Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-09 / 7. szám

1981. Január 9. • PETŐFI NÉPE • 5 HÁROMSZÁZ ÉVES A COMÉDIE FRANCAISE Októberben Ünnepelték Fran­ciaországban a Comédie Francaise fennállásának háromszázadik év­fordulóját. Már egy százada némi időeltolással jubilálnak, hiszen XIV. Lajos 1680. augusztus 18-án írta alá a pátenst, hogy az Hotel de Bourgogne társulata egyesül­ni köteles a Rue Guénégaud-ban játszó Moliére-féle társulattal, s a Comédiens du Roy Moliére ve­zette új társulata augusztus 25-én mutatkozott be a Phaedrával. Racine drámájával. Csakhogy melyik színház ünnepelhetne augusztusban, a nyári szünetek csúcspontján? Ezért 1880-ban, a kétszázadik év­fordulón, kegyes csalással október 21-én ünnepelte: XIV. Lajos és .minisztere Colbert ugyanis ezen a napon írta alá Versailles-iban azt a rendeletet, amely különleges státust biztosít Moliére színházá­nak, és elrendeli például, hogy Párizsban és elővárosaiban csak ők tarthassanak színielőadásokat. Molére háza méltón emlékezik alapító direktorára: eddig 30 ezer­szer játszották műveit, vagyis átlagban minden harmadik este Moliére-mű van műsoron. Az idei jubileumi díszelőadáson Az úrhat­nám polgárt játszották. A Pom­pidou művelődési központban gazdag kiállítást nyílt a Comédie múltjáról, s Francois Reichenbach és Bemard Garvoty szép dokumen- tumfiilnmben örökítette meg a szín­ház történetét. Természetesen színháztörténeti művek is készül­tek, köztük egy gazdagon illuszt­rált díszkötet. A Comédie-t azon­ban hódolót, bírálat is éri. A bírálatok egyik célpontja a Comédie hagyományőrzése. Még a mai rendezői önkény tobzódása idején is tántoríthatatlanul ra­gaszkodik az eredeti szövegekhez: Moliére, Racine, Corneille és a többi klasszikus egy sor húzás, változás nélkül hangzik el, ha­gyományos díszletek közt,, hagyo­mányos kosztümökben. Ugyancsak hagyományosan őrzik a még Mo­liére személyes fellépései idejé­ben kialakított mozgalmas, pergő rjtmusú komédiastílust, amely­ben még a szereplők mozgása is ritmikusan megkomponált. Több mint száz éve támadják, gúnyolják már ezt a hagyomány- őrzést, hasztalan, a Comédie nem enged belőle. S akármilyen poros­nak, elavultnak is kiáltják ki, ér­dekes módon mégis vonzza a kö­zönséget: telt házak, évente 170 fezei ‘néző előtt peregnek k Co­médie „unalmas, nevetséges” elő­adásai. Sokan kutatták az idei év­forduló kapcsán is, mi a titka en­nek a közönségsikernek. A legtöb­ben arra jutottak: a Comédie azért hódítja meg a közönséget, mert a színészek színiháza. A Comédie-ben valóban mindig • a legjobb francia színészek, le­gendás egyéniségek léptek színre, elég talán Rachelre, vagy Sarah • A színház egyik XVIII. századbeli előadása. 0 Jelenet Moliére: A fösvény cí­mű színművéből a Comédie Fran­caise budapesti vendégjátékából. (MTI-fotó — KS.) Bernihardt-ra emlékeztetni. A Comédie nagyszerű színészegyéni­ségei azonban nemcsak ragyogó szerepekben parádézhatnak, dön­tő szavuk is van a színház veze­tésében. Jellemző, hogy Napóleon még 1812-iben, az égő Moszkvában is tudott ddőt szakítani arra, hogy október 15-én kibocsássa híres statútumait, amelyek lényegében máig érvényesek. Ezek legfonto­sabbika, hogy egy hattagú vá­lasztott színésztestületnek döntő szava van új színészek fölvételé­ben, a rendező megválasztásában, a műsorterv kidolgozásában, de még a szereposztásba is beleszól­hat. Az örökös tagokat nem le­het elbocsátani, szép fizetésük van, és még a bevételből is része­sednek. Az igazgatónak admi­nisztrátor a neve, s már ez is jól jelzi, hogy nem azonos a rette­gett direktorokkal. A színházve­zetésnek ez a demokratizmusa bi­zony példaképül szolgálhat bár­hol a világon. A Comédie mai adminisztráto­ra, Jacques Tója, érdekesen fo­galmazta meg a sokat támadott hagyományőrzés lényegét,'a heves avantgárd zeneszerző, Boulez sza­vaira hivatkozva. Aki anekdotá­val jellemezte a hagyományőrzést. Szerinte a hagyomány úgy száll nemzedékről nemzedékre, mint az adomabeli katonai parancs: a sorba állított regruták utolsó tag­jához már egészen más jut el, mint amit az első fülébe súgtak. Tója szerint ebtől mégis jó dolog sül ki: például a szemforgató kép­mutatóról Moliére által elindított súgás mindig korszérűen hang­zik el a színen, a sorban utolsó színész és rendező felfogása, ér­telmezése szenint, szó sincs hát megmerevedésről, betokosodás- ról. Valójában régóta nem is lehet szó grről a Comédie-ben, hiszen a kísérletektől sem riad vissza, főként mióta az Ódéon két ter­mét is rendelkezésére bocsátot­ták. Brecht, Beckett, Ionesco ál­landóan szerepel a műsorrendjé­ben, s Tója ma. olyan avantgarde szerzőket is színre visz, mint Edu­ardo Manet vagy Denise Chalem. A párizsi Figarónak tehát való­színűleg igaza van, amikor a há­romszázadik évadját jubiláló Co- médie-ről azt írja: „Egyre fiata­labb öreg hölgy.” H. J. (31.) Eltűrte gúnyolódásukat, vissza­fojtotta dühét. Csak néha mond­ta: — Eljön, még az ideje annak, amikor ki-ki tettekkel bizonyíthat­ja vitézségét. Érzi,’ hogy itt az az idő. — Akinek vér folyik az erei­ben, s nem káposztalé, hát most lesz alkalma, hogy bebizonyítsa! Hallottak már mindannyian Monasterli katonáinak bátorságá­ról. — Sok alföldi siratta meg a velük való találkozást. — Ezek a szerb vitézek dere­kasan megállták helyüket a tö­rök ellen vívott ütközetekben is. — Harcedzett, kemény kato­nák, s biztos, hogy nem lesz köny- nyű dolgunk velük. — A télen a Drávamellékről tízezres .sereget vonultattak föl! — No, most majd meglátjuk, hogyan forgatják a szablyát azok, akik majd elvesztek a nagy hen­cegésben. Balogh János szótlanul állt a lova mellett. — Mehetnénk már — veti oda Bács megyei. — Mi? — kapja föl a fejét az öreg, mert ugyancsak mélyen me­rült a gondolataiba. Egyre csak a fián járt az esze. — Mondom, mehetnénk már — ismétli meg Bácsmegyei han­gosabban. — Hát — mondja Balogh. Föl­néz az égre, hogy tájékozódjon. — Már dél körül lehet. — Hát jól süt. — Kifirhangolt a Szent Péter. — Mondtam én, mire elindu­lunk, megsülünk a napon — szól oda Tokaji. A legokosabbnak akar látszani. Ha csak alkalma van rá, így kezdi: mondtam én... Nem válaszolnak neki. Felé sem néznek. — Ez mindig így szokott len­ni? — kérdezi megint* Bácsme­gyei az öregtől. — Micsoda? — Ez a sok várakozás. — Hát míg az okosok... De nem tudom, a fiam. Nem láttád azóta? — Nem. Kend se? — Én egyszer, csak messziről. Masíroztak. De alig ismertem meg. Hogy kiöltöztették a gye­reket ! — Nem beszélt vele? — Nem. Messze volt, meg ... — Meg nem is mert utánaszól­ni, mi? — mondja kissé gúnyo­lódva Bácsmegyei. — Mitől félt kend? — Mondom, masíroztak, és :.. Tudod, alig ismertem meg, úgy megnőtt, ahogy kiöltöztették. Mint egy igazi katona! — Lehet, hogy nem is az volt — okoskodott megint Tokaji. — Nos és ha masíroztak! Hát a maga fia! — Az enyém — mélázik el az öreg. Visszaemlékezik arra a je­lenetre, amikor a fejedelmi sátor előtt Rákóczi megszólította fiát. Akkor föl sem fogta, mit jelent ez. Csak most kerekedik ,ki a gondolat, hogy Rákóczi is, lám, megérezte, első látásra észrevet­te azt, amiért ő is éppen a fiát szerette legjobban. Fekete lova idegesen rázza a fejét, csörög a fejlővel. Balogh előrelép, elhajtja a legyeket. A ló jobb szeme könnyezik, alatta kis seb; észrevették, s rajokban lepik a szemtelen, pici legyek. — Megjöttek a felderítők — mondja Tokaji úgy, hogy körü­lötte mindenki hallja. — Az istenit neki — káromko­dik a szegedi Kis István, majd siet hozzátenni a magyarázatot —, azt mondják, itt letáborozunk! — Na, mi a szösz! — szól To­kaji. — Nem is bánom — jegyzi meg Szabó Istók, a másik szege­di katona. — Nem, ugye? De az, hogy so­sem érünk Szeged alá ... — No, azok éppen minket vár­nak! — mondja Bácsmegyei. Tokaji megint a kedvében akar járni: I— Az. Ebadta labancok vala­mennyien! A császár katonái! — Kik a labancok? — pattan haragra Kis István. — A szege­diek? — Magad is " jól tudod, onnan szöktél. — No csak vigyázz! — ugrik fők erre Halász Marci is. — Ráérnek még a szegediek miatt veszekedni — áll meg me- lettük egy díszes egyenruhájú vi­téz —, előbb a bácsi várat kell megvennünk! — Fiatal; kék sze­me mosolyog. Mindannyian féléje fordulnak: a rangja, az öltözéke, a beszéde is nemes emberre vall. Szemükben zavar: nem tudják, mit akar, mi­ért állt meg mellettük, miért szólt bele beszédjükbe. Osszenéznek, egyikük sem ismeri a jövevényt. A szegedi bátorkodik neki: — Bács? Ugyan! — Lekicsiny­lőén legyint. Aztán még megtold­ja: Nincs ott már semmi! — Nono! — emeli fel ujját az új,. tiszt. — Nekem már csak ne mondjon ilyet! Hogy ott mi van, azt 'nálam jobban nem tudja sen­ki. Az apámé volt az a föld, a tö­rök alatt is szedték ott az adót, a jobbágyak akkor is megadták a szolgáltatásokat. Azért megyek én most, hogy birtokba vegyem azt, ami nekem ősi jussként ki­jár, amit el akar venni a császár. Az öreg Balogh feszült figye­lemmel kíséri a nemesember sza­valt. Bácsmegyei arcán látszik, hogy neki nem tetszik az, amit a jövevénytől hall. A szegedi is azt várja, hogy közbeszólhasson, de a beszélő nem fogy ki a szuszból. — Nem kell lebecsülni, meg­erősítettük mi azt, mesélték, hogy nincs hozzá fogható egész Bács­kában. A törökök sem vették vol­na be egykönnyen, csak áruló ne akadt volna a védők között. Min­dig fontos volt az a vár, olvastam a krónikában, hogy a régi magyar királyok is szívesen letértek oda, meg országgyűlést is tartottak ott. Azt írják, hogy sok száz évvel ez­előtt nagy város terült el a vár lábánál, rengeteg gabona ter­mett, hatalmas vásárokat tartot­tak, messze földről is jöttek oda kereskedők, s .voltak ott, bizony, még görög tudósok is. Mindig gaz­dag volt az a város, bőven termett a zsíros földje, jutott pénz vár- építésre. Mondom én, hogy nem kell lebecsülni, állnak annak most is a falai, keményen meg kell ve­rekedni értük. — Ö, azóta... — fordul el Bácsmegyei. — Hányféle hadak elvonultak ott már? — mondja halkan a sze­gedi is. Az öreg Balogh csak hallgat. Odafigyelt a jövevény minden szavára. Ügy érzi, mintha szövet­ségest lelt volna benne. Mondaná is, mi az ő szándéka, miért állt be a kuruc seregbe, de valahogy nincs bátorsága, hogy a terveivel előhozakodjon. Ha már eddig el­jutott, nehogy most rontson el ihindent. Csak szöget üt fejébe, amit az ú-rfi ősi jussáról mond. Ott is jobbágysors vár rá? (Folytatjuk) ÚTTÖRŐÉLET Nyakkendőnk története Amikor felavattak, a Magyar Úttörők Szövetsége tagja lettél. ''Viselheted az úttörőnyakkendőt, pedig talán még nem is tudod mi­lyen története van e jelképnek. A magyar úttörőmozgalom megalakulásától' a mindennapok embere elsősorban a nyakkendő­ről ismeri fel a kisdobost és az úttörőt. Szimbólummá vált a há­romszögletű nyakkendő. 1946-ban a nyakkendő színét mirfden csapat maga választhatta. Abból a korból kevés írásos em­lék maradt, ezért csak néhány csapat nyakkendőjének színét is­merjük. A sashalmi — ma Buda­pest XVI. kerületének egy része — úttörők kék-fehér színű; a szol­nokiak piros, szélén kék szegélyű; a soproniak világoskék színű, há­romszögletű nyakkendőt viseltek. Az első egységes nyakkendő fe­hér volt, két piros csíkkal díszít­ve, és piros gyűrű fogta össze. A fehér az úttörők jellemének tisztaságát jelentette; a piros csík arra figyelmeztetett, hogy fel­adatait küzdelem és erőfeszítés nélkül megoldani nem tudja, és hogy történelmünk útját a sza­badi ágért harcolók vére festette Pirosra; a piros gyűrű az egységet, az összefogást jelképezte. 1947 őszén változott a nyakken­dő színe. Oka az volt, hogy az úttörőmozgalom taglétszáma gya­rapodott, s ezért úgy határoztak' két korosztályra bontják az úttö­rőcsapatok tagságát. Így a 6—9 évesek lettek a pajtáscsaládtagok, és kávébarna nyakkendőt viseltek, az úttörők nyakkendőjének színe pedig kék lett. A kék szín azt jel­képezte, .hogy viselője mindig kész a munkára, az úttörőkre váró feladatok teljesítésére. Rövid idő után kiderült, hogy a pajtáscsaládtagok is kék- nyak­kendőt viselnek, mert a szülők egy-két évre nem vettek külön nyakkendőt. Ezért a mozgalom akkori vezetői úgy döntöttek, hogy a pajtáscsaládtagok visel­jék a kék nyakkendőt, és amikor úttörővé avatják őket, varrjanak fel a nyakkendő szélére egy piros csíkot. Ettől az évtől a 6—9 éve­sek, a mai kisdobosok is, kék nyakkendőt viselnek. De nem így az úttörők. A kiváló úttörőmun­kát végzők 1949. augusztus 24-én vörös nyakkendőt kaptak. A vö­rös nyakkendő a munkásosztály vörös zászlajának egy-darabja. Azt jelképezte, hogy viselői kö­vetik a munkásosztály célkitűzé­seit, és annak segítségére mindig készen állnak. 1949 augusztusa után minden jelentősebb ünnepen a jól tanu­lók, a jó úttörőmunkát végzők jutalomból vörös nyakkendőt kap­tak. Emlékezetem szerint 1951-től már minden úttörő elnyerte a jogot a vörös nyakkendő viselé­sére. 1950-ig piros gyűrű fogta össze a nyakkendőt, de ettől az évtől kezdett elterjedni a pionír-, vagy úttörőkötés. Mit jelképezett a vörös nyak­kendő? Surányi László, az úttörőmoz­galom egyik vezetője így vála­szolt erre a kérdésre 1951-ben: .„Az úttörőnyakkendő három sar­ka a három nemzedék, dolgozó népünk idősebb nemzedékének, ifjainak és a gyermekek meg­bonthatatlan kapcsolatát jelké­pezi ... Kötelezzen minden úttö­rőt a jelkép viselése arra, hogy harcoljon a dolgozó nép ügyéért. Az úttörő a vörös nyakkendőt is­kolában, otthon, utcán mindig vi­seli. Ügy vigyáz a nyakkendőre, mint a legnagyobb kincsére, mint becsületére, mert a nyakkendő — a vörös zászlónak egy darabja.” 1957-ben újjászerveződött a ma­gyar úttörőmozgalom. Az úttörők nyakkendője továbbra is vörös színű maradt. Sok ezren fogadták meg, hogy példát vesznek az 1919- es Magyar Vörös Hadsereg 32-es ezredének hőseiről, akik -a Tiszá­nál harcoltak a Magyar Tanács- köztársaságért. A végső veszély­ben a csapat zászlaját a katonák elosztották egymás között, igaz­ságosan, egyenlő darabokra, ahogy a jó családban elosztják az utol­só darab kenyeret. Mindegyiknek csak egy szív nagyságú darab jutott a zászlóból, azt őrizték életveszély közepette, a szabadság napjának virradatáig. Elődeid szerették, tisztelték, védték nyakkendőjüket. Sokan még ma is féltve őrzik. Most. hogy megismerted nyakkendőnk rövid történetét. Te is tegyél töb­bet érte. Ebben az úttörőévben minden kisdobos és úttörő a „Tet­tekkel nyakkendőnk becsületéért!-' jelmondat szellemében tevékeny­kedik. Te se maradj le. Üttörő- tettekkel mutasd meg: jogosan viseled a vörös nyakkendőt? Z. E. Vörösnyakkendősök a mozgássérültekért Kipirult arcú lányok érkeztek a szerkesztőségbe, Perper Tímea és Neszt Judit, a kecskeméti Buday Dezső úttörőcsapat hetedikesei. Nagy újságot hoztak, követésre méltót. ' — Január 8-án az egész csapat papírt gyűjt, hogy a MÉH-nek átadva a hulladékért kapó pénzt befizessük a Halason épülő mozgássérült gyerekek iskolájá­nak, otthonának céljára. Sokszor gyűjtöttünk már fémet, papírt, különféle hasznosanyagot, de ilyen lelkesedéssel még soha!­— Hogyan tudatosítottátok ezt a nagyszerű akciót társaitok előtt? — Csapatvezetőnk, Várnagy Sári néni megengedte, hogy hasz­náljuk az iskolarádiót. Amikor elhangzott a felhívás, igazán egy­ségesen csatlakoztunk, mindany- nyian, hétszázketten! Azt is elhatároztuk, hogy dr. Dekov lvánnét felkeresve, címét kérjük néhány kecskeméti moz­gássérült társunknak, hogy felve­hessük velük a kapcsolatot, rend­szeresen találkozhassunk velük. Ez is sikerült, kaptunk címet, né­hány nap múlva útra kelünk ba­rátságot kötni... — Reméljük,- sok papírt gyűj­tünk — veszi át a szót Jutka — a papírért kapott pénzt pedig nyomban befizethetjük a 250- 98006/662. számú csekkszámlára. Ez tulajdonképpen a Magyar Vö­röskereszt megyei szervezetének a számlaszáma, ezen gyűjtik a halasi létesítményre a pénzt. — Jó munkát Pajtások! Remél­jük sok úttörőcsapatnak mutat­tok példát! Selmeci Katalin Mi leszek, ha nagy leszek Szakács leszek, ha nagy leszek! — jól sikerült linómetszet­tel szerepel a Megyei Művelődési Központ kiállításán a • kecske­méti Jókai Mór úttö­rőcsapat hetedikes tagja, Szabó Lenke. Méhes! Éva felvétele REJTVÉNYFEJTŐKNEK Az elmúlt héten közölt számlogikai rejtvény helyes megfejtése: 152. (Akik ezt a számot küldték be, nyil­vánvalóan így jutottak a helyes ered­ményhez: 2X2+2. 2x6+3, 2x34+5, 2x73+6.) Sok helyes megfejtést kap­tunk, megközelítően nyolcszázat * Aho­gyan jeleztük. Petőfi Népe kártyanap­tárt küldünk jutalmul, amíg a készlet tart.., Örömötökre szolgáljon, hogy kértünk és kaptunk kártyanaptárt az MHSZ-tői, valamint az OTP megyei igazgatóságától, ezeket is küldjük a rejtvény fejtő kisdobosoknak (!). úttö­rőknek. Reméljük, hogy a jutalomból valamennyi helyes megfejtést beküldő pajtásnak küldhetünk naptárt! Az egyre fiatalabb öreg hölgy • A Comédie Francaise épülete.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents