Petőfi Népe, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-25 / 276. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MagSS SZÍlltU kambodzsai küldöttség érkezik hazánkba Lázár Györgynek, a Miniszter- tanács elnökének meghívására, Heng Samrin elnök vezetésével kedden hivatalos, baráti látoga­tásra hazánkba érkezik a Kam­bodzsa Megmentésének Nemzeti Egységfrontja és a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács küldött­sége. A Varsói Szerződés honvédelmi miniszteri bizottságának ülése A Varsói Szerződés tagállamai­nak honvédelmi miniszteri bízott. AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA sága december első felében a ■ Román Szocialista Köztársaság XXXV. évf. 216. szám Ára: 1,20 Ft 1980. november 25. kedd ' «városában Bukarestben tartja ^—— ^__mb_____^ammm soron következő ülését. (MTI) ŰJ HŐKÖZPONT, SZABAD KAPACITÁSSAL így kezdődött a megyében az idei fűtési szezon... Több mint egy hónapja fűtünk. Tartósan rossz idő még nem volt. A hideg és az ember téli erőpróbája ezután kö­vetkezik. Hol, hogyan várják a telet? — erről számolunk be olvasóinknak. Kecskeméten, a DÉMÁSZ Szul­tán utcai erőművében Futó Tibor vezető a hidegebb napokra is ígé­ri, hogy a hozzájuk tartozó la­kásokban nem fognak fázni a la­kók. A leninvárosi körzet 1600, s az Árpádváros 600 lakásában és egy óvodájában üzembiztos a táv­fűtés. Várhatóan az lesz az év végéig átadásra kerülő további 100 új családi otthonban is, amelynek próbafűtését ezekben a napokban végzik. A próba ide­jén ezeken a helyeken — a rend­szer szabályozásából adódóan — egy darabig még ingadozhat a hő­mérséklet. Az erőműben inkább az ener­giabőség okoz gondot. November 1-től már a hálózatot táplálja az az új, nagy teljesítményű auto­matizált hőközpont, amely 240 tonna vizet melegít. A kibocsáj- toitt forró vízzel óránként 20 mil­lió kalória hőt Jehet termelni, vi­szont a szolgáltatásba bekapcsolt lakásokban most még ennek a ti- zedrészável is „megélnek”. A hő­központi rendszer tehát nincs kellőképpen terhelve, az óránkén­ti 130 kilowatt áramfélvétellel arányosan. A jövő lakásépítési tervének a megvalósításával, újabb lakások rákapcsolásával — mintegy 2700 lakással —’ az új hőközpont megfelel a távlati igé­nyeknek. A nagy teljesítmény és a mostani alacsonyabb fűtőener- gia-felhasználás közti különbsé­get átmenetileg — a jövő nyártól — kisebb teljesítményű szivattyú üzembe helyezésével oldják meg. A Széchenyivárosban, ahol 4 ezer lakást melegítenek központi­lag, október 6-án kezdte meg a fűtést a Kecskeméti Ingatlanke­zelő és Távfűtő Vállalat fűtőmű­vének 39 dolgozója. A nyári kar­bantartást és az épületeken be­lüli szabályozást a terv szerint elvégezték. A fűtési idény kezde­tétől 30 panaszoshoz mentek ki, hogy a radiátorokat — ahol erre újra szükség volt — légtelenítsék és a kisebb-nagyobb csepegése- ket megszüntessék. A lakások melegét időközben rendszeresen ellenőrzik. A hőszolgáltatás je­lenleg zavartalan. $ A lakók pénzükért, érthetően, szeretnék, ha lakásaikban mindig egyenletesen meleg lenne. Sajnos, sok még a huzatos, nem kellően szigetelt .épület. Az Irinyi utca 20—36. számmal jelölt házán, a negyedik emeleten, két helyen a betört ablakon át a szél valóság­gal kisöpri a meleget. Nem egye­di jelenség a hideg szívó hatása, éppen ezért foglalkoznak az ÉP- SZISZ Szolgáltató Házának az asztalosai egy éve az ajtók és az ablakok . hőszigetelésével. Galamb Ferenc, helyettes rész­legvezető elmondta, hogy Bala- tonlellén a Zala megyei Tanács üdülőjének, Kiskunfélegyházán 60, Kecskeméten pedig több mint 800 lakás ajtajának és ablakának a tömítését végezték el alumi­nium szalaggal. A székesfehérvá­ri Könnyűfémmű termékével, azonkívül, hogy a port és a sze­let felfogja, télen plusz 4—5 Cel- sius-fokot lehet megtakarítani. Kecelen is felkészültek a télre. Jó példa gyanánt a tanácsházán még a nyáron új, jól záruló ab­lakszárnyakat helyeztek el. Mi­óta ,a közületi olajat a korábbi 3,50-nel szemben 8 forint 10 fil­lérért kapják, a tanácsi dolgozók — mint Farkas Antalné megbí­zott gazdálkodási csoportvezető­től megtudtuk — takarékosabban bánnak a fűtőolajjal. Ha kell, jobban felöltöznek. így a 20 Cel- sius-fok nem is olyan elviselhe­tetlen. Az öregekről és a gyerekekről körültekintően gondoskodtak. (A kiskőrösi kéményseprők társadal­mi munkával az idén megjaví­tották az idősek keceli napközi otthonának a kályháit.! Hét óvo­dájuk, az egészségház és a többi közintézmény számára 32 hőmé­rőt vásároltak, de emellett is megtalálják a módját, hogy az energiával — esetükben a fűtő­olajjal — okosan bánjanak. Az egészségház ajtajánál vastag le­vegőszűrő függöny állja útját a kinti hidegnek. A csecsemőtanács- aoás alkalmával ugyanis plusz 25 Celsius-foknak kell lennie. A határból való tüsköt, fahul­ladékot, venyigét és csutkát so­kan felhasználják a téli fűtés során, hiszen a hagyományos tü­zelésre is megvan a lehetőség. Baján, az újvárosi Fűtőműben csepeli és százhalombattai paku­rával október 10-én kezdték meg a távfűtést. Az aránylag olcsó, literenként 3 forint 80 fillérért kapható termékből 6580 liter fogy el naponta 1030 lakás fűté­sére. Az év végéig több új épülettel gyarapodik a bajai városrész. A fűtőműtől mintegy fél kilométer­re bölcsődét, óvodát, iskolát ad­nak át. Készen áll a fűtési pró­bára két tízemeletes ház is, ame­lyek egyelőre 15—16 Celsius-fok temperált hőt kapnak. A bajai távfűtők igyekezete azonban helyenként hiábavaló. A Csónak utca 3. szám alatt, a lép­csőház földszintjén folyik a for­ró, kénes szagú víz a radiátor­ból. Rá-ráspriccel a felette levő levélszekrényre. A fehér falat jó­kora darabon víz áztatja. A közel­ben lakó Lakehal Mohamedné lakásában a kis szobát háromszor öntötte el a radiátorvíz, jóllehet csak két és fél hónapja költözött ide öt gyermekével. A csöpögő radiátorok sok bosz- szúságot okozhatnak még — és csökkenthetik a közfűtés haté­konyságát —, ha az építők nem cselekednek hamar! K—I • A bajai fűtőmű és az átadás előtt álló épületek. (Straszer András (elvételei) 6 Izsákon láttuk ennek az ötszáz köbméteres acélszerkezetű, 35 méter magas víztoronynak az alkatrészeit. A torony a Vízgépészeti Vállalat kunhegyes! gyáregységének terméke, s gyártói december 1—15-e közötti napokban szerelik össze, s állítják fel a községben. Várhatóan, még az idén a hat és fél kilomé­teres gerincvezetéket is megépíti az Eszak-Bács- Kiskun megyei Vízmű Vállalat. Aztán folya­matos fejlesztéssel 1983-ban mintegy 35 kilo­méter vezeték épfii meg. s juttatja az otthonok­ba az egészséges ivóvizet. A KISKUNSÁGI NEMZETI PARK SIKERÉVE A legmagasabb nemzetközi tudományos elismerés birtokában Fennállása ötödik évének vé­gén mozgalmas esztendőre tekint­het vissza a Kiskunsági Nemzeti Park kecskeméti igazgatósága. Ez a mozgalmasság rangos — sőt, alapvetőnek, a jövőt tekintve meghatározónak nevezhető — mi­nőségi változásokban öltött testet. Miről van szó? Arról, hogy az idén életbe lépett két olyan nem­zetközi környezet- és természet­védelmi jogszabály, amely az it­teni munkát is érintette, mégpedig egészen közelről. Az egyik, hogy az Elnöki Ta­nács törvényerejű rendeletben hirdette ki az 1971-es ramsari (Irán) egyezményt a világviszony­latban jelentős vadvizek fokozott védelméről. Ennek értelmében a KNP Ill-as számú, 3903 hektáros egysége — több szikes tó Fülöp- szállás és "Szabadszállás határá­ban — került szigorú nemzetközi felügyelet alá. Az egyezmény lé­nyege egyébként, hogy az aláíró országok a vízimadarak letelepe­désére, fészkelésére, illetve a vo­nuló szárnyasok táplálkozására, biztonságos pihenésére alkalmas természetes élővizeket, jelölnek ki. Ezek a helyek nálunk gyakorlati­lag egy nyugat—keleti irányú or­szágos láncolat (Kisbalaton—Ve­lencei tó—Pusztaszer—Fehértó— Kardoskút—Hortobágy) állomá­sai. A másik fontos határozat, hogy az UNESCO az Ember és bioszfé­ra (MAB) program keretében bio­szféra-rezervátummá nyilvánítot­ta a KNP több mint kétharma­dát, pontosan 22 095 hektárt. Az ENSZ-szervezet célja ezzel: a nemzetközileg is számottevő -tu­dományos értékek fokozott meg­óvása, s hozzáférhetővé tétele a kutatók számára. A különleges bánásmód a Tőserdő kivételével — sajnos a Holt-Tisza vidékét a civilizációs ártalmak miatt már nem tudták bevonni — a Nemze­ti Park minden részére érvényes. Övezeti beosztás szerint úgyne­vezett magterületeket — szikes ta­vak, homokbuckák, nádasok, mo­csarak, rétek, szikes puszták; ösz- szesen 2280 hektáron — alakítot­tak ki, ahol az élővilág a legérin­tetlenebb állapotban maradt fenn, s ahol a legkisebb emberi be­avatkozás nélkül, a biológia tör­vényeinek engedelmeskedve fej­lődhetnek növények és állatok. Ezeket a központi terrénumokat Puffer I. és II. elnevezésű védő­zónák veszik körül és szigetelik teljesen el a káros környezeti ha­tásoktól. A legkülső övezetekben a mezőgazdasági művelés, hasz­nosítás a természeti érdekeket fi­gyelembe véve tovább folytatha­tó. E két jogszabály azt fémjelzi; hogy a Kiskunsági Nemzeti Park igen rövid idő alatt a legmagasabb nemzetközi tudományos elisme­résben részesült, mely rendkívül nagy felelősséget — egyben fel­adatokat is — ró az itt élő és dol­gozó szakemberekre. Oj helyzet jött létre tehát, s ennek megfe­lelően sok tekintetben módosíta­ni kell a természetvédelemmel kapcsolatos eddigi szabályzato­kat, módszereket. Ismeretes pél­dául, hogy a KNP alapítása óta a terület birtokjogilag teljes egé­szében a gazdálkodó egységek tu­lajdonában van. Ez nagyon sok gondot okozott, mivel az üzemek termelés- és nyereségcentrikus beállítottsága, tevékenysége (vegyszerek, műtrágyák, termelé­si rendszerek elterjedése, gépesí­tés, vízrendezés stb.) nagymér­tékben veszélyeztette a természe­ti értékeket, s megnehezítette azok hosszú távú védelmét. A további viták, ellentétek el­kerülése érdekében a legbecsesebb körzeteket — amelyek egyébként a mezőgazdasági szempontból hasznavehetetlenek — az igazga­tóságnak minél előbb saját keze­lésébe kell vennie. Ezen túlme­nően a Puffer I. zónákban is lesznek szigorúan védett szekto­rok és ezek megbízható oltalma is csak nemzeti parki felügyelet mellett képzelhető el (például haszonbérleti szerződésekkel)^ Több helyen szabályozni, tiltani kell a vadászatot is. Sajnos eze­ket az új kívánalmakat, rendelke­zéseket elég nehéz megértetni a gazdálkodó szervek, a községi ta­nácsok vezetőivel. A Kiskunsági Nemzeti Parkban az idén a szokásosnál nagyobb lendülettel folytak a tudományos vizsgálódások. Számos új kutató­bázist létesítettek; egyebek között Bugacon, az ősborókásban, az Eöt­(Folytatás a 2. oldalon.) Akármibe lefogadom, száz ember közül száz nem tudna kielégítő alapossággal vála­szolni arra a kérdésre, mit is csinál egy hegesztő. Százból száz nem tudná elsorolni, mi mindennel foglalkozik egy la­katos. Klisékben gondolko­dunk, s ezekből az előre gyár­tott elemekből legföljebb ilyen válaszra futná: a hegesztő he­geszt, a lakatos kalapál, reszel. Másképp szólva, ezeket a mun­kákat egyszerűnek tart­juk, a hegesztőt, a lakatost egyszerű munkásnak. Ami azzal jár, hogy ezeknek a szakmáknak — ne féljünk kimondani — elég kicsi társa­dalmi presztízse van. Általá­ban nem az a kisgyerek vágy­álma, hogy lakatos legyen, hogy központifűtés-szerelőnek álljon, hogy bádogosnak ta­nuljon. Közhely a gyerek fe­nyegetése: ha nem tanulsz, suszter leszel. A mindennapok értékítélete a példaként emlí­tett lakatost tehát nem állítja példaként, sőt. Szociológiai fel­mérések bizonyítják, a minden­napi elismerés azoké a pá­lyáké, amelyek művelői utcai ruhában dolgozhatnak. Esetleg fehér köpenyben. Az íróasztal — nemcsak mint státusz — hanem mint foglalkozási szim­bólum is — a vágyak teteje. Nyilvánvaló, hogy ez hamis ■ értékrend. Ugyanakkor az is elég vilá­gos, hogy a jelek szerint vajmi keveset teszünk mondjuk a la­katosmesterség megismerteté­séért. Emlékszem, tizenöt éve, általános iskolás koromban a politechnika órán a konzerv­gyár gépműhelyébe kirándul­tunk. Idősebb szaki fogadott bennünket, olyan nagyapa ki­nézetű: mosolygós, bajuszos, meleghangú. Vezetett a gépek között, magyarázott, mindent megmutatott. Fiatalok dolgoz­tak, jöttünkre még lelkesebben. A fénypont egy gyakorlati be­mutató volt: darabka rozsdás, semmire se jó vasból kalapács­fejet csináltak. Nem volt köz­vélemény-kutatás a kirándulás után, igy csak megkockáztat­hatom a feltételezést: ekkor nyilván mindenki úgy döntött, ide jön dolgozni. Voltunk más üzemekben is, hasonló ered­ménnyel. Megláttattak velünk egy borzasztó fontosat: tetten értük az alkotást. Lehet, tú­lontúl patetikus kifejezés, még­is úgy éreztük, igy érzem ma is. Aki szereti a munkáját, mestere annak, bármit is csi­nál. Azaz: alkot. Rozsdás vas­ból kalapácsot, lemezből ha­mutartót, bármiből bármit-. Egy-egy üzemben az idősebb szakik legendákat mesélnek, ha ráérnek. A kecskeméti Fém­munkásban a mai napig emle­getik az egyik mesterhegesz­töt. Iskolája nem volt, hivata­los minősítést nem kaphatott. Mégis, a legjobb volt. Hajdani cigányprímás, hallatlanul könnyű kézzel, mérhetetlen ra­finériával. Csőhegesztésben nyújtotta a maximumot, akko­ra'ütemet diktált, hogy két em­ber dolgozott a keze alá. ö különben lezserül, már-már félvállról kezelte a munkát, kötéllel húzatta be magát a csőbe, dudorászott. Tehette, mert a munkában- utolérni senki nem tudta. Hegesztőki­rály volt, mára: munkáslegen­dák hőse. Nem is olyan régen szak­munkásversenyeket rendez­tek. Aki ott volt, láthatta: egy- egy mesterséget csak magas fo­kon érdemes űzni. De közép­fokon is szinte elmesélhetetlen az izgalom. Mondom, aki ott volt, láthatta. De ki volt ott? A versenyzők, a zsűri tagjai. Akik úgyis, tudják, amit tudni­uk kell. Sehol egy hetedikes­nyolcadikos, egy negyedikes középiskolás, noha a jó pro­paganda sokat számit, s e ver­senyek többet érnek akárhány agitációs kiadványnál. Nemsokára itt az iskolai fél­év, be kell adni a továbbtanu­lási papírokat. Nem ártana, ha az üzemek látogatásokat szer­veznének, az iskolák pedig el­mennének ezekre. Talán a diá­kok fejében is tudatosulna, hogy a munka — nem is olyan egyszerű. Viszont izgalmas, embert próbáló, alkotói lehetőségeket kínáló. Aminél több nem is kell. , r. B. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents