Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-15 / 12. szám

IMI. január 15. • PETŐFI NÉPE • KULTURÁLIS TERVEK 1981-RE JJ “_fj| Színvonalasabb munkára készül a Megyei Művelődési Központ Több mint egy esztendeje működik a Bácá-Kiskun megyei Művelődési Központ társadalmi vezetősége. A véleményező, javaslattevő és ellenőrző testület második alkalommal vitatta meg az intézmény éves munkatervét. Már nem éppen új az épület: a helybeliek megszokhatták. Jó értelemben is. Hazánkban és a többi szocialista országban az a közösségi művelődés^sem ismeretlen, amit szolgálni hi­vatott. Vannak hasonló létesítmények az országban. Szolno­kon, Szentendrén és másutt. Mégis, újra'és újra rácsodálko­zik az ember a kultúrának erre a palotájára: micsoda lehe­tőségek! Honnan jön a közönség? Csak sajnálni tudom, a társa­dalmi vezetőség tagjaként is, azo­kat. 'akik — arra hivatkozva, hogy belülről élik át a közműve­lődés szervezését — különböző mentségeket és fölmentést keres­ve, szinte eleve leszűkítik a lehe­tőségeket. Pedig a Megyei Mű­velődési Központtól várható cso­dákat akadályozzák a legkevésbé ■létszám-, pénzügyi és egyéb ellá­tási gondok. Kis . csoportokra és .színházlátogató közönségre sza­bott termek, kiállítási helyiségek ■várják a rendezvényeket. És min­den eszköz megvan arra is, hogy akár a legjobbakhoz tartózó, gár­da'dolgozzon itt. M A munka terv mindenesetre ■jobb, mint a tavalyi. Nem egysé­gesen jó, erősen hullámzik a kü­lönböző résztél ületerekre vonat­kozó elképzelések kidolgozottsági színvonála, de többet ígér, mint ámi 1980-ban volt. Milyen remé­nyeit érezheti tehát viszonylag megalapozottnak az, aki kívülről nézi Bács-Kiskun közművelődé­sének központi házát? S az ag­godalmaskodó szakemberek meg­nyugtatásaként: a nagyközönség bizony kívülről közelíti meg az intézményt és a programkínálatát nem kevésbé. ■ Egy-egy év több napjában le­het érezni, mint amikor nem,, hogy valami nincs rendjén a mű­velődési központ és a centrumá­ban neki helyet adó Kecskemét kapcsolatában. Lehet, hogy van­nak tisztázatlan dolgok. A for­mális logika szerint talán, jogos , a, kérdés; , egy ..megyei intézmény, miért vallaljoh magára városi fel­adatokat? De: Kecskemétnek nincs hasonló közművelődési léte­sítménye, s ugyanabból kettő fö­lösleges is lenne. Ezért rendezni illene a viszonyt oly módon, hogy a „hírős város” közönsége ne es­sen el izgalmas színházi előadá­soktól, kitapintható rendezői elv szerint egymásra következő kiál­lításoktól, műsoros estektől. Csu­pán azért, -mert kevesebb van be­lőlük, mint amennyi lehetne. Illetve, 1981-re már bizonyos módosulás olvasható ki a mun­katervből. Az előadásokra utazó színházbarátkor fenntartása mel­lett bővül például a helyi ven­dégszereplésre érkező társulatok köre a Népszínházzal, Madách Színházzal és az Állami Operaház bélieteken kívüli játékaival is. "Remélhetőleg ismét jelentkezik a jó emlékezetű iskolaszínház. A TIT megyei szervezetével együtt­működve újabb — történelmi, művészeti és pszichológiai témá­jú — szabadegyetemeket készíte­ne); elő. A középiskolás korosz­tálynak havonta egy-két alkalom­mal úgynevezett diákvasárnapo­kat szerveznek, az általános és szakmai ismereteket bővítő ifjú­sági klubok kelnek életre. A ki­állítási programhoz művész—kö­zönség találkozók csatlakoznak, az eddiginél nagyobb rendszeres­séggel. Itt lesz az országos ama­tőr képzőművészeti, illetve nép- művészeti seregszemle megyei be­mutatója, a békéscsabai nemzet­közi bábfesztivál előzsürizése. Az intézmény emellett részt vesz a centenáriumi Bartók-megemléke- zések, a Kodály-szeminárium, a VII. Duna menti folklórfesztivál, a kecskeméti népzenei találkozó és a hírős napok rendezésében. Kecskeméten és túl Mindez csupán egy-egy felvil­lanása annak a munkának, amely az épület falai közt folyik. Az alappillérek Ikevésbé látszanak, de nem kevésbé fontosak. Közü­lük is első helyre kívánkozik a közoktatás és közművelődés, a . művelődési otthonok és iskolák kapcsolatának sokoldalú fejlesz­tése. Emellett az amatőrmozgal­mak erősítése, a kis települések kulturális ellátásának javítása, a műszaki-természettudományos stúdió szerepkörének bővülése, valamint nagy nemzetközi és or­szágos események sikeres megva­lósítása tartozik a főbb célkitű­zések, sorába. A területi, munka már az el­múlt évben magasabb színvonalat éri el. Az idén sem marad el a folytatás, ami közvetlen és mód­szertani támogatásban jelentke­zik. Az iskolarendszerű középfo­kú felnőttoktatás például Kecske­méten túl, Kiskunfélegyházán is érezteti hatását: rendhagyó órá­kat, konzultációkat, előadóesteket és filmvetítéseket szerveznek a hallgatóknak. Rendszeres a kap­csolat az üzemi közművelődési bi­zottságok tagjaival, filmeket, hangszalagokat kölcsönöznek a művelődési házaknak, tanyaklu- ooknak, iskoláknak. Külön program foglalkozik a munkásművelődéssel. 'Lehetősé­get adnak a vállalati bemutatko­zásokra előmozdítják a szocialista brigádok kulturálódását, támogat­ják a munkahelyek amatőr mű­vészeti csoportjait. A kis települések és a tanyai művelődés feltételeinek javítását két évre szólóan- csaknem egy­millió forintos összeggel ösztönzi az Országos Közművelődési Ta­nács. A végleges formát öltő fel­használási terv megvalósításá­ban nagy szerep vár a lajosmizsei tanyaklubra és a jánoshalmi mű­velődési központra. Ki kezdeményezzen ? Lényeges feladat az ifjúság — elsősorban a szakmunkástanulók és középiskolás diákok — továb­bi megnyerése is. Ebben az okta-' tási intézményekkel való, foko­zottabb együttműködés jelent tar­talékokat. A társadalmi vezetőség ülésén jogos igényként hangzott el ezzel kapcsolatban, hogy az eddigi jó tapasztalatok alapján az iskolák is lépjenek fel kezdemé- nyezően. Ugyanez vonatkozik a gazdagnak ígérkező gyenmekfog- lalkozásokra. Az 1981-es esztendő sok lehetőséget tartogat — köz­tük a játszóházkísérletek tapasz­talatainak szélesebb körű kama­toztatását. Folytatódik a napközis tanárok, óvónők és a népművelők továbbképzése, a kecskeméti, ka­locsai és kiskőrösi járásban min­tabemutatókat is tartanak. A munkaterv felismert szükség- szerűségként tartalmazza: a kü­lönböző művelődési alkalmakon kapjanak nagyobb teret az idősze­rű politikai, ideológiai kérdések Újságírók, politikusok adnak tá­jékoztatást az érdeklődőknek, folytatódik a társadalmi élet kü­lönböző területeivel foglalkozó szabadegyetemek sora, s az intéz­mény a maga eszközeivel bekap­csolódik a KISZ soron következő kongresszusának előkészületei­be is. Ami az esztétikai nevelést ille­ti, ez elválaszthatatlan az ízlés­formálástól. az amatőr művészeti együttesek felkarolásától és az is­meretterjesztéstől. A Kecskeméti Szimfonikus Zenekar — akárcsak a Pedagógus Énekkar — változat­lanul fellép az Országos Filhar­mónia megyei hangversenyein, tavasszal, öt-hat kisebb települé-. sen is vendégszerepei. A felnőtt*-., és gvermekképzőiművészeti cso­portok hetvenes taglétszámmal működnek, a Kecskemét Néptánc- eevüttes vendégkoreográfusok irányításával úi számokat tanul meg. a Ciróka friss műsorral ké­szül a nemzetközi bábfesztivál­ra .... Sokáig lehetne még folytatni a Déldákat. egyebek között a három megvét átfogó műszaki és termé­szettudományi stúdió programjá­nak részletezésével. De talán eny- nvi is elég annak érzékeltetésére, hogv a Meevei Művelődési Köz- nont magasahb színvonalon igyek­szik megfelelni sok irányú fel­adatainak az. idén. Ftíhez is hoz­zájárulnak a társadalmi vezető­ség megvalósításra váró iavasla- tai. Halász Ferenc Stúdió a sportcsarnokban • AU István rögzít és vezetö_ „a kocsiban”. (Straszer András felvételei) 0 Bíró Éva az újvidéki tévének szánt riporton dol­gozik a vágóasztalnál. Sokféle té­véstúdió mű­ködik a vilá­gon, de áport- csarnokkal közösködőt aligha talál­nánk a szege­din kívül. Ok is csak átme­netileg, egy­két évre kér­tek és kaptak helyet a te­remsportok számára ké­szített épület­ben, amíg el­készül az ide­iglenes stúdió. Ott is csak az új, a végleges székház fel­avatásáig ma­radnak ... A tervezés volt túl me­rész, vagy kö­rülményeink romlottak? Az biztos csu­pán, hogy a VI. ötéves terv • Olajos Csongor szerkesztő-riporter. György régészek felvétel közben. Trogmayer Ottó. Kőhegyi Mihály. Goldmann közepéig, máso­dik feléig mindenképpen az Odessza körúton kialakított al­kotóműhelyben dolgoznak. Hogyan? Erre kaptunk választ egy csen­des téli napon. A kényszerítő kö­rülmények leleményességre szo­rították a műszakiakat, akik bra­vúros munkával egészen jó felté­teleket teremtettek. Arról termé­szetesen nem tehetnek, hogy a tornaterem alatt elhelyezett stú­dióban csak ritkán gyulladhatnak ki a felvételt jelző lámpák. A legjobbnak látszó szigetelés sem tudja ugyanis elfojtani a rohanó, ugró, puffanó sportolók dobbaná­sait. tgy csak akkor számíthatnak műtermükre, ha nincs edzés, ver­seny. Kölcsönös jóakarattal igye­keznek időben egyeztetni, össze­hangolni az eltérő érdekeket, de semmiképpen sem minősíthető ideálisnak ez az állapot. Látogatásunkkor éppen új mű­sor formálódott. Amíg nem szusz- szanmak egyet a kutatásokról be­számoló dél-alföldi régészek, amíg a rendező nem javasolt rö­vid pihenőt. Regös Sándor stú­dióvezető irodájában néztük, hall­gattuk az érdekes összefoglalást, majd benéztünk néhány munka­szobába. Találkoztunk Király Zoltán szerkesztőveL aki éppen egy kecskeméti drogistát bemu­tató műsort 'készített elő. Meghívtak bennünket a műso­rokat rögzítő gépkocsikba, meg­tudtuk. hogy mintegy hetvenen dolgoznak a dél-alföldi kulturá­lis intézményben. Túl vannak a kezdeti gondo­kon, igazi stúdiót láttunk a sport­csarnokban. H. N. Teljes üzemben a rögzitöberendezes. Burány Nándor HADJÁRAT (36J — Ne félj semmit, csak gyéije — biztatja Rác. Egy kecske jön ki az egyik vis­kóból, lábait csámpásan össze- femve biceg feléjük. Utána egy malac kerül elő. Balogh is lelép a lováról. — Csak ketten vagyunk — is­métli. Megtapogatja a szablyát, eszébe jut, hogy járt a minap ott a monostornál. — Mondom,' hogy ne félj'sem­mit. Balogh húzódozik, Rác meg an­nál inkább menne be a faluba. — Indúlnunk kellene vissza. Felnéz az égre, hogy eligazod­jon a nap állásából. Rác Györgynek mintha fogytán volna a türelme. — Nézd — mondja keményeb­ben —, ha te akarsz valamit, ak­kor ... Közös megbeszélésükre gondol, arra a haditervre, amit azon az éjszakán dolgoztak ki, mikor együtt őrködtek. — Akarom én,’hogyne, de ha belépünk, s ezek itt lepuffanta- nak bennünket? Szórakozottan tapogatja egy ki­csi gyümölcsfa kettétört, vékony törzsét. Valahol, nagyon távol eldördül egy puska. — Lőnek a fenét! Nem látod, • hogy üres a falu! " Dühös, kezével Indulatosan hajt el arca elől egy raj szúnyogot. Az öreg Baloghot megint mély­ről jövő köhögés kínozza. — Ide figyelj! — hajol köze­lebb hozzá Rác György —, most bemegyünk, s ha találunk valami­lyen gyámoltalan öreget vagy gyerekes asszonyt, az elvezet bennünket a nádasba, ahova a többiek rejtőzködtek. Ott meg­várjuk, amíg a kurucok elvonul­nak. ‘ Visszafojtva beszél, nézi Balogh sápadt arcát. Mindketten összerezzennek. A hátuk mögött megcsörren a ná­das. Odafordulnak: egy madár re­pült föl. Bármelyik pillanatban lelőhet­nek itt bennünket — gondolja 'Balogh, de nem mondja ki. Tár­sa már anélkül is gyávának fog­ja nézni. — Majd. Most menjünk vissza még — szól kínos érzéssel, és megfordítja a lovát. — Nincs mitől félned — mond­ja Rác visszafelé menet —, veled maradok, semmi bajod sem tör­ténik. Elférünk majd egymás mellett. Ha a hadak elvonul­nak ... Balogh Jánosnak csak most ütött szöget a fejébe, hogy mi lesz azután, ha Rákóczi kurucai odébbállnak, s visszajönnek fel­perzselt hajlékaikba a menekül­tek. — Tudod te, mi lesz itt, ha ezek ide visszajönnek, s megta­lálják elpusztított otthonaikat? Egyenesen Rác mellének szege­zi a kérdést. Hallgatás. Csak a lovak prüsz- kölése, a patáik tompa puffanása a homokban. — Tudod te azt? — ismétli meg az öreg a kérdést. — Miért kérded, te magad is tudhatod — válaszol Rác, s gon­dolatai valahol a távolban réve­deznek, - azoknál a 'testvéreinél, akik a nádasok mélyén retteg­nek, nehogy rájuk találjon a ku­ruc. Mögöttük megint megrezzent a bozót. Némán ügetnek egy ideig. A fájdalom fagyasztotta beléjük a szót. Kis szünet után megint Rác György szólalt meg: . — Beszéltél már erről valaki­vel? Emez tagadólag rázza a fejét. Megint hallgatnak. — Gondolod, jó lenne az, ki­menni a nádasba hozzájuk? — tér vissza az előbbi kérdésre az öreg. Az ittmaradás gondolata nem hagyja nyugton. . — Másképp nem maradhatunk itt. — De mi lesz, ha a mieink el­mennek? Közelednek a tábor felé. Már hallják a lármáját. Halkabbra fogják a szót. — Nézd, itt csak úgy marad­hatsz, ha kimész hozzájuk a ná­dasba. Akkor a kurucok nem ta­lálnak meg, s aztán, ha elmennek, mert előbb-utóbb úgyis el kell menniük, Rákóczinak másfelé is hadakoznia kell, ha elmennek, akkor a menekültek .'.. — Borzasztó, hogy itt mi lesz akkor. — De ha te együtt jössz elő ve­lük a rejtekhelyről... — S még hozzam ide a gyer­mekeimet is! Rác György nem tudja, miért, de érzi, hogy mindenképpen meg kell tennie azt. amit kitervezett. — Nézd — mondja —, nehogy azt hidd, hogy te leszel itt, köz­tük az első magyar. Számtalan magyar együtt harcol a szerbek­kel a kurucok garázdálkodása el­len. Tekelija tisztjei 'között ott van Rózsa Antal, Jenei Lackó meg Nagy Miska is. Én is isme­rem őket. Megint elhallgat. Csak most döbben rá, hogy maga sem tudja, miért marasztalja mindenáron ezt az öreg magyart. Menjen, ahon­nan jött — gondolja a kereskedő fölényességével, de aztán egy má­sik hang szólal meg benne, s így folytatja: — Én nem erőltetem, utóvégre te magad akartad, hogy találjunk ki valamit... — Elhallgat, észre­veszi. hogy újabb előőrsök indul­nak Bács irányába. A strázsamesternek leadják a je­lentést: a környéken nyoma sincs ellenségnek. — És Bács? — kérdezi a strá- zsamester. — Láttátok a tornya­it? Mennyire lehet még ide? i összenéznek.' — Talán félnapi járás — mondja Balogh János. Aztán a csapatukhoz mennek. Kedvetlenül bandukolnak, kan­társzáron vezetve lovaikat. — Tudod mit — szólal meg ló­gó orral Balogh —, majd Bácson. ott kimegyünk ... Aztán, ki tudja, hányadszor már, elmereng: milyen is lehet s megvan-e. megmaradhatott-e egyáltalán a híres vár. A kör­nyéken minden romokban he­ver. Reméli, szeretné hinni, hogy Bács azért, minden pusztítás el­lenére is, épségben van, s magas tornyai büszkén hirdetik a régi dicsőséget. Reménykedik, mint­ha csak ez, a régi dicsőség emlé­ke segíthetne rajta. IV. Háború, menetelés, pusztí­tás ... Múlnak a napok, a kecs­keméti határban is beérik a ga­bona. A szőke kalászokban meg­keményedik a szem. A gazda megáll a búzatábla szélén, lesza­kít egy-egy kalászt, tenyerében kidörzsöli, kifújja közüle a pely­vát miközben egyik tenyeréből a másikba öntögeti, s gyönyör­ködik a piros szemekben. > A Balogh családban sejtik már. hogy a gazda nem ér haza ara­tásra. Türelmetlenül várja haza a fe­lesége, a gyermekei is nagyon vágyakoznak utána, de amióta megjöttek az első hírek a bács­kai hadjáratról, azóta mintha a várakozás is könnyebben esne. Most már inkább remélhetik, hogy Balogh János katonáskodá­sa nem lesz hiábavaló. Ha meg­jön, akkor már értük fog jönni, hogy menjenek vissza arra a vi­dékre. ahol megszűnik a nélkü­lözés és szenvedés. Azon a hajnalon, amikor if­jabb Balogh János 15 elindult a táborba, nem sokat aludt az édesanyja. Alighogy a fiú elhagy­ta a házat, mintha csak ezt érez­te volna meg, fölijedt, fölült az ágyon, és Jancsit hívta. De an­nak üres volt a helye. Kint szed­te lábát a határ harmatos füvé­ben. Aztán eszébe jutott, amit a fiú még este mondott neki, hogy ko­rán reggel Béla bátyjához kell mennie, aki segíteni fog a tehén ügyében. Visszafeküdt hát, nem ébresz­tette fel a többi gyerekét, de nem tudott aludni. Dél felé már nyugtalankodott, estére még inkább. Küldte a gyerekeket a nagybátyjukhoz, de a fiúk húzódoztak, nem akartak menni. Mikor úgy látszott, hogy muszáj engedni az anyjuk pa­rancsának, akkor mondta el Pis­ta, az otthon maradott gyerekek legidősebbike. amit az indulás előtt Jancsi a lelkére kötött. Ettől aztán végképp megriadt Baloghné. Egyedül nekivágott a nagy útnak? Nem elég, hogy az ura odavan, most még a fiú is! .A legöregebbről is mióta nem hallanak semmit! Mindenfelé útonállók. szökevények. hara­miák ... Napról napra gyötröbb lett a bi zonv ta lanság. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents