Petőfi Népe, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-17 / 295. szám

1980. december 17. • PETŐFI NÉPE • 3 HÁROMEZER ADALÉK EGY GAZDAG ÉLETMŰRŐL írások Móra Ferencről Szeged évtizedek óta sokat köszönhet a Somogyi Könyv­tár céltudatos, igényes könyvészeti, irodalomfeltáró tevé­kenységének. Mivel a ‘Tisza-parti város mindig is a hazai literatúra egyik kisugárzó központja volt, az irodalomtörté­net, a nemzeti önismeret is sokat nyert egyszerre aprólékos és átfogó kiadványaikkal. A legújabb'kötet — Gyuris György—Vajda Lászlóné: írá­sok Móra Ferencről — is hasznos, alapos mű. Időrendben sorolja' a kiskunfélegyházi születésű íróról megjelent közle­ményeket. 1888. december 30-án szerepelt először Móra Ferenc neve a saj­tóban; egy szavalatáról adott hírt a Félegyházi Hírlap. Már jó né­hány tudósítása, tárcája, riportja. Jegyzete megjelent a Szegedi 'Nap­lóban, amikor róla is írtak kollé­gái. 1902. július 15-én esküvője adott alkalmat a megemlékezés­re. A fővárosban a Budapesti Napló 1906. március 25-i számá­ban Ady Endre foglalkozott vele először. Szó, ami szó, nem a leg­hízelgőbben. □ □ □ A felidézett oikkek révén nyo­mon követhető Móra pályafutása. 1912-ben méltatták tízesztendős irodalmi működését, ismertették első könyvét, könyvtár- és mú- zeum igazgat ói kinevezését 1917- ben. A bibliográfia kissé pontat­lan adata szerint 1922-ben szere­pelt először Kecskeméten, két esztendő múltán Baján, ahol Jó­kairól tartott előadást. 1925-ben a Kecskeméti Lapok vezércikkben méltatta emberi, írói értékeit. Vi­szonylag kevés lap emlékezett meg félegyházi díszpolgárrá választá­sáról. A bibliográfiai utalások tükrözik 1926-os, 1928-as kecske­méti, és ugyanebben az éviben tar­tott bajai előadásának visszhang­ját. Gyuris György és Vajda Lász­lóné munkáját lapozgatva mind .többször találkozunk a beérkezett Mórát ünneplő, fiatalságát idéző kiskunfélegyházi eseményekkel. Országos szérűkön is mind is­mertebb lett Mórá neve. 1930-ban állt először a rádió mikrofonja előtt, Kecskeméten a figyelmes, a kapcsolatépítésre minden lehető­séget felhasználó Tóth László kö­szöntötte harmincéves írói és új­ságírói, jubileumán. A bibliográfia rögzíti a Móra-regények külföld! pályafutásának főbb állomásait. □ □ □ A Somogyi-könyvtár kiadvá­nyai 23. kötetének kétharmada, kétezervalamennyi tétel, az író .utóéletét tekinti át. A kötetet sok­szempontú, megbízható, a kere­sést, az összefüggések kiderítését könnyítő mutató is gazdagítja. Megtudható — például —, .hogy az Aranykoporsóról jelent meg a legtöbb ismertetés, ötvenen kö­zölték az íróra vonatkozó emlékei­ket. Nyilvánvaló, hogy a szegedi és a kiskunfélegyházi újságok fog­lalkoztak a leggyakrabban Mórá-- val. Negyvenegy Petőfi Népe- cikkre is hivatkozik a szegedi ki­advány. □ □ □ Szakszerűen, gondos ellenőrzés­sel készítették a hivatkozásokat. Elírások, tévedések nem bosz- szantottak. A csoportosítások át­gondoltak. Az elképzelhető források tüzete­sebb átvizsgálása azonban javára vált volna a kiadványnak. A há­romezer adalék között hiába ke­restük például az ifjú 'költő első nyilvános föllépéséről tudató, ver­sét is közlő cikket (Kecskeméti Lapok, 1897. június 27.), az ese­ményre utaló későbbi közlemé­nyeket, így dr. Bodócs Gyulának, a Petőfi Népe 1960. november 23-i számában, az 1962-es Arany­homok antológiában közölt írá­sát. Dokumentumértékű a Kecs­keméti Lapok 1933. január 21-i számában olvasható cikk, mert a gimnázium önképzőkörének ösz- szejöveteléről beszámoló tudósítás érdekes megjegyzésekkel közli Móra másutt nem található leve­lét. Hasonló okokból hiányolom Csorba Tibor és a kiskunhalasi ipari tanulók levélváltásának kö­rülményeiről informáló első köz­lést (Ifjú Polgárok Lapja, 1935. szeptember). Fontosnak érzem Móra újságírói pályakezdését elemző, lapunkban publikált, a bibliográfiában mellőzött cikket is. □ □ □ Mindenképpen a kiadvány ja­vára vált volna, ha kicsit lelemé­nyesebben kutatnak ^ szomszé­dos, baráti '’országokban 'fellelhe­tő, MóráéáT kapcsolatos1 publiká­ciók után. így akarva-akaratlanul csökkentették írói jelentőségét. Persze — Vajda Lászlóné is tisztában van vele — „az ilyen gyűjtés sohasem lehet teljes. ... kerülhetnek elő számon tar­tásra érdemes cikkek”. Ez a ki­advány is további búvárkodásra ösztönzi a szakembereket. Érde­me természetesen sokkal több en­nél: az itt-ott hézagos gyűjtés el­lenére is az egyik legszínvonala­sabb magyár írói bibliográfia. Heltai Nándor A budai Várszínház Hazánkban — takarékos­ság miatt — sok- közintéz­mény került átalakított, eredetileg más célra készült. épületbe. így lett főúri pa­lotából könyv­tár, templom­ból börtön, * la­kóházból is­kola, lovardá­ból mozi. Ilyen a budai Várszínház múltja is. Helyén a XIII. század­tól templom állt, ebben tar- !■ tolta a híres i/ hitszónok. Te­mesvári Pelbárt a királyi udvar romlottságát ostorozó beszédeit. A török uralom alatt átalakítot­ták a budai basa dzsámijává, imaházává. Buda felszabadítása után a dzsámi romjait a karme­liták kapták, s ők a régi alapok fölé új templomot építettek. No­ha alapkövét már 1725-ben le­rakták, a felépítés, belső díszítés soká tartott, csak 1763-ban szen­telték fel. A karmeliták alig 21 évig imád­kozhattak benne, mert II. József császár rendjüket 1784-ben fel­oszlatta, az épület templom jelle­gét megszüntette, berendezését el­adta. Az épületet katonai raktár­nak használták. II. József egységes birodalmat akart teremteni, de belátta, hogy, ennek minden részét nem lehet közvetlenül Bécsből irányítani. Szükségesnek érezte területi köz­pontok kiépítését, Magyarorszá­gon erre a célra Budát tartotta a legalkalmasabbnak. Ide helyezte át Pozsonyból a főhivatalokat, a helytartótanácsot, az udvari ka­marát és a magyarországi hadi kormányt. Hogy tisztviselői ne nélkülözzék a színházi előadáso­kat, 1786. augusztus 23-i rendele­tével a karmelita templomot szín­házzá alakította át. Utasította Kempelen Farkas udvari taná­csost, a sakkautomata feltaláló­ját, hogy készítsen tervet az át­alakításra. Kempelen nemcsak a tervet csinálta meg, hanem felügyelt a munkálatokra is. A budai iparo­sok — Hikisich Kristóf vezetésé­vel — bravúros gyorsasággal dol­goztak, s így az átalakítás a kö­vetkező 1987. év őszére be is fe­jeződött.. A belső tér 47,3 méter hosszú és 17 méter széles lett. 1200 néző befogadására vált al­kalmassá. Három emelete közül kettőn páholyok sorakoztak. A megnyitó előadás 1787. ok­tóber 17-én német nyelvű volt. Budán, amelynek lakossága 1720- ban még magyar többségű volt, a Balra: korabeli rajz Kelemen Lászlóról. • A mai Várszínház színpada ... és nézőtere (lenn). (MTI-fotó — KS) bécsi udvar nagyarányú betelepí­tési és elnémetesítő politikája kö­vetkeztében (osztrákokat és dél­németeket telepítettek ide) — a magyarság aránya öt százalékra csökkent. Pesten már az előző években számos színházi előadást tartot­tak, időnkint Budán is rendeztek színdarabot Raischl ács deszkabó­déjában. II. József a színházi élet fellendítésére elrendelte,' hogy a két város színházügye közös le­gyen, mindkét helyen váltakozva ugyanaz a német társulat szere­peljen. A magyar színjátszás nem ré­szesült semmiféle hivatalos támo­gatásban. Elsőnek a pesti piaris­ták adtak elő magyarul iskoladrá­mát. A nemzeti játékszín kérdé­sét 1788-tól a lapok állandóan na­pirenden tartották. Az első társu­lat az egyetemi ifjak egy csoport­jából alakul meg. Elükre Kele­men László jogász állt. aki már piarista diák korában az iskola­drámák szereplője volt. A színé­szet kedvéért lemondott jól jöve­delmező ügyvédi állásáról — Gras- salkovich herceg jogtanácsosa volt —, és sikerült társulatának megszerezni a játszási engedélyt. Egy előadásra megkapta a Vár­színházát is. Kazinczy, aki tevékenyen' részt vett a magyar színjátszás meg­teremtésében, azt szerette volna, ha első előadásul a Hamletet vá­lasztják. Kelemennek azonban volt annyi gyakorlati érzéke, hogy be­látta: a Hamlet előadása csupa kezdő, tapasztalatok nélküli szí­nésszel, eleve kudarcra van ítél­ve. Ezért Simái Kristóf idegen­ből átdolgozott darabját, az Igaz- Házi című „érzékeny játék”-ot hozta színre, kétszáz esztendővel ezelőtt, 1780. október 15-én. Ezt a napot tekinthetjük a magyar színészet születésnapjának. Ke­lemen egy verbunkos káplárt játszott az Igaz-Háziban. Sajnos, Kelemen társulatának előadását a Várszínházban soká­ig nem követte több. A színészek hiába, ajánlották fel a jövedelem harmadrészét, a német vezetőség nem engedte őket játszani. Az el­ső budai előadást nagy késéssel követte 1792-ben a második, de ezt csak a Raischl-féle faépület­ben tudták megtartani. Magyar előadás hosszú ideig csak ritkán hangzott el a Vár­színházban. 1833—37-ben. azonban a kassai társulat bérelte ki, s ek­kor színpadán olyan kiválóságok léptek fel, mint Egressy Gábor, Déryné, Megyeri Károly, Lend- vay Márton és felesége. Hivatal Anikó, Laborfalvy Róza. Sziglige­ti. Az előadások véglegesen azon­ban csak 1870. után váltak ma­gyar nyelvűvé. Főleg a Nemzeti Színház társulata játszott benne, de rendszeresen vendégszerepeit az Opera, a Népszínház és néhány vidéki társulat. A színház belsejét többször -át­festették, restaurálták, így 1815- ben. 1854-ben és 1884-ben. 1924- ig tartottak benne előadásokat, ekkor leszakadt a karzat egy ré­sze. A rendőrség a tűzveszélyre és a nézőtér rozoga állapotára hi­vatkozva a további előadásokat betiltotta. Az épületből másod­szorra is katonai raktár lett. Ma azonban több mint félszázados szünet után visszakapta a szín­házjellegét és a Népszínház ott­hona lett. —y —s A BÁBFILMALKOTÓK MŰHELYÉBEN Burány Nándor HADJÁRAT (14.) Vay Adám is helyesli a török zsoldosok toborzásának tervét, éppen csak kellő óvatosságra int ő is. Ez megnyugtatja a fejedel­met. Belátja, hogy ebből a had­járatból is többszörös előnye szár­mazhat. A kilátások jók, a többi meg attól függ, milyen haditer­vet készítünk. Ja, meg a pénz, anélkül nincs zsoldos sereg — rendezgeti a gondolatait. — Gyorsan írni' kell a francia ki­rálynak a segély ügyében. Hívatja a nótáriust. A levele­ket szerette délelőtt tedijktálni. — Ne feledkezzen még nagy­ságod — figyelmezteti a távozó főkapitány — a téren összegyűlt türelmetlen seregről sem.'' A jó hírt nem kell visszatartani tőlük. — örülni fognak neki? — Afelől biztosak lehetünk. Csakugyan megörül a hírnek a piactéren összegyűlt tömeg. Mind­járt nagy vigalom támad, éne­kelnek, táncra perdülnek, és hosz- s/.asan éltetik a fejedelmet. IV. Mióta megtudták, hogy a feje­delem a bácskai hadjárat mellett döntött, a vitézek érdeklődése mindjobban a déli végek felé irá­nyul. Akad a táborban szerb vi­téz is. Bácskából vagy á Száva vidékéről kerültek Rákóczi se­regébe. Őket kérdezgetik kíván­csian. mi vár rájuk az elkövet­kező napokban. Balogh János szívesen hallgat­ta ezeket a beszélgetéseket, de elszomorodott, amikor sok kato­na egyre csak azt kérdezgette: — Lehet-e onnan sok kincset zsákmányolni, sok marhát el­hajtani? — Vannak-e ott teli borospin­cék? — Kikapósak-e a menyecskék? Ezekre a kérdésekre legtöbb­ször nem is a szerb vitézek vá­laszoltak, hanem egy-egy nagy­szájú kuruc, aki már megjárta a bácskai tájat, és alig várta, hogy dicsekedhessen hőstetteivel. Balogh nem szerette a szájas- kodást. Szívesen barátkozott hát össze Rác Györggyel, akivel az­tán négyszemközt is elbeszélget­hetett. Rác György azonban az indu­lás előtt néhány nappal eltűnt, és Balogh János hiába várja, csak nem akar előkerülni. Az alkonyi szürkületben egye­dül ül a kunyhóban, s azon töri a fejét, hova lehetett Rác György. Azt remélte, hogy sokat megtud majd tőle a bácskai életről, s hogy ott is segítségére lesz majd. Az meg éppen most tűnt el, ami­kor itt az indulás Ideje. Emlé­keiben kutat: megsértette vala­mivel? Egy esti beszélgetésnél részletesebben elidőz. Újra átéli annak az estének * az Izgalmát. egy-egy részletét többször is fel­idézi, mintha itt sejtené Rác György távozásának az okát. Rác György sokat beszélt azon az estén, s szavai nyomán kiraj­zolódott az otthoni táj szomorú képe:, nincs ott most virágzó rét. ringó búzatenger, nincsenek gaz­dag gyümölcsösök, békésen le­gelő gulyák... A bosszú lesel­kedik a bokrok alján. Meggyűlöl- telik egymással a népeket, rette­netes kegyetlenséget visznek vég­hez a császár katonái. Sír a hang­ja, amikor elmondja, hogy fog­ták el őt, a gazdag kereskedőt a császári vasasok, kegyetlenül megverték, portékáját, kocsijait, pénzét elrabolták, s otthagyták az úton, egy szál ingben, nyo­morultan a téli hidegben. Akkor fogadta meg, hogy nem bánja, akárhogy lesz, de ő beáll a ku­ruc seregbe, mert nem hagyhat­ja bosszulatlan a rajta esett szé­gyent. — Közös ellenség ez, testvér, az kellene, hogy közös erővel menjünk ellene. Mi ímeg egymást pusztítjuk, az ő örömére. — így van ez bizony, de ugyan mert nem csináljuk fordítva? Gondolkozott ezen Rác György, mintha latolgattá volna, kimond­ja-e a választ, ami annyira nyom­ja a szívét. Ti^dta jól. vigyázni^ kell itt. a magyarok között. Há­borús időben katonának könnyen lobban a haragja, s megvan a veszedelem. Úgy látta uevan. hogv az öreg igencsak vonzódik hozzá, s ő is egyre nagyobb kísértést ér­zett. hogy őszinte és bizalmas le­gyen iránta. Nenr árt az. elővigyázatosság — á'laoította meg mégis magában. Sokszor volt már az elhamarkodás. meggrindo'atlanaág a iónak el- rontóia. Fnnvlt mondott csak. puhatplózáskéooen: — Tudia azt kend ’ Is. annyira mint én legalábbis!. Erre az öreg nézett föl a má­sikra, kiköhögte a maró pipafüs­töt, kutatta szavai között a meg­sejtett huncutságot. Este, vacsora után, kettesben ültek a kunyhó mélyén. Halkra fogott hangon beszéltek, mintha csak a kettőjük magánügye len­ne ' az, amiről szót váltottak. A sötétben nem látták egymás ar­cát, csak a pipa parazsánál, szusz- szantásnyira. — Hej — sóhajtott —, tudjuk mi azt mindannyian, csak régen nem mondjuk meg egymásnak, ami a szivünket nyomja. — Pedig, ugye, könnyebb az embernek, ha a szíve megszaba­dul a tehertől? — Már hogyne lenne köny- nyebb! — Akkor mért nem ... Megint elhallgatott. Tudott vol­na ugyan válaszolni, hiszen nem is nehéz erre a kérdésre feleletet találni, de hát éppen arról van szó, hogy kiment a szokásból az őszinteség. Jó lett volna a sok magába fojtott titoktól megsza­badulni, s most ettől az öreg ku- ructól nem kell tartania. De hogy higgyen az ember, amikor annyi szomorú esőt éppen az ellenkező­jére emlékezteti. Eszébe jut az a téli éjszaka, amit januárban a Duna mellett Monasterli táborában töltött. Nagy volt a bizonytalanság ak­kor is, az utakon, a kereskedő nem tudta, mikor rabolják ki a szekereit. Éjjel meg különösen nem volt tanácsos utazni. Nyugodt volt a tábor. Ügy lát­szott, vége a szerbek és magya­rok közötti ellenségeskedésnek. A katonák, granicsárok hazamen­tek családjukhoz telelni. Csak ke­vesen maradtak a táborban. Mo­nasterli alvajda is egyre inkább belátta, hogy nem lehet hinni a császári udvar ígéreteiben, öreg­ségére békés életre vágyott. (Folytatjuk) • Megindult a mun­ka a felújított báb­műteremben. A Pannónia Film­stúdió bábfilmmü- termében két évig tartó rekonstrukció után a közelmúltban megindulhatott a munka. Jövőre a ti­zenhárom fős kollek­tíva mintegy húsz bábfilm elkészítését tervezi, legtöbbet a Magyar Televízió ré­szére forgatnak. • A Magyar Televí­ziónak tizenhárom részes sorozat készül Tersánszky Józsi Je­nő: Misi mókus ka­landjai című művé­ből. (Fotó: MTI — Bala­ton József felvételei - KS)

Next

/
Thumbnails
Contents