Petőfi Népe, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-16 / 294. szám
1980. december 16. • PETŐFI NÉPE S 3 Á magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusának határozata A magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa megvitatta és elfogadta a Szakszervezetek Országos Tanácsának beszámolóját, valamint a Számvizsgáló Bizottság jelentését az elmúlt öt évben végzett munkáról, jóváhagyta a szakszervezetek alapszabályának módosítására tett előterjesztést. A határozat leszögezi: társadalmi helyzetünket, szocialista fejlődésünket illetően a kongresszus egyetértett a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa által végzett elemzéssel, értékeléssel és magáénak vallja a kitűzött célokat és feladatokat, mert azok híven tükrözik népünk, a munkásosztály, a négy és fél milliós szakszervezeti tagság érdekeit, törekvéseit. A határozat megállapítja, hogy a szakszervezetek az elmúlt években is felelős, cselekvő részesei voltak mindannak, ami a szocialista építés programjának végrehajtásáért történt és történik. Eredményeik mellett azonban vannak kifogásolható tényezők is. Sok tisztségviselő még bátortalanul él a szakszervezeti jogokkal és áz érdekvédelmi funkció érvényesítésében is sok még a bizonytalanság. Az irányító, ellenőrző munkában is akadnak még bürokratikus, formális vonások. fi A határozat rámutat, hogy társadalmunk vezető ereje a Magyar Szocialista Munkáspárt, amely a marxizmus—leninizmus elvei és saját történelmi tapasztalatai alapján megteremtette azokat a ■ politikai és jogi feltételeket, amelyek között a szakszervezetek be- tölthetik hivatásukat. A szocialista társadalom építése a szak- szervezeti mozgalom által képviselt négy és fél millió szervezett dolgozó ügye is. Ebből fakad a szakszervezetek kettős funkciója: egyfelől szervezik és nevelik a dolgozókat a munkáshatalom védelmére, erősítésére, társadalmunk politikai, gazdasági, kulturális erejének növelésére, másfelől segítik és ellenőrzik a munkások, a dolgozók anyagi, szociális és kulturális érdekeinek kielégítését, védelmezik a dolgozók törvényekben, rendeletekben biztosított jogait, képviselik érdekeit. A kongresszus megállapította, hogy az állami és a szakszervezeti szervek között jól működő munkakapcsolat alakult ki, de a növekvő feladatok ennek továbbfejlesztését igénylik. Vegyenek részt a szakszervezetek aktívabban az országgyűlés munkájában. Szervezett feltételeket kell biztosítani ahhoz is, hogy a bérből és fizetésből élők életkörülményeit érintő minden rendelkezés meghozatala előtt a SZOT, az érintett ágazati szakszervezet véleményt mondhasson. II. A gazdasági építőmunka kérdéseit érintve a határozat kifejti, hogy a szakszervezetek egyetértenek a VI. ötéves terv irányelveiben megfogalmazott elgondolásokkal, gazdaságpolitikánk tervezett fő céljaival és irányaival. A gazdaságpolitika fő irányvonala a hatékonyság és a versenyképesség növelése, a minőségi tényezőkön alapuló intenzív fejlődés kibontakoztatása legyen. A szakszervezetek azt az álláspontot képviselik, hogy az életszínvonalban elért vívmányaink megőrzése és megszilárdítása érdekében, tartós, hosszú távú megoldások kerüljenek előtérbe. • A szocialista munkamozgalmak szorosan kapcsolódjanak gazdaságpolitikai törekvéseinkhez. Segítsék a -vállalati belső tartalékok gyorsabb feltárását és hasznosítását, a gazdasági erőforrások észszerűbb, takarékosabb felhasználását, az újító, az alkotó munka hatékonyabb kibontakoztatását. A szocialista demokrácia érvényesülése, fejlesztése társadalmi előrehaladásunk egyik döntő feltétele. A szocialista demokrácia fórumai kialakultak, működnek, most tartalmasabbá tételük a legfőbb feladat. Ennek feltétele, hogy a szakszervezetek fellépjenek a demokratikus módszereket lebecsülő nézetek és gyakorlat ellen. Utasítsanak el minden formalitást, látszatdemokráciát. Határozottan követeljék meg, hogy mindenütt vegyék figyelembe azoknak a véleményét, akiket a döntések érintenek, s akikre a feladatok megoldása hárul. Különös figyelmet kell fordítani a szakszervezeti főbizalmiak, bizalmiak és a munkahelyi gazdasági vezetők, illetve a bizalmi testületek és a vállalatok, intézmények vezetői közötti együttműködésre. Ennek keretében vállalniuk kell az érdekek ütköztetéséből fakadó esetleges konfliktusokat is. A szakszervezeti szervek meggyőző módon képviseljék az egyéni,* a kollektív, a társadalmi érdekeket, a napi, a távlati célok helyes sorrendjét. III. A határozat szükségesnek tartja, hogy ne csökkenjen azoknak az életszínvonala, akik a megnövekedett követelményeket teljesítik. Aki pedig ennél többet nyújt, azé növekedjék is. A szociális célokra rendelkezésre álló eszközöket elsősorban az alacsonjA jövedelműek, a sokgyermekes'családok, a nyugdíjasok helyzetének javítására, a lakásépítés fejlesztésére kell felhasználni. A közvélemény megérti, hogy az áraknak a piac és a termelés igényeihez kell alkalmazkodniuk, de igényli, hogy az eddiginél gondosabban mérlegeljék a szükséges áremelések gazdasági indokait, a különböző rétegekre gyakorolt hatását. Központi árintézkedéseknél, a bérek reálértékének megtartása érdekében indokolt esetekben alkalmazni kell a kompenzálás lehetőségeit. A szakszervezetek sem gazdaságilag, sem társadalmilag, sem politikailag nem tartják célszerűnek, hogy kialakuljon ' az árak és bérek „versenye”. Ezért elvárják az állami intézményektől, hogy az árképzésben és árellenőrzésben érvényesítsék a legszigorúbb állami fegyelmet, és ennek megsértői, valamint a tisztességtelen haszonra szert tevők ellen példamutató szigorral lépjenek fel. A szakszervezetek javasolják a kormánynak, hogy a következő tervidőszakban olyan bérpolitikai gyakorlatot folytasson, amely elősegíti az egyes ágazatok munkaerő-ellátásában, a szakképzettségben tapasztalható jelenlegi ellentmondások mérséklődését, megszüntetését. Szükséges, hogy a közeljövőben hosszabb távú bérpolitika kidolgozására is sor kerüljön, amit á dolgozókkal előzetesen meg kell vitatni. A kongresszus rámutat, hogy a teljes foglalkoztatást hazánkban változatlanul fenn kell tartani. A kongresszus belátja, hogy a szocialista társadalomban a teljes foglalkoztatottság és a létbiztonság a munkaerő-gazdálkodásban nem jelenthet mozdulatlanságot. A társadalom nem garantálja ki- . nek-kinek a kívánsága szerinti munkahelyet. Lehetőséget kell teremteni azonban arra, hogy mindenki képzettségének és képességének megfelelően helyezkedjék el. Nagyobb mértékben kell megszervezni a dolgozók továbbképzését, illetve átképzését. Ki kell dolgozni az egységes, korszerű rehabilitáció rendszerét, ezzel is segítve a rugalmasabb munkaerőgazdálkodást, az egyéni és társadalmi érdekek jobb összhangját. A szakszervezetek működjenek közre abban, hogy a szükségessé váló munkaerő-átcsoportosítás körültekintő előkészítéssel, emberséggel történjék. A szakszervezetek szükségesnek tartják az ötnapos munkahétre való áttérés megkezdését. Ezzel együtt gondoskodni kell a munkafegyelem megszilárdításáról, a munkaidő jobb kihasználásáról, valamint arról, hogy szabad idejüket hasznosan tölthessék el a dolgozók. A társadalmi juttatások rendszere, színvonala szocialista életünk egyik legnagyobb vívmánya. A szakszervezetek álláspontja az, hogy gazdasági eredményeinkkel összhangban ezeket meg kell őrizni, megszilárdítani és továbbfejleszteni. A kongresszus hosszú távú szociálpolitikai terv megfogalmazását és előzetes társadalmi vitára bocsátását javasolja. Szinten kell tartani, de lehetőleg még javítani is kell a gyermekellátást, az ifjúságról való gondoskodást. Könnyíteni kell a többgyermekes családok terhein. Ezért javasolja a kongresszus a gyes és a családi pótlékok felemelését, az óvodai hálózat, az általános iskolai és a napközi otthoni helyék számának növelését. Szükségesnek tartja az alacsony nyugdíjak reálértékének megőrzését, fejlesztését. Ki kell dolgozni az idősekkel váló foglalkozás társadalmi programját. IV. A kongresszus szükségesnek tartja, hogy tovább erősödjék a szakszervezeti vezető testületek, választott tisztségviselők és aktivisták felelőssége a nevelő munkáért. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a szocialista brigádok kulturális és közéleti tevékenységére; az olvasómozgalmakra; az öntevékeny művészeti együttesekre. A szakszervezetek segítsék a szakmai képzést és továbbképzést, valamint az alap- műveltség általános megteremtését. Vonják be fokozottabban a műszaki értelmiséget a világszínvonalú műszaki ismeretek, eljárások terjesztésébe. V. A szakszervezeti demokráciáiban az elmúlt öt évben kibontakozott pozitív folyamatokat új elemekkel kell bővíteni úgy, hogy társadalmi hatásuk tovább erősödjék. Az eddigieknél is jobb tájékoztatással, rendszeres képzéssel, továbbképzéssel és folyamatos módszertani segítséggel kell biztosítani, hogy a bizalmiak csoportjuk tényleges, elismert vezetői, a gazdasági vezetésnek pedig felelős partnerei legyenek. A határozat rámutat, hogy a szakszervezeti mozgalom irányítása egységes. A minisztériumok felépítésében bekövetkező szervezeti változás érinti a szakszervezetek tevékenységét is. Ki kell dolgozni az összevont minisztériumokkal való együttműködés szervezeti formáit és módszereit. A kongresszus árrá is felhívja a figyelmet, hogy fontos feladat a dolgozók sokoldalú tájékoztatása. A SZOT és a kormány megbeszéléseiről, az ágazati szakszervezetek és minisztériumok közös tanácskozásairól, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, valamint a megyei tanácsok vezetőinek megbeszéléseiről, az igazgatók és a szakszervezeti bizottságok tárgyalásairól a dolgozóknak a korábbiaknál alaposabb tájékoztatást kell nyújtani. VI. A nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozva a határozat felhívja a szakszervezeteket, hogy hagyományaikhoz híven aktívan vegyenek részt a világ dolgozóinak a békéért, a társadalmi haladásért, a jobb élet- és munkakörülményekért, a szocializmusért vívott küzdelmében. Szorgalmazzák és segítsék elő a különböző irányzatú szakszervezetek együttműködését és akcióegységének erősítését. Továbbra is tekintsék meghatározónak a szoros barátság és együttműködés erősítését a szocialista országok szakszervezeteivel, törekedjenek arra. hogy ezek a kapcsolatok tartalmasabbakká váljanak. Az internacionalista hagyományokhoz híven részesítsék sokoldalú támogatásban a fejlődő országok szakszervezeteit. Gazdagítsák kapcsolataikat a fejlett tőkés országok szakszervezeteivel, elsősorban Európában. Fokozottabb lendülettel, kezdeményezőbben vegyenek részt a Szakszervezeti Világszövetség és a szakmai nemzetközi szövetségek munkájában. A kongresszus végül megköszöni valamennyi aktivista és tisztségviselő munkáját. Reményét fejezi ki, hogy a következő években a szakszervezetek előtt álló feladatok végrehajtásában továbbra is számíthatnak rájuk. (MTI) Sikeres volt a IX. országos színesdia-pályázat A múlt hét végén bírálták el a IX. országos színesdia-pályázat anyagát Kecskeméten, a Bács-Kiskun megyei Műyelő- dési Központban. Szombaton került sor az előzetes bírálatra. Nem volt könnyű dolga az öttagú szakmai zsűrinek, összesen ezernégyszáztizenhat — a múlt évinél négyszázha’rmincöt- tel több — színes diát kellett értékelniük a szakembereknek. A pályamunkákat huszonnyolc fotóklub és szakkör száznyolcvannégy tagja, valamint kétszáztizenhét egyéni szerző küldte el a hagyományos színesdia-fesztiválra. A meglehetősen nagyszámú színes dia közül az előzsürizés során százharminchármat választottak ki nyilvános vetítésre és zsűrizésre. Erre vasárnap délelőtt került sör a művelődési központ színháztermében. Gila János, az intézmény igazgatója nyitotta meg a rendezvényt. A rendezők nevében köszöntötte a közönséget, a pályázat résztvevőit, a zsűrit és a külföldi vendégeket, az NDKban működő fotóművészek szövetségének képviselőit. Elmondta, hogy a rendezők számára is meglepetést okozott a pályázat iránti nagy érdeklődés. Ennek örülni kell, akkor is, ha nem a mennyiség az elsődleges szempont. Sok színvonalas alkotás elnyerte a zsűri tetszését. A pályázat egyik jellemzője továbbra is, hogy sok az útiélményeket megörökítő színes dia, s ezek közül jó néhány igen magas színvonalú alkotás. Kevés viszont a portré: az emberábrázolás csak halvány vonulata a pályázatnak. Ugyancsak több alkotónak sikerült a mozgás művészi szintű megragadása. Annak érdekében, hogy a jövőben még színvonalasabbak legyenek ezek az országos* pályázatok, mindenképpen tovább kell erősíteni az úgynevezett szakmai hátteret: fokozottan segíteni az .amatőr fotósok önképzését, a klubok, szakkörük munkáját. Szükséges lenne a bemutatók körének a bővítése is. Az országos pályázatot megelőzhetnék például megyei vagy területi válogatások, zsűrizések. A megnyitó után bemutatták a közönségnek a százharminckét színes diát, s a zsűri ezek közül válogatta ki a díjazottakat. A kollekciókategóriában a Magyar Fotóművészek Szövetségének díját a Diósgyőri Vasas Fotókör, a Népművelési Intézet tiszteletdíját a Kecskeméti Fotóklub, Kecskemét város Tanácsának tiszteletdíját pedig a Váci Dunakanyar Fotóklub nyerte el. A Bajai Duna Fotóklub és a székesfehérvári „Videoton” fotókör oklevelet kapott. Az egyéni pályázók közül ugyancsak hárman kaptak díjat. A kecskeméti Vámos Sándor a Bács- Kiskun megyei Művelődési Központ, a budapesti Gyenes Géza a Népművelési Intézet, a váci Lehotka László a Fotó szerkesztőségének tiszteletdiját érdemelte ki. Elismerő oklevelet kapott a váci Kocsis Iván, a dunakeszi Mészáros István és a kecskeméti Balogh László. Az országos pályázat vetítésre elfogadott anyagát országszerte bemutatják. Januárban Szolnokon, majd több fővárosi fotóklubban, azt követően pedig egyebek között Sopronban, Kaposváron, Pécsett, Baján és Szegeden láthatják majd az érdeklődők. R. M. KILENCVENNYOLC ESZTENDEJE SZÜLETETT KODÁLY ZOLTÁN „Egész életét betölti a muzsika” Sokat és sokan vitatkoznak: a születés tényén kívül mi kapcsolja Kodály Zoltánt Kecskeméthez. Igazuk van azoknak, akik arra hivatkoznak, hogy gyermekkori emlékei elsősorban Galántához, az ifjúkoriak Nagyszombathoz kötik. Kodály Frigyes és Jaloveczky Paulina gyermeke mindössze néhány hónapot töltött a hírős városban és már érett ifjúként tért vissza rövid látogatásra édesapjával. Ekkor mutatta meg vasúti tiszt édesapja, hogy hol volt anyai nagyapjának vendéglője, hol éltek. Hosszúr ideig a szülőváros tudomást sem szerzett híressé vált „fiáról”. Néhány külföldi zenei központban előbb játszották műveit, mint itthon. M. Bodon Pál és Vásárhelyi Zoltán fáradozásainak köszönhető, hogy éppen Kodály jegyében vált a magyar zenei élet egyik kisugárzó központjává, az új magyar muzsika, népszerűsítőjévé Kecskemét. ötven esztendeje vett részt először itteni koncerten az 1929 decemberi gyermekkarest ismétlésén. Az első vidéki iskolaközi hangversenyre elfoglaltsága miatt nem jöhetett, örömmel utazott 1930 márciusában a mindig vállalt szülővárosba. Így mutatta be a Kecskeméti Közlöny munkatársa: „Kodály Zoltánnak egész életét betölti a muzsika. Munkásságáról, életéről még legbizalmasabb emberei előtt is elvétve mond valamit. Kevés beszédű, csak egy-két elejtett szava, megjegyzése enged meg következtetést, de bepillantást életébe soha. Interjút nem ad, kérdésre alig válaszol és csak beszélgetés közben mondott szavaiból lehet ösz- szeállítani egyet-mást. Így tudhatja meg az érdeklődő, hogy Kodályt rendkívül meghatotta a kedves fogadtatás. Nagyon meglepte a sikeres hangverseny. Amit hallott — bár nagyon sokat várt az előadástól — minden várakozását felülmúlta. Egyes számok olyan jól sikerültek, hogy ilyen precíz előadásban — mint thondotta — nem hallotta." Nagyszerű gondolat, hogy az ének-zenei iskola emlékezik születésének kilencvennyolcadik évfordulójára Kecskeméten. Helyeselnénk, ha 1982-ben is főként helyi erők bizonyítanák, hogy mekkorát fejlődött a nevelési elveit, módszereit elsőként — így életművéhez az esetleges „vérségi köteléknél” erőteljesebben kötődő — alkalmazó, meghonosító, elterjedését szorgalmazd szülőváros zenei kultúrája. Mindez feltételezi a klasszikusok, elsősorban Bartók, Kodály Bárdos műveinek ihletett és hiteles tolmácsolását, másrészt az új iránti fogékonyságot. Azok szolgálják igazán az általa kidolgozott célokat, akik éppen olyan következetesen keresik a Kodálytól tovább vezető utakat, mint a Kodályhoz irányútokat. Mindehhez — a gyorsan elrepülő két esztendő múltán sorra kerülő ünnepségek méltó megrendezéséhez — a mostanitól igényesebb, távlatosabb, az adott szellemi, művészi erőforrásokkal következetesebben számoló várost művelődéspolitika szükséges. Kívánatos lenne, ha végre helyiek szólaltatnák meg’a Psalmus Hun- garicust, ha valamelyik kecskeméti kórus megközelítően olyan szerepet töltene be honi zenei életünkben mint a Kodály-, Bartók- ősbemutatók misszióját vállaló Városi Dalárda. A Kodály Intézet, az énekes iskola, a népzenei találkozók tekintélye egyaránt azt sürgeti, hogy ismét mutassa meg Kecskemét, mit tud. A zeneszerző mindig is óvta a vidéki városokat a „vonaton szállított kultúrától”, ezért szorgalmazta a mind általánosabb, mind színvonalasabb zenei képzést. Csak akkor válhat önerősitő szertartássá az idei, és a százados ünnepség, ha egyaránt hasznosítja a zeneszerző, a zenével nevelő és a tudós Kodály munkásságának értékeit. H. N. A magyar—szovjet kormányközi kulturális bizottság ülése Moszkvában hétfőn délelőtt megnyílt a magyar—szovjet kormányközi kulturális együttműködési bizottság 17. ülése. Az ülésen a magyar küldöttséget Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes, a szovjet küldöttséget Pjotr Gyemicsev, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja kulturális miniszter vezeti. A magyar delegáció vasárnap érkezett a szovjet fővárosba. Az ülés programjában a kétoldalú kulturális kapcsolatok helyzete, továbbfejlesztésének kérdései szerepelnek. A többi között megvitatják a két ország kulturális együttműködésének a következő öt évre szóló programját is. A bizottság ülése ma dokumentumok aláírásával ér véget. (MTI) • Befejezés előtt áll a Cegléd—Kecskemét—Kiskunfélegyháza—Kiskunhalas vasútvonal villamosítása. December 15-én 0 órától magasfeszültségű áramot bocsátottak a vezetékekbe, s szakaszosan megkezdték műszaki átvételét. A villamos vontatású forgatom előreláthatóan január 5-én indul meg Cegléd—Kiskunhalas között. Képünkön a magasfeszültségű vezetéket szerelik autódarus szerelőkosárból Jászszentlászló térségében. (Pásztor 'Zoltán felvétele) Vasútvillamositás sJéÉé
