Petőfi Népe, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-14 / 293. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1980. december 14. ÉV VÉGE ELŐTT A KECSKEMÉTI FÉMIPARI SZÖVETKEZETBEN Alumínium létrák tőkés exportra Kecskeméti F A 9 Könnyűszerkezetes, létragyártó üzemcsarnok épül a Kecskeméti Fémipari Szövetkezetben. Fémipari Szövetkezet Készítenék alumínium, fóliaváz-szerkezetek, gyümölcs* szedőállványokat, televízióantennákat húsos ládákat. Továbbá hú- zottcsöveket, amelyekből a szövetkezet elégíti ki a belföldi igények mintegy 60 százalékát. Nyolc éve foglalkoznak alumínium kiskon- ténerek gyártásával; évente több mint 10 ezer darabot szállítanak megrendelőiknek. E széles termékskála ebben az esztendőben tovább bővült, ugyanis bevezették a különböző típusú alumínium létrák sorozatgyártását is. — A megfelelő minőségű fenyőfaáruért kemény valutát kell fizetni, így országunk igen korlátozott mennyiséget vásárol belőle évente — mondja Sándor József, a szövetkezet elnöke. — Nem csoda tehát, hogy e drága importanyagból készülő faipari termékek gyártása, közöttük a falétráé is, visszaesett az elmúlt esztendők folyamán. Lényegében ez adta az ötletet, hogy alumíniumból, vagyis hazai alapanyagból, az ipar megannyi területén is kiválóan alkalmazható, korszerű létrákat gyártsunk. S mindehhez hozzá kell tenni, hogy a tőkés piacokon ugyancsak keresettek ezek a termékek. — Már ebben az évben is exportáltak létrákat? , — Igen, eddig hatezer darabot szállítottunk osztrák megrendelőinknek. — És jövőre? — Az elmúlt hónapban kötöttünk szerződést egy NSZK-beli céggel, miszerint a következő négy esztendő folyamán, több mint 7,5 millió márka értékben gyártunk részükre alumínium létrákat. Ausztriába az Ideihez hasonló ' mennyiséget exportálunk jövőre, körülbelül 10 ezer darabot készítünk beföldi megrendelőinknek e termékünkből. Jelenleg háromféle, a következő esztendőben viszont már ötféle típusú létrát gyártunk, különböző méretekben; a négyfokostól a tizenhét lépcsőfokosig. — Oj termékük milyen beruházásokat igényel? — Az telmúlt évben 22 millió forintos kamatmentes hitelt kapott szövetkezetünk, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságtól, a kiskonténerek, illetve az ipari célokra felhasználható alumínium létrák gyártásának felfejlesztésére. Ebből 15 millió/forintot fordítunk egy új létragyártó üzemcsarnok építésére, és 7 milliót műszaki fejlesztésre; a szükséges célgépek, berendezések beszerzésére. Egy 2200 négyzetméter alap- területű, könnyűszerkezetes üzemcsarnokról van szó, amelynek alapozási munkáit a Jánoshalmi BÁCSKA Építő és Ipari Szövetkezet, az összeszerelését pedig a Mélykúti UNI VEREXPO Ipari Szövetkezet vállalta. — Ha jól tudom, egy másik beruházás is folyamatban van a szövetkezetükben. — Igen, az alapanyagok, illetve készáruink tárolásához készül, egy ugyancsak 2200 négyzetméter alapterületű, acélszerkezetes raktárcsarnok. Kivitelezője a Kecskeméti Épületkarbata'rtó és Szolgáltatóipari Szövetkezet. Az épület egy részét már birtokunkba vettük, s a raktárcsarnokba bepakoltuk késztermékeink jelentős hányadát, a csapadékos téli időjárás beállta előtt. Hátravan még az idetartozó irodák és kiszolgáló- helyiségek festése, a vízvezetékszerelés, valamint a csatornaépítési munkák. — Milyen ráfordítással készül' a raktárcsarnok? « — E beruházásunk értéke is meghaladja a 11 millió forintot. — Hogyan alakulnak a szövetkezet idei tervei? — Erre az esztendőre 240 millió forint árbevételt irányoztunk elő, amelyet várhatóan csak 230 millióra teljesítünk december végéig. — Mi okozza a lemaradást? — Sajnos, a húzottesövek és a mezőgazdaság részére gyártott taposórácsok iránt, igen lecsökkent az igény ebben az évben. Ezenkívül visszamondták az idén egy jelentősebb tételű csehszlovák exportmegrendelést is — mondotta végezetül a fémipari szövetkezet elnöke. K. E. TBILISZI, HELSINKI, OULU Mit tapasztalt egy magyar építész Grúziában és Finnországban ? Utazásokból egyetlen szakember sem hasznosíthat annyit, mint az építész. A városok, utcák hangulatát, személyes tapasztalás száz könyvnél hívebben érzékelteti. A legpontosabb leírás sem ^tükrözheti maradéktalanul az építés összetett, bo- nyólult folyamatát, mert éppen az a dolog lényege, hogy a változó technikát, a változó igényeket, miként illesztik a helyi sajátosságokhoz, az adott körülményekhez. A városkép, a városforma egy közösség, embercsoport múltjának, gazdasági, társadalmi viszonyainak, életmódjának a kifejeződése. Közösségi jellegéből következően sokaknak előnyös, ha minél tapasztaltabb, minél szélesebb látókörű, minél többet utazó tervezők, kivitelezők készítik otthonainkat, intézményeinket, alakítják településeinket. Ki ne örülne annak, ha egy-egy építész világot láthat. Természetes, hogy hazatértük után kíváncsian faggatják őket kollégák, érdeklődők. ' Különösen, ha valaki rövid idő alatt hivatalos kiküldetésben tájékozódhat építészetileg a világ élvonalához .tartozó két országban, mint legutóbb Kerényi József Ybl-díjas. — Hogyan került a Tbilisziben rendezett alkotótáborba — kérdeztem második, finnországi útja után a Bács-Kiskun megyei Tervező Intézet főépítészét. — Az Initerdesign — az ipari tárgyalakítók nemzetközi szövetsége — pályázattal dönti el, hogy kiket hív meg a minden évben másutt szervezett, egy-egy adott feladat megoldására hivatott találkozóra. Kedvezően fogadták városrehabilitációval foglalkozó dolgozatomat, utazhattam. Tizenkilencen a vendéglátó országot képviselték. A többiek — tizenöten — különféle európai országokból érkeztek. A résztvevők fele építész volt, a többi festő, szobrász, táj rendező. — Teljesítették-e megbízatásukat? — Kicsit többet is tettünk, mint amire nagyon szívélyes grúz házigazdáink számítottak. Gyorsan kiderült, hogy kár a tervezett lakótelep „berendezésére” — közintézményekkel, parkokkal, sporttelepekkel stb. való ellátására — vesztegetni az időt, mert a tájtól idegen, az adott tbiliszi építészeti környezettel feleselő magas házak ellenállnak humanizálási törekvéseinknek. Némi vita után engedélyezték a lakótelep áttervezését. Napi tíz-tizenkét órás kemény munkával sikerült elgondolásainkat tervlapokon rögzíteni. A kimondottan városrendezési tevékenység után munkacsoportokban dolgoztuk ki elképzeléseinket. A többféle szakembert egyesítő csapatokat egy irányítócsoport fogta össze, amelynek városrendezési munkám alapján, egy grúz, egy belga és egy orosz kollégával tagja lettem. Magunk között is vitat9 Pillanatkép az egyik tbiliszi műteremből. (A belga Yves, a szovjet Andrej, a bolgár Todor. rényi József.) a grúz „Alec”, így emlékezik rájuk KeINTERDESIGN '80 íWűsl :-M ■ WITH COG 9 Sajtóbemutató. A terveket a magyar származású Pierre Vágj. az Építészek Nemzetközi Szövetségének elnöke ismerteti. koztunk, de a magasházas beépítést mindenki elvetette. Felfogásom szerint' a nálunk érvényes normák felülvizsgálatra szorulnak. Tűrhetetlennek tartom, hogy egy-egy magasházi lakás esetenként napi két-három órás napsütést kapjon. — Elfogadták a háromhetes táborban készített terveiket? — Kemény vita parázslott föl, hiszen voltak akik saját presztízsüket védték. A nagyszabású — sajtóbemutatóval egybekötött — zárómegbeszélésen részt vevő köz- társasági kb-titkár és az építési miniszter állásfoglalása döntött: a mienk mellett voksoltak., Bízunk abban, hogy az új lakótelep nemcsak kellemes otthona lesz tizenhétezer embernek, hanem a gyönyörű grúz város egyik büszkesége is. — Jóformán ki sem fújta magát, amikor egy parlamenti küldöttséggel Finnországba repült. Távoli rokonaink hazáját szakkörökben olyan áhítattal említik, mint a festők a századfordulón Párizst. Milyen a firm csoda közelről. Találkozott-e a világhírű finn építészekkel? — Eléggé szoros programja volt az országgyűlési küldöttségnek, de azért szakmai- tapasztalatokat is szerezhettem Helsinkiben és a Kecskemét-nagyságú északi Oulu- ban. Hivatalosan tanulmányozhattuk a parlament, a tanácsok működését. Tapasztalataim, szerint mindent megtesznek a lakosság és a döntésben szavazatukkal részt vevők alapos előzetes tájékoztató- sára. A tervezetek feltüntetik az intézkedés várható előnyeit, hátrányos következményeit. Rendelet írja elő: fontosabb ügyekben — így építkezési ügyekben — legalább két változatot kell a válasz-1 tásra, elhatározásra illetékes testület elé terjeszteni. Sikerült találkoznom Alvar Aalto legközelebbi munkatársával, de hiába kerestem a finn csodát. Semmi különlegeset nem csinálnak, csak és ez a csak a minden, maximálisan alkalmazkodnak a természeti adottságokhoz, a felhasznált anyag természetéhez, csak kifogástalan minőségben készítenek mindent, csak egy pillanatra sem feledik, hogy milyen célra épül egy-egy ház. Ember- központú városaikban nincs helye toronyházaknak, magas monstrumaknák. — Járt-e finn otthonokban? — Igen, ezek kialakításában is a legnagyobb ésszerűséget tapasztaltam. Föltalálták a kisegítő konyhát. Itt készítik elő az ételeket, itt tárolják a nyersanyagok egy részét, itt mosnak, itt vasalnak, itt varrják föl a leszakadt gombot. Kicsiny a konyha és nem sokkal nagyohb a kapcsolódó, a lakástól bármikor elkülöníthető étkező, amely a családi együttlét fontos terepe. A mienknél nagyobb alapterületű, de az átlagos amerikai, nyugat-európai1 lakásoknál kisebb otthonok könnyen alakíthatók. Mozgatható szekrényfalakkal, mobil elemekkel nyithatnak, zárhatnak tereket. Ha például egy gyerekkel gyarapodik a család, akkor szinte pillanatok alatt formálhatnak egy új gyerekszobát. Minden praktikus. A vizes helyiségekben összefolyik a víz, így az átázás elképzelhetetlen. Betört ablakot, csepegő csapot, megvetemedett ajtót sehol sem láttam..„Nem vagyunk olyan gazdagok — mondogatják —, hogy megengedhetnők a hanyag munkát.” — Mivel az emberek biológiai adottságai, szükségletéi nagyjából azonosak, mivel az építészet mindenütt a technika függvénye sok . hasonlóság fedezhető .föl a kapitalista és a szocialista építészetben. Talált-e valami közös tapasztalaI tot Kerényi József? — Grúziáiban is, Finnországban is sajnálattal állapíthattam meg, hogy legalább tíz évvel elmaradtunk a lakótelep-építésben. — Tízzel? Másoktól tizenötöt hallottam!' — Talán igazuk van. mégis optimista vagyok. Átgondoltabb döntésekkel. korszerűbb építészeti szemlélettel nálunk is megvalósíthatnánk. amit Tbilisziben terv- szinten kidolgoztok, amit Helsinkiben és többi finn városban jár- torrvban-keltemben láttam. • /Köszönöm a beszélgetést. ígérem a szokottnál is gondosabban közvetítem gondolatait, tapasztalatait. mert az építészetnél alig van » fontosabb ügy számunkra. Keltái Nándor A TÁRGYALÓTEREMBŐL: A GEMENCI Állami Erdő- és Vadgazdaság, valamint a. fajszi Kék Duna Termelőszövetkezet területei egymással határosak. Így aztán bizony gyakorta megtörténik — mivel az állatok nem tu- lajdonitahak ennek jelentőséget — .hogy t az erdőgazdaságból . a vadak átmennek a termelőszövetkezet földjeire, és ott évről évre rendszeresen kárt tesznek a kukoricában, a paprikában. Nemcsak azáltal,- hogy bizonyos mennyiségű terményt megesznek, hanem azzal is, hogy tetemes részüket letapossák, kitúrják á földből. Két'évvel ezelőtt, 1978-ban a vadak által okozott kár már igen magas értéket tett ki, s éppen ezért a termelőszövetkezet először a községi tanács szakigazgatási szervéhez fordult panaszával, s azt kérte, hogy — szakértő meghallgatása után — megfelelő kártérítésre kötelezzék az erdőgazdaságot. Nos, a községi tanács meg is hallgatót egy szakértőt, s annak véleményét elfogadva az erdőgazdaságot 3 millió 342 ezer forint kártérítésre, és alig kevesebb, mint tízezer forint szakértői költség megfizetésére kötelezte. Az erdő- és vadgazdaság az államigazgatási határozat ellen keresetet nyújtott be a megyei bírósághoz, s kérte a vadkár ösz- szegének csökkentését, pontosabban azt, hogy a kártérítés mértékét 2 millió 468 ezer forintban állapítsák meg. A csökkentést azért látta indokoltnak a vadgazdaság. mert véleménye szerint a szakértő túlságosan magas átlagtermést számolt a kukoricánál hektáronként, ami jóval — mintegy 44—45 mázsával *— meghaladta az országos átlagot. 'A kár- 1 szakértő ugyanakkor az erdőgazdaságot találta vétkesnek abban is. hogy 868 mázsa kukorica ment veszendőbe, amelynek — az erdőgazdaság véleménye szerint — legalább ötven százaléka begyűlt- hető lett volna. Végül az erdő- gazdaság túlságosan magasnak találta a tízezer forintot megközelítő szakértői díjat. A fajszi termelőszövetkezet ugyanakkor azt kérte a megyei bíróságtól, hogy utasítsa el az erdőgazdaság keresetét, vagyis hagyja helyben az államigazgatá-. si határozatot, sőt kérte, hogy a vadriasztással összefüggésben felmerült 284 ezer forint megfizetésére is- .kötelezze. a, bíróság az , erdőgazdaságot. ILYEN körülmények között nem volt könnyű helyzetben a megyei bíróság, de — amint látni fogjuk — igen alaposan és körültekintően járt el az ügyben, minden tőle telhetőt megtett a tényleges kár megállapítása, az igazság kiderítése érdekében. Először is meghallgatta a szakértőt, cte megkereste a megyei tanács mezőgazdasági osztályát is, hogy tisztázza: mennyi volt a kukorica hektáronkénti átlagtermése a termelőszövetkezetben az 1978-as esztendőben. Sajnos — és nehezen érthető — így sem sikerült megnyugtatóan megállapítani a tény-, leges átlagtermést. A bíróság az Igazságügyi Mezőgazdasági Szakértő Bizottságtól felülvizsgálati szakvéleményt szerzett be, amely szerint — a termelőszövetkezet által először közölt 95,4 mázsás átlagterméssel szemben a 87 mázsa tekinthető reálisnak. Az erdő- gazdaság ezt tudomásul vette, a termelőszövetkezet kifogásolta. Mégpedig azért, mert véleménye szeirint a szakértői bizottság nem vizsgálta a műtrágya relatív ha- tékonvságát. pontosabban Heveimen kívül haevta a talaiműve- lésben bekövetkezett változást. ami döntő mértékben befolyásolta a műtrágya hatékonyságát. A megyei, főügyészség képviselője a tárgyaláson' a szakértői bizottság^ véleményének elfogadását és azt indítványozta, hogy az erdőgazdaságot terhelő, vadkár összegét húsz százalékkal csökkentse a bíróság. Az első fokú tjíróság meghozta az ítéletet: az erdőgazdaságot-1 millió 967 ezer forint kártérítésre kötelezte — megváltoztatva az államigazgatási szerv határozatát, — ugyanakkor helyt adott a termelőszövetkezet viszontkeresetének a vadriasztási költség címén további 227 ezer forint megfizetésére kötelezte az erdőgazdaságot, az eljárási illetéket pedig a perveszteség arányában megosztotta. Énnek megfelelően a termelőszövetkezetet közel 43 ezer forint" elsőfokú eljárási illeték megfizetésére .kötelezte, míg . az erdőgazdasággal szemben — illetékmentessége miatt — az illeték kiszabását mellőzte. AZ ELSŐ FOKÜ bíróság ítélet ellen mindkét gazdaság fellebbezett, s az iratok a Legfelsőbb Bírósághoz kerültek. Az erdőgazdaság azért fellebbezett, mert vélménye szerint az őt terhelő vadkár nem 1 millió 967 ezer forint, hanem 1 millió 748 ezer forint, s kérte, hogy a tsz vadriasztási költségét ne ő, hanem a termelőszövetkezet viselje. Egyben kérte az államigazgatási eljárásban meghallgatott szakértő által felszámított költség felülvizsgálatát. A termelőszövetkezet pedig azt kérte a Legfelsőbb Bíróságtól, hogy emelje fel a kártérítés összegét 2 millió 705 ezer forintra. A legfőbb bírói fórumon, az ügyben a legfőbb ügyész képviselője is fellépett, és kifejtette azt u véleményét, amely szerint az erdőgazdaság fellebbezése teljes egészében alaptalan, a termelő- szövetkezet fellebbezésével viszont egyetértett, azt megalapozottnak találta, kivéve a vadriasztási költségek felemelése iránt' előterjesztett kérelmét. A Legfelsőbb Bíróság «- mérlegelve az ügy összes körülményeit — végül is jogerős ítéletet hozott a kérdésben. Ennek meg-1 felelően a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaságot 2 millió 370 ezer forint kártérítésire,, és ezen összeg kamatának megfizetésére kötelezte. A termelőszövetkezet által fizetendő első fokú eljárási illeték összegét (43 ezer forint) 37 ezer forintra leszállította, ugyanakkor 20 ezer forint fellebbezési eljárási illeték megfizetésére kötelezte. AZ ÍTÉLET indoklásában többek között kifejtette a Legfelsőbb Firóság, hogy az alperes (a termelőszövetkezet) indokoltan kérte a marasztalás összegének a be nem tartható 434 mázsa kukorica értékével, azaz 119 ezer forinttal való felemelését... Mert nem vitás, hogy a vadak által letaposott kukorica nagyüzemi módon nem volt betakarítható, a tsz hirdetés útján mégis igyekezett a termésnek felesben történő betakarításáról gondoskodni. Nem rajta múlott, hogy ez nem járt eredménnyel. A tsz jelentős kézi munkaerőt igénylő paprika termesztésével is foglalkozik Ilyen körülmények között nem volt elvárható, hogy a tagságot, vagy akár annak egy részét a letaposott kukorica felszedésével foglalkoztassa. s így esetleg nagyobb kárt idézzen elő a paprikaföldeken. A kármegosztásnak tehát nincs kellő indoka — hangzik a Legfelsőbb Bíróság ítélete. G. S. Vadkár Földmunkagép-bemutató 9 Debrecenben tartóit bemutatót as olasz Fiat-Allis földmunkagépe két gyártó eég. A gyárnak jelenleg kSzel kétszáz, különféle típusú erőgépe üzemel hazánkban, amelyeket elsősorban az útépítéseknél, a vízügyi munkáknál és a mezőgazdasági üzemekben használnak. /
