Petőfi Népe, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-20 / 43. szám

1981. február 20. • PETŐFI NÉPE • 5 Decket, vagy Isten becsülete • Major Pál (London püspöke). Oszter Sándor m. v. (a Király). JlgiJig • Maróti Gábor (Lajos, francia király) és Tolnai Miklós (Becket Tamás). A klasszikusok; az állandóan időszerű írók, muzsikusok, festők, szobrászok, filmesek művei több­féleként értelmezhetők, mivel az élet teljességét adják. Koronként mást és mást tartunk fontosnak a több szólamú, több rétegű alko­tásokból. Gazdag mondandójuk többféle megközelítést, sőt olykor egymásnak ellentmondó értelme­zést tesz lehetővé. Avatott mű­vész új, hiteles tartalmakat, ad­dig rejtett értékeket tárhat föl sokszor játszott, sokszor szemlélt, sokszor olvasott művekben. Ele­gendő, ha példaként Madách Az ember tragédiájának szolnoki és Madách színházi előadására uta­lok. Gyakorlatlan, a megvalósítás szakmai követelményeiben tájé­kozatlan, ám elmélyülten gondol­kodó szerzők regényei, színdarab­jai is megengedik, megkövetelik, hogy hozzáértő kibontsa a meg­írás ügyetlenségeivel eltakart gondolatokat, felszabadítson lap­pangó energiákat. (így járt él, így ért el nagy sikert, így hozott letre új minőségeket Szőke Ist­ván népszínműrendezései vei.) A mestermunkák utólagos át- igazítása azonban reménytelen vállalkozás, hiszen legtöbbször nagyon művelt készítőik ügyesen, leleményesen, hibátlanul, hatáso­san közvetítik szegényes gondo­latvilágukat, felszínes érzéseiket, vagy olcsó közönségsikerre ka­csintó kitalálmányaikat. Minden a helyén van, minden „ki van számítva” és — maradjunk most már a színháznál — az a rende­ző számíthat elismerésre, aki nem próbálja nagy eszmékként, élet­igazságokként eladni a közhelye­ket, nem próbálkozik tragédiá­vá növeszteni konyhai zsörtölő- déseket, a szellemes disputából nem hallat ki filozófiát. Beke Sándor sajnos, bedőlt Anouilh trükkjeinek, aki virtuóz 'módon úgy keverte a féligazságo­kat, a közhelyeket, a tetszetős for­dulatokat, mintha valódi dráma sisteregne az általa megtervezett figurák összecsapásaiban. Mi ta­gadás, elbűvölően ügyes ez a fran­cia darabgyáros; káprázatos pár­beszédeket komponál, ravaszul forgatja a nézőket, szellemes szi­tuációban különféle ízlések talál­nak mazsolázni valót. A huszadik század második felének molnár- ference! Majdnem molnárferen- ce, a Liliom szerzőjének elvará­zsolt, kastélyából olykor a való­sággá is pillanthatunk, a magyar író nem ígér mást, mint amivel zsongítja, szórakoztatja híveinek népes táborát. A legfontosabb: nem látszatja magát többnek, mint ami. A kecskeméti színház rendező­je Shakespeare-i mélységeket, erőt, tragédiát érzett A Becket, vagy Isten becsülete drámában. Téve­dett szerintem, mert fölfogása — kizárólag az egyéni sors véletlen­jei irányítják a történelmet —, letérítette az igazi tragédiához, öntörvényű művészi alkotáshoz vezető útról. Ügy vélte Beke, hogy Anouilh szövegével megraj­zolható a hatalom természetraj­zának honunkban különösen idő­szerű fedezete. Nevezetesen: bir­tokosa szükségszerűen eltávolodik azf emberektől, mindinkább más­ként látja a világot, mint a töb­biek, még családjától is elidege­nedik, elpusztítja legjobb barát­ját. Tények, emlékeink bizonyít­ják, hogy különösen a történelem szekerének a fordulásakor pusztít kérlelhetetlenül a mindenhatóvá vált hatalom. Iszonyú döntések elé kerülhetnek jószándékúak is! Űrüietes konfliktus mérgezheti szerető szívek hajdani barátságát. Nagy drámák parázslanak Bec­ket és II. Henrik viszonyában; az egyéni és a közérdek viszálya is benne van történetükben, csak nincs megírva, nincs kibontva. A felkavaró tragédiánál többre bé- csüli az ötletparádét, a melodra­ma ti kus — eredetileg zenekíséret­tel előadott szavalat — érzelgős­séget a viharzó indulatoknál, a cselekvést illusztráló csevegést valódi drámai szövegnél. A téves értelmezés meglevő ér­tékeitől is megfosztotta Anouilh művét. Eleve reménytelen Becket prímás küzdelme, hiszen talpnya­ló, gügye, gyáva püspökeit úgy rángatja a király, ahogyan akar­ja. A főurak közül sem számít­hat szövetségesre, Beke Sándor • Balogh Tamás (az egyik Báró) és Bácskai János (a Király). rendezésében, mert mindenre el­szánt titkosszolgálatos testőrökké, a hatalom személytelen támaszai­vá alakultak. Meghódított honfi­társaitól sem remélhet támogatást hiszen szinte állatként tengődnek (ebben az előadásban). így szem­léletessé, olykor látványos illuszt­rációkká sorvadnak elkerülhetet­len szembekerülésük érzékelteté­sére, jelzésére hivatott jelenetek. Elsikkad a lényeg: Becket első pillanatra ember mint a király, mint a főurak, ugyanúgy — sőt úgyabbul — bírja az italt, bírja a testi fáradalmakat, ugyanolyan virtusos mint társai. Csak ismeri a betűket, csak okosabb, csak új világot ragyogtat fel király-ba­rátja előtt. II. Henrik jól tudja, hogy több lett Tamás által: ez kapcsolja össze őket, nem pedig már-már szerelmes vonzódás. A fürdőből kievickélő uralkodó dö- gönyözésére akad elég léhűtő; Becket szellemi paskolásai pótol­hatatlanok. A mű budapesti bemutatóján két nagyszerű színészi teljesít­mény, a tavalyi szegedi előadáson a leleményesen, élénk fantáziával ábrázolt környezet, a mozgalmas jelenetezés nyerte meg a nézők tetszését. Az intelligens dráma elegáns előadása takarta a dráma fogyatékosságait. Mindkét rende­ző olyannak mutatta a világon sokfelé, hosszú sorozatokban ját­szott színdarabot, amilyen. A Becket, vagy Isten becsülete nem bírja el sem azt a monumen­tális kitágítást, amit Banovics Ta­más a lehetőségek maximumáig terjeszkedő játéktere, sem hatás­eszközeinek elszegényítése okoz. A — szerintem — téves értelme­zés ingováriyaiba vesznek az elő­adás szép pillanatai. Becket Tamásként Tolnai Mik­lós .közelíti meg leginkább Anouilh stílusát, bár — főként az elején — ő is bizonytalankodik a szerep és a rendezői felfogás el­lentmondásaiban. Feszültebbé vált volna a királlyal folytatott hada­kozása, ha erőteljesebben hang­súlyozza egyéniségének intellek­tuális vonásait. Oszter Sándor. mint vendég, elsősorban az ural­kodó kiszámíthatatlan indulatait, csapongó, bizonytalan — így £b- körülményeknek kiszolgáltatott — érzelemvilágát tükrözi erőteljes alakításában. Bácskai János — néhányszor ő játssza a Királyt — szép ívben mutajta be a két barát elhidegüléséf. Feltétlenül említeni kell Major Pált, aki igen meggyőzően formálta London püs­pökét. Hasonlóan színes, pontos alakításért illeti elismerés Bor- báth Ottíliát (a Királynét). Lakky József meglepően hiteles Pápa volt. Kiss Jenő (a bíboros) még lehetetlen feladatával is eredmé­nyesen birkózott. (Azt persze se neki, se az általa kezelt ipari té­vének sem hittük el, hogy — mint az előadás sugallta — mindenho­va belelát az egyház, amely a né­pet — adott esetben a közönséget — és a hatalmi embereket szün­telenül figyeli, kilesi legtitkosabb pillanataikat.) Félelmetes volt az Angol Bárók — Vitéz László, M. Horváth József, Balogh Tamás, Gáspár Antal — Gestapo-testüle- te. csak igazi bárókként többet tehettek volna a színdarabért. La- manda László (a Kis Barát) is­mét jól egyénített figurát formált, akárcsak a mű eredendő hangu­latát megérző Maróti Gábor (Francia Király) Rátkai Erzsébet jelmezei természetesen a rendezői elképzelést szolgálták, helyenként igen ötletesen. * A vállalkozókedv dicséretes, most azonban jobb lett volna, ha a hűség drámáját Anouilh-hoz hí­vebben állítja színpadra Beke Sándor. Heltai Nándor 9 Borbáth Ottilia (a Királyné) és Budai László (a Yorki püspök). (Straszer András felvételei) ÚTTÖRŐÉLET Tudósítóink jelentik 9 A tassl úttörőcsapat nyolcadikosai sikerrel szerepeltek a kulturális bemutatón. Jánoshalmáról, az 1916. számú Szatmári Sándor úttörőcsapat megbízásából Keresztes Hajnalka küldött levelet. „Olvastuk a kecskeméti Buday Dezső úttörőcsapat felhívását az újságban, és úgy döntöttünk, hogy az akcióhoz csatlakozunk! Tavasz- szal nagyszabású haszon vasgyűj­tést és bazárt szervezünk. A pa­pírért, fémért, valamint a bazár­ban eladott tárgyakért kapott pénzt teljes egészében a megadott számlára fizetjük be, a Kiskun­halason épülő otthon javára. Va­lamennyien reméljük, hogy az intézmény mielőbb felépül.” (Továbbra is szívesen és folya­matosan helyet adunk a Buday Dezső úttörőcsapat felhívásához való csatlakozásoknak. 9 Érdekes, elgondolkoztató gon­dolatokat írt levelében A. Tóth Andrea, a kecskeméti Forradalom utcai iskola csapatának raj titká­ra. Az elmúlt napokban Andrea raja — huszonhatan — közösen mentek el a fedett uszodába. Ki­derült, hogy jó néhányan alig tudnak úszni. Most elhatározták, hogy májusig valamennyien meg­tanulnak úszni, legalább alapfo­kon! * Jól sikerült vetélkedőről írtak levelükben Kunfehértóról a Kál­lai Éva raj tagjai. A csapat hetedikes és nyolca­dikos rajának tagjai mérték ösz- sze irodalmi jártasságukat és tör­ténelem tudásukat. A két raj hat csoportban vetélkedett, oldott meg különféle feladatot. Nemes Nagy Agnes költeményeit ismerve, lila fecskét rajzoltak, majd keres­tek olyan zeneműveket amelyek az emberiség, illetve a magyarság vágyairól szólnak. Ebben a for­dulóban fej-fej mellett haladtak. A következő fordulóban különfé­le versidézeteket kellett elemez­niük. Végül idegenvezetősdit ját­szottak. Kiderült, ki mennyire is­meri az európai nagy városokat, a híres épületeket, azok történe­tét. A bírálók nehéz helyzetbe kerültek, mert két csoport azonos pontszámot ért el. Villámkérdé­sek döntötték el végül, hogy az első csoport tagjai tudtak a leg­többet, voltak a legügyesebbek. A versenyben valamennyien nagy örömmel vettek részt, szí­vesen megismételnék a vetélke­dőt! — szólnak a beszámoló zá­ró sorai. Nagyszerű élményben volt részük a kecskeméti Forradalom utcai általános iskola honismereti szak­köre tagjainak: Vekerdy László egyetemi tanárral találkozhattak könyvtárszobájukban, — írja a csapat tudósítója, Kócsó Emília. Egyórás előadása valamennyi­ünknek tetszett, sok kérdést is feltettek — és természetesen fe­leletet is kaptak rá. Többen el­hozták a professzor Képes Törté­nelem sorozatban megjelent Eu­rópa születése — című munkáját, kérve, dedikálja azt. • Két keceli újdonságról írt le­velében Kriston Éva tudósítónk. Az első az, hogy a helyi műve­lődési házban megrendezték a Szülők bálját, a pedagógus KISZ- alapszérvezet tagjai. A jól sike­rült, tombolával színesített ese­mény bevételét a keceli úttörők Balatonmárián épülő üdülőtábo­rának kialakítására szánják. A másik hír az, hogy a hete­dikesek és nyolcadikosok már alig várják a nagy eseményt, az új iskolába költözést. Szüleik, a nagyközségben tevékenykedő szo­cialista brigádok társadalmi mun­kában takarítják az új intézmény termeit... a pajtások pedig vár­ják a költözés egyre közelgő nap­ját. 9 A február hatodikán közölt Úttörőéletben két sikerrel sze­repelt kecskeméti muzsikus úttö­rőről írtunk. A közölt képen Kiss Mónika hegedül. Rejtvényfejtőknek Ötből hatodik — ez a címe mai fej­törőnknek. A képen öt ábrát láttok, ha ezeket megnevezitek, a szavak utol­só betűjét helyes sorrendbe rakva ősz- szeolvassátok, egy értelmes hatodik szó kerül ki belőlük. Ennek a szónak pedig szoros köze van az egyik kis rajzhoz, a kérdés tehát az. melyik a hatodik szó, és mihez kapcsolódik. Megfejtésül tehát ezt a két szót kér­jük levelezőlapon beküldeni szerkesz­tőségünk címére (Petőfi Népe Szer­kesztősége, Kecskemét 6001. Pf. 76.) február 25-ig. A helyes megfejtést be­küldő kisdobosok és úttörők között most is tíz darab jutalom könyvet sor­solunk ki. «nhmémmmnm A vakok könyvtára A vakok elől évszázadokon át zárva volt a tudás legfőbb forrása, a könyv. Ezen változtatott Louis Braille (1806—1852), akit egyik életrajzírója a „va­kok világosságáénak nevezett. Braille maga is vak volt, szeme világát egészen fiatalon vesztette el, de így is fáradhatatlanul tanult, képezte magát. 16 éves volt, amikor megalkotta a később róla elneve­zett pontírást. Rendszerében a betűket, számokat, írásjeleket a papírból kiemelkedő pontok jelentik. Egy képzelet­beli álló téglalapban 2 x 3-as alakban összesen 6 pont helyezhető el, s ezek elhelyezését 63-féle mó­don lehet kombinálni. Van olyan betű, amelyet csak 1 pont jelent, a többit 2, 3 stb. pont, de minden vál­tozat csak egyetlen betűnek, számnak felel meg. A pontok úgy keletkeznek, hogy a papírt egyik oldalán tűszerű szerszámmal benyomják, s a másik oldalon ezáltal keletkezett dudorokat a vakok ujjheggyel tapintják ki. Az olvasás így természetesen sokkal lassúbb, mint szemmel, de egy gyakorlott Braille- olvasó egy óra alatt 12—16 nyomtatott lapnak meg­felelő hosszúságú szöveget el tud olvasni. Ez az írás elég lassan terjedt el, noha már egy 1878-ban Párizsban tartott konferencia javasolta, hogy egyetemes vakírásként alkalmazzák mindenütt. Hazánkban hivatalos bevezetése 1893-ban történt, s az első ilyen írású könyvet 1896-ban készítette el Lovács József, a Vakok Intézetének akkori igazgató­ja. Ma már minden művelt országnak van BrailLe- könyvtára, Leningrádban pédául több tízezer pont­írásos művet őriznek és használnak. Magyarországon csak lassan gyarapodtak a Bra- ille-írásos szövegek. A vakok könyvtára 1903-ban összesen 23 kötettel rendelkezett, s 1911-ig is csak 780-ra emelkedett. Mai állománya több, mint 12 000 kötet, s ez valamivel több, mint 1200 művet jelent. A kötetek nagyon terjedelmesek, mert a pontírás csak vastag papírra, kartonokra történhet. Egy-egy kötetbe csak kb. 150 lap fér. Minthogy egy nyolcad- rét alakú könyvoldal szövege átlagosan három pont­írásos oldalnak felel meg, egy-egy rövidebb regény is 5—6 kötet, de már az Egri csillagok egymaga 21, Solohov Csendes Don-ja pedig 58 kötet! A magyar Braille-könyvtárat a Vakok és Gyen- génlátók Országos Szövetsége kezeli, Budapesten a XIV. Május 1. út 47. számú székházában. (Kisebb könyvtár működik a Vakok Általános Iskolájában is.) A szövetség gondoskodik állandó gyarapításáról. A könyvtár nyilvános, jelenleg több mint 600 be­iratkozott olvasója van: Hetenként három nap köl­csönöznek. Vidékre is adnak kölcsön külön erre a célra szolgáló zsákokban. Egy-egy zsákban két kö­tet fér el, a posta ezeket díjmentesen szállítja. Az állomány nagyobb része regényekből áll, köztük akad egy-két angol és német nyelvű is. A könyv­tár a szórakoztatáson kívül módszeres segítséget nyújt a tanuláshoz is, megtalálhatók benne a kö­telező iskolai- olvasmányok, a politikai oktatás se­gédkönyvei, vak jogászok részére a fontosabb jog­szabályok. A pontírásos kötetek nagyobb része kézi máso­lással készül; a másolást nagyon megkönnyíti a Picht-féle írógép. Ezen a Braille-írás 6 pontjának megfelelően 6 billentyű van, s a megfelelő billen­tyűk egyidejű lenyomásával lehet egy-egy. betűt, számot a kartonra ütni. A másolás elég lassú munka, s így költséges is, ráadásul így csak egyedi példányod állíthatók elő. 1871-ben azonban Hinz német . feltaláló Braille- rendszerű lemezírógépet szerkesztett, s a lemezek­ről egy különleges sajtoló szerkezet segítségével tet­szés szerinti számú másolat készíthető. A Vakok Szö­vetségének saját nyomdája van, a könyvtár anya­gának jelentős részét itt készítették. Ez a nyomda hatféle folyóiratot is előállít, iro­dalmi értesítőt, zenei iskolát, szaklapot a gyógy- masszőrök részére, heti rádió- és televízióprogra­mot. Legjelentősebb a szövetség hivatalos lapja, a 41. évfolyamba lépő Vakok Világa. Havonta jelenik meg 900 pontírásos és 2300 síkírásos példányban. Valamennyi folyóiratra elő lehet fizetni. A szövetségnek jelenleg majdnem 20 000 tagja van. Többségük felnőtt korban vesztette el látását. Számukra a Braille-írás elsajátítása ugyan nem le­hetetlen, de nehéz. Kevesen vállalkoznak rá, nem tudnak a tanulásra elég figyelmet fordítani, tapin­tásuk sem elég finom. Számukra a szövetség 1960- ban magnetofonszalagokból álló hangoskönyvtárat alapított. A magnótekercsek elkészítésére önálló stú­diót rendeztek be, ahol gyakorlott, kellemes hangú felolvasók hangját anyaszalagokra veszik fel, s er­ről másolják a kazettás és orsós szalagokat átlag 3—3 példányban. Jelenleg kb. 2000 anyaszalagon 800 mű alkotja az állományt. Saját felvételeiket ki­egészítik a Magyar Rádió és Televízió, valamint a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat által felvett pró­zai és zenei művek kazettáival, orsóival. Ma már a magyar és világirodalom igazi klasszi­kusai majd mind hallgathatók szalagról. Az állo­mányban itt is megtalálhatók a legfontosabb tan­könyvek, politikai művek, jogszabályok. Ezeket a felvételeket ugyancsak kölcsön lehet venni. Van, aki egyszerre 40 tekercset, illetve kazettát visz haza. V. M.

Next

/
Thumbnails
Contents