Petőfi Népe, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-05 / 285. szám

1980. december 5. • PETŐFI NÉPE • 5 M' ‘int valami kul­turális libi­kóka, olyan­nak tűnhet kívUlről a Megyei Művelődési Központ munkája. A mérleghinta egyik Ülőkéjén a művelődési székhelynek, vagyis a kecskemétieknek kí­nált program helyezkedik el, a másikon az egész Bács-Kiskunnak szánt területi tevé­kenység. Az egyik szárny süllyedésével emelkedik a másik. Immár jó ideje halványabbnak ér­zem a gyönyörű és mindenre alkalmas épü­let helyi rendezvényeit. Valahogy több kö­zönségszervező ötlettel, megvalósítási színnel indult mindaz, ami a munkásművelődést, a művelődési központ és iskolák közeledését szolgálta. • A Megyei Művelődési Központ ter­mészettudomá­nyi stúdiója mintául szolgált Kalocsán Is. Képünkön: Horák Béla műszaki ismeret terjesztő előadásra készíti elő a kecskeméti berendezéseket. Művelődési libikóka? MEGYEI KÖZPONT A TERÜLETEN • Kurucz Károlyné az Izsáki óvoda gond­noknője filmet hozott vissza és újra kölcsönöz. A vetítése- két gyermek, foglalkozá­sokon és szülői érte. kezleteken tartják. (Straszer András felvételei) úttörőélet Találka a főszerkesztővel Néha irigylem a székesfehér, váriakat, s velük együtt azoknak a településeknek a lakóit, ahol ugyan nincs önálló színházi tár­sulat, de jó szervezéssel, meghí­vásos alapon az ország legjobb színházi előadásait láthatják helyben, a művelődési központ pódiumán. S ilyenkor még az a mellékgondolatom is támad, hogy a szegedi opera és a pécsi balett vendégjátékai mellett a Katona József Színház színvona­lának nem ártana az ösztönzőbb konkurrencia. Tudom, mert tapasztalati tény: ha a Megyei Művelődési Központ fölvállalja a kecskeméti feladató- kát is, ezzel mentesítené a na- gyobb akarástól, át nem hárítha­tó felelősségük egy részétől a kö­zösségi művelődés városi létesít­ményeit. Nem, ne vegyék el sen- ki kenyerét! De azt hiszem, hogy a területi munka súlynövekedé­sével a jövőben csökkennie kel- lene egy százezer lakosú megye- székhely kulturális ellátottságá­nak. Nem egyformán Az intézmény területi munká­ja mintegy három éve fokozato­san javul — állapította meg leg­utóbbi ülésén a Megyei Művelő­dési Központ társadalmi vezető­sége. Ez nem lehet túl egyszerű dolog, hiszen Bács-Kiskun kilenc művelődési központja, hetvenegy művelődési háza és húsz klub­könyvtára sincs egyszerű hely­zetben. Az intézmények egyhar- mada tartozik az elfogadható ka­tegóriába, a másik harminchá­rom százalékuk elmarad a köve­telményektől, a maradék harmad pedig nem felel meg a mai szak­mai igényeknek. Még a középfo­kú központokban: Baján, Kis­kunhalason és Kiskunfélegyhá­zán is meg kell küzdeni a kor­szerűtlen körülményekkel. De ki merné állítani, hogy egyformán lehangoló' a kép, vagy egyformán fölemelők az eredmények, akár a megközelítően jól felszerelt, vagy hasonlóan nyomorúságos intézményekben is? A személyi ellátottságot nem érheti vád, mármint a statisztika szerint, amely az országos rang­sor harmadik helyére teszi Bács- Kiskun megyét ebből a szem­pontból. A minőséget jelző egyik mutató, a szakképzettség viszont az átlagostól is elmarad. Érkezik a segítség Vajon ki tehet róla, hogy egyes intézmények a nyitva tartási időt sem tartják be? Valakik bizto­san. Szerintük azért van lakat az ajtón, mert nincs érdeklődés. Ki­nek tárják ki a kapukat? A má­sik fél azzal érvel, hogy a fűtet- Itn, rideg helyiségek nem von­zanak, hanem taszítanak. S mi­közben mindenki megtalálja a maga fölmentését, egész közös­ségek idegenkednek el a kultu- rálódás közösségi formáitól. Az egyik szakfelügyelői 'megfi­gyelés szerint: ahol gyenge vagy szegényes a helyi munka, s rosz- szak az objektív és szubjektív feltételek — ott kevésnek talál­ják a Megyei Művelődési Köz­pont területi segítségét. Ahol vi­szont színvonalasan dolgoznak, ott elégedetten nyilatkoznak ugyanarról. El lehetne gondol­kodni az érzékelés furcsa fénytö­résein, de lényegesebb az, hogy a megyeszékhelyről érkező területi kisugárzás nyomán mindenütt meginduljon valamilyen előrevi­vő mozgás. Stúdió és tanyaszinház Nyilván elválaszthatatlan a ter­mészettudományi stúdió módszer­tani munkájától, vándorkiállítá­saitól, műszaki-technikai bemu­tatóitól, az előadásoktól és rend­hagyó tanítási óráktól, .hogy a rendezvények számszerű emelke­désével egyidejűleg egészségeseb­bé vált a természet- és társada­lomtudományi ismeretterjesztés aránya. A kis közösségek — egyebek között a filmes, fotós és képzőművész-eszközök — össze­tétele ugyanakkor változatlanul arra figyelmeztet, hogy erősítse szövetségét az iskolai oktatás és a közművelődés. A hatás ereje ugyanis tagadha­tatlan: a művelődési otthonok nemcsak közvetítik a kultúrát, hanem képesek tevékenyen be­avatkozni a feltételek alakulásá­ba. Nemcsak kiállításokat ren­deznek gyarapodó számban, ha­nem a festmények, szobrok, fara­gások létrejöttét is elősegítik az­zal, hogy közük van a hajósi, karászi, kígyósi vagy tiszakécs- kei müvésztelep működéséhez. Egyre több csoport vesz részt az ágazati bemutatókon, minősítő rendezvényeken, ahol neves szak­emberek értékelése, valamint közvetlen benyomások teszik le­hetővé az összehasonlítást. Sok­felé szerepel a kecskeméti nép­tánc- és a Ciróka bábegyüttes, a Garabonciás nevű hagyomány- ápoló csoport és a szimfonikus zenekar. Csupán a tanyaszinház százötvenhárom előadást tartott: öl év alatt övenkilenc elepülés negyvenezer nézőjének mutatta be a műsorát. Többet ésszel Szükség van a közvetett és közvetlen segítségre! Azért, hogy a művelődési otthonok vonzáskö­rükbe vonhassák azokat is, akik­nek egyelőre kialakulatlan az ér­deklődése, másrészt pedig maguk váljanak mindinkább az illető helységek életének szerves ré­szévé. Ami a pénzügyi alapokat illeti: nem lehetnek különösebben ró­zsás reményeik. Az állami támo­gatás összege két éve csökken. A Szakszervezetek Megyei Tanácsá­nak képviselője pedig Jelezte: a jövőben a munkahelyek anya­gi támogatására nem, vagy csak kisebb mértékben lehet számíta­ni. Az ilyen helyzetekben bekö­vetkező libikóka-mozgásnak meg­felelően a „többet ésszel, mint erővel” mondás érvényesül. S egyszerűen megengedhetetlen például, hogy kellő körültekintés nélküli kiválasztás miatt olyano­kat is bevonjanak a társadalmi­lag költséges képzésekbe, akik aztán semmit sem csinálnak. És folytatni kell mindannak az egy­re szélesebb körű hasznosítását, ami már létezik, megvan, csak éppen valahogy, valahol elfek­szik. Lám, az új katalógus meg­jelenése óta megugrott a 3800 kópiás filmtár kölcsönzési for­galma is. Van még hova fordulni: az is­koláknak, kluboknak például a tematikus katalógusban áttekint­hető hang- és diafilmgyűjte­ményhez. S természetesen a terü­leti munka nem zárja ki a kecs­keméti igények kielégítését sem — remélhetőleg szintén javuló színvonalon. Márcsak a további példaadás miatt is. Halász Ferenc Kecskeméten az ének-zenei ta­gozatú általános iskolába jár, he­tedikes, Ittzés Tamás, a Nyávo­gás című úttörőújság főszerkesz­tője. A találkozóra komoly kis-tudóst váltam, aki nem ismeri a focit, a hógolyózás örömeit, minden ideje a tanulás és a lapszerkesz­tés között oszlik meg. A kis tudós helyett egy vidám, „lehetnék jeles tanuló, ha tanul­nék is ...” fiú érkezett, aki nyom­ban leszögezte, hogy a harminc példányban megjelenő újságot a maguk örömére, épülésére készí­tik, úttörőfeladatként. — Mégis, hogyan jutott esze­tekbe, hogy újságot csináljatok? — Amikor úttörők lettünk, a rajvezetőnk, Fischer Margit fel­olvasott nekünk egy programter­vet, mi mindent csinálhatnánk ebben az esztendőben. A Macska Örsnek nagyon megtetszett az a mondat, hogy lehet őrsi újságot csinálni... — ... és" akkor hozzáfogtatok a szervezéshez? — Nem szerveztük tulajdon­képpen, mert tetszett mindenki­nek, és egyből elhatároztuk, lesz­nek állandó rovataink! Az első újság két lapból állt csupán, de Kibővített csapattanácsülésről írt beszámolót Villányi Andrea Császártöltésről. A csapattanács­ülést azért hívták össze, hogy a járás iskoláiból Császártöltésre érkezett csapat- és úttörővezetők ilyen módon is bepillanthassanak életükbe, eldöntsék, hogy érde­mesek-e a Kiváló úttörgcsapat kitüntetésre. Az ülésen elsőzör az úttörőta­nács titkára számolt be eredmé­nyeikről és terveikről. Sorra kö­vetkeztek az őrsvezetők is, majd feleltek a vendégek kérdéseire. Javaslatot is kaptak: készüljenek Bartók Béla születésének száza­dik évfordulójára. n □ □ Kecskemétről, a Forradalom ut­cai iskolából Coldea Zsuzsanna rajtitkár küldött beszámolót. Zuzsa levele egy nagyszerűen sikerült kirándulásról -szól? ame­lyet a Gagarin-raj tagjai rendez­tek. Az arborétumáról nevezetes Szolnok megyei községbe, Tisza- kürtre látogattak. Felfedező útjuk során felkeresték a tanács elnö­két, megtudták, hogy 1975 óta há­rom község — Nagyrév, Tisza- inoka és Tiszakürt — közös ta­nácsán járnak, a lakosság száma megközelíti a négyezret. Megte­Az elmúlt héten közölt: Körbe- körbe-rejtvény helyes megfejtése: József Attila Altató című költe­ményének két sora: Tűzoltó le­szel s katona! / Vadakat terelő juhász! Sok helyes megfejtést kaptunk, az ígért tíz jutalomkönyv helyett tizenötöt sorsoltunk ki. A szeren­csés nyertesek: Kakuszi Erika, Kelebia; Joó Edina, Lajosmizse; Szabó Paulina, Kalocsa; Gáspár Jenő, Orgovány; Bosák Béla, májusban már hatoldalas lett! És havonta kiadtuk... — Milyen állandó rovataitok vannak? — Első helyre mindig egy vers kerül. Ezt egy magyar város be­mutatása követi. Ezután egy hí­res feltaláló, vagy felfedező éle­tét, munkásságát ismertetjük. Mindig van humor és rejt­vény, amit mi magunk csi­nálunk! Nem felejtjük ki a könyvajánlatot, a szerkesztői üze­neteket sem. És most folytatá­sokban közöljük az én regénye­met, aminek a Követ címet ad­tam, és a cselekménye a török korabeli Magyarországon játszó­dik le. — Hogyan sokszorosítjátok az újságot? — Hát ez a legnagyobb prob­lémánk! Mindig akad valaki azért, aki legépeli, és szívességből, stencilezi, vagy fénymásolja. — Egy utolsó kérdés: Merre indulsz az általános iskola be­fejezése után? — Sajnos, nem tudom! Azt hi­szem, maradok az iskolában, de olyan sok minden szeretnék len­ni! Tanár, színész, zenekritikus, meg sakkozó! Szóval még nem tu­dom. kintették a műemlék templomot, és hosszabb időt töltöttek a gon­dosan ápolt arborétumban, ahol a fenyők és lombos fák előtt táb­lákról olvashatták azok magyar és latin nevét. Elmentek Cserke- szőlőre is, hogy a hőforrást és fürdőt megnézzék, adatokat gyűjt- hessenek róla. A Gagarin-raj tagjainak tanul­mányi kirándulása nagyszerűen sikerült! □ □ □ Ottörőnapot rendezett a nemes­nádudvari úttörőcsapat a község felszabadulásának 36. évfordulója alkalmából — írja Pálinkás And­rea. Az ünnepélyes csapatössze­jövetelt az immár hagyományos Felszabadulási Kézilabda Kupa követte. A környező községek út­törőcsapatainak kézilabdásai mér­ték össze tudásukat. Az első he- •lyen'-a' nemesnádudvariak, a, .pap- sodíkon a bácsalmásiak; a, harma­dikon'a csatáijaiak, a negyediken a bácsbokodiak végeztek. Miköz­ben a kézilabda-mérkőzések zaj­lottak, a felső tagozatosak és a negyedikes kisdobosok a Hosszú­hegyi Állami Gazdaságban szüre­teltek, csaknem száz mázsa szőlőt szedtek le — gyarapították a csa­patpénztárt háromezer forinttal. Vaskút; Keserű Eszter, Kiskun­félegyháza; Zadravecz Csaba. Kisszállás; Kátai Anikó, Ordas; Hrej Györgyi, Balotaszállás; ifi. Németh László, Akasztó; Reibl Imre, Kecskemét; Győri Gábor, Úszód; Veinhardt 'Éva, Kiskőrös; Ficsor Györgyi, Izsák; Sebők Jo­lán, Orgovány. A jutalmakat — az iskolakönyvtár egy-egy példá­nyát — postára adtuk. Selmeci Katalin TUDÓSÍTÓINK JELENTIK REJTVÉNYFEJTŐKNEK (4.) Pista meg csak ámult-bámult a csodálkozástól, hogy a bátyja reg­gel egyenesen a fejedelem elé akar menni, de félt is nyilván, hogy mi lesz velük, ha most Jan­csi itthagyja őket. Arra gondolt, hogy a szomszéd fiúnak is így ment el már régen egy unoka- testvére, és azóta sincs semmi nyoma. — Mondom, néhány nap múlva visszajövök, de ez nem biztos, so­sem lehet tudni, mi jön közbe. — Tudod... — akart közbe­szólni Pista, mert eszébe jutott, hogy a faluszélen egy házat is fel­gyújtottak a haramiák, de bátyja nem engedte, szigorúan nézett rá, úgy folytatta: — A malacokra úgy vigyázz, minit a két szemed világára — emelte fel figyelmeztetően a mu­tatóujját —, a csirkéket éjszaká­ra kint ne hagyjátok, nehogy el­vigye őket a róka! Ha nem jövök egy hétig, szóljatok! Pista bácsi­nak, majd segít levágni a búzát. Érted? — szól rá megint kemé­nyen. — És ne sírj! Csak a kis­gyerekek pityognak, meg a lányok. Ne légy anyámasszony katonája! És jegyezd meg, hogy mától kezdve... — elakadt a szó a tor­kán, nagyot nyelt. — És nagyon vigyázzatok az édesanyánkra! — mondta, és gyorsan elfordult. Szégyellte volna, ha az öccse meg­látja, hogy neki, az öregebbnek is könnyes a szeme. Egy órája is mehetett már, kiért a szőlők közül, távol látszottak a nagy gulyák. Egymagában bandu­kolt, s mit telhetett mást, nem volt kivel beszélnie, hát újra meg újra átgondolta mindazt, ami tegnap történt vele, meg amit az este az öccsének mondott. Alig virradt még, amikor elin­dult otthonról, az anyja, a testvé­rei is aludtak, csak a kotló mocor- gott a konyhasarokban. Senkitől seijn búcsúzott el, igyekezett, hogy minél korábban kiérjen az útra. Tegnap figyelmeztették, hogy ma indulnak a kocsik Kecskemétről Rákóczi táborába, azokra fölké- redzkédihetne, de ne aludjon so­káig, mert az első kakasszóra már indulni szoktak a szekerek. A város felől harangszó hallat­szik, szelíden terül el a tájon. Jan­csi körülnéz. Ismeri az utat, járt már erre. Jobb kéz felöl az úttól kissé tá­volabb öreg cseresznyefát pillant meg. Koronája már csonka, sok vihart kiállhatott, alatta régen letört, száraz ágak. A lombok kö­zött itt-ott már piroslik a cseresz­nye. Nem lát senkit. Bemegy a fa alá. Valamikor itt gyümölcsös le­hetett. Távolabb még néhány ki­száradt fa. Fölnéz a lombok közé, aztán át­karolja a fa vastag, kérges tör­zsét, és fölmászik az alsó ágakra. Savanyú még a cseresznye, de égő gyomrának éppen jólesik. Feljebb kapaszkodik. Körülnéz. Onnan messzebre lehet látni. Va­lahol, nagyon távol, a látóhatár peremén, ahol mintha a földből nőne ki a nap korongja, porzük az ,út. Kinyújtja a nyakát, tágra nyit­ja, majd összehúzza a szemét, be­lekémlel a messzi tájba. Meg min­dig liem látja, kocsik-e, huszá­rok-e. Csak abban biztos, hogy jönnek, közelednek. A por, amit felvernek, egyre nagyobbnak lát­szik. A szomszédos fán rigó fttty.- tyent. Távolabbról másik válaszol neki. De ifjú Balogh Jánost nem érdekli most a rigók reggeli be­szélgetése, a cseresznyével sem törődik már. Csak néz mereven a távolba, le nem veszi tekintetét a növekvő porfellegről. Most már biztosra véli, hogy lovasok. Ko­csik nem tudnának ilyen gyorsan közeledni. Egy-kettőre leereszkedik a fá­ról, visszamegy az útra, s hallja is már a vágtázó lovak patáinak dobogását. Kiáll az út közepére, hogy job­ban lássa őket. Meg hogy őt is lássák. Ha a huszárok a nyergük­be vennék, ha odaülhetne vala­melyik háta mögé, előbb a tábor­ba érhetne, mint hogyha kocsival kellene végigdöcögnie a hosszú utal. Tisztán látja őket, tizen lehet­nek. Kettesével, egymás után. Fölemeli a kezét, integetni akar, de nem lassítanak, sőt az első, ez lehet a vezérük, csak még jobban ösztökéli a lovát, s ő alig tud fél- reugrani az utolsó pillanatban. Mikor utánuk néz, már messze ro­bognak. Hiába is kiáltana, nem hallanák meg. A bal keze fején Irgalmatlanul viszket egy szúnyog- csípés. Kedvetlenül ül le az út menti fűbe. Ha mindenki így elrobog mellette, mint a huszárok, akkor kutyagolhat éjjel-nappal, nem ér oda soha. Föltekint, ugyancsak kifirhangoltak, kora reggel s már ragyog az égbolt. Nagyon meleg lesz. Mérgében, keserűségében le­tép egy szál kutyatejet. Nézi, vé­géből csöpög a fehér folyadék. Nem messze, az út túlsó oldalán régi szárnyék. önmagára is mérges. Eszébe jut, hogy délután az a fiú több­ször utánakiáltott, és ő nem állt meg. Bizonyára valami fontosat akart neki mondani, ha megszólí­totta annak ellenére, hogy már jó ideje haragban vannak, > nem is beszélnek egymással. Egyszer, amikor ő éppen a nyírpusztai gödrökben halászott, odajött az a fiú is bámészkodni, s ahogy a gödörparton toporgott, széttaposta azt a nagy szedercsok­rot, amelyet ő az anyjának sze­dett. Mikor ezt meglátta, hirtelen olyan két nyaklevest adott a ki­csinek, hogy belefájdult a keze. Azóta kerülik egymást. S teg­nap mégis utánaszólt. Nyilván akart valamit. Ö pedig úgy tett, mintha nem hallotta volna. Ügy érzi, hogy rosszul tette. Ha egyszer szorult helyzetbe jut az ember, fogadja el a segítő ke­zet, még ha a haragosa nyújtja is. Nagyot sóhajt. Fölnéz. Föláll. Menni kellene — gondolja —, így nem jutunk előre. Ha nincs ló, jó a szamár is. Te­hát gyalog, pajtás, a magad lá­bán ... Mielőtt továbbmenne, még egy­szer visszanéz. Mint aki fel akar­ja mérni, mekkora utat tett meg. Felragyog a szeme: jönnek sor­ban a kocsik, három egymás után. Futólépésben indul feléjük, már el is felejtette, hogy az este meg­szúrta a sarkát. ÍV. ■ .4 Az öreg Balogh az éjjel Jancsi fiával álmodott, mintha megérezte volna, hogy baj van otthon. Mikor felébredt — mesz- sze volt még a reggel —. nem bírt többé elaludni.' Csak nyögött, fájt a sebhelye. Beforrott, összenőtt a vágás, hi­szen fél éve lesz már, hogy Deák Ferenc ezredében, a halasi ütkö­zetben sebet kapott. Begyógyult, de érzi még. Hol a csont fáj, hol a forradás húzódik. De öregember ne panaszkod­jon — gondolja reggel. Beletörő­dött már, hogy nincs olyan bor­bély, aki az ő fájdalmán segíteni tudna. Hát ha fáj is, hallgat. Nem untat senkit a panaszával. — Hallod-e, hé! — rázza meg fiatalabb társát, akivel együtt al­szik a kis nádkunyhóban. — Pé­ter, hallod? Hiába ébresztgeti. A volt kecs­keméti csikós nyugodtan fújhatja a kását, tőle ágyúk is döröghet­nek. Egészséges, nyugodt lelkiisme­retű legény. Gyorsan kiheverte azt a csapást is, hogy a portyázó ellenség egy éjjel meglepte, jól elverte, a kecskeméti városi mé­nest meg elhajtotta. Csak azt vár­ja, hogy legyen alkalma a viszon­zásra. Nem adná sokért — meg is ál­modta már, hogy úgy lesz —, ha egy portyázás közben elkapná azokat, akik őt közrefogták. De hogy erre mikor kerül sor, ezen sem töri nagyon a fejét. — A fejedelem megígérte, hogy lemegyünk Bácskába — szokta mondogatni. Istenítette a fejedel­met. Egy Szávára is gondolkodás nélkül ment volna „a halálba, s bízott ígéretében,“ hogy ..egyszer csak lemennek Bácskába. Bár úgy lepne! — szokta só­hajtani az öreg Balogh János, s ilyenkor mindig gyorsabban vert a szíve. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents