Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-09 / 7. szám

1081. január 9. • PETŐFI NÉPE • 3

AZ SZKP KONGRESSZUSA ELŐTT

Számvetés Szimferopolban

Nyilatkozott E. K. Pokrovszkij a városi pártbizottság első titkára

Kecskemét testvérvárosát aligha kell bemutathi, hisz gyakran jelennek meg újságcikkek Szimferopolról. Görögül ,.gyűjtőváros”-t jelent a neve. Ma közigazgatási, ipari és kulturális központ. Lakói híven őrzik a város múltját, majd kétszáz éves történetét, szépítik a jelenét, becsülik eredményeit, s nagy gonddal tervezik a jövőjét.

Ez derült ki a városi pártértekezleten is. A kommunisták számvető tanácskozása az SZKP februárban következő, XXVI. kongresszusának előkészületeihez tartozik. A főbb eredményekről és tervekről beszélgettünk Erik Konsztan- lyinovics Pokrovszkij első titkárral.

— A testvérmegyei küldöttségek azt tapasztalják, hogy évről érre szépül, gazdagodik ez a város.

— Valóban, a szimferopoli építők keze munkáját egész sor új intézmény, lakótömb dicséri. íme, néhány ezek közül: a városi tanácsháza, szakszervezeti székház, az egyetemi épület, - áruház, a Moszkva szálloda. A létesítmények egyre korszerűbb színvonalról tanúskodnak, s a. kihasználásuk is-gazdaságos.

— A lakásépítés is ilyen dinamikus?

— A X. ötéves tervben 900 ezer négyzetméterrel gyarapodott a v’áros lakóterülete. Házgyárunk, amely a kecskemétihez hasonló teljesítőképességű, nagyban segíti a lakásépítési program megvalósítását. Kilenc és 14 emeletes lakóházak nőnek ki a földből sorozatban. De elkészült az első húsz- emeletes lakóház is. Összesen 17 ezer család jutott új otthonhoz, 21 ezren pedig lakásfelújításba kezdtek.

— Ügy tudjuk, hogy a X. ötéves tervben kiemelt helyet kaptak a gyermek- és egészségügyi intézmények.

— Negyven óvodát építettünk — 9 ezer lánynak és fiúnak. A most induló XI. ötéves tervben, a felmérések alapján, már kevesebbre lesz szükség. Az új óvodákhoz tanuszodákat is tervezünk, szám szerint tízet. A XXI. század óvodájának is beillik például az elektronikai gyár gyermekintézménye, amelyhez 25x10 méteres úszómedence és ugyanakkora emeleti tornaterem tartozik. Az óvoda hallját télikertnek rendezték be, ahol délszaki növényekkel színesített környezet fogadja a kisgyermekeket. A közép- és nagycsoportosok balettoz- ni is tanulhatnak szülői kívánMi,vidéfciek

Oj városnegyed épült Szimferopolban.

ságra a mini próbateremben. A kulturális és egészségügyi beruházások közül kiemelném a sport és kultúra palotáját, a négyezer személyes koncerttermet és a 600 ágyas kórházat. De a tömegközlekedésről sem feledkeztünk meg. A következő években 200 új trolibusz szállítja majd az utasokat Szimferopolban.

— Milyen jelei vannak az iparosodásnak?

— Szimferopol vállalatai egyebek között jó minőségű szerszámgépeket, fekete-fehér és színes televíziókészüléket, gumi és műanyag cikkeket, bútort, cipőt gyártanak. A lábbelik nagy része NSZK-megrendelésre készül az Alföldi Cipőgyár testvérüzemében. A példák után mindent egybevetve: a kiemelt gazdasági feladatok előkészítésében és végrehajtásában jelentős szerepe van a 28 ezer párttagnak. A XXVI. kongresszus előkészületeinek időszakában nagy gonddal, felelősséggel jár a valóságon alapuló tervek kidolgozása, és azok teljesítése. Az elmúlt hónapok is a kongresszus tiszteletére tett felajánlások sikeres valóra váltásának a jegyében zajlottak.

— Milyen hatást tulajdonít a testvéri kapcsolatoknak?

— Az agitációs munkában igen jelentős a dolgozók, fiatalok internacionalista nevelése. Sokat segít ebben például a barátsági napok szervezése, amikor jó alkalom nyílik arra, hogy kölcsönösen megismerkedhessünk testvérmegyénk, testvérüzemeink életével. Az elmúlt húsz .év együttműködése erőteljesen szolgálta a népeink, városaink közti testvéri 'Viszony elmélyítését, kapcsolataink kiszélesedését és sokszínűségét — fejezte bé a beszélgetést E. K. Pokrovszkij, a szimferopoli városi pártbizottság első titkára.

Kovács István

1/agyar vidék címmel nemrég Baráti Géza vezércikket írt a népfront központi lapjába. Tisztelgésnek szánta az esztendő végén, némi nosztalgiával szólva, mint vidékről elszármazott író, újságíró, aki sokat utazván az országban, talán nálunk, itt élőknél is jobban ismeri a „vidéket". Védelmezi is mindazokkal szemben, akik ma sem szólnak róla másként csak lebecsüléssel, s nem érti, miért kívánkoznak el egyesek a vidéki élet elől a fővárosba.

Bevallom, én sem értem ezt az elkívánkozást, ha van ilyen — biztosan van, Baráti példákat is hoz fel rá — s örülök, hogy közvetlen környezetemben, barátaim, kollégáim, rokonaim között nem tapasztalok hasonlót. Sőt, azt hallom, amikor Pesten — csak így mondjuk ezt mi, vidékiek — töltenek el egy napot hivatalos ügyben, hogy máris kívánkoztak haza a nagy forgatagból, amihez képest nálunk még mindig csöndes lyyugalom honol. Nem közügy, de ■ el kell mondanom a félreértés elkerülése végett, hogy nem tartozom a fővárost csepülőkhöz, s a vidéket sem akarom ajnározni. Éltem ott is, közel is nőtt a szívemhez á mi szép magyar fővárosunk, szívesen bolyongok gyalogosan az utcáin, ha időm engedi bújom a múzeumait, az antikváriumokat, könyvesboltokat, • de még az aluljárókban is elbámészkodom, a metró számomra ma is csoda és újdonság, a repülőtéren órákig el tudnám nézni a fel- és leszálló gépeket stb. A vidék pedig szülőföldem, lakóhelyem, azt ne bántsa és ne becsülje le senki, még ha akármilyen született fővárosi is az illető. Tehát nem vagyok sem a főváros, sem a vidék pártján, szeretem ezt is, azt is, mert így együtt ez a hazám. És hiszem, tudom, hogy velem együtt még nagyon sokan éreznek hasonlóképpen.

Tízért is merem mondani,

^ szintén személyes tapasztalatok alapján, hogy a fővárosban élők — legtöbbször akaratukon kívül — nagyon sokszor megsértik a vidékieket. Amikor a rádióbemondó, az idöjárásközlő, az útviszonyokról hirt adó a főváros mellett folyton csak vidéket emleget, s nem azt mondja, hogy az ország többi részén, tná$ tájain, Borsodban, Zalában és így tovább. Amikor egy kidőlt fa Pesten vagy Budán, egy csőrepedés az egyik kerületben, egy tócsa itt vagy ott az egész ország ügye, mintha nem is a magyar rádió szólna, hanem annak budapesti reléállomása. Jó, elismerem, hogy az ország lakosságának húsz százaléka él Budapesten, de ötven százaléka a községekben, és har- mincegynéhány százalékuk a „vidéki" városokban. A jeles író,

művész — hányszor halljuk! — csak „lemegy" vidékre, pedig ott tisztes honoráriumot kap ezért a lemenetelért. De ezek valóban

^Sßi^^X'ä'ki!%$2'^^VKi^^(V^,S'«'»v«w^?isss'«S'^«vv*ssssssss*vKssw^AvwAsw.wAv,vAVAw»v#w.WiWA%vAvuvkVAViW*\%WiViV.w.v*w«Wi**v^vuvvn*A' csak apróságok, bar a köznyelv be beivódott sznobság szinte ki- irthatatlan tünetei. Ennél sokkal sértőbb, bántóbb, amikor — szintén nem szándékosan — az események- rangsorolásában és arányosításával éreztetik, hogy a fővárosi és a vidéki azonos jellegű esemény között mégis van különb ség. Mondjak példát is talán? tme egy a sok közül.

BÁCS MEGYEIEK ALGÉRIÁBAN (V.)

Algír és a sivatag

Valamennyi kint dolgozó Bács megyei munkás, szerelő, vagy gépkocsivezető elsőként az ország fővárosával, Algírral ismerkedik meg. Az egyik nemzetközi repülőtér ugyanis a főváros közelében fekszik, s itt van az a tengeri, kikötő is, amely a magyar árukat, nyersanyagokat fogadja. íj. gépkocsivezetők naponta -megfordulnak itt, s bizony nem sajnálják szabad időben a fáradságot, hogy felkaptassanak a Thelepherick hegyre, s gyönyörködjenek a város panorámájában.

Algír a .Földközi-tenger egyik festői öble mellett fekszik,, valóságos ékköve a partnak. Hasonlatos egy kicsit a panoráma ahhoz, amit a Gellért hegyről lát az ember Budapesten. Algír lakossága jelenleg kétmillió-négyszázezer, s ez iszonyú gondokat jelent az itt' élők, a kormány számára. Ez abból adódik, hogy a franciák annak idején a várost 400 ezer emberre tervezték, s ehhez méretezték a vízvezetéket, a csatornázást, a lakásokat. Nagy erőfeszítéseket tesznek a zsúfoltság megszüntetésére, a közművek kiépítésére. A főváros szívóhatása természetszerűen még jelenleg is elvan gondokat okoz, hogy bizonyos lakóterületeken nincs víz. hiányzik a csatorna, s akadnak még faházak is.

Algéria igazi fejlődését azonban nemcsak a főváros, de más vidéki városok mutatják. Egyre erőteljesebb a lakásépítés és az ezzel összefüggő infrastruktúra megteremtése. Az ország szinte minden vidékén gázvezetékek, konzervgyárak, malmok és más ipari üzemek épülnek. A cél természetesen az, hogy a gazdag nyersanyag feldolgozott formában, tehát drágábban kerüljön a piacra, ezzel is növelve az ország nemzeti jövedelmét. A városokban és környékükön éppen az iparosítás hatására egyre jobban kialakul a munkásság rétege, akiknek szokása már jelentősen eltér a korábbiaktól: A városokban és környékükön magasabb az életszínvonal, jobb a kereset.

Az egyre fejlődő városok és , gazdaság mellett azonban ott van a kő, majd utána a homok- sivatag. A szó egyáltalán, de még a színes film sem tudja visszaadni igazán azt a félelmetes ko- párságot, azokat a hullámzó sárga homokdombokat, amelyeket sivatagnak neveznek. Itt, ebben a homoktengerben még ma is kínkeserves a létért való küzdelem. Az enyhe szellő — nem is beszélve a viharos szélről — egész homok- vonulatokat épít és rombol le egyik óráról a másikra. Az egyeFelavatták december •közepén a dél-pesti kórházat szinte az egész ország színe előtt. Volt a televízióban külön hétfői kívánságműsor, aminek mindenki örült, mert láttuk a szép kórházat, s a kért ajándékszámok is kedvünkre valók voltak. Már az előző napokban képes riportokból, tudósításokból értesültünk az igazán impozáns, nyolcszáz ágyas kórház elkészültének egyes fázisairól, csodálatos épületkomplexumáról. („Zöld márvány falak, fehér lépcsősor, iparművész tervezte üvegburkolat a lépcsőházban, az előcsarnokot fémplasztika díszíti. A bejárati táblák jelzik, hol,- mi található ...”) Aztán az avatásról is rangos tudósítások jelentek meg valamennyi országos napilapban, szép, nagy három- és négyhasábos cikkek képekkel, ahogy azi természetesnek is tartottuk, s ahogyan mi is készültünk a kecskeméti kórház felavatására. (Sorozatot írtunk róla, hírekben, információkban, az építőket biztató cikkekben tartottuk ébren az érdeklődést a beruházás iránt.)

Aztán akaratlanul is kerestük, vajon mit írnak az országos lapok a „mindössze” 680 ágyas kecskeméti kórház avatásáról, aminek érdekessége az volt, hogy akkor már működött. is, nemcsak formálisan adták át a miniszter jelenlétében a használóinak. A'

. Magyar Hírlap legalább címoldalon és címben is kiemelve írta meg a tényt, esztendő végi híradásában. Volt lap, amelyik csak az úgynevezett minuszos hírek közt szerepeltette, az egyik 17 nyomdai sort, a másik 26 sort „szentelt neki”...

ATem, ekkora aránytévesztés

■*’' nem lehet véletlen műve. Itt már a nézőponttal, a szemlélettel van baj, az esemény mesterséges rangsorolásával aszerint, hogy hol történik az, s nem úgy, milyen áz igazi értéke a közösség, az ország számára.

Tudom, ebbe a hibába mi is igen sűrűn beleesünk. Részben úgy, hogy aszerint csoportosítunk, mi az, ami itt történik a szomszédságunkban, mert azt felfedezni kényelmesebb és egyszerűbb. Részben pedig olyankor, amikor tudatosan leszűkítjük szemléletünket „a megyére", mintha itt volna mindennek a közepe, s aprócska „eseményeket” duzzaizfuák- fel, pedig talán olvasóinkat ,is jobban érdekelné, ha az országban, világban végbemenő, valóban jelentős eseményekről írnánk egy kicsit bővebben, értékelőbben.

Daróti Gézának hálásak le** hetünk, hogy őszinte tárgyilagossággal hívta *fel a figyelmünket arra, amiről jólesett olvasnunk, hogy nincs okunk az elkeseredésre. Ott, a fővárosban is — tőlünk alig kilencven kilométerre, mert ilyen kicsi ez az ország! — sokan érzik, tudják: a vidék fogalma más ma már, mint régen volt. „A magyar vidék gyökeresen megváltozott, pedig még csak az elején tart annak a folyamatnak, amely behozza az évszázados lemaradást." — valóban így igaz. Talán holnap a dolgok megítélésében sem lesznek köztünk különbségek.

F. Tóth Pál *

Önálló vállalatok, önálló tervek

• Teve a kösivatag szélén, az országút mellett.

t Algíri panoráma.

dűli biztos támpont a sivatagban a jól kiépített út. s egy-egy kút, amely — ha az utazónak szerencséje van — nincs betömve. S mégis élnek emberek ezen a kopár kietlen, félelmetes vidéken.

A munkahelyekre történő utazás alkalmával a sivatagon haladtak keresztül, s feltűnt, hogy az egyik homokdűne mögött néhány fiatal pálmafa lálszott. A kíváncsiság hajtotta oda utazóinkat, s megdöbbenve tapasztalták a következőket: Egy 360 négyzet- méteres területen kézzel három és fél méter mély gödröt ástak az ottlakók csupán azért, hogy a pálmafák gyökere közelebb lei- gyen a talajvízhez. Ennek az óriási lyuknak az elkészítése kézi erővel hónapokig, vagy talán évekig tartott. De minden évben biztosan többször is ki kell mélyíteni, hiszén a sárga karcszemek tonnáit fújja be a szél.

S egy másik személyes tapasztalat. A sivatagban is építkeznek, ám a kövek', amelyek a ház alapjait képezik, két méter mélységben találhatók. A kövek között azonban akad szuvenir is, megkövesedett növények, amelyet a sivatag rózsájának hívnak. A víz nemcsak a sivatagban, de egész Algériában nagy kincs. A munkahelyekre, a lakóvárosba, de olykor még a városokba is lajt- kocsival hordják, s takarékoskodnak is vele. A sivatagi kutak karbantartása mindenki feladata, hiszen a mellettük húzódó autóút, vagy éppen az arrafelé tartó karaván biztosos támaszának kell lennie. Ezért aztán a kutak közelében élő emberek ezeket a kis építményeket óvják, vigyázzák, tisztítják, hiszen az életet jelenti számukra.

Az algériai táj azonban mégsem annyira idegen, hiszen a kint levők hazai növényeket is láthatnak: őszibarackot, sa51őt,$ az Atlaszban akácfát. A Bács megyeiek, akik Algériában dolgoznak, elviszik hazánk, népünk jó hírét, különleges helyzetben vannak, de helytállnak, -kiválóan végzik a rájuk bízott feladatokat.

Gémes Gábor

Az iparirányítás fejlesztésével együtt megkezdődött a vállalati szervezet korszerűsítése is. Az eredményesebb gazdálkodás, a rugalmasabb piacalkalmazkodás és a versenyképesség fokozása érdekében a trösztök és a nagyvállalatok belső irányítási és érdekeltségi rendszere folyamatosan átalakul. A szervezeti változtatások és átcsoportosítások már az elmúlt évben megkezdődtek, de főleg az idén teljesednek ki.

A gépipari vállalatok közül a Lampart Zománcipari Művek mind a négy vállalata, a fővárosi és három vidéki gyár január 1-én önálló vállalatként kezdte meg munkáját.'

A bonyhádi gyár, új nevén Bonyhádi Zománcárugyár, az elmúlt évek fejlesztései nyomán az idén körülbelül 50 százalékkal növeli termelését, összesen mintegy 10 millió edény.t készítenek. Több új cikk sorozatgyártását kezdték meg az idén. Az ovális pecsenye- sütő, a két-három literes zománcozott teafőző, palacsintasütők és más közszükségleti cikkek várhatóan kelendőek lesznek itthon és külföldön egyaránt.

A kecskeméti kádgyárban egyelőre több gonddal küszködnek: keresik a kiutat, miként csökkenthetnék, illetve szüntethetnék meg a 'ráfizetést. Elsősorban nem az árak emelésében látják a megoldást, hanem a jobb munka- szervezésben, és a gyártmányfejlesztésben. Á fürdőkádakat ezentúl a változó divathoz formatervezik és színezik, s ezekhez, gazdaságos eljárásokat vezetnek majd be. Az elmúlt évek több száz milliós rekonstrukciója nyomán a jövő évtől a termelés is 30 százalékkal nő. Öntött zuhanyozótálcák és mosogatók sorozatgyártására is berendezkednek. Gondosabb és határozottabb piackutatással a hazai szükséglet teljes kielégítése mellett exportálni is többet akarnak. Mert csak nyereség elérésével, majd fokozatos növekedésével tehetnek csak eleget a korábbi hitelek Visszafizetésének.

A két évtized után ismét önállóvá vált Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban az elmúlt évi veszteséges termelés okainak elemzésével kezdték a munkát. A gyár vezetőinek véleménye sze-‘ iint jelenlegi gyártmányszerkezetük nem felel meg a jövedelmezőség követelményeinek, ezért már ebben az évben főleg a hazai piacon keresett és gazdaságosan gyártható cikkekből bővítik a termelést. Az általában hiánycikknek számító széntüzelésű tea- tűzhelyekből egy év alatt megháromszorozzák a gyártást. A gvár idei terve 920 millió forint értékű termék, amelynek megvalósulásával garantálják a hazai ' igények' jcbb‘ kielégítését. Az önállóvá vált salgótarjáni gyár célja a többi között új technológiák, új üzem- és munkaszervezési rendszer bevezetésével, hogy az elkövetkezendő két éven belül ismét nyereséges vállalattá fejlődjék. (MTI)