Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-20 / 16. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1980. január 80. SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS A KGST eredményei A Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsának eredményeit, ten­nivalóit elemzi legújabb számá­ban az Ekonomicseszkaja, az SZKP gazdaságpolitikai hetilap­ja. Borisz Racskov, a lap cikkíró­ja az elmúlt időszak egyik leg­fontosabb eredményének a hosz- szú távú együttműködési célprog­ramok létrejöttét, azok megva­lósításának megindítását tekinti, s a gazdasági integráció két- és többoldalú egyezmények útján történő továbbfejlesztését tartja a legfontosabb feladatnak. Az eredmények, amelyeket a KGST tagállamai az elmúlt évek során elértek, igen jelentősek. A lakosság reáljövedelme például az elmúlt évtizedben egy lakos­ra számítva mintegy ötven szá­zalékkal nőtt, hetvenmillió ember költözhetett új lakásba. A közös munka eredménye, hogy a komp­lex program megvalósítása során sok célprogram készült el, ezek egy részét pedig a különböző szerződésekkel már konkrét for­mába is öntötték. A következő 'két ötéves tervben ennek megfe­lelően rendkívül kiszélesedik az intenzív termelési és tudományos­műszaki kooperáció. Ez a mun­ka — hangoztatja a cikk — mind jelentőségét, mind pedig méreteit és bonyolultságát tekintve egye­dülálló. A cikk aláhúzza annak fon­tosságát, hogy a hosszú távú cél­programok különösen az új tí­pusú, leginkább korszerű gépek és berendezések gyártása terén valósulnak meg, így például a számítástechnikában, amellyel kapcsolatban az érdekelt orszá­gok éppen a múlt évben írtak alá fontos egyezményeket. Ugyan­csak jelentősek azok a progra­mok és szerződések, amelyek a gépgyártás, a nyersanyagok és a mezőgazdasági termékek, az élelmiszeripar és a közszükség­leti cikkeket gyártó ágazatok te­rén valósítják meg az integráció szélesítését, a szakosítást és a kooperációt. A közös eszközökkel létrehozott beruházások közül mái megkezdte a termelést az uszty-ilimszki cellulóz- és papír­gyár. teljes kapacitással műkö­dik a Szövetség gáztávvezeték,'el­készült — Vinnyica és Albertirsa között — a Szovjetunió és az európai KGST-tagállamok ener­giarendszerét összekötő 750 kilo­voltos távvezeték, felépült a ki- jembajevi azbesztüzem második részlege, és több más objektum. A sokoldalú együttműködés ilyen eredményeiről a tagországoknak jeltntős hasznuk van: az új gáz­vezeték és energiarendszer pél­dául évente több mint húszmillió tonna fajlagos fűtőanyag számí­tását teszi feleslegessé. Az Ekonomicseszkaja Gazeta cikke külön foglalkozik a KGST- tagállamok energiaproblémáival, megállapítva: a világot sújtó energiaválság az együttműködés eredményeként kevésbé hatott ki rájuk, mint sok más országra. „A Szovjetunió, híven interna­cionalista kötelezettségeihez, min­dent megtesz azért, hogy a fűtő­anyag- és nyersanyagtermelést nem csupán a saját fogyasztása, hanem a testvéri országok szük­ségétéinek figyelembevételével fejlessze — írja a cikk. — Nyil­vánvalóak azonban azok a prob­lémák is, amelyek megnehezítik az országaink közötti fűtőanyag- és nyersanyagszállítás tovább-bő- vítését. „A KGST ezért mindin­kább arra támaszkodik, hogy bő­vítse a sokoldalú együttműkö­dést, ne csak az extenzív, hanem az intenzív tényezőket is haszno­sítsa a termelés növelésében, fel­használja a tudomány és a tech­nika fejlődésének legújabb vív­mányait, s a szakosítás és a kooperáció továbbfejlesztésének lehetőségéit. Ennek az új fajta együttműködésnek egyik legjelen­tősebb példája az atomerőművek építési programja, amelyben szá­mos tagállam vesz részt. A prog­ram megvalósításával a kelet­európai szocialista országok és Kuba együttesen mintegy 70—75 millió tonna névleges fűtőanyag importját teszik feleslegessé, ez megfelel a Barátság olajvezeték, vagy négy, a Szövetség gáztáv­vezetékkel azonos kapacitású gázvezeték szállítási kapacitásá­nak”. K. Cs. Automatizált raktárak Méhek, méz, virágpor 0 A kecskeméti méhész-szakbolt tavaly 7,8 millió forintos forgal­mat bonyolított le különféle esz­közökből, termékekből. Képün­kön: Tanács Ferencné, a bolt ve­zetője, virágport mér. Az Észak-Bács megyei Méhész ÁFÉSZ hatszáz tagja mint minden évben, 1980. te­lén is a szakmai képzéssel, szakelőadások hallgatásával foglalkozott. A méhészek kö­rében a tél időszaka a felkészülés ideje. Ez idő alatt az áfész tagjainak 14—15 ezer méhcsaládja téli álmát alussza. Gazdáik azonban ekkor szerzik be azokat az eszkö­zöket, anyagokat, melyek a/jÖvő évi mun­kájukhoz szükségesek. A vásárlást megköny- nyíti, hogy a hét vidéki egységben és a kecskeméti szakboltban kamatmentes terme­lési előleg terhére szerezhetik be a méhész­kedéshez nélkülözhetetlen segédeszközöket. A múlt év telén mindezen kívül fontos dolguk volt még a megye északi részén dolgozó méhészeknek. Szokásos közgyűlé­sükön teljes tisztújításra szavaztak, újabb öt évre választották meg az áfész vezetőit. Az idén a méhészek szeretnék múlt évi teljesítményüket megis­mételni. Ezt megalapozandó, a méhcsaládok teleltetésre készíté­sét igen nagy gonddal végezték tudjuk, hogy nemcsak jogaink, de állományok állapota, és hogy a tél eddig méhészeti Szempontból igen kedvezőnek ítélhető. G. E. A legidősebb méhészek sem em­lékeznek olyan szeszélyes tavasz­ra, mint a tavalyi Volt, az akác- virágzás május dereka helyett jú­niusban kezdődött. Ennek ellené­re megfelelően hordtak a méhek, majd később is igen jó eredményt értek el a napraforgó virágzása idején. így 1980-ban fennállása óta legnagyobb mennyiségben vett át mézet tagjaitól az Eszak-Bács megyei Méhész ÁFÉSZ. A 4 ton­na híján 50 vagonnyi méz kéthar­mada a hazánkban keresett akác­méz, míg a többi az egyéb mező- gazdasági kultúrák virágairól származik. Évről évre szervezettebbé tud­ják tenni a méhészek vándorlá­sát, ami igen nehéz feladatot ró a szállítási eszközökkel rendelke­ző és a HUNGARONEKTÁR-ral szerződést kötött vállalatokra. Ha­zánkban ugyanis a vándorlás idő­szakában 48 órán belül mintegy 200—300 ezer méhcsaládot kell az ország déli részéről északra szállítani. A helyi méhész áfész a Volán vállalat segítségével ta­valy nagyobb zökkenő nélkül megoldotta a nagy mennyiségű, egyszerre jelentkező fuvar gond­ját. Az úgynevezett második akác­ról, vagyis az északi terület fái­ról is igen jó eredménnyel gyűjt- hettek a méhek. A mézen kívül virágpor termel­tetését is végzi az Észak-iBács me­gyei Méhész ÁFÉSZ. A múlt év­ben a világpiaci kereslet növeke­a páti ban, Tamásin és Kecskemé­ten. Ezek feladaté a termeltetés és felvásárlás. Tavaly a táblás lépesméz szállítási szerződéseinek tapasztalatok híján nem teljes mértékben tudtak eleget tenni a méhészek. A három központ fel­adata, hogy az idén szervezetteb­ben, gördülékenyebben menjen a munka. Az Észak-Bács megyei Méhész ÁFiÉSZ igen nagy feladatot vál­lal a műszaki fejlesztés területén. Méhészkedéssel ugyanis jobbára az idősebb generáció tagjai fog­lalkoznak. Modernebb eszközök­kel, korszerűbb vándorméhesek kialakításával lehet csak a fiata­lokat is e szép foglalkozásra csá­bítani. Ezért például az áfész a HUNGARONEKTÁR-ral közösen több mint hét éve mozgó kísér­leti telepet üzemeltet, amelyen virágporfelfogó, valamint az ösz- szes méhek által megtermeltet­hető áru összeszedésére alkalmas eszköz is van. CÉL A MŰSZAKI FEJLESZTÉS désére hazánk 25 vagon virágpor szállítására szerződött. Ebből a mi méhészeink egy vagonnyit vállal­tak, hiszen ez a terület nem ki­mondottan alkalmas ennek az aminosavban és vitaminban rend­kívül gazdag termékeknek az elő­állítására. Ugyancsak új, tavaly forgalomba hozott áru a táblás lépesméz, amelyet főleg a cipru­siak és az irakiak keresnek. Ha­zánkban — épp a nagy kereslet miatt — tavaly három termelte­tési központot hoztak létre; Zala­• A kaptárakat — bármennyire is ismerik a méhészt a szorgalmas rovarok — célszerű védőöltözékben megvizsgálni. A PÁRTSZERVEZET ÉS A KOMMUNISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG Űj ifjúsági titkárt választottak Bulgária és Magyarország a KGST keretében szakosodott a pneumatikus szállítóberendezések tervezésére, kifejlesztésére és gyártására. E célból létrehozták az Intranszmas közös szerveze­tet. Ez a szervezet a termelés, a kereskedelem és a fogyasztás te­rületén jelentkező belső szállítási és raktárgazdálkodási feladatok komplex megoldásával foglalko­zik. Már megindult a magas fokon gépesített és automatizált raktá­rak és raktárbázisok gyártása, valamint olyan gépeké, amelyek különféle szállítóberendezésekkel szolgálják ki a raktárak polcrend­szereit. többek között egysínű vas­úttal, szállítószalagokkal, futó­szalagokkal és pneumatikus szál- litóvonalakkal. Jelenleg az Intranszmas építi Európában a leghosszabb gumi­hevederes szállítószalagot, ame­lyet az Elacite bányászati dúsító kombinátban helyeznek üzembe. Az osztályozott rézérc ennek a szállítószalagnak a segítségével jut el a dúsítóba egy hétkilomé­teres alagúton át. Ennek a szál­lítószalagnak az átbocsátóképes­sége óránként 2100 tonna lesz és összesen csak két személy irá­nyítja majd. Végéhez közelednek 18 — ma­gas fokon automatizált — raktár szerelési munkálatai. Ezeket a raktárakat a Szovjetunióban, a Kámai Autógyárban helyezik üzembe. A több ezer méter hosz- szú és 12 méter magas raktárbe- rendezést elektronikus számító­gép segítségével irányítják. A szervezet termelésének je­lentős része exportra kerül. Az Intranszmas márka nemcsak a Szovjetunióban, az NDK-ban, Csehszlovákiában, Kubában és más szocialista országokban is­mert, hanem Olaszországban és Gö­rögországban is. A bolgár—ma­gyar közös vállalat kapcsolatokat tart fenn osztrák és francia cégek­kel. amelyekkel megtanácskozza az ipari és műszaki együttműkö­dés kérdéseit, valamint a harma­dik országokban folytatandó kö­zös tevékenység lehetőségeit. Az Intranszmas sokoldalú tevé­kenysége révén is nemzetközi te­kintélyt vívott ki magának. A kö­zös vállalat nemcsak tervézi és -kivitelezi a különböző objektu­mokat. hanem segítséget nyújt a kiszolgáló személyzet kiképzésében, tartalékalkatrészeket szállít, és aktív tevékenységet folytat a késztermékek meghonosítása és korszerűsítése terén is. Szabó Istvánnal, a bajai Au­gusztus 20. Termelőszövetkezet pártalapszervezetének titkárával arról beszélgetünk, hogy milyen a kapcsolat a kommunisták és az ifjúsági szervezet között. — A KISZ készül X. kongresz- szusára, amely fontos esemény az ifjúsági szervezet életében. Ter­melőszövetkezetünk párt- és KISZ- szervezetének vezetősége együt­tes ülésén tárgyalta meg az eddi­gi munkát. Megállapítottuk, hogy a szövetkezet fiataljai példásan kapcsolódtak be a XII. pártkong­resszus előkészítésébe. Számos felajánlással járultak hozzá a szövetkezeti mozgalom fejlődésé­hez, az 1980-as esztendő eredmé­nyes zárásához. A szocialista bri­gádokban huszonhat KISZ-tag tevékenykedik. Köszönetünket fejeztük ki azok­nak is, akik közreműködtek az országgyűlési és képviselőválasz­tás eredményes lebonyolításában. Nagy megtiszteltetés érte közös gazdaságunk fiatal dolgozóit. Ka­lász Edit, Fekete Ferenc, Sajdik Józsefné KiSZ-tagok a Bajai Vá­rosi Tanács tagjai lettek —, tá­jékoztat a pártalapszervezet tit­kára. Ezután elmondja azt is, hogy öt év alatt 22 párttagot vettek fel az alapszervezetbe, ebből tizen­nyolcnak az egyik ajánlója az ifjúsági szervezet volt. Hozzáteszi, hogy az eredmények mellett sok gond is van. Több aktivistát vár­nak a fiataloktól. A negyven tagú alapszervezet jobb munkát is végezhetett volna. Viszonylag ke­vés a taglétszám, pedig a szövet­kezetben több mint száz tag har­minc éven aluli. — Megállapítottuk azt is, hogy a KISZ-vezetőség összetétele al­kalmas volt a feladatok ellátásá­ra, de csak részben tett eleget megbízatásának. Ez hatással volt a szervezet egész tevékenységére, akcióprogramjuk végrehajtására. A KISZ-titkár különböző okokra hivatkozva nem látta el maradék­talanul feladatát, hiányzott az ellenőrzés. Mindezekért elmarasz­taltuk az együttes ülésen a titkárt és a vezetőséget egyaránt, önkri­tikusan megállapítottuk azt is,' hogy a hiányosságokért felelős a pártszervezet titkára, tehát jó­magam is és az a pártvezetőségi tag. akinek az ifjúsági szervezet mun­káját segíteni kellett volna, össz­egészében a pártalapszervezet egész vezetősége levonta a tanul­ságot az eddigi mulasztásokból. A napokban a KISZ-alapszer­vezet megtartotta a beütemezés szerinti taggyűlését, ahol értékel­ték a tavalyi akcióprogramot, meghallgatták a KISZ-titkár be­számolóját, a pártalapszervezet értékelését a KISZ-munkáról, majd megválasztották a vezető­séget, és a városi, küldöttértekez­let résztvevőit. Űj titkár került az ifjúsági; szervezet ’ élére. A vezetőség egy tagját szintén kicserélték a vá­lasztás során. Valacsay Lászlóval, az alapszer­vezet új titkárával a tisztújító taggyűlés után a további felada­tokról ejtünk szót. — Egyetértünk a szövetkezet pártalapszervezetének megálla­pításával. Aktívabb, vonzóbb ak­cióprogramot készítettünk. Tanul­mányozzuk a KISZ Központi Bi­zottságának kongresszusi levelét, tudjuk, hogy nemcsak jogaink, de kötelességeink is vannak. Lelkiis­meretes jó munkával kell segí­tenünk további boldogulásunkat. A közeljövőben megvitatjuk á kongresszusi irányelveket, ame­lyek új feladatokat adnak szá­munkra. K. S. A szakmát szeretni • Az 0jpesll Gépelenigyárban jelenleg nyolcán dolgoznak olyanok, akiket korábban Kullai József oktatott, őket is felkeresi a műhelyek­ben. Képünkön: Korpácsl János esztergályosnak ad hasznos tanácso­kat egy gépalkatrész elkészítéséhez. — Ma már — több mint húsz év távlatából — talán meg sem tudnám mondani, hogy miért sze­rettem volna gépészmérnök lenni. Az általános iskola elvégzése után a kecskeméti Katona József Gim­náziumban kezdtem meg tanul­mányaimat. Az egyetemre azon­ban nem jutottam el, sokáig be­tegeskedtem és a második évben ki is maradtam a gimnáziumból. Felgyógyulásom után már nem vonzott a gépészmérnöki pálya. Mit is válasszak? Kevés gondol­kodás után esztergályos tanuló­nak jelentkeztem a mai Újpesti Gépelemgyár elődjénél. A szak­munkások, az oktatók nagyon ha- , mar megszerettették velem ezt a szakmát, amit azelőtt nem is na­gyon ismertem.' Előrehaladásom legjobb bizo­nyítéka, hogy 1964-ben, miután megnyertem a szakmunkástanu­lók megyei versenyét, az országos vetélkedőn társaimnál három hó­nappal előbb kaptam meg a szak­munkás-bizonyítványt. Jó kedvvel kezdtem a felnőtt életet. Mindig annak örültem, ha a korábbinál nehezebb feladatot kellett megoldanom. Lassan mégis úgy éreztem, nem tudok eleget. Egyévi munka után, 1965-ben je­lentkeztem a gépipari techni­kumba, s munkám mellett szor­galmasan tanulva 1969-ben sze­reztem képesítést. Már ezekben az években megkezdtem az oktatói munkát is, ugyanis mindig volt mellém beosztva ipari tanuló. Szívesen, szeretettel foglalkoztam velük, százszor is elmagyaráztam egy-ggy szakmai fogást. Amikor elvégeztem a technikumot, erőtel­jesen foglalkoztatott a gondolat, hogy jelentkezem szakoktatónak. Erről még senki sem tudott, ami­kor a 623-as számú Intézetben — ahol tanultam — megkérdezték, volna-é kedvem az oktatói fela­dat ellátására. Szinte kitalálták legtitkosabb vágyamat.. Három évig foglalkoztam a fia­talokkal, amikor megint úgy érez­tem, hogy „keveset” tudok. A bu­kell dapesti Műszaki Egyetemen 1972- ben kezdtem tanulni, itt műszaki oktatói szakképesítést, majd a szegedi Tanárképző Főiskolán 1978-ban tanári képesítést szerez­tem. Nem volt könnyű ez a hat év, tanítani és tanulni egyszerre’ de sikerült. Ezt követően egy évig szakmai ismereteket és üzemgaz­daságtant tanítottam az intézet­ben, de ez a munkakör nem elégí­tett ki teljesen. A gépek mellé vá­gyódtam, ott éreztem magam a leg­jobban. Az idei esztendőtől sokat várok. A korábbi években ugyanis első és másodévesekkel foglalkoztam, most először oktatok harmadéve­seket, s ha lehet így mondani, tő­lem is függ, hogy milyen ered­ményekkel szerzik meg a szak­munkás-bizonyítványt. . Nagyon bízom bennük, sőt, az egyik tanu­lómat — Lovász Róbertét — esé­lyesnek tartom az idei szakmun­kástanulók versenyén is, amelyre nur uorgalrhásan készülünk. Ml a legfontosabb az oktató munkában? Talán furcsán hang­zik, de „nem szabad megöreged­ni”. $z alatt, azt értem, hogy min­dig a fiatalok nyelvén kell beszél­ni, meg kell találni az értelmük­höz vezető utat. No, és természe­tesen. a tanulókkal foglalkozónak nagyon kell ismernie a szakmát. Csak így tud tanítani, oktatni, a szakma szeretetére nevelni. A magánéletem? Feleségein itt az intézetben magyar—orosz sza­kos tanár, gyesen van, húsz hó­napos kislányunkkal. Áz éveken át tartó tanulás után van pótolni­valóm. Tavaszra várjuk az első saját gépkocsit, s remélem a kis Polski 126' segítséget nyújt majd az ország tájainak, városainak megismerésében. Azt még nem is mondtam, hogy ,mellékesen" megszereztem a gépjárművezető­oktató képesítést, KRESZ- és gya- korláti oktató vagyok. Tavaly és tavalyelőtt az intézetben két tan­folyamon hatvan növendékem volt. akik azután az ATI-nél tet­tek sikeres vizsgát. Szeretek ol­vasni, sokat tanulmányozom a műszaki irodalmat is... Elmondta: Kullai József a kecskeméti 623. Szakmunkás-, képző Intézet szakoktatója Lejegyezte: Opsuszky László Fényképezte: 1 Tóth Sándor y l

Next

/
Thumbnails
Contents