Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-29 / 24. szám

1981. január 29. • PETŐFI NÉPE • 5

AZ IFJÚSÁG MŰVELŐDÉSÉRŐL

A Petőfi Népe a napokban ankétot szervezett, hogy ;,A Bács- Kiskun megyében élő

ifjúság élete, életmód- a ír* I

____r L.

ja és művelődése, kü- Ankét a szerkesztosegben

lönös tekintettel az igéKULTURÁLIS NEVELESEROL

:r

PXKPOtPXPXf*

nyék és lehetőségek összhangjára” témakörben megvitassuk az ezzel kapcsolatos kialakult helyzetet, a közös tapasztalatokat és a további tennivalókat. Az ankét résztvevői voltak: Bata Zsuzsa, a KISZ megyei titkára, Hideg Antal, a Megyei Művelődési Központ' előadója, Komáromi Attila, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese, Markolt Endre, a jászszentlászlói művelődési ház igazgatója és Nyúl Margit, a solti' művelődési ház igazgatója. Szerkesztőségünket az eszmecserén Varga Mihály, a művelődéspolitikai rovat vezetője képviselte.

Örvendetes és lehangoló adatok

V. M.: — Beszéljünk a lehető legtágabb értelemben az ifjúságról, ami nagyjából megfelel annak, amit az úgynevezett KISZ- korosztálynak szoktunk mondani. Közelebbről: a tizenöt-tizenhat évesektől a harminc-harmincöt esztendős korú állampolgárokat soroljuk ide. önként adódik a legelső kérdés: nagyjából menynyi a számuk megyénkben és általánosságban mi jellemzi őket?

BATA ZSUZSA: — Tudomásunk szerint . Bács-Kiskunban mintegy százharmincezer fiatal él, közülük minden negyedik KISZ-tag. Hogy milyenek a fiatalok? Erre nagyon nehéz válaszolni. Szerintem olyanok, amilyenek a felnőttek, a dolog lényegét tekintve. Pontosabban, amilyenné a felnőttek környezetében válnak, amivé segítségünkkel — vagy anélkül — alakulnak. Azt viszont már a legelején leszögezhetjük, hogy a sok tényleges < eredmény mellett is vannak aggasztó jelenségek. Egy felmérés szerint például alacsony a fiatalok ismeretszintje. Különböző szociológiai vizsgálatok azt bizonyítják. hogy egyes társadalmi csoportok műveltségszintjében ni- vellálódási — kiegyenlítődési — fölyamat megy végbe; csakhogy ez a kívántnál alacsonyabb szinten történik. (Példának elég, ha megemlítem a főiskolai, egyetemi TélVéíeltíc^tapasztalatait.)* =

1 ‘Köztudott: ‘társadalmunkban-^,a kulturáltság alapvetően iskolázottsággal szerezhető meg; természetesen ehhez járulnak hozzá a:, műveltség más elemei, melyek a világ dolgainak megértését, a köztük való eligazodást segítik. A probléma megoldását elsősorban iskolarendszerünk (iskolai oktatásunk) javításában keresném, ugyanakkor jócskán akad tennivalójuk a tömegszervezeteknek, művelődési intézményeknek egyaránt.

KOMAROMI ATTILA: — Helytelen úgy feltenni a kérdést, hogy milyenek a fiatalok. Mert nincsenek „a fiatalok”. Nagyon összetett ez a kérdés. Eltérő szokások és az -ízlések sokfélesége jellemzi őket. A lakóhely, a munkakörülmény és a családi helyzet egyformán befolyásoló tényező. Éppen ezért fontos, hogy jobban ismerjük őket; s nem csak úgy általában, hanem személyenként és konkrétan. A jelek szerint az utóbbi évtizedben jókora' átalakulás, változás következett be ifjúságunk szerkezetét tekintve. Ma már a tizennegyedik életévüket betöltő fiatalok kilencven százaléka tovább tanul. Ez a tény bizony jócskán megnöveli az intézmények felelősségét. Éppen ezért fájlalhatjuk, hogy a középfokú oktatási intézményhálózat fejlettsége tekintetében Kecskemét országosan csaknem a legutolsó helyre szorult, ami a középiskoláknak a lakosság létszámához

viszonyított, mennyiségét illeti. A másik változás: ma már örvendetes tényként könyvelhetjük el, hogy öt felsőfokú intézmény működik Bács-Kiskunban. Ez több szempontból jótékonyan hat ifjúságunk egészére.

MARKOLT ENDRE: — Nehéz ma már lemérni, ellenőrizni azt, hogy milyen a fiatalság összetétele! Hiszen sokan a falujuktól, városuktól távoleső helyen tanulnak, mások viszont mint bejáró munkások, alkalmazottak dolgoznak a távolabbi munkahelyeken.

NYÚL MARGIT: — Mi Solton egy felmérést végeztünk annak megállapítására, hogy valójában hová is tartoznak, kötődnek a fiatalok. Az eredmény nagyon siralmas. Kiderült, hogy csupán nálunk, egyetlen községben, legalább ötszáz olyan tizen- és huszonéves van, aki nem tartozik szervezetten sehová. S aki következésképpen leginkább cselleng; vagyis a teljes gazdátlanság, a sehová-nem-tartozás állapotában él.

HIDEG ANTAL: — Egyik legfőbb jellemzőjük, hogy keveset, sőt alig politizálnak. Pedig enél- kül eleve nem lehet igazi fiatal a fiatal.

BATA ZSUZSA: — Sok jel mutat arra, hogy azok, akik egyébként is művelődnek, akik közösségben.'élnek« azok: szívesen foglalkoznak a politikával, az időszerű nemzetközi és hazai eseményekkel.

KOMAROMI ATTILA: — Közhely ma már, agyoncsépelt formula, hogy „ezek a mai fiatalok mások”. Természetesen mások, mint akár a tíz-tizenöt esztendővel ezelőtti hasonló korúak. Miért? Sok oka van ennek. Megnőtt az otthonteremtés igénye. S ez nem rossz, sőt. Továbbá változott — méghozzá alapvetően — az ízlés. Óriásit növekedett a színházi és hangversenybérletek száma fiataljaink körében. Sajnos, egyes helyeken a szakmunkás- tanulókra ez nem jellemző.

MARKOLT ENDRE: — Hogy mennyire bonyolult ez a kérdés, azt jól mutatja az is, hogy egyrészt ma már nincsenek, vagy legjobb esetben alig vannak a fiatalok előtt példaképek; s másrészt a rossz, riasztó példák özönével találkoznak naponta a fiatalok. A családban, az utcán, a munkahelyen egyaránt. Ide tartozik, hogy a pedagógusok jó része nem segíti, hanem inkább megöli az önállóságot. Ugyanakkor van egy jól látható pozitív tendencia is. Az, hogy ma már sokkal inkább szívesen visszatérnek az iskolázott fiatalok a falujukba, mint egykét évtizeddel ezelőtt. Ez viszont elsősorban a megjavult élet- és munkakörülményeknek köszönhető. A lehetőségeket tekintve, nem érzik már annyian hátrányosnak a falusi életformát.

Halványul a család szerepe

V. M.: — A fentiekből egyrészt áz derül ki, hogy nem ismerjük eléggé fiataljainkat; másrészt az, hogy amit tudunk róluk, az enyhén szólva nem tesz megelégedetté bennünket ilyen vonatkozásban. Vagyis konkrétabban: van még jócskán pótolnivalónk a fiatal nemzedékek nevelésében, életük, viselkedésük, gondolkodásmódjuk alakításában. S itt elérkeztünk a kulcskérdéshez. Vagyis, hogy az ifjúság művelődésében, kulturálódásában milyen eredmények, s miféle gondok mutatkoznak. A legelső, önként adódó kérdés: van-e, s ha igen, akikor milyen a művelődési igényük?

NYÚL MARGIT: Szerintem

az a legszembetűnőbb jelenség, hogy miközben a többség anyagi jóléte erősödött, ezzel nem tartott lépést a művelődési, tanulási igény.

MARKOLT ENDRE: — Ezzel én nem értek egyet. Az igaz, hogy — különösen a már házas — fiatalok többsége elsősorban a fészekrakás, a házépítés teendőivel

van elfoglalva, s ennek érdekében fusizik, „hobbizik”, mellékállást vállal stb.; ám egyrészt ez nem megvetendő, másrészt nem is csupán ez a jellemző rájuk.

NYÚL MARGIT: — Igenám, de ez többek között azt vonja maga után, hogy amint férjhez megy, megnősül valaki, szinte törvényszerűen hátat fordít a közösségnek, a kulturális életnek. Ehhez persze az is nagyban hozzájárul, hogy az iskola általában nem kelti fel eléggé a művelődés iránti érdeklődést. Éppen ezért növelni kellene a pedagógusok felelősségét.

HIDEG ANTAL: — Fájdalom, hogy a művelődési intézmények presztízse csökken. Kevés a vonzó környezet és a sokoldalú, népszerű, tekintélyes közművelődési szakember, vezető. Egy másik észrevétel, hogy ugyanakkor — ezt mutatják a tapasztalatok —, az igények a régebbinél sokkal differenciáltabbak, sokrétűbbek lettek. Egyrészt a kor változásainak megfelelően többféle szak• Komáromi Attila

9 Bata Zsuzsa

Hideg Antal

• Nyúl Margit

Markolt Endre

mai igényről beszélhetünk, másrészt az életmódbeli változások által felkeltett újabb — és másfajta — igényekről. Gondoljunk csak az elterjedt ország- és világjárási szokásokra. Ami konkrétabban a kérdésben megfogalmazott témát illet: úgy tűnik s ez aggasztó jelenség—, hogy a mindenfajta nagyrendezvények iránti érdeklődés nem csökken, viszont a kisebb, közösségformáló helyeken csökken a részvétel. A klubokra, szakkörökre gondolok elsősorban. Más kérdés, s ez külön vizsgálatot igényelne, hogy az úgynevezett minőséget hordozó helyekre, eseményekre miért elsősorban a fiatalok mennek.

BATA ZSUZSA: — Hideg Antal, véleményem szerint, helyesen állapította meg, hogy a művelődési igények a régebbinél sokkal differenciáltabbak, sokrétűbbek lettek. Mikor a fiatalok művelődési igényének felkeltéséről, annak kielégítéséről beszélünk, vajon felelősséggel elmondhatjuk-e, hogy valóban ismerjük azokat? A sokszektorú közművelődésben dolgozóknak (művelődési intézményeknek, tömegszervezeteknek egyaránt) nagyobb figyelme,^, kell fordítaniuk a v^lós igények feltárására,’ s kiilöhöseh most, mikor a'kulturális élet te- rületén felhasználható anyagi javak — minden változást figyelembe véve — tartósan kevesebbnek bizonyulnak, mint eddig. így egyáltalán nem mindegy, hogy milyen gyakorlatot folytatunk azok felhasználásában, milyen értékrend alapján támogatunk, vagy vetünk el dolgokat. Azzal viszont tisztában kell lennünk, hogy feladataink továbbra sem csökkennek. A művelődési intézmények társadalmi vezetőségeiben a KISZ-nek is nagyobb szerepet kell vállalnia: a fiatalok igényeinek közvetítésén túl egyfajta kulturális érdekvédelmet is meg kell valósítani.

A KISZ kulturális tevékenységének a „Művelt ifjúságért — korszerű műveltségért" akciócsoport nyújt keretet. Az elnevezés önmagáért beszél; tőlünk függ, milyen tartalommal tudjuk megtölteni. Egy-két év tapasztalata egyértelműen bizonyítja, hogy ifjúsági rétegenként eltérő aktivitással vesznek részt a fiatalok. Például a középiskolások kevésbé kapcsolódtak be. Ez egyben azt is jelentheti, hogy felül kell vizsgálni a számukra felkínált program- lehetőségeket, változtatni kell a módszereinken.

KOMAROMI ATTILA: — Az igények oldaláról nézve a művelődést: tény, hogy riasztó a 'felszín. amit látunk. Tömegesen előfordul — a szemünk láttára, naponta — a nyilvános deviáns magatartás és cselekvés. A robbanásszerű jóléttel, a viszonylagos anyagi gazdagodással — sajnos — nem mindenütt jár együtt a korszerű igényfelkeltés. Ebben nagy a család felelőssége. Éppen ezért nem lehet egyetérteni azzal, ha valaki úgy érvel, hogy a „társadalom a felelős”. Ez így egy erőltetett absztrakció. Minden esetben konkrét felelősök vannak. Az apák, anyák, testvérek, rokonok, szomszédok és munkahelyi vezetők. £s persze a pedagógusok, köz- művelődési dolgozók, akik nem tesznek meg minden tőlük telhetőt a helyzet megjavítására. Mert például nem az a megoldás — amint azt a Megyei Művelődési Központban tették —. hogy a rosszul viselkedőket kitiltják az intézményből. Ugyanis a vonzó, szép környezetből elűzöttek tömegesen a lehangoló külsejű kocsmákban kötöttek ki.

MARKOLT ENDRE: — Egyetértek ezzel. Hinnünk kell benne, hogy előbb-utóbb képesek leszünk hatni rájuk. Baj van az ilyenekkel, sok gond, vesződés, de megéri a fáradságot.

KOMAROMI ATTILA: — Ha az igény felkeltéséről van szó, ne hagyjuk figyelmen kívül a propagandát, a jó értelemben vett reklámozást. Úgy tűnik, hogy a diszkó képviselői színvonalasabban népszerűsítik a saját rendezvényeiket, mint a szerintünk kívánatosabb, komolyabb műfajok rendezői.

NYÚL MARGIT: — Szerintem jobban kellene hangsúlyozni a család szerepét, felelősségét az igény felkeltésében is. Manapság még sok a kétlaki életforma; ott a háztáji, a maszekolás, az erőltetett pénzhajhászás. S hol a gyerek eközben? Ki törődik vele? A fiatalok életmódjába, szemléletébe belejátszik a szülőké. S persze a nevelőké is. De mit szóljunk akkor, ha mondjuk Solton, a száz pedagógusból csak három jön el a művelődés szempontjából értékes rendezvényre?

V. M. — Engedjenek meg itt egy közbeszólást. Sokan észrevették már, sok jel mutat arra, hogy aránytalanul sok a csellengő, a lődörgő fiatal. Az olyan, akire nehéz odafigyelni, s aki ellenőrizhetetlen, irányithatat lan. Bizonyára ez a tény is — ha így igaz — nehezíti a műveltség terjesztését.

■KOMAROMI ATTILA: Sokféle veszélye van a gyors életmódvál- tásnaKj Jgyeket. Jcellene , vglahqgy áthidalni: Többet tehetne például bä munkahely,: deiia KISZ is, és nem utolsósorban az idősebb munkatársak. Jó példából kellene sokkal több. Mert rossz az akad elég, túlontúl sok is.

V. M. — Az előbbi közbekér- dezéssel összefügg az is, hogy a házasságkötés után — amint volt is már róla szó futólag — elmaradoznak a kulturális életből a

V. M.: — Nagyjából már kirajzolódott előttünk beszélgetéseink során, hogy milyenek a fiatalok, s hogy milyen a kapcsolatuk a közösségi művelődési formákkal. Nagy vonalakban már láthatóak a nyomasztó gondok, a figyelmeztető jelek is. Itt az ideje hát, hogy a teendőkről, a nélkülözhetetlen feladatokról, és a célravezető módszerekről váltsunk néhány szót.

NYÚL MARGIT: — Mindenképpen hatásosabban kellene fellépni a közöny ellen. Ez persze nagyon nehéz feladat. Jó példa erre, hogy amikor úgynevezett szeszmentes diszkót rendeztünk, összesen hatan jöttek él a művelődési házba. Ám közvetlenül utána a szemközti presszó meghirdetett — természetesen szeszes — rendezvényén kétszázötvenen voltak. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy az ilyen „kulturális” rendezvény a rendőrségnek is munkát ad, ami ugyancsak elgondolkoztató.

BATA ZSUZSA: — A család s az iskola szerepét alapvetőnek tartom a művelődési igények felkeltésében, szokások kialakításában. Nem hagyható figyelmen kívül a nagyobb közösségek szerepe, formáló ereje, KlSZ-alapszer- vezeté, ifjúsági klubé. Meggyőződésem, hogy a fiataloknak szükségük van intimebb' közösségi együttlétre — így az ifjúsági kluboknak (főleg a lakóterületen működőknek) nagy jelentőséget tulajdonítok. A megyei klubtanács anyagi lehetőségeihez képest támogatja ezek létrejöttét, programjuk tartalmasabbá válását.

HIDEG ANTAL: — Egyik legégetőbb kérdés az új, mammut- lakótelepek helyzete. Ahol például húsz-harmincezer embert zsúfoltak össze, ott szinte egyetlen művelődési lehetőség nincsen. Ha arra számítanak egyesek, hogy majd e lakónegyedek fiataljai tömegesen beözönlenek a két-há- rom központi intézménybe, alaposan tévednek. Hogy mekkora az igény az új lakótelepeken, azt bizonyítja: a Széchenyi város fiók- könyvtára egy esztendő elmúltával kicsinek bizonyult.

fiatalok. Mennyire igaz ez, és mi oka lehet ennek?

BATA ZSUZSA: — A házasságkötéssel együttjáró családalapítási gondok, anyagi terhek nagyban lekötik a fiatalok idejét, erejét. A lakás, a tartós fogyasztási cikkek beszerzése, gyerekek nevelése mind pénzt és energiát jelent. Ebben a korosztályban jelentősen megváltoznak a fiatalok művelődési, és nyugodtan mondhatjuk, szórakozási szokásai. Inkább az otthon is megtalálható formákhoz . nyúlnak: könyv, magnó, televízió. Nyilván ez egy átmeneti állapot, és nem egyértelműen hátatfordí- tást jelent közéletnek, művelődésnek. Ezt talán az is bizonyítja, hogy a KISZ átlagéletkora magasabb, mint az előző években.

HIDEG ANTAL: — Ahol az egyes személyek csupán felszínes kapcsolatban állottak az intézménnyel, annak dolgozóival, azokra ez a jellemző. Egyébként nem törvényszerű, hogy így történjen.

MARKOLT ENDRE: — Erre is, arra is van elég példa. Fontos, hogy ne nyugodjunk bele a távolmaradásba.

KOMAROMI ATTILA: — Természetesen nem kell belenyugodni, hogy a valóság ilyen képet mutat. UgyanakkOr vegyük tudomásul a tényeket. Például a lakásgondokat, a fészekrakás cseppet sem könnyű terheit, idő- és erőrabló elfoglaltságait. Ennek ellenére küzdeni kell a fiatal házasok aktív részvételéért: többek között a nekik való vonzó, színvonalas programok meghirdetésével.

KOMAROMI ATTILA: — A módszert tekintve a legfontosabb, hogy másként kell csinálni Solton és másként Kecskeméten vagy pedig Halason. Erre nincs általánosan bevált recept. Es másképpen kell közelíteni ahhoz, aki mondjuk horgászni szeret, mint ahhoz, akinek a versírás, a szavalás a legfőbb szenvedélye, vagy a filmezésért rajong. A másik lényeges kérdés szerintem — mint ahogyan volt is szó más vonatkozásban róla —, a család példaadó szerepe. Ha tárlatra, hangversenyre együtt menne a család, bizonyára előrébb tartana társadalmunk ilyen vonatkozásban.

— Visszatérve konkrétabban a kérdésre, szerintem — s erről más vonatkozásban már részben szó esett —, egyik legnagyobb gondunk a „mit és hogyan” vonatkozásában, hogy az új lakótelepek művelődésének nincs megfelelő módszertana, kikísérletezett gyakorlata. Sokan még mindig a hagyományos, nagy központi !n- tézményekben gondolkoznak. Hangsúlyozom: ez már jó ideje nem csak kecskeméti probléma. Ezeken a lakótelepeken sok a fiatal házas, s ugyancsak az átlagosnál több a gyerek. Ezeket jobban figyelembe kellene venni. Ezáltal az óvodás kortól az egyetemi évekig egy tartalmas, színvonalas és egységes közművelődési tervet lehetne készíteni — s természetesen azt megvalósítani.

HIDEG ANTAL: — Abban ma már csaknem mindenki egyetért, hogy a kiscsoportos foglalkozásokat kell előtérbe helyezni, támogatni. Igenám, de hogyan? Különösen felmerül ez a kérdés ott, ahol a művelődés háza egyetlen hideg-rideg nagyteremből áll jóformán.

NYÚL MARGIT: — Szó esett már beszélgetésünk során a fiatalok körében tapasztalható közömbösségről. Szerintem erre a „betegségre” egyetlen orvosság van. Az, hogy személyenként lehet csak eredményt elérni. Keríteni kell alkalmat az egyénenkénti beszélgetésre, ha kell, vitatkozásra. Ez ugyan fáradságos munka, de megéri. Össze kell fogni a KISZ-szel, a szülőkkel, a pedagógusokkal, sőt a munkahelyi vezetőkkel is a cél érdekében.

V. M. — Ismét egy közbevetett kérdés: milyen mértékben felel meg az igazságnak az az állítás, hogy napjainkban a régebbi virágzás helyett sorra megszűnnek, elhalnak az ifjúsági klubok?

NYÚL MARGIT: — A tagság állandóan cserélődik; ez az egyik ok. A másik, hogy valamikor, jó egy évtizeddel ezelőtt a fiatalok maguk teremtették meg a klubot, a számukra jó lehetőséget; főként társadalmi munkával. S akik később készen kapták, sajnos nem becsülték meg azt. Tény, hogy a fiatalok egyre inkább elszigetelődnek egymástól.

MARKOLT ENDRE: — Sajnos, kevés a vonzó, felkészült, rátermett vezető a klubok élén.

HIDEG ANTAL: — Bizony, rohamos a visszaesés. A klubmozgalom súlyos válságban van. A megyei összkép lehangoló. A Népművelési Intézet által irányított klubvezetőképzés nem kielégítő. S akik ott végeznek, azoknak a jelentős része hamar hátat fordított a mozgalomnak.

BATA ZSUZSA: — Az ifjúsági klubmozgalomban a hetvenes évek elején meglevő lendület valóban alábbhagyott. Azt nem mondanám, hogy elhalnak, megszűnnek a klubok, hiszen állandóan újak is születnek — számukban nincs jelentősebb változás. Lendületükben, munkájukban viszont érezhető stagnálás, visszaesés. Sok ifjúsági klub egy meghatározott közösségre épül, a klubvezető személye, munkája meghatározó. Óriási a fluktuáció körükben, sajnos. Kevés a képzett klubvezető. Mire végeznek a tanfolyamon, akkorra már el is mennek a klubból. A klubvezető személyének kiválasztásában, megbízásában, a program kialakításában kell a KISZ-nek, művelődési intézménynek együtt dolgozni. Ma már egy színes tv kedvéért, magnóért nem mennek be a fiatalok; a döntő az, hogy milyen programot kínál a klub.

KOMAROMI ATTILA: — Szerintem nagyon fontos és célravezető lenne sokkal több szakmai és rétegklubot létrehozni, az érdeklődési köröknek és műveltségi szinteknek megfelelően. A tömeges „népművelés” nem megy, nem is kellene erőltetni. S még egy dolog: meg kellene becsülni jobban a tehetséges, jól dolgozó klubvezetőket. Anyagilag is, de például kitüntetésekkel is.

V. M. — Köszönöm a beszélgetést.

Nos, a lényegét tekintve ennyi volt az ankét résztvevőinek az eszmecseréje. Igyekeztünk azt valósághűen tolmácsolni, továbbítani olvasóinkhoz, összefoglalás, a konzekvencia levonása helyett inkább — legvégül — álljon itt egy kérés, javaslat. Szeretnénk, ha az összeállításunkban olvasható témákhoz, a felvetett gondolatokhoz, észrevételekhez és véleményekhez minél több szakember hozzászólna. S természetesen azoknak a nem szakembereknek a megjegyzéseit, állásfoglalásait és javaslatait is örömmel fogadjuk, akik a jobbítás szándékával ragadnak tollat vagy ülnek le az írógép mellé. Meggyőződésünk, hogy ebben az egész társadalmunkat s nem kevésbé a jövőnket érintő témakörben senki nem maradhat néma, aki aggódással és felelősséggel gondolkozik népünkről, társadalmunkról.

Személyenként a közöny ellen

j