Petőfi Népe, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-04 / 284. szám

y

1 KAMPÁNY HELYETT

MŰVELŐDÉS

Program a télre

Beszélgetés Bodor Jenő osztályvezetővel

Külhoni és hazai vendégeknek rendre elmondjuk: Bács-Kiskun az ország legnagyobb mezőgazda- sági megyéje. A következményekkel viszont magunknak kell szembenézni. Például azzal, amit a szociológusok „a munka erősen ciklikus jellegedként határoznak meg. A „rendkívüli erőfeszítést Igénylő csúcsperiódusokat” télen „viszonylag laza munkalntenzitá- sú munkával kevéssé túlterhelt időszakok" váltják fel. Ferge Zsuzsa és mások időmérleg-vizsgálatait a közművelődés szakemberei sem hagyhatják figyelmen kívül. Ráadásként közeleg a tanulóifjúság december 22-ével kezdődő téli szünete, az ipari üzemek, intézmények pedig kiadják az évi szabadságok maradékait.

Szóval, az elkövetkező hetekben bővül a szabad idő. A téli szabad szombatokra vonatkozó felmérések szerint a mezőgazda- sági dolgozók az átlagosnál többet szeretnének pihenni, szórakozni, tévét nézni, olvasni és tanulni. A fizikai és szellemi munka vagy a huzamos tanulás feszültségeinek feloldása nem zárja ki, sőt aktív kikapcsolódásként föl is tételezi a művelődést és sportot. S bár az iskolázottság eléggé meghatározza az Igényeket, mégsem lehet lemondani arról, hogy mind tartalmasabbá váljék a szabad idő eltöltése. A rendszerezett kínálatot el kell juttatni a fiatalokhoz és idősebbekhez egyaránt. Milyennek látja a választékot felügyeleti szemmel Bodor Jenő, a Bács-Kiskun megyei Tanács művelődésügyi osztályvezetője.

T- Termékeny időszakot hoznak ezek a hónapok a közművelődési intézmények életébe — válaszolja. — A művelődési házak, könyvtárak, mozik, múzeumok, TIT-klu- bok és a művészeti műhelyek arra készülnek, hogy megfelelhessenek az átlagosnál nagyobb érdeklődésnek. Hiszen a technikai haladással járó életmódbeli és szokásváltozások a társas együtt- létben is megmutatkoznak: a fonók és tengerthántások alkalmait huszadik századi minták váltották fel.

íS•A-'-Á lehetőségekből viszont csak úgy válhat óhajtott valóság, ha ki-ki tervszerűen gazdálkodik velük.

— A közművelődés is egyre tervszerűbb. Az intézmények programokat készítenek, a legfontosabbakat megyei szinten összesítjük. A helyi rendezvényeket havi műsorfüzetek tartalmazzák. S nemcsak a városokban, hanem néhány nagyközség — például Tisza- kécske — is követi a példát.

— Vajon mindenhova eljutnak ezek a programfüzetek?

— Több ezres példányszámban' készülnek, kaphatók a művelődési intézményekben és jegyirodákban. Nem kis befektetésbe kerül az előállításuk. Kezdetlegesebb vagy magasabb szinten népszerűsítik a kulturális rendezvényeket.

— Nem lenne érdemes minden tanulónak, vagy legalább egy-egy csoportjuknak és a pedagógusoknak névre szólóan is adni belőlük? Így további családokhoz jutnának el azokon kívül, akik egyébként sem kerülik el a művelődés házait.

— Kapnak az iskolák, az üzemi kulturális felelősök, szakszervezeti bizottságok is. De tényleg célszerű bővíteni a műsorkalauzok terjesztését. Nem szabad lemondani a művelődési alkalmak szélesebb sugarú és tudatosabb programjáról.

— Például melyekről? Mit kínálnak a művészeti és közművelődési műhelyek?

— Az Országos Filharmónia nyolcvanhat hangversenyt ad a megye tizenhárom városában és községében. Kecskeméten egyebek között a Kodály-intézet kamaraműsorai egészítik ki a klasz- szikus és kortárs zenei programokat. Baján és Kalocsán a debreceni Kodály-kórus lép fel. A Katona József Színház buszjáratokat szervez, hogy a távolabbi helységek lakói is eljussanak az előadásokra. A Forrás alkotógárdája iró—olvasó találkozókon vesz részt, például december 10-én Kiskun- tnajsán. A könyvtárak „Könyv és ifjúság” elnevezésű, vetélkedővel záruló sorozatukon erősítik a közönségkapcsolataikat. Hasonló a mozik kezdeményezése: negyven településen százhatvan előadást tartanak a fiataloknak összeállított programból. Februárban pedig falusi filmnapok kezdődnek. Az ötszáz amatőr művészeti csoportunk tízezer tagja a tavaszi minősítő bemutatókra készül.

— Nyilván nem csak próbákból áll a fölkészülés. Pest megyében láttam, hogy az együtteseket a községi vezetők is elkísérik a vendégszereplésre, s afféle szomszé- dolásszerűen a kulturális, településfejlesztési és egyéb kezdeményezések tapasztalatait is kicserélik.

— Nálunk sincs ennek akadálya. A megyei bemutatkozásokon már gyakorlattá vált, hogy a vezetők sem hiányoznak ezekről az alkalmakró.1. Valami hasonló . a helyi közművelődés rangját is nö-' vethetné. Annál inkább, mert rendezvényekben sincs hiány. „Reicht brüderlich die Hand” címmel nemzetiségi kulturális vetélkedőt rendez a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége a hajósi művelődési házban. Baján a megyei gondozásba került Tóth Menyihért-gyűjteményt mutatják be. A megyei képzőművészek téli tárlatának ez alkalommal Kiskunfélegyháza ad otthont. Ugyanitt Diószegi Balázs festményeiből és Bálint Miklós fotóiból is nyílik kiállítás.* Baján ismét fölvonultatja termését az országos hírű Duna Fotóklub. A kecskeméti múzeum a Gránátalma-díjas fafaragók és hímzők kiállítását rendezi meg egyféle kuriózumként és tömeghatásra is számítva.

— A művelődésnek az általános kutturálódás és a magatartás csi- szotódása mellett egyféle újratöltekezést is elő kell segítenie: a képességek és készségek fejlődését.

— Politikai, néprajzi, színház- történeti, képzőművészeti, földrajzi, csillagászati, sőt közlekedési szabadegyetemeket rendez a TIT Kecskeméten, Kalocsán, Kiskunfélegyházán, Baján, Tiszakécs- kén és Szabadszálláson. Ebből is látható, de az előadások témái még inkább jelzik, hogy gyakorlatiasabb területekre vett irányt az ismeretterjesztés: áprilisig több mint háromszáz tájékoztató hangzik el — tizenötezer érdeklődőnek — az állattartás, állat- egészségügy, zöldség- és gyümölcs- termesztés kérdéseiről. A gazdaságok, illetve a művelődési házak külön szakmai továbbképzéseket is szerveznek a TIT segítségével. A téli mezőgazdasági könyvhónapon hatvan előadás várható, s ezeket könyvvásár, kisgép- és nö- vényivédőszer-bemutatók kísérik a községekben. Növekvő számot mutatnak a nyelvtanfolyamok is. Az Alföldi Cipőgyárban, Baromfi- feldolgozó Vállalatnál, a Fémmunkásnál és a magnógyárban folyó képzéssel együtt negyvennégy tanfolyamon segít hozzá az orosz, angol,' némét és francia nyelvek' elsajátításához. ’

— Marad energia a gyerekek és a tanulóifjúság szabad idejének a szervezésére is?

— Statisztikai tény: a művelődési intézmények látogatóinak zöme fiatal. A Filharmónia hangversenyeinek nagyobb része is ifjúsági bérletes: a jövő közönségének szól. A színház külön előadásokat tart a fiataloknak, gyermekeknek szánt premierre készül (Koldus és királyfi), és Gogol Revizorának a bemutatója az irodalmi tantervekhez is kapcsolódik. A kecskeméti Kerámia Stúdió vagy a Tudomány és Technika Háza is vendégül látja egy-egy foglalkozásra a kicsiket a gyermekkönyvtár szervezésében, Kiskunhalason a közművelődési programjairól nevezetes könyvtár, a Szilády- galéria és az iskolai, munkahelyi

klubok kínálnak látni- és hallani- valót.

— Vagyis különösen fontossá válik az iskolák és a közművelődési intézmények közeledése?

— Igen, a téli szünetben nagyon jól kamatozódnak azok a kapcsolatok, amelyeket például a hunyadivárosi vagy a Jókai Általános Iskola épített ki a Megyei Művelődési Központtal. Évközben egyebek között a rendkívüli tanítási órák előkészítéséhez, a szünetben pedig játékos programok szervezéséhez nyújtanak igény szerinti segítő kezet a köz- művelődési intézmények. A megyében ötvenhárom tudomány- barát kör működik. A tagságból ezren tanulók: kis matematikusok, kémikusok, biológusok ... Nagyon jó szolgálatot tesznek a filmbemutatók is. Már a leendő komplex nevelési központ munkájára hangolnak rá Kecelen az óvodai és iskolai vetítések. Nem hirtelen fellángoló, azután kihú- nyó kampányokat akarunk akkor sem, amikor az oktatási intézmények és a filmszínházak közeledését szorgalmazzuk. A megyei tanács pénzt utal át. s a mozik ingyenes . belépéssel. nyitott napokat is tartanak a gyerekeknek.

— Nyitva lesznek az iskolák is?

— A szünet idejére sem zárnak

be a napközik. Nem tervezünk semmiféle központi sporteseményt, hogy a készülődés ne foglalja le a helyet a tömeges házi- bajnokságok elől: a tornatermek mindenkinek hozzáférhetőek legyenek. A teremsporton kívül korcsolyapályákat is készíthetnek és ródliversenyeket rendezhetnek a buckák között az úttörőcsapatok. A Megyei Művelődési Központban fenyőfa alatt búcsúztatják majd az évet a megye és a város úttörői karneválos, játékos vidámsággal. S egyáltalán nem utolsósorban: az úttörőházak sem tétlenkednek. Non stop jelleggel követik egymást a szakköri és egyéb rendezvényeik. A foglalkozásokra tervet kérünk minden érintett intézménytől, és a tervek — ellenőrizhetők. Halász Ferenc

m

1980. december 4. • PETŐFI NÉPE 0 5

GOGOL MAGYARORSZÁGON

Szovjet—magyar kiállítás a* Petőfi Irodalmi Múzeumban

A „Holt lelkek” halhatatlan mestere, a pétervári elbeszélések abszurd históriáinak írója, s a vígjátékaiban is a tragikumot ábrázoló szerző művészi és szellemi arculatának sokféleségével mutatkozik be azon a kiállításon, amely a Petőfi Irodalmi Múzeum falai között nyílt meg. Gogol irodalomtörténeti jelentőségét színpadi műveinek, elsősorban A re- vizor-nak, a Háztűznéző-nek, s a színpadra alkalmazott Egy őrült naplójá-nak közönségsikere is jelzi.

Magyar színpadon 1874 óta játsszák Gogolt. Első felfedezői. Gyulai Pál és Arany János németből fordították az orosz írót. A kiállítás anyaga a gogoli korszak, a korabeli Gyikanyka, Pé- tervár, Moszkva és a külföldi utazások színhelyeit mutatják be korabeli metszeteken, festményeken. A pétervári elbeszélések világát a Cseliscsev * akvarellalbumából való jellegzetes figurák (szolgálólány, házaló, házmester stb.) és a Polivij rajzain feltűnő jelenetek (Séta a Nyevszkij proszpekten) idézik fel a legerőteljesebben. Az irodalmi illusztráció egyébként is szerencsés helyzetben van ezen a kiállításon. Rajzok, akvarellek, litográfiák mellett színpadképek, jelmezek és díszletek elevenítik fel az író által megfogalmazott jeleneteket. Ez a groteszk és fantasztikus világ a képzőművészek számára is lehetővé teszi, hogy karikaturisztikus túlzásokkal, az irónia eszközeivel mondják ki társadalombírálatukat.

A gogoli irónia Kosztolányi szerint olyan dührohamok után keletkezett, amikor a harag és a felháborodás kifejezéséből már csak a gúny és az irónia beszélhetett. „Ez az orosz író (a Holt lelkek költője) — írja Kosztolányi — farsangi tréfával afféle orosz dans macabre-t (= haláltáncot) rendez”. A gogoli irónia új ábrázolásmódot teremt az orosz, de a világirodalom számára is. A megnyomorított kisember, Aka- ikij Akakijevics köpönyege, amely a kiállításon is mintegy monstrummá növesztve szinte ráhull, betakarja az egyik sarokból a korabeli világot, szimbolikusan is egyfajta törekvés szemléletes hordozójává vált: az orosz kísértet- valóság ábrázolásává. Gogolt már kortársai ..is „nagy elismeréssel fogadták. Türgenyev, Dosztojevsz-' kij, Osztrovszkij». kölcsönösen 8fflTOilitfJYVríiF.

II

• Pétervári figurák a XIX. század második harmadából. Kész- ruhabolt. (Fotó: Hauer Lajos — KS)

0 Gogol. F. Müller portréjának másolata a XIX. század második feléből.

gyeimet szenteltek egymásnak.” „Mindnyájan Gogol köpönyegéből bújtunk elő” — vallotta Dosztojevszkij.

A kiállításon kortárs írók képeit is láthatjuk, egykori irodalmi szalonokról készült festményt, és Gogol több portréját F. Müller és A. Ivanov képeit. A sok dokumentumanyag mellett Gogol arannyal hímzett zöld sapkája üde színfoltnak tűnik. Érdekes adalék a korról az a tárló, amelyben a Holt lelkek nyomtatott példánya és Ágin szép illusztrációi mellett a regény egy korabeli kéziratos példányát is láthatjuk. A 19. század folyamán ugyanis ilyen formában is terjedtek a népszerűbb művek. Színpadi műveinek sikere is óriási volt. A Revizor előadásán állítólag a cár is jól mulatott, könnyekre fakadt a ha- hotázástól. A magyarországi ős-' bemutató, 1874 óta számos előadásban került Gogol a magyar közönség elé. Sok emlékezetes színpadi szereposztást és rendezést őriznek a programfüzetek. Ezek történetéből idéz sikeresen a kiállítás magyar anyaga, amely Gogol magyarországi fogadtatásának rövid áttekintését adja. A Tanácsköztársaság alatt a Revizor-felújítás rendezője Hevesi Sándor volt. Lázár Oszkár rajzai a két főszereplőt, Bartos Gyula és Kürthy György színművészt örökítették meg szerepeikben. A Nemzeti Színház 1973-ban Tovsz- togodov rendezésében többek közt Kállai "J Ferenccel és Szacsvay Lászlóval jászatta ezt a darabot, az ő jelmezeiket is viszont láthatjuk. Több díszlet- és jelmezterv mellett az Egy őrült naplója színpadrészletét is kiállították Drégely László díszleteivel és Keme- nes Fanny jelmezeivel. Darvas Iván, aki nagy sikerrel szerepelt a kiállítás megnyitásán is, Pop- ríscsin szerepében emlékezetes marad a magyar színjátszás történetében.

Gogol neves íróink kedvelt olvasmánya volt. Ezt bizonyítják azok a Gogol-művek, amelyek könyvtáraikban megtalálhatók voltak. Gellért Oszkár, József Attila, Gulyás Pál, Vértes György példányait láthatjuk az egyik tárlóban.

A Petőfi Irodalmi Múzeum Go- gol-kiáilítása december 10-ig tart nyitva. M. I.

(3.) Micsoda reménytelenül rongyos. részeges csőcselék volt az, amelyik ott fönn fogadta, amikor átlépett a Kárpátokon. Elszomorító, kiábrándító, siralmas látvány. Aztán gyorsan bebizonyították, hogy csodákra képesek.

Az a Majos is — mosolyodik el önmagában —, ő akarta vezényelni á sereget, azon a címen, hogy nemesember, Fiatal volt, italcs, hetyke, kötekedő. Nem termett arra a tisztre. Vagy Pap Mihály, a paraszti rendből való, szakállas vénember, a nagy korhely, aki a lovasok vezetésére vágyott...

Mindent egybevetve: tudatlan' népség volt, és folyton civakodó. Nevelni kellett őket. Igazság, meg szigorúság felől eleve példát adni a zabolátlanoknak.

Rendeleteket írt.

Rengeteget.

Mindenre kiterjedt a figyelme. Pontosságot, felelősségérzetet követelt.

Megtiltotta, hogy bort, pálinkát hozzanak a rakoncátlan népség «közé. Tiltotta táborában a kártyát, kockajátékot.

Néha úgy érezte, hogy túl szigorú, ám katonái ragaszkodása nem változott. Ebből arra következtetett, hogy megértik és helyeslik a törekvéseit.

Elszorul a torka, ha visszaemlékezik az első napokra. Elhatározták, hogy átkelnek a Tiszán Kora reggel indultak útnak, s csak a következő éjszaka pihentek néhány órát. Közben szakadt az eső. Az utakat víz, latyak és dágvány borította. A gyalogság, combig vízben, naphosszat kitartóan gázolta a sarat.

Ott volt velük. Vállalta sorsukul.

Pedig az udvar és osztrák nevelői mindent elkövettek, hogy megszeresse a fényűzést és a szórakozást., Hatalmas földbirtoka volt. legnagyobb az országban. Mint a többi magyar főúr, békésen Dorózgathatott volna egyik kastélyában, elpolitizálgathattu volna az időt a főlspáni hivatalban. De most már késő ezen té- pclődni. Mikor -elfogták, felség- árulással vádolták, börtönbe vetették, ott, akkor már látta, vége a békés életnek. Csak a fegyverek segíthetnek. S Ugye mintha nem

is lett volna kilátástalan. Bízott a francia király segítségében.

Keleten, a látóhatár szélén pir- kadni kezd a hajnal.

A sátor fölött a nagy fejedel- . mi lobogó: egyik oldalán a címere, a másikon a felirat: Cum deo pro patria et libertate!

De mi ez? — kapja föl hirtelen a fejét, aztán a palotásokra emeli kérdő tekintetét.

A vörös ruhás testőrök összenéznek. Roland, a fejedelem vizslája beleszimatol a pirkadatba.

Mindannyiukon különös szorongás vesz erőt.

Igaz, a seregektől, a vármegyéktől, a főuraktól sok követ fordul itt meg naponta. Nemrég volt itt a török portáról a francia követ titkára is. Az sem éppen különös, hogy így kora hajnalban érkeznek.

Ám ez a nagyon távoli, de nagyon gyorsan közeledő, eszeveszett lódobogás rosszat sejtet.

Gyulai István udvarmestert itt mindenki rossz alvónak ismeri. Most is ébren volt már, forgott, törte derekát a. kemény fekhely. Valósággal megváltás a közeledő lódobogás: jó ürügy arra, hogy fölkeljen.

Olt áll a sátra közel a fejedeleméhez, csak odalép, mikor látja őt a palotások között.

— Mi lesz ez? — kérdezi a köszöntés után.

Senki sem válaszol.

A lódobogás mintha mindany- nylukat megbabonázta volna. Merev tekintettel n.éznek abba az Irányba, amerről közeledni hallják. Roland fegyelmezetten áll. Mintha értené, hogy farkcsóválásnyi játéknak sincs itt most helye.

— Arról jönnek — mutat nyugati irányba az udvarmester. Ezzel nem mond semmi újat. Ezt mindannyian tudják. Azt szeretné javasolni, hogy fúvassanak riadót, vagy ébresztőt, de nem meri kimondani, ami a nyelvén van.

A Dunántúl — sóhajt Rákóczi.

Nem mondja ki ő sem, amit gondol, amitől tart. Keveset beszél. Zord gyermekkora zárkózottá tette.

III. /'

Újabb Balogh János mit sem tudott arról, mi történik ezen az éjszakán. Honnan is tudta volna, hiszen sok órai járásra volt tőle, a hírvivők útja is messze elkerülte az 6 szarkapuszti házikójukat.

Nem érte el a huszárokat. Hiába szaladt lélekszakadva, ahogy csak a szúrástól sajgó lába vitte, mire kiért az útra, már messze nyargaltak. Magasra szállt a por utánuk. Napnyugat felé mennek. Biztosra vette, hogy Rákóczi táborába igyekeznek, s ha időben ideér, az édesápjáról is megtudhat tőlük valamit.

Kifulladt, lihegett. Leült az út szélére, egy nyárfa alá, nekitámasztotta a hátát.

Ha a huszárok nem Is jönnek vissza, csak kerül valaki, aki legalább tanácsot adhat.

Sokáig ült, tekingetett jobbra, meg balra. Néptelen volt, puszta az egész határ. Fölnézett az égre.

a nap már alkonyaira járt. Magasan a nyárfa fölött, feszített szárnyakkal. vércse keringett. Jancsi félni kezdett, nemsokára besötétedik, s ő itt van egyedül, a házuktól messze. Fölugrott, és sietős léptekkel indult visszafelé. Futásnak eredt, azután megállt. Egy rozstábla mellett alig kitaposott ösvény vezetett délnyugat felé. A rozson túl fiatal szőlőtelepítés. távolabb egy nyárfás, ott állt valahol nagybátyjának. Béla bácsinak a -szállása. Kilenc' gyerekével lakott ott az öreg Balogh Béla; az volt a dolga, hogy törődjön a földesúr szőlőjével.

Csak állt az ösvény előtt, sietnie kellett volna, hogy még világosan hazaérjen. De mihez kezd otthon? Mit mond beteg anyjának? ■ ,

Befordult-- az ösvényén, megnyújtotta léptéit.

Mögötte, a rekettyésben rá- kezdtek a békák.

Késő este volt már. mikor megindult hazafelé. Csillagok világították be az útját. Aludt a nagy puszta.

Mire hazaért, már megvackoltak. aludtak a szalmán a gyerekek. Csak az édesanyja volt ébren.

— Hol vagy ilyen sokáig? — kérdezte tőle.

— A Béla bácsinál voltam. — Nagyot nyelt, a szobában a sült hal visszamaradt szaga érződött.

— Mit mondott?

— Van egy ismerőse, még ma elmegy hozzá. Azt mondta, korán reggel legyek nála.

— Mit akar? — kérdezte alig hallhatóan az anya. Megkinozta

a fájdalom, nehezére esett minden szó.

— Azt mondta, reggel majd megmondja ... Csak korán ... nagyon korán ... — dadogott Jancsi. Sosem hazudott az édesanyjának. Még jó, hogy sötét volt. nem kellett a szemébe néznie. De most úgy érezte, nem tehet mást. Félt megmondani az igazságot.

Ügy látta, édesanyját megnyugtatták a válaszai, vagy a betegség merítette ki annyira, hogy rövid időre álomba merült.

Ekkor Jancsi odalépett Pistához. a legnagyobb öccséhez, és csöndben felkeltette, majd kihívta a ház elé. Kint mélyet lélegzett, a szoba áporodott izzadság- szaga után jólesett a friss levegő.

— Ide figyelj — rázott lelket az ásitozó fiúba —. látod, hogy édesanyánk beteg, nem mondhatok meg neki mindent. De jól nyisd ki a füled, mert neked mindent tudnod kell!, Érted? Édesanyának azt mondtam, hogy reggel korán el kell mennem a Béla bácsihoz. Tudod, hogy a Virágnak nyomára leljünk. Ma délután is nála voltam. Ezt mondtam, érted? De neked tudnod kell, hogy én reggel nem hozzá megyek, hanem egyenesen a táborba, hogy megkeressem az apánkat! Béla bácsi mesélte egyszer, hogy valamelyik szomszédja is így járt, mint mi a Virággal, aztán elment a fejedelemhez, hogy megkeresse a - maga igazságát, is nem is járt hiába, mert a fejedelem nem tűri az igazságtalanságot! Érted? Lehet, hogy néhány nap múlva visz- sza is jövök — mondta

(Folytatjuk)

• Az iskolák kérésért diafilmeket válogat Kürti Ágnes a Megyei Művelődési Központban — helytörténeti vetélkedőkhöz.