Petőfi Népe, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-14 / 267. szám
f 1980. november 14. # PETŐFI NÉPE • 5 Dunapataj 3. VALLOMÁSOK, KÉRDŐJELEK > • Kodály és Tikász Mihály, 1966-ban Dunapatajon. Kodály és Alig néhány éve épült, kétszintes .új házban lakik Dunapatajon a Sulyok család. A nagymama — Sulyok Sándorné — valamikor Tikász Mihály vegyeskórusában énekelt. Úgy hírlik, lánykorában szépen citerázott, tangóharmoni- kázótt. Az énekes mozgalomban- töltött évekről a következőket mondja: ' —í 1955-től 67-ig, a férjem háláidig jártam a községi kórusba. ,Hcgy kik voltak akkor a kórustagok? Mindenféle foglalkozású emberek. Asztalos, kereskedő, kertész, varrónő, kőműves, tanár. Ma szinte csak pedagógusok és óvónők. Úgy tudom, Tikász újjászervezi a községi vegyeskart. Űzept a régi tagoknak is, hogy jöjjenek vissza énekelni. — Karácsonykor, húsvétkor, amikor együtt van a család, gyakran énekelünk. A fiam ugyan mt nem nagyon — -közli egy elnéző mosoly kíséretében —, mert jsz&gyelli a dörmögő hangját. Legalábbis ő ezt állítja. Pedig ő -is, mint a négy unokám, énekes iskolába járt. Mit kívánnék magamnak? Ne nevessen ki, egy tangóharmonikát. Százhúsz básszusost. Olyat, amilyet nemrég adtak el a gyerekek. Évekkel eZelőtt én vettem a fiamnak. De hát kellett a pénz az új televízióra... — Újabb hallgatás után reménykedve hozzáteszi: — Lesz még ebben a családban jobb sorsa is a harmonikának! □ □ Szerény kertes házban fogad ( Szabó Sándorné f aragó Margit. , Vallomása önmagáért beszél: — Hatgyerekes parasztcsaládból származom. Valamennyien kitűnő tanulók voltunk, de csak ketten szerezhettünk szakmát. Én tanítónő akartam lenni, de ez a harmicas években számomra lehetetlen volt. Így varrónő lettem. Az is a bátyám segítségével. A református leánykor tagjaként annak idején én is eljártam az Éneklő Ifjúság-ünnepekre. Itt láttam először — 194U-ben — Kodály tanár urat. Mi lányok, népviseletbe -öltözve szolgáltuk fel az ebédet, Kodály és felesége, Emma néni meg is dicsérték a híres du- napataji szakácstudpmányt. A tanár urat aztán még többször is láttam Patajon. Úgy emlékszem, 1(K(^vés _ pe^sédű, szerény epiper volt. Faragó Margit utóbb egy levélben foglalta össze gondolatait a múltról, életéről. Belefogalmazta, azt is, amire a legbüszkébb: .„Bár miránk — a régi éneklő ifjúságra — még Kodálynak a ga- lántai mezítlábas, jó hangú, jó dolgos pajtásairól írott mondása illett, fiaim már az ábécével együtt tanulták a világ egyetemes nyelvét, a kottaolvasást. Mindketten hivatásuknak választották Kodály tanár úr örökségének ápolását.” □ □ □ Az eddigiek alapján bárki azt mondhatná: a zenei élet és az énekoktatás terén minden rendben van Dunapatajon. Az elmúlt huszonhat év alatt felért eredmények mellett azonban ínost új gondokkal, problémákkal kell küszködniük. Az iskolának a normál tagozattal együtt ma öt kórusa van. A kodályi kóruskultúrán nevelkedett fiatalok közül mégsem kerül ki elegendő, hogy felfrissítse, s újjászervezhesse velük a községi vegyeskart Tikász MiháLy. S hoj. vannak a termelő vállalatoknál, tanácsnál, közintézményeknél dolgozó fiatal felnőttek, akik esetleg valaha ennek az iskolának voltak növendékei? Lehetséges, hogy csak a korlátozott munkalehetőségek, az ingázók problémái, az élet más minőségi jellemzői sorvasztják a kórusmozgalmat Dunapata- LÓfifbsyagy,,ezzel,.együtt:a! közömbösség ás az igénytelenség is?-Vajon' az idős Tikász Mihálynak lesz-e még elegendő ereje, energiája a kórusvezető munkához? Vállalja-e majd valaki helyette a fiatalok közül? Évek óta húzódik Dunapatajon a művelődési komplexum, avagy másik nevén a nevelésit központ megvalósítása. Ebben a tervben közös munkálkodásra lenne hivatott a dunapataji általános iskola, a zeneiskola, a Kodály Zoltán Művelődési Ház és több más intézmény. Létrejöttével újabb lendületet kaphatna a zenei élet is. Az’ intézmények vezetői azonban évek óta nem tudnak megegyezésre jutni az ezzel járó pénzügyi, személyi és jogi problémákban. Hangszeresszaktanár-hiánnyal küszködik a községi zeneiskola. Fiatalt munkaerő letelepítésére nincs lehetőség, gyakran a született dunapatajiak sem térnek vissza tanítani az erőteljesen megcsappant lélekszámú községbe. A szolgálati lakás kérdésével évek óta hiába fordul a tanácshoz az iskola igazgatója. Volt, aki a közelmúltban még azt is megkérdőjelezte, szükséges-e a zeneiskola ebben a faluban? Panaszkodnak a pedagógusok. Az ének-zene tagozat túl sok időt, energiát igényel. A gyerekeknek amúgy is igen sokféle, a lekötöttsége. Bizony nehéz eldönteni, hogy hova járnak: sportkörbe, KKÉSZ-szakkörbe, kórusba, cite- razenekari próbára, vagy éppen zongoraórára? Tehát ' van még megoldandó probléma Dunapatajon ... Mégis, ha panaszkodnak, azt is jelenti: csinálnak valamit. Azt is. hogy foglalkoznak vele. A dunapataji zenei élet alakulása szerencsére még sokaknak szívügye. Így talán bízhatunk benne: nem,pusztulnak majd el a Kodály által elültetett fa gyümölcsei... Posváncz Etelka Hírmozaik a Krímből A Krím területi Gorkij Drámai Színház október második felében nyitotta meg a 160. évadját. Régi iratokból és feljegyzésekből tudják, hogy már 1820-tól voltak színházi előadások Szimferopol- ban; de száz évnek kellett eltelni alihoz, hogy a bemutatók rendszeressé váljanak, és a színház kialakíthassa sajátos arculatát. Az idei szezont Örkény István Macskajáték című darabjával kezdték. A művet Beke Sándor, a Kecskeméti Katona József Színház főrendezője állította színpadra. A Gorkij Színház stúdiószínpadán P. Pavlovszkij Elégia című kétrészes drámáját mutatták be, és tovább játsszák Edward Albee Nem félünk a farkastól című művét. Ebben az évadban újabb bemutatókat is -terveznek. Elképzeléseik szerint Gorkij: Jegor Buli- csov és a többiek, Lev Tolsztoj: Anna Karenina, Euripidész: Me- deia című művét is láthatja majd a színházszerető közönség. * Szimferopolban vendégszerepeit a világhírű hegedűművész, Igor -Ojsztrah, és fia: Valerij Osztrah. A nagysikerű koncert után Igor Ojsztrah testvérlapunk munkatársának a következőket mondta: Tudom, hogy nagy felelősség Ojsztrah névvel fellépni, de örömmel fogadtam a meghívásukat. Mindig szívesen dolgozom együtt a Krími Állami Filharmonikus zenekarral. A művész elégedetten nyilatkozott az értő és zeneszerető közönségről, s a mielőbbi viszontlátás reményében búcsúzott el a zenerajongóktól. A képzőművészet kedvelői Sze- vasztopolban a grúziai művészettel ismerkedhetnek. A 150 művészeti alkotás java része 18—19. századi ismeretlen szerzőktől származik, de ma élő grúz mesterek műveit is láthatják a sze- vasztopoliak. Megismerkedhetnek a grúz népművészeti és iparművészeti alkotásokkal, arannyal, ezüsttel hímzett függönyökkel, szép ötvösmunkákkal és többek között olyan vállkendőkkel, amelyeket mint testvérlapunk is kiemeli — kizárólag férfiak hímeztek. . „A .Szaki. Állami Gazdaság, egyik településén KRESZ-parköt készítettek« Avedás és kisiskolás korú gyermekek számára. Az új létesítmény nagy népszerűségnek örvend. A parkban minden olyan, mint az igazi nagyvárosban. Útkereszteződések, jelzőlámpák, KUESZ-táblák irányítják a forgalmat. Közlekedési rendőrök vállaltak ügyeletet, akik megismertetik a kicsinyeket, a különféle járművekkel, a helyes közlekedés szabályaival. Gyerekjátékok 1. (Emlék) Nem emlékszem, hogy gyerekkoromban valaha is játszottam volna játszótéren. Hozzáteszem, ijem is hiányzott. Pár lépésre ' laktunk a vasúttól, előttünk pö- ' fögtek a tolatómozdonyok. A hangból tudtuk, amerikai 411-es, nagy teljesítményű 424-es, vagy a kávédaráló 375-ös húzza-e a vagonokat. Nagy udvarunk volt, körtefákkal, orgdnabokrokkal, szénapadlással, mosókonyhával, tyúkudvarral. Tavasszal felástuk a kertet. Nyáron körtefára másztunk. i Szedtük a krumplibogarat, húzkodtuk a gyomot a zöldbab mellől, sarlóztunk füvet a csirkéknek. A kutyának füttyögtünk, macskáért cicceztünk, hajkurász- tuk a tyúkokat, dobáltuk a kakast. Bújócskáztunk, egyszál gatyában teknőben fürödtünk. Sínszöggel barackmagot törtünk. Ip- szilon alakú fából, befőttesgumi- ból, rossz bakancs nyelvéből esz- kábált csúzlival verebet riogattunk, villanykörtére lődöztünk. A ház előtti füvön a szomszéd srá- cokkal kiskapuztunk, esetleg fejeltünk. Estére olyanok voltunk, mint a í: kisördög. Artézi vizet 150 máter- ről kannában hordott apánk, a j spar he lton melegedett, s mi lavór- , ban csutakoltuk magunkat tisz- i rtára. Örökkön-örökké teli voltunk j .plezúrral, hol a térdünk, hol a t sípcsontunk horzsolódott le, valóságos térkép volt a kék, - sárga, j ráüld foltokkal borított karunk. " U1 Wem emlékszem, hogy kisko- 7'Pompan valaha is nyugtalanul aliidtam volna, vagy hogy sokat ®Tceuett volna várnom, míg álom . jön a szememre. Úgy érzem, ját; rf!sz4,tér nélkül is rohangáltunk ^S^nnyit-, amennyitől elfárad egy :%efék; játszótér nélkül is szereztünk annyi élményt, amennyire ma is szívesen emlékszünk vissza testvérek, szomszédok, ismerősök. Régen volt? Húsz éve sincs. 2. Napjaink Elnézem a kisiskolásokat. Harsog a szünet végi csengő, vigyázz- ba merevednek, ajkukon félbemarad a szó. Jobb kezük mutatóujját szájuk elé tartva némán sorakoznak az udvaron, szó nélkül vonulnak a tanterembe. Fekete pontot, figyelmeztetést, esetenként ellenőrzőkönyvi beírást kap, aki hangos, iskolája válogatja melyiket. Fél öt—öt óra körül, sötétben vonszolja őket haza az ekkorra ólomsúlyú iskolatáska. Mihez kezdhet egy lakótelepi lakásban a gyerek? Édeskevés a lehetősége, hogy futkosson, s kifárassza magát annyira, ameny- nyire egy 6—7—8 -éves gyereknek a nap végére ki kell fáradnia, A folyosóra nem mehet ki — zajongásával zavarná a szomszédot. A társasjátékba hamar beleun, s darab idő múltán a papírhajtogatásban, a rajzolásban sincs izgalom. Tévémaci, gyors fürdés, és irány a kiságy! Tudom, naponta látom, kislányom tízpercekig nézi a plafont, malmozik, gyűri a kis- paplant; nagynehezen alszik csak el; éjjel számtalanszor felriad. Hajnalok-hajnalán ébred, mászik oda hozzánk. Nagy álma, hogy egyszer sárkányt röptét. Nagy- anyjáéknál órák hosszat képes lesni a tyúkokat, valóságos vadászatot rendez egy-egy elhullajtott kacsatollért. Füvet tépked, mád-1 zag-nyakörvet köt a házőrző kutyára, és kilométereket futkos vele; a ház előtti horrjokból hol várat, hol alagutat épít; egyáltalán, be sem lehetne csalni. Rá sem lehet ismerni evéskor: kétszer kér levest annyi másodikfélét eszik, amennyit otthon egy hét alatt ee, hét óra tájban már dörzsöli a szemét, és alig rakom ágyba, jóformán puszi nélkül elnyomja a buzgóság. Kipirult, boldog, egyenletesen lélegzik. Ujjong, ha bejelentjük, a hét végén Nagykőrösre megyünk. Ott végre az lehet, akir hancúrozó, futkosó, játszadozó kisgyerek. Aki otthon, a lakótelepi beton- dzsungelben nem lehet az, aki. 3. Névtelen levél A meg nem értés, a kudarc rossz hangulatba sodorja az embert, levertté teszi. Miről van szó? Jó három hete megkérdeztem Csongor Attilát, a kecskeméti széchenyivárosi Forradalom utcai általános iskola igazgatóját, kapott-e már névtelen levelet az idén amiatt, hogy szünetben, illetve délutánonként hangoskodnak a gyerekek. Válaszának részlete: „Még nem, de számítok rá ... De ... vajon megengedhető-e, hogy egy 6—10 éves kisfiú^ kislány reggel . háromnegyed nyolctól délután ötig be legyen zárva a tanterembe? Ha semmilyen mozgási lehetőségük nincs, az olyan lenne számukra, mint a rabság. Amikor futkároznak, egészen biztosan kieresztik a hangjukat, és én ezt nem fogom megtiltani ... A nyúlfarknyi interjú megjelent. Aztán jött a névtelen levél. Részletek belőle: „Teljesen reménytelenül vettem a tollat a kezembe, mivel a Forradalom utcai iskola igazgatója olyan nyersen nyilatkozott, és mert nem a rendre oktat, hanem még alá is támasztja, hogy ez így van jól. Az ilyen pályatévesztett emberiek nem itt a helye!!!!” „Sajnos a mi játszóterünket is meglepik az iskolások, nem tudjuk miért kell a tornaórát is a, lakóházak, között tartani.. Elgondolkodtató: a stílus, az íráskép alapján a levélíró maximum harmincegynéhány éves. Azaz: fiatal. Mégis soraiból — legalábbis számomra — süt a gyerekgyűlölet. Hivatkozhatnék a Magyar Szocialista Munkáspárt bármelyik kongresszusának határozatára, érvényben lévő törvényeink akármelyikére. Felelős beosztású vezetők nyilatkozataira, egyszóval hivatalos dokumentumokra. A gyermekvédelem; az ifjúságpolitika megannyi eredményére, vívmányára. Félő, az anonim levélírót nem tudnám meggyőzni. Így aztán' — utolsó mentsvárként — kérdésekbe kapaszkodhatok. Tudja-e vajon, hogy volt olyan lakótelepi iskolai első osztály, ahol tavaly ^tornateremben egyetlen tornaórát sem tartottak? Tudja-e, hogy ezzel szemben heti három foglalkozást ír elő a tanterv? Tudja-e, hogy a lakótelepen több helyet fogiáinak el az autóparkolók, mint a játszóterek? Tudja-e, hogy ezek a játszóterek is zsúfoltak, azaz nem elegendők? Tudja-e, hogy az gn (az ö, a mi) békés, .boldog, nyugodt öregkorunk azokon a gyerekeken múlik, akik most játszótérhez is alig jutnak? Tudja-e, hogy mit jelent a kisfiúknak, kislányoknak a mozgás, a játék? Kérdések százait írhatnám ide. noha tisztában vagyok azzal, hogy akár két kézzel borsót hánynék a falra. így aztán egyetlen dologban reménykedhetek csupán, örök derűlátó módjára: nem sok ilyen ember van, mint eme névtelen levél írója. Hogy azok vannak többen, akik szeretnék, ha gyermekeik egészséges, kiegyensúlyozott, lelki harmóniában élő felnőttek lennének, s akik ezt nemcsak szeretnék, hanem tesznek is érte. Saját magukért, gyerekeikért. Ha némi pátosszal akarnám írni: a jövőnkárt. Ballai József ÚTTÖRŐÉLET Mi újság nálatok? Megyénk hat városában és öt járásában javában dolgoznak a kisdobosok, az . úttörők és vezetőik. Hogy ezen a héten hol, mit tesznek mozgalmi életük tartalmasabbá és szebbé tételéért, arról adunk most ízelítőt. Javában folyik a bajai járásban az úttörőtörténeti kutatás. Grfi Lászlóné tataházi csápatve- zetőt választották meg szakbizottságuk vezetőjének. Jelenleg minden csapat — szám szerint huszonegy — saját történetét, tárgyi emlékeit gyűjti, hogy a gyermeknapon az egyik csapatnál az ösz- szegyűjtött dokumentumokat be is mutassák, kiállításon. Kulturális szemlén emlékeztek meg a csapatnévadójukról, Ady Endréről, a halasi Felsővárosi Általános iskola úttörői. A Szűts József úttörőcsapat tagjai november 7-én nagyszabású akadályversenyt rendeztek. Folyik a papír- gyűjtés is: a Fazekas Gábor csapat tagjai — hétszázan! — kiskocsival szállítják a nagy meny- nyiségű összegyűjtött hasznosanyagot a MÉH-telepre! Készülnek az ifj. Várhegyi József asztalitenisz-emlékversenyre is, amit november 30-án rendeznek meg. December első napjaiban pedig Barátunk, a könyv — címmel vetélkedőt tartanak az úttörőházban. Tizenöt úttörőcsapat gyűjtötte a takarékossági hónap keretében a hasznosanyagot Kiskunfélegyházán és környékén. A sikeres akció a MÉH vállalat helyi telepe vezetőinek is köszönhető, akik az iskolákból elszállíttatták a papírt és fémet! Ügyesség—bátorság vetélkedőn vehettek részt a kisdobosok, sorkatonák közreműködésével. A nagy '„harcból” a Petőfi iskola kéknyakkendősei kerültek ki győztesen. November 18-án kezdődik a kisdobosok teremfocibajnoksága a József Attila iskolában. A győztesekre természetesen kupa vár! Példamutató KISZ—úttörő kapcsolat alakult ki a kecskeméti hunyadivárosi úttörőcsapat és néhány KISZ-alapszervezet — Bar- nevál, IGV — között. A' KISZ- esek rendszeresen látogatják a csapatokat, és a nyolcadikosokat felkészítik a Kilián-próbára! • Ezekben a napokban a kecskeméti járás úttörőcsapatainál a KMP megalakulásáról emlékeznek meg, rajkeretben. A József Attila szavalóverseny fordulópontjához érkezett: ezekben a napokban derül ki, hogy ki szaval a legszebben a résztvevők közül. Pályaválasztási bemutatóra indulnak a lakiteleki úttörők a kecskeméti 607-es és 623-as Szakmunkásképző Intézetbe. Az őszi betakarítási munkákban ä járás úttörői kivették a részüket: 12—18 napot dolgoztak átlagosan. Egynapi munkabérüket valamennyien a bükkszéki tábor építésére ajánlották fel. A kalocsai úttörők közül az ötödikesek és hatodikosok irodalmi vetélkedőre készülnek az úttörőházba, a Könyv és ifjúság-akció keretében. Az Ifjúmunkás Napok keretében eddig egyedülálló kezdeményezést hajtottak végre: három kalocsai gyár — a műanyaggyár, az ÉPGÉP és a FÉKON — KISZ-esei üzemlátogatást szerveztek az úttörőknek! A FÉKON- nál még divatbemutatót is rendeztek a háromszáz vörösnyak- kendősnek! TUDÓSÍTÓINK JELENTIK Ezen a héten két kecskeméti tudósító jelentkezett: Kócsó Emília, a Forradalom utcai, és Meleg Erika, a leninvárosi úttörőcsapattól. Ami beszámolójukban közös: mindkét csapat tagjai kivették a részüket az őszi mezőgazdasági munkából. Emília raja, az Arany János-raj a helyi Törekvés Termelőszövetkezetben szedte a szőlőt tizenkét napig, még szabad szombaton is!, A szövetkezet vezetőségének dicséretét is kiérdemelték, rajvezetői dicséretet is kaptak. A jók között a legjobbak voltak: Király Attila, Kelemen Zoltán és Szabó Benedek. Elnyerték a legjobbaknak kijáró jutalmat is: egynapos jutalomkiránduláson vehettek részt, a különjárati autóbusz Baranyába, Pécsre vitte őket. Magukkal vitték a honismereti szakkör tagjait, hogy a sokszínű Baranyát ők is „felfedezzék". A csapattanácstitkár-tudósítő, Erika, gondosan fogalmazott beszámolója a Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetnél végzett szüretről is szól. Hat osztály dolgozott, majd az utolsó napon az egész felső- tagozat! Néhányszor az eső kiverte őket a sorok közül, de mindvégig becsülettel dolgoztak, mert nagy cél lebegett előttük: az iskola hangosító berendezését a szüretért kapott pénzből akarják megvenni! Érdékes határozatot hozott Erikáéi úttörőtanácsa annak'.érdekében, hogy javuljon a rajok: magatartása. A'lényege az, hogy minden osztály egy órarendet kap, amibe minden óra végén a szaktanárok egy osztályzatot írnak be, értékelvén ,.átlag"-magatartásu- kat. Ezt összesítve, kéthetenként egyértelműen kiderül, melyik raj magatartása a megfelelő. Készülnek a hagyományos novemberi hasznosanyag-gyűjtési versenyre is, úgy tervezik, a papíron kívül nagyobb mennyiségű vasat is átadnak a MÉH-nek, hogy csapatpénztárukat ilyen módon is gyára píthassák! REJTVÉNYFEJTŐKNEK írjátok be az ábra üres mezőibe a 4-től 10-ig terjedő számokat úgy, hogy a számjegyek ösz- szege a vízszintes és függőleges sorokbán, valamint a két átlóban egyformán 18—18 legyen! A megfejtéseket november 20-ig kérjük beküldeni levelezőlapon, szerkesztőségünk címére — Petőfi Népe Szerkesztősége. Kecskemét, Pf. 76 — oly módon, j)pgy az ábrát lerajzoljátok, a számokat a megfelelő helyre írjátok be. A levelezőlap címoldalára most is írjátok rá: Üttörörejtvény! A helyes megfejtést beküldők között ti/ könyvet sorsolunk ki, postázunk címükre. Selmeci Katalin HOFI GÉZA ARANYLEMEZEI • Hofi Géza két nagylemezéért is kiérdemelte az aranylemezt. Az Akácos út és a Szabhatjuk címmel megjelent lemezeit már több százezren vásárolták meg. Hofi Gézának átadták az aranylemezeket. (MTI-fotó.)
