Petőfi Népe, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-20 / 43. szám
1981. február 20. • PETŐFI NÉPE • 5 Decket, vagy Isten becsülete • Major Pál (London püspöke). Oszter Sándor m. v. (a Király). JlgiJig • Maróti Gábor (Lajos, francia király) és Tolnai Miklós (Becket Tamás). A klasszikusok; az állandóan időszerű írók, muzsikusok, festők, szobrászok, filmesek művei többféleként értelmezhetők, mivel az élet teljességét adják. Koronként mást és mást tartunk fontosnak a több szólamú, több rétegű alkotásokból. Gazdag mondandójuk többféle megközelítést, sőt olykor egymásnak ellentmondó értelmezést tesz lehetővé. Avatott művész új, hiteles tartalmakat, addig rejtett értékeket tárhat föl sokszor játszott, sokszor szemlélt, sokszor olvasott művekben. Elegendő, ha példaként Madách Az ember tragédiájának szolnoki és Madách színházi előadására utalok. Gyakorlatlan, a megvalósítás szakmai követelményeiben tájékozatlan, ám elmélyülten gondolkodó szerzők regényei, színdarabjai is megengedik, megkövetelik, hogy hozzáértő kibontsa a megírás ügyetlenségeivel eltakart gondolatokat, felszabadítson lappangó energiákat. (így járt él, így ért el nagy sikert, így hozott letre új minőségeket Szőke István népszínműrendezései vei.) A mestermunkák utólagos át- igazítása azonban reménytelen vállalkozás, hiszen legtöbbször nagyon művelt készítőik ügyesen, leleményesen, hibátlanul, hatásosan közvetítik szegényes gondolatvilágukat, felszínes érzéseiket, vagy olcsó közönségsikerre kacsintó kitalálmányaikat. Minden a helyén van, minden „ki van számítva” és — maradjunk most már a színháznál — az a rendező számíthat elismerésre, aki nem próbálja nagy eszmékként, életigazságokként eladni a közhelyeket, nem próbálkozik tragédiává növeszteni konyhai zsörtölő- déseket, a szellemes disputából nem hallat ki filozófiát. Beke Sándor sajnos, bedőlt Anouilh trükkjeinek, aki virtuóz 'módon úgy keverte a féligazságokat, a közhelyeket, a tetszetős fordulatokat, mintha valódi dráma sisteregne az általa megtervezett figurák összecsapásaiban. Mi tagadás, elbűvölően ügyes ez a francia darabgyáros; káprázatos párbeszédeket komponál, ravaszul forgatja a nézőket, szellemes szituációban különféle ízlések találnak mazsolázni valót. A huszadik század második felének molnár- ference! Majdnem molnárferen- ce, a Liliom szerzőjének elvarázsolt, kastélyából olykor a valósággá is pillanthatunk, a magyar író nem ígér mást, mint amivel zsongítja, szórakoztatja híveinek népes táborát. A legfontosabb: nem látszatja magát többnek, mint ami. A kecskeméti színház rendezője Shakespeare-i mélységeket, erőt, tragédiát érzett A Becket, vagy Isten becsülete drámában. Tévedett szerintem, mert fölfogása — kizárólag az egyéni sors véletlenjei irányítják a történelmet —, letérítette az igazi tragédiához, öntörvényű művészi alkotáshoz vezető útról. Ügy vélte Beke, hogy Anouilh szövegével megrajzolható a hatalom természetrajzának honunkban különösen időszerű fedezete. Nevezetesen: birtokosa szükségszerűen eltávolodik azf emberektől, mindinkább másként látja a világot, mint a többiek, még családjától is elidegenedik, elpusztítja legjobb barátját. Tények, emlékeink bizonyítják, hogy különösen a történelem szekerének a fordulásakor pusztít kérlelhetetlenül a mindenhatóvá vált hatalom. Iszonyú döntések elé kerülhetnek jószándékúak is! Űrüietes konfliktus mérgezheti szerető szívek hajdani barátságát. Nagy drámák parázslanak Becket és II. Henrik viszonyában; az egyéni és a közérdek viszálya is benne van történetükben, csak nincs megírva, nincs kibontva. A felkavaró tragédiánál többre bé- csüli az ötletparádét, a melodrama ti kus — eredetileg zenekísérettel előadott szavalat — érzelgősséget a viharzó indulatoknál, a cselekvést illusztráló csevegést valódi drámai szövegnél. A téves értelmezés meglevő értékeitől is megfosztotta Anouilh művét. Eleve reménytelen Becket prímás küzdelme, hiszen talpnyaló, gügye, gyáva püspökeit úgy rángatja a király, ahogyan akarja. A főurak közül sem számíthat szövetségesre, Beke Sándor • Balogh Tamás (az egyik Báró) és Bácskai János (a Király). rendezésében, mert mindenre elszánt titkosszolgálatos testőrökké, a hatalom személytelen támaszaivá alakultak. Meghódított honfitársaitól sem remélhet támogatást hiszen szinte állatként tengődnek (ebben az előadásban). így szemléletessé, olykor látványos illusztrációkká sorvadnak elkerülhetetlen szembekerülésük érzékeltetésére, jelzésére hivatott jelenetek. Elsikkad a lényeg: Becket első pillanatra ember mint a király, mint a főurak, ugyanúgy — sőt úgyabbul — bírja az italt, bírja a testi fáradalmakat, ugyanolyan virtusos mint társai. Csak ismeri a betűket, csak okosabb, csak új világot ragyogtat fel király-barátja előtt. II. Henrik jól tudja, hogy több lett Tamás által: ez kapcsolja össze őket, nem pedig már-már szerelmes vonzódás. A fürdőből kievickélő uralkodó dö- gönyözésére akad elég léhűtő; Becket szellemi paskolásai pótolhatatlanok. A mű budapesti bemutatóján két nagyszerű színészi teljesítmény, a tavalyi szegedi előadáson a leleményesen, élénk fantáziával ábrázolt környezet, a mozgalmas jelenetezés nyerte meg a nézők tetszését. Az intelligens dráma elegáns előadása takarta a dráma fogyatékosságait. Mindkét rendező olyannak mutatta a világon sokfelé, hosszú sorozatokban játszott színdarabot, amilyen. A Becket, vagy Isten becsülete nem bírja el sem azt a monumentális kitágítást, amit Banovics Tamás a lehetőségek maximumáig terjeszkedő játéktere, sem hatáseszközeinek elszegényítése okoz. A — szerintem — téves értelmezés ingováriyaiba vesznek az előadás szép pillanatai. Becket Tamásként Tolnai Miklós .közelíti meg leginkább Anouilh stílusát, bár — főként az elején — ő is bizonytalankodik a szerep és a rendezői felfogás ellentmondásaiban. Feszültebbé vált volna a királlyal folytatott hadakozása, ha erőteljesebben hangsúlyozza egyéniségének intellektuális vonásait. Oszter Sándor. mint vendég, elsősorban az uralkodó kiszámíthatatlan indulatait, csapongó, bizonytalan — így £b- körülményeknek kiszolgáltatott — érzelemvilágát tükrözi erőteljes alakításában. Bácskai János — néhányszor ő játssza a Királyt — szép ívben mutajta be a két barát elhidegüléséf. Feltétlenül említeni kell Major Pált, aki igen meggyőzően formálta London püspökét. Hasonlóan színes, pontos alakításért illeti elismerés Bor- báth Ottíliát (a Királynét). Lakky József meglepően hiteles Pápa volt. Kiss Jenő (a bíboros) még lehetetlen feladatával is eredményesen birkózott. (Azt persze se neki, se az általa kezelt ipari tévének sem hittük el, hogy — mint az előadás sugallta — mindenhova belelát az egyház, amely a népet — adott esetben a közönséget — és a hatalmi embereket szüntelenül figyeli, kilesi legtitkosabb pillanataikat.) Félelmetes volt az Angol Bárók — Vitéz László, M. Horváth József, Balogh Tamás, Gáspár Antal — Gestapo-testüle- te. csak igazi bárókként többet tehettek volna a színdarabért. La- manda László (a Kis Barát) ismét jól egyénített figurát formált, akárcsak a mű eredendő hangulatát megérző Maróti Gábor (Francia Király) Rátkai Erzsébet jelmezei természetesen a rendezői elképzelést szolgálták, helyenként igen ötletesen. * A vállalkozókedv dicséretes, most azonban jobb lett volna, ha a hűség drámáját Anouilh-hoz hívebben állítja színpadra Beke Sándor. Heltai Nándor 9 Borbáth Ottilia (a Királyné) és Budai László (a Yorki püspök). (Straszer András felvételei) ÚTTÖRŐÉLET Tudósítóink jelentik 9 A tassl úttörőcsapat nyolcadikosai sikerrel szerepeltek a kulturális bemutatón. Jánoshalmáról, az 1916. számú Szatmári Sándor úttörőcsapat megbízásából Keresztes Hajnalka küldött levelet. „Olvastuk a kecskeméti Buday Dezső úttörőcsapat felhívását az újságban, és úgy döntöttünk, hogy az akcióhoz csatlakozunk! Tavasz- szal nagyszabású haszon vasgyűjtést és bazárt szervezünk. A papírért, fémért, valamint a bazárban eladott tárgyakért kapott pénzt teljes egészében a megadott számlára fizetjük be, a Kiskunhalason épülő otthon javára. Valamennyien reméljük, hogy az intézmény mielőbb felépül.” (Továbbra is szívesen és folyamatosan helyet adunk a Buday Dezső úttörőcsapat felhívásához való csatlakozásoknak. 9 Érdekes, elgondolkoztató gondolatokat írt levelében A. Tóth Andrea, a kecskeméti Forradalom utcai iskola csapatának raj titkára. Az elmúlt napokban Andrea raja — huszonhatan — közösen mentek el a fedett uszodába. Kiderült, hogy jó néhányan alig tudnak úszni. Most elhatározták, hogy májusig valamennyien megtanulnak úszni, legalább alapfokon! * Jól sikerült vetélkedőről írtak levelükben Kunfehértóról a Kállai Éva raj tagjai. A csapat hetedikes és nyolcadikos rajának tagjai mérték ösz- sze irodalmi jártasságukat és történelem tudásukat. A két raj hat csoportban vetélkedett, oldott meg különféle feladatot. Nemes Nagy Agnes költeményeit ismerve, lila fecskét rajzoltak, majd kerestek olyan zeneműveket amelyek az emberiség, illetve a magyarság vágyairól szólnak. Ebben a fordulóban fej-fej mellett haladtak. A következő fordulóban különféle versidézeteket kellett elemezniük. Végül idegenvezetősdit játszottak. Kiderült, ki mennyire ismeri az európai nagy városokat, a híres épületeket, azok történetét. A bírálók nehéz helyzetbe kerültek, mert két csoport azonos pontszámot ért el. Villámkérdések döntötték el végül, hogy az első csoport tagjai tudtak a legtöbbet, voltak a legügyesebbek. A versenyben valamennyien nagy örömmel vettek részt, szívesen megismételnék a vetélkedőt! — szólnak a beszámoló záró sorai. Nagyszerű élményben volt részük a kecskeméti Forradalom utcai általános iskola honismereti szakköre tagjainak: Vekerdy László egyetemi tanárral találkozhattak könyvtárszobájukban, — írja a csapat tudósítója, Kócsó Emília. Egyórás előadása valamennyiünknek tetszett, sok kérdést is feltettek — és természetesen feleletet is kaptak rá. Többen elhozták a professzor Képes Történelem sorozatban megjelent Európa születése — című munkáját, kérve, dedikálja azt. • Két keceli újdonságról írt levelében Kriston Éva tudósítónk. Az első az, hogy a helyi művelődési házban megrendezték a Szülők bálját, a pedagógus KISZ- alapszérvezet tagjai. A jól sikerült, tombolával színesített esemény bevételét a keceli úttörők Balatonmárián épülő üdülőtáborának kialakítására szánják. A másik hír az, hogy a hetedikesek és nyolcadikosok már alig várják a nagy eseményt, az új iskolába költözést. Szüleik, a nagyközségben tevékenykedő szocialista brigádok társadalmi munkában takarítják az új intézmény termeit... a pajtások pedig várják a költözés egyre közelgő napját. 9 A február hatodikán közölt Úttörőéletben két sikerrel szerepelt kecskeméti muzsikus úttörőről írtunk. A közölt képen Kiss Mónika hegedül. Rejtvényfejtőknek Ötből hatodik — ez a címe mai fejtörőnknek. A képen öt ábrát láttok, ha ezeket megnevezitek, a szavak utolsó betűjét helyes sorrendbe rakva ősz- szeolvassátok, egy értelmes hatodik szó kerül ki belőlük. Ennek a szónak pedig szoros köze van az egyik kis rajzhoz, a kérdés tehát az. melyik a hatodik szó, és mihez kapcsolódik. Megfejtésül tehát ezt a két szót kérjük levelezőlapon beküldeni szerkesztőségünk címére (Petőfi Népe Szerkesztősége, Kecskemét 6001. Pf. 76.) február 25-ig. A helyes megfejtést beküldő kisdobosok és úttörők között most is tíz darab jutalom könyvet sorsolunk ki. «nhmémmmnm A vakok könyvtára A vakok elől évszázadokon át zárva volt a tudás legfőbb forrása, a könyv. Ezen változtatott Louis Braille (1806—1852), akit egyik életrajzírója a „vakok világosságáénak nevezett. Braille maga is vak volt, szeme világát egészen fiatalon vesztette el, de így is fáradhatatlanul tanult, képezte magát. 16 éves volt, amikor megalkotta a később róla elnevezett pontírást. Rendszerében a betűket, számokat, írásjeleket a papírból kiemelkedő pontok jelentik. Egy képzeletbeli álló téglalapban 2 x 3-as alakban összesen 6 pont helyezhető el, s ezek elhelyezését 63-féle módon lehet kombinálni. Van olyan betű, amelyet csak 1 pont jelent, a többit 2, 3 stb. pont, de minden változat csak egyetlen betűnek, számnak felel meg. A pontok úgy keletkeznek, hogy a papírt egyik oldalán tűszerű szerszámmal benyomják, s a másik oldalon ezáltal keletkezett dudorokat a vakok ujjheggyel tapintják ki. Az olvasás így természetesen sokkal lassúbb, mint szemmel, de egy gyakorlott Braille- olvasó egy óra alatt 12—16 nyomtatott lapnak megfelelő hosszúságú szöveget el tud olvasni. Ez az írás elég lassan terjedt el, noha már egy 1878-ban Párizsban tartott konferencia javasolta, hogy egyetemes vakírásként alkalmazzák mindenütt. Hazánkban hivatalos bevezetése 1893-ban történt, s az első ilyen írású könyvet 1896-ban készítette el Lovács József, a Vakok Intézetének akkori igazgatója. Ma már minden művelt országnak van BrailLe- könyvtára, Leningrádban pédául több tízezer pontírásos művet őriznek és használnak. Magyarországon csak lassan gyarapodtak a Bra- ille-írásos szövegek. A vakok könyvtára 1903-ban összesen 23 kötettel rendelkezett, s 1911-ig is csak 780-ra emelkedett. Mai állománya több, mint 12 000 kötet, s ez valamivel több, mint 1200 művet jelent. A kötetek nagyon terjedelmesek, mert a pontírás csak vastag papírra, kartonokra történhet. Egy-egy kötetbe csak kb. 150 lap fér. Minthogy egy nyolcad- rét alakú könyvoldal szövege átlagosan három pontírásos oldalnak felel meg, egy-egy rövidebb regény is 5—6 kötet, de már az Egri csillagok egymaga 21, Solohov Csendes Don-ja pedig 58 kötet! A magyar Braille-könyvtárat a Vakok és Gyen- génlátók Országos Szövetsége kezeli, Budapesten a XIV. Május 1. út 47. számú székházában. (Kisebb könyvtár működik a Vakok Általános Iskolájában is.) A szövetség gondoskodik állandó gyarapításáról. A könyvtár nyilvános, jelenleg több mint 600 beiratkozott olvasója van: Hetenként három nap kölcsönöznek. Vidékre is adnak kölcsön külön erre a célra szolgáló zsákokban. Egy-egy zsákban két kötet fér el, a posta ezeket díjmentesen szállítja. Az állomány nagyobb része regényekből áll, köztük akad egy-két angol és német nyelvű is. A könyvtár a szórakoztatáson kívül módszeres segítséget nyújt a tanuláshoz is, megtalálhatók benne a kötelező iskolai- olvasmányok, a politikai oktatás segédkönyvei, vak jogászok részére a fontosabb jogszabályok. A pontírásos kötetek nagyobb része kézi másolással készül; a másolást nagyon megkönnyíti a Picht-féle írógép. Ezen a Braille-írás 6 pontjának megfelelően 6 billentyű van, s a megfelelő billentyűk egyidejű lenyomásával lehet egy-egy. betűt, számot a kartonra ütni. A másolás elég lassú munka, s így költséges is, ráadásul így csak egyedi példányod állíthatók elő. 1871-ben azonban Hinz német . feltaláló Braille- rendszerű lemezírógépet szerkesztett, s a lemezekről egy különleges sajtoló szerkezet segítségével tetszés szerinti számú másolat készíthető. A Vakok Szövetségének saját nyomdája van, a könyvtár anyagának jelentős részét itt készítették. Ez a nyomda hatféle folyóiratot is előállít, irodalmi értesítőt, zenei iskolát, szaklapot a gyógy- masszőrök részére, heti rádió- és televízióprogramot. Legjelentősebb a szövetség hivatalos lapja, a 41. évfolyamba lépő Vakok Világa. Havonta jelenik meg 900 pontírásos és 2300 síkírásos példányban. Valamennyi folyóiratra elő lehet fizetni. A szövetségnek jelenleg majdnem 20 000 tagja van. Többségük felnőtt korban vesztette el látását. Számukra a Braille-írás elsajátítása ugyan nem lehetetlen, de nehéz. Kevesen vállalkoznak rá, nem tudnak a tanulásra elég figyelmet fordítani, tapintásuk sem elég finom. Számukra a szövetség 1960- ban magnetofonszalagokból álló hangoskönyvtárat alapított. A magnótekercsek elkészítésére önálló stúdiót rendeztek be, ahol gyakorlott, kellemes hangú felolvasók hangját anyaszalagokra veszik fel, s erről másolják a kazettás és orsós szalagokat átlag 3—3 példányban. Jelenleg kb. 2000 anyaszalagon 800 mű alkotja az állományt. Saját felvételeiket kiegészítik a Magyar Rádió és Televízió, valamint a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat által felvett prózai és zenei művek kazettáival, orsóival. Ma már a magyar és világirodalom igazi klasszikusai majd mind hallgathatók szalagról. Az állományban itt is megtalálhatók a legfontosabb tankönyvek, politikai művek, jogszabályok. Ezeket a felvételeket ugyancsak kölcsön lehet venni. Van, aki egyszerre 40 tekercset, illetve kazettát visz haza. V. M.