Petőfi Népe, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-27 / 278. szám

1980. november 27. • PETŐFI NÉPE • 3 Javuló feltételek a várossá váláshoz A bácsalmási falugyűlésről Miilyen volt á bácsalmási falu­gyűlés? Rövid, csöndes és fagyos. A látottakon-hallottakon alapuló sommázó minősítés oka — a tu­dósító szerint legalábbis — a hét­fő esti kései időpont, s a műve­lődési központ jégveremmé hű­tött színházterme lehetett... ' Mindössze nyolcvan percig tar­tott —, ami önmagában egyetlen tanácskozásnak sem árthat meg — és a tanácselnök, illetve a nagy­községi népfronttitkár tájékozta- tóján-beszámolóján, a két előző­leg fölkért hozzászóló mondóká- ján kívül belefért a választás, va­lamint három kitüntetés átadása is. Más nem, de úgy tűnt: ez — nyilván a sajnálatos körülmények miatt is — a négyszáz jelenlevő­nek éppen elég volt. A hivatalos részt követő kulturális műsor már csak legfeljebb félházzal, a leg- elszántabbak és a legvastagabban öltözöttek előtt zajlott le. — Jött volna el egy részfalu­gyűlésre, ahol 80—100 ember vi- tatkozott-feleselt egymással, s a tanácsi vezetőkkel, nagyon is ko­molyan és lelkesen, s ahol nem­csak a, kollektív bölcsesség elve, de az egységben az erő közhely­számba menő igazsága is kitűnő­en érvényesült — mondotta ké­sőbb, talán mentegetőzésképpen dr. Sövény Mihály népfrontelnök. Elhittem neki, s elhiszem most is, márcsak azért is, mert a két ke­rekre és tartalmasra sikeredett referátum seregnyi, még a kívül­álló fülének is izgalmas kérdést boncolgatott, s fontos információ­val szolgált. Adjunk ezekből egy kis ízelítőt, mintegy felmentéseként a telepü­lés vezetőinek, s bizonyítékaként lelkiismeretes felkészülésüknek. — 1976 január 1. óta — foglal­ta össze az V. ötéves tervidőszak- kiemelkedő helyi vívmányait Szi­geti Mihály tanácselnök — fel­épült 320 új lakás. Ez azt jelenti, hogy mind a 8896 lakosra jut egy- egy lakószoba. A nagyközség ki­épített útjainak aránya 42 száza­lék, az öt évvel ezelőtti huszon­hathoz képest, ami nagyrészt a lakosságnak köszönhető. Minden óvodáskorú gyermeket el tudunk Mihály tanácselnök. az erre vonatkozó elképzelésün­ket, az alapszabályt, s állásfogla­lás, jóváhagyás végett a felsőbb tanácsi szervek elé terjesztettük. Miről is van szó? Az összesen 26 kilométernyi földút mentén lakó 1700 lakás- és telektulajdonos tíz év alatt fejenként 10 ezer forint­tal lépne be, s így, hasonló össze­gű tanácsi hozzájárulással, 1990- ig szilárd burkolatot kaphatna minden utca. A tanácselnök vitaindítója után Mándity István népfronttitkár be­szélt az elmúlt időszakban vég­zett mozgalmi tevékenységről, a Hazafias Népfront által kezdemé­nyezett, vagy irányított, nagyköz­séget gyarapító-szépítő akciókról, megmozdulásokról és a szervezet vezetőire hámló további tenniva­lókról. Sevaracz Máté, a Petőfi Tsz elnöke, mint első hozzászóló, a közérdekre hivatkozva a tanács és a népfront munkaprogramjá­nak támogatására buzdította a je­lenlevőket, majd Csenki Antal, az általános iskola igazgatója a köz­ség és az intézet gyümölcsöző kapcsolatáról, egymásrautaltsá­gáról szólt elismerően. A falugyűlés résztvevői egy­hangúlag választották újjá a nagy­községi népfrontbizottságot, a bizottság elnökének ismét dr. Sö­vény Mihályt, titkárnak Mándity Istvánt kérte fel. A fórum befeje­ző aktusaként dr. Sövény Mihály, Sevaracz Máté és Fleckenstein Já-r zsef általános iskolai tanár Kivá-f ló társadalmi munkás kitüntetést vehetett át. K. F. 0 A művelődési központ előcsarnokában a falugyűlés tiszteletére Bácsalmás éleiét, fejlődését bemutató kiállítás nyílt. I . < I CSATORNÁZÁS helyezni, s 1980-ra az ipar terme­lési értéke elérte a mezőgazdasá­gét. Majd így folytatta: — Az V. öt­éves fejlesztési terv fő célja volt, hogy végrehajtásával megteremt­sük a feltételeket a majdani vá­rossá váláshoz. Egy 1979-ben vég­zett felmérés megállapította: a megyében mi állunk a legjobban; a szükséges 32 mutató közül csu­pán három hibádzik, de néhány éven belül várhatóan ezek is meg­felelnek. Egyébként 1976 óta — az előzetes számításoknak megfelelő­en — 74 millió forint fejlesztési alap állt rendelkezésünkre, a va­lóságos felhasználás viszont az év • Az előadói emelvényen Szigeti végéig el fogja érni a 120 milliót. Csaknem megduplázódott a pén­zünk és ez elsősorban a 40 millió forint értékű társadalmi munká­val, valamint a vállalatok, szövet­kezetek kisebb-nagyobb felaján­lásaival magyarázható. — A VI. ötéves tervoiklusban egyik legfőbb feladatunk — a csatornamű-társulat mintájára — egy útépítő társulat létrehozása, melynek gondolata a tanácstagi jelölő gyűléseken vetődött fel, s amellyel mi is messzemenően egyetértünk. Már ki is dolgoztuk PÁRTALAPSZERVEZETEINK ÉLETÉBŐL A harmadik generáció Székely Zoltánnal, a Volán 9. számú Vállalat III. számú műsza­ki pártalapszervezet titkárával a pártépítési munkáról beszélgetünk. A pártalapszervezetnek harminc­négy tagja három pártcsoportban tevékenykedik, s két KlSZ-alap- szervezet tartozik hozzájuk. Ez azért is fontos, mert gyakorlati tapasztalat igazolta, hogy a KISZ- szervezetekben tevékenykedő fi­atalok jó utánpótlást biztosítanak a pártalapszervezet számára. — Az elmúlt két évben — mond­ta a pártalapszervezet titkára — a KISZ négy fiatal munkást ajánlott a pártba. Igazán jó aján­ló levelet hoztak, hiszen dereka­san helytálltak a munkában, 'el­ismert, átlagon felüli szakembe­rek, szocialista brigádtagok, s ki­veszik részüket a társadalmi és a közéleti tevékenységből, pártfel­adatot is végeznek. Anélkül, hogy neveket említenék, elmondhatom, hogy e négy fiatal munkáját a szakmai vezetés is értékeli, ugyan­is erről tanúskodnak az évek óta kapott jutalmak, elismerések. Az egyikük a lövészklubban edző, a másik KISZ-titkár, a harmadik KISZ-sportfelelős, a negyedik szak- szervezeti bizalmi. Talán könnyű helyzetben van­nak itt a pártalapszervezet kom­munistái, hiszen ezek a fiatalok itt az üzemben nőttek fel, kezd­ték el az életet ipari tanulóként, betanított segédmunkásként. Az idősebb szakmunkásoktól a szak­mát, a munka szeretetét, a mun­kahely megbecsülését, s ugyan­csak tőlük, az idősebb kommu­nistáktól a mozgalmi tevékenysé­get, az elvhűséget. Igaz, hogy a KISZ-szervezetekben kezdtek töb­bet nyújtani, mint az átlagember, de a tudatosságot a párttagok ol­tották beléjük. — Ez a harmadik generáció, mondhatnám az unokák, akik a felszabadulás után kiérdemelték azt, hogy a párt soraiba tartóz­hatnak. Követelmények nagyok, hiszen a jó és becsületes munkán kívül megkívánjuk, hogy társadal­mi munkát végezzenek, de azt is. hogy elméletileg felvértezzék ma­gukat. Mind a négyen elvégezték, vagy most végzik a marxista kö­zépiskolát. E négy fiatal egyik ajánlója természetesen a KISZ­alapszervezet volt, a másik egy- egy idősebb kommunista. A KISZ- taggyűlések egyhangúan javasol­ták őket a párt soraiba, s a tag­gyűléseken az idősebb párttagok egyértelműen megszavazták fel­vételüket. Ennek is volt oka. A pártalap­szervezet tagjai a jelentkezőket mondhatni gyermekkoruk óta is­merik, de tisztában vannak a „háttérrel”, a szülők magatartá­sával. az otthoni és munkahelyi kö­rülményekkel. Nem csoda hát, ha ezek i fiatalok szorosan kö­tődnek a munkahelyhez, a párt- alapszervezethez, s ez a pártépíté­si munka alapja. — A fiatalokban, akik néhány hónapja léptek be a pártba, ném csalatkoztunk. Valóban öröm ve­lük dolgozni, mert nemcsak értik, de érzik is azt a nagy felelősséget, bizalmat, amit a párt rájuk ruhá­zott és amit várnak tőlük a többi­ek. A négy KISZ-fiatalon kívül a pártalapszervezet egy ötödik felvételt is megtárgyalt és elfo­gadott. Ez egy 30 év feletti, idő­sebb brigádvezető volt, aki ré­gen dolgozik a vállalatnál és ki­váló szakember. öt a kommunis­ták ajánlották, s csak nyertünk vele. A jó munkahelyi légkör, az ak­tív pártélet, az emberekkel való törődés teremtett ennél a párt- alapszervezetnél olyan lehetősé­geket, hogy a pártonkívüliek, mun­kások, közvetlen a termelést irá­nyítók úgymond „sorban állnak” a felvételre. A kommunisták nem engedik sürgetni magukat, akik a pártban akarnak dolgozni, töb­bet, jobbat kell adniok. Igaz, minden kommunistának van párt­megbízatása, közéleti elfoglaltsága, tennivalója. Nem csoda, ha ilyen követelményt támasztanak. Fe­gyelmezett emberekre van szükség, olyanokra, akik képesek vitázni, érvelni, de a határozat után ké­pesek egységesen cselekedni. En­nél a pártalapszervezetnél évek óta nem volt pártfegyelmi eljárás. Az utánpótlás-nevelésnek nincs titka: csupán ki kell választani, megbízásokat adni, ezekről be­számoltatni azokat a fiatalokat, akik a munkával bizonyítják, mél­tók a kommunista megnevezésre. Gémes Gábor KÉPERNYŐ T8DIÓS Ú. 0. (Stúdió ’80) Tegyük fel, beszüntetik a Pető­fi Népét, a Kortársat, a Művésze­tet, a Kutyát, a Nagyítót és a Del­tát. Helyette egyetlen lap jelenik meg, Az Újság címmel, azzal az .elhatározással, hogy minden fon­tos dologról — a kül- és belpoli­tikai eseményekről éppúgy, mint az új CACIB-győztes tenyészka­nokról, mint a golyóstollhegy- gömbölyítő spréről, sőt, a futball­válogatott szenzációsan botrányos szerepléséről —3 hírt adjon. Az Új­ság szakít a hagyományokkal, az apróhirdetést induló anyagként, a riportot a legkisebb betűtípus­sal szedi, mi több, a cikkeket a nyomás előtt még meg is keveri. Egy sör lóverseny, egy sor Rea- gan-kormánylista, egy sor foci­ömlengés. — Lehetséges, hogy nem lenne rossz lap Az Újság. De — s ez valamivel valószínűbb — nem biztos, hogy saját szerzői elolvasnák. Az Újság — azaz: az újság — legyen az, ami: valami­ről közérthetően adjon hírt, az újat magyarázza meg, figyelmet hívjon fel, agitáljon, szervezzen (nem egészen szó szerinti idézet Lenintől). Ha ebből a szempontból nézzük a Stúdió 80-at, a televízió kultu­rális hetilapját, aligha lehetünk elégedettek, és, cseppet sem biz­tos, hogy bennünk, nézőkben van a hiba. Az első szám a maga gyors vá­gásaival, tematikus sokszínűsé­gével azt sugallta, végre a televí­ziósok is rátalálnak a kulturális folyóirat legeslegteleviziósabb (azaz: sok-sok képes) megoldásá­ra. Rövid interjúk, Nagy László orientálás, mini ■ közvéleményku­tatás, hozzá a hallatlanul kedves, népszerű Skála-reklám. Egyszó­val: fölfokozták a várakozást.., A második szám aztán pontot tett e várakozásokra, és illőbb, ha innen egyes szám első személyé­ben folytatom. Lojális érdeklődőként elfoga­dom: nemcsak rajz, festmény, márványszobor a művészi tevé­kenység kifejezési módja, noha a történelem azt bizonyítja, hogy fennmaradni azok maradtak fenn, akik jól rajzoltak, festettek, for­máztak. (Pl. Mona Lisa). Elfoga­dom, hogy ahogy a rajz egyfajta kifejezési mód, akként a térben a mozgó alkotmány is lehet művé­szi hitvallás. (Pl. Nicholas Schöf- fer kalocsai emlékmúzeuma). No­ha a művészettörténet azt mond­ja, az efféle munkák a művésze­ten belül is a „különös" típusába tartoznak. (Általános pl.: Rodln: Gondolkodó.) A lényeg: a kedd esti Stúdió 80 — számomra, befogadásra kész tévénéző számára — sem szépet, sem követendőt, sem értékeset nem közvetített. Ami ugyebár a magánügyek szférájába tartozó megállapítás: ez az én dolgom. Mint ahogy valószínűleg az sem közügy, ami ebben a műsorban engem, havi hatvan forintos tévé­előfizetőt vérig sértett: engem, mint nézőt, huszadrangúvá deg­radáltak. Jancsó ide-oda mászkált a kamera előtt, eltakarva azt, ami fontos lett volna. Ungvári csend­őrtegező, vérlázítóan udvariatlan módon foglalkozott a színházmű­vészeti főiskolásokkal (maga a be­mutatás furcsa volt: ez itt X.Y. ez meg X.V., ez meg O.Q, mintha szó szerinti angol, szöveget fordít tott volna, nem értelem, hanem szó szerint). Elfogadom: lehetsé­ges, hogy valami istentelenül nagy dolog a térfogalmazás, amiről Hernádi csevegett körbe-körbe járva Kemény Györggyel, miköz­ben próbababákon, meztelen höl­gyön, keresztbe állított monito­ron pásztázott a kamera. Elfo­gadom : lehetséges, hogy művé­szet, az alkotó lelke rajta. De jobb szerettem volna, ha a mo­dern (és moderneskedő, ami öt fokkal súlyosabb bűn) bemutatá­sa mellett valami hagyományost is matattak volna, hagyományosan, meztelen nő, próbababa, körbejá­rás, vállveregetés nélkül, és most nagyon úgy érzem magam, mint­ha (kis)polgári óhaj szószólója lennék: szeretném megérteni, be­fogadni amit látok. Nem hiszek abban, hogy az újról csak új módon lehet tudósí­tani. Az egyébként langyos unal­mas HÉT-ben Chrudinák Alajos és Várszegi Károly vérpezsdítőén izgalmas hagyományos riportot készített az iraki—iráni háború­ról. Nem modernkedett, azt tette, amit tennie kellett: tudósított, be­mutatott. Amit a Stúdió 80-nak is tennie kéne, Sajnos, a televízió kulturá­lis folyóirata eddig legföljebb T8DIÓS Ű 0, amely betűkből é$ számokból ugyan összeállítható a Stúdió 80, de azt hiszem, ez még nem az igazi. Várjuk tehát a következő ked- det. Hátha közben megváltozik valami. Ballal József Séta a Sugárban A közelmúltban nyílt meg a fővárosban az or­szág legnagyobb kereskedelmi üzletközpontja, a Sugár. A metró Fehér úti végállomásától 2 percre, a HÉV és számos autóbuszvonal találkozási pontján épült létesítményben naponta 150—200 ezer vásárló fordul meg. Az üzletek eladótere 'összesen 19 ezer négyzetméter, a vásárlókat 900 eladó szolgálja ki. Megtalálható itt minden: a műszaki, háztartási, ruházati- és textilárukon kívül rendkívül széles a kínálat különböző élelmiszerekből. Az emeleten tevő üzleteket mozgólépcső köti össze a földszint­tel. A gépkocsival érkezők számára két tágas autó­parkoló áll rendelkezésre. A Sugár üzletközpont csakhamar a főváros egyik nevezetessége lett. Nemcsak a budapestiek egyik kedvelt bevásárlóhelye, szívesen vásárolnak itt a környező községek lakói és a távoli vidékekről a fővárosba látogatók is. B. I. # Ez a Sugár —■ madár­távlatból. • Balra: a tágas belső csarnokból nyílnak az üz­letek. 0 Lenn; mi szem-szájnak ingere — megtalálható az élelmiszerboltban. • Jobbra: Kicsit elfárad­tam ... (Fotó: Hauer Lajos felvételei — KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents