Petőfi Népe, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-21 / 273. szám
1930. november 21. • PETŐFI NÉPE • 5 Negyvenöt év a pedagóguspályán ÚTTÖRŐÉLET Milyen, a történelem mint átélt valóság? Milyen emlékeket, élettapasztalatokat őriz egy ember, visszatekintve hat-hét évtized táviatá- ra? Azt hiszem nekünk, a szocializmus konszolidáltabb időszakában felnőtté vált huszonéves nemzedéknek ez ma az élet, a • tudás, a tapasztalni akarás egyik legizgalmasabb kérdése. Annál inkább az, ha olyan emberrel beszélgethetünk, mint Barabás János nyugdíjas tánító, aki pedagógusként és közéleti emberként is cselekvőén, sokoldalú munkálkodásban élte végig az elmúlt évtizedeket. □ □ □ Beszélgetésünk kezdetén csak annyit tudtam róla, hogy négy és fél -évtizednyi pedagógiai munkájának eredményeként megkapta — a többi között — az Oktatásügy Kiváló Dolgozója címet, és a Munka Érdemérem ezüst fokozatát. Több mint harmincöt éve páittag, jelenleg a városi pártbizottság aktivistája. Ám őriztem róla egy személyesebb, emberkö- zelibb információt is. Azt, amit Anyám mesélt, mint valamikori mezítlábas falusi tanítványa, hogy a mélykúti szabómester fia ifjú tanítóként nagy-nagy szeretettel és odaadással foglalkozott a tompái cselédek, zsellérek, napszámosok gyerekeivel. — 1931-ben végeztem el a bajai állami tanítóképzőt — emlékszik a pályakezdés éveire. — Az oklevél megvolt, de állás még az azt követő évben sem. tgy ingyen helyettesítgettem a mélykúti elemiben, magántanítványokat vállaltam, aratáskor cséplőgép mellett ellenőrködtem, vagy éppen otthon segítettem apám műhelyében. Mígnem 1933-ban kineveztek a tompái, úgynevezett betyársori iskola helyettes tanítójának. Ide hat-nyolc gyerekes, nincstelen parasztcsaládok fiai-lányai jártak. Volt olyan kis tanítványom, aki hidegebb időben napokig nem jöhetett iskolába, mert a cipőt fel- felVáltva használta a testvérével ... — Mennyi volt akkoribah egy falusi tanító fizetése? — Ha jól emlékszem, hetvenhat pengő. Két év múlva,' a segédtanítói kinevezésem után nyolcvan- hatot kaptam, összehasonlításkép. pen: egy pengő yolt a napszám. — Mit vásárolhatott a harmincas évek közepén a havi fizetéséért? — Vehettem például három pár cipőt. Egy ebéd körülbelül nyolcvan fillérbe került a falusi vendéglőben. Én az első években koszt-kvártélyért laktam egy tompái asszonynál, havonta negyven pengőért. A koszt napi egy ebédet jelentett. — Mekkora tekintélynek örvendett akkoriban egy falusi tanító? — Az elismertebb emberek közé tartozott, a jegyző, az orvos, a gyógyszerész, a bíró után, vagy velük egy sorban. „Vasalt nadrá- *gcs” volt. Hogy az Utcán melyik süvegei te előbb a másikat? Ezt inkább az életkor döntötte el. Én igen fiatal voltam, örültem, hogy hamar befogadott a falu. A leggazdagabb ember, a környékbeli nagy földek birtokosa báró Pod- maniczky, különleges ünnepeken kezet fogott a tanítókkal is. — Milyen tevékenységet végzett még a faluban az oktatási munkán kívül? — A tánítványaim szülei egy, vagy két elemit végzett parasztemberek voltak, írni-olvasni alig tudtak. Gyakran jöttek hozzám segítségért, hogy írjak meg nekik egy- egy levelet, vagy kérvényt. Így aztán nagyon jó kapcsolatban voltunk. Az „íródeákság” mellett felnőttekből meg gyerekekből színjátszó csoportot és énekkart szerveztem. — Hogyan emlékszik a felszabadulásra? — A háború alatt végig tanítottunk. 1944 őszén a szovjetellenes propaganda hatására több kollégám elment a faluból, de így is maradtunk négyen, és összevont tanulócsoportokkal dolgoztunk. Megjegyzem, 1945-ben csaknem valamennyi pedagógus visz- szatért. — 1945 áprilisában tagja lett a kommunista pártnak. Mi volt akkoriban a legfontosabb megbízatása, pártfeladata? — Agitáció a kommunisták mellett. Hármas-négyes csoportokban jártuk a házakat. Akik vállalkoztak erre a munkára, mind iskolázott emberek voltak. Így a Kaszás Kálmán, vagy a Slefanovics Dániel. Ha jól emlékszem, mindkettő iparosmester volt. A későbbiekben a pártfeladat és a pedagógusmunka még inkább összefonódott az életemben. 1951-bep kineveztek a járási, majd hamarosan a megyei tanács művelődési osztályának vezetőjévé. — Az oktatás-nevelés területén mik voltak akkoriban a legsürgetőbb feladatok? — Az iskolák rendbehozatala, a zsúfoltság megszüntetése, új osztályok építése, az oktatás színvonalának emelése, a nyolc osztályos iskola kiteljesítése.... — Hogyan emlékszik 1956 októberére? — Fegyveres készültségben véd- tük a megyei tanácsot. — Az ezt követő években mi- ifién funkciót töltött be? — Továbbra is a megyei művelődési osztály vezetője voltam, egészen 1960-ig. Akkor lemondtam. — Miért? '— Jobban csábított a gyakorlati oktató-nevelő munka. Kineveztek a Táncsis Kollégium igazgatójává. Itt dolgoztam 1978-ig, nyugdíjba menetelemig. Nagyon szerettem a kollégiumi nevelő munkát. Sok volt itt is a falusi gyerek. A környékbeli községekből jöttek be a gimnáziumokba. Nehéz volt megszokniuk a várost, a kollégiumi közösséget. Úgy érzem, ebben is sikeresen segítettem őket. Nagy örömömre, több tanítványomból pedagógus lett. □ □ □ Délelőttönként gyakran látom, ahogy fürgén felszáll a Széchenyi- városból induló buszra. Talán a marxista középiskolások beszámolóját készíti elő, .vagy instruktort munkáját indul végezni? Reméljük még sokáig teszi... Posváncz Etelka így élnek a Soltiak... •-aSér ^5-' >>•: ' %v ^ ,-f - ■ p&pf; *■ víIlii '-•»•í/-; .>• • Az iskolaudvar csinosításán dolgoznak a Vécsey Károly úttörő- csapat szorgalmas tagjai. (Tóth Sándor felvétele) Az olvasó véleménye a kiskőrösi térplasztikáról Lapunk november 5-i számában látott napvilágot Varga Mihály: Egy szobor kálváriája című cikke, mely a jelek szerint sokak érdeklődését kiváltotta. Lapunkhoz szóban és írásban érkeznek azóta a hozzászólások, észrevételek. Az alábbiakban ezek közül idézünk két kiskőrösi levélből. "Valóban kálváriáról kell beszélni. A térplasztika elkészült, az elhelyezési huzavona azonban tovább tartott, mint ameddig a szobrot faragták. A cikkíró az ol-1 vasók válaszát várja ezzel kapcsolatban. A lektorátus értékelése azonban inkább elmarasztalni valóbb, mintsem Csikós Nafey Márton alkotása. A fiatal, tehetséges fafaragó szobrász Kiskörösön nagy sikert aratott kiállításával; nem véletlenül bízta meg Kiskőrös egy térplasztika elkészítésével. Az viszont érthetetlen, hogy köztéren csak képzőművészeti alaptag alkotását szabad elhelyezni. Tudomásul vesszük a művészeti rendelkezéseket, ennek megfelelően az illetékesek meg is tették a szükséges intézkedéseket. A lektorátus, talán azért, mert nem kérték ki előzőleg véleményét, ugyancsak befeketítette a fiatal kaposvári szobrászművészt. Ilyen jelzőkkel illették: „Petőfi szellemétől idegen”; „gondolatszegény”; ..önálló kifejező erőt nem mutat”. S a legrosszabb, amit csak el lehet képzelni: „akadémista unalom lengi körül.” Ezek után mit gondol majd Csikós Nagy Márton, aki lelkesen • faragta éjjelente is az alkotást? Sok példát tudnék felsorolni, hogy számos neves művész alkotását marasztalták el a korabeli kritikusok, akikre az utókor ugyancsak rácáfolt. Az viszont helyes, hogy nem a Petőfi-szü'löház előtt helyezték el végleg. Én is éreztem, amikor ott felállították, hogy nem illik oda. így a Petöfi-iskola udvarára került. Valóban, nem szabad a szülőház előtt, zsúfolni az alkotásokat. Mi kiskőrösiek, úgy látjuk, a Petőfi-parkban elhelyezett Pe- tőfi-szobor és Bem-szobor oda illik. Noha a lektorátus kifogásolta. Hiszen hova is lehetett volna tenni Bem szobrát, ha nem a Pe- tőfi-szo'bor és a Petőfi-szülőház közelébe? Hiszen Petőfi és Bem egyek voltak a történelemben. Mi szépnek tartjuk a Petöfi-parkot és ízlésesnek is. A lektorátus értékelésével nem mindenben értek egyet. Főleg azért, mert egy fiatal, kibontakozó tehetséget marasztal el, holott finomabb indoklással is lehetett volna értékelést adni. Ilyen vélemény után viszont érthető a megyei intézkedés: a szobrot el kell távolítani a szülőház elől! Ismétlem,-ez helyes intézkedés a szülőház előtti tér rendezettsége szempontjából, de az elmarasztalás igazságtalan.« Suba György "Ma jutottam oda. hogy elolvassam a „Petőfi Népe” november 5-i számában közölt „Egy szobor kálváriája” című cikket..Válaszul az alábbiakat közlöm: A Kiskőrösi Művelődési Háznak gyakori vendége vagyok. Meghívnak minden kulturális megmozdulásra, kép- és szobor- kiállításra. Rajongok a képzőművészetért. s mivel időm van — sajnos 6 éve már rokkantsági nyugdíjas vagyok —, mondhatnám: „törzsközönségnek” számítok a művelődési házban, melynek igazgatóját, Sinkovicz Lászlót, közvetlen munkatársait nagyon nagyra becsülöm. . Csikós Nagy Mártonnak egy kiállítását láttam Kiskőrösön. Szerintem ő jó művész. Jóleső érzéssel nyugtáztam magamban, amikor őt, a művelődési ház előtt nagy munkában láttam, örültem előre, hogy egy szép térplasztika díszíti majd a város főterét. A cikkből értesültem a „huzavonáról”. Nagyon csodálkozom azon. hogy Csikós Nagy Márton nem tagja a Képzőművészeti Alaipnak. Egyáltalán nem értek egyet a- lektorátus tagjainak a véleményével. ..A műtárgy . több szempontból is kifogásolható.” Tudhatnám, hogy konkrétan melyek azok a szempontok? Majd: „Mint plasztika, a közepesnél gyengébb.” Én azt írom: Láttam már ennél ..gyengébb” térplasztikákat is. „Egyike a közhelyszerű térformáknak”! Szerintem na- gyonis aktuális térplasztika lett volna a Petőfi-ház közelében. Tovább idézve a cikket Petőfi szellemétől idegen”, „akadémista unalom lengi körül”, „önálló kifejezőeröt nem mutat”, „gondolatszegény” stb. Az én szerény véleményem az. hogy a fentiek nem felelnek meg a valóságnak. Igaz, egyszerű háziasszony vagyok, nem végeztem képzőművészeti főiskolát, józan . paraszti eszemre hallgatva írom ■a sorokat. Szabad időmben nagyon sokat olvasok, főleg a képzőművészet érdekel. S a cikket olvasva eszembe jutnak az s1 el ükben meg nem értett nagy festők, művészek. S önkéntelenül összehasonlítom sorsukat Csikós Nagy Mártonéval. Szocialista államunkban nagyobb teret és segítséget kellene kapnia a fiatal művésznemzedéknek. Jobban oda kellene figyelni rájuk.« Kamasz Istvánná A kalocsai járásban, vagy máshol a megyében a solti úttörőcsapat nevének hallatán szinte mindenkinek a KRESZ-park jut eszébe! Az, a társadalmi összefogással. nagyon rövid idő alatt elkészült úttörő-létesítmény, aminek értéke mintegy félmillió forint. — Az iskola épületével csak- , nem szemben egy elgazosodott telek volt — emlékezik Németh Domokos, a KRESZ-szakkör vezetője. — Ezt kértük és kaptuk meg a helyi tanácstól a tanpark céljára. A mintegy kétszáz négyzetméteres területen először a feltöltés nagy munkáját végeztük el. Szerencsénk volt: megkaptuk a solti adó felvonulási épületének már másra nem használható betonalapját. És akkor egy csodálatos munka kezdődött! A járási és a helyi közlekedésbiztonsági tanács, a Szikra Tsz, a vegyesipari szövetkezet, a szülői munkaközösség, és természetesen a csapat tagjai összefogtak, dolgoztak. A terveket az iskola hajdani diákja, Németh Gyula -mérnök készítette el. összesen mintegy háromszázezer forint értékű társadalmi munkával készült el a járás első KRESZ-parkja, a miénk. — Jelenleg hogyan hasznosítják? — KRESZ-szakköri tagok előbb a gyalogos, majd a kerékpáros, később a kismotorral való közlekedést gyakorolják itt. A szakkör befejezéseként vizsgát tesznek, kismotorvezetői kategóriában. Részt veszünk valamennyi közlekedéssel kapcsolatos elméleti és gyakorlati vetélkedőn ... — Milyen sikerrel? — Sás Éva, Kis Erika, Papp József és Grőb Henrik első lett a járási versenyen. A solti ,1332. Vécsey Károly út- ‘ törőcsapat vezetője. Vajda Györgyné. és gazdasági felelőse. Németh Domonkosné. a mozgatni tevékenységről, táborozásaikról számol be. — Talán azzal kezdhetem — mondja a csapatvezető —, hogy a mozgalmi munkát értő, azt szerető rajvezetőink vannak. A tanítást sikerült olyan módon ötvöznünk a mozgalmi tevékenységgel, hogy abban kisdobosainknak és úttörőinknek öröme teljen. Hét iskolai szakkörünk van, igazán KONCZEK : Mi ez a vacogás? (4.) Megebédelünk. Előtte pár percet várunk Piroskára. Be kell látni, hogy egy anyuka addig nem ülhet asztalhoz, amíg meg nem etette a gyerekeit ott kinn a folyosón, Zoli bohócot, a szőke Zsuzsikát, Ivánt, Katikát, a négy ikret, a kosárbabát, és. az állatokat is ráadásul. Mielőtt behívnám, még visszadugdosom a tulipánhagymákat. Csendben kanalazzuk a levest, s én azon töröm a fejemet) hogy honnan tudta meg Bálint, hol vagyok. Odajött a pincébe. Valakinek el kellett őt igazítania. Ez nem lehetett Anna, hiszen amikör együtt jöttünk fel a pincéből Bálinttal, úgy köszöntötték egymást, mint először találkoznak. Ha pár perccel előbb Anna megmondta volna neki, hol keressen, akkor utalt volna rá viselkedésük. Anna ügyesen tálal. Céklái is lesz a savanyú uborka, meg a fejes saláta mellé, külön kistányérokra. A saláta minden fajtáját szeretem. Amikoc Bulgáriában jártam, elcsodálkoztam, milyen nagyszerű salátákat készítenek ott. Az a sok jó íz biztosan nagy szerepet játszik benne, hogy nyugodtak, figyelmesek, segítőkészek, nem idegeskednek. Mi alig várjuk, hogy új autó, új bútor, új ez, az jelenjen meg, máris igyekszünk beszerezni. Mit' bizonygatunk ezzel? Kinek? Magunknak? Hogy lám, milyen jól élünk? Annyi,- de annyi ,tárgy vesz körül bennünket. S ezek a tárgyak, mintha csak pótolnának valamit. Piroskával is kevés időm jut beszélgetni. Dobozokba csomagolt ajándékok, játékok, fel-, húzhatós ez-az, távirányítású amaz, mi minden gyűlik már a lakásban. Néha félek ettől a sok tárgytól. Nem veszik el a helyet valami mástól? , Ez a saláta nagyon finom. Volt a télen egy üveg savanyított zölddinnye is, de sajnos, eb,ben a központi fűtéses lakásban felforrt. Majd kinn a telken, ha megépül a házikó, lehet eltenni ezt is. Amikor már az embernek van egy elfogadható városi lakása, azonnal elkezd menekülni a- kényelemtől. Eszébe jut, hogyan, mint volt ez, vagy az, még a nagyanyjáénál, mi volt az a varázslatos dolog, hogy más íze volt még a kenyérnek is. Talán csak a gyerekkor? Nem, nem teljesen. Bennünk ne volna meg a tudás, a tehetség, az erő ahhoz, hogy valamit egészen jól csináljunk? Megvan. Mégis gyakran vajúdnak | hegyek, egér születik. Vglami más, valami időleges foglalja el a helyét annak, ami fontosabb lenne. Hogy ml is ez, kitalálni kellene sok idő, sok munka. Közben az álmegoldások az ember sarkába érnek, kiszorítják. Mennyi erőt, munkát, pénzt pocsékolunk el vele. Mert a megoldás azonnal kell, a megoldás nem tud elég jó lenni. Bevallom, elég furcsa helyzet ez, hogy itt van a lakás, de mindent elkövetek, hogy el mehessek belőle pihenni. Valami szerzésvágy téteti ezt velem? Nem hinném. A gyerek ösztönösen fogja fel, csak azt tudja, hogy jó a telek, mert ott lehet lepkét is látni,, meg madáréneket hallani, s annyiféle virág meg fű, meg bokor nő, hogy annyit az összes tankönyvbe sem tudunk belerajzolnl. tgy mondta. És még azt, hogy azok ott igaziak. Igaziak. Ha én építész lennék, nem attól töltene el elége'dettség, hogy a szűk lakáshoz kaputelefon van. Ügy tervezném meg a városokat, hogy egybefolyjék a ház, az utcasor a természettel. Még merészebbet mondok — miért ne engedhetnénk be a fákat, a füvet, a virágokat a házakba? Nem hordóban, mint a citromfát, a pál- ‘ mái, hanem a betonelemekből építhető nagy "felületeken termőföldbe ültetnénk' akár egy egész margarétás rétet. A kertes ház, ami pillanatnyilag még a legjobb megoldás. Ez, hogy kényelmes komfortos lakás itt, telek ott — közben a gépkocsik füstje, a rohanás hétvégén ide,' meg oda — ez csak pótlék. Kettészakadt valami. Aki egyik formában él, no nem a telken, hanem valami tanyafélén, az á városba törekszik, aki már elérte, vissza a telekhez, pedig ezt a furcsa önkergetést összegezni lehetne. A távolabbi jövőben így is, lesz, mert nem lehet másként. De hogy valakit egy kaputelefon ilyen elégedetté tegyen? Ez legalábbis naivitás. Magunk köré kellepe telepíteni a természetet, ha már ennyire kiszakadtunk belőle. Nem egyszerűen nagyobb lakájok kellenének", hanem a természethez közelebb álló otthonok. Aztán itt van az egész szolgáltatás is. Gyakran ábrándozom ezen. — Hát te, mit hallgatsz? — Én, semmit. Arra gondoltam, honnan tudta olyan jól Bálint, hogy a pincében talál? — Onnan, hogy felszólt a kaputelefonon, és én megmondtam neki. Igenám, csakhogy a kaputelefonunk rossz. Beköltözésünk óta. És ezt éppen Annától tudom. (Folytatjuk) népes tagsággal. A tanulmányi tevékenységünkről úgy érzem el kell mondanom, hogy az elmúlt tanévben csapatunk három nyolcadikosa — Köbér Csilla. Ballal Béla és Bíró Anikó — első lett a megyei orosz nyelvi vetélkedőn. Kórusunk a megye legjobbjai között szerepel, az Éneklő rajok versenyén pedig bejutottunk az országos, döntőbe is. , Fontosnak tartjuk a munkára nevelést. Itt nem csupán az őszi mezőgazdasági munkára gondolok, hanem arra is, hogy a tantermek, a folyosók rendjére, tisztaságára, az iskola környékének rendben tartására is időt szakítunk. Természetesen ettől függetlenül járunk a Szikra Termelőszövetkezetbe dolgozni, kukoricát, paprikát szedni, szóját gyomtalanítaní. — Tudom, hogy gyakran mennek kirándulni, táboraikat is gondosan megszervezik. — 1956 nyarán szerveztük meg első táborunkat — mondja Németh Domonkosné —, és azóta minden nyáron útrakelünk. Hogy csak a legutóbbiakat említsem: táboroztunk Esztergomban, Vöröslődön, Baján, Kőszegen, Szo- kolyán, és az elmúlt nyáron Derecskén. Mindig iskolákban alszunk, és magunk főzünk. Egyébként a táborozásokhoz csapatunkat nagyközségünk mindkét termelőszövetkezete, a vegyesipari vállalat, a Dunatej, az áfész is hozzásegíti. Megnyugtató az is. hogy esztendők óta kísér bennünket a fözőbrigád is: Vajda Juci néni. Török néni és Lang néni. — A jövő esztendei táborozás előkészítése milyen szakaszban van? — Gödöllőre megyünk, június. 29-től július 10-ig, tehát tizenkét napra. Természetesen most is két programot készítünk: egyet borús-esős, és egyet napfényes idő esetére. De biztosan eljutunk Egerbe, Balassagyarmatra, Szécsénybe. Vácrátótra. Isaszegre és Galgamácsára. A kirándulásokat sem céltalan sétával töltjük, Gal- gamácsán például Vankóné Dudás Julit keressük meg. Vácrátó• ton a botanikus kertet. Eger megismerésére pedig szabályosan felkészülünk. hogy az építészeti és történelmi nevezetességek közül mind többet megismerhessünk. Fazekas Béla igazgatót a rendhagyó mozgalmi évkezdésről faggatom. — Hagyományos nálunk’, hogy az úttörőket öt-hat ■ autóbusszal elvisszük egy történelmünkben nevezetes helyre, és ott tartjuk meg az ünnepélyes megnyitót. Az utóbbi, években így jártunk Pá- kozdon. Ópusztaszeren és az idén Mohácson, az Emlékparkban. Ennek azért tulajdonítunk jelentőséget, mert az ünnepséghez kapcsolódó műsorban mindig az adott hely jelentőségét, az ott történt eredményeket méltatjuk, így tesszük azt emlékezetessé a résztvevőknek.Selmeci Katalin REJTVÉN Y FEJTÜKNEK Az elmúlt héten közölt va- rázsnégyzet helyes megfejtése a következő: 6 10 Könyvjutalmat nyert: H. Szabó Piroska. Kiskunfélegyháza; Árvái Zsolt, öregcsertö; Dezső Gábor, Baja; Mogyorósi Béla. Bácsalmás; Varga Zoltán, Solt; Szigeti István, Izsák; Dobos Erika, Lajosmizse; Bosák Dániel, Vaskút; Bohács Ibolya, Jakabszállás- Berényi Zita. Kecskemét. t