Petőfi Népe, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-22 / 45. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Elutazott a Komszomol-küldöttség Tegnap Budapest nevezetességeivel ismerkedett a testvérmegye Komszomol-küldötitsége, amely egy héten át tanulmányozta Bács- Kiskun fiataljainak életét. Anatolij Piszkunov, a Komszomol Krím Területi Bizottságának titkára, Vitalij Kovgan Feodoszija város Kom- szomol-titkára és Galina Szejcsina, az egyik kolhoz Ifjúsági szerve­zetének vezetője hétfőn érkezett Kecskemétre. Az első nap megbeszé- lést folytattak Németh Ferenccel, a KISZ Bács-Kiskun megyei Bi- ■ zottságának első titkárával, majd az Izsáki Állami Gazdaságot keres­ték fel. Kedden Kiskunfélegyházán a szakmunkásképzést tanulmá­nyozták, e napon fogadta őket Tér be Dezső, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának titkára. A nap városnézéssel fejeződött be. Más­nap Kalocsa, csütörtökön pedig Baja volt az úticél; majd pénteken a Kecskemét városi KISZ-bizottságon tárgyaltak, s a BRG-ben, ké­sőbbi pedig az új megyei kórházban tettek látogatást. Péntek délután a KISZ Bács-Kiskun megyei Bizottságán ültek össze zárómegbeszé­lésre. A Komszomol Krim Területi Bizottságának küldöttsége ma repü­lőn utazik haza. HATVANNÉGY ÉVES A KUTATÓÁLLOMÁS Kalocsai paprikafajták a vetésterület • _ háromnegyed részén • A gazdaságilag értékes tulajdonságok erősítésére, visszakeresztezést Is végeznek vadfajhibridekbe a fűszerpaprikakutató-állomáson. (Pásztor Zoltán fel­vétele .) Sok évtize­de termeszte­nek fűszerpap­rikát Kalocsa környékén. Még az 1910-es években ép­pen- ennek a munkának a segítésére lé­tesítették a ka­locsai kutató­állomást. Az intézetnek ak­koriban a fű- szerpaprika tájfajtáinak a kiválasztása, szelekciója, a termés feldol­gozásának a korszerűsíté­se volt a fő fel­adata. Több mint egy év­tizedes kuta­tó-, nemesítő- munkával, 1928-ban sike­rült az első, nem csípős paprika- törzseket kiválasztani a több me­gyére kiterjedő kalocsai körzet tájfajtáiból. Ezek az ősei a jelen­legieknek is. Amikor 1970-ben a Zöldségter'- mesztési Kutató Intézet megala­kult,. azóta a kecskeméti székhe­lyű tudományos intézmény szer­vezeti keretében folytatják mun­kásságukat a kalocsai és a szege­di fűszerpaprika-kutatók. Tevé­kenységük kiterjed az alapkuta­tásra, nemesítésre, a fajtafenn­tartásra, az agrotechnikára. A kalocsai állomáson a legutóbbi kutatási tervidőszak nemesítő­munkája során-hat fűszerpaprika- fajta kapott állami minősítést, ha­tot pedig fajta jelöltnek jelen­tettek be. 1976 óta az egész ország számá­ra Kalocsán állítják elő a fűszer- paprika elit vetőmagot, ami éven­te 12—15 tonnát tesz ki. Ma már az államilag minősített fűszer­paprika-fajtákból tizenötöt ter­mesztenek, örvendetes, hogy a kalocsai kutatóállomáson előál­lított, s 1970 óta minősített papri­kafajtákat az ország fűszerpapri­ka vetésterületének 90 százalékán tudják termeszteni. A műszaki eszközök egész sora segíti elő a Kalocsán működő ku­tatók tudományos munkáját. Üvegházaik, klímakamrák épültek a legutóbbi években is, amelyek lehetővé teszik a gyorsított ge­nerációváltást a fajtanemesítés­nél. Ehhez a munkához más or­szágokból származó paprikafaj­tákat is felhasználnak. Többek között Japánból, Szovjetunióból, Afrikából, az Egyesült Államok­ból és La tin-Amerikából szerez­nek be anyagokat, sőt különféle vad fajtákat is, hogy gazdagítsák a fűszerpaprika genetikai alapját. Az utóbbi évtizedben előállított kalocsai fajták jelentős tényező­jévé váltak a fűszerpaprika-ter­mesztés műszaki fejlesztésének. Az intézet tudományos munkatár­sai tápanyag-gazdálkodási, nö­vényelrendezési, növényvédelmi módszereket dolgoztak ki, amelye­ket az új fajtákkal együtt, gya­korlati bevezetésre ajánlottak az egész termelési körzetben. A Zöldségtermesztési Kutató Intézet kecskeméti központjában a fűszerpaprika-kutatási al prog­ram bizottság legutóbbi ülésén a tudományos intézetek, kutatóál­lomások az érdekelt- gazdaságok, élelmiszeripari és kereskedelmi vállalatok szakemberei elemezték a hazai fűszerpaprika-kutatás or­szágos és megyei eredményeit, s jelölték meg az újabb feladato­kat. Ezek végrehajtásával az idén és a VI. ötéves terv során a kiváló fajták, valamint a bevált ter­mesztési eljárások alkalmazásá­val, a termelés feldolgozásának korszerűsítésével, minden piacon jól értékesíthető élelmiszeripari terméket állíthat elő a mezőgaz­daság és a paprikaipar. Az idén hatvannégy éves kalocsai intézet ezt a munkát segíti elő. A Központi Statisztikai Hivatal jelentése a népgazdaság fejlődéséről az V. ötéves tervidőszakban A gazdaságpolitika az V. ötéves terv időszakára, mint legfontosabb feladatot, a társadalmi termelés hatékonyságának gyors ütemű növelését, a népgaz­daság külső és belső egyensúlyi helyzetének javítá­sát jelölte meg. A tervidőszak első éveiben a termelés és a fel- használás viszonylag gyors ütemben emelkedett. Különösen erőteljesen nőtt 1977—1978-ban a felhal­mozás, amely 1978-ban elérte a belföldi felhaszná­lás 30 százalékát. A gazdasági szabályozók ezek­ben az években nem segítették kielégítően az in­tenzív fejlődést, a változó külső és belső feltételek­hez való rugalmas alkalmazkodást. A belföldi fel- használás gyors növekedése a gazdaság egyensú­lyának, elsősorban a külső egyensúlynak a romlásá­val járt. Ez szükségessé tette olyan intézkedések bevezetését, amelyek hatékonyabban segítik elő a fő gazdaságpolitikai célok megvalósítását. Az 1979. és 1980. évi tervek a gazdasági egyensúly, mindenekelőtt a külső egyensúly javításának adtak elsőbbséget, annak alakulásától tették f üggővé a nö­vekedés ütemét és az elosztási arányokat. Ezek a tervek a lakosság életszínvonalának megőrzését, az életkörülmények javítását jelölték meg másik fő feladatnak. E két követelményhez igazították hoz­zá a gazdasági szabályozókat, korszerűsítették a gazdaságirányítást és erősítették ezen belül a nor­ma tivitását. 1979—.1980-ban a tervekben meghatározott fő gaz­daságpolitikai célok megvalósultak. A behozatali többlet mindkét évben számottevően mérséklődött, a külkereskedelmi mérleg mind 1979-ben, mind 1980-ban a tervezettnél kedvezőbben alakult. Ja­vult a külgazdasági munka hatékonysága, az ex­port gazdaságossága. A kivitel vállalatonként és termékenként differenciáltan változott, egyes áruk exportjának jelentős növekedése mellett több ked­vezőtlen jövedelmezőségű termék kivitele csökkent, vagy megszűrik. Az újabb jelentős világpiaci ár­emelkedés ellenére a cserearányok dollár elszámo­lásokban nem romlottak. ’ Javult az összhang a termelés és, a felhasználás között, nagyrészt a belföldi felihasználás csökkené­se következtében. A csökkenés a felhalmozás téte­leinél következett be. Eredményesek voltak az in­dokolatlanul nagy készletfelhalmozás csökkentésé­re, valamint a beruházások tervezett keretek között tartására hozott intézkedések. Kevesebb új beruhá­zást kezdtek el és az eszközöket a folyamatban lé­vő beruházásokra összpontosították. Mindezek ered­ményeként a felhalmozás aránya a belföldi fel- használáson belül 1980-ban 22 százalékra mérsék­lődött. Az életszínvonal megőrzésére vonatkozó célkitű­zés is megvalósult. A vásárlóerő és az árualap ösz- szességében egyensúlyban volt. A lakosság fogyasz­tása 1979—1980-ban szerény mértékben tovább emelkedett. Az életkörülményeket javította a la­kásállomány növekedése, a lakosság ellátását szol­gáló intézmények bővítése. Nőttek a lakosság meg­takarításai, a takarékbetét-állomány 1980. év végén 145 milliárd forint volt, 64 milliárd forinttal több mint 1975 végén. Fejlődött a termelés műszaki—tudományos bá­zisa. Tudományos kutatásra öt év alatt több mint 90 milliárd forintot fordítottak, évente átlagosan a nemzeti jövedelem 3,6 százalékát. A fő gazdaságpolitikai célok a termelés és a nem­zeti jövedelem előirányzottnál mérsékeltebb növeke­dése mellett valósultak meg. A nemzeti jövedelem 1980-ban 584 milliárd forint volt, 17 százalékkal több az 1975. évinél. A termelés és felhasználás 1980. évi színvonala, a tervidőszak folyamán szükségessé vált döntések következtében nem érte el az ötéves tervben ere­detileg előirányzottat. Az V. ötéves tervidőszak egésze azonban, összehasonlítva a IV. ötéves terv­időszakkal. mind a termelés, mind a felhasználás számottevő növekedését mutatja. Ipar Az ipari termelés 1980-ban 18 százalékkal több volt az öt évvel ezelőttinél. A szocialista iparban foglalkoztatottak száma folyama­tosan csökkent és 1980-ban 89 000 fővel, 5,4 százalékkal kevesebb volt mint 1975-ben. Az egy fog­lalkoztatottra jutó termelés öt év alatt 25 százalékkal emelkedett. A termelés szerkezetével fog­lalkozó határozat előírta, hogy a szelektív fejlesztés során a hazai adottságoknak megfelelő, .verseny- képesen termelő ágazatok szá­mottevően fejlődjenek. Ugyanak­kor egyes korszerűtlen, vagy ke­véssé gazdaságosan előállítható termékcsoportok, gyártási ágak termelését indokolt esetben meg kell szüntetni. Az ipar termelési szerkezetének átalakítása diffe­renciált fejlődéssel járt, mind az ágazatok, mind a vállalatok, mind pedig a termékek tekintetében. Az ipar fő ágazatai közül öt év alatt a vegyipar és a villamosenergia­ipar növelte legnagyobb mérték­ben termelését. Meghaladta az át­lagot az építőanyag-ipar termelé­sének növekedése is. A gépipar és az élelmiszeripar termelése az ipari átlaghoz hasonló mértékben nőtt. A bányászat, a kohászat és a könnyűipar termelése mérsékel­ten emelkedett. Az ipari termékek értékesítése öt év alatt 18 százalékkal nőtt. Az értékesítés összetétele a célkitű­zéseknek megfelelően változott. Az exportra kerülő termékek vo­lumene 45 százalékkal, a nagy- és kiskereskedelemnek eladott termékmennyiség 16 százalékkal, a beruházási célú értékesítés 26 százalékkal nőtt. 1980-ban a népgazdaság ener­giafelhasználása — fűtőértékben — 20 százalékkal haladta meg az 1975. évét. Ez a növekedés az el­ső három évben következett be, 1079—>1980. években a jobb energiagazdálkodás eredménye­ként az energiafelhasználás nem változott. A hazai földgáztermelés 16 százalékos növekedése mellett nagymértékben fokozódott az im­port, amit főleg a KGST-orszá­gok közös beruházásában épült orenburgi gázvezeték üzembe állítása tett lehetővé. Az energia- hordozó források között a föld­gáz aránya az 1975. évi 19,3 szá­zalékról 1980-ban 27 százalékra nőtt, a kőolajé 38,2 százalékról 35,1 százalékra csökkent. A szén- termelés valamelyest nőtt, átla­gos fűtőértéke csökkent. A villa- mosenergia-termelés 17 százalék­kal, a behozatal 82 százalékkal emelkedett. Az import aránya a rendelkezésre álló villamos ener­gián belül 1980-ban elérte a 23,9 százalékot. A villamosenergia-be- hozatal bővülését lehetővé tette, hogy megépült a KGST-tagorszá- gok közös beruházásában 750 kV-os távvezeték. A nyersacéltermelés kismérték­ben haladta meg az 1975. évit. A vaskohászatban a tervidőszak fo­lyamán elsősorban a hengerdei kapacitás bővült, a hengerelt acél termelése nőtt. A magasabb íel- dolgozottságú másod- és harmad- termékek aránya nem emelke­dett. A bauxit-, a timföld- és a ko- hóalumínium-termelés mérsékelt növekedése mellett az alumínium félgyártmányok termelése 14 szá­zalékkal nőtt. A termelés össze­tétele korszerűsödött: a keresett alumíniumfólia-termelés megkét­szereződött és dinamikusan nőtt az alumíniumtárcsa előállítása is. A gépiparon belül a viszonylag kisebb anyag- és energiaigényű híradás- és vákuumtechnikai ipar, valamint a műszeripar növelte legnagyobb mértékben termelését, öt óv alatt 46, ill. 40 százalékkal. Az ipari termelés szerkezetének korszerűsödését jelzik a követke­ző adatok: a közúti járműipar termékei közül autóbuszból 1980- ban 12 400 darabot termeltek, 15,5 százalékkal többet az 1975. évinél. A szerszámgépipari termékek kö­zül az átlagosnál gyorsabban nőtt a korszerű nagy teljesítményű számjegyvezérlésű gépek gyártá­sa. A mezőgazdasági gépgyártá­son belül az állattenyésztő és ter­ménybetakarító gépek termelése nőtt. Dinamikusan emelkedett a félvezető eszközök és a villamos fényforrások ■ termelése, az elekt­roncsövek gyártása mérséklődött. A tervidőszakban gyors volt a számítástechnikai eszközök gyár­tásának növekedése. Lényegesen fokozódott az orvosaműszer-gyár- tás, a távbeszélőközpontok, az átvitel technikai berendezések ter­melése. A gépipari tartós fogyasz­tási cikkek közül előtérbe került a színes televízió, a magnetofon, a mosógép — köztük az automata mosógép — termelése. A hűtő- szekrények típusai korszerűsöd­tek, ezek jelentős részét exportál­ták. Az élelmiszeriparon belül je­lentősen bővült a húsfeldolgozó kapacitás. Ennek eredményeként fokozódott a szalámi-, dobozos­sonka- és húskonzervtermelés, e termékek nagy hányadát expor­tálták. A hazai fogyasztók szá­mára — főleg az 1979. évi áreme­lések után — az igényeknek meg­felelően bővült az olcsóbb húské­szítmények gyártása is. Dinami­kusan nőtt a gyonsfagyasztottgyü- mölcs- és főzelékkonzerv-terme­lés. A napraforgóolaj-termelés 2,6-szeresre emelkedett. Építőipar Az építési-szerelési munkák 1980. évi volumene 10 százalékkal volt nagyobb az 1975. évinél. Az építési igények és az építőipari kapacitások összhangja az utóbbi években javult. A kereslet mér­séklődött, a feszültségek enyhül­tek, amiben szerepe volt az épí­tőipari kapacitások bővülésének, a beruházások mérsékeltebb nö­vekedésének, ill. csökkenésének, valamint az építőipari árak és a költségek emelkedésének. Az építöiari termelés kb. 60 szá­zalékát a kivitelező építőipar ad­ta. E szervezetek gépállományá­nak teljesítőképessége öt év alatt több mint 40 százalékkal nőtt. A felhasznált anyagok összetétele korszerűsödött. A gépesítés- lehe­tővé tette, hogy a kivitelezők fel- ádataikat 1980-ban 6 százalékkal kisebb létszámmal oldják meg, mint öt évvel korábban. Javult az építkezések szervezettsége. Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás A mezőgazdasági termékek ter­melése öt év alatt összesen 15 százalékkal nőtt az előző öt év­hez viszonyítva. Az állami gazda­ságok és a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek közös gazdaságai együttesen 20 százalékkal, a ház­táji és kisegítő gazdaságok 8 szá­zalékkal növelték termelésüket. A növénytermelés mennyisége öt év alatt 11 százalékkal, az állat- tenyésztés termelése 20 százalék­kal nőtt. (Folytatás a 3. oldalon) uszonnato Íme egy hír a napilapokból: „A Hajtóművek és Festő be­rendezések Gyárának nyíregy­házi üzemében azt ajánlották fel a szocialista brigádok, hogy az eredetileg tervezettnél ha­marabb, már a kongresszus idején útnak indítják a gomeli kombájngyár részére a szál­lítópálya-rendszer utolsó be­rendezéseit, ezzel elősegítve, hogy a magyar szerelők a hely­színen is előbb fejezzék be munkájukat a kombájngyári rekonstrukción, s az új beren­dezéseket határidő előtt a ter­melés szolgálatába állíthas­sák”. Sok más hasonló hírrel együtt ez is arról tanúskodik, milyen érdeklődés és rokon- szenv kíséri nálunk ország­szerte a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának hétfőn meg­nyíló XXVI. kongresszusát. A nemzetközi kommunista mozgalom életére, sőt az egész világhelyzetre kétségtelenül óriási hatást gyakorolnak az SZKP kongresszusai. Ez a Szovjetuniónak és kommunis­ta pártjának úttörő szerepépei, kivételes lehetőségeivel és te­kintélyével függ össze. Lenin pártja vitte győzelemre a Nagy Októberi Szocialista For­radalmat, és immár több mint hat évtizede vezeti — a szov­jet munkásosztály, a szovjet népek élén — az új társada­lom felépítését. A szovjet kommunisták harcokban ed­zett pártja hasonlíthatatlan te­kintélyű és befolyású szerve­zet, amelynek növekvő része volt és van a történelem for­málásában. Az SZKP Központi Bizott­sága olyan időszákban határo­zott a XXVI. kongresszus ösz- szehívásáról, amikor már nagy erőfeszítést követelt a nemzet­közi helyzet megjavítását, sőt a stabilizálást célzó minden lépés. Ez ma is igy van: a szél­sőséges imperialista körök igyekeznek nyomást gyakorol­ni a Szovjetunióra és egészé­ben a szocializmus, a haladás pozícióira. Próbára akarják tenni a Szovjetuniót, hogy mi­képp reagál béke- és szocializ­musellenes lépéseikre, az újabb hidegháborús tervekre Washingtonban mind több jel mutat arra, hogy a januárban hatalomra került új kormány­zat SALT nélküli atomstraté- giára törekszik, az Egyesült Államok elvesztett katonai fö­lényét szeretné visszaszerezni. Az új szovjetellenes kampány — amelyet a terrorizmus cí­mén és ürügyén indítottak, szándékosan összemosva a terrort, s a felszabadító har­cot — nemcsak rágaíomhadjá- rat, hanem a szocialista orszá­gok és a nemzeti felszabadító mozgalmak összefogása ellen irányuló próbálkozás is. Ilyen körülmények közt óriási a je­lentősége annak, hogy a Szov­jetunió nem hagyja magát el­tántorítani a XXIV. és XXV. kongresszuson meghatározott irányvonaltól. Egyrészt to­vábbra is aktívan harcol a béke és a biztonság megszilár­dításáért, a nemzetközi együtt­működés bővítéséért, más­részt határozottan szembeszáll a szélsőséges imperialista kö­rök próbálkozásaival, amelyek a szocializmus, a haladás po­zícióinak visszavetésére, á bé­ke és a biztonság aláásására irányulnak. Tükrözik ezt a Szovjetunió vezetőinek külpo­litikai jellegű megnyilatkozásai és vezető testületéinek állás- foglalásai. „A jövőben sem kíméljük erőnket — jelentette ki Leoiiyid Brezsnyev a Köz­ponti Bizottság 1980 júniusi plénumán —, hogy megvédjük az enyhülést, mindazt a jót, amit a hetvenes évek hoztak, azért, hogy a leszerelés irá­nyában fordulatot érjünk el, támogassuk a népeknek a sza­bad és független fejlődéséhez való jogát, megóvjuk és meg­szilárdítsuk a békét". Ez előre­vetíti az SZKP konstruktív, megfontolt, következetes elvi alapon álló politikájának foly­tatását, amely a nukleáris vi­lágégés megakadályozását, min­den nép, s minden ember alap­vető joga: az élethez való jog megvédését célozza. A XXVI. kongresszus napi­rendjén szerepel a tizenegye­dik ötéves terv, az SZKP „má­sodik programja", amely a kommunizmus építésének újabb, nagy gazdasági felada­taira összpontosítja • a figyel­met. E stratégia legfőbb célja, hogy szüntelenül növeljék az életszínvonalat, s jobb feltéte­leket teremtsenek a személyi­ség sokoldalú fejlődéséhez. E célok megvalósításának alap­ja: a termelés hatékonyságá­nak további növelése, a munka termelékenységének emelése, a szovjet emberek társadalmi tevékenységének, a munkában tanúsított aktivitásának növe­kedése. És ez annál jelentő­sebb, mert a Szovjetunió fej­lődésével, gazdasági, tudómé- ■ nyos és kulturális sikereivel, politikai, társadalmi, katonai erejének növekedésével izmo­sodik az egész szocialista kö­zösség, tovább javulnak a bé­ke és a társadalmi haladás esé­lyei szerte a világon. Ez a rendkívül átgondolt és megalapozott munkaprogram ezért nemcsak a szovjet kom­munistákat, a szovjet népet lelkesíti és mozgósítja, hanem örömmel és bizakodással tölti el a Szovjetunió minden ba­rátját, a szocializmus minden hívét, köztük a magyar kom­munistákat, a magyar népet. Hazánkat, népünket az eszmék és a célok közösségén alapuló mély barátság, testvéri együtt­működés, megbonthatatlan szö­vetségi viszony fűzi a Szovjet­unióhoz, a szovjet néphez. Amikor a Magyar Szocialista Muskáspárt küldöttei pártunk legjobb kívánságait tolmácsol­ják az SZKP XXVI. kongresz- szusának, akkor nemcsak a párt Központi Bizottsága, ha­nem valamennyi magyar kom­munista, az egész magyar nép érzéseit fejezik ki. Az egész szocializmust építő magyar társadalom nevében kíván­nak új, nagy sikereket a szov­jet népnek a kommunizmus építésében, eredményes ta­nácskozást a XXVI. kongresz- szusnak. K. A.

Next

/
Thumbnails
Contents