Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-24 / 20. szám

1981. január 24. • PETŐFI NÉPE • 3 Fél évtized Kiskunfélegyházán Beszélgetés Ormándi Jánossal, a városi pártbizottság titkárával 0 Az új 95 ágyas belgyógyászati pavilon. Ismét lezárult egy fejlődé­si szakasz Kiskunfélegyhá­za életében. Ezekben a na­pokban gyűlnek az adatok, amelyek a város középtávú tervének gazdasági, társadal­mi fejlődését érzékeltetik. Helyesek voltak-e Félegyhá­za vezetőinek célkitűzései, s milyen eredménnyel jártak lakosságának a tervek meg­valósítására tett erőfeszíté­sei? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Ormándi Já­nossal, a városi pártbizott­ság titkárával. — Eredményekben gazdag évti­zedet hagytunk magunk mögött — mondotta beszélgetésünk elején Ormándi János. — Azért szólok most hosszabb távról, mért lé­nyegében a IV. ötéves terv sike­res végrehajtása alapozta meg az V. ötéves tervidőszakban elért, igen figyelemreméltó, eredmé­nyeinket. Ezúttal, amikor Félegy­házáról beszélek, a hozzá tartózó négy községről .(Kunszállás, Pető- fiszállás, Pálmonostora és Gátér) sem feledkezhetem meg. Az emlí­tett területen 46 ezer 300 ember él. A város vonzáskörzete azon­ban — középfokú szerepkörét te­kintve — ennél nagyobb, mintegy 80 ezer lakosságú, beletartozik Jászszentlászló, Tiszaalpár, Bugac, Móricgát is. Ezek közlekedési rendszere is Félegyházára fut ösz- sze. Amikor kidolgoztuk a város V. ötéves tervét, ezeknek a telepü­léseknek az igényeit is figyelem­be vettük. Az általános iskolák­ban Vé|zők itt tanulnak tovább. Ipari és mezőgazdasági szak­munkásképzőink, ipari és közgaz­dasági szakközépiskolánk, kollé­giumunk, s a Móra Ferenc Gim­názium veszi fel őket. Egyébként elmondhatjuk, hogy középfokú is­kolahálózatunk korszerű színvo­nalon áll, sőt alsófokú oktatási in­tézményeinkben sincs már képe­sítés nélküli nevelő. A vonzáskörzetünkbe tartozó települések egészségügyi ellátásá­ról ma már korszerű rendelőin­tézet, kórház és megfelelő kör­zeti. orvosi hálózat gondoskodik. A későbbiekben a kereskedelmi ellátás lényeges 1 javulásáról' ~U szólni kívánok. Változott az ipar szerkezete A város ipari szerkezetében lé­nyeges változás történt. A legna­gyobb változás, hogy Kiskunfél­egyházára került a fővárosból az Április 4. Gépipari Művek köz­pontja. Ma már a félegyházi gyár nem távvezetéktartó villanyosz­lopokat készít, mint korábban, ha­nem atomerőművi berendezése­ket és más korszerű termékeket. A Kiskunsági Ruhaipari Válla­latot átvette a Habselyem Kötött­árugyár. Az üzem férfi- és női konfekciója BNV-díjat kapott, és ebből a termékből — rugalmasan alkalmazkodva a változó piaci igényekhez — jelentős tőkés ex­portot bonyolít le. Hosszan beszélhetnék még a vá­ros iparáról, a Villamosszigetelő- és Műanyaggyárba cipőgyár, az asztalos, az építőipari szövetkezet stb. üzemek eredményeiről, s a Húsipari Vállalatról is, csak any- nyit kívánok megemlíteni, hogy annak fejlődése — beruházások hiányában — messze elmarad az igényektől. Társulások a mezőgazdaságban Igen számottevő eredményeket értünk el viszont a mezőgazda­ságban. Az V. ötéves tervben 20— 25 százalékos termelésemelkedést irányoztunk elő, ezzel szemben 54,6 százalékos növekedést értünk el. Aj termelőszövetkezetek taglét­száma csökkent, ugyanakkor esz­közállományuk értéke növekedett. Korszerű gazdasági épületekkel, gépekkel, berendezésekkel gaz­dagodtak. A szövetkezetekben az égy dolgéz'óra ' jutö'' 'teímelésf ‘é^ ték ma . már . meghaladja .a .257 ezer forintot, a tagság jövedelme pedig öt év alatt 33,5 százalékkal nőtt. Az eredményekhez hozzájá-. rult a szakmai színvonal emelke­dése is. A jelenlegi 4300 mezőgaz­dasági dolgozóból 1424 a szak­munkás és 140 a felsőfokú vég­zettségű szakember. Érdemes megemlíteni néhány termelési eredményt. A szövetke­zetek a szántóterületük 33 száza­lékán termelnek gabonát. A búza átlagtermése öt év alatt 2.8 ton­náról 4,7 tonnára növekedett. Ku­koricából három tsz ért el öt ton­nás átlagtermést. Ezek a terme­lési sikerek annak is betudhatok, hogy a város mezőgazdasága 17 különféle társulás, illetve terme­lési rendszer munkájába kapcso­lódott be. A mezőgazdaság árbevételének 52 százalékát az állattenyésztés adja, s ez 9 százalékkal magasabb a megyei átlagnál. Jelentősen nö­vekedett a szarvasmarha, ezen belül 80 százalékkal a tehénállo­mány. Jól működik a tejtársulás, amely a tsz-ek által létrehozott tejüzemmel gondoskodik a város ellátásáról. Társulásos alapon fejlődik a juhtenyésztés is, a Dó­zsa Tsz gesztorsága mellett. Nagymértékben növekedett a háztáji gazdaságok termelése is. Míg 1975-ben 113 millió, addig 1960-ban 402 millió forint értékű árut értékesítettek. Többségük jól működő szakcsoportokba — állat- tenyésztő, zöldségtermesztő, mé­hész stb. — tömörült, s fejleszti termelési kultúráját. Jobb életkörülmények Az elmúlt öt esztendőben lé­nyegesen javultak a lakosság életkörülményei. A megyei szer­vek által megadott lakásépítési keretet túlteljesítettük, saját cél­kitűzéseinktől viszont elmarad­tunk. ö^zes§» 1800 lakás épült fel Kiskon&^egyiházán, ifinek. S0 százaléka magánerőből. Az elké­szült célcsoportos lakások száma 331. A leggyorsabb ütemben a kereskedelem fejlődött, forgalma a tervezett 40 százalékkal szem­ben 55 százalékkal nőtt. A kis­kereskedelmi hálózat alapterülete 7500 négyzetméterrel bővült. Fel­épült az új Centrum áruház, s több üzletet korszerűsítettek. A kereskedelmi ellátás jelenleg a Petőfi-lakótelepen vár megoldás­ra. Az egészségügyi ellátás egy 95 ágyas belgyógyászati pavilon épí­tésével. javult. Az elkövetkező években tovább korszerűsítjük a kórházat. Az óvodai helyek szá­mát 375-tel növeltük, ily módon az • óvodáskorúak 86 százalékát tudjuk elhelyezni. A tervezett 40 személyes bölcsőde helyett 50 sze­mélyeset létesítettünk, s rövidesen átadásra kerül egy újabb 60 sze­mélyes bölcsőde. Nyolc tantermes iskola épült a Dózsa György ut­cában, a Petőfi-lakótelepen pedig már nagyon várják a 12 tanter­mes iskola építésének befejezését. Javult az ivóvízellátás színvo­nala. Háromezer köbméterrel bő­vült a vízmű víztermelő kapaci­tása, s ez a jelenlegi igényeket fedezi, öt év alatt megkétszere­ződött a vezetékes gázzal ellátott lakások száma, ami ez idő szerint kétezer-nyolcszáz. A város arculatának változásá­val vált szebbé, jobbá polgárai­nak élete is. Megbecsülik a fejlő­dést, sőt munkájukkal is hozzá­járultak környezetük fejlesztésé­hez. Jellemző erre, hogy míg 1975- ben 437 forint volt az egy lakos­ra eső társadalmi munka értéke, addig tavaly már 1500 forint. Nem minden tervezett létesít­mény épült fel az elmúlt öt esz­tendőben. Nem valósult meg a művelődési, nevelési központ, a tisztasági fürdő, a tűzoltó-lakta­nya. Az. .iskolaépítések, miatt el­maradt a" tanyái kollégium bőví­tése. Megoldásra vár a posta, a telefon, a víz-, az úthálózat, az iskola, a gyermekintézmény­hálózat bővítése, az új szemétte­lep kialakítása. Ezek részben a VI. ötéves tervi feladatainkat is megszabják, hiszen az említett gondok megoldásáról nem mon­dunk le, és sok egyéb mellett leg­alább 1400 lakást is szándékozunk építeni — mondotta, befejezésül Ormándi János. Nagy Ottó j Hifii? Ii (Méhesi Éva felvételei.) 0 Épül az óvoda és a bölcsőde a Petőfi-lakótelepen. TOVÁBBRA IS FONTOS FELADAT Iskolafejlesztési törekvések a kecskeméti járásban MONDJA MEG ŐSZINTÉN: _________ Mit szól az áremelésekhez? E heti kérdésünk, ez volt: MIT SZÓL AZ ÁREMELÉ­SEKHEZ? Kovács László mezőőr, Ho­mokpuszta : — Nekem hál’ istennek megvan a há­zam, nagyon nem érint, de aki építkezik, annak bizony nem mindegy, a keresetéhez képest. A bol­ti cikkek is! Még nem is tudom, minek mennyi lesz az ára. Úgy néz ki a helyzet, hogy ha elmegy a feleségem a boltba venni vala­mit az unokának, otthagyja egy­havi fizetését, és alig hoz valamit A vöm Dunaújvárosba jár dol­gozni — ők háromszázalékos emelést kaptak. Száz forintra hár­mat — hát mi az? Meg én is. Öt­venöt éves vagyok, és 2200—2300 forintot keresek ... Nem bánnám én, ha úgy keresnék, mint ré­gen : harminc-negyven forintot naponta, de az árak is a régiek lennének ... Azt mondogatják az emberek, hogy már nem elég az 500 forintos, nemsokára nyomtat­ják az 1000 forintosokat is. Na­gyon nehéz, higgye el, nagyon ne­héz ... Csányi Ist­vánná benzin- ' kutas, Szabad- szállás : — Valami okának bizto­san kellett len­ni, ha egyszer felemelték az árakat... De én esküszöm nem is tudom, hogy mi hogy ment fel. A mosópor, az, ami na­gyon érinti az embert, mert az kell mindennap. A kifli? A va­jaskiflit nem is szeretem. Aztán itt van a benzin... Mi itt a szak­mában is számítottunk rá, mert már tavaly is suttogták. Tudja hogy van ez, egyik a másikának mondja. Ide csütörtöktől jöttek, mindenfelől sör állt. Volt aki be­spájzolt, ezer litert vitt, hordóban. Tudja mi erről a véleményem? Nem éri meg. Két hónappal, há­rom hónappal később, de ő is csak a mostani árat fizeti érte, más­részt meg mi van, ha ne adj’ is­ten, felrobban a benzin? Ezer li­ter nagy mennyiség, komoly baja lehet belőle az illetőnek. Szombaton legkésőbb minden­ki megtankolt, több száz embert kiszolgáltunk. Hétfőn? Tizenötöt se... Sokallják az emberek, ez az igazság. Persze még én is, nem szoktam meg az új árakat. De egy Zsiguliba 500—600 forint egy teli tank ... Aki kirándulni hasz­nálja csak, az az adó megszűné­sével egálba jön, de azon felül luxus, borsos ára van. De ez is attól függ, hogy ki mennyit ke­res. Aki háromezer forintot ke­res, és vett egy használt Traban­tot, annak nagyon sok- Akinek ötezre van, az könnyebben kibír­ja. Meg aztán errefelé úgy van­nak az emberek, hogy ha már egyszer van kocsijuk, akkor nem járnak gyalog. A forgalom egy-két hónapig csökkenni fog — amíg a készlet el nem fogy. Így volt az előző ár­emeléskor is. Kell neki két hónap, hogy zsinórba jöjjön, különben is január van, sokan elő se veszik az autót. Mi is kevesebb borravaló­ra számítunk, de majd meglát­juk ... Fialsz Tibor karbantartó mű­szerész, Kecskemét: — Nem örülök az áremelkedés­nek. De főleg a filléres emelések­nek nem, mert csak az ember ke­délyét borzolják. Tíz fillérrel drá­gult, ugye, a vajaskifli. De Kecs­keméten hol lehet kapni? Sós- kifli sincs! Mindig azt mondják, hogy az a legdrágább, ami nincs. Ilyen a vajaskifli is. Van lakásóm, de a mostani ár­emelkedések is csak arról győz­nek meg, hogy a mai árak mel­lett képtelen is lennék építkez­ni, s úgy gondolom, hogy a hoz­zám hasonlók továbbra is az OTP és a tanács jóindulatára szá­míthatnak csak. Se a mosatás, se a fényképé­szet nem ér­dekel különö­sebben, úgy érzem, a mi háztartásunk­ban a benzin a legjelentő­sebb tétel, még ha rész­ben kompen­zálja is az adó eltörlése. Egy­re inkább luxus lesz autót tar­tani, de ami engem illet, ettől nem fogok ke­vesebbet menni. Mint postai dolgozó: jogosnak tartom az emeléseket; évek óta azonos volt az ár. a dotáció vi­szont nőtt. Arra számítok, hogy most majd nő a bevétel, és a do­táció megszűnése mellett is ma­rad valami a szolgáltatás színvo­nalának javítására, az élet- és munkakörülményeink jobbításá­ra, mert nagyon ránk férne ... Gondolkodtam már rajta én, vajon mi az oka az áremelésnek. Van egyszer a világgazdasági válság, jó. De mindent erre sem lehet ráfogni, és szerintem ezeket a kis emeléseket — éppúgy mint a vendéglátóiparban, ahol mi­niszteri rendelet jött rá — el le­hetett volna kerülni. Jobb szer­vezéssel, jobb irányítással, vég­rehajtással, mert ezeken nagyon sok múlik. Nem a munkáson, azon már túljutottunk. Itt volt a Hét első adása például, ahol a ri­porter ugyan felelősségre vonta a munkást, de annak nem járt utá­na, miért nincs megszervezve a munka, miért hiányzik az anyag, hol a felelős. . Hallott már sikertelen kommu­nista műszakról? Ugye nem. Azt meg lehet úgy szervezni, hogy 130—140 százalékos legyen a tel­jesítmény, de amikor normális munka van, se anyag, se sem­mi... A szervezés, szerintem ab­ban kell keresni az okot. Hiába hoznak jó rendeletet, törvényt — középszinten nem a törvényt kel­lene megismételni, hanem csele­kedni. Ezt pedig nem a munká­son kell számonkérni. A mun­kás annyit dolgozik, amennyit követelnek tőle. Es a legtöbb em­ber, hajlandó is jól dolgozni, ha megteremtik a feltételeket és ér­dekeltté teszik. De, kérdezem, melyik gyár érdekelt abban, hogy csökkentse az árait? Nyereségér­dekeltség van, verseny nincs. Ki kényszeríti például versenyre a Gelkát? Így sem győzi...! A kü­lönböző devizakorlátozó rendel­kezések oda vezettek, hogy kiala­kultak bizonyos monopolhelyze­tek, amelyben nem különböző áruk, különböző minőségek ver­sengenek. Egy vállalat egy ter­méke — eszi nem eszi, nem kap mást a vásárló. Hogy tehát mi lehet az oka? Lehetséges, hogy ennyire begyű­rűzik a világgazdasági válság, de ennél is több — vagy legalábbis ugyanennyi — múlik a jó szerve­zésen: hogy lehessen jól dolgoz­ni... Lejegyezte: Ballai József A tudományos-technikai hala­dás felgyorsulásával egyre inkább növekszik az oktatás társadalmi jelentősége. Az általános művelt­ség, s a mind több új, korszerű ismeretet feltételező szakmai fel- készültség ugyanis egyik legfon­tosabb tényezője gazdasági elő­rehaladásunknak. Nyilván ebből a meggondolásból indult ki a kecskeméti járási párt-végrehajtó- bizottság, amikor a múlt év vé­géhez közeledve, testületi ülésé­nek napirendjén áttekintette és elemezte a Központi Bizottság nyolc évvel ezelőtti, az oktatás- politikának hosszabb távra irányt szabó határozata végrehajtását. Hiszen a társadalmi, gazdasági féjlődés újabb középtávú felada­tainak megjelöléséhez hozzá tar­tozik a közoktatás fejlesztését célzó tennivaló. A határozat végrehajtása érde­kében elvégzett elmúlt ötévi elő­rehaladást száVnba véve, sok egyéb között megállapította a já­rási párt-végrehajtóbizottság: a települések fejlesztésével, a gazda­sági, társadalmi élet más terüle­teivel összhangban fejlődött, 'bő­vült az állami oktatás intézmény- hálózata. Az oktatás területi át­rendezése — körzetesítés, a lajos- mizsei és tiszakécskei diákottho­nok létrehozása — együtt járt az óvodai hálózat bővülésével, a tan­termek gyarapodásával, a szak­tantermi oktatás kiteljesedésével, a továbbtanulók arányának nö­vekedésével. Érdemes egy pillantást vetni az iménti megállapítás mögé. Mit eredményezett a KB-határozat végrehajtásának folyamatában az a következetes munka, amely az oktatási intézmények közötti kü­lönbségek csökkentése érdekében az alsófokú oktatás kiemelt fej­lesztését célozta? A járás elmúlt ötéves terve 27 iskolai tanterem építésével szá­molt. Ezzel szemben megvalósult 52 tanterem, öt tornaterem, egy tornaszolba és 432 diákotthoni hely. Emellett Jakabszálláson négytan­termes iskola, Lajosmizsén és Ke­rekegyházán tornaterem formáló­dik, amelyek építése áz idén fe­jeződik be. Méltán állapította meg tehát a párttestület, hogy e tekintetben az V. ötéves tervidőszakban több történt, mint előtte húsz eszten­dő alatt. Ezekben az eredmények­ben valóban kitapintható, hogy az oktatás egyre jobban a társada­lom érdeklődésének előterébe ké- rült; sokat erősödött az a szem­lélet, amely az iskola legfonto­sabb feladatát a szilárd művelt­ségi alapok elsajátításában, az önálló gondolkodás fejlesztésében, a folyamatos önképzésre és ön­művelésre való felkészítésben látja. Nem kismértékben ez a szem­lélet vált alkotó erővé abban a társadalmi' összefogásban, amely a tervidőszakban előirányzott tanteremépítés csaknem kétsze­res teljesítését elősegítette, és amely szemléletnek erősítése vál­tozatlanul lényeges feltétele az állami oktatás és intézményháló­zata fejlesztésének, gyarapításá­nak. A feltételek javultak, de a fel­tételbeli különbségeket nem sike­rült kellően csökkenteni — álla­pította meg ugyanakkor a járási párt-végrehajtóbizottság. Ez, és a demográfiai tényezők alakulása is diktálja a VI. ötéves tervidőszak ilyen tennivalóit, amelyek elvég­zésében továbbra is fontos szerep jut a társadalmi összefogásnak. Az ötéves tervelgondolások sze­rint a járásban 150 új óvodai helyet, négy tornatermet és ötven általános iskolai tantermet kell megépíteni. Ez utóbbiak közül Tiszaalpáron nyolcat, Szabadszál­láson tizet, Izsákon, Tiszakécskén é$ Ladánybenén négyet-négyet irányoznak elő. Kunszentmiklóson — a keceli példa alapján — 16 tantermet is magában foglaló ne­velési központ létrehozásával szá­molnak. Nem szólva a megannyi egyéb tennivalóról, így a régi is­kolák felújításáról, korszerűsíté­séről, vagy éppen az ugyancsak rászoruló diákétkeztetés tovább­fejlesztéséről. P. I. RÉZCSÁPOLÁS SZÉKESFEHÉRVÁROTT 0 A Csepel Művek Székesfehérvári Nehézfémöntödéjében évente tíz—tizenkétezer tonna rézhulladékot dolgoznak fel, amelyből töm­böket, sajtolt tuskókat, alakos és kokillaöntvényeket, perselyeket készítenek. (MTI-fotó: Fehér József felvétele — KS.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents