Petőfi Népe, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-10 / 289. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1980. december 10. CAMP DAVID ALAPJÁN NEM LEHET EREDMÉNYT ELÉRNI Magyar felszólalás az ENSZ-közgyűlésen Visszatérésre készül a Szojuz—T—3 Kedden kora délután a Prog- ressz—11 teherszállító űrhajó nélkül kering a Szaljut—6 Szojuz— T—3 űrkomplexum — még egy teljes napig, amikoris az űrállomás végképp egyedül marad: a Szojuz—T—3 és háromfónyi legénysége, Leonyid Kizim, Oleg Makarov és Gennagyij Sztrekalov szerdán tér vissza a Földre. Az automatikus teherszállító űrhajó moszkvai idő szerint 13 óra 23 perckor vált le a Szaljut—6 '—Szojuz—T—3-ról, hogy a továbbiakban automatikus pályán folytassa útját. A szétválasztásit és a Progressz—11 rajtját a három űrhajós ellenőrizte. A Progressz—11 szeptember 18-án rajtolt és a Szaljut—6 előző lakóinak, Leonyid Popovnak és Valerij Rjuminnak vitt utánpótlást a Földről. A földi irányítóközpont jelentése szerint a munka a programnak megfelelően halad, s az űrhajósok kiváló egészségnek örvendve készülődnek a visszatérésre. Ugandái választások Szerdán általános választásokat tartanak a kelet-afrikai Ugandában. Általános a vélemény, hogy az Ugandái Nép Kongresszus Milton Obote volt miniszterelnök pártja megkapja a kormányra kerüléshez minimálisan szükséges 51 parlamenti mandátumot. Ez egyben azt jelentené, hogy az 55 éves Obote, aki 1966 és 1971 között köztársasági elnök volt, újra Uganda államfője lenne. (MTI) Az ENSZ-közgyűlés 35. ülésszakának közel-keleti vitájában hétfőn felszólalt Rácz Pál nagykövet, a New York-i magyar ENSZ- képviselet vezetője. A vita első napján, a plenáris ülésen elhangzott beszédében megállapította, hogy a közel-keleti helyzet világszerte aggodalommal tölti el az embereket, és hogy annak békés megoldása ma a nemzetközi politika egyik parancsolóan szükséges feladata. 'Rámutatott, hogy a közel-keleti válságot alapvetően Izrael agresszív és terjeszkedő politikája idézte elő. Ennek határkövei: az arab területek folytatódó megszállása, az e területeken létesített izraeli települések, az arab lakosság emberi jogainak megsértése BERLIN Púja Frigyes, a Magyar Nép- köztársaság külügyminisztere — Oskar Fisohernek, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének meghívására 1980. december 8-án és 9-én munkalá- togatást tett a Német Demokratikus Köztársaságban. A külügyminiszterek megbeszéléseket folytattak a két ország együttműködéséről, valamint az időszerű nemzetközi kérdésekről. Megelégedéssel állapították meg, hogy a Magyar Népköztársaság és és — a legkiáltóbb példaként — a Jeruzsálem fővárossá nyilvánítását kimondó izraeli parlamenti döntés. A közel-keleti válság megoldásának alapvető előfeltételeit taglalva Rácz Pál hangsúlyozta az 1967 óta megszállt valamennyi arab terület kiürítésének és a palesztin nép elidegeníthetetlen jogai elismerésének szükségességét. Az átfogó megállapodás további része lehetne a térség valamennyi állama — köztük Izrael — független létének szavatolása. A magyar diplomata hangsúlyozta, hogy a Camp David-i megállapodás, az egyiptomi—izraeli különbéke alapján semmiféle tényleges eredményt nem lehet a Német Demokratikus Köztársaság kapcsolatai minden területen erősödnek és gyümölcsözően fejlődnek a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés, valamint Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkára és Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága főtitkára 1977. évi megbeszéléseinek szellemében. Púja Frigyes külügyminiszter kedd délután hazautazott az NDK fővárosából. (MTI) elérni, mivel senkinek sincs joga ahhoz, hogy a palesztin nép megkérdezése nélkül és ellenére döntsön e nép sorsáról. Emlékeztetett a közel-keleti kérdésről az ENSZ- ben folyt vitákra, összecsapásokra, kiemelve, hogy a Biztonsági Tanácsiban az amerikai küldöttség megvétózta mindazokat a határozati javaslatokat, amelyek a válság átfogó megoldására irányultak. Rácz Pál kijelentette, hogy Magyarország üdvözöl minden, a közel-keleti válság igazságos és tartós megoldását célzó lépést. Ilyennek tekinti például a nemrégiben aláírt szovjet—Szíriái barátsági és együttműködési szerződést, amely számottevően hozzájárulhat a közel-keleti térség stabilizálásához. Nyugatnémet—olasz konzultáció Kedden délelőtt Bonnba érkezett Arnaldo Forlani olasz miniszterelnök. Az évente kétszer sorra kerülő. nyugatnémet—olasz konzultáció keretében Helmut Schmidt kancellárral tárgyal. A kíséretében levő Emilio Colombo külügyminiszter NSZK-beli kollégájával, Hans-Dietrlch Geh- scherrel találkozik. Az eszmecsere középpontjában a közép-európai helyzet, a közel- kelet, a kelet—nyugati párbeszéd és a leszerelés kérdései állnak. Különös érdeklődésre tart számot a Brüsszelben megkezdődött NATO-tanácskozás napirendje is. Befejeződtek a magyar—NDK külügyminiszteri tárgyalások > Iraki-iráni háború 0 • Ágyúk és olajhordók... (Magyar Szó — KS.) MADRIDI TALÁLKOZÓ Lengyel javaslat az európai leszerelési értekezletről Marian Dobrosielski lengyel külügyminiszter-helyettes hétfőn a madridi értekezlet plenáris ülésén javasolta, hogy az európai katonai enyhülési és leszerelési értekezletet Varsóban tartsák 1981 októberében. Az értekezleten ugyanazok vennének részt, mint a madridi európai biztonsági és együttműködési értekezleten (az európáf -afSíágoUi ijÚtbáfííá0 ki^Se- «lévgfeoY^laniiníj-aJS Egyesült, ^Államok és Kanada). A plenáris ülés után tartott sajtóértekezletén Dobrosielski külügyminiszter-helyettes elmondta, hogy küldöttségének javaslata a Varsói Szerződés tagállamainak 1980 májusában közzétett nyilatkozatán alapszik, és a tagországok közös. indítványának tekinthető. A lengyel javaslat szerint ezen a fórumon az európai nukleáris és hagyományos leszerelés kérdéseit, továbbá a részt vevő országok közötti bizalomerősítő intézkedéseket vitatnák meg — két szakaszban. Az első szakaszt ' a katonsu_ bizalom erősítésének, a 'másodikat a fegyveres erők és a fegyverzetek \:—rcsökkentésének szentelnék. Leonyid Iljicsov, szovjet külügyminiszter-helyettes hangsúlyozta, hogy a szocialista országok nem támasztanak előfeltételeket a jövendő konferencia megtartásával szemben, de előfeltételeket másoktól sem fogadnak el. (MTI) A csúcsdiplomácia kora? NAPJAINKBAN A DIPLOMATÁK száma sokszorosa az akár néhány évtizeddel ezelőttinek. Szerepük, fontosságuk viszont látszólag csökkent, hiszen a legnagyobb figyelmet kiváltó nemzetközi eseményekben nem ők, hanem „főnökeik”, az államfők és miniszterelnökök játsszák a főszerepet. Az utóbbiak írják alá a legfontosabb szerződéseket, az ő állásfoglalásaik jelentik a döntő szót mind a konfliktusokban, mind az együttműködés különféle színterein. Mondhatjuk tehát, hogy a hagyományos diplomácia szerepét a legmagasabb szintű érintkezés, a „csúcsdiplomácia” vette át? Első pillantásra ez a fordulat valóban szembeötlő. Bár a nemzetközi érintkezés minden formája kiterebélyesedett, mégis az elmúlt évek külpolitikai eseményeire visszatekintve az olyan találkozók magaslanak ki, mint Brezsnyev tárgyalásai Nixonnal, Forddal, majd Carterral, a Francia Köztársaság elnökével, és a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjával. De említhetnénk a szocialista országok vezetőinek rendszeres kétoldalú krími, illetve a fővárosokban tartott tanácskozásait. A Helsinkiben 1975-ben aláírt korszakos jelentőségű Záróokmány fontosságát is az aláíró államfők, miniszterelnökök, párttitkárok rangja jelképezte a legjobban a nemzetközi közvélemény előtt. Sokan látják úgy, hogy új jelenséggel, a diplomáciatörténet új korszakával állunk szemben; valamikor a II. világháború végén, Jaltával és Potsdammal kezdődő- folyamattal, s ez éles kontrasztot alkot a XVIII. és XIX. századdal, amikor a diplomaták és a külügyminiszterek szava és szereDlése jóval fontosabb volt. AmTKor Talleyrand Metternich és kollégáik gazdáik megkérdezése nélkül döntöttek koruk számos kérdésében. A MÜLTNAK ÉS A JELENNEK ez a szembeállítása azonban nem indokolt. A diplomácia, a nemzetközi érintkezés az államok kialakulásától kezdve „királyi foglalkozás” volt. A hatalom csúcsain állók sosem engedhették meg maguknak, hogy a külpolitika irányítását másokra ruházzák át. Az ókorban és a középkorban a követek az uralkodónak nemcsak személyes képviselői, de gyakran saját ranggal nem is rendelkező bizalmasai voltak; az udvari hivatalnokok, orvosok, tisztek köréből kerültek ki, súlyukat és a velük szemben követett bánásmódot megbízójuk ereje, tekintélye, s természetesen a két (a küldő és a fogadó) állam viszonya határozta meg. A vezető államférfiak személyes találkozói sem mondhatók éppen mai találmánynak. Ha Sába királynőjének Salamon királynál tett látogatásában sok is a legendás elem (amelyek valószínűleg tényeken alapulnak), a történelem számos pontosan dokumentálható Vralkodói „csúcstalálkozót” ismer. A magyar királyok személyes diplomáciájának talán legismertebb eseménye Károly Róbert 1335-ös visegrádi „konferenciája” lengyel és cseh uralkodótársával. A MAI ÉRTELEMBEN vett dip-' lomácia kialakulása együttjárt e foglalkozás felértékelődésével. Az első állandó követségek XV. századi létesítését követően az 1648-as vesztfáliai béke után vált intézményessé a nagyhatalmak közötti rendszeres diplomáciai érintkezés. Jó' két évszázadra beköszöntött a diplomaták fénykora: az európai politikában igen fontos szerepe lett a hatalmak változó csoportosulásait létrehozó tárgyalásoknak, az egyes ál-, lamok belső viszonyait állandóan figyelemmel kísérő (és azokba gyakran bele is avatkozó) diplomáciai missziónak, s néhány kiemelkedő követ egyéni kvalitásainak. Az akkori rossz közlekedési viszonyok, és az elégtelen közbiztonság kedvezett a diplomaták önállóságának, Nehéz volt állandó kapcsolatot tartani az uralkodó és követsége között, a küldöncöket támadás fenyegette, melynek során titkaikat elvehettek, vagy kivehettek belőlük. Ezért alakult ki az a gyakorlat, hogy állomáshelyére utazása előtt a kijelölt követ az uralkodóval és tanácsadóival megtárgyalta feladatait, a követendő politikát, külföldi posztján pedig a kapott utasításokat legjobb belátása sze-* rint, nagyfokú önállóságot élvezve hajtotta végre. A hangsúly nem az utasítások preciz végrehajtásán, hanem a sikeren volt. A VASÜT, MAJD A TAVlRÓ megjelenése és a XIX. században ugrásszerűen megnőtt közbiztonság véget vetett a diplomaták viszonylagos önállóságának. Köny- nyű és gyors lett az érintkezés a misszió és a központ között, lehetővé vált a rendszeres utasítás és jelentés bevezetése, s erre is támaszkodva a döntéshozatali mechanizmus központosítása. Kivételt talán csak egy-egy nagyhatalomnak a kisebb, vagy alárendelt államokban levő követségei képviseltek, ahol hosszabb ideig fennmaradt a követek függetlensége, nagy befolyása (pl. a múlt század második felében ilyen helyzetben volt a konstantinápolyi angol nagykövet, vagy az első világháború előtt a belgrádi orosz követ.) De még rájuk is érvényes volt az általános tendencia: legfeljebb az őket befogadó állam belő ügyeire és a környező térségre volt befolyásuk, a nagyobb nemzetközi kérdésekben — a szövetségek, háborúk ügyében — kevéssé volt szerepük. A CSŰCSDIPLOMACIÁT a XIX. század is bőven ismerte. Az 1814—15-ös bécsi kongresszuson a vezető szerepet játszók államuk első emberei, tényleges vezetői voltak: I, Sándor cár és Metternich kancellár. Mellettük uralkodók és külügyminiszterek döntöttek még, nem pedig a diplomaták. 1878-ban az uralkodók helyett a bizalmukat teljes mértékben bíró és az ügyek operatív irányítását saját kezükben tartó államférfiak döntöttek a berlini kongresszuson: Bismarck kancellár, Disraeli brit miniszterelnök és Andrássy Gyula osztrák—magyar külügyminiszter. De gyakoriak és időnként fontosak voltak az uralkodók találkozói is: 1859- ben III. Napóleon Villafrancában állapodott meg az itáliai háború befejezéséről Ferenc Józseffel; II. Vilmos császár gyakori angliai látogatásai kihatással voltak (sokszor negatív irányban) az angol— német viszonyra; VII. Eduárd angol király párizsi és revali utazása pedig komoly mértékben járult hozzá az antant megszületéséhez. Az első világháborút lezáró párizsi békekonferencia ugyancsak csúcstalálkozó volt a javából: a világ sorsát a „Négy Nagy", Wilson amerikai elnök, Lloyd George angol, Clémenceau francia és Orlando olasz miniszterelnök döntötte el, s már külügyminisztereik is csak a másodlagos kérdésekbe szólhattak bele érdemben. Mégsem tagadhatjuk, hogy a II. világháború után a csúcsdiplomácia minőségileg is új, s nem csupán a korábbinál . gyakoribb érintkezési forma lett. A döntések hordereje megnőtt, a háború és béke kérdése egyúttal az emberiség élet-halál kérdése lett, a vezető államférfiak felelőssége óriási, s mások nem is igen vállalhatják helyettük a felelősséget, így érthető, hogy napjainkban oly sok nemzetközi probléma igényel felső szintű döntést. Ha a csúcsdiplomácia nem is új jelenség. valóban korunkban vált a diplomáciai kapcsolatok legjellegzetesebb és leglátványosabb formájává. Ez azonban nem jelenti a diplomaták szereoének és jelentőségének megszűnését: a döntések előkészítése, majd végrehajtása minden korábbinál több szakismeretet, sokoldalú jártasságot. és ügyességet kíván. így a csúcstalálkozók sosem fogiák pótolni a dinlomácia mindennapi fontos munkáját. Jeszenszky Géza Nagygyűlés Űj-Delhiben (Folytatás az I. oldalról.) azonban mindent megtesznek annak érdekében, hogy megnehezítsék a megoldást — idézte a szovjet államfő állásfoglalását Zam- jatyin. Az Indiai szóvivő kijelentette: Brezsnyev és Indira Gandhi egyetértett abban, hogy minden erőfeszítést meg kell tenni a mielőbbi politikai rendezés megvalósítására. Ugyancsak szó volt a tárgyalásokon arról, hogy az Egyesült Államok jelentősen megnövelte haditengerészeti erőit az Indiaióceán és a Perzsa-öböl térségében. A katonai tevékenység megnövekedését a térségben mindkét fél elítélte, állást foglalt a katonai támaszpontok felszámolása mellett, amellett, hogy az Indiai- óceán legyen békeövezet. Együtt kívánnak működni a térség valamennyi országával annak érdekében, hogy számolják fel ebben a körzetben a katonai feszültséget, a konfliktusokat. Leonyid Brezsnyev támogatta azt, hagy az ENSZ kezdeményezésére hívjanak össze nemzetközi konferenciát az Indiai-óceán békeövezetté nyilvánításáról. A ■ gazdasági kérdésekkel kapcsolatban a felek jóváhagyták azokat a megállapodásokat, amelyeket ma írnak alá. Mindkét szóvivő nyomatékosan kijelentette, hogy a lengyelországi helyzet nem szerepelt a megbeszéléseken. A tárgyalások ma érnek véget. (MTI) I NAPI KOMMENTÁR ' NATO-hét Brüsszelben Az esztendő vége felé a belga fővárosiban összeülnek a tizenöt NATO-tagállam képviselői, hogy • megtartsák szokásos decemberi évzáró értekezletüket Ezúttal is megkezdődött a brüsszeli „nagy- hét”: kedden és szerdán a hadügyminisztereké, utána pedig a külügyminisztereké a szó. A tavalyi konferencia baljós emlékekkel terhes: ekkor fogadták el azt a döntést, a hírhedt euroraké- ta-telepítési határozatot, amely hosszú idő óta a legsúlyosabb csapást mérte az enyhülésre. Idén az értekezletre — természetesen számos egyéb tényező mellett — az amerikai őrségváltás óhatatlanul zavaros időszaka nyomja rá bélyegét. Brüsszelben máris elhangzottak olyan ironikus előrejelzések, hogy ezúttal talán a szokásosnál kevesebb vita lesz Nyugat- Európa egyes államai, illetve az amerikaiak között, „mivel az Egyesült Államok jelenlegi képviselőivel most már egyszerűen nem érdemes vitatkozni”. Ha arra gondolunk, hogy mind Harold Brown hadügyminiszter, mind Edmund Muskie külügyminiszter valóban távozófélben ment Brüsz- szelbe és hogy Reagan katonapolitikai koncepcióját még csak körvonalakban ismerjük, megértjük a gunyorosnak szánt, de komolyan gondolt megállapítást. . -Pedig .vitatkozni, lenne miről. ÍSBí» \ftySn í° SSJre29 fäggßxnß -• ti n telés létezik, amely még a Car- ter-kabinet „öröksége”, de amelyről szinte bizonyos, hogy az új amerikai kormányzat is fenn fogja azokat tartani. Ilyen az USA igénye a NÁTO-tagországok katonai költségvetésének előre megszabott emelésére (ezt eddig csak négy tagország, Olaszország, Luxemburg, Törökország és Norvégia teljesítette), valamint az az óhaj, hogy Nyugat-Európa a Perzsa-öböl térségében jobban működjön együtt az Egyesült Államokkal. Miközben Brüsszelben kérdőjelekkel és felhangokkal folyik a „nagyhét”, a Varsói Szerződés részéről egészen másfajta hangok hallatszanak. A legutóbbi moszkvai csúcsértekezlet egyértelműen hitet tett az enyhülés folytatása mellett, Madridban pedig a lengyel külügyminiszter-helyettes konkrét javaslatot tett, gyakorlatilag az egész szövetség nevében: indítványozta, hogy 1981 októberében Varsóban hívják össze az európai katonai enyhülési és leszerelési értekezletet. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a szovjet küldött annak hangsúlyozásával helyeselte a javaslatot, hogy a szocialista országok semmiféle előfeltételt nem támasztanak, még erősebbé válik a két nagy politikai-katonai szövetség alapállása közötti különbség. '■nA0 t H. E. A BEATLES NEM TÉR VISSZA Egy elmebeteg merénylő megölte John Lennont Bokor Pál, az MTI tudósítója jelenti: WASHINGTON Hétfőn este New Yorkban egy merénylő hét lövéssel megölte John Lennont, a Világszerte ismert egykori Beatles együttes tagját. A liverpooli származású Lennon feleségével, Yoko Onóval, évek óta az amerikai nagyvárosban élt, amely ismét igazolta kétes hírnevét, mint „az erőszak metropolisa”. A szemtanúk szerint a merénylőt már órákka.l korábban látták lézengeni Lennon felső West Si- de-i apart ment-házának halijában. Amikor Lennon felesége társaságában kiszállt gépkocsijából, és elindult a bejárat felé, a tettes közvetlen közelből revolverének egész tölténytárát kilőtte rá. Szemtanúk szerint a gyilkos ^arcát torz gyönyörűség öntötte el, amikor áldozatát elesni látta”. John Lennon gyilkosának neve Mark David Chapman, 25 éves és hawaii származású — közölte a New York-i rendőrség szóvivője. Feltehétőleg elmebeteg. Chapman egy héttel ezelőtt érkezett New Yorkba. Több napon át látták ődöngeni Lennonék lakhelye, a Dakota ház néven ismert luxusbérház előtt. A gyilkosság napján is több órát ácsorgott az épület előtt — ez azonban nem tűnt fel senkinek, mert a házban több híresség is lakik, és a kapu előtt posztoló rajongó nem furcsa jelenség. A Beatles második legidősebb tagját — Lennon két hónappal ezelőtt- töltötte be negyvenedik életévét, s csak Ringó Starr- nál volt néhány hónappal fiatalabb — rendőrségi riadóautó szállította a Roosevelt kórházba, de már nem tudták életre kelteni. Felesége végig mellette volt. Az első jelentés szerint Lennon a műtőasztalon halt meg, a kórház azonban később azt közölte, högy már akkor sem élt, amikor megérkezett: az első lövés is halálos volt. Lennon halálával a század köny- ■nyűzenéjének egy egész korszaka zárult le, miután egy évtizeden át folytak a találgatások arról, hogy visszatér-e valaha is a Beatles — az Encyclopaedia Bri- tannica szerint „négy fiatalemberből álló zenészegyüttes, amely az egész világ csodálatát kivívta". Fellépéseikkel a hatvanas években tömegbotrányok sorozatát okozták, hajviseletüket milliók utánozták, de muzsikájuk, a zenei rock-stílus eddigi legszínvonalasabb teljesítménye, túlélte a múl«, divatokat. Zenei motívumaikra szimfonikus költeményeket írtak. A Rolling Stone című népszerű amerikai ifjúsági folyóirat de- cemberi száma szerint „népszerűbbek voltak, mint Jézus Krisztus”. Lennon értelmetlen halálával a kérdés végleg eldőlt — a Beatles többé nem tér vissza. Egyes árucikkek kiviteli tilalmáról A Magyar Nemzeti Bank kibővítette az egyes árucikkek külföldre küldési, illetve kiviteli tilalmáról szóló jegyzékét. Az eddig is tilalom alá eső cikkek — szalámi és kolbászáru, nyers- és füstölt hús, füstölt szalonna, zsír, zsírszalonna, étolaj, cukor, liszt, rizs, kávé, kakaó, fűszerpaprika- őrlemény, egész vagy őrölt bors, mosó- és mosogatószer (mosó- és mosogatópor, folyékony mosó- és niosogatószer, mosókrém és mosópaszta), gyermeklábbeli, szőnyeg, gyógyszerek — mellett postaforgalomban, illetve utasforgalomban ajándékként devizahatósági engedély nélkül a jövőben a következő árucikkek sepr küldhetők, illetve vihetők külföldre: csokoládé, szaloncukor, tehéntejből készült sajtfélék, margarin, burgonya, szárazbab, fokhagyma, babaápolási termékek, habszifon- készülékek, papírzsebkendő, egészségügyi papír, Lego-játékok, függöny, csecsemőruházati cikk, beleértve a pelenkát is, fényképezőgépek, filmfelvevő- és vetítőgép, barkácsgépek, rozsdamentes evőeszközök. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a személyes útiholmikként kivihető tárgyakra. (MTI)
