Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-01 / 1. szám
r 1981. január 1. • PETŐFI NÉPE • 1 K» O. (Banczik István felvételei) HÉTVÉGI SPORTMŰSOR PÉNTEKEN Vízilabda Úttörő Vízmű Kupa: Kecskemét, fedettuszoda, 9, illetve 14.30-tól (nyolc csapat részvételével). SZOMBATON Vízilabda Úttörő Vízmű Kupa: Kecskemét, fedett- uszoda, 9, illetve 15.30-tól. Tömegsport A Megyei Művelődési Központ és a Szé- chenyivárosi SE közös sakkversenyc: Kecskemét, Megyei Művelődési Központ (Május 1. .tér) 9 óra. . VASÁRNAP , Vízilabda Úttörő Vízmű Kupa (döntők): Kecskemét fedettuszoda, 8 órától folyamatosan. Tömegsport A Megyei Művelődési Központ és a Széchenyi városi SE közös asztalitenisz versenye: Kecskemét, Forradalom utcai általános iskola, 9 óra. Atlétika A BKV Előre fedettpályás ifjúsági versenye: Bp. Olimpiai csarnok, 10 óra. TERVEN FELÜL (?) Női röplabdázóink az élvonalban < Merre tart a magyar sport? Sikerül-e megállítani a magyar sport visszaesését? Négy éve, a Montrealban rendezett olimpia után így fogalmazódott meg a nagy kérdés, hiszen a sportkedvelők már München után sem voltak teljes mértékben elégedettek. Pedig a bajor fővárosban, 1972- ben megtartott olimpián az érmek (34) és pontok (226) száma alapján egyaránt a nemzetközi élvonalhoz tartozott a magyar sport. Csupán az arannyal ötvözött érmeket (6) keveselték a Berlin óta már elkényeztetett, legalább tíz olimpiai bajnoksághoz szökött szurkolók. Montreal mérlege (21 érem, 4 arany, 5 ezüst, 12 bronz, 155 ponttal csak a kilencedik helyezés a nemzetek pontversenyében), már határozott visszaesést jelentett, azaz a kérdés jogos volt. De határozott választ most, négy év múltán, Moszkva után sem kaptunk. A számszegj eredményeket tekintve (7 arany, 10 ezüst, 15 bronz, azaz 32 érem és 231 ponttal az ötödik helyezés a nemzetek nemhivatalos versenyében), a helyzet megnyugtató lehet. Csakhogy Moszkvát ugyan a nemzetközi sportvilág joggal tekinti teljes, igazi olimpiának, a győztesek aranyérmeinek jogosságát senki sem vitatja, de azért nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a XXII. Nyári Játékokon a nemzetközi élvonalhoz tartozó Egyesült Államok, az NSZK és Japán sportolói nem vehettek részt. S így az eredménylista sem alkalmas az olimpiák utáni szokásos teljes értékelések elkészítésére. Miért? Miért? Miért? A magyar sport számára úgy érezzük kicsit hízelgő a statisztika. Az igazán szerencsés választással kinevezett Hegedűs Csaba által irányított birkózócsapat és Montreal után Moszkvában is szupergyakorlattal ismétlő kiváló tornász. Magyar Zoltán teljesítménye kívánkozik a felsorolás élére. Nem mintha ezzel a legcsekélyebb mértékben is kisebbíteni akarnánk az ismeretlenségből a győzelmi dobogó legmagasabb fokára lépett sportlövő Varga Károly, a közel négy évtized után a férfit úszósport újabb érmét nyerő Wladár Sándor, a nagy esélyesek kiesése után biztonsággal versenyző Baczakó Péter, vagy a .kajakosok becsületét megmentő Foltán, Vaskúti kenu kettős diadalát. A kint jártak többségének becsületes helytállása is igazán dicséretes. Ezzel egyidőben azonban számos további kérdés maradt megválaszolatlanul. így mindenekelőtt, miért vallottak kudarcot az úgynevezett biztos esélyesek? Miért maradt el például Paragi Ferenc több, mint tizenhat méterrel saját világcsúcsától, s hogy végül még a döntőbe sem tudott bejutni? Miért adta fel a versenyt Wichmann Tamás, a sportázerűségi díjjal is kitüntetett többszörös világbajnok kenus? Miért maradt el éppen az olimpián megszokott formájától az év legjobb kardvívójának tekinthető Gedövári Imre? Avagy miért éppen a magyar verseny- ?ők nem bírták el az esélyesség terhét? A kérdések megválaszolása a szakvezetés feladata volna. De ezzel a válasszal egyelőre éppúgy adósak maradtak az illetékesek, mint például a női sport, vagy a vívás visszaesésének elemzésével. A női sportolók váratlanul alig 29 ponttal járultak hozzá a magyar csapat szerepléséhez. Vívásban pedig több, mint hét évtizedes hagyomány szakadt meg, hiszen 1908-tól kezdve az . 1920-ban rendezett csonka-olimpia kivételével a vívás ötkarikás versenyein kivétel nélkül magyar győztest is köszöntöttek. De folytathatnánk a sort a kajak-kenu válogatott szereplésének kérdőjeleivel is, hogy vajon miért pontosan az a Vaskúti, Foltán kenu kettős mentette meg a kajakosok becsületét, nyert Mexikó után újra aranyat a magyaroknak, amelyik nem vett részt a minden bizonnyad rendkívül költséges tengerentúli felkészülésen? Személyi ellentétek S a legfájóbb kudarc, a vízilabdázók széteső játékának őszinte, a részleteket is feltáró bírálatára is hiába vártak a sportkedvelők. A pólósok erkölcsi botlásairól pedig ma már nemcsak a ben- • fentesek tudnak. S éppen ezért őszintébb, szókimondóbb tájékoztatással, a felelősök esetleges fe- lelősségrevonásával a sportvezetés, az olimpiai bizottság csak erősíthetné tekintélyét. Egy szó, mint' száz, csak arra szerettük volna felhívni a figyelmet, hogy a kétségtelenül szép eredményeket mind több árnyék halványítja. Jó néhány sportágban csaknem kibékíthetetlen személyi ellentét nehezíti a kibontakozást. Túl sok a megválaszolatlan kérdés az igazi fellendülés megindulásához. A felemelkedésre pedig szükség volna, hiszen a világ sportjának erőviszonyai négy év múlva Los Angelesben újra tisztázódnak, ahol Juan Antonio Samaranch, a NOB új elnöke teljes részvételre számít, azaz a magyar sport legjobbjaira a moszkvainál nagyobb erőpróba vár. Egyetlen győzelem Az olimpiai játékok évében ugyan általában az ötkarikás randevú eseményei állnak Magyar- országon is a sportkedvelők érdeklődésének középpontjában, de ezúttal, rendhagyó módon a labdarúgás helyzete, valljuk meg őszintén, eredménytelensége is érthető viharokat kavart. A válogatott előbb az olimpiai selejtezőkön bukott el, majd az év közben, júliusban hivatalba lépett következő (másfél évtized alatt a tizenharmadik) kapitány, Mészöly Kálmán is erősen negatív mérleggel zárta első fél éves ténykedését. Egyetlen győzelem (Svédország 2:0) és döntetlen (Spanyolország 2:2) mellett három vereség (Szovjetunió 1:4, Ausztria 1:3, NDK 0:2) kerüli a statisztikákba, s a kapitány vajmi keveset tudott előrejutni a jövő tavaszán • kezdődő világbajnoki selejtezőkre való felkészülésben, csapatkialakításban. A szurkolók, de maguk az edzők, szakvezetők is legtöbbször értetlenül szemlélik a gyors, megmagyarázhatatlan formaingadozásokat. Az eredménytelenség okait mindenképpen a hiányos felkészülésben, a küzdőszellemben kell keresni. Szegénységi bizonyítvány A szövetség korábbi vezetői által helyenként diktatórikus módon-előírt‘és ellenőrzött követelményrendszer megbukott. Ám a szövetség két év elmúltával is kénytelen volt megállapítani, hogy a klubokban folyó 9 Egy olyan pillanat 1980-ből. amire szívesen emlékezünk. A Moszkvai Nyári Olimpiai Játékokon a kötöttfogású döntőben Kocsis Ferenc (jobbról) legyőzi a szovjet Bikovot és ezzel megszerzi az aranyérmet. felkészülés nem megfelelő. A válogatott csapat játékosainak edzettségi állapota elmarad a kívánatostól. S a válogatott tavaszi jobb szereplése érdekében úgy döntöttek, hogy Mészöly jelöltjei több alkalommal tartanak majd közös edzéseket. Mindez természetesen, ha szegénységi bizonyítványt is jelent a szakosztályok, klubok számára, nem egyedülálló jelenség, hiszen Menotti, a világbajnok válogatott kapitánya hasonló lehetőségeket kapott az Argentin Labdarúgó Szövetségtől és a sikerek megismétlése érdekében együttes edzésekkel- készült a Mundialito tornára, a' volt világbajnokok montevideoi mérkőzéseire. Persze a helyzet sokkal bonyolultabb ahhoz, semmint egyetlen intézkedés megvalósításával helyre lehessen állítani a magyar válogatott korábbi tekintélyét. Az edzők, kapitányok terveit a játékosoknak kellene valóra váltárriok. Ám a játékosok egy ideje furcsa kettősségben élnek. Tulajdonképpen hivatásuk a labdarúgás, hiszen szerződést kötnek klubjaikkal. Az élvonalbeliek jól, a magyarországi lehetőségekhez képest nagyon jól. tizenötezer forintnál is többet keresnek havonta. Keresték a játékosok kegyeit Keresetük azonban nem függ sem a mérkőzések látogatottságától, sem a mérkőzéseken nyújtott teljesítményektől. Ráadásul az egymást sajnálatosan sűrűn váltó vezetők mindig, minden esetben a játékosok kegyeit keresték, emelték a fizetéseket, prémiumokat. S az sem titok, hogy a következetesen és jól dolgozó edzőket — mint például Dalnoki Jenőt a Ferencvárosnál — a játékosok a szövetség előző vezetőinek segítségével buktatták meg. Arról nem is beszélve, hogy amint azt Szepesi György egyik televíziós nyilatkozatában elpanaszolta, jelenleg vagy ötezer játékos él Magyarországon a labdarúgásból, azaz'még a megyei bajnokságban szereplő csapatok játékosai is jelentős támogatást élveznek. így alakult ki ez a kényelmes szemlélet, amivel a szövetség mai vezetősége is kevés eredménnyel harcol. A gyenge teljesítményt támogatók pedig tulajdonképpen minden jószándékuk ellenére is, sajnos csak ártanak a jelenlegi helyzetben, amiből mielőbb kiutat kellene találni. De hol van ez a kiút? ... V. D. — Mi szeretnénk ezt az időszakot úgy kihasználni, hogy megfelelően felkészülten várhassuk az NB I-es mérkőzéseket — mondta Dunszt István edző. A BÁCSÉP SC női röplabdacsapata 1973-ban iridult az NB II-ben. A csapatformálás időszaka nem ment gondok, buktatók nélkül. A kezdeti sikerek, apró örömök azonban éltették a szándékot, hogy érdemes küzdeni. Ennek eredményeként lett a csapat 12. a tabellán 1974-ben, s ennek következtében kapaszkodott egyre feljebb. 1975-ben: 9.. 1976-ban: 5. helyezett, 1977-ben: 3., az utóbbi két évben pedig második volt. 1980 végre (vagy inkább meglepetésre?) meghozta a nagy sikert, bajnok lett a BACS- ÉP női együttese, s bejutott az NB I-be. — Az az igazság — mondta Vágó András szakosztályvezető —, hogy a második hely megszerzését tűztük ki célul. Mégsem ért bennünket váratlanul az NB I. A csapat tulajdonképpen „beért”. Ez a helyezés a nyolc évvel ezelőtt megkezdett, emelt szintű szakmai munka eredménye. A csapat a bajnokságban egyenletes teljesítményt nyújtott. A 26 mérkőzés mérlege: 23 győzelem. 3 vereség. 74:17-es játszmaarány és 49 pont. A bajnokság befejezéReméljük, hogy a BÁCSÉP SC női csapata ennek a szándékának a megvalósításához megkapja a megfelelő segítséget, s beváltja majd reményeit (reményeinket) az élvonalban. B. I. f- A BÁCSÉP SC NB les női röplabdacsapata. • Dunszt István edző. 9 Böröczfy Márta kimagasló teljesítményt nyújtott. • Feith Erzsébet a csapat „motorja” volt. zási időszakban tovább tökéletesítjük majd technikai és taktikai felkészültségünket. A csapat jelenleg még — az edzések jellegéből adódóan — úgyszólván az utcán készül. A futás a fő „műsorszám” különféle variációkkal. Annál nagyobb gond lesz a folytatás, hiszen eddigi helyükön, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképzőben „kinőtték a termet”. Edzeni pedig ott kellene, ahol majd a mérkőzéseket játsszák. Csakis így jelenthet előnyt a hazai pálya. Előnyre pedig nagy szüksége van az NB I-ben először rajtoló "lelkes, küzdeni tudásból már többször is példát mutatott csapatnak. Bár a rajt. amely febráur 14- én kezdődik, még nem lesz ,jéles”. Az MRSZ kiírása szerint a bajnokság rendszerének átszervezése miatt tavasszal kupaküzdelmeket rendeznek az NB I-es csapatok részére. Az igazi bajnoki vetélkedés ősszel kezdődik. se után részt vettek a Magyar Röplabda Szövetség által Debrecenben rendezett tornán, amelyen az NB Il-es csoportok első-második helyezettjei voltak ai ellenfelek. Közöttük a BÁCSÉP együttese az előkelő második helyen végzett. A jelenlevő szakemberek szerint jó benyomást keltett egységes játékával. — A bajnokság után megkezdtük a felkészülést az NB I-ben való szereplésre — mondta . Dunszt István, a csapat mestere. — Nagy gondot fordítunk az alapozásra, ezen kívül a formábahoSPORT.SPORT «SPORT EZ TÖRTÉNT 1980-BAN
