Petőfi Népe, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-12 / 291. szám

1980. december 12. • PETŐFI NÉPE • 3 KORSZERŰSÖDŐ GYÓGYÍTÁSI KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT Együttműködve a betegek érdekében A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tavaly szeptemberben foglalkozott az egészségügy helyzetével, jövőjével. Egyebek között megállapították, hogy „az ellátás szervezettebbé té­tele útján, lényeges mennyiségi fejlesztés nélkül, a személyi és tárgyi feltételek bővítésével arra kell törekedni, hogy a betegek többsége a teljes értékű gyógyulást eredményező kezelést a járó­beteg-ellátás kereteiben kapja”. Bács-Kiskun megye Tanácsának egészségügyi és szociális bizott­sága & Szakszervezetek Megyei Tanácsának akcióbizottságával kö­zösen megtartott ülésén ennek az elvnek megvalósítását vizsgálta nemrégiben egy jelentés alapján, amelyet dr. Szikulai Lóránt me­gyei főtanácsos állított össze. A körzeti egészségügyi szolgá­latok hálózata gyakorlatilag ki­épült a megyében, 69 körzeti, or­vos a városokban, 154 pedig a köz­ségekben élők gyógyító-megelőző alapellátását végzi. Egy-egy kör­zeti orvosnál naponta átlagosan 34 beteg fordul meg, a gyógyszer- rendelés reformja óta kevesebben, mint azelőtt. Csökkent a kihívá­sok, és a körzeti ápolónők áljai tett beteglátogatások száma is. Csupán két megyében, Somogy­bán és Szolnokban látogatták meg kevesebb esetben az otthon fekvő betegeket a körzeti nővérek. Holott az otthoni gyógykezelés ha­tékonyabbá tétele érdekében — betartja-e a beteg a gyógyszere- lési utasításokat stb. — ezeknek a látogatásoknak külön súlya van. Korszerűbb rendelők A körzeti orvosi rendelők álla­pota — hosszabb távra visszate­kintve — sokat javult. Korszerű egészségügyi központok épültek, említhetjük Csengőd, Kerekegyhá­za, Hetényegyháza, Kelebia új egészségügyi létesítményeit. Saj­nos, sok helyen szűkösebbek a kö­rülmények. A rendelőket fenntar­tó tanácsok lehetőségeik szerint gondoskodnak a felszereltség ja­vításáról. A megyei tanács az idén 3 millió forintot juttatott a közsé­gekben működő rendelőknek a korszerű sterilizálás feltételeinek megteremtésére, illetve alapvető felszerelések beszerzésére. Együtt a kórházzal Az integráció előnyeit a körzet és kórház belgyógyászati osztályá­nak együttműködésében rejlő le­hetőségeket jól kiaknázzák az or­vosok Kalocsán. Azokban a váro­sokban, ahol ez a kapcsolat csak esetleges, laza, törekedni kell a kiépítésére: hiszen ez az együtt­működés egyik, feltétele annak, hogy mindazok a betegek, akik­nek gyógyítását az alapellátás szintjén meg lehet oldani, ott kap­janak orvoslást. A közös munkál­kodásnak alapfeltétele, hogy a belgyógyászati osztályokat vezető főorvosok is megismerjék a kór­ház felvevő területén tevékenyke­dő körzeti orvosok munkáját. Eb­ből arz ismeretből, személyi kap­csolatból épülhet csak ki az elen­gedhetetlen partneri viszony, tűn­het el a szakadék a körzeti és a kórházi orvos között... Az alapellátás minőségének egyik mércéje az ügyeleti szolgá­lat szervezettsége. A legelemibb követelmény, hogy pontos tájé­koztatást kapjon minden orvosi segítségre szoruló arról, hogy ki az ügyeletes, és hol található. A legkorszerűbb forma: a központi ügyelet, ahol nővér, gépkocsi, te­lefon, esetleg URH-kapcsolat áll a rendelkezésre, ma még csak terv. Azonban helytől, adottságtól és lehetőségtől függően korszerű­síteni kell az ügyeleti szolgálat rendjét is. Továbbképzés, szakosodás A megyében tevékenykedő kör­zeti orvosok fele. belgyógyász szakorvosi képesítéssel rendelke­zik. Ugyancsak a Politikai Bizott­ság állásfoglalását idézzük: „el kell érni, hogy a városi körzetek­ben általános, vagy belgyógyász­szakorvosok, a községiekben pedig legalább két-három éves kórházi — rendelőintézeti gyakorlattal rendelkező orvosok kerüljenek.” Ám ugyanilyen fontos a rendsze­res szakmai továbbképzés az új módszerek, a kutatások eredmé­nyeinek megismerése is a gyakorló orvosok számára. A kéthavonta megtartott, úgynevezett konferen- ciás továbbképzés mellett a négy­hetes bentlakásos tanfolyamot Kecskeméten évente, Baján és Kiskunhalason kétévente szerve­zik meg. Az alapellátáshoz tartozik a körzeti gyermekorvosi, fogorvosi, illetve az üzem-egészségügyi szol­gálat is. A gyermekorvosi körze­tek száma jelenleg 43. A városo­kon kívül néhány nagyközségben is gyermekgyógyászok látják el 14 éves korig a betegeket, valamint a bölcsődék, óvodák, általános is­kolák egészségügyi felügyeletét. A hálózatot a következő tervidőszak­ban tökéletesíteni kell, a nagyköz­ségekben azonban fejlesztést egyelőre nem terveznek. A fogorvosi hálózat korántsem teljes. A rendelők működtetése a helyi tanácsok hatáskörébe tarto­zik az 1978-as kormányhatározat óta. Az egészségügyi intézmények integrációs törekvéseinek folya­matából így ezt a szolgálatot szin­te dezintegrálták. Ennek ellenére az anyagellátást a területileg ille­tékes rendelőintézetek segítségével oldják meg. Gondot jelent, hogy sok községben a fogászati alapel­látás feltételeit még nem tudták megteremteni. A hálózat kiépíté­se fontos feladata a VI. ötéves tervidőszaknak. Lendületesen fejlődik megyénk­ben az üzemorvosi hálózat. A gyó­gyításon túl a foglalkozási ártal­mak megelőzése is fontos célkitű­zéssé válhatott. Jelenleg 27 főfog­lalkozású üzemorvos dolgozik a megyében. A szolgálat további fejlesztése indokolt, s a dolgozók jobb ellátásának érdekében ott. ahol a feltételek adottak, a főfog­lalkozású üzemorvosokat meg kell bízni a keresőképesség elbírálásá­nak, azaz a táppénzbevétel jogá­val. Űj munkamódszer: a gondozás Igen fontos törekvés, hogy va­lamennyi egészségügyi alapellátást nyújtó szolgálat meghatározó munkamódszerévé tegyék a gon­dozást, vagyis a betegségek meg­előzése érdekében kifejtett tevé­kenységet. Ennek a célnak meg­valósításához a rendelési idő jobb kihasználása, a körzeti ápolónők­nek a betegellátásba való haté­konyabb bevonása éppúgy ered­ményt hozó lehet, mint az együtt­működés a szociális házi-beteg- gondozó hálózat dolgozóival. N. M. Bács-Kiskun szervezett dolgozóit képviselik a szakszervezetek XXIV. kongresszusán Csenki Péter, a BÁÉV kőműves szak­munkása, 1970 óta bizalmi, az Építők Központi vezetőségé­nek tagja. Hegyesné dr. Nyi- rádi Judit, a Kecs­kemét város Tanácsa csoportvezetője, szak- szervezeti bizalmi, a Közalkalmazottak Szakszervezete KV- nek tagja. Lóránt Kálmánné, a Halasi Kötöttáru- gyár vszb-titkára, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának tagja. Szabó Tibor, a kecs­keméti Baromfifel­dolgozó Vállalat tmk-vezetője, az ÉDOSZ KV Ifjúsági Bizottságának tagja. Vidéki Imréné, a Kalocsa és Vidéke Fűszerpaprika- és Konzervipari Vál­lalat szb-titkára, az ÉDOSZ Központi Ve­zetőségének és el­nökségének tagja. Simon Károlyné, a kiskunfélegyházi VSZM 2. sz. gyár­egységének könyve­lője, a Szakszerveze­tek Országos Tanácsá­nak tagja. „ÉLETE, ÁLDOZATA NEM VOLT HIÁBAVALÓ" KÁDÁR JÁNOS írta Mező Im­réről: „Mező Imrére emlékezni es szólni róla, egyidejűleg szívbe markoló fájdalom és büszkeség mindazok számára, akik közelről ismerték őt. Fáj, hogy nincs már közöttünk, de büszkén gondolunk arra, hogy pártunk, munkásosz­tályunk, a magyar nép ilyen ki­váló harcost, hőst nevelt és adott az igaz ügynek." Mező Imre 75 évvel ezelőtt, 1905. december 13-án született a Szabolcs megyei Ramocsaházán. Tízen voltak testvérek, ő volt a legkisebb. Nem véletlen, hanem törvényszerű volt abban az idő­ben, hogy egy ekkora család min­den gyermekének már korán, gyerekfejjel munkát kellett vál­lalnia a szűkös megélhetésért, Ráadásul félárván, hisz édesap­ja meghalt, amikor Mező Imre alig múlt kétéves. A munka lett az iskola helyett nevelője. Még nem volt tízéves, amikor már dolgozott. Kemény elhatározással „auto­didakta” módon tanult meg írni, olvasni — 16 éves korában —, majd a szabó mesterségből sike­res vizsgát tett. Kisvárdán, Deb­recenben és rövid ideig Budapes­ten volt szabósegéd. A nagy nyo­mor elől vándorolt ki Ausztrián, Németországon keresztül Bel­giumba. Antwerpenben telepedett le, egy rokonnál kapott szállást. Ebben az időben a húszas-har­mincas években több ezer ma­gyar emigráns, politikai mene­kült élt itt, s Mező Imre hama­rosan kapcsolatba került velük. Számosán közülük már részt vet­tek a belgiumi munkásmozgalom­ban. 1927-ben őt is felkereste a kint élő magyar kommunisták egyik képviselője, aki bekapcsol­ta a párt munkájába. Tartotta a kapcsolatot a kint élő magyarok­kal, és terjesztette köztük a párt megbiíása alapján a kommunis­ta kiadványokat. így többek kö­zött a Moszkvában megjelent Sarló és Kalapácsot, a Becsben kiadott Űj Márciust, és más la­pokat. A Vörös Segély aktivistá­jaként sokakat megnyert a moz­galomnak. A PARTFELADATOK végzése során nagyszerűen tudott konspi- rálni kiváló szervezőkészségre, megbízható emberismeretre tett szert. Állandóan tanult, képezte magát. A politikai irodalom ol­vasása mellett megtanult néme­tül, flamandul, majd később spa­nyolul és franciául is. A német marxista klasszikusokat eredeti­ben olvasta. Politikai előadáso­kat tartott az antwerpeni kikötő­ben dokkoló magyar hajók le­génységének. Agitálta, szervezte őket. Hamarosan a Belga Kom­munista Párt keretében működő magyar kommunista csoport ve­zetője lett, egyúttal az illegális Német Kommunista Párt belgiu­mi összekötője is. A belgiumi magyarok között nagy népszerűségnek örvendett. Mindenkivel megtalálta a meg­felelő gangot. Érdeklődése a má­sok problémái, ügyei, sorsa iránt nem volt tettetett. Tudott jó és okos tanácsokat adni, barátilag fordulhattak hozzá bármikor. Át­érezte életük fontos kérdéseit, se­gítette megoldani osztálytársai nehéz helyzetét. 1936 őszén — októberben — Mező Imre az elsők között volt, akik segíteni indultak harcolni Spanyolországba. Figueras, Alba: cete, Madrid, a Jarama folyó völ­gye, Extremadura, Ebró és más spanyol helységnevek, csatahe­lyek jelölik Mező Imre spanyol- országi állomásait. Többször is megsebesült. A második, súlyo­sabb sebesülése nyomait élete vé­géig őrizte. A brigádban is foly­tatta pártmunkáját. ö volt a nem. zeiközi brigád pártvezetőségének összekötője a magyar zászlóalj pártszervezetével. Több mint két évig harcolt a nemzetközi brigád kötelékében. A SZABADSÁGHARC leverése után őt is internálták. Sikerült kiszabadulnia, s ezt követően egy ideig — a háború kitöréséig — Franciaországban, Passyban élt. 1945-ben tért haza tizennyolc évi távoliét után. Magával hozta a Belga, a Spanyol, a Francia Kommunista Pártban szerzett ta­pasztalatait, ’amelyeket idehaza nagyon jól tudott a napi .politikai munkájában felhasználni. Ezért került a Budapesti Pártbizottság­ra instruktornak, a szervezési osztályra. A budapesti párbizott­ság első titkára ekkor Kádár Já­nos volt. 1947-ben a pártbizottság üzemszervezési alosztályának lett a vezetője, egyben a pártválaszt­mány tagja. Huszonöt nagyüzem tartozott hozzá. AZ 1949-ÉS választásokkor or­szággyűlési képviselővé válasz­tották. 1950. nyarán nevezték ki a budapesti pártbizottság titká­rává. 1956 júliusában a Központi Vezetőség tagjává kooptálták. 1956. október 30-án az ellen- forradalmárok megtámadták a Budapesti Pártbizottságot. Mező Imre mindvégig a helyén maradt. A harc során halálos sebet ka­pott . Megoperálták, de életét már nem tudták megmenteni, novem­ber 1-én reggel meghalt. UTCÁK, intézmények, szocia­lista brigádok viselik a nevét an­nak az embernek, aki egész éle­te során mindvégig hű volt az eszméhez, a munkásosztályhoz. 75. születésnapján kegyelettel adózik emlékének a szocialista Magyarország. V. S. PRIMŐRÖK KARÁCSONYRA • A rákóczifalvi Rákóczi Termelőszövetkezet szajoli növényházá­ban primőr zöldség; dísznövény és virág termesztésével foglalkoz­nak. A hat hektáros üvegfelület alatt az év végi ünnepekre paradi­csomból öt vagonnal, fehér paprikából pedig százezer darabot ér­tékesítenek. A népszerű névnapokra százezer szál szegfűt és ötezer szál gerberát is termelnek. (MTI-fotó.) Tóth Józsefné, a MEZŐGÉP Vállalat kiskőrösi gyáregysé­gének szakmunkása, a SZOT tagja. Páldeák Anna, , a Lajosmizsei Vízgép Vállalat szakmun­kása, a MEDOSZ szakma küldötte, bi­zalmi. Hetvenöt éve Mező Imre született Borsodi György, a Szakszervezetek Bács- Kiskun megyei Ta­nácsának vezető tit­kára, a Szakszerve­zetek Országos Ta­nácsának tagja. Főző Lászlóné, a kecskeméti ZOKUTI dolgozója, bizalmi, a MEDOSZ KV tagja. Felvidéki Istvánné, a bajai Kisegítő Is­kola gyógypedagógus tanára, a Pedagógus Szakszervezet KV- nek tagja. Sándor Ilona MÁV- ellenőr, a vasutas te­rületi szakszervezeti bizottságnak és a SZOT-nak a tagja. Dr. Borsodi Mária, a Szikrai Állami Gaz­daság üzemorvosa. Daróczi Ferenc, a Szikrai Állami Gaz­daság központi ker­tésze, társadalmi szb- titkár, a MEDOSZ mb tagja. Babenyec Jenő, a Ganz-MÁVAG kis­kunhalasi gyáregysé­gének szerelő cso­portvezetője, főbizal­mi, szb-tag. mi. Kremzer Erzsébet, a kecskeméti UNI- VER ÁFÉSZ bolti el­adója, szakszervezeti bizalmi, a KPVDSZ központi vezetőségé­nek tagja. Dr. Bruncsák And­rás, a Megyei Kórház osztályvezető főorvo­sa, az Orvos-Egész­ségügyi Szakszervezet megyebizottságának elnöke. Tóth András, 1972- től 1980-ig a KPVDSZ megyei bizottságának szervezőtitkára, je­lenleg a KPVDSZ megyei bizottságá­nak titkára.

Next

/
Thumbnails
Contents