Petőfi Népe, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-19 / 297. szám

1980. december 19. • PETŐFI NÉPE • 5 Az Európa Kiadó Magyar He­likon Osztálya Bethlen Gábor emlékezete címen szelleméhez méltó, nagyszerű könyvet tesz le a karácsonyi könyvvásár aszta­lára. Mondhatnék azt is, hogy reprezentatív kötet, hisz míves munka, diósgyőri bordázott papí­ron. sok, ez idág alig publikált képpel, korabeli metszettel, de a lényeg az a szellemi kincs, me­lyet Bethlen Gáborról és Bethlen kapcsán kap kézhez az olvasó.1 A kötet bemutatja Bethlent, az embert, udvarának fényét, kor­társainak emlékezései alapján. Bő válogatást kapunk leveleiből, írá­saiból, s végre teljes terjedelmé­ben hozzáférhető politikai vég­rendelete is. A kötet szellemi aty­ja Makkai László, aki nemcsak •szerkesztette, összeállította, és vá­logatta .a szemelvényeket, hanem minden fejezet elé nagyszerű be­vezető tanulmányokat is írt. Az Európa—Magyar Helikon nagyszerű vállalkozása, a Biblio­theca Historica című történelmi és művelődéstörténeti sórozat 1977-ben indult. Azóta számos második kiadás bizonyította sike­rét s felettébb szükséges voltát. Az ez évi téli könyvvásárra két új kötete is megjelent, az előbb említett kiadványon kívül. Aeneas Silvius Piccolomini, a későbbi II. Pius pápa válogatott leveleit bocsátja közre a kiadó Boronkai Iván válogatásában Pá­pa vagy zsinat? címen. Piccolo­mini (1405—1464j humanista al­kotó volt, diplomáciai szolgálatot teljesített, keresztes hadjáratot hirdetett a török ellen, szervezett, irányított, s e tevékenysége vele­járójaként sokat utazott. Járt Magyarországon is, s nyilván ez adta az ötletet a kiadónak ahhoz, hogy az egyébként is rendkívül éroekes leírásokat lefordíttassa s közreadja. Leírja többek között a várnai ütközetet, s a magyar fő­nemesek vitáit a trón betöltése körül. Korát meghaladó bátorság­gal és éleslátással ír — éppen az egyházszakadások híres századá­ban a pápai hatalomról, illetve a zsinat törvénykező erejéről, de értekezik az olvasás és a műve­lődés hasznáról, a költészetről is. Piccolominiről legutóbb éppen 100 évvel ezelőtt jelent meg kö­tet, mely magyar kapcsolatait dolgozta fel. kiterjedt s kordoku­mentum értékű levelezéséből azonban ilyen bőséges válogatás magyarul még-.’ nem jelent meg. ut. A swQzát, másik új kötete Zajt Ferenc (1505—1570) munkája: Az Nándorfejírvár elveszésének oka e vöt és így esött. Zay történet- í*fó. huszárkapitány, majd felső­magyarországi generális részt vétt a ,mohácsi csatában is. Nándor­fehérvár 1521.-évi ostromát a tör­ténettudomány mai ismeretei sze­rint sok tévedéssel írja le, nem mentesen politikai elfogultságok­tól sem. Értéke humanista jelle- ' gében, szépírói kvalitásaiban van. Az ízléses kiállítású kötet szám­talan színes képet tartalmaz, csa­tajelenetet, régi címereket, lovas- és vadászjelenetet. Bogdán István új könyvében — melyet az előzőekhez (Régi magyar mesterségek, Régi ma­gyar mulatságok! hasonlóan a Magvető Könyvkiadó bocsátott közre — régi históriákat elevenít fel a magyar .művelődés, tudo­mány és technika történetének a múltjából. A bánya- és kohóipar, a papírgyártás, a tipográfia elfe­ledett alakjaival ismerteti meg az olvasót anekdotikus formában, érdekes és élvezetes stílusban, de a valósághoz hűen. Z. F. TEST VÉRMEGYÉNK ÉLETÉBŐL Szanatóriumok ä palotákban Igazán csöndes, szinte észrevét­len ez a hatvanadik évforduló: alig több mint egy hónap telt el azt követően, hogy a Krím fél­szigetet sikerült 1 megtisztítani az októberi forradalom vívmányai ellen törő fehérgárdistáktól, és intervenciósoktól, amikor Lenin 1920. december 21-én aláírta a nagy jelentőségű dekrétumot „A Krímnek a dolgozók gyógykeze­lése érdekében való felhasználá­sáról” . Ebben arról van szó: megnyílt . a lehetőség arra, hogy a krími tengerpart gyógyító adottságai a szovjet köztársaságokban élő dol­gozók egészségének és munkaké­pességének helyreállítását szol­gálják. A nyaralókat és villákat, amelyek korábban a földbirtoko­sok és tőkések tulajdonába tar­toztak, a volt cárok és hercegek palotáit szanatóriumokként és gyógyintézetekként a munkások és parasztok érdekében kell fel­használni. A rendelet a to­vábbiakban utasítja az illetékes szerveket, hogy gondoskodjanak a szükséges élelmiszer- és, tüzelő­anyag-készletről, kórházvonatok­ról. S mindezt az éhínség, elpusz­tult közlekedés körülményei kö­zölt. fűtőanyagipar hiányában! • Szanatóriumok, üdülő- és la­kóépületek húzódnak meg a déli partvidék örökzöld környezeté­ben. Lenin orvos fivérének, D. /. Uljanovnak az irányításával né­hány hónap múlva már -huszon­egy szanatórium működött. Az 1921-es esztendőben összesen 17 ezer munkást, vöröskatonát és parasztot gyógyítottak bennük. Nem egészen hatvan esztendő­vel később, lakói számának a többszörösét, évente körülbelül nyolcmillió vendéget fogad a krí­mi terület. Közülük nagyon so­kan az egészségük helyreállítá­sáért utaznak-a szanatóriumok és gyógyhelyek félszigetére. KAPU A VILÁGRA Az első klubfoglalkozás öröme December 9-én a televízió Küszöbök címmel do­kumentumműsort sugárzott a mozgáskorlátozottak helyzetéről. A műsorban Legeza György bölcsész- hallgató említette, hogy a tolókocsihoz kötött moz­gássérültek élete „rács nélküli börtön”, négy fal közé zártan. A Petőfi Népe már korábban hírül adta, hogy Kecskeméten....megalakult, a, Mozgáskorlátozottak Bács-Kískun megyei Egyesülete, melynek aktívái iazóta- erőfeszítéseket tesznek sorstársaik és Saját életük jobbítására. Sajnos ez nem mindig zökke­nőmentes. Az egyesület vezetőségének egyik tagja az elmúlt hetekben — akinek „csak” két lábfeje béna, de egy bottal biztosan közlekedik —, az ut­cán elesett. Egy figyelmetlen fiatalember kirúgta a támaszul szolgáló botot. A járókelők — köztük a figyelmetlen fiatalember is —, a segítségére siet­tek. Az eseményeket tétlenül szemlélő hölgy, szó­ban nyilvánított véleményt: minek mászkálnak az „ilyenek” az utcán? A fiatalember napok múltán is zaklatott volt az epés megjegyzés után ... A fal nemcsak kőből épül, és nemcsak a tolóko­csihoz kötöttek köré. Falat emel az épkézláb emberek egy részenek éretlen életszemlelete is. Épül azonban ez a pszichés fal mozgássérültek­ben is, elkülöníti őket azoktól, akiknek nem jelent gondot a küszöbön átlépni, a járdáról lelépni, a lépcsőn feljutni csupán néhány fokkal magasabbra valós és. átvitt értelemben egyaránt. Falak, falak ... Vagy talán mégsem? '• Az egyesület értesítést kapott a Fémmunkás Vál­lalat kecskeméti gyárának KISZ-szervezetétől, hogy a klubhelyiségeit minden hónap második szerdá­ján rendelkezésére bocsátja. Ott összejöveteleket tarthatnak, műsoros esteket rendezhetnek. Minden­nek anyagi alapját a gyár. vezetősége és a szak- szervezeti bizottság teremti meg, míg az adódó munkákat a KISZ-tagok végzik. December 10-én került sor az első klubgyűlésre. Az ajtóban lányok és fiúk várták a vendégeket. Természetes közvetlenséggel segítették fel őket a lépcsőn s kalauzolták a kellemes klubhelyiségbe, ahol az asztalokon már megterítettek az uzsonná­hoz. A gyűlést Szabó Alpár KISZ-titkár nyitotta meg, majd az egyesület elnöke, Lőrincz Éva köszönte meg a KISZ-bizottság, a gyár vezetősége és társa­dalmi szervei által nyújtott patronálást. Ezután feikérte Takács Ilonát az egyesület klubvezetőjét, hogy ismertesse a jövő évi kulturális programter­vezetet. A hozzászólások után az egyesület jelenlevő tag­jai a tervezetet azzal fogadták el, hogy szükség esetén azon módosítanak. A hivatalos teendők után Marczi Albert ciiterán és gitáron játszott, kellemes hangján előadott dalait kísérve. A klubfoglalkozás vendégek és vendéglátók kötetlen, őszinte, baráti hangvételű beszélgetésével folytatódott. A Fémmunkás KISZ-klubjában a kapuk egyike kinyílott. .Reméljük, hogy kitartásukkal és a segítséget nyújtók támogatásával mindig több és több kapu nyílik meg a mozgásukban korlátozot­tak számára is. —s. —k. ÚTTÖRŐÉLET Számvetés Első alkalommal kerül sor nagyszabású fenyőünnep megren­dezésére, Kecskeméten, a Megyei Művelődési Központban, decem­ber 22-én. Hatszáz úttörővendé­get várnak a rendezők az ese­ményre, 174 úttörőcsapat képvise­letében. Az esemény számvetésre kész­tet, mert a megalakulásának har­mincötödik évfordulóját ünneplő mozgalom vörösnyakkendősei a béke jegyében találkoznak. A csapatvezetők első számú se­gítői, a raj vezetők száma me­gyénkben kettőezer-száznyolcvan- hat. Minden esetben pedagógusok, legtöbbször osztályfőnökök is, ér­tik, érzik a mozgalmi élet jelen­tőségét. A csapatoknál tevékeny­kedő ifivezetők helyzete, értéke­lése már nem ilyen egyértelmű. Megyénkben ezertizenheten jár­nak több-kevesebb rendszeresség­gel hajdani vagy magukválasz­totta úttörőcsapatokhoz, vállalnak különféle feladatokat. A KISZ- alapszervezeteknél nem ismerik el minden esetben tevékenységü­ket — középiskolákban éppen úgy. mint a munkahelyeken — hiszen a KISZ-életre való felké­szítés munkája meglehetősen ap­rólékos, eredményessége eseten­ként csak évek múltán értékelhe­tő. Négy úttörőházba járhatnak megyénk úttörői: a bajaiba — ami jelenleg hazánk egyik leg­szebb. legmodernebb úttörőintéz­ménye. a kiskunhalasiba, amelyet felújítottak, és a korszerűsítésre szoruló kalocsai és kecskeméti úttörőházba. Mind a négy helyen szakkörök tucatjai szolgálják a kisdobosok és úttörők képzését, szabad idejük hasznos eltöltését. Azokban a városokban, ahol még nem volt lehetőség úttörőház ki­alakítására példamutatóan segí­tik a pajtások munkáját az MHSZ-szervezetek! jelenleg ötvennyolc csapatnál van úttörőotthon vagy -szoba. Tu­lajdonképpen ennél nagyobb az úttörőszobák száma, de a változó rendszerű tanítás miatt több csa­patnál igénybe veszik az eredeti­leg őrsi vagy rajgyűlések meg­tartására készült helyiségeket is.' Négy járás és város rendelke­zik váltótáborral. Épül a kiskő­rösiek, a kiskunfélegyházi és kecskeméti járás úttörőinek ál­landó váltótábora. A megye úttö- róvezetőinek jogos büszkesége a Balatonfenyvesen néhány éve már nagyszerűen működő vízpar­ti képzőtábor. Nagy segítséget j'elent a csapa­toknak a száztizenhárom .művelő­dési otthon, hiszen a különféle művészeti — báb-, színjátszó, néptánc-, népdal-, népzene- — szakköröknek legtöbb esetben ná­luk van helye, é9 szakértő veze­tője is. Évről évre több úttörő­közösség itt tarthatja meg far­sangi mulatságát, Télapó-estjét, sőt, discőját is! örvendetes, hogy a pajtások szabad szombatjain tartalmas foglalkozásokat rendeznek sok megyénkbeli művelődési házban: vetélkedőket, játszó- és táncháza­kat. Érdekesen alakultak a csapa­tok társadalmi kapcsolatai. Jelen­leg a százhetvennégy csapatnak 162 üzemmel és ennél is több ter­melőszövetkezettel van kapcsola­ta, szocialista szerződése. A csa­patok és a szocialista brigádok kapcsolata ugyancsak tartalmas, és szerencsére nem merül ki a csapatünnepélyen való részvétel, illetve a zárszámadó közgyűlése­ken tartott szavalatokkal. Az el­múlt években a pajtásokat patro­náló üzemi és termelőszövetke­zeti KISZ-alapszervezetekkel is sok közös szabadidő-programot sikerült megvalósítaniuk. Napjainkban a Duna—Tisza közén tizennyolc általános isko­lai diákotthonban laknak tanyai pajtások. Az otthonban élő gye­rekek minden esetben aktív, hasznos- • tagjai az őket fogadó csapatnak, iskolának. Említésre méltóan bővült á szülői munkaközösségek és a szü­lők kapcsolata a csapatokkal, ra­jokkal, őrsökkel. Egyre több moz­galmi foglalkozásra kerül sor a családoknál, segítve ezzel a kü­lönféle nevelési feladatok meg­oldását és a helyes pályaválasz­tást is. Selmeczi Katalin Rejtvény­fejtőknek Ezen a héten kis­dobosoknak közöljük a rejtvényt — kérjük az úttörőket, hogy ők ne küldjék be meg­fejtéseiket. A képen két vadász baktat az őserdőben. Nem is sejtik, hogy egy kis majori} kó­kuszdióval --'célozta meg őket. Aki ponto­san követi a kókusz­dió útját, kiderítheti, melyik vadászt találta el. A megfejtéseket — tehát azt, hogy az alacsony vagy a ma­gas vadász fején koppant a kókuszdió — december 30-ig le­velezőlapon kérjük beküldeni szerkesz­tőségünk címére. (Pe­tőfi Népe szerkesztő­sége, Kecskemét 6001. pf. 76.) A leve­lezőlap címoldalára most se felejtsétek felírni: Kisdobosreit- vénu. A helves me.a- féitések beküldői kö­zött tíz jutalom-köny­vet sorsolunk ki. mmm mmmm® (16.j Az ország különböző részein közben tovább folyt az öldöklés. Január nyolcadikán Diószegen rendeztek pusztítást az aradi Jo- van Popovic Tekelija csapatai. A gazdag zsákmányt háromszáz, ló vitte utánuk. Az előtte való na­pokban, a két karácsony között, Deák Ferenc és Ilosyai Imre, a két kuruc ezredes átkelt a Duna jegén, megtámadta Csepel szige­tét, és onnan egy lábig elhajtotta Savoyai Jenő herceg ménesét, az­tán az Alföldön portyáztak. Időbe telik majd, -mire a köve­tek feljutnak Tokajig, s mire a fejedelmi parancs elérkezik a se­regekhez. Pedig sietni kellene, hogy minél előbb véget érjen a vérengzés. Mentek a követek, éppen csak betértek hírtételre a, földvári tá­borba. Monasterli nem titkolta elégedettségét. Amíg a követek elbeszélését hallgatta, egyre arra gondolt, hogy ezzel a lépésével most méltón megbosszulja a csá­szári udvar vele szemben elköve­tett igazságtalanságait. | Nem győzte emlékezetében felsorakoz­tatni a sok sértést. Az udvar nem méltányolta kel­lőképpen a török elleni harcban véghez vitt hőstetteit. Nemegy­szer keserítették meg az életét lekicsinylő nyilatkozatokkal. Kü­lönösen a szalánkeméni nagy győzelme ut$n egyre arra töre­kedtek, hogy seregének jelentő­ségét csökkentsék. - Elvonták, máshova vezényelték legjobb egységeit. Most meg már mióta késik az adománylevél, amit ki­váló szolgálataiért joggal vár el... Megfáztak a vitézek, jólesik a borozgatás, de fűtik őket az al- vajda okos szávai is. Beszél nekik azokról az idők­ről, amikor tizenegynéhány évvel ezelőtt Arsenije Carnojevic pát­riárka felvezette végig a Duna mentén a török .bosszúja elől me­nekülő szerbek ezreit. Futott a si­ralmas helyzetbe jutott, hazátlan nép, követte az ősz pátriárkát, ab­ban á reményben, hogy valahol, a töröktől felszabadult vidéken szá­mára is helyet szorítanak az asz­talnál. Reménytelenül sivár és puszta vidékeken vezetett az útjuk. A török után visszaszállingózó em­berek épphogv kezdték kikaparni hajlékaikat az üszkös romok alól. Bizalmatlanul fogadták a jövevé­nyeket, becsukták előttük a kapu­kat, féltve rejtették el a jószágai­kat. A jövevények éhesek voltak, de az ittenieknek sem volt mit enniük... A menetelő, menekülő szerbeket egyik kiábrándulás a másik -után érte. Azt hitték, testvérek, keresz­tények közé jönnek, akik több megértéssel és szeretettel fogadják őket már csak azért is, mert ne­kik, a magyaroknak, s a. mán előbb letelepült szerbeknek már meg­adatott az a nagy szerencse, ami­nél nagyobbat el sem tudnak kép­zelni, hogy felszabadították őket a török uralom alól... — Hova vezettél bennünket, pátriárka? —1, sóhajtoztak az éh­ségtől és a menetelés fáradalmai­tól szédelgő menekültek. — Hi­szen ez sokkal szörnyűbb, mint ami ott volt, mint ami ott vár­hatott volna ránk ... Végül elérkeztek Komáromba. Ez a város befogadta őket. Mint testvéreiket, úgy ültették a ió ko­máromiak asztalukhoz a jövevé­nyeket. Monasterli visszaemlékezik ezek­re a napokra. Alighogy megpihentek, máris azon tanakodtak, hogyan indítsák meg a harcot a török, ellen, elha­gyott hazájuk, az évszázadok óta szenvedő Szerbia felszabadításá­ért. A pátriárka alkudozni kez­dett a császárral: engedjék meg a szérbeknek, hogy külön tisztjeik vezéreik legyenek, akikkel szót tudnak érteni. Fogadják, hogy harcolni fognak a török ellen, hi­szen nekik is az a céljuk, hogy minél előbb kiűznék hazájukból a vérengző janicsárokat. Szolgálataikért vcsak azt kérték, ne vessék őket jobbágysorsra, ne kelljen a főuraknak szolgálniuk. A császár megígérte kívánságaik tel­jesítését. Az udvar szívesen vette felajánlott fegyvereiket, úgy vél­te, szüksége lesz rájuk. Nemsokára megindul a háborús­kodás a törökkel, ez azonban nem vezet Szerbia felszabadításához. 1 — Ki tudja, lehetséges lesz-e ez valaha is? — mélázott el a bor hatására az alvajda. — Nem akarja ezt nyilván a császár sem — fakadt ki az egyik vitéz. — Színleli csak, hogy a javun­kat akarja. — Pedig ahogy üzente ... — Becsapott minket a pátri­árka is — mondta egyik keserű­en. — Jaj. csak őt ne bántsd! Sen­kinek nagyobb bánata nincsen nála — mondta egy sebhelyes ké­pű, ősz vitéz, akinek három fia esett ‘el a ' negyedik a követek közt volt. — öt is becsapta a csá­szár Mondogatták, sorolták a pana­szokat. így van ez, mindig is így volt, csak ’játszadoznak az anyátlan, hazátlan gyönge néppel. Nincsen aki megvédelmezné ki­szolgáltatottságában. aki érdekeit képviselhetné. Hitegetik csak. s az udvar hol a magyar; hol a török ellen játssza ki. Folyik, el­folyik a.szerb vitézek vére. — össze kell fognunk, hiába.' csak így menekülhetünk. — A sok győzelmet, keserűséget megélt öreg hadvezér tapasztalata mond­ja ezt. — Bezzeg, ha mi felülünk a sok hitegetésnek, kiirthatjuk itt egymást, de a haza attól még nem lesz szabad. Átborozgatták az éjszakát. s indultak már virradat előtt, hogy minél hamarább a lázadó magya­rokhoz érjenek. Amíg él. Rác György nem fe­lejti el ezt az éjszakát Nemcsak azért, amit akkor hallott. Azért is. ami .azután történt. Most is maga előtt lát egy-egy jelenetet, mintha tegnap történt volna. Az ősz vitéz még egyszer meg­öleli a fiát. — Menj szerencsével! — mond­ta, aztán elfordul, jól tudja, hogy most nem hadba mennek a legé­nyek, de könnyes a szeme. Talán az elesett három fia miatt. Talán az fáj neki, hogy a szabadság, amelyért az életüket áldozták, olyan nehezen akar eljönni. A legények nyeregbe pattantak. Örömhírrel mennek, ez szárnyat ad. A csípős téli levegő jólesett a lovasoknak. Az öreg' átment a paphoz. Az oltár előtt keresztet vétett, vett négy szál gyergyát, megcsókolta, meggyújtotta, és sorba lerakta őket az oltár mellé. Sokáig néz­te, hogy imbolyog a sötét falon a vékony gyertyák gyönge fénye. A huzatos templomban meg- meghajlott, aztán újra kiegyene­sedett a láng. i — Csak ne legyen több hábo­rú — mondta Rác Györgynek, aki a háta mögött állt. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents