Petőfi Népe, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-14 / 267. szám

f 1980. november 14. # PETŐFI NÉPE • 5 Dunapataj 3. VALLOMÁSOK, KÉRDŐJELEK > • Kodály és Tikász Mihály, 1966-ban Dunapatajon. Kodály és Alig néhány éve épült, kétszin­tes .új házban lakik Dunapatajon a Sulyok család. A nagymama — Sulyok Sándorné — valamikor Tikász Mihály vegyeskórusában énekelt. Úgy hírlik, lánykorában szépen citerázott, tangóharmoni- kázótt. Az énekes mozgalomban- töltött évekről a következőket mondja: ' —í 1955-től 67-ig, a férjem há­láidig jártam a községi kórusba. ,Hcgy kik voltak akkor a kórus­tagok? Mindenféle foglalkozású emberek. Asztalos, kereskedő, kertész, varrónő, kőműves, tanár. Ma szinte csak pedagógusok és óvónők. Úgy tudom, Tikász újjá­szervezi a községi vegyeskart. Űzept a régi tagoknak is, hogy jöjjenek vissza énekelni. — Karácsonykor, húsvétkor, amikor együtt van a család, gyak­ran énekelünk. A fiam ugyan mt nem nagyon — -közli egy el­néző mosoly kíséretében —, mert jsz&gyelli a dörmögő hangját. Legalábbis ő ezt állítja. Pedig ő -is, mint a négy unokám, énekes iskolába járt. Mit kívánnék ma­gamnak? Ne nevessen ki, egy tangóharmonikát. Százhúsz básszusost. Olyat, amilyet nem­rég adtak el a gyerekek. Évekkel eZelőtt én vettem a fiamnak. De hát kellett a pénz az új televí­zióra... — Újabb hallgatás után reménykedve hozzáteszi: — Lesz még ebben a családban jobb sorsa is a harmonikának! □ □ Szerény kertes házban fogad ( Szabó Sándorné f aragó Margit. , Vallomása önmagáért beszél: — Hatgyerekes parasztcsalád­ból származom. Valamennyien ki­tűnő tanulók voltunk, de csak ketten szerezhettünk szakmát. Én tanítónő akartam lenni, de ez a harmicas években számomra le­hetetlen volt. Így varrónő lettem. Az is a bátyám segítségével. A református leánykor tagjaként annak idején én is eljártam az Éneklő Ifjúság-ünnepekre. Itt lát­tam először — 194U-ben — Ko­dály tanár urat. Mi lányok, nép­viseletbe -öltözve szolgáltuk fel az ebédet, Kodály és felesége, Emma néni meg is dicsérték a híres du- napataji szakácstudpmányt. A ta­nár urat aztán még többször is láttam Patajon. Úgy emlékszem, 1(K(^vés _ pe^sédű, szerény epiper volt. Faragó Margit utóbb egy le­vélben foglalta össze gondolatait a múltról, életéről. Belefogalmaz­ta, azt is, amire a legbüszkébb: .„Bár miránk — a régi éneklő if­júságra — még Kodálynak a ga- lántai mezítlábas, jó hangú, jó dolgos pajtásairól írott mondása illett, fiaim már az ábécével együtt tanulták a világ egyetemes nyelvét, a kottaolvasást. Mind­ketten hivatásuknak választották Kodály tanár úr örökségének ápolását.” □ □ □ Az eddigiek alapján bárki azt mondhatná: a zenei élet és az énekoktatás terén minden rend­ben van Dunapatajon. Az elmúlt huszonhat év alatt felért eredmé­nyek mellett azonban ínost új gondokkal, problémákkal kell küszködniük. Az iskolának a normál tagozat­tal együtt ma öt kórusa van. A kodályi kóruskultúrán nevelke­dett fiatalok közül mégsem kerül ki elegendő, hogy felfrissítse, s újjászervezhesse velük a községi vegyeskart Tikász MiháLy. S hoj. vannak a termelő vállalatoknál, tanácsnál, közintézményeknél dol­gozó fiatal felnőttek, akik esetleg valaha ennek az iskolának vol­tak növendékei? Lehetséges, hogy csak a korlátozott munkalehetősé­gek, az ingázók problémái, az élet más minőségi jellemzői sorvaszt­ják a kórusmozgalmat Dunapata- LÓfifbsyagy,,ezzel,.együtt:a! közöm­bösség ás az igénytelenség is?-Va­jon' az idős Tikász Mihálynak lesz-e még elegendő ereje, ener­giája a kórusvezető munkához? Vállalja-e majd valaki helyette a fiatalok közül? Évek óta húzódik Dunapatajon a művelődési komplexum, avagy másik nevén a nevelésit központ megvalósítása. Ebben a tervben közös munkálkodásra lenne hiva­tott a dunapataji általános isko­la, a zeneiskola, a Kodály Zoltán Művelődési Ház és több más in­tézmény. Létrejöttével újabb len­dületet kaphatna a zenei élet is. Az’ intézmények vezetői azonban évek óta nem tudnak megegye­zésre jutni az ezzel járó pénz­ügyi, személyi és jogi problé­mákban. Hangszeresszaktanár-hiánnyal küszködik a községi zeneiskola. Fiatalt munkaerő letelepítésére nincs lehetőség, gyakran a szü­letett dunapatajiak sem térnek vissza tanítani az erőteljesen meg­csappant lélekszámú községbe. A szolgálati lakás kérdésével évek óta hiába fordul a tanácshoz az iskola igazgatója. Volt, aki a kö­zelmúltban még azt is megkérdő­jelezte, szükséges-e a zeneiskola ebben a faluban? Panaszkodnak a pedagógusok. Az ének-zene tagozat túl sok időt, energiát igényel. A gyerekeknek amúgy is igen sokféle, a lekötött­sége. Bizony nehéz eldönteni, hogy hova járnak: sportkörbe, KKÉSZ-szakkörbe, kórusba, cite- razenekari próbára, vagy éppen zongoraórára? Tehát ' van még megoldandó probléma Dunapatajon ... Mégis, ha panaszkodnak, azt is jelenti: csinálnak valamit. Azt is. hogy foglalkoznak vele. A dunapataji zenei élet alakulása szerencsére még sokaknak szívügye. Így talán bízhatunk benne: nem,pusztulnak majd el a Kodály által elültetett fa gyümölcsei... Posváncz Etelka Hírmozaik a Krímből A Krím területi Gorkij Drámai Színház október második felében nyitotta meg a 160. évadját. Régi iratokból és feljegyzésekből tud­ják, hogy már 1820-tól voltak színházi előadások Szimferopol- ban; de száz évnek kellett eltelni alihoz, hogy a bemutatók rend­szeressé váljanak, és a színház kialakíthassa sajátos arculatát. Az idei szezont Örkény István Macskajáték című darabjával kezdték. A művet Beke Sándor, a Kecskeméti Katona József Szín­ház főrendezője állította színpad­ra. A Gorkij Színház stúdiószín­padán P. Pavlovszkij Elégia cí­mű kétrészes drámáját mutatták be, és tovább játsszák Edward Albee Nem félünk a farkastól cí­mű művét. Ebben az évadban újabb be­mutatókat is -terveznek. Elképze­léseik szerint Gorkij: Jegor Buli- csov és a többiek, Lev Tolsztoj: Anna Karenina, Euripidész: Me- deia című művét is láthatja majd a színházszerető közönség. * Szimferopolban vendégszerepeit a világhírű hegedűművész, Igor -Ojsztrah, és fia: Valerij Osztrah. A nagysikerű koncert után Igor Ojsztrah testvérlapunk munka­társának a következőket mondta: Tudom, hogy nagy felelősség Ojsztrah névvel fellépni, de örömmel fogadtam a meghívásu­kat. Mindig szívesen dolgozom együtt a Krími Állami Filharmo­nikus zenekarral. A művész elé­gedetten nyilatkozott az értő és zeneszerető közönségről, s a mi­előbbi viszontlátás reményében búcsúzott el a zenerajongóktól. A képzőművészet kedvelői Sze- vasztopolban a grúziai művészet­tel ismerkedhetnek. A 150 művé­szeti alkotás java része 18—19. századi ismeretlen szerzőktől származik, de ma élő grúz mes­terek műveit is láthatják a sze- vasztopoliak. Megismerkedhetnek a grúz népművészeti és iparmű­vészeti alkotásokkal, arannyal, ezüsttel hímzett függönyökkel, szép ötvösmunkákkal és többek között olyan vállkendőkkel, ame­lyeket mint testvérlapunk is ki­emeli — kizárólag férfiak hímez­tek. . „A .Szaki. Állami Gazdaság, egyik településén KRESZ-parköt készí­tettek« Avedás és kisiskolás korú gyermekek számára. Az új léte­sítmény nagy népszerűségnek ör­vend. A parkban minden olyan, mint az igazi nagyvárosban. Út­kereszteződések, jelzőlámpák, KUESZ-táblák irányítják a for­galmat. Közlekedési rendőrök vál­laltak ügyeletet, akik megismer­tetik a kicsinyeket, a különféle járművekkel, a helyes közlekedés szabályaival. Gyerekjátékok 1. (Emlék) Nem emlékszem, hogy gyerek­koromban valaha is játszottam volna játszótéren. Hozzáteszem, ijem is hiányzott. Pár lépésre ' laktunk a vasúttól, előttünk pö- ' fögtek a tolatómozdonyok. A hangból tudtuk, amerikai 411-es, nagy teljesítményű 424-es, vagy a kávédaráló 375-ös húzza-e a va­gonokat. Nagy udvarunk volt, körtefákkal, orgdnabokrokkal, szénapadlással, mosókonyhával, tyúkudvarral. Tavasszal felástuk a kertet. Nyáron körtefára mász­tunk. i Szedtük a krumplibogarat, húzkodtuk a gyomot a zöldbab mellől, sarlóztunk füvet a csir­kéknek. A kutyának füttyögtünk, macskáért cicceztünk, hajkurász- tuk a tyúkokat, dobáltuk a ka­kast. Bújócskáztunk, egyszál ga­tyában teknőben fürödtünk. Sín­szöggel barackmagot törtünk. Ip- szilon alakú fából, befőttesgumi- ból, rossz bakancs nyelvéből esz- kábált csúzlival verebet riogat­tunk, villanykörtére lődöztünk. A ház előtti füvön a szomszéd srá- cokkal kiskapuztunk, esetleg fe­jeltünk. Estére olyanok voltunk, mint a í: kisördög. Artézi vizet 150 máter- ről kannában hordott apánk, a j spar he lton melegedett, s mi lavór- , ban csutakoltuk magunkat tisz- i rtára. Örökkön-örökké teli voltunk j .plezúrral, hol a térdünk, hol a t sípcsontunk horzsolódott le, való­ságos térkép volt a kék, - sárga, j ráüld foltokkal borított karunk. " U1 Wem emlékszem, hogy kisko- 7'Pompan valaha is nyugtalanul aliidtam volna, vagy hogy sokat ®Tceuett volna várnom, míg álom . jön a szememre. Úgy érzem, ját; rf!sz4,tér nélkül is rohangáltunk ^S^nnyit-, amennyitől elfárad egy :%efék; játszótér nélkül is szerez­tünk annyi élményt, amennyire ma is szívesen emlékszünk vissza testvérek, szomszédok, ismerősök. Régen volt? Húsz éve sincs. 2. Napjaink Elnézem a kisiskolásokat. Har­sog a szünet végi csengő, vigyázz- ba merevednek, ajkukon félbema­rad a szó. Jobb kezük mutatóuj­ját szájuk elé tartva némán so­rakoznak az udvaron, szó nélkül vonulnak a tanterembe. Fekete pontot, figyelmeztetést, eseten­ként ellenőrzőkönyvi beírást kap, aki hangos, iskolája válogatja melyiket. Fél öt—öt óra körül, sö­tétben vonszolja őket haza az ek­korra ólomsúlyú iskolatáska. Mihez kezdhet egy lakótelepi lakásban a gyerek? Édeskevés a lehetősége, hogy futkosson, s ki­fárassza magát annyira, ameny- nyire egy 6—7—8 -éves gyereknek a nap végére ki kell fáradnia, A folyosóra nem mehet ki — zajon­gásával zavarná a szomszédot. A társasjátékba hamar beleun, s da­rab idő múltán a papírhajtoga­tásban, a rajzolásban sincs izga­lom. Tévémaci, gyors fürdés, és irány a kiságy! Tudom, naponta látom, kislányom tízpercekig nézi a plafont, malmozik, gyűri a kis- paplant; nagynehezen alszik csak el; éjjel számtalanszor felriad. Hajnalok-hajnalán ébred, mászik oda hozzánk. Nagy álma, hogy egyszer sárkányt röptét. Nagy- anyjáéknál órák hosszat képes lesni a tyúkokat, valóságos vadá­szatot rendez egy-egy elhullajtott kacsatollért. Füvet tépked, mád-1 zag-nyakörvet köt a házőrző ku­tyára, és kilométereket futkos ve­le; a ház előtti horrjokból hol vá­rat, hol alagutat épít; egyáltalán, be sem lehetne csalni. Rá sem lehet ismerni evéskor: kétszer kér levest annyi másodikfélét eszik, amennyit otthon egy hét alatt ee, hét óra tájban már dörzsöli a szemét, és alig rakom ágyba, jó­formán puszi nélkül elnyomja a buzgóság. Kipirult, boldog, egyen­letesen lélegzik. Ujjong, ha be­jelentjük, a hét végén Nagykő­rösre megyünk. Ott végre az le­het, akir hancúrozó, futkosó, ját­szadozó kisgyerek. Aki otthon, a lakótelepi beton- dzsungelben nem lehet az, aki. 3. Névtelen levél A meg nem értés, a kudarc rossz hangulatba sodorja az em­bert, levertté teszi. Miről van szó? Jó három hete megkérdez­tem Csongor Attilát, a kecskemé­ti széchenyivárosi Forradalom utcai általános iskola igazgatóját, kapott-e már névtelen levelet az idén amiatt, hogy szünetben, il­letve délutánonként hangoskod­nak a gyerekek. Válaszának rész­lete: „Még nem, de számítok rá ... De ... vajon megengedhe­tő-e, hogy egy 6—10 éves kisfiú^ kislány reggel . háromnegyed nyolctól délután ötig be legyen zárva a tanterembe? Ha semmi­lyen mozgási lehetőségük nincs, az olyan lenne számukra, mint a rabság. Amikor futkároznak, egé­szen biztosan kieresztik a hang­jukat, és én ezt nem fogom meg­tiltani ... A nyúlfarknyi interjú megje­lent. Aztán jött a névtelen levél. Részletek belőle: „Teljesen re­ménytelenül vettem a tollat a kezembe, mivel a Forradalom ut­cai iskola igazgatója olyan nyer­sen nyilatkozott, és mert nem a rendre oktat, hanem még alá is támasztja, hogy ez így van jól. Az ilyen pályatévesztett ember­iek nem itt a helye!!!!” „Sajnos a mi játszóterünket is meglepik az iskolások, nem tudjuk miért kell a tornaórát is a, lakóházak, között tartani.. Elgondolkodtató: a stílus, az íráskép alapján a levélíró maxi­mum harmincegynéhány éves. Azaz: fiatal. Mégis soraiból — legalábbis számomra — süt a gye­rekgyűlölet. Hivatkozhatnék a Magyar Szo­cialista Munkáspárt bármelyik kongresszusának határozatára, érvényben lévő törvényeink akár­melyikére. Felelős beosztású ve­zetők nyilatkozataira, egyszóval hivatalos dokumentumokra. A gyermekvédelem; az ifjúságpoliti­ka megannyi eredményére, vív­mányára. Félő, az anonim levél­írót nem tudnám meggyőzni. Így aztán' — utolsó mentsvár­ként — kérdésekbe kapaszkod­hatok. Tudja-e vajon, hogy volt olyan lakótelepi iskolai első osz­tály, ahol tavaly ^tornateremben egyetlen tornaórát sem tartottak? Tudja-e, hogy ezzel szemben heti három foglalkozást ír elő a tan­terv? Tudja-e, hogy a lakótele­pen több helyet fogiáinak el az autóparkolók, mint a játszóterek? Tudja-e, hogy ezek a játszóterek is zsúfoltak, azaz nem elegendők? Tudja-e, hogy az gn (az ö, a mi) békés, .boldog, nyugodt öregko­runk azokon a gyerekeken múlik, akik most játszótérhez is alig jutnak? Tudja-e, hogy mit jelent a kisfiúknak, kislányoknak a mozgás, a játék? Kérdések százait írhatnám ide. noha tisztában vagyok azzal, hogy akár két kézzel borsót hánynék a falra. így aztán egyetlen do­logban reménykedhetek csupán, örök derűlátó módjára: nem sok ilyen ember van, mint eme név­telen levél írója. Hogy azok van­nak többen, akik szeretnék, ha gyermekeik egészséges, kiegyen­súlyozott, lelki harmóniában élő felnőttek lennének, s akik ezt nemcsak szeretnék, hanem tesz­nek is érte. Saját magukért, gyerekeikért. Ha némi pátosszal akarnám írni: a jövőnkárt. Ballai József ÚTTÖRŐÉLET Mi újság nálatok? Megyénk hat városában és öt járásában javában dolgoznak a kisdobosok, az . úttörők és veze­tőik. Hogy ezen a héten hol, mit tesznek mozgalmi életük tartal­masabbá és szebbé tételéért, ar­ról adunk most ízelítőt. Javában folyik a bajai járás­ban az úttörőtörténeti kutatás. Grfi Lászlóné tataházi csápatve- zetőt választották meg szakbizott­ságuk vezetőjének. Jelenleg min­den csapat — szám szerint huszon­egy — saját történetét, tárgyi emlékeit gyűjti, hogy a gyermek­napon az egyik csapatnál az ösz- szegyűjtött dokumentumokat be is mutassák, kiállításon. Kulturális szemlén emlékeztek meg a csapatnévadójukról, Ady Endréről, a halasi Felsővárosi Ál­talános iskola úttörői. A Szűts József úttörőcsapat tagjai novem­ber 7-én nagyszabású akadályver­senyt rendeztek. Folyik a papír- gyűjtés is: a Fazekas Gábor csa­pat tagjai — hétszázan! — kis­kocsival szállítják a nagy meny- nyiségű összegyűjtött hasznos­anyagot a MÉH-telepre! Készül­nek az ifj. Várhegyi József aszta­litenisz-emlékversenyre is, amit november 30-án rendeznek meg. December első napjaiban pedig Barátunk, a könyv — címmel ve­télkedőt tartanak az úttörőház­ban. Tizenöt úttörőcsapat gyűjtötte a takarékossági hónap keretében a hasznosanyagot Kiskunfélegy­házán és környékén. A sikeres ak­ció a MÉH vállalat helyi telepe vezetőinek is köszönhető, akik az iskolákból elszállíttatták a papírt és fémet! Ügyesség—bátorság ve­télkedőn vehettek részt a kisdo­bosok, sorkatonák közreműködé­sével. A nagy '„harcból” a Petőfi iskola kéknyakkendősei kerültek ki győztesen. November 18-án kezdődik a kisdobosok teremfoci­bajnoksága a József Attila isko­lában. A győztesekre természete­sen kupa vár! Példamutató KISZ—úttörő kap­csolat alakult ki a kecskeméti hu­nyadivárosi úttörőcsapat és né­hány KISZ-alapszervezet — Bar- nevál, IGV — között. A' KISZ- esek rendszeresen látogatják a csapatokat, és a nyolcadikosokat felkészítik a Kilián-próbára! • Ezekben a napokban a kecske­méti járás úttörőcsapatainál a KMP megalakulásáról emlékez­nek meg, rajkeretben. A József Attila szavalóverseny forduló­pontjához érkezett: ezekben a napokban derül ki, hogy ki szaval a legszebben a résztvevők közül. Pályaválasztási bemutatóra indul­nak a lakiteleki úttörők a kecs­keméti 607-es és 623-as Szakmun­kásképző Intézetbe. Az őszi beta­karítási munkákban ä járás út­törői kivették a részüket: 12—18 napot dolgoztak átlagosan. Egy­napi munkabérüket valamennyien a bükkszéki tábor építésére aján­lották fel. A kalocsai úttörők közül az ötö­dikesek és hatodikosok irodalmi vetélkedőre készülnek az úttörő­házba, a Könyv és ifjúság-akció keretében. Az Ifjúmunkás Napok keretében eddig egyedülálló kez­deményezést hajtottak végre: há­rom kalocsai gyár — a műanyag­gyár, az ÉPGÉP és a FÉKON — KISZ-esei üzemlátogatást szer­veztek az úttörőknek! A FÉKON- nál még divatbemutatót is ren­deztek a háromszáz vörösnyak- kendősnek! TUDÓSÍTÓINK JELENTIK Ezen a héten két kecskeméti tudósító jelentkezett: Kócsó Emí­lia, a Forradalom utcai, és Meleg Erika, a leninvárosi úttörőcsapat­tól. Ami beszámolójukban közös: mindkét csapat tagjai kivették a részüket az őszi mezőgazdasági munkából. Emília raja, az Arany János-raj a helyi Törekvés Termelőszövet­kezetben szedte a szőlőt tizenkét napig, még szabad szombaton is!, A szövetkezet vezetőségének di­cséretét is kiérdemelték, rajveze­tői dicséretet is kaptak. A jók között a legjobbak voltak: Király Attila, Kelemen Zoltán és Szabó Benedek. Elnyerték a legjobbak­nak kijáró jutalmat is: egynapos jutalomkiránduláson vehettek részt, a különjárati autóbusz Ba­ranyába, Pécsre vitte őket. Ma­gukkal vitték a honismereti szak­kör tagjait, hogy a sokszínű Ba­ranyát ők is „felfedezzék". A csapattanácstitkár-tudósítő, Erika, gondosan fogalmazott be­számolója a Magyar—Szovjet Ba­rátság Termelőszövetkezetnél vég­zett szüretről is szól. Hat osztály dolgozott, majd az utolsó napon az egész felső- tagozat! Néhány­szor az eső kiverte őket a sorok közül, de mindvégig becsülettel dolgoztak, mert nagy cél lebegett előttük: az iskola hangosító be­rendezését a szüretért kapott pénzből akarják megvenni! Érdékes határozatot hozott Eri­káéi úttörőtanácsa annak'.érde­kében, hogy javuljon a rajok: ma­gatartása. A'lényege az, hogy min­den osztály egy órarendet kap, amibe minden óra végén a szak­tanárok egy osztályzatot írnak be, értékelvén ,.átlag"-magatartásu- kat. Ezt összesítve, kéthetenként egyértelműen kiderül, melyik raj magatartása a megfelelő. Készül­nek a hagyományos novemberi hasznosanyag-gyűjtési versenyre is, úgy tervezik, a papíron kívül nagyobb mennyiségű vasat is át­adnak a MÉH-nek, hogy csapat­pénztárukat ilyen módon is gyá­ra píthassák! REJTVÉNYFEJTŐKNEK írjátok be az ábra üres me­zőibe a 4-től 10-ig terjedő számo­kat úgy, hogy a számjegyek ösz- szege a vízszintes és függőleges sorokbán, valamint a két átlóban egyformán 18—18 legyen! A meg­fejtéseket november 20-ig kérjük beküldeni levelezőlapon, szerkesz­tőségünk címére — Petőfi Népe Szerkesztősége. Kecskemét, Pf. 76 — oly módon, j)pgy az ábrát lerajzoljátok, a számokat a meg­felelő helyre írjátok be. A levele­zőlap címoldalára most is írjátok rá: Üttörörejtvény! A helyes megfejtést beküldők között ti/ könyvet sorsolunk ki, postázunk címükre. Selmeci Katalin HOFI GÉZA ARANYLEMEZEI • Hofi Géza két nagylemezéért is kiérdemelte az aranylemezt. Az Akácos út és a Szabhatjuk címmel megjelent lemezeit már több százezren vásárolták meg. Hofi Gézának átadták az aranylemezeket. (MTI-fotó.)

Next

/
Thumbnails
Contents