Petőfi Népe, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-10 / 289. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1980. december 10. ÜJ TELEFONKÁBELEK KECSKEMÉTEN Szervezetten, pontosan A Lada-Combi — belül a műszerfalra ragasztva ott a címke: Posta Központi Járműtelep — óvatosan „kóstolgatja” a csúszós, havas kecskeméti utcákat. Bacsa Imre építésvezető és Tóth Sándor főépltésvezetővel terepszemlére indulunk a városba. Mert hóakadály ide, mínusz 10 fok oda, a kecskeméti telefonhálózat építői, köztük a Posta Központi Kábelüzemének szakemberei s a nekik besegítő katonák dolgoznak. Darabbérben Mégpedig szervezetten, a lehetőségekhez képest a minimumra csökkentve a forgalom akadályozását. Nincs álldogálás, napokra üresen hagyott munkaárok; ismeretien fogalom az anyaghiány. Van viszont munkafegyelem, hajtás, és nem hiányzik a segítőkészség. — Nálunk minden munkás darabbérben dolgozik — mondja Tóth Sándor. — Előre tudja mindenki, hogy a végzett munkáért mennyi pénzt kap. így persze hajtanak is. És mi nemcsak a munkát szervezzük — van ugyanis ütemtervünk, ami szerint haladunk — hanem az anyagszállítást is. Már most megvan a jövő évre szükséges kábelmennyiség, cement, pvc- cső. A központi kábelüzemnek persze a legfontosabb feladata változatlanul az országos hírközlési hálózat kiépítése. A helyi munkálatokba legfeljebb besegít. De mert emberei a vasútvillamosítás miatt úgyis a környéken dolgoztak, és mert maradt szabad kapacitásuk — Kecskeméten is vállaltak munkát, lényegesen meggyorsítva ezzel a hálózatrekonstrukciót. Katonák Az Irinyi utca elején az építési részleg egyik csapata Vük Ferenc munkavezető irányításával beto- nozik. A munkavezető, akárcsak többi kollegája, messziről érkezett. 0 Zalában, mások Szekszárdon, Kisújszálláson laknak. Vagyis szerte az egész országban. No, de Sárospatak sincs túl közel, ahová egyik legdolgosabb katona, Kovács Gyula való. 0, a munkát dicséri: — Jó ez a meló, mert tűrhető a talaj. Másutt volt olyan, hogy 80 centiméter mélységig csákányozni kellett. Dolgozunk becsülettel, s így keresünk is. Csak ez a hideg ... A gép is nehezen indul. Az ember viszont... A munka, nagyon vázlatosan, így fest: aszfaltburkolat és alapbetonbontás, földkiemelés, csőhálózat-fektetés, földvisszatöltés, tömörítés, betonozás, aszfaltozás. Meghatározott helyeken aknákat is kell építeni. — Ha egy brigád jól dolgozik, 80 méteres szakaszt is készre csinál két nap alatt — jegyzi meg a főépítésvezető. — Ennyi kell is, hogy meglegyen a pénze. S a pénz megvan, mert a kábelfektetők jól dolgoznak. A miskolci illetőségű Szabó János most érkezik egy másik munkáról. Odébb az úttest alatt átsajtoltak egy acélhengert — ez ma a korszerű technológia, a KPM-uta- kat egyébként sem szabad felbontani — s a cső végét kötötték be a szekrényhez. A kőműves, mert Szabó Jánosnak civilben ez a szakmája, indul is tovább. — Főnök — int a fejével — megyünk és hosszú muffolással rendbe rakjuk ezt a csövet is. A Mátyás téri iskola előtt And- rasek János munkavezető dolgozik embereivel. S ha már az építésvezető a helyszínen van, gyors helyzetjelentést is ad neki: — Az iménir húztuk be a kábelt az ipari iskolába, most idekint dolgozunk. Két utcát meg kell majd bontanunk, mert a régi hálózat eliszaposodott, nem lehet belehúzni a vezetéket. Akadály, amire előre nem lehet számítani. Szerelők Miközben a Hunyadivárosban dolgozó szerelőrészleghez megyünk, Tóth Sándor elmondja,' hogy váratlan akadály gyakran nehezíti a munkát. A földben lévő vezetékek sok gondot okoznak. Főként azzal, hogy ott találják meg őket, ahol a terv nem is jelzi, s ahol egyáltalán nem kellene lenniük. Éppen ennek kiküszöbölésére született rendelkezés, hogy az újonnan épülő közműhálózatokról részletes tervrajzot kell készíteni. A kecskeméti lesz az első, ahol a postai vezetékekről az építéssel egyidőben geodéziai felmérés is meglesz. A Liszt Ferenc utcában — ahová időközben megérkeztünk — a már megépített kábeleket kötik össze a szerelők. A háromtagú brigádok— vezető-szerelő, segédszerelő, segédmunkás — ezernyi érpárt illesztenek egymáshoz, kü- lön-külön ellenőrzik mindegyiket. Elvégre szigorú előírásoknak, nemzetközi szabványoknak kell eleget tenni, »hogy > Kecskemétről, akár a Liszt Ferenc utcából is zökkenő nélkül lehessen' hívni — ha tetszik New Yorkot is. A betonozott akna fölött nájlon- sátor védi a szerelőket. Világos, s valamennyire megtartja a kis benzines alkalmatosságból áradó meleget. A szerkentyű azonban nem elsősorban a fűtést szolgálja, a zsugorhüvelyt szorítják rá vele az elkészült kötésre. Ez biztos védelmet nyújt, s a kábelek is olyan korszerűek, hogy bármily magas Kecskeméten a talajvízszint, beázás gyakorlatilag nem okozhat üzemzavart. A szerelők reggel hatkor kezdenek, s dolgoznak néha este nyolcig is. — Sürgős a munka — magyarázza Schall János technikus. — A vasútvillamosítással egyidőben nekünk is be kell fejezni ezt a részt. És ha egy szakasznak reggel nekifogunk, akkor annak estig a végére akarunk jutni. Inkább rádolgozunk. Ez persze ebben a hidegben nem könnyű. Igaz, jár védőital, de ahhoz, hogy valaki 12 órát dolgozzon télen a szabadban, kell némi elhivatottság, hogy ne módjuk, megszállottság. A központi kábelüzem hálózat- építői december 12-én befejezik Kecskeméten a munkát. — Jól állunk — értékel Bacsa Imre. — Már eddig is többet végeztünk a tervezettnél. Január közepén azonban újra itt fogunk dolgozni, együtt a szegedi igazgatósáé helyi rhálőza tépi tőivel’, hogy az új post a'átadásakor a felújított kábelhálózat is rendben, készen álljon. Váczi Tamás A MEZŐGAZDASÁG 3 SZÁZALÉKOS TERMELÉSNÖVELÉSÉÉRT Jó minőségű vetőmagvak a megyében B Hétszáz bek. tárról takarítottak be kukorica nyersvető magot a kecske, méti Magyar— Szovjet Barátság Tsz-ben Minőségét ki. fogástalan- nak találta a martonvásári kutatóintézet vetómagüzeme. • A kalocsai paprikanemesitők munkáját dicséri a jó minőségű vetőmag, amelyet tisztítás, kalibrálás után zsákba gyűjtenek a Kalocsai Állami Gazdaság ffiszerpaprikamag-űzemében. Az előirányzat szerint, 1981-ben 3 százalékkal termel majd többet a mezőgazdaság; mini 1980-ban. E kétségkívül magas követelmény teljesítésének a feltételeit, jórészt már az idén megteremtették az állami, a szövetkezeti gazdaságok. Az időjárás okozta sok nehéz helyzet ellenére, a mezőgazdasági dolgozók többsége ebben az előkészítő munkában példásan helytállt. Elég csak azt megemlíteni, hogy negyven esztendeje nem vetettek ősszel annyi búzát a megyében, mint éppen az elmúlt hónapokban. A kenyérnekvaló általánosságban kikelt, és a növényt a hótakaró megvédheti a kemény hidegtől. A bőségesnek ígérkező téli csapadékból, amire hosszú évek óta nem volt példa, kellő nedvességet képes majd tartalékolni a termőföld. A legfontosabb takarmánynövényünk, a kukorica kielégítő terméssel viszonozta a befektetett költséget, és a sok ezer mezőgazdasági dolgozó, valamint a betakarításbán közreműködő fáradozásait. Azokban a körzetekben pedig, ahol a 110 napos, esőtlen időszak miatt a takarmánynövény nem tudott kellően kifejlődni és csövet érlelni, silózással tartalékoltak jó minőségű tömegtakar- ményt a közös gazdaságok. Az is kétségtelen, hogy 1980- ban,, a korábbi évekhez képest, sokkal több mezőgazdasági mellékterméket gyűjtöttek össze takarmányozásra, vagy almozásra. Ez utóbbi tevékenységnek különösen a kisgazdaságok látják nagy hasznát, ahol a hagyományos állattartási módszereknek még nagy a keletjük, mert olcsóbbak. A gondos almozással például Mélykú- ton, Solton, Hartán, Csólyospálo- son hőenergiát, eleséget tudtak megtakarítani a háztáji gazdák. A mind több gazdaságot rha- gukba foglaló termelési rendszerek kezdeményezésére, korszerű műszaki eszközök, vegyi anyagok, eljárások terjedtek el a legutóbbi időben. Kecskeméti, szegedi, kalocsai, szentesi, martonvásári, szarvasi tudományos kutatók növénynemesítő tevékenységét dicséri számos nagy hozamú szántóföldi és kerti növényfajta, amelyeket legújabban honosítottak meg a köztermesztésben. Ez az úgynevezett, biológiai alap úgyszintén egyik biztosítéka a termelési terv teljesítésének. Kalocsa környéki, bácsalmási, bajai, szabadszállási, kecskeméti mezőgazdasági üzemek értek el jelentős sikereket a vetőmag- előállításban. Ezeket nemcsak szűkebb hazánk és az ország gazdaságai használhatják fel a hozamok emelésére, hanem a határon túliak is, hiszen minden évben nagy mennyiségű vetőmagot fémzároltak Bács-Kiskun megyében exportra. A kukorica-vetőmagvak külkereskedelmi forgalmában hazánk kiemelkedő helyet foglal el egész Európában, s a méltán keresett, jó hírű hibridek előállításában a megye gazdaságai is közreműködtek gondos munkájukkal. K. A. Sürgős segítségre van szükség! Szerkesztőségünk a napokban kapta meg azt a levelet, melyet hárman — Hegedűs Jánosné, Tubák Imrémé, Virág Gáborné — írtak alá, akik a Lakitelekhez tartozó külterületen, Világoshegyen, illetve Kapásfaluban laknak és a környékbeli érdekelt családok nevében amiatt panaszkodnak, hogy régóta megoldatlanok a. távoli óvodába, iskolába naponta bejáró gyermekeik utazási-szállítási gondjai. Az utóbbi években mind többen költöztek el a térségből, így aztán egyre csökkent az ottani alsófokú oktatási intézményben tanulók száma. Vagyis bekövetkezett az elnéptelenedés, ami az iskola kapujának végleges' bezárásához vezetett. Persze az illetékesek nemcsak - ez utóbbiról döntöttek, de arról is, hogy a tanyai körzetben maradt kislányoknak és kisfiúknak ezentúl a község központjában levő iskolába kell járniuk tanulni. A Világoshegytől és Kapásfalutól számított távolság körülbelül öt-hat kilométer, s ezt oda-vissza megtenni bizony felnőttnek sem könnyű, érthető hát, hogy a szülők nem hagyták magukra ilyen hosszú úton a csemetéiket, akiket kerékpáron fuvaroztak oda- vissza nap mint nap. Tekintettel arra, hogy a forgalmas 44-es számú közútról van szó, ez a szállítási mód egyszer sem volt veszélytelen, nem 'beszélve arról, a dolgozó apukák és anyukák idejét is túlságosan igénybe vette. 1979. szeptemberében a helyi tanácshoz fordultak beadványukkal a szülők, s kérték a hatóságot, gondoskodjon iskolás gyermekeik szervezett szállításáról. A remélt intézkedésre sajnos máig nem került sor, annak ellenére, hogy a tanácsülésen is többször elhangzott a probléma. Néhányan egyéb lehetőség után is néztek, történetesen megkeresték levélben a dolgozóikat reggel és délután ugyanezen útvonalon fuvarozó kecskeméti Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetet, ám az onnan érkezett válasz is kedvezőtlen volt, hiszen a szűkös szállitási kapacitásra hivatkoztak, valamint egy merevnek tűnő szabályra, miszerint a cég járművein idegenek nem utazhatnak. Szóba jött még, hogy mit tehetne ez ügyben a Volán, ám kiderült, a menetrendszerinti autóbuszai főleg reggel olyankor közlekednek arrafelé, amikor nem utazhatnak azokon kiskorúak, hiszen túl korán, vagy már késve érkeznének meg. „Kezdetben örültünk, hogy gyermekeink a szépen berendezett, jól felszerelt nagyközségi óvodába, illetve iskolába járhatnak. Most már tudjuk, ez a kényszerhelyzet alaposan megkeseríti életünket. Szerintünk, némi jóakarattal és az érdekünkben való határozotabb fellépéssel valahol, valakik tudnák orvosolni sérelmünket. Megértjük az óvodás, iskolás lányaikért, fiaikért aggódó szülőket, mint ahogy az is meggyőződésünk, ha több illetékes közösen keresi a megoldást, talán már jóval korábban meg is találja azt. Információink szerint a Lakiteleki Nagyközségi Tanács 1981-ben autóbuszt vesz az ilyen célú szállítások lebonyolítására. Dehát ez is még csak távlati program. Szükség van az érdekükben való sürgős segítségre, melyről mielőbb szeretnénk hirt adni e hasábokon ! Tanyavillamosítás után — perpatvar Köztudott, ■ hogy megyénkben példás eredmények születtek a tanyavillamosítási program végrehajtása^ során, hiszen sok száz kilométernyi új kisfeszültségű vezeték épült meg, s ezáltal a külterületek megannyi tanyai lakóháza lett bekapcsolva az elektro- mosenergia-szolgáltatásba. A petróleumlámpák nélkülözésének nemcsak az érintett családok örültek .nagyon, de büszkék V9I- tak, joggal;'a1 Vállalati'' kivitelezők, az e tevékenységben részt vevő kisiparosok, valamint a társadalmi munkások. A szakmai feladatok elvégzésében valamennyien jeleskedtek — erre bizonyság, hogy mindegyik hálózat- rendszer ma is rendeltetésszerűen működik —, de nem igy e szolgáltatás kibővítésének jogi-szervezeti részét illetően, amely sajnos manapság egyre gyakrabban forrása a perpatvaroknak. Legutóbb a Méntelek 274. szám alatt laké Szabó Istvánná keresett fel bennünket ilyen tárgyú panaszával. Mint elmondotta, akkor, 1974- ben a környéken összesen tizennégy család villamosfttatta tanyáját egyszerre. A munkákért tulajdonosonként nem egészen tízezer forintot kellett befizetni a tanácsi számlára. Persze nemcsak ebből állt az egyéni ráfordítás, de a lakásbeli vezetékkiépítés költségéből is. Tehát szép kis summa ellenében gyulladt ki a villanyfény a tanyákon. S bár a kivitelezési kiadások finanszírozásában jelentős állami támogatás is volt, a villamosítást először kérők, aláírtak egy szerződést — a tanácsi szakigazgatási szerv dolgozta ki —, melynek értelmében e hálózatról a környékbeli lakosok gsak az ő beleegyezésükkel kaphatnak áramot. Ami azóta történt, arról ezeket mondotta olvasónk: — E papiros lényegében írott malaszt ma már, hiszen egyre- másra kapcsolja g DEM ASZ vezetékünkre a fogyasztókat, akik 1 mostanában villamosittatják ott-f, . hónaikat. Ehhez a hozzájárulásunkat senki sem kéri. Az így, vagyis a nagyobb összeg befizetése nélkül áramhoz jutottak csak mosolyognak azon, hogy nekünk kezdetben oly sok pénzünkbe került a villanybevezetés. Szerintünk jogtalan, igazságtalan gyakorlatról van szó. Az lenne a tisztességes, ha az általunk kiépíttetett vezeték költségét ők is megtérítenék. Igaz, azt sem tudjuk, mennyi összeget kellene pontosan fizetniük, s kinek. Bántó ez a bizonytalanság, s az is nyugtalanít, mi lesz, ha a sok rákapcsolás miatt túlterhelt lesz' a hálózatunk, s csupán csökkent feszültséget kapunk, mely kevés lesz a tévénézéshez, vagy éppen a háztartási gépek használatához. Megítélésünk szerint a Délmagyarországi Áramszolgáltató ■ Vállalatnak kellene rendet teremteni ez ügyben. Tisztázásra szorul a szóban forgó hálózat tulajdoni helyzete, a bekapcsolás költségének megállapítása, kasz- szirozása, s szükséges garantálni az ilyen szolgáltatás folyamatosságát is. És nemcsak Ménteleken ... BOSSZANKODIK A MEGRENDELŐ Nincs ma már olyan magyar család, ahöl ne lenne megtalálható valamelyik híradástechnikai készülék, vagy háztartási gép. Nélkülük már nem képzelhető el életünk, hiszen biztosítják az otthoni kikapcsolódásunkat, művelődésünket, meg a háztartási munkák könnyebb elvégzését is. És ha elromlanák, hát sietünk velük a szervizbe, melyek készséges, pontos munkáját állandóan djánlják a különféle hirdetések. De lehet-e ezeknek hinni? Olvasóink alábbi esetei arra intenek, csak módjával... Mit ér a jótállási jegy? A soltvadkerti Varjú Antatné Hajdú 407-es típusú centrifugája az 1 éves garanciális idő lejárta előtt mondta fel a szolgálatot. A helyi GELKA-szerviz dolgozója azonnal megállapította a gép vizsgálatakor, hogy a motort kell kicserélni, majd ‘közölte 400 forintért ezt megcsinálják, de jótállásra nem, mert azért nekik mindössze 60 forint jár, ami ugye rossz üzlet. A kétgyermekes kismama — aki enyhén szólva meglepődött mindezek hallatán — nem tett fizetési ígéretet, bár a szervizben hagyta a készüléket, melyről legutóbb csak annyit hallott, hetek óta hozzá se nyúlnak A Kiskunfélegyházán lakó Dobos László két hónapja újonnan vásárólt Nec 248 típusú japán rádiós-magnót vitt be a városi RA- MOVILL-szervizbe, ahol a felvevőfejet 215 forintért cserélték ki. Azt mondta a szerelő, a garanciális lap ilyesmire nem vonatkozik. „Nem is tudtam — vélekedik olvasónk —, hogy az ebbéli kötelezettséget tetszés szerint lehet vállalni és elutasítani...” Mennyi lehet a munkadíj? A tiszaalpári Tóth Béla elromlott televízióját 20 percig javította a szerelő, aki egy 9 forint 80 filléres ellenállást tett bele mindössze. Ezért számolt fel 110 forint munkabért. A panaszos előbb bosszankodott emiatt, s rriost azon meditál, valamilyen módon levizsgázik ebből a szakmából, s jelentkezik a GELKA-nál, amely több mint 300 forintos órabért fizet... Kecskeméten, a Magyar utcában lakik Altnási Ildikó, aki hasonló helyzetben van. Tévéjébe 4 féle anyagot épített be a GEL- KA-s szakember, s a 67 forintos anyagköltség, meg a munkában eltöltött 25 perc után 238 forint munkadíjat állapított meg. „Csak azt nem értem — közli olvasónk —, miért neth babrált még a készüléken vagy -35 percig, s akkor felszámolhatott volna több mint ötszáz forint órabért. Vagy ehhez már nagyobb bátorság kell?" Összeállította: Veiket Árpád '" L. - - . ^WÉa •''r, z*r* ~ < \ ■ faß*, ^s- ■“ •*.! ssKÄi'iSr . '* • Lukács György és az ezerszálú pászma. • Jobb oldali képünkön: helyükre kerülnek a csövek. (Méhest Éva (elvételei.)