ami csak számba jöhet. Ojabb dossziékat szed glő. Suzy gyermekkora. Suzy iskolaévei. Suzy sikerei. Suzy véleménye a divatról, világbékéről, Európá­ról, kínaiakról, pápáról, New York közbiztonságáról. — Minden anyagról mikrofilm­másolat készül. — Harry már hozza is a borítékot. — Ezerötszáz oldalnyi anyag. Az egész Suzy. Es nem kizárólag szöveg. Fotók is. Teljes keresztmetszet. Harry futó zavara —. amit Suzy meg nem érkezése okozott — már felszívódott. Már ugyanaz a fesz­telenül csevegő Harry, aki az el­ső percekben volt. Zakója kifogás­talanul szabott, inge makulátlan, nyakkendője pompás. Szobája méretei lenyűgözőek. íróasztala akár egy kastély az erdei tisztás közepén. Cserepekben jól táplált pálmák, húsos levelű filodendro- nok. Íróasztalától kőhaj ításnylra re- keszes szekrény: mint egy felna­gyított madáretető. Harry most matat benne, majd diadalmas arccal beleveti magát a rókacsap- da-fotelbe. Feltépi az original csomag papír keresztpántját, meglobogtatja azt a bizonyos va­lamit, és engedi kibomlani a le­vegőben : a rekeszekre osztott hosszú nylonzacskócsíkot. — Ez kifejezetten Suzy ajándé­ka. Mutató Suzyből. Emlékbe. Suzy kifésült, göndör, arany­szőke hajszálgubanca. Kartonpa­pír Suzy rúzsos szájának lenyo­mata. Suzy lenyisszantott köröm­végeinek darabfélholdjai. Fosz­lány Suzy kedvenc lila bugyijából. Melltartódarabka, eredeti csip­kézettel. Gomb a ruháról, amit Suzy az „ősz odalent Délen" vi­lágpremierjén viselt. Az utolsó rekesz áttetsző üres kis légpárna. '— Suzy testének illata. A titkárnő összecsomagolja a mikrofilmeket, hétrét hajtogatja a nylonzacskót, ráhelyezi Suzy nagy alakú, dedikált fényképére, aztán az egészet belesüllyeszti egy műanyagból stilizált vadászta­risznyába. — Tom majd oda viszi, ahová parancsolja. Tom egész nap ren­delkezésére áll — mondja Harry. — A csomaghoz különben mag­nókazettát is mellékeltünk. Suzy nevet, sír, beszélget, hallgat, lé­legzetet vesz, sóhajt rajta. Tom előláll a Lincoln Conti­nents Hal. A fényesre glancolt ko­csi csupa-csupa visszfény. Harry lent a lépcső alján, lába­it sajátságosán szétterpesztve, olyan reklámfőnök módra. S in­teget egyre. Tom gázt ad, és Hány tükör­képe lassan, fokozatosan leúszik a Lincoln oldaláról.

Next

/
Thumbnails
Contents