Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-13 / 10. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVI. évf. 10. szám Ára: 1,40 Ft mi. január 13. kedd Megszűnik a kötelező munkaerő-közvetítés m ff fi i KeienaoDD termekek Bács-Kiskun megye üzemeiből Megkezdődött a megye ipari üzemeiben az idei tervek végrehajtása. A kapacitások kitöltése megrendelésekkel a legtöbb helyen szinte egész évre megtörtént. Ez azonban nem volt könnyű, jó néhány gyárban termékszerkezet-vál­tással, gyártmánykorszerűsítéssel igyekeztek elérni, hogy kismértékben növeljék, vagy legalább a tavalyi szinten tart­sák a termelést. Az alábbiakban néhány megyebeli gyár új, illetve korszerűsített termékeiről számolunk be. • Az elektronikus pénztárgépek prototípusai az IGV kecskeméti gyárában. . A munkaügyi miniszter 1981. január 1-től módosította a mun­kaerő közvetítésével és toborzá­sával kapcsolatos szabályokat. Az új rendelet — több kötöttséget föloldva, a VI. ötéves terv gaz­dasági és foglalkoztatáspolitikai irányvonalához igazodva — lehe­tőséget teremt a munkaerő-köz­vetítő és -taborzó tevékenység rugalmas alkalmazására, a taná­csi munkaerő-közvetítő szervek sokoldalú információinak úgy­szólván korlátlan igénybevételé­re. Ennek célja, hogy egyrészt a munkát kereső állampolgárok fo­kozott segítséget kapjanak az el­helyezkedésükhöz, másrészt tá­mogatásban részesüljön, a válla­latok tudatos munkaerő-gazdál­kodása, amelynek keretében a valós igényekhez igazítják a lét­számokat. Az V. ötéves tervidőszakban — a két utolsó esztendőt kivéve — elsősorban az jellemezte az ipar és építőipar munkaerőhelyzetét, hogy bár összességében némileg mérséklődött évről évre a foglal­koztatottak száma, számos válla­lat törekedett belső létszámtarta­lék képzésére, illetve megtartásá­ra. A munkaerő-kereslet a leg­több területen meghaladta a kí­nálatot. A tervidőszak első évei­ben számottevően fokozódott a dolgozók munkahely-változtatása — ennék jelentős hányada gaz­dasági szempontból indokolatlan volt A tanácsi munkaerő-közvetítő szervek a vállalatokat a gazdasá­gosság, a hatékony működés fi­gyelembevételével kategóriákba soroLták és csak az ezáltal létre­jött sorrend szerint támogatták a munkáltatókat a munkaerő köz­vetítésével. Természetesen voltak olyan vállalatok is, amelyek egy­általán nem részesültek a mun­kaerő-közvetítés által kapható segítségben. Ugyanakkor korlá­tok állták útját a munkaerő-to­borzásnak, az álláshirdetéseknek és a munkaerő-fluktuációnak is. A gazdasági egyensúlyviszonyok helyreállítása érdekében hozott intézkedések — beruházások mérséklése, módosított bérszabá­lyozás hatására az 1979-es és 80-as években fordulat történt. Jó né­hány vállalat megkezdte belső léts zámtarta lék áriak feltárását, munkaerőigényeinek mérséklését, a létszám-átcsoportosítást. Emel­lett az iparban és az építőipar­ban foglalkoztatottak száma a korábbiaknál már nagyobb mér­tékben csökkent. Az átlagos állo­mányi létszám a szocialista ipar­ban 1978-ban ezerrel volt keve­sebb, mint a megelőző évben, 1979-ben 1978-hoz viszonyítva a csökkenés már meghaladta a 27 ezret. Az építőiparban az 1978. évi alig ezerfőnyi növekedéssel szemben 1979-ben már mintegy 7 ezerrel volt kevesebb a létszám. A megváltozott és továbbra is módosuló körülmények között a munkaerő közvetítésében és to­borzásában meglevő kötöttségek további fenntartása indokolat­lanná vált. Új gyakorlatra van szükség, olyanra, amelyik segíti a munkaerő hasznos mobilizálá­sát. A jövőben várhatóan csök­ken azoknak a földrajzi körze­teknek a száma, ahol a munka­erő iránti kereslet meghaladja a kínálatot. Számolni lehet azzal, hogy az egyes területeken a ko­rábbi munkakörökben, esetleg szakmákban történő foglalkozta­tás teljes egészében nem bizto­sítható. Ugyanakkor bizonyos te­rületeken és. szakmákban a jövő­ben is lesz munkaerőhiány. A munkaügyi miniszter új ren­deletének lényege, hogy a mun­kaerő-közvetítés nem a munka­erő-ellátást szabályozza, hanem (Folytatás a 2. oldalon.) — Az elmúlt esztendő jól sike­rült számunkra — mondotta Meskó Csaba, az EKA kalocsai gyáregységének igazgatója. — Termelési és eredménytervünket egyaránt teljesítettük. Hasonlókat mondhatok exportunkról is. 3,5 millió rubel értékű fényszóró- és belsőtéri lámpatestet szállítottunk a Szovjetunióba és az NDK-ba, s 1,2 millió dollár értékű terméket az NSZK-ba és Olaszországba. Az idén annyiban változik ter­melési tervünk, hogy 30 százalék­kal kívánjuk növelni tőkés ex­portunkat. A nyugati országokban főleg új gyártmányaink — az 500—1000—1500 és a 2000 wattos fényszóróink, amelyek stadionok, műemlékek, szabadtéri műtárgyak megvilágítására alkalmasak — iránt növekszik az érdeklődés. Ezekből a halogén izzós világító eszközökből tavaly 17 ezret gyár­tottunk, az idén pedig már 30 ezer darabot készítünk. Fejlesztési tervünkben — mon­dotta az igazgató — egy korszerű berendezés üzembe helyezése sze­repel. Az NSZK-ból importáltunk egy hatalmas méretű mélyhúzó szerszámot a közvilágítási lámpák alumínium házának készítéséhez. Ez a második félévben már mű­ködni fog, s hozzájárul majd mind a termelékenység növelésé­hez, mind pedig a minőség javí­tásához. Űj korszak nyitására készül az Irodagépipari és Finommechani­kai Vállalat kecskeméti gyára. Ez az üzem — amely hosszú évek óta pénztárgépeket gyárt — most ugyanezen a területen maradva újít. A mechanikus gépek készí­téséről ugyanis áttér az elektro­nikusra, bár egy ideig még gyárt­ja a hagyományos pénztárgépe­ket is. — Az elektronikus pénztárgép prototípusából tíz darab készült el — mondja Horváth István igazgató. — Az első negyedévben legyártjuk a százdarabos nullszé­riát, ezt követően év végéig 2400 darabot szállítunk .megrendelőink­nek. Az elektronikus pénztárgép két részből áll, az egyik a számo­lási, a másik nyomdai művelete­ket végzi el. Az ’utóbbi a leolva­sásra, illetve az írásos belégek készítésére szolgál. Az elektronikus pénztárgép alapelemeit Amerikából impor­táljuk, s itt szereljük be. Az elektronikus jelekkel vezérelhető finommechanikai szerkezetű nyomdát pedig teljesen mi ké­szítjük. A nyomdarész egyébként más berendezésekhez is jól hasz­nosítható. Gyártunk belőle a METRIPOND Mérleggyár elekt­ronikus mérlegeihez, az MMG- nek a gáz-, illetve olajtöltő állo­másokhoz készített mérőberende­zéseihez, és megrendelőként je­lentkezett a Magyar Posta is. Visszatérve az elektronikus pénztárgéphez — folytatta az igazgató — elektronikája alkal­mas arra, hogy komputerbe kap­csolt pénztárgép-rendszereket építsünk ki. Az ilyen rendszerrel egy áruházban például megoldha­tó, hogy bármely pillanatban ada­tokat hívjanak le a számítógép memóriájából, akár a pénzforga­lomra, akár az árukészletre vo­natkozóan. Szándékunkban áll egy ilyen elektronikus pénztárgép­rendszert kiállítani a tavaszi' BNV-n. — Hosszú évek óta nagy gon­dot fordítunk a gyártmányfejlesz­tésre — mondta Varga József, a Kéziszerszámgyár kecskeméti re­szelőgyáregységének igazgatója. — Hagyományos termékeinket a megrendelők igényei szerint gyárt­juk, s emellett a piacot figyelve, újabb és újabb termékekkel bő­vítjük a választékot. A húsipar jó­részt tőkés importból származó eszközöket használ. Elhatároztuk, hogy lehetőségeinket kihasználva, részt vállalunk az igényék kielé­gítéséből. A múlt évi Budapesti Nemzetközi Vásáron már bemu­tattuk a húsipari késfenőt — az­óta már kétezret értékesítettünk is a belkereskedelemben. Hama­rosan megkezdjük a továbbfej­lesztett változat gyártását. Ennek a nyele saját anyagából — rozs­damentes acélból — készül, sok­kal könnyebben tisztán tartható, és megfelel minden előírásnak. Befejeztük a bárd-gyártmány- ^ család kialakítását is. Januárban ' már a megrendelőkhöz kerül a kétféle húsipari és kétféle kony­hai bárdból száz-száz darab, márciusban pedig megkezdjük a sorozatgyártást. A barkácsolók részére., .forga­lomba hozott négyrészes favéső­készletet az idén már hatrészessé fejlesztettük. Megkezdjük az ipa­ri célra alkalmas faesztergályos készletek gyártását Is. A faszob- rászvésőkből tízrészes készletek gyártását kezdtük el az első ne­gyedévben. Termékeink minőségét tovább javítjuk, s nagyobb gondot for­dítunk termékeink csomagolásá­ra is. A reszelöket például — amelyekből a múlt évben 3 mil­liót gyártottunk, s 800 ezret a tő­kés országokba exportáltunk — ízléses dobozokban, megfelelő gyári címkével ellátva juttatjuk a megrendelőkhöz. A franciakul­csokat, csipőfogókat, vésőket és más termékeinket vákumfóliázva, kartonlapon értékesítjük. N. O.—O. L. 0 Az EKA kalocsai gyáregységében Grócz Józsefné 0 A Kéziszerszámgyár kecskeméti reszelőgyáregy- meós nagyfeszültségi mérőberendezéssel ellenőrzi a ségében Duplinszki Tibor üzemmérnök ellenőrzi a fényszórók minőségét. vákumfóliázó gép működését. Szovjet nyilatkozat az Iránnal való diplomáciai kapcsolatról Hétfőn a Szovjetunió külügy­minisztériumába kérették Irán moszkvai nagykövetét, s közölték vele: a szovjet kormány szüksé­gesnek tartja, hogy visszatérje­nek az Iráni Iszlám Köztársaság­ban lévő szovjet intézmények és személyzetük biztonsága szavato­lásának kérdésére. Az . előzményekhez tártozik, hogy 1980. december 27-én van­dál akciók kíséretében súlyosan megsértették a Szovjetunió tehe- ráni nagykövetségének területen kívüliségét, aminek következté­ben a nagykövetség számos he­lyiségében sok olyan tárgy meg­semmisült, amelyek nem csak anyagi, hanem nagy kulturális és történelmi értéket képviseltek. Az iráni hatóságok, jóllehet ide­jekorán tájékoztatták őket a Szov­jetunió nagykövetsége ellen ké­szülő támadásról, nem tettek ha­tékony intézkedéseket annak megelőzésére, s ezzel kapcsolatban a szovjet kormány már tiltako­zását jelentette be Irán kormá­nyánál. A szovjet fél, természe­tesen azt várta, hogy Irán kor­mánya egyértelműen és határo­zottan elítéli az elkövetett bűnö­ket, és szigorúan megbünteti azok szervezőit és közvetlen részt­vevőit, hogy kizárja ilyen esetek megismétlődését a jövőben. Nem történt azonban semmi ilyen. Az iráni kormány hivata­los képviselői, miközben a nyíl- 1 vánösság kizárásával forma sze­rint sajnálkozásukat fejezték ki a történtek miatt, lényegében * a támadókat vették védelmükbe. Az olyan kijelentések, amelyek az Irániban található szovjet in­tézmények és személyek ellen újabb ellenséges cselekményekre való nyílt bújtogatással határo­sak, annál inkább érthetetlenek, mivel egy Iránnal baráti viszony­ban álló szomszédos ország dip­lomáciai képviseletéről és állam­polgárairól van szó — állapítja meg a szovjet külügyminisztéri­um. — Ez az ország elsőként üd­vözölte a monarchiaellenes iráni forradalmat, következetes erköl­csi, politikai és gyakorlati segít­séget nyújt az iráni népnek. Végezetül az iráni nagykövet­tel közölték, hogy a Szovjetunió — mint eddig is — kész, az Irán­nal fennálló kapcsolatait a jó-' szomszédság és a kölcsönös meg­becsülés alapjára építeni. Ugyan­akkor senkinek sem lehetnek kétségei afelől, hogy a Szovjet­unió kénytelen lesz megvédeni törvényes jogait és állampolgá­rainak érdekeit, ha az Iráni kor­mány nem akarja, vagy nem tud­ja teljesíteni azon kötelezettsé­geit. amelyek az Iránban talál­ható szovjet intézmények és sze­mélyzetük védelmében reá hárul­nak. A szovjet kormány emellett elvárja a teheráni szovjet nagy- követség tulajdonában okozott anyagi kár teljes megtérítését. (MTI) mM Újságíró gondolatát idézte tartalmilag — és teljes egyet­értéssel — a SZOT képviselő­je az SZMT elnökségének leg­utóbbi ülésén. A kolléga azt irta: akkor tudnák meg és ér­tékelnék igazán az emberek, mit ad nekik a társadalom­biztosítási szolgáltatás — ha nem lenne. Bízvást hihetjük, hogy igy leírva és kimondva sokakat mellbe vág a gondolat igaz­ságtartalma. Már csak meg­hökkentő volta miatt is, hi­szen — úgymond — visszájá­ról nemigen gondoljuk végig ennek az életszínvonal- és szo­ciálpolitikai szempontból rend­kívül fontos szolgáltatási rend­szernek a jelentőségét. Hogy tudniillik — „majd megbe­csülnék sokan, csak egy esz­tendeig érezniök kellene a/hiá­nyát”. Nos — nem is a kételkedők kedvéért említjük az érdekes felvetést, hiszen igazán egyre kevesebben vannak, akik a társadalombiztosítási szolgál­tatásokat aláértékelnék. In­kább arról a néhány pana­szosról lehet szó, akinek az üayét — mint ahogy megírtuk. túlnyomórészt a helytelen ■munkáltatói adatszolgáltatás miatt — túl sok huzavona, utánjárás után intézték el. Amiképp Gottlieb József megyei igazgató az említett ülé­sen hozzá intézett egyik kér­désre leszögezte, intézetük, ■ a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság megyei igazga­tóságának — nemkülönben a bajai kirendeltségnek — a dol­gozói egyértelműen élvezik a társadalom megbecsülését. Hogy erre mivel és hogyan szolgáltak rá, nagy vonalak­ban, de így is tényekkel, ada­tokkal alátámasztva tájékoz­tattuk az olvasókat az ese­ményről írt tudósításunkban. Ezúttal a különböző szolgál­tatási területekre vonatkozó adatsorral szemléltetjük, mitől esett volna el a megye dolgo­zó — és gyakorlatilag úgyszól­ván teljes egészében biztosítá­si gondoskodást élvező — tár­sadalma, ha, az újságíró fel­vetése szerint abban az évben „nem lett volna" társadalom­biztosítás. Vegyük példának az 1979. esztendőt, amikor is millió forintban és egy tize­dessel kifejezve) a következő­képpen alakultak a társada­lombiztosítási kiadások Bács- Kiskun megyében. (A milliók mögé, zárójelben kiírjuk az emelkedés vagy csökkenés százalékarányát — 1977-hez viszonyítva.) Tehát: Táppénz: 242,9 (+23,7) — mg. téesz baleseti táppénz: 4,2 (+10,5) — temetési segély: 4,9 (+4,3) — utazási költség: 5,3 (—3,6) — anyasági segély: 19,2 (—4,0) — terhességi-gyermek­ágyi segély: 69,0 (+9,5) — gyermekgondozási segély: 179,8 (+10,9) — családi pótlék-' 478,4 (+26,2) — nyugellátás: 3042,0 (+51,6) — gyógyászati segéd­eszköz: 9,1 (—1,1) — egyéb: 5,4 (+35,0) — ügyviteli kiadás: 11.3 (+9,7). A részletezett kiadások ösz- szege: 4071,4 (+42,1), azaz 4 milliárd 71,4 millió forint, a zárójelben szereplő tetemes arányú emelkedéssel 1977 ki­adásaihoz képest. Ha igy egyvégtében leírva kissé komplikált hatást kelt is a sok számadat, eg csak első látásra tűnik annak. Sok min­den kiolvasható belőlük. Pél­dául, hogy milyen komolyan megugrottak a nyugellátás (51,6 százalékkal), a családi pótlék (26.2%). a táppénz (23,7%) társadalombiztosítá­si kiadásai. „Hogy esett volna" a megye biztosított dolgozóinak, hozzá­tartozóinak, ha az a 4 milliárd 71.4 millió forint értéket kép­viselő gondoskodás 1979-ben elmarad? Ha már az újságíró visszájá ra fordított feltétele­zése szerint belegondolunk. Néhány kiragadott példa: naponta 9 ezer 300 kiirt beteg nem kapott volna táppénzt. ami egy napra 83,73, forint költséget tesz ki, 46 ezer nap­ra nem térítettek volna sem­mit azoknak az édesanyáknak, akik 1—3 napot vettek igény­be gyermekápolásra, akik azonban a valóságban nyu­godtan maradtak otthon beteg kicsijük mellett, hiszen ilyen rímen nem is az „Intézet”, hanem a vállalat terhére szá­molták el a táppénzes napo­kat ... £s folytathatnánk a kérdéseket a terhességi-gyer­mekágyi segélyben részesülők szempontjából, akik átlagos létszáma 2290 volt naponta, vagy a 26 400, gyermekgondo­zási segélyt felvevő .biztosított szemszögéből. Bizony, nem kétséges, hogy ezeknek a szolgáltatásoknak az elmaradása óriási „érvá­pást” jelentett volna a társa­dalombiztosítás ezernyi elő­nyét a mi rendszerünk­ben olyan magátólértetödően élvező dolgozók számára. Nem árt aláhúzni: dolgozók számá­ra; hiszen mint már szokszor volt szó róla, a társadalombiz­tosítási szolgáltatások rendsze­re munkával szerzett jog. S ahogy életünk más terüle­tein — a sokat emlegetett kül­ső és belső körülmények miatt szigorúbbak a feltételek — úgy a társadalombiztosításban is jobb, hatékonyabb munká­val biztosítjuk a szintentar- tást, illetve a mérsékeltebb ütemű fejlesztést. T. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents