Petőfi Népe, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-06 / 286. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1080. december 6. Negyedszázada önkéntes rendőr Ma rendezik meg Kecske­méten, a Technika Házában a megyei rendőr-főkapitány­ság önkéntes társadalmi se­gítőinek III. megyei tanács­kozását. Huszonöt évvel ezelőtt, 1955 augusztusában vállalta önként Tassy Lajos, hogy segítségére lesz a közlekedési rendőröknek. A mi- ért-et a következőképpen fogal­mazta meg: — Gépjárművezetői jogosít­ványt 1942-ben szereztem, s mondhatom, igen sok tapasztala­tot gyűjtöttem a közlekedésről. Láttam, milyen gondokkal küsz­ködnek a rendőrök, hiszen az akikor közlekedési csoport tech­nikai felszerelése motorkerékpá­rokból és egyetlen terepjáró gép­kocsiból állt. Úgy éreztem, nem­csak szeretnék, de tudok is segí­teni. Így Is történt, saját moto­rommal jártuk az országutakat, ellenőriztük a telephelyeket és garázsokat. Miután műszaki szak- képzettséggel, gépipari techniku­mi végzettséggel rendelkeztem, főleg a megelőző vizsgálatokat vé­geztem a gépjárműveknél, kiin­dulás előtt. Tassy Lajos már akkor is csa­ládos ember volt, de nem okozott gondot, nehézséget, hogy szabad idejének egy részét nem otthon töltötte. Igaz, olykor meg kellett változtatni a családi programot, de emiatt veszekedés, nézeteltérés so­hasem . támadt. Munkahelyén szinte észre sem vették, hogy ezt a nem könnyű társadalmi munkát vállalta, 'hiszen a garázsellenőrzé­sek még hajnalban, a munkaidő megkezdése előtt bonyolódtak le. A járőrözés általában szombaton délután és vasárnap történt. — Az akkori előírások szerint havonta nyolc óra volt az önkén­tes rendőri szolgálat, de én soha sem tartottam számon, hogy mennyit tevékenykedtem. Jelen­leg az igénybevétel 16 óra. Volt jó néhány olyan hónap, amikor ennek tízszeresét töltöttem el szolgálatban. Igaz, van időm, hi­szen nyugdíjas vagyok. Huszonöt év nagyon hosszú idő, s Tassy Lajos önkéntes szolgála­tában is akadtak emlékezetes ese­mények. Mint mondta, a legjobb érzés az volt, amikor egy-egy vál­lalati telephelyen az ellenőrzött gépkocsiknál csupán egy-két ap­ró hibát találtak. Talán ennél i$ többet jelentette, amikor a válla­lat vezetői már igényt tartottak szaktudására és kérték az ellen­őrzést. S a legfrissebb élmény: — Nemrégiben az egyik isme­rősöm gépkocsiját megrongálták, s az a személygépkocsi-vezető, aki ezt tette, elmenekült. Az egyik tanúnak sikerült a rendszámot megjegyeznie, s én itt Kecskemé­ten megtaláltam -a gépkocsit, egy Zsigulit, amelyet Budapestről lop­tak. A körözési értesítőből, no meg a friss sérülési nyomokból világosan kiderült, hogy mi tör­tént. Én jelentettem, a többi a rendőr elvtársak dolga volt. Az önkéntes rendőri szolgálat elismeréseképpen többször része­sült tárgy- és pénzjutalomban, a szolgálati érem különböző fokoza­taiban, a Közbiztonsági Érem ezüst fokozatában. — Valóban le tudom mérni azt a különbséget, amely a mostani és a 25 év előtti szolgálatban je­lentkezett/ Jelenleg a gépjármű- forgalomban szinte új gépkocsik vesznek részt, nagyobb teljesít­ményűek és jobb a műszaki álla­potuk. Régen tíz-húsz éves gép­kocsik rótták az országutakat, te­le műszaki hibával. Akkor az volt a gond, ma az, hogy nagyon sűrű a forgalom, sok az autó. A baj azon­ban mégsem ebben keresendő. Véleményem szerint a gépkocsi- vezetőknek nincs meg a tapaszta­lata, a felkészültsége, s ez okozza azt a sok balesetet. Több felelős­ség, megfontoltság, komolyság, emberség kellene a közutakon. Tassy Lajos egészségi állapota miatt már képtelen járőrözni, a gépkocsik alá bújkálni. — ötvenhét éves vagyok, ezért úgy döntöttem, hogy a közleke­dési alosztályon segítek az önkén­tes rendőrök összefogásában. Sok évtizedes tapasztalataimat szeret­ném átadni a fiataloknak ... Gémes Gábor Közös érdekeltségből A két párt-végrehajtóbizottság nemrégiben együttes ülésen szá­moltatta be a járási hivatal ve­zetőjét és a városi tanács elnö­két az 1976-ban létrejött meg­állapodásban foglaltak végrehaj­tásáról. És eredményesnek Ítélte a város, és vonzáskörzetéhez tar­tozó községek társadalmi és gaz­dasági fejlődését elősegitő. a kö­zös érdekeket érvényesitő együtt­működést. Mellőzve ezúttal Kecskemét középfokú vonzáskörzeti szerepé­ből adódó, a város és a járás községeinek lakosságát egyaránt szolgáló kereskedelmi, egészség- ügyi. közlekedési stb. feladatok ellátásának taglalását, említsünk fel legalább néhányat a gyümöl­csöző együttműködés példáiból. ' Az összehangolt munka ered­ményeit, a lakosság jobb ellátá­sát elősegítő olyan példák sora jelzi, mint a város beruházási feladatainak — óvodai helybőví- tés. általános Iskolai tanterem­építés, felújítások — megoldásá­hoz a lajosmizsei és a tiszakécs- kei költségvetési üzem részéről kivitelezői kapacitással nyújtott segítség. Vaev az, hogy a járás községei telekbiztositással előse­gítették a kecskeméti lakosok családi ház és üdülő épitését. kert gazdálkodását. Nem kevésbé jelentős a von­záskörzet községeiben működő mezőgazdasági üzemeknek, illet­ve a kisárutermelőknek a me- gveszékhelv zöldség- és gyü- mölcsellátásának javításából, a mezőgazdasági termékek piael felhozatalának fokozásából valő ••észvállalása. Épp fev említhető azonban a kecskeméti szolgáltató vá'iaintok — a járás községéiben működtetett — egységeinek köz- megelégedésre végzett, munkája. Egyeztetett fejlesztés A város és vonzáskörzetéhez tartozó települések egymásra utaltsága, s egyben a kapcsolatok szorossága, a városi tanács és a járási hivatal szakigazgatási szer­veinek munkaügyi, ipari, mező- gazdasági, pénzügyi vagy éppen építési, igazgatási együttműködé­sében is megnyilvánul. Az a tény, hogy a járás községeiből mintegy négyezer ember kecske­méti üzemekben munkavállaló, illetve körülbelül ezer kecskemé­ti Álmában vagy képzeletében éj­jelenként be-bejárta az ismeret­len bácskai tájat. Az ébresztő most is onnan hozta vissza. A bá­csi vár, a kolostor híres szőlei, zsíros szántóföldje, hullámzó bú­zatáblái, a temérdek jószág! S a nyugati bástya alá rejtett kincs titka, a sok arany, ami álmában már annyiszor megjelent előtte! Mintha tegnap hallotta volna: az öregapja mesélte esténként a kemence mellett, télen, amikor volt idő a mesére. Azt is inkább csak hallotta már, milyen nagy város, milyen gazdag élet virág­zott ott délen, a Mosztonga part­ján épült hatalmas vár körül. Az­tán jött a török. Akii birt, futott. Aztán a török elvonult, s a meg­maradtak. közülük a bátrabbak, visszaszállingóztak a feldúlt haj­lékokba. Évek, évtizedek múltak el rettegésben, reménykedésben. Mikor már azt hitték, béke lesz, akkor jött a másik hadjárat, s fuss megint az erdőbe, a nádasba. Makacsul kitartottak: mikor el­vonult a török sereg, megint visz- szamerészkedtek. Tetőt raktak a felégetett házikókra, kezdték új­ti lakos a városkörnyéki, s a já­rás községeiben munkavállaló, önmagában is jelzi az összehan­golt munka fontosságát. Nem kü­lönben az ipari együttműködést, amelyet nemcsak az határoz meg, hogy a járás községeiben tizenöt kecskeméti központú ki­helyezett üzem működik. Kecs­kemét iparát a vonzáskörzet tele­pülései, a munkaerő biztosításán túl alapanyaggal is segftlk, első­sorban az élelmiszeriparban. A közös fejlesztési elgondolások ki­alakítását jól szolgálta Kecske­mét hosszú távú fejlesztési prog­ramjának, a járási pártbizottság­gal és a járási hivatallal történt előzetes egyeztetése. Ugyanígy említhetők a műve­lődés területén való együttműkö­dés példái. Az, hogy az óvodai, általános Iskolai nevelők szak­mai képzése, továbbképzése többnyire együttesen ~ történik Kecskeméten. A GAMF és a 607- es Iparitanuló Szakmunkásképző Intézet Tiszakécskén segíti haté­konyan a gimnáziumi oktatást és a szakmunkásképzést. Vaev: a tárás községeiből számos fiatal a kecskeméti diákotthonok lakója­ként folytatja tanulmánvalt. A két párt-véerehaltóbizottsá- got az együttműködési megálla­podás végrehajtásáról való be­számoltatásban természetszerűleg a további feladatok megjelölése vezérelte. Ezeket tekintve pedig gazdag útmutatással szolgál. Segíteni a községi letelepedést- Ha nem is a teljesség igényé­vel nézzük, hogy milyen felada­tokra irányította az együttműkö­dők figyelmét a két párttesfület. Alapvető tennivalóként a terüle­tükön működő gazdasági, társa­dalmi szervezetek, valamint in­tézmények együttműködésének szervezését jelölte meg. Ennek jelentősége a VI. ötéves terv cél­kitűzéseinek kidolgozásában, ösz- szehangolásában és végrehajtásá­ban aligha szorul külön bizony- gatásra. A kölcsönös érdekből adódó to­vábbi fontos tennivaló a járás községeiben, főleg a budapesti vál'alatok részéről gyakori, me­gyei engedély nélküli munkaerő­toborzás megszüntetése. A cél ugyanis az, hogy a munkaválla­lók a lakóhelyhez közel, tehát a megyében, s elsősorban Kecs­ra az életet. Mefogyatkozott a fa­lu, minden szaladás után keve­sebben maradtak. Aztán egyszer, egy rablóhadjárat után, mikor a faluba visszatértek — már csak három család —, azon kezdtek tanakodni, hogy nem érdemes itt tovább vergődni. El kell menni északra, fel a hegyek közé, aho­vá még nem tudott betörni a tö­rök. Ekkor azonban egy kis me­nekültcsoport ért hozzájuk. Északról jöttek vissza, abban a reményben, hogy itt lenn köny- nyebb az élet. Délről is újabb menekültek jöttek, s most már együtt, megint hozzáfogtak a munkáihoz. Turkáltak, nézték, mi maradt még, amiből élni lehet­ne. Az öregapja még emléke­zett erre az időre. Annyi rémü­let és szaladás után megint re­ménykedni kezdtek, hogy a nagy turbános, szakállas kádi betartja a szavát: dolgozzanak csak szé­pen, fizessék az adót, és nem lesz bántódásuk. S akkor, azon a jú­niusi hajnalon, amikor már az aratáshoz készülődtek, olyan meglepetésszerűen csapott rájuk egy török rablóbanda, hogy alig kémét üzemeiben jussanak fog­lalkoztatáshoz. A városi üzemek pedig mintegy viszonzásként gyakran anyagiakkal, társadalmi munkával segítették, illetve se­gítik azokat a településeket, amelyekben a nagyobb számú bejáró dolgozók révén érdekel­tek a helyi gondok megoldásá­ban. A környező községek népesség- megtartó törekvésével együtt igen jelentős várospolitikai elvek meg­valósításának elősegítését céloz­za a két párttestületnek az az állásfoglalása, amely a lakásgond­jukat a környező községekben házépítéssel megoldani kívánó kecskemétiek támogatását irá­nyozza elő. Ennek érdekében a telekibiztosítást, s az alapellátás javítását épp oly fontos feladat­nak jelölte meg. mint a városi ta­nács és a járási hivatal közös fellépését a tömegközlekedés, s a szállítás javítása érdekében. Ugyanakkor a községek eltartó képességének fejlesztése céljából — ami a megyeszékhelynek is ér­deke — annak megvizsgálását is javasolta a két párt-vb együttes ülése, hogy a város ipari üzemei­ből milyen további tevékenységet tudnának fogadni, illetve átven­ni a vonzáskörzet települései. Többet a közművelődésért Az ajánlások közül nem utolsó­sorban említést érdemel a közmű­velődési feladatokban való foko­zottabb együttműködés szorgal­mazása. A két párt-végrehajtó­bizottság ugyanis nem tartja ki­elégítőnek a megyei művelődési központ részéről a községek mód­szertani segítését. Ezzel összefüg­gésben fontosnak tartják a városi és a községi kultúrcsoportok, együttesek cseréjét, a kölcsönös fellépésük lehetőségének megte­remtését csakúgy, mint az ingá­zók közművelődésének . szervezé­sében való előbbrelépést. Bizonyosra vehető, hogy a kecs­keméti városi és járási párt-vég- rehajtóbizottság közös feladat- megjelölése újabb lendületet ad, még folyamatosabbá és hatéko­nyabbá teszi a járási hivatal és a városi tanács — végeredményben a két terület lakossága ellátását, életkörülményei javítását célzó — együttműködést. Annál is inkább, mert világosak, egyértelműek a kölcsönös érdekeken alapuló együttes törekvések. Érvényesítésük szervezett elő­segítését szolgálja a községi ta­nácsok elnökeinek, s a város ta­nácsi és járási hivatal vezetőinek részvételével októberben életre hívott Kecskemét városi-járási koordinációs bizottság, s ugyan­ezt a közös célú és azonos irányú összehangolt tevékenységet céloz­za, hogy az eddigi munka érté­keléséről szóló, s a további fel­adatokat megjelölő együttes párt- végrehajtóbizottsági határozatot egyaránt kézhez kapják a várost és a járást képviselő megyei ta­nácstagok, valamint a területi párt- és tanácsi szervek. P. I. öten-hatan tudtak elmenekülni. Nem is tértek vissza. A nádasból látták, hogy ég a falu. Nem maradt semmi. Most mégis szeretné azt hinni, hogy nem pusztult el minden, hogy valaki gondját viseli az ő hajlékuknak is. Tudta, hogy ez lehetetlen. A lehetetlenben hitt. Épp olyan makacsul, mint az ősei is, amikor egy-egy fosztogató banda elvonu­lása után mindig visszamerész­kedtek felégetett telkeikre. — Tíz pár ökrünk is volt ne­künk — mondogatta az öregapja, s ez a mondat neki is sokszor eszébe jut. Tíz pár ökör! — Csak találok még ott valBP" mit! — mondja, mintegy hango­san folytatva a megkezdett gon­dolatot. A nyugati bástya alá rejtett aranyforintokról nem szólt senkinek. A fia előtt is titkolja. — Te mit gondolsz? — nógatja az ébredező Bácsmegyeit. — Ugyan — legyint Bácsme- gyei, aztán még megtoldja: — Jó lesz, ha én megtalálom a csikói­mat. — A falakat csak nem vitték el. De Bácsmegyei csak a csikókra gondol. Pislog, megdörzsöli a szemét. Oldalt, a nád közti résen át sze­mébe süt a nap. Mérges, megfo­gadta már, hogy megigazítja. Ébredezik a tábor. Reggeli han­gok: kiáltások, lónyerítés, kutya­ugatás. Valahol távol eldördül egy puska. Mindketten fülelnek. Aztán szó nélkül kibújnak. Előbb az öreg, aztán a csikós. A tábor déli szé­lén, az elöljáró hadakhoz van­nak beosztva, a könnyű huszá­rokhoz. A sátrak és kunyhók hosz- szú árnyékot vetnek a kitaposott gyepre. Felöltözve aludtak, az öreg csak a csizmáját vetette le éjsza­kára. Mezítláb áll a kunyhó előtti hűvös homokon. Három sátorral odébb kisebb csoport verődött össze. A nagy­szájú tizedes, Tokaji viszi a szót. Esküdözik, hogy saját fülével hal­lotta, már holnap indul a tábor a Dunántúlra. '* Tudják már róla, hogy szószá­tyár ember, a kósza hírek mind tőle erednek. Szeret mesélni, sze­reti, ha sokan hallgatják, mindig kitalál valamit, amivel maga kö­ré vonzza az embereket. Mikor kitudódik, hogy mese volt az egész, fogadkoznak, hogy no ezután mesélhet, nem hallgat­nak rá többé. De a fogadalmu­kat gyorsan elfelejtik. Előbb hitetlenkednek most isv nevelnek is rajta, de aztán a ti­tokzatos lódobogás, majd a be­futó követek, akik között néme­lyek felismerik a Dunán túl har­coló Forgách tábornok embereit, egyre valószínűbbé teszik Tokaji híreit. A körülállók legnagyobb része a Duna—Tisza közéről való. Kecs­kemétiek, körösiek, szolnokiak, szegediek. — Hát az nem lehet — tilta­kozik a kecskeméti Szűcs Farkas. — Én ezt nem hiszem! — Nem lehet, hogy minket a fejedelem cserbenhagyjon. — Még nem tette soha! — Azért jöttünk ide, mert azt I ígérte, hogy megtisztítjuk a Du- I na—Tisza közét. — Otthon a családunk állandó I rettegésben él. — Mindenünkét elpusztítják, I ha átmegyünk a Dunántúlra! — A fejedelem ezt nem akar- I hatja! — Küldjünk hozzá követeket! — Várjatok, nern igaz az egész! I — Várjuk meg a parancsot. — Akkor már késő lesz! — Én a Dunántúlra nem me­gyek! — Én se, az biztos! Hirtelen elhallgattak. — Meglátjátok, holnapra esik — használja ki a szünetet egy babonás időjós. Oda se figyelnek. Tisza egyenruhás, fiatal tiszt közeledik. Látszik rajta, hogy Rákóczi udvarához tartozik. — Kérdezzük meg — ajánlja valaki. — Kérdezze meg a Tokaji! — sugdolóznak. A tiszt hozzájuk! ért, megérezte a katonáik hangulatát. — Mi baj van, vitézek? Mért hallgattatok el? — kérdi. — Nem akarunk a Dunántúlra menni — mondja a legbátrabb Égy pillanatra összenéznek. — Igaz, hogy átvezényelnek bennünket? — kérdi egy másik. — A fejedelem ezt nem teheti velünk! — rimánkodik egy har­madik. (Folytatjuk.) Kecskemét és vonzáskörzete összehangolt fejlődéséért A párt politikájának egyik fontos célja a város és a falu lakosságának életkörülményeiben fennálló túUott különbsé­gek csökkentése, távlatban pedig a különbségek kiegyenlí­tése. E cél szolgálatának mikéntjét jelölte meg az MSZMP Politikai Bizottságának 1973. július 3-i határozata. A megyei párt-végrehajtóbizottságának az ezzel kapcsolatos intézke­dési terve alapján a kecskeméti járási és a kecskeméti városi párt-végrehajtóbizottság 1974 nyarán meghatározták az együttműködésük hosszabb távra szóló tennivalóit. Ugyan­akkor a járási hivatal és a városi tanács kommunista veze­tőinek feladatként szabták a hasonló együttműködési megál­lapodás kidolgozását. SZŐLŐTÁM, RAKLAP, GÖNGYÖLEG, FARÖNK HAZAI FELHASZNÁLÁSRA ÉS EXPORTRA A Tsz-ker 25 milliós forgalma Aki fát ül­tet, erdőt tele­pít, nemcsak a jelenre, ha­nem a jövőre is gondol, hi­szen a munká­jának eredmé­nyét jórészt a következő nemzedék él­vezheti. Mégis sok ezren fá­radoznak a megyében, hogy minél többet ültessenek, kü­lönösen a más célra kevésbé alkalmas ho­moktalajon. Eddig ötéves tervenként 9—14 ezer hektár erdősítés történt, s a fával borított terület aránya már megközelíti az országos átlagot. Tavaly már 134 ezer hektárnál nagyobb volt Bács-Kískun erdő­területe, amely az idén tovább gyarapodott. Huszonhét százalé­ka a mezőgazdasági szövetkeze­teké, és értéke számottevő. Kö­zös érdek az, hogy a szövetke­zeti erdők fakészletét is olyan gonddal, szakértelemmel kezel­jék, mint az állami erdőkét. A hazai feldolgozóipar várja a jó minőségű faanyagot, és az or­szág faexportjában fontos szere­pe van a szövetkezeti erdőknek. Telepítésre, művelésre, véghasz­nosításra szövetkezeti és állami gazdaságok, állami erdészetek fognak össze. A Duna menti kör­zetben a Gemencí Állami Erdő- és Vadgazdaság igyekszik szervez­ni ezt a munkát, többek között a véghasználatra kitermelt fa­anyag forgalmazását. Néhány éve a Tsz-ker, a termelőszövetkeze­tek értékesítő, beszerző é3 szol­gáltató közös vállalata is részt vesz ebben a munkában. Keres­kedelmi kapcsolata révén külön­böző műszaki eszközöket szerez be a szövetkezeti erdészeteknek, fafeldolgozó részlegeknek, és az előnyösebb piaci lehetőségek fel­kutatásával a közös gazdaságok­ban véghasználatra kitermelt fa­anyag értékesítését szervezi. A Tsz-ker ebben az évben már több mint 25 milliós forgalmat • Már 134 eter hektárnál na­gyobb a megye erdősített terü­lete. bonyolít le a megye szövetkezeti erdészetei faanyagának hazai és külföldi értékesítésével. Néhány éve ennél lényegesen kisebb volt ennek az ágazatnak a kereskedel­mi forgalma. Az 1979-ben történt ármódosítás óta azonban a' szö­vetkezeti erdők vágásra érett fa­anyagát már érdemes kitermelni, mert a vételár fedezi a költsége­ket. A balotaszállási Aranyhomok régi partnere a Tsz-ker kecske­méti területi központjának. Az 1960-as évek elején telepített cel­lulóznyár erdők egy része már vágásra alkalmas. A jó minőségű faanyagot túlnyomórészt jugo­szláviai exportra adta el a keres­kedelmi szolgáltató közös válla­lat. A kiskunmajsai Petőfi, a kis­kunfélegyházi Vörös Csillag és a Kiskunság Tsz, a lászlófalvi Egyetértés Termelőszövetkezet, a Kunbajai Állami Gazdaság, sőt a szolnoki központú Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság is igénybe vette a kecskeméti Tsz-ker segítségét a faanyag ha­zai és külföldi értékesítésében. Itthon 'különösen a szőlőültet­vény támberendezései a kereset­tek, továbbá a raklapok és a ke­reskedelmi göngyölegek. A hatá­ron túlra pedig a cellulózgyártás­ra alkalmas kiskunsági erdők fa­rönkjeit továbbítja nagy tételben a Tsz-ker a mezőgazdasági nagy­üzemekből, de van piaca a rak­lapnak és a különböző csomagoló­anyagnak is. K A. • Szőlőtám-berendezés a kiskunsági erdők faanyagából. (Pásztor Zoltán felvételei!

Next

/
Thumbnails
Contents