Petőfi Népe, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-27 / 278. szám
s' / / ZENEKAR A NÉZŐTÉREN, PRÓBA VAGY ELŐADÁS, SOK A GOND, DE LELKES HOZZÁÉRTÉSBEN SINCS HIÁNY Kiskunfélegyházi „nyomozások” — Itt a művelődési ház bejárata? — kérdezte a kora esti órákban egy vékony, ballonkabátos férfi, tőlem, kecskemétitől a Petőfi téren. Fölpillantottam az utcai lámpáktól alig-alig megvilágított falra, de nem láttam az Intézmény tábláját. Egy pillanatra elbizonytalanodtam. Bekukkantottam a barátságtalan kapualjba: tudtam helyben vagyunk. Nem szépült meg idén sem a megye egyik legmostohább körülmények között tevékenykedő művelődési otthona. □ □ □ Diákoktól őrzött kellékek között baktattam az igazgatói irodába. Fenyvesi István éppen most érkezett meg Pestről, benézett, hogy minden rendben van-e. Mosolyogva hallgatta „nyomozásom” történetét. — A napokban teszik vissza a táblát, most festik az épületet. Persze, az ilyen gyér világításnál fel sem tűnik a változás. Igyekszünk, amennyire lehet rendben tartani a rendelkezésünkre álló helyiségeket. Gondban vagyunk, szűkösködünk, de azért nem panaszkodunk, nem adjuk fel. Olykor nehéz a döntés, melyik ujjúnkat harapjuk meg. Van egy szép ifjúsági klubunk, meg egy szakköri helyiségünk. Jönnének a fiatalok pingpongozni, rexezni, ám e nagyobb helyet igénylő játékokra nincs hely. A sakk, a színes tévé, a sok újság, a beszélgetés nem mindenki számára vonzó. Máskor meg az a gond, ha van valami, mint például ma este is. Több célú helyiségeinket most a Népszínház táncegyüttesének kívánságai szerint alakítottuk át. Szívesen látjuk őket, egy esztendeje jártak nálunk. Sokan emlékeznek gyönyörű műsorukra, kétszáz nézőt várunk ma estére. Fúvószenekarunk próbáját azonban el kellett halasztani; mert nemcsak két dudás nem fér meg egy. csárdában, hanem két zenekar sem ilyen szűk helyen. Sajnálom, mert szépen fejlődnek, de nem volt más választásunk. Megpróbálunk tervszerűen dolgozni, olykor váratlan akadályok borítják fel a programot. Az egyik jól működő szakkör tagjai hiába gyűltek össze, vezetőjük váratlanul a kórházba került. Ez a foglalkozás is elmarad. □ □ □ Körülnéztünk ,az épületben. Tisztaság, rend, a kopott környezetet is csinosító képek a falakon. Az irodák melletti helységben Körössényi János szobrász- művész kiállítása. Ötletes elrendezésben érmék, kisplasztikák. Elgondolkoztató, érdekes tárlat. A teremőr az irodalmi sorozat következő rendezvényére, Szemes Mari estjére hívta fel néhány ismerőse figyelmét. A Váczi Mária művészeti előadó gondozásában immár öt. éve tartó sorozatnak kialakult a törzsközönsége. Szá- zan-százhúszan még akkor is összejönnek, ha esik, és „valami jó” megy a tévében. Míg az igazgató a vendégegyüttes szervezőivel tárgyalt, azon gondolkodtam, hogy többet produkálnak, mint egyik-másik nagyobb létszámú intézmény. Vigyáznak arra, hogy valóban értékes műsorokkal, rendezvényekkel szórakoztassák közönségüket. Nincsenek illúzióik, tudják nagyjából, hogy mire képesek, mire számíthatnak. □ □ □ Ritkán tévednek; a zsúfolt ruhatárból következtetve, a kivételek közé tartozik ez az este. Kellemes csalódás: mintegy kétszázötvenen ülnek a nézőtéren. Zenekari árok hiányában, közvetlenül az első sor előtt foglalt helyet a Népszínház hattagú zenekara. Remek nyitányuk után rokonszenves műsorközlő lépett a pódiumra, szeretettel köszöntö- te az egybegyűlteket. Röviden, a figyelmet felkeltve ismertette a fiatal együttes törekvéseit. Elnézés kér a műsor változtatásokért: néhány kompozíció nem fér el a félegyházi színpadon. Maguk sajnálják a legjobban. Taps, máris betáncolnak a rábaközi legények. Mind viharzóbb a zene, mind keményebbek a léptek: igazi kapuvári verbunknak tapsolhat a hálás közönség. A művelődési intézmény dolgozói is élvezik a pompás műsort. Nemcsak szervezik „a kultúrát”, maguk is igénylik. Akkor is eljárnak ide, ha történetest másutt dolgoznának. — Ez — sajnos — nem minden népművelőre jellemző. Ha letelik a munkaidő, vége a kötelességnek, jöhet Nobel-díjas író, vagy legérdemesebb érdemes művész... Megkérdeztem Félegyházán: hányán vannak szolgálatban. — Hárman. ötüktől búcsúztam az autóbuszhoz sietve. Heltai Nándor VENDÉGÜNK VOLT Túri Levente keramikus M Túri Levente munka közben. (Pásztor Zoltán felvétele) Nemrég televíziós . riportfilm emlékeztetett a Kézműves Iparművészek Világszervezetének bécsi kongresszusára, s arra, hogy az eseményt megelőző nemzetközi munkaszeminárium résztvevői a Kecskeméti Kerámia Stúdióban dolgoztak együtt. Az alkotóműhelyben készült kerámiák több új létesítményben, legutóbb a megyei kórház épületében is helyet kaptak. JK funkcionális szerepük az, hogy formáikkal és színösszeállításukkal oldják a szorongást, s a maguk módján egyúttal elősegítsék a gyógyítási folyamatra való ráhangolódást. A munkába bekapcsolódott Túrt Levente, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége kerámia-szakosztályának titkára is. A kecskeméti stúdióról kialakított véleménye annál érdekesebb lehet, mert a nemzetközi hírnévvel együtt felvetődnek a „hogyan tovább” jövőre vonatkozó kérdéséi. — Milyen szerepet tölt be a Kecskeméti Kerámia Stúdió? — Jelenleg egyedülállót a szakmai kísérletek feltételeinek megteremtésében. A tízéves siklósi szimpozionok helyszíne időközben ugyanis korszerűsítésre szorult, s majd 1982-re válik jól felszerelt műhellyé. — Más különbség is van köztük? — Amíg a siklósi találkozók időszakosak, Kecskeméten hosz- szabb, elmélyült kísérletezésre nyílik lehetőség. Ez megfelel a technikai, technológiai és esztétikai útkeresések természetének. — A szakmai nyilvánosságon túl mikor ismerkedhet meg a nagyobb közönség az eredményekkel? — Alkalmi bemutatók vannak, és lesz állandó kiállítás is. Ez korántsem elhanyagolható, de maga az alkotás mégis fontosabb. A művész előre ki nem számítható, bizonytalan idő alatt tud olyat produkálni, ami semmi másra nem hasonlít. A stúdióban elsősorban nem az elkészült tárgyakat értékeljük, holott a termelői mérce ezt írná elő. Lényegesebb a töprengés, próbálkozás, útkeresés. Vagyis mindaz, ami a megismerésben és gondolkodásban megy végbe, s lehet, hogy csak évek múlva testesül meg kézzel' fogható, szemmel látható tárgyakban. — És valóban megtestesül? — Az utóbbi néhány évben annyi nemzetközi díjat kaptak a magyar kerámiák, hogy úgy tűnik: az aranycsapat korát éljük. Alacsony technikai szinten kezdtünk, s amit a siklósi szimpozionok elindítottak, azt ez a stúdió folytatja a technikai lemaradás pótlásában. Eddig hatvan keramikus dolgozott Kecskeméten, s nyilvánvalóan elválaszthatatlan ettől a ténytől, hogy a pécsi keré- miabiennálé tanúsága szerint nőtt az égetési hőfok átlaga, s emelkedett az esztétikai színvonal is. Kár, hogy nem lehet lemérni és kimutatni: ezek a változások mekkora szellemi hőfokot követeltek és tételeznek fel. H. F. A TELEVÍZIÓBÓL JELENTJÜK A gondolatok gyilkosai Lenyűgöző méretű irodaház. A folyosók zártn ajtói titkokat[_ rej-^ Ügetnek. Lapító csend, sehol egy lélek. Aztán ebben a némaságban váratlanul felbukkan a kamera előtt egy jelentéktelen külsejű férfi, hányaveti ballonkabátban, fején ócska kalap. Csak az arc. az elgondolkodtató tekintet tudatja velünk, a svéd Jensen felügyelő nem mindennapi szentély ... Politikai krimit forgat Málnay Levente rendező —, mondja a főszerepet játszó Márkus László. — Nagyon érdekes műnek tartom a svéd szerző könyvében is megjelent Gyilkosság a 31. emeleten című munkáját. Élvezem a színészi feladatot, ilyen zsánerű szerepet ugyanis eddig még nem kaptam. Életre kelteni egy nyomozó figuráját. Talán Colombo hadnagyhoz hasonlíthatom a svéd felügyelő alakját. — Néhány szót a tv-játékról? — Jensen felügyelő névtelen levél ügyében kezd nyomozni. Egy vállalatot azzal fenyegetnek meg. hogy felrobbantják. A nyomozás során a felügyelő egy gigantikus konszern kulisszáinak mindaddig ismeretlen világába pillant be. A konszern vezetői mindent és mindenkit kezükben tartanak. A svéd írónak, Per Wahlöö-nek remek alkalmat kínál ahhoz, hogy lerántsa a leplet a nyugati társadalmakban mindazokról, akik embereket terrorizálnak. — Nem szabványtörténet? — Egyáltalán nem az. A gyilkosság szó is inkább szimbolikus töltésű. Valójában itt a gondolkodó ember egyéniségét, gondolatokat gyilkolnak napról napra. Az emberi lélek pusztításán fáradoznak. A cselekmény középpontjában egy titokzatos osztály, az úgynevezett 31. ügyosztály áll, amelyről az alkalmazottak nem tudhatnak semmit, még a lábukat sem tehetik be a 31. emeletre. S ahol végül mégis bekövetkezik a katasztrófa, csak egészen ellenkező előjellel. A tv-játék nem hagyományos elemekkel mutatja be mindezt, inkább lélektani effektusokkal dolgozik. Számomra mégis izgalmasabb mindenféle krimi-históriánál. A kihallgatott személyek sorsán keresztül pillanthatunk be egy rejtélyes hatalmi gépezetbe. — A forgatás vége felé tartanak? — Fárasztó munka, mivel egyetlen olyan beállítás sincs, ahol ne kellene jelen lennem. De szeretem ezt az izgalmast tartalmas műfajt. Jó együtt dolgozni a rendezővel. S úgy vélem, a nézők is szívesen ülnek majd le a képernyő elé, ha jó politikai krimit nézhetnek. A tv-játék további szereplői: Tordy Géza, Oszter Sándor, Ba- lázsovits Lajos, Frajt Edit és mások. Sz. B. 1980. november 21. • PETŐFI NÉPE • $ „Afrika műveltségi verseny Kalocsán # Fenti képünkön: a versenyzők és a zsűri. • A kalocsai gimnázium győztes csapata. A világhírű Afrika-kutató, Magyar László emlékére a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézete „Afrika műveltségi versenyt" hirdetett a középfokú oktatási intézmények tanuló- ifjúsága részére. A verseny lebonyolításában Kalocsa is főszerepet kapott. Magyar László Kalocsán végezte gimnáziumi tanulmányait. A város tisztelettel, megbecsüléssel emlékezik rá, ápolja emlékét, s mindazokét, akik hazánk, népünk kulturális felemelkedésén munkálkodva. a tudományos kutatásoknak, felfedezéseknek szentelték életüket. Ezért kapta meg a jogot Kalocsa a verseny egyik területi döntőjének a megrendezésére. A műveltségi versenyt az I. István Gimnázium dísztermében vrendezték,.meg a napokban. Bács- Kiskun, Békés és Csongrád megye • középiskolásainak a részvételével, összesen tizennégy csapat versenyzett. A zsűri — dr. Krizsán Lászlónak, a Világgazdasági Intézet főmunkatársának elnökletével — egyöntetűen megállapította: a tanulók magas szintű felkészülésről adtak számot. Tehetségesek, sokoldalú érdeklődésűek. A területi verseny első helyezettje — holtversenyben — a kalocsai I. István Gimnázium és a szegedi Radnóti Miklós Gimnázium csapata. Kitűnően szerepelt a kiskunhalasi Szilády Áron Gimnázium kollektívája is, amely mindössze egy ponttal maradt el a legjobbaktól. A résztvevők, csapatonként . és egyénileg is, értékes tárgyjutalomban részesültek. A díjakat dr. Geri István, Kalocsa város Tanácsának elnöke adta át. Régi adósságot törlesztettek a verseny megrendezésével. A magyar tudomány méltatlanul elfelejtett nagy alakjának emléke előtt ily módon tiszteleghetett a fiatalság. A kalocsai gimnázium tanulói számára ünnep volt ez a nap, amelyet egyben az afrikai népekkel való szolidaritás megnyilvánulásának tekintettek. Az országos versenyen, amelyet december 20-án Dunaföldváron, a tudós szülőhelyén rendeznek, a két első helyezett kalocsai és szegedi csapat vesz majd részt. KONCZEK JÓZSEF : Mi ez a vacogás? (8.) A kaputelefon tehát működik, amint Anna mondta is. De(/ hát itt cseng a fülemben, mit válaszolt, amikor megkérdeztem tőle: „Az a kaputelefon rossz!" Nem úgy mondta, hogy ez a kaputelefon, hanem az a kaputelefon. Tehát még a fogalmazásában is távolította. Pedig a telefon másik vége. ugye, itt van a lakásban, a folyosón. Mi a csudának töröm a fejemet ezen az egész histórián? Talán félreértettem valamit. Amikor Bálinttól megtudta, hogy nekem is részem van benne, Anna valamiképpen mégiscsak örült a telefonnak. De nekem nincs benne részem. Én nem a kaputelefont ellenzem, ezt már réges-régen megmagyaráztam Bálintnak. hanem azt, hogy ez a kiragadott részlet úgy igyekszik feltüntetni magát, mintha a technika csodája lenne. Mintha valami nagyon jó volna. S vele együtt természetesen Bálint is valami nagyon jót tett volna. Ráadásul Anna szemében. No, nem! Nevetséges és bosszantó egyszerre. Lám, Anna fel is ébredt. Karján takaró, kipihent arccal áll meg a szoba ajtajában. Rámkacsint. — Na? Szép. amint ott ál. Pihent szaga van, asszonyszaga van, szeretném megölelni, tenyeremet végigfuttatni a hátán, derekán, csípője ismerős formáján, megfogni két combját, arcomhoz húzni friss mellét. Ülök, mint egy ázott veréb. Megrántom a váltamat. Sokat cigerettáztam. tudom füstös a szoba. Megyek, hogy ablakot nyissak. Mondom, hogy jön Kati is. Anna a konyhában csörömpöl a kiskanalakkal. Megmelegítette a kávét, betálalja három, pohárba. Megcukrozza. Kati csenget. Siet. beengedi. Kati esőszagot hozott. Azonnal összedugják a fejüket. Én meg rágyújtok egy újabb cigarettára. Anna kezembe nyomja a csészét — Meg is igyam, fiam? Belekortyolok. A frissen főzött jobb. — Ki járt nálatok? — kérdezi Kati. — A barátunk — válaszol Anna. Kati mond valami humbrosat. nevetnek. Házibarát? Divatlapokat szednek elő, rám sem figyelnek. Persze, hogy féltékeny vagyok. — Te, ez a Bálint tisztára olyan mint te — fordul felém Anna. — Én? Nekem mondod? — Persze. — Olyan, mint én? — Megsimítom az ördögárkot a homlokomon. — Jaj, nem úgy értettem. Nem külsőre, hanem egyébként. Nö jó. ebből elég volt. Jól láthatóan az ölembe teszem a sérült kezemet. Nemsokára észre is veszi. — Mi az, mi van az ujjaddal? — Ráütöttem. — Akkor már a telekre sem mégy ki? — Nem. Különben is. ilyen esőben? — És... fáj? — Fáj hát. — Az a dolga, mi? — Az. — Neked mi bajod van? Nem fogok nekiállni most a kaputelefont mesélni. És máskor sem. Hogy Kati elmegy, bezárom a szobát. Anna nem tiltakozik, amint vetkőztetem. Ruganyos mellei úgy csapódnak ki a háziköpeny hajtása mögül, mint ott lenn az az orgonavirág. Beleterrtetke- zem asszonyillatába, megvárom, amíg arca tüzelni kezd, maga segít a kezével, és eljutunk addig, amikor Anna már nyögdécselni is kezd. Később módszeresen, nyugodtan szerelmeskedünk tovább. Nemsokára felébred a kislány. Az ajtó már nyitva van. Anna pedig a fürdőszobában. Beszappanozott kezével mossa arcát, én pedig nézem. Nem tudja, hogy ez a mozdulata nagyon kedves nekem. — Anna. miért mondtad, hogy rossz a kaputelefon? Arcát szappanozó keze megáll, vizet kap a markába, lemossa szeméről a szappanhabot, kinyitja szemét, rámnéz. Festetle- nül úgy néz ki, mint egy gyerek. — Mert a?-r De hiszen Kati iS felszólt rajta. — Persze. Hiszen működik. — Hát akkor? — A kaputelefon működik. Aztán kis idő múlva hozzáteszi: — De azért rossz! Hát. most legyek okos, (Folytatjuk.)
