Petőfi Népe, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-22 / 45. szám
Takarékosság, kultúra NEM EGYSZERŰEN a „takarékosság éve” kezdődött 1981. január elsején, hanem olyan ötéves tervidőszak, amelyben végig nagy szükség van az ésszerű takarékosságra. Az okok közismertek. Röviden ösz- szefoglalva: olyan szilárdan meg kell teremteni a költségvetés egyensúlyát, méghozzá hosszú távra, hogy aztán — a következő ötéves tervidőszakokban — nagyobbakat léphessünk előre. Ezért kell fokozottan takarékoskodni minden területen, s ez alól nem kivétel a művelődés sem. Ám arról semmiképpen nem lehet szó, hogy egy vagy öt évre felfüggesztjük a kulturális haladást, megelégszünk kisebb eredményekkel is az iskolai vagy az iskolán kívüli ismeretterjesztésben. Köztudomású az is, hogy még igen sok a tennivaló a tömegkultúra terén, bármennyire is emelkedett hazánk lakosságának átlagos művelődési színvonala. Nemcsak visszalépni nem lehet és nem szabad, de még csak megállni sem. Ot év alatt a mostani kisiskolások pálya- választókká, a közép- és középfokú iskolákba járók felnőtté serdülnek. Ennyi időt semmiképpen sem lehet kihagyni. Ha a legutóbbi öt évet kissé tüzetesebben vizsgáljuk, mindenütt meg lehet állapítani, hogy — lehetett volna ügyesebben is gazdálkodni. Épült egy sor művelődési ház, amely mindmáig csak felében-harmadá- ban van kihasználva. Rendeztek műsorokat, amelyekre csak azért került sor, mert a szomszéd községben is volt már hasonló. Indultak tanfolyamok, amelyek csak a pénzt emésztették fel, de kevés sikert hoztak, kellő előkészítés hiányában — és így tovább. MOST BIZONY nagyon meg kell majd nézni, hogy a pénz milyen célokra megy el, s éppen itt van szükség a találékonyságra, a közérde. kű ötletekre. Például: jó volna bizony, ha minden községnek lehetne külön, szép művelődési háza, amely úgy épül, hogy alkalmas legyen az ezredforduló utáni igények kielégítésére is. Közismert tény az is, hogy az ilyen szép tervek nemegyszer ott születnek, ahol már a szomszéd falu e téren előbbre lépett, s a helyiek sürgősen utol szeretnék érni. Most —.bele kell' törődni abba a — különben is a nagyobb közösség céljainak megfelelőbb — helyzetbe, hogy egy-egy közös tanács területén, elég egy művelődési ház. S ha a társközség fiataljai nem találnak közelebb összejöveteli lehetőséget, vagy éppen abban az egy művelődési házban indul valamilyen közérdekű tanfolyam — az új épülethez amúgy sem elegendő pénzen lehet kisautóbuszt bérelni vagy két-három helybeli autóssal megállapodni, s a társközségbelieknek Így sem kell majd kilométereket gyalogolni a kultúráért. Hasonló alapon lehet szervezni amatőr együtteseket is. Az előző évek, évtizedek szívós munkájának eredménye, hogy mind több kis helyen is van igény ilyenek iránt. Eddig ha kisebb létszámmal is, de létrehozták a helybeli csoportot sok községben, versenyre kelve a szomszédos faluval. Most — le kell küzdeni a túlzott lokálpatriotizmust, s össze kell fogni azokkal, akik eddig talán éppen versenytársak kívántak lenni. Hiszen versenytársat lehet találni tágabb körben — a járáson, a megyén belül — is. Együttes-szervezéshez és fenntartáshoz megfelelő pénzt annál kevésbé. ALTALABAN IS érvényes, hogy kevesebbet kell markolni, de aztán erősen meg kell fogni! Nagy szükség van továbbra is — például — a helytörténeti, helyismereti gyűjteményekre. Valóban jó lenne, ha ezek mindenütt megfelelő helyiséget kapnának és külön, képzett szakember foglalkozhatna velük. Am előre látható, hogy a pénzt ehhez is kevés lesz. Marad tehát az olcsóbb megoldáis: több társadalmi aktivista összefogása a megőrzésre méltó értékek gyűjtéséhez, s a helybeli értelmiségiek fokozott segítsége a bemutatáshoz, rendszerezéshez. Kétségtelen, hogy ez így is kifizetődik —, s ez már nemcsak takarékossági szempont. Aki foglalkozik a község, a város múltjával, néprajzával — önmagát is képezi, s ezzel nyer Ő Is, a közösSéé iá.' ‘' Ebből pedig következik — anélkül, hogy a szükségből erényt akarnánk csinálni —, vannak előnyei is a művelődés területén a takarékos gazdálkodásnak. Kétségtelen, hogy 1981-ben és a következő években annyi öntevékenységet fog elindítani, annyi rejtett tehetséget felszínre hozni, amennyire a legtöbb helyen ma nem is számítanak. MEG AZ SEM BAJ, ha már év elején lecsípnek egy parányit abból az amúgy is kispénzből a helybeli művelődéspolitika irányítói — ötletpályázatokra. Bizonyos, hogy szinte mindenütt akadnak lelkes fiatalok, pedagógusok és más, a művelődést szívügyüknek tartó emberek, akik szívesen gondolkoznak azon: hogyan lehetne még jobban terjeszteni a kultúrát községükben, városukban — kevés pénzzel, sok ötlettel. • Akttanulmány. GOÓR IMRE VERSEI: Tiszteletköreim Egy az erdőké, s vizeké melyeket a hullámzás s a zöldek jellemeznek egy a sasoké, s a hegygerinceké melyek a magasságokat megmutatták egy a földdé mely kilökött magából s elfeledett, de ismét befogad egy az emberiségé mely szürke fekete kék és vörös ládákba rendeződik egy a gleccsereké, s a sarkoké melyek a lelkek példázatai egy a 'lángrózsás szerelemé mely fölött körözni érdemes Keresztülver Atfúj rajtad a szél 110-es mellkasod fenenagy vállad támasztalan Kiálthatnál amikor semilyen fizika nem enged semilyen lélek nem köt mikor a varjak mikor a varjak lengenek beszakadó föld vándor rétegei fölött sík lejtő és pokol s a nehézkedés rendje szerint Tudói lesznek ők mindeneknek havak függönyeibe bugyoláltan és lobogóként odacsapva a nyárfák lecsupaszodott ágaira Illesz a téli időhöz Fekete zár lemezre égett olaj a halál kőbe le nem zár fészekbe nem tanácsol Gyalogolhatsz már csapatoddal huszonegyesekkel ritmustalanul lépve bármilyen hegyek gerinccsigolyáin átleng rajtad a szél keresztülver a hó átüt rajtad a szikla fenenagy vállad támasztalan Óneső Ide juhász járt csöndet törni homoktaposni porfürödni nyájúsztatni ködfolyamon idejár vélem a tekergés kényszerű munka tengés lengés kutyavonítás hóttomon * Hó olvad óneső szemembe tüzes látások estelente borókát szél-haj lítanak hajlik a kígyó is a kőhöz formállik a szív az időhöz s lészen a vers csak karcolat PAPP ZOLTÁN: Interjú Hollywoodban — Szó.lítson egyszerűen Har- i rynak. És mosolyog hozzá. A szoba, mint erdei tisztás, csak gondosan felsöpörték a faleveleket. Harry mögött tábla, „ön nem tud olyasmit kérdezni, amire ne válaszolnánk azonnal”. Azt, hogy NEM TUD, pirossal nyomtatták. Szinte lángot vet a szöveg a többi kék betű közt. De előbb még Harry kérdez. — Minden rendben volt az úton? A Paramount and Universal fekete Lincoln Continentalt küldött, egyenruhás sofőrrel. (Filmsztár álöltözetben?) A sofőr egész úton 'Los Angelesről szövegelt. LA, LA — ELÉ, ELE! S mintha az L-t nehezen ejtené, megrándult mindig a nyaka. Először a Pomona Montebello Freeway-n hajtott, ki-kimutogat- va közben az épületekre. Aztán becsatlakozott a Santa Ana gyors- forgalmira. Onnét már könnyű volt a Hollywood Freeway-t elérni. A Sunset Boulevard-on tömzsi ujjával egy-egy sztárvilla felé bökött. — Ehol ni! — Meg: — Ez mán döfi! himbálódzva vette a kanyarokat. A Lincoln Continental lágyan 'Előrébb is repesztett egy (farán dicsfénykörívben a CONTINENTAL ezüstfelirat), sehogy sem sikerült megelőzni. — Örülök, hogy jól utazott. Harry megereszt egy diszkrét kis mosolyt. — Direkt Tomot küldtük. Tom nagyon szórakoztató fickó, és úgy ismeri ELÉ-t, mint a ... Harry hátraveti magát a székben. A szék lábára nyilván görgőket szerelhettek. Harry a ha- nyattmozdulattól mindenestől hátragurul, el egészen a mögöttes falig, melyet sarokig-mennyezetig belép egy gigantposzter. A széken ülő Harry gondosan stuccolt bokorcsoport és georgiai stílű, dé- lies kúria közé gurul, a gyep közepére. — Úgy gondoltuk, hogy Suzy Gartner volna a legmegfelelőbb. Persze ha mégsem, akkor egészen nyugodtan... — Harry meglendíti magát, visszagurul az íróasztalig. — Tapasztalataink szerint igen előnyös, ha kérdező és kérdezett zsánerben úgy-amennyire összeillenek. Rengeteg bonyodalom származott már abból, amikor ellenszenveztek egymással. — Harry külön hangsúllyal ejti ki azt, hogy ELLENSZENVEZTEK. — Suzy jól kezelhető, és meglehetősen híres is. Talán még nem mérhető Liz Taylorhoz vagy Jane Fonóéhoz, de közvetlenül utánuk... Es rengeteg anyagunk van róla. Harry kényelmes léptekkel végigbaktat az avarrőt nyőnyegen. A Fél év! Harry felsóhajt, mintha még így utólag is nagy kő esne le a szivéről. , mintákat gondosan átlépegeti, mintha minden egyenes minta földre hullott fagally lenne. — Suzy rettentő híres a nézéséről. Ügy néz, hogy az valami csoda. Harry — kazalnyi dossziéval — belehuppan egy bőrfotelba. A fotel öble akár a rókacsapda. Es szétterít egy sorozat színes fotót a dohányzóasztalon. A fotókon Suzy. Két hatalmas szem. Óriásira tágított pupillák. Körös-körül, kagyló alakban, t műszempillák rácskerítése. Suzy mint a végzet asszonya! Suzy a vamp! Suzy a teniszpályák és gardenpartik üdvöskéje! Suzy! Suzy! Utoljára mint félnagylány, matrózbiiúzban, őzikepillantással. — Ez a specialitása. Senki sem tudja utánozni. Mondogatja is: ezt nem lehet eltanulni. Ez úgy belülről jön, egészen mélyről. Harry szívére szorítja tenyerét, mintha mindjárt esküdne is minderre. — Vannak természetesen más fotóink is. — Harry maga' elé húzza az A. M. jelű dossziét. — A szem a lélek tükre. Az embereket azonban annyi minden érdekli. — Harry nevet, s csak utána nyitja szét a papírtasakot. Suzy fürdőruhában. Suzy bikinidben, elcipőfűzősített melltartóban, épp-hogy-csak-takart mellbimbókkal. Suzy. combja valószinűtlenül hosszú, akárha fel akarna kúszni egészen a nyakáig. Lábszára is hosszú. Vádlija meg lágyan íve- lődő. Bokái szinte külön életet élnek boltozatos lábfejei felett. Suzy kebleiről már rengeteget Írtak, s nem is akárkik. Elég megemlíteni William E. Lángért, Samuel Gounnilt vagy Robert Einney-t, aki „Hollywood dream faotory” című munkájában ötszáz szót szentelt Suzy kebleinek. Többek közt azt írta: Suzy büszkén viseli őket, mint valami ikerkitüntetést. — Suzy különben nem szívesen engedi ÜGY fényképeztetni magát. Hogy is mondjam?... — Harry egy pillanatra jelentőség- teljesen elhallgat. — Suzy kissé prűd. De sokak szerint ettől olyan szexi. Ojabb fotók. Suzy ÜGY, épp egy testmagasságnyi papírmasé naptár újévi hetéből kilépve: HAPPY NEWS. Suzy pázsiton, arcára árnyékot vető szalmakalapban. Suzy Miami Beach-ben, ho- mokpadon, bronzbarna bőrén a sápadtfehérség diszkrét szigeteivel. — Suzy nagyszerűen tudja titkolni, hogy nem szívesen vesz részt az egészben. Egy titkárnő frissítőt hoz. Kiköpött Laura Tunnel. Haja oroszlánsörény, menetközben minduntalan hátracsapja, mint Laura a ,",Szeszélyes nyár”-ban. Harry lassan, kortyolgatva iszik, közben a jégkockák nekiverődnek a 'kristálypohár falának. — Suzy’t tizenhét éves korában fedezték fel. Henry G. Faubert hozta be a Paramounthoz. Ké-' söbb feleségül is vette. Suzy második férje egy texasi gyerek volt, az olajos nehéz fiúk közül. Most Alex Sonnerrel él. Alex remek fickó. Suzy azóta sokkal jobb formában van. Harry szórakozottan leteszi a poharat. — Suzy egyénisége valahogy úgy fokozatosan ... Sam Necker fedezte fél, hogy Suzy pillantása milyen rendkívüli. Frank Donney a melleit dobta be a 'köztudatba. Csak a mosoly nem ment sehogy se. Pedig Suzynak szépek a fogai, jól ívelt a szája. Olyan kényszeredetten csinálta. Bob Tiner vagy fél évig vergődött vele. — Végre sikerült a mosoly, ami illett az őzikepillantáshoz. Mint például itt ni... Újra a titkárnő, ezúttal friss illatfelhőben. A szaggőz köpenyként fogja körül. Cédulát csúsztat Harry kezébe. A cédula névkártyához hasonló, hosszúkás kartonlapocska. Harry szórakozottan rápillant, majd forgatni 'kezdi uj- jai közt. — Egy kis probléma — mondja rövid tűnődés után. — Aprócska üzemzavar. — Harry kissé mintha zavarban lenne, hangja viszont változatlanul optimista. — Suzy ugyanis nem tud jönni. Rettenetesen sajnálja. £s én is. De a forgatás nagyon elhúzódik. Este pedig a helikopter már nem kap felszállási engedélyt. Suzy különben is irtózik sötétben repülni. Harry ismét frissítőket kér. — De itt mindent megtalálhatni róla. Az égvilágon mindent. Ami csak számba jöhet. Ojabb dossziékat szed glő. Suzy gyermekkora. Suzy iskolaévei. Suzy sikerei. Suzy véleménye a divatról, világbékéről, Európáról, kínaiakról, pápáról, New York közbiztonságáról. — Minden anyagról mikrofilmmásolat készül. — Harry már hozza is a borítékot. — Ezerötszáz oldalnyi anyag. Az egész Suzy. Es nem kizárólag szöveg. Fotók is. Teljes keresztmetszet. Harry futó zavara —. amit Suzy meg nem érkezése okozott — már felszívódott. Már ugyanaz a fesztelenül csevegő Harry, aki az első percekben volt. Zakója kifogástalanul szabott, inge makulátlan, nyakkendője pompás. Szobája méretei lenyűgözőek. íróasztala akár egy kastély az erdei tisztás közepén. Cserepekben jól táplált pálmák, húsos levelű filodendro- nok. Íróasztalától kőhaj ításnylra re- keszes szekrény: mint egy felnagyított madáretető. Harry most matat benne, majd diadalmas arccal beleveti magát a rókacsap- da-fotelbe. Feltépi az original csomag papír keresztpántját, meglobogtatja azt a bizonyos valamit, és engedi kibomlani a levegőben : a rekeszekre osztott hosszú nylonzacskócsíkot. — Ez kifejezetten Suzy ajándéka. Mutató Suzyből. Emlékbe. Suzy kifésült, göndör, aranyszőke hajszálgubanca. Kartonpapír Suzy rúzsos szájának lenyomata. Suzy lenyisszantott körömvégeinek darabfélholdjai. Foszlány Suzy kedvenc lila bugyijából. Melltartódarabka, eredeti csipkézettel. Gomb a ruháról, amit Suzy az „ősz odalent Délen" világpremierjén viselt. Az utolsó rekesz áttetsző üres kis légpárna. '— Suzy testének illata. A titkárnő összecsomagolja a mikrofilmeket, hétrét hajtogatja a nylonzacskót, ráhelyezi Suzy nagy alakú, dedikált fényképére, aztán az egészet belesüllyeszti egy műanyagból stilizált vadásztarisznyába. — Tom majd oda viszi, ahová parancsolja. Tom egész nap rendelkezésére áll — mondja Harry. — A csomaghoz különben magnókazettát is mellékeltünk. Suzy nevet, sír, beszélget, hallgat, lélegzetet vesz, sóhajt rajta. Tom előláll a Lincoln Continents Hal. A fényesre glancolt kocsi csupa-csupa visszfény. Harry lent a lépcső alján, lábait sajátságosán szétterpesztve, olyan reklámfőnök módra. S integet egyre. Tom gázt ad, és Hány tükörképe lassan, fokozatosan leúszik a Lincoln oldaláról.
