Petőfi Népe, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-20 / 43. szám

1981. február 20. • PETŐFI NEPE • 3 tt Az értékes elektroakusztikai berendezések. Különlegességek a bizományiban HI-FI TORONY 111 EZERÉRT, HERENDI ÉTKÉSZLET, ÚJ HELYEN A BÚTORRAKTÁR Sokak figyelmét felkeltették már a kecskeméti bizományi áruházban mostanában pagyobb számban látható nyugati gyárt- ; mányú, drága iparcikkek, elekt- roak usztikai berendezések. For­galmazásuk körülményeiről, ' a bolt fejlesztéséről faggattuk NyU las Károlyné üzletvezetőt. — Mikor jelentek meg Kecs­keméten ezek az áruk, honnan származnak és mennyiért kínál­ják „őket”? — Lassan egy éve már, hogy kiraktuk az első 85 ezer forintos. Panasonic típusú távvezérlésű kezelőpultot, azóta mintegy ötven különböző márkájú nyugat-euró­pai és japán rádiómagnót, erősí­tőt. magnódecket, hi-fi tornyot értékesítet­tünk 20 és 100 ezer forint kö­zötti árakon. A zömét bu­dapesti, Tanács körúti köz­pontunk veszi fel és küldi szét az országban, mindenhová, ahol igényt tartanak rájuk, de legutóbb például a fővárosból hoztak ide eladni egy GVC és egy Sanyó há­zi hi-fi stúdiót. Megvettük és most az egyiket 85, a másikat 111 ezer­ért árusítjuk. Miként eddig a többi, bízom1 benne, ezek is ha­marosan gazdára találnak. Tudo­másom szerint a hosszabb kikül­detésben lévők, az évekig külföl­dön dolgozó magyar állampolgá­rok — mérnökök, zenészek, stb — fektetik be a pénzüket ilyen mű­szerekbe, amiket aztán itthon raj­tunk keresztül értékesítenek. Leg­többször, bizománybán vesszük át, s ha egy hónapig nem kelnek el1, leárazzúk „őket”, illetve ha a tulajdonosnak nem felel meg az alacsonyabb ár, visszaadja az előleget és elviszi a portékát. A külföldi eredetű termékeknél 5 ezer forint felett minden esetben vámcédulát, származási bizonyla­tot kérünk; ennek hiányában nem foglalkozhatunk senkivel. — Egyéb értékesebb holmi kap- ható-e önöknél? — Hogyne, a legkülönfélébb. A keleti szőnyegek már nem men­nek újdonságszámba. A vállalat saját valutakeretéből szerzi be, tehát eredeti, megbízható dara­bok; 6 és 37 ezer forint között mo- ’ zog az áruk. Női bundából szinte kizárólag használtakkal rendel­kezünk, nemrég „elment” egy fél nutria 15 ezerért, és több per­zsaláb 14—17 ezerért. Eddig ösz- szesen két színes tévével volt dolgunk, sajnos befürödtünk ve­lük, úgyhogy a használtakat 12— 13 ezer forintért is már csak gyá­ri garanciával vesszük át. Motor- kerékpárral áprilistól októberig foglalkozunk, az automata mosó­gépek iránt viszont nincs érdek­lődés. Egy érdekesség: nemrég itt cserélt gazdát egy 115 darabos herendi étkészlet; háború előtti készítmény volt, pár darab hi­ányzott belőle, mégis megért a vevőnek 27 ezret. — És a bútorok? — Havonta ötvenen—hatvanan ajánlanak fel, kb. egymillió fo­rint összértékben és ezek 80 szá­zalékát meg is lehetne vásárolni. Csakhát hová tegyük, mert itt már régóta nem férünk ... Nagy segítség lesz — és fellen­dülhet Kecskeméten a használt- bútor-kereskedelem —, ha már­cius végére elkészül a Báthori ut­ca 1. szám alatt a bútorraktárunk és -eladóhelyünk. Ezt az üzletet felújítják, átalakítják — néhány hétre be is zárunk — megnövek­szik a konfekció és cipőrészleg, valamint a műszaki osztály, amely így is a havi másfél—kétmilliós összforgalom 40 százalékát bonyo­lítja le. Ezen kívül nagyobb teret kapnak a bazár- és ajándékozási cikkek. — Sokan kifogásolják a nyitva- tartást... — Igen, tudjuk. Az, hogy dél­előtt fél 9-től 13 óráig, délután pedig 2-től 5-ig — tehát egy mű­szakban — várjuk a vásárlókat, a munkaerőhiány következménye. Jelenleg 17 fős a kollektíva: hár­man a felvevőben, három—négyen állandóan táppénzen, gyesen van­nak, marad minden osztályra egy-egy dolgozó — egyelőre nem lehet másképp megoldani... K. F. Szovjet lapok, magyar nyelven A magyar nyelven megjelenő szovjet lapok közül több is tiszteleg az S2KP február 23-án kezdődő XXVI. kongresz­szusa előtt. OŰtOA összevont 3. és 4. száma a szo­kásos 32 oldal helyett 64 oldalon jelent meg, s ez nagyobb terje­delmű, átfogóbb természetű be­számolók, riportok és sok illuszt­ráció közlését tette lehetővé. A szovjet népgazdaság fejlődését számszerűen tükröző elemzéseken <ívül az életszínvonal-politikáról is az ötéves tervekről is illusztrált :ikkeket közöl a lap. Andrej Gromikónak a leszere- ésről szóló cikke sorra veszi azo- at a lépéseket, amelyeket a zovjetunió a világpolitika szín­ién tett az egész emberiség, a éke megvédése érdekében. ­Portrésorozat mutatja be a szo- aliSta munka élenjáróit. 'Megis- erkedünk egy párttitkárasszony- al, aki egész életével példázza Szovjetunióban megvalósult fej­lést, a nők egyenrangú helyfog­ását a társadalom különböző szíjain. Ismeretséget kötünk a ilógussal és a fizikussal — ők mai élet hősei; egyikük a tá- i és ismeretlen tájak, másikuk anyagi világ titkaiba hatol be. veterán á történelmi tapaszta- ikról, az űrhajós a jövőről be- . Megszólal a réndőrfelügyelő és elmondja megfigyeléseit az boldogabb nemzedékről a ta- nő. atalokhoz és fiatalokról szól a riport, amélyik elkalauzol űrhajós-utánpótlás legifjabb zedékének foglalkozásaira. A aszkorú gyerekek nagy lelke­ssel tanulmányozzák mind­ami segítheti őket a kozmosz ínak megismerésében. Solohov és Dmitrij Sosztakovics\ — írásait közli. A lap ismerteti az SZKP Köz­ponti Bizottságának A Szovjet-l unió gazdasági és tárasadalmi fejlesztésnek fő irányai az 1981— 1985-ös évekre és az 1990-ig tér- \ jedő időszakra című dokumentu-| mát is. Út a XXI. századba címmel Szergej Bogatko riportja a Baj- kádi—Amur vasútvonal építését] mutatja be. Dagesztán hegyi falvaiban az emberek más-más nyelven be­szélnek. Ennek történelmi ma­gyarázatáról, az itt lakó emberek szokásairól számol be a Harmine\ nyelv és ezer hegy országa című riport. Földgolyónkat minden ötödik percben földrengés rázza meg. A Földrengések előhírnökei című cikkben a természeti jelenség elő­rejelzésének lehetőségeit mutatja be a lap. A jótékony garatmandula cím­mel arról tudósít a folyóirat egyik írása, hogy idáig hibásan értékel­ték a garatmandula szerepét az emberi szervezetben. A kisebb- nagyobb mandulagyulladások nem­hogy károsak, hanem kimondot­tan hasznosak — állítja a cikk szerzője. A Könyvespolc című rovatban egy ifjúsági fantasztikus elbeszé­lést ' közöl a lap Nyisd ki a sze­med, pici! címmel. A scifi szer­zője Vlagyimir Ribin. SZOVJET IRODALOM Ivan Melezs: Decemberi hóför­geteg című regénye a huszas évek végéről és a harmincas évek elejéről szól, amikor megtörtént a mezőgazdaság kollektivizálása. Ezekben az években még a dol­gozó parasztság egy része is két­ségek közt vergődött, ingadozott, félt az újtól, az ismeretlentől, a helyi tisztviselők pedig gyakorta megsértették az önkéntesség le­nini elvét. A falusi tulajdonviszo­nyok átalakításának ez a bonyo­lult, drámai korszaka élethűen elevenedik meg Ivan Melezs re­gényében. Közli a lap Vlagyimir Maja­kovszkij híres Lenin-poémájának Veress Miklós költő 'által készí­tett új fordítását is. Az 1924-ben keletkezett nagyszabású költe­mény, mely most a Vlagyimir Iljics (Poéma Leninről) címet kap­ta, megrázó elevenséggel adja vissza a Lenin halálát követő órák,'napok történetét, érzékeltet­ve azt a veszteséget, amit a fi- atail szovjet államnak ez a gyász­eseményt jelentett. A regény és a poéma mellett riportsorozat is olvasható a lap­ban. Az írások egy-egy emberfe­letti vállalkozás, egy nagy eszmé­re föltett élet, egy siker vagy egy emberi megpróbáltatás történeté­vel elevenítik fel a szovjet múlt és jelen hétköznapjait. Repülős, sark­utazó, juhász, botanikus, író vagy zeneszerző — mindegyikük toorsa érdekes, hozzánk közeli világba, a miénkkel hasonló problémák közé visz Mi a .sport helye és szerepe a szovjet emberek életében, milyen feltételek között fejlődik és a ter­vek szerint mit várhat a jövőtől? Egyebek közt ezekre a kérdések­re adnak választ a Szovjet Sport- bizottság kiváló szakemberei a Mindig előre című, fényképekkel illusztrált beszámolóban. A sportélet jelentős eseménye zajlott Londonban. Itt tartották meg az Európai Nemzeti Olimpi­ai Bizottságok Szövetségének, az ENOC-nak XI. közgyűlését, ame­lyen a kontinens 32 országának képviselői vettek részt. A lap tu­dósítója Hol az igazság? címmel beszámolót készített a közgyűlés munkájáról. Lefelé a lejtőn — a győzelem felé! című képes riportban az al­pesi 'sízők kiemelkedő egyénisé­geit; az osztrák Toni Sailert, a francia Jean-Claude Killyt, a svéd Ingemar Stenmarkot, az osztrák Annamarie Moser-Pröllt, a lichtensteini Hanny Wenzelt és a szovjet Vlagyimir Makejevet mutatja be a lap munkatársa. Vlagyimir Makejev volt az első a szovjet sportolók közül, aki oetört a világ élvonalába. iri száma Vallomások a párt- mmel jeles szovjet szemé- ?k — többek között Mihail Kezek a magasban Nincs ebben semmi különös. Szavazunk. Szavazunk a társas­házban a közös költség emelésé­re, vagy csökkentésére (ha van ilyen?) megválasztjuk a vetélke­dő legszimpatikusabb résztve­vőjét, voksolunk a válogatott fo­cimeccs legjobb játékosára (ha van ilyen?). Érvényesítjük a de­mokratizmus adta jogainkat a prémiumkeret felosztásakor, a kollektív szerződés módosítása idején, a társadalmi szervezetek tisztségviselőinek választásakor, és kii tudná felsorolni, hogy még mikor. Szavazunk tehát játékból, és szavazunk teljes felelősségtudat­tal. De itt álljunk meg egy kicsit! Mert éppen az a baj, hogy néha (?!) nem merjük Vállalni a fele­lősséget. Nemhogy az egyéni dön­tés, még a kollektív véleményal­kotás ódiumát sem. KISZ-kongresszusra készülnek a fiatalok, most van az ideje a beszámolásnak, az új vezetősé­gek megválasztásának, s az egyé­ni feladatvállalások értékelésé­nek. Az első kettővel nincs is probléma — általában kell dön­teni. Az éves munkáról szóló, konkrétumokon alapuló jelen­tést elfogadja a tagság. A veze­tőséget is megválasztja a követ­kező időszakra. De az utolsó feladatnál, amikor az egyént értékelik, s az alapszer­vezet megítélésétől függ, hogy az illető KISZ-tag marad-e, ma­radhat-e a jövőben is — itt néha fura dolgokat lehet tapasztalni. Mintha megbotlana a demokra­tizmus, elfelejtenénk a differen­ciálás naponta hangoztatott, jo­gos igényét. Ilyenkor úgy tűnik, egy a fontos (legalábbis néhány helyen): én megszavazok minden­kit, akkor biztos engem is meg­szavaznak. S emelkednek magas­ba a kezek — egyetértünk, tag­sági viszonyát meghosszabbítjuk. Egy nagyvállalatnál zajló KISZ- taggyűlésen az egyhangú igenlés­folyamatot megszakítja két vá­ratlan, de tiszta és világos eset. Legalábbis a javaslattevők, s a kívülállók — így az újságíró — számára is az. A két fiatal nem teljesítette vállalását, többször hiányzott a taggyűlésekről, nem vett részt a csoportmegbeszéléseken sem, ahol végül úgy határoztak: a közösség javasolja a két illető tagsági vi­szonyának megszüntetését. Ezt azonban az alapszervezetnek kell eldönteni. A titkár a taggyű­lésen felolvassa a javaslatot és vár. Hozzászólást, kiegészítést, hátha akad valami mentő körül­mény, ami elkerülte a figyelmü­ket. Mindenki hallgat. A két érde­kelt sem szól semmit, nem is szól­hat, hisz mindkettő hiányzik. • /; • ; . * / ­Őket látszólag nem nagyon izgat­ja a dolog. Ekkor a KISZ-titkár kérdez. Te mit tudsz róla — néz az utolsó sorban ülő lányra, akinek a köz­vetlen munkatársáról van szó. Semmit. Legalábbis ezt lehet gondolni abból, hogy a válasz ké­sik, majd végleg elmarad. A to­vábbi próbálkozások is ered­ménytelenek. Kérdés, észrevétel nincs, az ügy tehát valóban egyszerű, egyér­telmű. A javaslat kizárás, követ­kezhet a nyílt szavazás. A döntés megszületik: a tag­ságnak több mint fele jelentkezik, a kérdésre: Ki ért egyet? És ek­kor jön a meglepetés. Tartózko­dás? — hangzik, s kilenc kar len­dül a magasba.'A jelenlevők egy- harmadáé. A tartózkodóknak nincs is vé­leményük? Vagy van, éppen el­lenkező, csak nem merik vállal­ni? Egyik változat rosszabb, mint a másik. Ki érti ezt? ... Talán ők maguk sem .. . Hisz tudják kik­ről van szó, ismerik őket, együtt dolgoznak vele. Esetleg épp ez le­het az ok? Csupa kérdőjel egy KISZ-tag- gyűlés végén. Az eset általánosítható? Ügy érezzük igen. A tanulság is .. . Váczi Tamás A jó közérzet apró dolgokon múlik. Nyárlőrinc hétköznapjairól bér szélgetünk Abrahámné Tanács Klárával, a helyi tanács vb-titká- rával, aki eközben a tanácstagi beszámolók tapasztalatait említi. Előbb azt, hogy népesek, és ak­tívak voltak ezek a találkozók. Akik megjelentek, igencsak hal­latták véleményüket, javaslatukat. Érezni lehetett, hogy a választók csakugyan azok mellé álltak, aki­ket tisztéinek, s az is igazolódik, hogy mennyire helyes a fiatalítás. A huszonhét tagú testületben tíz az új, kilenc pedig a harminc éven aluli tanácstag. Aztán a beszámolók hangula­tára, az ott elhangzottakra tere­lődik a szó. A vb-titkár a hely­beliek segíteni akarását, vállal­kozó kedvét említi jó'.esőn. Nem egy beszámolón indítványozták ugyanis: biztosítsa a tanács az anyagot, ők. hozzáadják a két­kezi munkát; megépítik a járdát, ha kell, elkészítik az út tükrét, kiássák, rendben tartják az árkot. Több mint húsz közérdekű javas­lat hangzott el. — Amit külön is örvendetesnek tartok, az az úgynevezett apró dolgokkal való törődés, a tanács­tagok igényessége, figyelmessége. Nem hagyják ugyanis szó nélkül, ha azt tapasztalják például, hogy tíz perccel korábban bezárt a gáz­cseretelep, vagy ha a bolti eladón netán piszkos a köpeny; ha lát­ják, hogy kint rohangálnak a kutyák. Épp így jönnek és jel­zik, hogy beszakadt az aknatető — mint legutóbb a Petőfi utca sarkán —, így nyomban intéz­kedni lehet, mielőtt bajt okoz­hatna — sorolja Abrahámné Ta­nács Klára, majd hozzáteszi: — Az emberek tudják, hogy a tanács kevés péze nagy dolgokra nem telik. A jó közérzet azonban többnyire nem is a pénzen, s a nagy dolgokon múlik. Ezért tartom örvendetes­nek a tanácstagoknak az úgyne­vezett kis ügyek iránti érzékeny­ségét. — S vajon milyen fejlesztési célokat tűzött maga elé a község? — A vasútállomást, pontosab­ban a normális, utasvécével is ellátott megállót kialakítani, ez a soron következő célunk. Nem is tudom, hogy hány év óta témája ez a falugyűlésnek. Tavaly azon­ban eldőlt, ez év augusztusáig re­mélhetőleg megépül. A kivitele­zést a városföldi Dózsa Tsz építő­brigádja végzi. A kis állomás fel­újításának, korszerűsítésének költ­sége önmagában több, mint 590 ezer forint. Egyébként tartalmas, aktív falugyűlés volt a legutóbbi. A népfontbizottsági tagok a tanács­tagokkal karöltve szervezték. A felszólalók közül többen a közvi­lágítás javítását szorgalmazták; a falu öreg részén kellene sűríteni a lámpahelyeket, mert csak az utcasarkokon pislognak a hagyo­mányos villanykörték. Jogos az igény, csakhogy a vezeték is kor­szerűsítésre szorul, utána követ­kezhetnek a higanygőzös lámpák. Sok esélyünk nincs ugyan. de mindenképpen tárgyalunk a DÉMÁSZ-szal. A falugyűlésen elhangzottakról szólva partnerem ezután az állat­tartással kapcsolatos észrevétele­ket említi: — Községünkben, mondhatni, hagyományosan jó a sertéshizlaló kedv. Ezzel összefüggésben kérte a lakosságot, legyünk lépéseket, hogy lehessen koncentrátumot kapni a faluban, amit ők saját takarmánnyal keverve etetnek. Néhány szervezési finomítást is szorgalmaztak. A tanács a leadás­hoz kialakíttatta a mázsálót. ezt tovább betonoztatjuk, bekeríttét- jük. A tsz új takarmányboltot nyitott. Várhatóan a tavasz fo­lyamán az igények szerint meg­oldódik a koncentrátumelllátás is. Megbízottja útján a gabonafor­galmi vállalat már keresi a meg­oldást. Az új utcák közműves vízellá­tására vonatkozott a falugyűlésen elhangzott indítványok további csoportja. Megannyi jogos igény. Kielégítésére azonban csak apró- donként nyílik lehetőség. A terv­időszak végéig azonban szeret­nénk megoldani. P. I. A lejtős udvarban A kapu nincs bezárva’ A ki­lincs könnyedén enged. A kis, téglázott udvarban senki. — Jó napot kívánok! — kiáltom, hátha meghallja va­laki. így szokta a szódás is, amikor erre jár. A házban végigkopogtatok egypár ajtón. Mind zárva. Egy azonban, az udvar legmélyén, nyomra vezet. Kinyitom. Be-, jobban mondva lelépek, mint­hogy az udvar lejtése bent, a küszöb alatt halad tovább. A zörejre egy másik, belső ajtó­nál kinéz, akit keresek. Tériké néni, a 65 éves nyug­díjas özvegy, hirtelenjében azt se tudja, előre, vagy hátra lépjen-e. — Mi az? A kapu nem volt bezárva? Belesápad az idejtségbe, hogy akkor most ide bárki be­jöhetett volna... Megnyugtatom. Tőiéin nem kell tartania. — Reggel, amikor elmentek, nem zárták be. De az is lehet, hogy én hagytam nyitva a kaput, amikor reggel a tejjel és a zsemlével hazajöttem a boltból — tűnődik az előzmé­nyen Tériké néni. — Kik mentek el, Teri néni? — Jaj! Hát nem tudja? Van­nak nekem eltartóim is. Akik itt laknak a fele házban, ahol most zárva van minden. Fiata­lok. Szorgalmas, tehetős embe­rek. Az év elején már új bú­tort is vettek. Szépen halad­nak. De dolgoznak is eleget. Túlóráznak, amikor úgy hoz­za a sor. A férfi az üzemben, ahol dolgozik, igen befolyásos ember. A minőséget ellenőrzi. Az asszonyka és ő egy munka­helyen dolgoznak. — A gyerekek? — Két szép, aranyos gyer­mekük van. Egy fiú és egy lány. A fiú már iskolás. — Mondja, Tériké néni, jól megvannak maguk? — Hát... éjszaka legalább nem vagyok egyedül. Meg az­tán adnak enni. Kétnaponként főz az asszonyka, hogy „Amit nfa nem tetszik megenni, tes­sék holnap megmelegíteni!” Nem vagyok annyira elesve, hogy ne tudnám én is meg­melegíteni. És kár lenne ki­önteni azt a sok, zsíros pör­költet, ami a részem. — Csak a pörkölt járja? — Az. Az asszonykáék is azt szeretik. Ez náluk, amint mondják, könnyen és gyorsan elkészíthető. Kiadós. Tériké néni a mostani eltar­tóit egy éve úgy „örökölte”. Az előző eltartója egy nőtlen sza­kács volt, aki már a szakmá­jánál fogva is jó adottságok­kal bírt. A főztjét Tériké néni nagyon szerette. Máig is em­legeti, hogy „olyan remek éte­leket” mint az ő idejében, sem azelőtt, sem azután nem ettem. Megcsinálta azt, hogy amikor éjjel 2-kor hazajött, egy egész tortát tett az éjjeliszekrényem­re. Szép napok voltak, de már elmúltak. A szakácsom elköl­tözött. Budapestre ment dol­gozni, s újabb eltartónak az egyik férfi testvérét ajánlotta, aki már családos. Elfogadtam”. Csökkenne, netán zuhanna napjainkban az eltartás szín­vonala? Vagy ez is csak egy­fajta szolgáltatássá degradáló­dik jó néhány esetben az el­tartó és az eltartott között? Keresem a választ. Nyugta­lanít mindenesetre, hogy Téri­ké néni jóléte, amit házáért cserébe kap, csak viszonylagos. Azt is mondhatnám, hogy az ő — és a hasonlók — eseté­ben lyuk van az eltartási szer­ződésen. Mert míg a körzeti orvosa egyfelől, a leghatáso­sabb gyógyszert írja fel a szá­mára érelmeszesedési panaszai ellen („Ebből csak néha szok­tam egy szemet bevenni” — mondta az idős nő), a pörköl- tes hetek, a kapu zárva, vagy nem zárva, és a szobájában a hosszan vezetett, horpadt kály­hacső, amelyet már csak pár szál drót és az imádság tart össze — az eltartás társadal­milag megkívánt értéke iránt kétséget (kétségeket) támaszt. A füstös, régi tapétát, rajta a sárgás vizfoltokkal, lehetet­len nem észrevenni a torta és a pörkölt után Tériké néni lejtős, udvari házában, amely­nek címe — ő kérte így — maradjon meg kettőnk titká­nak. Kohl Antal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents