Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-14 / 11. szám

IDŐJÁRÁS várható tdfijárá* ma Mtl(: tiiloyo- móan borult Idő. Sokfelé havasát, eleinte délen, délkeleten mii *aő. ónoa ma. Időnként érdi, ésxaknyufetire. északira torduló szél. emiatt hé* rilvás Valóazínű. A legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: általában—3, —• fok között, délkeleten a (ok karül. A legmagasabb nappali hőmér­séklet —1, plusz i fok között. (MTI) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISK UN MEC ívei bizottságának napilapja XXXVI. évf. 11. szám Ára: 1,40 Ft 1981. január 14. szerda SZORGOS GYŰJTŐK AZ ISKOLÁSOK Ipari nyersanyagot pótol a hulladék 9 A fel nem használt, szakadozott nyomdai papírtekercseket nyers­anyagként értékesítik. Előbb azonban a Kiskőrösi úti MÉH-telepen felvágják valamennyit, hogy a vagonokba minél töb.bet tudjanak rakni. Ezekben a napokban leltároz­nak a Dél-magyarországi MÉH Vállalat kecskeméti, Kiskőrösi úti telepén. Van miről számadást ké­szíteni, hiszen az elmúlt évet 85 millió 347 ezer forinttal zárták. Amint Braunitzer Ferenc, megyei telepi szervező megjegyezte: „El­láttuk a martinkemencéket ide­haza (Ozdra, Dunaújvárosba is szállítottunk), ezenkívül export­feladatainknak is igyekeztünk eleget tenni'. A múlt évi felvásárlással és ér­tékesítéssel — a már említett 85 millió 347 ezer forint összegben — sok száz vagon, öntvénnyel, kü­lönböző fémlemezzel, ónozott le­mezzel, színesfémmel, papírral, üvegtörmelékkel és használt ak­kumulátorólommal gyarapították a népgazdaságot a Kiskőrösi úti MÉH-telep felvásárlói. Exportra közel 1300 vagon vasfélét (lemezt és öntvényt), 1100 vagon papírt, valamint üvegcserepet és nyugat­német cégek megrendelésére ak- - kumulátorólmot, Szállítottak. A külföldi országok közül a legje­lentősebb partner Jugoszlávia, Olaszország, az NSZK és a Né­niéi Demokratikus Köztársaság. Évről évre több papírral van dolguk a MÉH felvásárlóinak, A legnagyobb mennyiség a kecske­méti Petőfi Nyomdából és annak lajcsmizsei telepéről származik. E két helyen évente 400 vagon a papírhulladék. Ennek és a nyomdai fehér kartonnak a fel­használója idehaza a Budafoki Papírgyár, amely a játékcsomago­láshoz szükséges legfinomabb kar­tondobozokat állítja elő. Örvendetes, hogy Kecskemét városa és járása iskoláinak, út­törőcsapatainak mind nagyobb a szerepe a hasznos hulladék fel­kutatásában és értékesítésében. Az úttörőcsapatok az 1980—1981-es tanév első felében 36 vagon va­sat, 18 vagon vegyes papírt, 2 va­gon újságot, egy vagon háztartási rongyot és 30 mázsa színesfémet gyűjtöttek, ami összességében húsz százalékkal — árát tekintve majdnem kétszázezer forinttal — haladta meg az előző, első isko­la: félév gyűjtési eredményét. Kit tűrtek az izsáki pajtások, öt va­gon vassal és két vagon papírral veitek részt az értékmentő akció­ban. Felesleges vasával a Sár­fehér Tsz is hozzájárult az Izsá­kiak eredményes gyűjtéséhez. A több papir értékesítését ta­valy elősegítette az is, hogy a ki­logrammonként egy forintért át­vett vegyes papíron, valamint az egységesen egy forint 20 filléres hullámpapíron, (kartonon) és szí­nes újságon kívül, a kötegelt fe­hér-fekete újságért novembertől decemberig 3 forintot fizetett a MÉH. A leltár befejeztével, január második felétől ismét vásárol a MÉH kecskeméti telepe. A helyi átvételen felül feladata, hogy Ti- szakécskétől Izsákig, az ide tarto­zó 22 közáég vas-, fém-, papír- és rongyhulladékát is begyűjtse. Eb­ben részben iparengedéllyel ren­delkező gyűjtő kiskereskedők vesznek részt, egyelőre azonban a szükségesnél kevesebb számban. Kerekegyházán, Izsákon, Orgcrvá- nyon például már megoldották, gyűjtő kereskedők által, a hely­beli felvásárlást; Jakabszállá- son, Lakiteleken, Nyárlőrincen. Tiszakécskén és másutt viszont még nem. — A MÉH járási hálózatának a fejlesztését — munkájának ha­tékonyabbá tételét — épp ezért nem lehet tovább halogatni — mutatott rá Braunitzer Ferenc, megyei' telepi szervező. — Az idén el akarjuk érni, hogy a hoz­zánk tartozó mind a 22 község­ben legyen egy felvásárló. Nagy mennyiségű hasznos, értékesíthető hulladékkal nem tudnak mit kez­deni számos községben (sok helyütt szemétdombbá válik az ezerféle ócskavas, kidobott papir, kályha- cső stb.). érdemes volna ennek a felhasználásában mindegyik köz­ségi tanácsnak közreműködni. Ha egy udvart, vagy egy helyiséget rendelkezésünkre bocsáitanának, az máris hasznos segítség lenne. Természetesen újabb gvűitökre is szükség van. hiszen például a la- josmizsei most ment nyugdíjba. Jobb a helyzet a nagyobb me­zőgazdasági üzemek haszonvasá­nak a felvásárlásával. Erről a MÉH és nyolc nagy járási terme­lőszövetkezet, állami gazdaság szerződésben állapodott meg. A javítóműhelyekben keletkezett vas- és öntvényhulladékot — má­zsánként 15 forint fuvardíjtérités ellenében — a mezőgazdasági üze­mek salát járműveikkel szállít­ják a MÉH kecskeméti telepére. K—I Megkezdte munkáját a KGST VB ülése MOSZKVA Moszkvában kedden megkezd­te munkáját a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsa végrehaj­tó bizottságának 98. ülése. A ma­gyar küldöttséget Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyet­tese vezeti. Az ülésen a többi között átte­kintik a tagállamok gazdasági és tudományos-műszaki együttmű­ködésének kérdéseit, a hosszú tá­vú együttműködési célprogra­mok megvalósításának eddigi eredményeit és soron következő feladatait. Ugyancsak a bizottság elé kerülnek azok a tervek, ame­lyek a tudományos és műszaki együttműködés korszerűsítését célozzák. A. Lukanov bolgár miniszter­elnök-helyettes, az ülés elnöke emlékeztetett arra, hogy a KGST tagjai pzámára különösen fontos az új esztendő: most kezdik meg az újaibb ötéves tervük megva­lósítását. Több baráti országban az elkövetkező hónapokban párt- kongresszus tárgyal ezekről a tervekről. Az együttműködés ki- szélesítése fontos feltétele a nagyszabású programok megvaló­sításának valamennyi KGST- tagállam számára — mondotta a többi között Bulgária állandó képviselője. A szovjet küldöttség vezetését a Szovjetunió új állandó képvi­selője. Nyiikolaj Talizin minisz­terelnök-helyettes vette át. (MTI) A falanszter réme ellen i. oldal Sajtóposta i. oldal Oktatás és közművelődés a kecskeméti járásban 5. oldal Sport 1. oldal Levél az ifjúsághoz A levelet nem egy ember irta, és nem is egy emberhez; tulajdonképpen nem is olyan nagyon felel meg a hagyomá­nyos levélnek: még megszólí­tása sincs, nem is kézzel ír­ták, nem is tették kíváncsian fölszakítható borítékba. Ettől függetlenül igen valószínű, hogy a KISZ Központi Bizott­ságának kongresszusi levelét hozzá szólónak érzi az ifjúsági szövetség csaknem 800 ezer tagja, s az is könnyen megjó­solható, hogy nem is egyszer el fogják olvasni, lesznek ben­ne ezerszer idézhető részek, vitára ingerlők, elgondolkozta­tok. Mert az 508 soros, igen­igen hosszú levélben minden­ki a nyolcszázezerből I talál egy-egy magának szóló pasz- szust. Az ipari tanuló éppúgy, mint az egyetemista, a fizikai dolgozó éppúgy, mint az értel­miségi; a tanár és a diák, a népművelő és a cipész, sőt, az újságíró. Mert a levél egyszerre szól egyénhez és közösséghez, hoz­zám és hozzád; hozzánk. Hi­szen valamennyiünk célja és érdeke a haladás, a béke, s világos, hogy ennek érdekében együttesen, egységesen kell felsorakozni a párt zászlaja alá, a mostani nehezebb évek­ben ennek nemcsak elvi-poli­tikai, de1 gyakorlati jelentősé­ge van. Növekszik az ifjúság, a KISZ szerepe a társadalom életében, amivel együtt a kö­zös jövő iránti felelőssége is. „Népünk boldogulása és a ha­ladás egyetemes érdeke egy­aránt azt kívánja tőlünk, hogy gazdaságunk, társadalmi vi­szonyaink fejlesztésével, a szo­cialista demokrácia kiteljese­désével gyarapitsuk tovább erőinket, tegyük vonzó példá­vá szocialista épitömunkánk gyakorlatát.” Számottevő tar­talékunk egy van, mondja a levél egyik alcíme, s a szöveg igy böviti-magyarázza: „nem a több ember, hanem a lelki- ismeretes, fegyelmezett, a mun­kapadon, a rajzasztalon túl is néző, a lehetőséget, a hiányt és a teendőket egyaránt meg­látó, a közös dolgainkat ma­gáénak valló, érte szóló és cse­lekvő ember.” Nem hiszem, hogy lenne fiatal, aki ne írná alá a fentieket; még ha olykor­olykor bele is ütközik a szo­cialista fejlődés bonyolult el­lentmondásait visszatükröző negatív jelenségek korlátaiba. Mit ír erről a levél? „Egyelőre nem mindig az boldogul a legjobban, aki első a munkában, a tanulásban. Sok az ügyeskedő, sok még a kis­kapu. Kedvét szegi az ember­nek, amikor — ismerve a po­litikai szándékot, az országos fórumokon megfogalmazódó törekvéseket — saját környe­zetükben érzéketlenséggel, fan­táziátlansággal, kényelmesség­gel találkoznak. Az pedig fel­háborodást vagy éppen ciniz­must szül, ha a mindenki ál­tal jónak tartott változások út-- jában kevesek személyes érde­kei állnak, ha korrupcióval, protekcióval, elvtelen össze­fonódásokkal találkozunk. Itt az ideje, hogy ezekről a jelen­ségekről határozottabban szól­junk, felelősen, megalapozott tudás birtokában, a közösség erejére támaszkodva, az arra alkalmas fórumokon és formá­ban nyilvánosan és határozot­tan fellépjünk ellenük. Ez olykor harcot jelent, s a harc­ban nemcsak győzni lehet, ha­nem sebeket is kaphatunk." Gondolom, nemcsak én olva­som jólesően a kemény sza­vakat, hiszen amiről szól, az, sajnos, még mindig része szo­cializmust építő valóságunk­nak, épp ezért határozott, nyílt, össztársadalmi bírálatot, vál­toztatást igényel. Mint megrögzött lakásra vá­ró, mély elégedettséggel olva­som újra és újra: a lakás: élet- szükséglet. Hazánkban az utóbbi években is százezer- szám épültek új, modern ott­honok. S hogy a lakáskérdést mégis legfeszítőbb gondjaink között említjük, annak nem csupán a mennyiségi hiány az oka. Azért is szót emelünk, hogy aránytalanul nagyok a különbségek a lakáshoz jutás módja, az ezzel járó terhek között. Mi nem jogtalan előnyt, nem áldozatvállalás nélküli lakást akarunk. Azt szeretnénk és minden illetékessel együtt azért dolgozunk, hogy becsü­letes munkával, takarékos élet­móddal minden fiatal pár be­látható időn belül elérhető cé­lul tűzhesse ki az önálló otthon megteremtését." Szivemből szóló szavak, s száz százalék, hogy ugyanezt gondolja róluk sok tízezer kor- és sorstársam, s dolgozik e közös platformon állva, hogy kedvező irányban tudjon változtatni a helyzeten, Lapunkban alig egy hete ír tunk Kecskemét fiatal értelmi ségéről, egy hónapja faggat tunk ki egy népművelői. Meg állapításunkkal, a • népművelő által elmondottal összecseng a levél újabb pár sora: ,^Sok fia­tal keserű szájízzel indul el a pályán, amikor azt tapasz­talja, hogy a jó összeköttetés többet ér a nagyobb tudásnál, s hogy a fiatal diplomás a leg­olcsóbb munkaerő.” Idézhetnék még bőven a kongresszusi levélből, de vé­gül is, a levelet mindenki meg­kapja, mindenki azt mazsoláz­hatja ki belőle, ami az ö szi­vének- lelkének a legkedvesebb. Emlékszem jópár KlSZ-kong- resszusi elődokumentumra» de hasonlóan szókimondó, a ma valóságát ennyire ismerő, s kö­zös változtatáshoz ilyen ke­mény alapot adó üzenetre nem emlékszem, amiből, áttételesen, az is következik, hogy soha ekkorát nem fejlődött a párt ifjúsági tömegszervezete, soha nem tudott ennyire komolyan, ugyanakkor mindenkihez egy­formán szólóan politikus len­ni. A levél sorsa az elolvasá­sa. Ezt a levelet nyolcszázezer magyar fiatal elemzi majd taggyűlésen. A cél: legyenek e viták a politizálás őszinte és nyilvános fórumai, ezeken be­széljék meg a fiatalokat, érdek­lő és érintő társadalmi kérdé­seket, ismerkedjenek meg az ifjúsággal és a KISZ-szel kap­csolatos véleményekkel. A KISZ lényegesnek tartja, hogy a fiatalok gondolatai, észrevé­telei, javaslatai minden eset­ben az elé a fórum elé kerül­jenek, amely érdemben tud ezekre választ adni, vagy elő tudja segíteni a problémák megoldását. A levél tehát megérkezett. A KISZ-tagokon a sor, hogy el­olvassák. Hasznos olvasmány, fiatalnak. idősebbnek egy­aránt. B. J. Mérlegen az egészségügy fejlődése ÖTEZER HEKTÁR CUKORRÉPA Még tart a szerződéskötés a megyében A Bács-Kiskun megyei répaátvevő- és rakodóhelyekről az elmúlt hetekben elindították az utolsó szállítmányt a cukor­gyárakba. Azóta a termés feldolgozása jórészt befejeződött, s az értékes cukor a raktárakban pihen a további felhaszná­Az egészségügyi intézményhá­lózat korszerűsítéséhez, bővíté­séhez szükséges építőipari kapaci­tások biztosítása — pontosabban az építők ilyen irányú érdekelt­ségének kialakítása — jelenti a legsürgősebb feladatot annak ér­dekében, hogy a VI. ötéves terv időszakában is folyamatosan ja­vuljon a lakosság gyógyászati el­látása, még eredményesebb lehes­sen a szociális gondoskodás. A most kezdődő fél évtizedben — az előző ötéves tervidőszakra ki­tűzött célokhoz hasonlóan — az Egészségügyi Minisztérium teen­dőinek homlokterében áll az alap­ellátás és a kórházak fejlesztése, a bölcsődei és a szociális otthoni hálózat bővítése, a gyógyító mun­káihoz nélkülözhetetlen technika korszerű „eszköztárának” jobbí­tása. Milyen eredményekre ala­pozhatják a továbblépést — er­ről tájékoztatták az MTI munka­társát az Egészségügyi Miniszté­riumban. Dr. Tories Zoltán, a terv- és beruházási főosztály vezetője el­mondta, hogy a tárca területén az V. ötéves terv esztendeiben elért eredmények jelentősek, még ha nem is mindenben alakultak a tervezettnek megfelelően. 1976- ban az ország gyógyintézeteiben mintegy 90' ezer ágy volt, s 1980 végéig 11 600 új fekvőbeteghelyet létesítettek. Ez utóbbi több a ter­vezettnél (9500—10 500' új ágy öt év alatt), de mivel többet is szüntettek meg, mint amennyire számítottak, csupán mintegy 7300-zal nőtt az ágyak száma, amely így jelenleg 97 373. A terv előirányzatait meghaladóan va­lósították meg a tanácsok a kór­házak öt évre programba vett építését, bővítését és rekonstruk­cióját. A legjelentősebbek közé tartozik a dél-pesti 800 ágyas, a kecskeméti 680, a kér epe star csai 580 ágyas, új telephelyű kórház megépítése. Korszerűsítéssel, bő­vítéssel több megyei és városi kórház befogadóképessége is ja­vult, így például Miskolc, Székes- fehérvár. Eger, Nyíregyháza, Szi­getvár, Nagyatád gyógyintézetei­ben. Mind az új, mind az újjáépített 'kórházak a gyógyászat mai köve­telményeinek megfelelő színvo­nalon biztosítják a fekvőbeteg- ellátás feltételeit. Ez annál is jelentősebb, mert — sajnos — a régi kórházak többségének mű­szaki állagát az elavultság jel­lemzi, s az ott dolgozók munka­körülményein is mihamarabb ja­vítani kell. Egyebek között ez is a magyarázata annak, hogy az új épületek vagy a rekonstrukciók nem minden esetben jelentenek tényleges hálózatgyarapodást, mert az esetenként felszabaduló helyiségeket, pavilonokat nyom­ban fel kell használni olyan régi helyi igényék kielégítésére, mint például diagnosztikai, kórházüze­mi részlegek, nővérotthonok ki­alakítása. Fontos feladat volt — s lesz a mostani öt évben is — a bölcsődei elhelyezés lehetőségeinek bővítése, elsősorban Budapesten és a ki­emelt nagyvárosokban. Az ötödik ötéves terv 17—18 ezer hely léte­sítését irányozta elő, a teljesítés 16131. Ez azt jelenti, hogy az 1976. év eleji mintegy 50 ezerhez képest jelenleg 66 ezer kisgyer­mekről gondoskodhatnak a böl­csődékben. Az életkor meghosszabbodásá­val párhuzamosan növekszik a la­kossági igény — elsősorban egész­ségi, de objektív okokból is — a szociális otthoni elhelyezésre. Je­lenleg az öt évvel korábbi 30 799- hez képest 34 107 hely van a szo­ciális otthonokban. A számok mö­gött azonban 'gondok is meghú­zódnak : a helyhiány ugyanis az utóbbi években a fejlesztések el­lenére sem enyhült. A régi épüle­tek többsége elavult, körülbelül fele részben rekonstrukcióra szo­rulnak, — főként a régi kasté­lyokban, udvarházakban beren­dezett otthonok, — sok pedig megérett a szanálásra. Ilyen hely­zetben különösen említésre mél­tó több megyében — igy So­mogy, Borsod, Pest és Bács me­gyében — az a helyi kezdeménye­zés, amelynek eredményeként ál­lami és társadalmi összefogással terven felül sikerült bővíteni a szociális otthoni hálózatot. Az egészségügyi gyermekotthonok és csecsemőotthonok fejlesztése vi­szont elmaradt a tervezettől. Az általános orvosi körzetek számát 184-gyel bővítették, igy jelenleg 4252 körzethez tartozik az ország lakossága. Az utóbbi öt­éves fejlesztés eredményeként ma már 1110 körzetben működik gyermekorvos. Egészében az el­múlt középtávú tervidőszakban az egészségügyi és szociális terü­leten 13.9 milliárd forint beru­házási előirányzattal számoltak, illetőleg a lakásfejlesztésekhez kapcsolódó egészségügyi létesít­mények - (köztük bölcsődék, or­vosi rendelők, gyógyszertárak) beruházási költségeivel együtt 16 milliárd forinttal, de a tanácsi többletforrások és a központi in­tézkedések együttes hatására, vé­gül is az egészségügyi és szociá­lis beruházások összege elérte a 18,4 milliárd forintot. (MTI) lésig. A nehéz termesztési idény el­lenére, a megye szövetkezeti és állami gazdaságai viszonylag elég magas cukortartalmú termést ad­tak át a szolnoki, a hatvani gyár­nak. Nagy mennyiségű nyers­anyaghoz jutott ismét a Bácská­ból, a Duna mellékéről és a Kis­kunságból a cukoripar. Tény, hogy a termés összegyűj­tése a tervezettnél jóval később fejeződött be; Ezt azonban ko­rántsem lehet; a gazdaságok hibá­jául felróni, hiszen a 4300 hektár répa betakarításához szükséges műszaki eszközök megvoltak a múlt évben. A 182 gépsorral át­lagos időjárású esztendőkben, a cukoripar teljesítőképességének megfelelő ütemben tudták a me­gye állami és szövetkezeti gazda­ságai felszedni, és az átvevő-, ra­kodóhelyekre továbbítani a répa- termést. A szolnoki gyár körzetében a kiskunfélegyházi Vörös Csillag, a tiszakécskei Béke és Szabadság, valamint a Tiszagyöngye, továb­bá a félegyházi Petőfi Tsz és az Izsáki Állami Gazdaság termesz­tett tavaly cukorrépát. A félegy­házi Petőfi és az Izsáki Állami Gazdaság kivételé^ vei a felsorolt többi nagyüzem az 1981-es évre is megkötötte már a szerződést. A Béke és Szabadság 170, a Tiszagyöngye 150, a Vörös Csillag Tsz pedig 500 hektár cu­korrépa vetésére, értékesítésére szerződött. Á Mátravidéki Cukorgyárak Bács-Kiskun megyei körzetében 5 ezer hektár az idei előirányzat. Január 12-ig 4450 hektár répa termesztésére akadt vállalkozó. Ebből ezer hektárt az Állampusz­tai Célgazdaság, a többit a kalo­csai, a bajai, valamint a kiskun- halasi járás szövetkezetei foglal­tak szerződésbe. Érdemes név szerint is megemlíteni azt a né­hány közös gazdaságot, amelyek kötelességüknek tartották, hogy a népgazdaság helyzetét a min­den piacon jó áron értékesíthető cukor nyersanyagának a termesz­tésével is javítsák. A bácsbokodi Aranykalász Tsz gazdáit A nehéz őszi betakarítás sem riasztotta vissza attól, hogy 1981-ben répát termesszenek. 270 hektárt szerződtek. A felsőszent- iváni közös gazdaság a tervezett­hez képest 200 hektárral növeli a vetésterületet, az idén már 400 hektárról szállít majd cukor- nyersanyagot a mátravidéki gyá­rakba. Tataházán úgyszintén 400 hektár répa termesztésére írták alá a szerződést a szövetkezet és a gyár képviselői. A garai Vörös Csillag és a tassi Dózsa Tsz gaz­dái 300—300 hektár, a kisszállás! Bácskai Tsz tagjai pedig 150 hek­tár répa vetését irányozták elő. Hartán a Lenin Tsz-ben 350, az Erdei Ferenc Tsz-ben 200 hektárt foglaltak szerződésbe a hatvani gyárral. Az éveken át jó eredménnyel cukorrépát termesztő mélykúti Lenin, a tompái Szabadság, a katymári Egyetértés, a dávodi Augusztus 20. Tsz, valamint a Bajai Mezőgazdasági Kombinát nem vállalta a répatermesztéssel járó kockázatot.. Ennek következ­tében a bajai MÁV-állomáson az elmúlt években 20 milliós költ­séggel felépített cukorrépa-rakodó 1981-ben már teljesen kihaszná­latlan marad. Mélykúton is ha­sonló a helyzet. A cukorrépa nagyüzemi ter­mesztését megszüntető gazdasá­gokban azonban értékes gépek maradtak. Ezek kihasználására egy, két szövetkezet cukorrépa- szakcsoportot szándékozik szer­vezni. Van már példa ilyen kez­deményezésre a Mátravidéki Cu­korgyárak körzetében. Az ■ egyik közös gazdaság hasonló módon már 1980-ban is termesztett száz hektár cukorrépát a háztáji gaz­daságokban, összefüggő, táblási- tott területen, hogy a gépeket is ki lehessen használni a termés betakarításánál. Bács-Kiskun megyében úgy­szintén érdemes lenne ilyen meg­oldást keresni. Hasznára válna a népgazdaságnak és a répater­mesztőnek. A szerződéskötés még úgy sem fejeződött be. K. A.

Next

/
Thumbnails
Contents