Petőfi Népe, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-22 / 274. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1980. november 22. HÁROMEZER TONNA MÜANYAGFÓLIA-VÁSÁRLÁS EGY ÉV ALATT A kitüntetett elnök Nagy a mezőgazdaságikisgép-kereslet A mezőgazdasági termelésnek szerves része a háztáji és kisegítő gazdaságok tevékenysége. Az állami és szövetkezeti gazdaságok termékkínálatát jól kiegészíti a kiskertben hajtatott vetemény, szabad földön termesztett zöldségféle. A kereskedelem áru- választékát, a mezőgazdasági termékexportot bővíti a háztáji és kisegítő gazdaságból származó fűszer- és gyógynövény, tej, tojás, méz, víziszárnyas, nyúl, vágósertés. Népgazdasági érdek, hogy a kisgazdaságok is növeljék termelésüket. Megkapják-e mindehhez a szükséges műszaki támogatást a hazai mezőgazdasági gépgyártástól, gép- és eszközkereskedelemtől? Tény, hogy ÍBács-KMkun megyében 1977 óta a kisgazdaságok termelése gyorsabb ütemben nőtt. Vele együtt az ehhez szükséges eszközök, gépek, vegyszerek iránti kereslet is, amelyet a hazai gépgyártás és kereskedelem még nem tudott teljes mértékben kielégíteni. Különösen a motoroskapa, a kistraktor, a motoros permetező, valamint a különböző szállító eszközök beszerzése okozott gondot. Tavaly Szegeden megkezdődött egy olasz céggel létesített kapcsolat keretében az RK—01-es típusú mótoroskapa hazai gyártása. Az idén ennek a géptípusnak nagyobb teljesítményű egységeit kezdték . előállítani ugyancsak Szegeden. A Veszprémi MEZŐGÉP viszont francia vállalattal együttműködve, a ROBI—50-es rotációs kapa gyártását készítette elő. A megyei mezőgazdaságigép- és eszközkereskedelem — a szerződés szerint — 1981 tavaszán már háromszáz teljes készletet kap ebből a géptípusból. Az eddigi tapasztalat szerint, a másfél—három kilowatt teljesítményű motoroskapát keresik legjobban. A következő években mindezekből nagyobb választékra és kínálatra lehet számítani. A győri Magyar Vagon- és Gépgyár jugoszláviai vállalatokkal teremtett kapcsolatot, s különböző kisgépekért cserébe, nagy teljesítményű RÁBA-trak- torokat szállít a szomszédos országba. A Bács-Kiskun megyei AGRO- KER az elmúlt év tavaszán kapcsolódott be a kisgépek forgalmazásába. Dr. Mormer Miklós igazgató tájékoztatása szerint az idén már ötven, különböző típusú kisgépet, traktort, talajművelőt, kaszáló, fűnyíró, daráló, permetező, fsjőgépet, motoros szivattyút, • A kertművelés nélkülözhetetlen eszközeit a HERMES ÁFÉSZ is forgalmazza. (Straszer András felvétele) pntözőf elszerelést, szőlőfeldolgozó eszközt árusított a vállalat. Ez év októberben az AGROTRÖSZT és a SZÖVOSZ megállapodott, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságok támogatása érdekében, a városi, falusi takarékszövetkezetek is nyújthatnak hitelt különböző kisgépek beszerzésére. Eddig ugyanis csak az OTP adhatott erre a célra kölcsönt. A gépek cikklistáján felsorolt ötven géptípust Bács-Kiskun megyében majd az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezeteknél lehet megrendelni. Az AGROKER a kisgépeket az áfészekhez szállítja, s ott az érdekeltek átvehetik. Csupán a háztáji és kisgazdaságban engedélyezett traktorok árusítása marad az AGROKER-nél, mível ezeknek a gépeknek a vizsgáztatása, forgalmi engedélyének a megszerzése a vállalat hatásköre. A csehszlovák TZ—4 K—14 B, továbbá a szovjet T 16 M, valamint a T 25 A jelzésű, és 10—22 kilowatt teljesítményű erőgép sorolható ebbe a • z e három k idén csupán Kiskun meg} lók érdeklődé . Év végéig, talán hány darab. ha. Sajnos, fpusból az pott Bécset a vásár- :i. el nagyobb. ..ég érkezik néA 3—7 kilowatt teljesítményű, TERRA és az MPM—10 típusú kistraktor kínálata lassan utoléri a keresletet. 1981-ben, a szerződés szerint, 7 ezer darab HONDA- erőgép érkezik a megyébe, amelyet jugoszláv—japán cégek együttműködésével gyártanak. Keresett cikk a japán SPS—10 motoros permetezőgép és a nor- thon-kút. Az állami és a szövetkezeti kereskedelem egyelőre nem képes az igényeket ezekből kielégíteni, bár a HERMES ÁFÉSZ a növényvédő eszközre költi azt a valutakeretét is, ami a motoros- kapa hazai gy fásával és a behozatal lecsökkenésével, a permetezőgép vásárlására felszabadult. A Bács-Kiskun megyei AGROKER több mint egy évtizede áru- . sít mezőgazdasági célra műanyagfóliát. Ebben az évben már 3 ezer tonnát értékesít, csaknem egyötödét az egész országban forgalmazott mennyiségnek. A nagyüzemi és háztáji kertészetek a növényházak takarására szinte kizárólag a műanyagfóliát használják. Jobb 1 17 "»etelő az üvegnél, és a növény számára hasznosítható napfényt áteresztő képessége is összehasonlíthatatlanul nagyobb. Újabban országszerte terjed a növényházak kettős fóliatakarása. A solti Szikra Tsz ez év tavaszán felállított kertészeti telepén már ezt a módszert alkalmazta. Mivel a szén-, a fűtőolaj-megtakarításból rövid idő alatt megtérül a többletként elhasznált műanyagfólia költ ge, a háztáji és kisegítő gazdas. jók is egyre inkább kettős rétegű fóliával fedik be a növényhajtató házakat. A nagy keresletre tekintettel, az AGROKER igen jelentős készletet tartalékol erre a célra is. Kiss Antal A szerződéskötések tapasztalatai Kössön termékértékesítési szerződést! A szerződés Ijiztoii- ság! Divatos felhívás, ilyenkor ősszel gyakran halljuk, olvassuk. De milyen eredményei vannak? Hol állunk a termékértékesítési szerződések megkötésével? Kérdésünkkel dr. Monori Miklóst, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium illetékes osztályvezetőjét kerestük meg. — Nem divatról van szó. Inkább az aktualitás a helyes kifejezés. Október 31-ig célszerű, ha a termékértékesítési szerződéseket megkötik a gazdaságok a feldolgozó, illetve forgalmazó vállalatokkal. — Miért, az október 31-e bűvös fordulópont? — Nem fordulópontról van szó. Azonban a szerződéseket célszerű megköthi eddig az ideig, hiszen a -megkötött szerződés az üzemi és népgazdasági tervezés szempontjából nagyon fontos információ. — Miután a naptár novembert mutat, mondhatja, hogy a nagy- ján túl vagyunk? Mi a véleménye, hogyan szolgálták az ön által említett célt a szerződések az idén? — összességében jól állunk. A tervezésben a szerződések orientálták a gazdaságokat. A szükséges termékek döntő többségét pedig szerződéssel lekötötték. — Például? — 6 millió hízott sertésre, 300 ezer tonna vágóbaromfira a partnerek már szerződtek. Ez a meny- nyiség a belföldi szükségletet és lényegében az exportárualapot is fedezi. Tojásból az’ előirányzott mennyiség 90 százalékára már megkötötték a szerződéseket. A jövő évi cukorellátás biztosított, sőt a cukorrépa-rr lesztési szerződések alapján következtethetünk arra, hogy 15—20 ezer hektárral nő a vetésterület. A kertészeti termékekből a tartósítóipar alapanyág-szükségletének legnagyobb részét szerződéssel már fedezte. Október 31-ig zöldségből például az igény 90 százalékát, gyümölcsből pedig több mint 70 százalékát lekötötték. A bor és a szőlőtermesztésre is megkötötték már a szerződéseket. — A kistermelők termékeinek a felvásárlása szintén szerződéses úton történik? — Jórészt igen. A .termelő üzemek, az áfészek nagy gonddal foglalkoznak a kistermelőkkel való szerződések megkötésével. Sok helyen igen jó módszerek alakultak ki és az előző évhez viszonyítva kétségtelen előrelépés mutatkozik. Igen jő gyakorlat az, amikor a szerződéses kapcsolatokat különféle szolgáltatásokkal egészítik ki, tehát vetőmagot, szaporítóanyagot adnak a kistermelőnek, vagy különböző eszközöket. Mindez, elősegíti az egységes, jó minőségű és így piacképes termék termelését. — Tehát akkor azt mondhatjuk, hogy az idei szerződések körül minden rendben van? — Nem! Sajnos ezt nem állíthatjuk. A friss fogyasztású kertészeti termékek szerződéskötésével a Zöldért vállalatok alaposan lémaradtak. — Mit jelent ez az elmaradás arányaiban? — Burgonyából például a szükségletnek 32 százalékát, zöldségekből 35 százalékát, gyümölcsökből csupán a szükséglet 17 százalékát kötötték le október 31-ig szerződéssel. — Mi indokolja ezt? — Nem tudnék rá magyarázatot. Megítélésem szerint ezt az elmaradást semmi sem indokolja. — Mégis milyen oka van az elmaradásnak? — A válasz igen rövid lehet. A vállalatok, mármint a . Zöldért vállalatok által felajánlott szerződések feltételei sértik a termelők alapvető érdekeit, ezért nem elfogadhatók. — Konkrétan megemlíthetne néhány ilyen feltételt? — A termelők elégedetlenek voltak a göngyölegek használati díjával. Vitatott az áru válogatásával kapcsolatosan . felmerülő költségek nagysága. A szerződéses garantált árak nem ösztön- zőek. — Kifejtené részletesebben? — Igen. A Zöldért szerződéses garantált' árai nem fedezik a termelési költségek növekedését. Ezt lényegében a Zöldért is elismeri, utólag az átvételnél megállapított konkrét árnál ígéri figyelembe venni a termelési költségek alakulását. Ilyen alapon — ígéretre — szerződést kötni nehéz dolog. Kialakult az a különös helyzet, hogy a kevésbé igényes konzervipari áru szerződéses ára magasabb, mint a válogatott, friss fogyasztású termék ára-. — Mi az ön véleménye erről? — Sajátos üzletpolitika ez, amit érdemes volna felülvizsgálni. Nemcsak azért, mert a termelési I dvet rontja, hanem elsősorban azért, mert veszélyezteti a kiegyensúlyozott belföldi ellátást is. Mivel a Zöldért vállalatok által forgalmazott áru egy részét a külkp 'Jelem értékesíti, így az * szűkülése az exportszállít ' is gondot okozhatnak. K. J. November 7-én, a Nagy Októberi ' Szocialista ' Forradalom 83. évfordulóján, Bács-Kiskun megye 11 dolgozója kapta meg a Munka Érdemrend arany fokozatát. Közöttük volt Szabó Ferenc, a Kecskeméti Cipőipari Szövetkezet elnöke is. Hogyan indult pályáján? Milyen út vezetett e magas kitüntetésig? A munkával töltött Csaknem fél évszázadra visszatekintve, melyik esztendőkre emlékezik vissza legszívesebben? — Ezekkel a kérdésekkel kerestük fel az 56 éves elnököt. — Kecskeméten születtem 1924-ben —i mondja magáról Szabó Ferenc. — Hat elemit végeztem, s már az iskolai évek alatt is munkát kellett vállalnom, mert elóg nehéz körülmények között élt családunk. Tanítás előtt, tanítás után kifutófiúként dolgoztam, az egyik kereskedőnél. 1938-ban kerültem inasnak, Schwarcz Lajos kecskeméti cipészmester műhelyébe, amit annak idején Lord Cipőszalonnak is. .mertek. — Miért választotta ezt a szakmát? — Cipészsegéd volt az apám, a nagybátyám, és ez szinte természetessé tette akkor, hogy én is ezt a mesterséget sajátítsam el. — Hogyan emlékezik az inaskodással töltött esztendőkre? — Érdekes és izgalmas volt. Nemcsak azért, mert megszerettem a tanult szakmát... Tudja, abban az időben a Lord Cipőszalon volt a kecskeméti munkásmozgalom fészke. Több, ma is elismert, régi kommunista dolgozott ott akkoriban, mint Hegedűs János, Fekete László, sőt odajárt a titkos összejövetelekre Sándor György is, aki Ságvári Endre összekötője volt. Lényegében ilyen környezetben, ilyen emberek között nőttem fel. s ez jócskán közrejátszott abban, hogy baloldali nézeteket valló ember lettem én is. 1942-ben szabadultam fel, s ezután hét évig Kiss Sándor cipészmester műhelyében dolgoztam segédként. ’— Ez a szövetkezet'*!949-ben alakult. Huszonnyolcán voltunk alapító tagok, közöttük az apám, a nagybátyám, s régi mesterem, Schwarcz Lajos is. Cipészként dolgoztam a szövetkezet méretes műhelyében, egészen 1952-ig, amikor elvégeztem egy bér- és munkaügyi tanfolyamot, ■ s munkaügyis lettem. Négy esztendőn . át tevékenykedtem ebben a beosztásban. Ezután a KISZÖV-höz kerültem bér- és munkaügyi előadónak, s itt dolgoztam 1963-ig. Ekkor a tagság megválasztott elnöknek, s visszajöttem a szövetkezethez. — Milyen színvonalon dolgozott a szövetkezet abban az időben? — Körülbelül 90 dolgozót számláltunk még, s főleg javító, illetve méretes tevékenységet végeztünk a város különböző részein. A szakmunkásgárdánk átlagéletkora 50 év volt, az utánpótlás helyzete pedig nagyon reménytelennek látszott. Egyetlen megoldás kínálkozott arra, hogy szövetkezetünk továbbfejlődjön; a sorozatgyártás bevezetése. Ily módon a szakmunkáshiányt betanított munkaerővel tudtuk pótolni, ugyanis egy-egy munkafázis elvégzése a szalagrendszerben nem igényel szaktudást, ellentétben a javítással, vagy a méretes cipőkészítéssel. 1968-ban indítottunk egy kisebb üzemet, amelyben 200 pár papucs és házi cipő készült naponta. A legnagyobb fordulatot azonban az 1971-es esztendő hozta, amikor bevezettük a bébi- és gyermekcipők sorozatgyártását. — Ha jól tudom, e termékek bevezetésére egy újítás adta az ötletet. Beszélne erről bővebben? — Kidolgoztam annak idején egy új, sajátos technológiát, amelynek alkalmazásával kikü-' szöbölhető a cipőkészítés egyik legnehezebb és legbonyolultabb művelete, a fárafoglalás — magyarázza Szabó Ferenc. — A titok a lábbelik felsőrészének kialakításában rejlik, s ezzel az eljárással jelentősen felgyorsítható a termelés. Az új technológia bevezetése előtt, 1970-ben, még mindössze nyolcmillió forint volt szövetkezetünk évi árbevétele, ami ma már meghaladja a 40 millió forintot. Úgy gondolom, a számok önmagukért beszélnek. — Milyen elismerésben részesült ezért az újításért? — Megkaptam az Iparművészeti Tanács és az OKISZ nívó- díját, 1972-ben. Az ezt követő években kétszer nyerte el szövetkezetünk a Megye kiváló szövetkezete címet. Hét esztendeje veszünk részt az őszi BNV-ken, s büszkén elmondhatom, hogy az új tehnológiával készült bébi- és gyermekcipők szép sikereket arattak mindannyiszor. 1975-ben és 1976-ban elnyertük a Könnyűipar Kiváló Szövetkezete kitüntető címet. — Az új technológiát alkalmazza más hazai üzem is? — Nem, és nem is alkalmazták soha országunk cipőgyártói. Hogy miért, azt nem tudom. — ön, személy szerint — o nívódíjon kívül —, milyen kitüntetésekben részesült eddig munkájáért? — A Szövetkezeti Ipar Kiváló Dolgozója címmel, majd a Haza Szolgálatáért Érdemérem aranyfokozatával tüntették ki. Ezt Utóbbit a Munkásőrség törzs-' tagjaként kaptam, 1973-ban. S' most. november 7-én, a Munka Érdemrend arany fokozatát,, Őszintén szólva nem számítót-^ tam erre a magas kitüntetésre,' azt viszont mondanom sem kell, hogy mennyire örültem ... — Mik a tervei a jövőt illetően? — A jövőben is azon leszek, hogy, becsülettel ellássam társadalmi megbízatásaimat. Ami pedig a^. szövetkezetei illeti, VI. ötéves? tervünkben szerepel egy új, központi telep' létrehozása a Kuruc téren. Jelenleg ugyanis szétszórt tan, a város különböző részeiig helyezkednek el a raktáraink, máshol van az üzem, másutt az iroda... Munkánk még jobb megszervezése, eredményeink további növelése érdekében fontos lenne ezek centralizálása. Jelenleg többnyire ez a feladat tölti be mindennapjaimat, s ha sikerül e tervünket megvalósítani! akkor talán nyugodtabb szívvel vonulok majd nyuadíiállomány- ba ... Koloh Elek KONCZEK JÓZSEF: Mi ez a vacogás? (5.) — Elmosogatnál? Anna kéréséhez a legkedvesebb mosoly társul. Jó lenne, ha észrevenné, hogy megsebesítettem az ujjamat, de nem veszi észre. Igaz, rejtegetem az asztal lapja alatt, nem szeretném, ha meglátná, de... azért mégis jó lenne, ha meglátná. A kiskanállal csilingelek a feke- lés césze falán, és dörmögök: hogy persze, majd elmosogatok, esek előbb kiugróm valami újságért Meglepődik. Miféle újságért? Hiszen itt vannak mind. Jár vagy hat újság, mi kell még? Az, az egy olyan, szóval kell egy új. ság és kész. — Megbolondultál, fiam? — néz rám nagy szemekkel. Hát persze, hát persze, hogy megbolondultam. Ugrálok lefelé a lépcsőkön. Hogyne kellene az az újság. Különben hogyan jöjjek ki ilyenkor a lakásból? ’ Majd mondok valamit. Csak később... Az az érdekes, hogy a magam számára Is váratlan, amit teszek, de a dolog nem hagy nyugton. Meg kell bizonyosodnom. Miközben a lépcsőházban megyek lefelé, megint elfog a szokásos rossz közérzet, ami reggelente jön rám. Ez a rohanás teszi. Gyom. romban a siettemben bekapott reggeli, csak éppen hogy egyek valamit, tenyeremmel az államat dörzsölöm, ellenőrzőm, jól fogott-e' a borotva, nem kellene-e visszaáll, nőm a pengére, igaz. a villanybo. rotva egy arcmasszázzsal is felér, hát jó, a kabátzsebemet csapkodom, benne van-e a lakáskulcs, jelzi-e csörgése, bezártam-e az ajtót, nem kellene visszamenni, mégiscsak megnézni, ahá, ott jön a troli, olyan gyorsan szalad végig az utcán, hogy futnom kell, ha el akarom érni. Menetrendet nem is. mer, kiszámítani lehetetlen. Bevág a megállóba, mire odaérek, már be is csukta az ajtót, s meglehet. hogy percekig áll még így a piros lámpa előtt, de én a járdán topogok. Néha az az érzésem, hogy szándékosan az orrom előtt vágja be az ajtót a vezető. Nem tetszik neki a képem? ‘ Van, aki türelmesen elmagyarázza a vezetőnek, milyen hibát követett el, majd leszáll. Mi, akik fennmaradtunk, még végighallgatjuk, milyen cifrán válaszol a vezető, és az utasok közül sokan a vezetővel nevetnek együtt. Próbáltam bejárni gépkocsival is, de parkolni lehetetlen. A múltkor, az utasok kérdésére, hogy hol késett tíz percig, a troli vezetője azt mondta, hogy gyűlést tartottak. Azt hittem, gúnyolódik, a gyűlés témája az volt, hogy miként lehetnének pontosabbak a járatok. Hogy nem így, az biztos. No nem, nem. Most szépén, nyugodtan leballagok és finoman, mintegy véletlenül, megnézem azt a kaputelefont, rossz-e, nem rossz. e, mert már kezdem azt gondolni, hogy én bolondultam meg. A zebrán majdnem elüt egy őrült. Úgy közelíti meg a zebrát, hogy a frász áll belém. Közvetlenül a sáv előtt ledekkol, és vigyo. rogva nézeget. Irtó büszke magára, hogy mii- m pontosan csinálta, és milyen jó a fékje. Hát tudhatom én ezt, hogy ilyen jó a fékje, is különben is milyen jogon ránt bele engem az ostoba szórakozásába? Látom, átszól-az oldalülésen ülő testes asszonynak, miközben felém vág a szemével; ni, hogy megijedi az ürge. Nevet, az anyósforma asszony meg nagyot csuklik, és megszorítja ölében a holland kosarat. O is megijedt. Ez egy krokodil. A becsukott ajtó fedezeti r "gött, s annak a lehetőségnek a kdeimében, hogy nemsokára rákapcsol a gázra, teljes biztonságban tudja magát. Talán arra sem gondol, hogy most felírom a rendszámát; Az emberek egy része olyan, mint a világba szabadult, neveletlen gyerek, az sem érdekli, mi a következmény, csak megy az esze, meg a pillanatnyi elképzelése után. Fel fogom jelenteni, ez biztos. Elég lesz-e a büntetés, hogy elri. assza a hasonló viselkedéstől a'ké-- sqbbiekre? Ez nem biztos. A büntetést elegánsan kifizetni, s még el is dicsekedni vele, szokás lett. Hát igen, elég jól élünk, jól keresünk, a szabályok megsértése csak amolyan „dádázással” jár, mintha a hiba 'elkövetője nem lenne1 felelőssége tudatában, mintha nem lenne felnőtt. S hát amikor a jogosítványt kapta? Akkor felnőttnek látták? Amikor vezetni tanultam, az ok. tató tragikus helyzetek magyará. zatával kezdte. Így állt a kamion, úgy állt a lovaskordé, amúgy állj a gépkocsi. Vér, agyvelő, csontdarabok. Emlékszem, úgy ülünk a padban, mint akiket odaszögeztek, kigúvadt szemmel figyeltük az előadót, s a szemekből olvasva, úgy tűnt, hogy alakját körülveszi valami rendkívüliség, amitől szín.’ le elvarázsolódtak a hallgatók.' Különös lelkesedéssel beszélt róla. miként lehetett volna a gyors helyzetfelismeréssel még így is elkerülni a tragédiát, én pedig el., gondolkoztam: mire is tanítanak itt bennünket? A bravúrra? Hogy a jó gépkocsivezető mindenre talál megoldást, még akkor is, ha ő idézte elő a hibát? Hiszen ez az oktató egészen másra tanít, mint amire kellene. Nem autóversenyzőket képeznek itt. A közhelyeket, a kötelező tudni, valókat kellene először elsajátítani, nem a különleges helyzeteket. Persze, jólesett imponálnia. De mire tanít vele? Követésre nevel, ahelyett, hogy... Itt állok a kaputelefon előtt. De. hát nem tudom ellenőrizni. Ehhez legalább két ember kell. Fönn pedig Anna van. Akkor már tisztes, ségesebb elhinni neki, hogy tényleg működik. (Folytatjuk.) I
