Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-27 / 22. szám
1981. január 27. • PETŐFI NÉPE • S LÁTVÁNYOS FEJLŐDÉS, KI MIT TUD ERRŐL? Az Alföld a tájak versenyében LTOZO ALFÖLD • • Alföld? Időbe telt amíg egyáltalán észrevették, hogy más mint az ország többi tája. Valahogy kiesett a főváros látóköréből. Érdektelennek, jelentéktelennek, mozdulatlannak, az idő mostohájának tartották. Sajátosságait kecskeméti, szegedi agrárszakemberek kutatták először intézményesen a két háború között, akárcsak elmaradottságát világgá kiáltó népkutatók. Honnan indultunk? A {elszabadulás után az erős központi törekvések elnyomták a tájak eltérő tulajdonságait; együtt akarták a magasba emelni az egész országot. Az eltérésekre figyelmeztető, helyi erőforrásokat felbuzogtató tájkutatás csak a mezőgazdaság átszervezése, a realista iparpolitika korszakában, az elmúlt évtizedekben kapott vagy szerzett jelentőségéhez mért feladatokat. A tudósoknak is köszönhető, hogy mint a most megjelent A változó Alföld is megállapítja; „Az Alföld és a többi országrész (Dunántúl, Észak) közötti fejlettségi színvonalkülönbségek nagymértékben • mérséklődtek, sőt közeledtek egymáshoz.” A változások bemutatására vállalkozott a Zoltán Zoltán szerkesztésében kiadott, 12 tanulmányt tartalmazó kötet. A szerzők többsége nemcsak a meg- változottat, a változót is ellenzi; a mát mint a tegnap termékét és a holnap alapját. Időrendben tekintik át a gazdasági, kulturális, népesedési, szemléleti folyamatokat, hogy az így kikerekedő képből következtethessenek a jövőre. Minél frissebb a kép, annál megbízhatóbb! Sajnos, a „legújabb” adatok zöme 1974—1976-os! Késett a nyomda, késett a kiadó. A Tan- könyvkiadó 1979 januárjában adta le a kéziratot, és csak 198(?)- ban — nyilván 1980 végén — Kétszázezeré az semmi? ' Tárgyi tévedések szeplőzik a minket legközelebbről érdeklő fejezeteket. „A kajszibarack az 1930-as évek közepe táján jelent meg itt”, olvasható a 12. lapon. Mór 1895-ben kétszázezer kajszibarackfát számoltak össze Kecskemét határában! 1914-ben volt olyan nap, hogy négyszáz vagon kajszit indítottak külföldre a Kiskunságról. A szőlő sem járt jobban. „A Duna—Tisza köze szőlőtermelése a liloxera után (1890-től lendült fel az Alföldön... valójában csak századunk elején vált árutermelő jellegűvé.” (39. old.) Köztudott; a gyökértetű a múlt század hetvenes éveiben pusztította el a kötött talajra telepített szőlőt. aminek közvetett hatására, ügyes kormány- és helyi politikával már a múlt század utolsó évtizedeiben több ezer hold birkalegelőt, sivó homokot szelídítettek szőlővel. Honnan került elő az az adat, amely szerint 1898-ban alapították a szőlészeti kutatóintézet kecskeméti telepét? 1883. április 4 tekinthető a miklóstelepi „kormányszőlő”, a kutatással is foglalkozó szőlővessző-nevelő, mintaiskolaként is hasznosuló telep- születésnapjának”. Elfogadhatatlan leegyszerűsítés, torzítás: „a Duna—Tisza közi homokhátság szántóföldi növény- termelése a századforduló óta... kiegészítő jellegű az agrártevékenységben ... 1960—1975 között a szántónak ez a szerény funkciója is meggyengült... a szántó kiterjedése erősen csökkent, a ,műveléságban’ levő szántónak is 40—60 százaléka parlagon maradt.” (42. oldal.) A változó Alföld 15. oldalán elhelyezett táblázat szerint viszont az említett időszakban mindössze öt százalékkal csökkent a szántóterület, ami nagyjából megfelel az országos átlagnak. (Szabolcs-Szatmár- bau gyorsabban, a többi alföldi megyében valamivel lassabban fogyott a szántó.) A parlagra vonatkozó adatok is tévesek; ennyi műveletlen terület sohasem volt. Községi tanácsok, mezőgazdasági irányító testületek a megmondhatói, hogy a szőlő, vagy az egykori szőlő, gyümölcs maradt elsősorban parlagon, és nem a gépekkel könnyebben megdolgozható szántó. , Nagyüzem? Kisüzem? A — szerintem — téves adatoktól, következtetésektől eltekintve még a kifogásolt fejezetek is érdemes olvasmányok. Szemléletesen érzékelteti az állóeszközérték és a termelési érték közötti összefüggéseket. Bács- Kiskun mindkét mutatót tekintve jól áll. A társadalmi átrendeződéssel járó életmódváltozásokra vezeti vissza részben a zöldség-. a főzelék- és a fűszernövények termesztésének gyors fejlődését. Figyelemre méltó, jellemző adatokban és gondolatébresztő következtetésekben gazdag Az Alföld állattenyésztése. Ok és okozati összefüggések dialektikus kapcsolatában vizsgálta a látszólagos ellentmondást; az alföldi állattenyésztésben „a legnagyobb jelentőségű strukturális változást a kisüzemi jelleg nagyüzemivé válása hozta”, ugyanakkor a háztáji gazdaságokban is megtöbbszöröződött a hízók száma. Az alföldi szénhidrogének kitermelése és értékesítése fejezet még az energiaellátási ügyekben tájékozottak számára is újat mond“ a szemléletes, a fejlődés gyors ütemét felvillantó csoportosítással. 1975-ben az alapener- gia-hordozók 41 százalékát az Alföldön termelték ki! Tudtommal az itteni földgázból most már többet hasznosít Bács-Kiskun. mint öt esztendeje; akkor 10,8 százalékát. Kiegyenlítőd ési folyamat ? Jó, hasznos összefoglalás a közlekedésföldrajzi tanulmány. Megállapítja, „a nagyarányú korszerűsítések következtében a vasúti felépítmények fele fővonal jellegű, és kettős vágányú. E terület vasúthálózata a legtöbb mutató tekintetében túlszárnyalja az országos átlagot”. A Kiskunhalas— Baja vonalszakasz fővonali rangú korszerűsítését a továbbfejlesztés fő irányai között emljti. A betonos" módéra 'közúti utak ' aránya az országos átlagnak megfelelő az Alföldön; Éács-Kiskün- ban ennél rosszabb. A -Közlekedés és Postaügyi Minisztérium többet is tehetne a hírtovábbítási, hírközlési állapotok javításáért; egyértelműen ezt bizonyítják az adatok. A távbeszélő-hálózat fejlesztése messze elmaradt a terület általános gyarapodásától, és' ezáltal lassítja az előrehaladást. Sok igazsága van Az alföldi településhálózat jellegzetes vonásai fejezet szerzőjének: „a városok hiearchikus fokozata — városi szerepkörének mértéke, színvonala — a városi alapfunkciók mennyiségétől és összetételétől függ. Lényegében az a megállapítása is meggyőző, hogy „az ország regionális centrumai között gyors kiegyenlítődési folyamat zajlott le az elmúlt évtizedekben.” Megtarthatjuk-e helyünket? Az alföldi megyeszékhelyek között Kecskemét a növekedési ütemet tekintve a középmezőnyben foglal helyet. Ennek tulajdonítható, hogy a sokkal dinamikusabb Nyíregyháza a legtöbb mutató tekintetében napjainkra megelőzte, Szolnok megközelítette. Mivel „mélyebbről” indult Bács-Kiskun székhelye, mivel az iparosítás is lassúbb, „mivel a kommunális beruházások egy főre jutó összege ma is az Alföldön a legalacsonyabb” a következő évtizedben csak nagy erőfeszítéssel tarthatja meg „kivívott” helyét, mint ez következtethető Az Alföld urbanizációja című tanulmányból. A dolgozat értékes gondolatai közül — hely hiányában — azt emelhetem csak ki, hogy „a mezőgazdaság jelentős változásokat hozott az alföldi térség urbanizáló- dási viszonyaiban... A fejlett mezőgazdasági termelés bázisán ... megfelelő színvonalú ur- banizálódási folvamat alakulhat ki. Izsák, Soltvadkert, Kecel. Kis- kunmajsa 2—3 szintes családi lakóházai és azok felszereltsége, ellátottsága lehet a legjobb példa arra, hogy a feilett mezőgazdaság mennyire jelentős urbanizációs tényezővé tud válni.” „Már önmagában azt örvende- ** tesnek tartom, hogy fölfedeztük, elismerjük; vannak Magyarországon területi különbségek”, nyilatkozta öt esztendeje Romány Pál, a megyei pártbizottság első titkára. aki egy időben munkaköri kötelezettségből is foglalkozott területi gazdaságfejlesztési kérdésekkel. A változó Alföld — változó színvonalon ugyan — már annak a bizonysága, hogy „az Alföld sok területen nemcsak behozta korábbi elmaradottságát, hanem jelentős előnyre is szert tett a többi országrészhez képest. Tovább! Az ország jár jól, ha a lehető legkedvezőbb feltételek között versengenék a tájak, ezzel az érzéssel tettem le és ajánlom a tanulmánykötetet. Heltai Nándor (46.) — Jó volna tudni, mi igaz ebből — rántja föl a szemöldökét jelentőségteljesen a vicekapitány. — Azt mondják, néhány katona már kiszökött. — Jó lesz azokkal vigyázni, lehet, hogy kémek. — Vagy felbérelt gyilkosok! A fejedelem a nehéz menetelés ■közben is mindent megtett, hogy ■fenntartsa a tábori rendet. A fullasztó hőség, a forró homok kimerítette a katonákat. Este alig várták, hogy lepihenhessenek. O egyszer sem mulasztotta el, hogy megnézze, helyükön vannak-e az -őrök, szabályosan állították-e fel a tábort. Most azonban, hogy néhány napja beteg, mintha senki sem« törődne a renddel és fegyelemmel. A halasiak, kecskemétiek, alighogy a város alá értek, a zsákmányolt barmokkal hazaszökdöstek. Még az egyik kecskeméti zászlótartó is elment. A fegyelem meglazult, a sereg is megcsappant. Pedig most lett volna szükség a katonára. A nagy ostromban mutathatta volna meg ki-ki a maga vitézségét. Félórája se lehet, hogy a fejedelem magához hivatta Vay Ádá- mot, amikor öllyüs Jánost, a Szőcs János ezredbeli vicekapitányt keresik. Oalatta szolgáltak a kecskemétiek. A fejedelem szigorú paranccsal küldi a város bi- rájáihoz, hogy a szökevényeket azonnal küldesse vissza. öllyüs máris indul. A fejedelemhez hívják be a tanácskozásra a főtiszteket. Mindenki sejti, hogy a város ostromát beszélik most meg. Jancsi hirtelen fölrántja a fejét, megrázkódik. Álmában oda volt kötözve ahhoz a fatörzshöz, amelynek támaszkodik. Tágra nyitja a szemét: Bácsmegyei Péter áll mellette. Nem vette észre, mikór érkezett. Nem bírta tovább a virrasztást, elnyomta az álom. A keze úgy lóg, ahogy kiesett belőle a csizma. — Megjött? — kérdezi Bács- megyeitől. Még félig alszik, más nem jut eszébe. Az bólint. Jancsi föl akar állni, Bácsmegyei fürgébb, guggol le hozzá. — Hogy van? — kérdi, és fejével az öreg felé int. — Az éjjel jól volt — néz Jancsi az apjára. — Meggyógyul most már — mondja Bácsmegyei halkan —, meggyógyul, és hazamegyünk. — Elcsuklik a hangja, később folytatja. — A borbély is mondta... A fiú nem szól semmit. Bács- megyei is hallgat. Mintha erről nem volna szabad többet beszélni. Tekintetük is kerüli egymást. Mindketten a sebesültet nézik. Az ő lecsukott szemét. — Megvárom, amíg fölébred — ereszkedik le a fűre Bácsmegyei — elmondom neki, hogy járt Rác György bent Szögedében. — Az este... róla beszélt valamit — néz föl hirtelen kíváncsisággal a fiú —, de nem értettem, mit mondott. — Ismerted te az öreg Rácot, ugye? Tudod, aki apádhoz elvezetett. Érdekes ember, nagyon összebarátkoztak. Soknak nem is tetszett ez.' — Nem tetszett? — kérdezi türelmetlenül Jancsi, azt remélve, hogy megleli a magyarázatot apja bácsi magatartására. — Nem — mondja. Kiköpi a fűszálat, úgy folytatja: — Rácot meggyanúsították, hogy az ellenségnek kémkedik. Egyszer vasra akarták verni, talán ki is végzik, ha az apád ki nem áll mellette. Azt mondta, akkor előbb őt lőjék le. Még nem láttam olyan határozottnak. Nem ijedt meg, pedig neki is veszélyben volt az élete. Öt is megvádolták. Ez már így van, az emberek mindig keresnek valakit, akin kitölthetik a bosszújukat. Mikor ideértünk, mindjárt mesélni kezdték, de már előbb is hallottuk, hogy a várban elégedetlenek a védők, hogy át akarnak állni hozzánk. Rác jelentkezett, hogy bemegy, megtudja, mi a helyzet, és kijön a hírekkel. Ezzel is bizonyítani akarta a hűségét. A haragosai emiatt is megvádolták, hogy át akar szökni az ellenséghez. Végül nem beszélte meg senkivel, csak az apáddal. És bement. Akkor az meg apádat üldözte éjjel-nappal az a részeges Tokaji, hogy áruló lett. Ki tudja, mi lett volna ennek a vége, ha nem jön gyorsan az ostrpm. Hiába fogadkozott, eskü- dözött az öreg, hogy Rác nem pártolt át, azért ment be a várba, hogy a szabadság üevét szolgálja. nem hittek neki. Nem hitték el, hogy két-három nap múlva visszajön, és akkor mindenki megláthatja, igenis rendes ember az ő Rác György barátja. Aztán gyorsan jött a parancs: meg kell ostromolni a palánkot. Tudod, hogy apád lova már előbb megdöglött, a gyalogosokkal ment, az ostromban meg azokat hajtották elöl. Mondják, hogy úgy harcolt, mint még soha. .Senki se hitte volna, hogy öreg kar- iával .még így forgatja a kardot, ö is be akarta bizonyítani, hogy nem áruló, a hősiességével akarta legyőzni azokat, akik igazságtalanul megvádolták. Aztán tudod. eav ágyúgolyó..; — itt megint elcsuklik a hangja, olyan, mintha halotti beszédet tartana. (Folytatjuk.) „A SZÉPSÉG KOLDUSA” József Attila bemutatkozik Varsóban József Attila-emlékkiállítás nyílt Varsóban, az Adam Mickiewicz Irodalmi Múzeumban, az Óváros főterén. Ami a múzeumot illeti, annak büszkesége a több mint 80 ezer kötetes könyvtár, s a híres írók dolgozószobái, közöttük Maria Dabrowska, Julian Tuwim, Melchior Wankowicz műhelye. A József Attila-kiállítás immár a második magyar tárlat az elmúlt két évben. Az előző „hőse” Ady Endre volt. A proletárköltő kiállítását a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum anyagaiból állították össze. A budapesti és a varsói múzeumot hagyományos kapcsolat fűzi egymáshoz. Most a varsói múzeum két termében József Atiila életét, budapesti szülőnegyedét ábrázoló fényképtablókat helyt^- tek el. Láthatjuk a költő r,.estereinek — Juhász Gyulának, Ady Endrének és azoknak portréit, akiknek verseit magyarra fordította : Wolkerét, Majakovszkijét, Villonét, Rimbaud-ét. Valamennyi tablón olvasható József Attila verseinek egy-egy részlete, a többi között a Nincsen apám, se anyám, a Külvárosi éj, a Medvetánc néhány sora. És látható Varsóban a Valóság 1932- es júniusi száma, az a példány, amelyet a költő szerkesztett, továbbá József Attila 1922-ben kiadott első verseskötete, a Szépség koldusa. Derkovits Gyula képei és Harsai Ilona bőrből alakított érméi emelik a kiállítás fényét. Látható, hogy munkásságukra József Attila nagy hatást gyakorolt. A kiállítást élénk érdeklődés övezi. Minden bizonnyal közelebb hozza a lengyelekhez azt a költőt, akit itt kevésbé ismernek, mint Petőfit, vagy Adyt. • Részlet a kiállításról. Kulturális ördöngösség? KEZDETBEN VALA a külön iskola, külön községi vagy városi könyvtár, külön művelődési ház, külön múzeum stb. Mindegyik féltette a maga önállóságát és szentélyét. Az önállóság — kezdeményezőkészség és cselekvőképesség — viszont nem csökken azzal, ha ezek az intézmények együttesen lépnek fel. Egyéni, elszórt esetek már régen tanújelét adták ennek. Aztán a közművelődési párthatározat és törvény után általános erejűen bizonyított a gyakorlat. Kecskemét legutóbbi kulturális felpezsdülésének és ideje épp ekkorra esett. Amikor országos hírűvé vált a színház, a Katona József Könyvtár valahogy több bibliográfiával és kiállítással kapcsolódott a folyamatba — szélesítve és elmélyítve a hatást. Az iskolaszinház jó emlékű előadásainak a Megyei Művelődési Központ nagyterme adott otthont. A múzeum gyermekfoglalkozásai is gyakoribbak voltak, és többet nyújtottak, mint egy olyan mai tárlatvezetés, amelynek a magyarázatát állandóan megzavarják a figyelmeztetések: ne nyúlj oda, vedd el a kezed, ne csoszogj! VANNAK ELLENPÉLDÁK is, amelyek azt bizonyítják, hogy nem szűnt meg a kezdeti lendület, csak másféle irányt vett: a gyerekekkel ma inkább a valami többet akaró könyvtárosok és építészek foglalkoznak Kecskeméten — részben a korábbi patroná- lóik mellett, részben pedig helyett. A Megyei Művelődési Központ szakkörök sorát és időnként rendhagyó tanítási órákat tud felmutatni, ■ hiányolja viszont az oktatási intézményeknek a Hunyadivárosi Általános Iskola érdeklődéséhez hasonló igényeit a szolgáltatásaik iránt. Az együttműködés nem ördönLexikonok új Lexikonok új köteteit jelenteti meg éz évben az Akadémiai Kiadó. Negyedik kötetéhez érkezik a Magyar Néprajzi Lexikon, amely a magyar népi kultúra hagyományos megjelenési formáit dolgozza fel, ezúttal N—Sz-cim- szavakban. A Magyar Életrajzi Lexikon első kötete 1967-ben, a második pedig 1969-ben jelent meg először, s ma már szinte utolérhetetlen az üzletekben. A 11 ezer lexikoncikket tartalmazó két kötetet ez évben újranyomják, s elkészül a harmadik kötet is, amely az 1967 június és 1978 szeptember közötti időszak legfontosabb adatait tartalmazza. A harmadik kötetben is csak lezárt életpályáid személyekről lesz szó, de ez a könyv sem lesz valamiféle írásos pantheon. Nemcsak a legkiválóbb személyekkel foglalkogősség. Fontos, hogy az időnkénti fellángolások és nekibuzdulások tartósak maradjanak. Így szolgálhatják igazán a közművelődési és szellemi műhelyek összefogását is, ami az értékek nyilvánosságra hozásában és a közönség fokozottabb bevonásában jelentkezik. Szolnokon a kulisszák mögé engednek bepillantani a Szigligeti Színház és a Verseghy Ferenc megyei Könyvtár kiadványai. A nézők a premieren rendre kézbe vehetik a műsorra tűzött darab szövegét, a dedikált szereposztást, függelékként bibliográfia és értelmező tanulmányok illeszkednek a kötetbe, a színpadképeket és kosztümöket rajzok rögzítik. Külön izgalmasságot kölcsönöz a vállalkozásnak, hogy a drámai műben a rendezői húzások, változtatások nyomai is figyelemmel kísérhetők. Egy másik alföldi megyeszékhelyen, Békéscsabán a könyvtár házinyomdája járul hozzá az írók, költők jelentkezéséhez. Ily módon látott napvilágot nemrég Filadelfi Mihály: Szavak, szíjostorok című verseskötete. AZ ÖSSZEFOGÁST sürgetik az élet igényei, központi intézkedések tárják ki előtte a kaput. S a feszesebbé váló gazdasági szükség- szerűség mindinkább arra készteti az intézményeket, hogy éljenek a lehetőségével. A megyehatárokon való kitekintés pedig arra utal: bőven akadnak a kulturális együttműködésnek olyan területei, ahová Bács-Kiskunban is érdemes bemerészkedni. A kezdeményezés már nem is annyira a bátorság, mint inkább a tájékozódás, céltudatosság és tervszerűség függvénye. Vagyis olyan erényeké, amelyeket a közművelődés és oktatás irányítói, képviselői sem nélkülözhetnek. Halász Ferenc kötetei zik, hanem nagy számban olyanokkal is, akik szerényebb ^mértékben vettek részt a közélet, a tudományos és kulturális élet formálásában. Utánnyomásban ismét megjelenik a Művészeti Lexikon első kötete. A négykötetes lexikon öt világrész művészetéről nyújt képet, az őskortól napjainkig. Tervezik a további három kötet utánnyomását is. Tovább gyarapodik a Világirodalmi Lexikon: megjelenés előtt álló hetedik kötet az L és M betűs címszavakat dolgozza fel. Már nyomdába került az Oj Magyar Lexikon új kiegészítő kötete, amely 1962-től 1980-ig ad képet a legfontosabb eseményekről, a kiemelkedő személyiségek ada- tairóL (MTI) Burány Nándor HADJÁRAT
