Petőfi Népe, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-30 / 304. szám

2 • PETŐFI NÉPE I9S0. december 30. események sorokban VÉGET ÉRT A PEKINGI PER KAIRO Az ügyész halálos ítéletet kért Mao Ce-tung özvegyére NAPI KOMMENTÁR PEKING A „Lin - Piao és Csiang Csing féle ellenforradalmi klikk" fő- vádlottainak perében illetékes különbíróság hétfőn délelőtt be­fejezte Csiang Csing asszony — Mao Ce-tung özvegye, a politikai bizqttság volt tagja — ügyének tárgyalását. A vád képviselője visszautasította Csiang Csing vé­dekezését, s az ellene felhozott vádakat bizonyítottnak minősítet­te. A per folyamán a vád képvise­lője első ízben hivatkozott a kí­nai büntet^ törvénykönyv 103. cikkelyére. Ez azt' jelenti, hogy az ügyész Csiang Csing asszony ügyében halálos ítélet kiszabását indítványozza. Mao Ce-tung özvegyét a kínai nép ellen elkövetett ellenforra­dalmi, a nemzet és az állam ér­dekeinek felmérhetetlen károkat okozó cselekményekkel vádolják. Egyben szemére vetik, hogy a per folyamán nem tanúsított megbánó magatartást, sőt „sze­mérmetlen kirohanásaival” gya­korta megsértette a bírói testü­letet. A tízek pere lényegében befeje­zettnek tekinthető, már csak az ítélethirdetés van hátra. Csiang Csing, aki maga látta el védelmét, egyebek között azzal érvelt, hogy a vád által említett A brit Munkáspárt felhívása a Thatcher-kormány ellen Kissinger, volt amerikai külügy­miniszter, aki • magánlátogatáson tartózkodik a Közel-Keleten, meg­érkezett' a kairói repülőtérre. (MTI-fotó — AP) HANOI Hanoiban hétfőn megkezdődött a Vietnami Hazafias Front Köz­ponti Bizottságának háromnapos ülése. Az ülés előtt a Vietnami Hazafias Frontot a legmagasabb kitüntetésben: az Arany Csillag Érdemrendben részesítették a nép egységének erősítésében és meg­szilárdításában végzett munká­jáért. Az ülésen a Vietnami Haza­fias Front tevékenységének javí­tásáról lesz szó, figyelembe vé­ve, hogy az új alkotmány az ed­digieknél szélesebb feladatokat ad a szervezetnek. (MTI) SAN SALVADOR Nyugati hirügynökségék jelen­tései szerint a salvadori junta csa­patai vasárnap bekerítették az ál­talános katonai támadásba lendült gerillák főerejét. A Reuter szerint a junta csapatai vasárnap 24 órás harcok után gyűrűbe zárták a sal­vadori baloldali erők 1500 fős hadoszlopát, amely a közép-ame­rikai ország északi, hegyvidékes részében indított általános táma­dást a múlt héten.‘Az északi Cha- latenango tartományba vezényelt juntacsapatok parancsnoka azt nyilatkozta, hogy „a kormányerők már ellenőrzésük alatt tartják a vidéket”. SZÖFIA A bolgár állam megalakulásá­nak 1300. évfordulóját ünrteplik jövőre a Bolgár Népköztársaság­ban. Ebből az alkalomból hétfőn Szófiában együttes felhívást inté­zett az ország lakosságához a Bol­gár Kommunista Párt, az állam­tanács, a minisztertanács és több tömegszervezet. A brit Munkáspárt és Nagy- Britannia Kommunista Pártja ve­zetői harcra szólították az egész baloldalt a Thatcher-kormányzat romboló belpolitikája, a tömeges munkanélküliség és a fegyverke­zési hajsza ellen. Michael Foot, a Munkáspárt ve­zére a párt több millió hívéhez intézett felhívásában kijelentette: „tegyük 1981-et a szocialista új­jászületés esztendejévé, amikor a munkáspárt új reményt és új távlatokat kínál az országnak!” Két hatalmas feladat áll a moz­galom előtt: a Thatcher-féle po­litika pusztításainak felszámolá­sa, és a világot minden eddiginél jobban fenyegető fegyverkezési hajsza, a nukleáris veszély elhá­rítása — mutatott rá Foot, majd így folytatta: „Első feladatunk 1981-ben — közösen harcolva az ellenség el­len és nem egymással vitatkoz­va —, hogy meggyőzzük a nem­zetet, bebizonyítsuk a népnek, a munkanélküliség sújtotta töme­geknek, s akik félnek tőle, - hogy megmenthetjük őket és az orszá­got is ... A munkanélküliség már nemzeti gyalázat méreteit öltöt­te. Még pusztán pénzügyi szem­szögből értékelve is évi tízmil- liárd fontos pazarlást jelent a nemzetnek. Az érintett családok­nak pedig emberi tragédia, egész közösségeknek hirtelen halál vagy a gyors pusztulás.” Foot befejezésül a fegyverke­zési hajsza veszélyéről szólva ki­jelentette: „szocialistáknak, akik hisznek közös emberségünkben, a legfájóbb seb a fegyverkezési hajsrza, és főleg nukleáris fajtája a maga végtelen iszonyatával. Gordon McLennan, Nagy-Bri- tannia Komrriunista Pártjának főtitkára úgy nyilatkozott, hogy a kommunisták „derűlátással és — 1980 utolsó negyedévének ese­ményeire alapozva — némi biza- ■ lommal tekintenek az új év elé”. Emlékeztetett a Munkáspárt ok­tóberi „valóban történelmi kong­resszusára”, amely kemény csa­pást mért a Munkáspártot sokáig markában tartó jobboldalra. Ezt követte a nukleáris leszerelési kampány látványos, 70 ezres tün­tetése Londonban a szárnyasra­kéták ellen, majd novemberben Michael Foot győzelme Denis Healey felett a Munkáspárt ve- zérségéért. Kevés a remény a túszügy megoldására Carter elnök vasárnap Camp David-hen fogadta az iráni túsz­ügyben közvetítő algériai diplo­matákat. Reagan nemzetbiztonsá­gi tanácsadója ugyanakkor figyel­meztette Teheránt: ne reméljen joibb feltételeket a republikánus kormánytól. » Az algériai diplomaták az el­nöknél tett látogatás előtt egész nap a külügyminisztériumban tárgyaltak. A jelek szerint min­denesetre Carterék célja most már csak a tárgyalási folyamat fenntartása január 20-ig, Reagan elnök hivatalbalépéséig. Washingtonban vasárnap nyil­vánosságra hozták az amerikai rendezési terv néhány részletét. Eszerint az Egyesült Államok ragaszkodik ahhoz, hogy a Sah vagyonát Irán csak amerikai bí­rósági döntés útján kaphatja vissza. Az amerikai bankokban lévő iráni betétek közül Wa­shington hajlandó lenne azonnal átutalni 2,5 milliárd dollárt, amely felett a kormány rendel­kezik. Az iráni követelések töb­bi részének hovatartozását nem­zetközi döntőbíróság határozná meg. A külföldi amerikai ban­kokban levő több mint 4 milliárd dolláros iráni vagyont az ameri­kai fél szintén hajlandó lenne visszaadni, ha Irán lemond a kamatokról. Karácsony előtt közzétett állás- foglalásában az iráni kormány 24 milliárd dollár algériai ban­kokban való elhelyezését köve­telte, az amerikai tervezet sze­rint viszont legfeljebb 8 milliárd dollárról lehet szó. A másik lé­nyeges ellentét a két kormány között az, hogy míg Irán előre kéri a teljes összeget, Washing­ton csak a túszok hazatérése után lenne* hajlandó kiegyenlíteni a számlát. „Nem hiszem, hogy váltságdí­jat kellene fizetnünk barbárok ál­tal elrabolt embereinkért” — mondta vasárnap a Kaliforniá­ban időző Ronald Reagan. Egyik fő bizalmasa, Edwin Meese sze­rint az iráni kormány „nem szá­míthat enyhébb feltételekre” az új kormányzat részéről. Beszédes japán rekordok cselekedeteit Mao Ce-tung meg­bízásából hajtotta végre. E kije­lentését a vád úgy értékelte, hogy megpróbálja felelősségét a volt elnökre hárítani. Az ügyész hangoztatta: a kí­nai párt, a hadsereg és a nép egyaránt tisztában van Mao elnök felelősségével a kulturális forra­dalom idején történtekért, azért, mert nem ismerte fel a Lin Piao— Csiang Csing-féle klikk ellenfor­radalmi jellegét. Ugyanakkor ki­emelte a néhai elnök „elévülne- tetlen érdemeit a forradalom győ­zelemre vitelében”, valamint a Kínai Népköztársaság megalakí­tásában, a szocializmus ügyének szolgálatában. IRÁN—IRAK Győzelmek mindkét oldalon? Az iráni—iraki fegyveres konf- likus 15. hetének kezdetén mind a teheráni, mind pedig a bagdadi hadijelentések győzelmekről szá­molnak be, miközben egyik fő­városban sem mutatnak készsé­get a harcok befejezésére. Bejrúti arab diplomáciai forrá­sok szerint a december közepén elindított iráni ellentámadás el­akadt és — a teheráni állítások ellenére — nem volt képes kiűz- ) ni az iraki csapatokat az általuk elfoglalt iráni területről. Khomeini ajatollah vasárnap, egy vallási ünnep alkalmából mondott beszédében a „pozíció­harc” beszüntetésére szólította föl az iráni vezetőket. A főpap intel­mére az adott okot, hogy a hét végén újra fellángolt a hatalmi harc a Baniszadr elnök vezette polgári szárny és az Iszlám Köz- társasági Pártba tömörült vallási erők között. Radzsi miniszterel­nök, az iszlám párt egyik veze­tője ugyanis új igazgatót neve­zett ki az egyik iráni bank élére, amihez a köztársasági elnök sze­rint nem lett volna alkotmányos joga. A világ nagy hírügynökségei á legutóbbi órák során két japán rekordról adtak hírt. A földkerek­ség gazdaságilag egyik legerősebb — és változatlanul dinamikusan fejlődő — országában nem ritka efe nagy számokról, a ‘rekordokról szóló jelentés. A mostani kettőre azonban világszerte felfigyeltek. A két csúcsszám logikailag - ösz- szetartozik. A hírek egyike szerint a japán autógyártás az idén megelőzte a világ megelőzhetetlennek hitt gépkocsi-nagyhatalmát, az Egye­süli Államokét. A másik hír sze­rint a japán kormány 1981-re az ország legújabb történelmének legmagasabb katonai költségveté­sét hagyta jóvá. Hogyan függ össze a két rekord egymással? Kezdjük az autókkal. Lassan közhely, hogy az expanzionista ja­pán gazdaságpolitika immár esz­tendők óta hideglelést okoz nyu­gat-európai és elsősorban ameri­kai gazdasági-politikai körökben. A felkelő nap országa a második világháború után először a textil­fronton keserítette meg amerikai szövetségese életét, aztán a hír­adástechnikában és az elektroni­kában, a színes televízióig, a Sony­tól az Akaiig, most pedig az autók következtek. A legkülönbözőbb* amerikai iparágak washingtoni „lobbystái”' — törvényhozási kijárói — mind dühödtebben követelnek törvény­hozási védelmet a japán dömping ellen. Direkt, tehát védővámokkal operáló intézkedésekre Washing­ton eddig nem szánta rá magát,. Nemcsak gazdasági, hanem politi­kai okokból sem. A búcsúzó Car- ter-kabinet közvetett módon pró­bál segíteni a bajon — méghozzá úgy, hogy ézzel katonapolitikai legyet is üssön .egycsapásra. ' A távozó hadügyminiszter, Ha- írold Brown ' a minap valóságos ultimátumban követelte Tokió­ban Japán nagyobb katonai „hoz­zájárulását”, és példátlan módon számot is mondott: a japán had­ügyi költségvetés 9,7 százalékos emelését „kötelező minimumnak" minősítette. Az országon ugyan végigzúgott a tiltakozás vihara, de most kaptuk a hírt, hogy Szu- zuki Zenko kormánya engedett az amerikai nyomásnak és az erede­tileg tervezett 6,6 százalékos nö­velés helyett 7,6 százalék mellett döntött. Washington a nagyobb teherté­teltől azt reméli, hogy: 1| a Pen­tagonnak arányosan kevesebbet kell távol-keleti célokra költenie, és 2. a Japánra nehezedő nagyobb gazdasági nyomás talán csökkenti az USA számára már-már .elvi­selhetetlen japán konkurrenciát. H. L. Börtönlázadás Olaszországban Mintegy hetven bebörtönzött terrorista vasárnap fellázadt a déikelet-olaszországi Trani leg­korszerűbb biztonsági berendezé­sekkel ellátott börtönében. A fogoly terroristák megtámad­ták őreiket, tizenkilencet túszul ejtettek, és megszállták a börtön két szárnyát. Hírügynökségi je­lentések szerint a lázadás értel­mi szerzői a Vörös brigádok szer­vezet bebörtönzött vezetői, köztük Toni Negri és Giuliano Naria vol­tak. A lázadók azt követelik, hogy a helyi ügyésszel tárgyal­hassanak követeléseikről. A bör­tönt több mint kétszáz különle­gesen kiképzett katona vette kö­rül, a fegyintézethez vezető uta­kat lezárták. Az 1975-ben épített Trani bör­tön ■; -Olaszország ! legmodernebb fegyintézete', , s elsősorban terro­risták őrzésére szolgál. Jelenleg négyszáz foglya van, közülük szá­zat a maximális biztonsági beren­dezésekkel ellátott épületszár­nyakban helyeztek el. Hírügynökségek emlékeztetnek arra, hogy a Guido D’Urso bírót december 12-én elrabló terroris-. Iák a Vörös brigádok tágjaL-az Asinara-sziget'in kívül a' Trani börtön bezárását jelölték meg a' bíró szabadbn bocsátása feltéte­léül. A terroristák követelésére két nappal ezelőtt a Forlani-kor- mány már engedett, bejelentve, hogy bezárják az Asinara szige­tén levő börtönt. A kormány lépését az ellehzéki pártok, köz­tük a kommunisták élesen bírál­ták. s követelték, ne engedjenek semmiben a) terra ráta k n^k«* t u n LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Elhunyt Somogyi Miklós Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy' Somogyi Mik­lós elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Szakszervezetek Országos Tanácsának tagja, a magyar munkásmoz­galom kiemelkedő személyisége december 28-án elhunyt.. Somogyi Miklós elvtárs temetése 1981. január 7-én. szérdán 14 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Elhunyt elv­társunk barátai, harcostársai, volt munkatársai 13.30 órától róhatják le kegyeletüket a Ravatalnál. • Korzikaiak éhségsztrájkja Negyvenöt napja tart a fresnes-i börtönbe zárt hat korzikai éhség- sztrájkja, amelyet azért folytatnak, hogy ismerjék el őket politikai fogolynak. Ügyvédjük közlése szerint állapotuk súlyosra fordult. Egyi­kük, Gilbert Casanova szombaton — noha tiltakozott ellene — mes­terséges táplálásban részesült és orvosa közlése szerint rosszul lett. Egy másik rab, Marc Tirrolini állapota is igen súlyos. IRAK - IRAN Hosszú arcvonal A hadijelentések, amelyeket a két háborúzó fél tájékoztató szer­vei kiadnak, továbbra is ellent­mondásosak. A kölcsönös győzel­miekről tudósító hírek azonban Végső soron arra utálnak: a kez­deti heves harcok után, a közép­keleti esős évszakban az iraki és iráni hadseregek állóháborúra rendezkednek be. Amikor e sok írója az idén jú­niusban Irakban járt, a háború­nak még csak az előszelét lehe- , tett érezni. A bagdadi utcákon Irán-ellenes plakátok voltak lát­hatók, s a lapok időnként kisebb határcsatározásokról adtak hírt. Sokkal veszélyesebbnek tűnt a helyzet az iráni határ közelében, egy Bagdadtól vagy kétszáz kilo­méterre északkeletre levő hely­ségben. Itt, 15—20 kilométernyi­re Irántól már látni lehetett: az iraki fél számít arra, hogy a ha­tárcsatározások komolyabb for­mál ölthetnek. A kopár sivatagos táj akkor ideális hadszíntérnek tűnt 1 az iraki gépesített erők és harckocsik számára. Azóta több, mint hat hónap telt el, s az idő­járás is alaposan megváltozott. • Ilyenkor azon a tájékon, ahol a két hadsereg ma csatáit vívja, az áldandó esőzések szinte járhatat­lanná teszik az agyagsivatagot. Ez azzal jár, hogy skinte moz­gásképtelenné válnak a . nehéz harcjárművek, s az esős, ködös jclő akadályozza a légierő akció­képességét is. A harcok térbeni kiterjedésének tehát igen korlá­tozottak a lehetőségei. A jelek arra“ mutatnak: az iraki hadsereg képes arra, hogy egyelőre meg­védje khuzisztáni hódításait, s tartsa Khorramshar városát és kikötőjét is. (Ez lényegében az egyetlen jielentősebb település, ami Iránban iraki kézre került.) Ugyanakkor az irániak vártnál nagyobb és szervezettebb ellenál­lása megakadályozta a bagdadi kormányt Dizful és Abadán vá­rosok elfoglalásában, nem sike­rült kiszorítaniuk az irániakat a Satt el-Arab vizéről, sőt az irá­ni flotta több jelentős csapást mért Bagdad , haditengerészeti erőire az öbölben. Gárda és hadsereg A harcokban továbbra sem vesz részt az iráni hadsereg. Az iraki reguláris hadosztályok ellen a te­heráni vallási vezetők az ún. „isz­lám gárdistákat”, más néven a „forradalom őreit” küldik. (A siita klérus egyedül ebben a kü­lönben jól kiképzett milíciában bízik.) A sah idejében igen nagy méretűre felduzzasztott és jól ki­képzett hadsereg létszáma ugyan megcsappant, de fegyverzete és káderál lományának egy része érintetlen. Az ajatollahok azon­ban' ezt az erőt továbbra is távol tartják a frontoktól. Khomeini környezete nyilvánvalóan attól tart, hogy a hivatásos katonák — tehát egy szervezett világi erő — bevetése túlzott hatalmat adna a hadsereg főparancsnoka, azaz Ba­niszadr elnök kezébe. A katonai megfigyelők a har­cok kirobbanásakor arra számi- tottak, hogy a lőszer-, üzem­anyag- és pótalkatrész-hiány, előbb-utóbb megbénítja a hábo­rúskodó feleket, mindenekelőtt Iránt. Ez a jóslat nem vált be: Irak ellen egyetlen ország sem mondott ki fegyverszállítási em­bargót, Irán is elegendő pusztító eszközzel rendelkezik a sah ide­jéből, illetve újabb szállításokból. A gazdasági háttér A háborúhoz szükséges három el­engedhetetlen dolog: — Monte- ' cuccoli szerint — pénz, pénz, pénz. Nos, ezzel egyelőre mindkét fél bőségesen rendelkezik. Irán talán inkább szűkében van. ezért is szorgalmazzák a teheráni vezetők, hogv Washington minél előbb sza­badítsa fel a túszejtés után zá­rolt betéteket. Bizonyos, de ko­rántsem végzetes következmé­nyekkel járt az olalfinomitó és termelő kapacitásokban okozott hatalmas méretű «kár. Ez például benzinellátási nehézségeket, oko­zott a két országban, s korlátozni kényszerültek “a gépkocsiforgal­mat is. Mindez azonban nem aka­dályozta meg a kőnlaiszállítások újrakezdését Irakból és Iránból eeyaránt. Irak Törökországon, s úiabban. Szírián keresztül szállít olajat. Irán pedig az öböl útvona­lát használja fel olajszállításokra. Ez is bizonyítja: indokolatlan és veszedelmes az a nagyarányú ka­tonai erőkoncentráció, amelyet a nyugati hatalmak Washington ve­zérletével a térségben megvaló­sítottak. Kezdeményezések és közvetítések A háború kirobbanásának pil­lanatától kezdve folynak a köz­vetítő tárgyalások, próbálkozások az értelmetlen és tragikus küzde­lem megszüntetésének érdekében. Közvetíteni próbált a PFSZ el­nöke, Jasszer Arafat, , az Iszlám Konferencia, Kuba, mint az el nem kötelezett országok szóvivő­je, s legutóbb az ENSZ főtitkárá­nak képviseletében Olof Pálme svéd szociáldemokrata politikus. A próbálkozások eddig nem jár­tak sikerrel. Aggodalommal tekint a hatá­raihoz viszonylag közel folyó har­cokra a Szovjetunió. Leonyid Rrezsnyev legutóbbi indiai láto­gatása során hangoztatta: az ira­ki—iráni háború egyetlen ha­szonélvezője az imperializmus, amely végsősoron a térség kin­csének megszerzésére törekszik, s katonai ellenőrzés alá akarja von­ni a Perzsa-öböl országait. Ennek a ténynek a felismerése talán ar­ra sarkallja majd a két antiimpe- rialista politikát folvtató államot, hogy függetlenségük 'megóvása érdekében a békés rendezést vá- . (asszák az elhúzódó, s mind veszé­lyesebbé váló állóháború helyett. Miklós Gábor Rhodesia - Zimbabwe Afrika legfiatalabb független állama: Zimbabwe. Néhány hó­napja csupán, hogy a hajdani Rhodesia — még az ország elne­vezése is az egykori brit gyarma­tosítóra utalt — hosszú esztendők gerillaháborújával, minden bel­ső és külső ellenállási kísérletet legyőzve elérte, hogy a népesség döntő többségét alkotó, addig alá­vetettségben élő fekete bőrű la­kossága vegye kezébe saját sorsa irányítását. Az önállósághoz ve­zető nehéz, küzdelmes utat, s az ország történelmét mutatja be Arkus Istvánnak a Kossuth Könyvkiadónál nemrégiben meg­jelent „Rhodesia Zimbabwe" cí­mű munkája. A frissességévei is kitűnő könyv részletes hátteret rajzol arról, hogy miért próbálták meg a nyu­gati országok imperialista körei sokáig — az ENSZ számos hatá­rozatát kijátszva — felszínen tar­tani a fajvédő Smifh-rezsimet. Nem csupán az ásványkincsek, az óriási krómérc- és azbesztlelőhe­lyek ellenőrzése forgott kockán. Az ország stratégiai fielyzete leg­alább olyan fontos volt. hiszen Rhodesia „kiesése” után a Dél­afrikai Köztársaság maradt a gyűlöletes ' apartheid-politika egyetlen, immár körülzárt képvi­selője a kontinensen. A két volt portugál gyarmat, Angola és Mo- zambik ugyanis már korábban le­rázta a kolonialista igát. Ma Dél-Nyugat-Afrika. azaz Namíbia dél-afrikai megszállásának meg­szüntetése van napirenden. Olvashatunk az úgynevezett „belső rendezés", diplomáciai ma­nővereiről, amelyek a fegyveres felszabadító harcot folytató népi erőket \ettek volna hívatva távof- tartani a hatalomtól. Tudjuk — sikertelenül. A bozótháborúban éppúgy, mint a választóurnáknál a valódi változásra törekvő Haza­fias Front győzött. Zimbabwe . új történelmi útón indult el, bár fej­lődése nem problémamentes! Nem is lehet az. A könyv utal erre. segítséget nyújtva a gazdasági, politikai, s belső vezetési ellenté­tekkel küpdő fiatal állam' jelené­nek és jövőjének megértéséhez. (KS) é a

Next

/
Thumbnails
Contents