Petőfi Népe, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-18 / 270. szám

1980. november 18 • PETŐFI NÉPE • 5 ( Régen leérettségiztek, 'diplomái is szereztek azok, akiket hajdaná­ban minden reggel ott lehetett látni a vicinálisokon, amint isko- lába menet —' vagy délután, on- rnan jövet — térdükre tették a tankönyveket, és amíg a vonat megtette a maga útjá.t, már meg is tanulták valamelyik tárgyból az aznapi leckét. Régen volt, mégis igaz volt, bár a mai, az iskolák székhelyén vagy a kollégiumok, ban lakó diákok csak hírét hal­lották ennek. Az egykori vasúti diákszaka- szók emlékét inkább azért érde­mes felidézni, mert manapság so­kán vallják: ingázó munkások között nehéz terjeszteni a kultú. rát. Kétségtelen tény: nehezen keresi a kenyerét az, aki napi 4—5, vagy még több órát utazik lakó. helyéről a munkát adó városba es onnan vissza. Reggel még ál­mos, esetleg szunyókál egy kicsit, az éjszakai i rövid nyugodalom pótlására, este pedig fáradt, alig várja, hogy hazaérjen. Kimarad tehát — mondják — a kultüráló- dásból, a művelődésből, s minden mentsége megvan hozzá. Mégsem lehet egyszerűen bele­nyugodni ebbe. Meg kell-és meg. is lehet találni a módját, hogy az ingázó munkások bekapcsolódja­nak a kultúra „fogyasztóinak" egyre népesebb gárdájába. Az el. ső lépés ehhez az, hogy az- üzemi és a lakóhelyi népművelők, könyvtárosok, pedagógusok segít­senek nekik a módokat megtalál­ni. Statisztikák bizonyítják, hogy az ingázók nagy többsége szakkép­zetlen segédmunkás, iskolai vég­zettségük pedig igen alacsony. Sokan az általános iskola nyolc -osztályát sem végezték el — s ami még nagyobb baj: nem is mutatnak hajlandóságot a to­vábbtanulásra. (Általánosságban van ez így, s nem sokat változ­tat a tényeken, hogy családi vagy egyéb kényszerokokból in­gáznak magas képzettségű dol­gozók is.) Induljunk ki a nagy többség­ből. Tagadhatatlan, hogy naponta 30—40 kilométert vagy még töb­bet utazni munkába menet, s mégannyit hazafelé — nagy meg­terhelés. Ilyenkor az embernek természetszerűen szüksége van kikapcsolódásra. Sajnos ezt a túl. nyomó .többség az italban keresi, könnyű zsákmányává lesz a vas. úti „butykoscsárdák” tulajdono­sainak., Nem egy hétvégi házat, kacsalábon forgó üdülőt, luxus­gépkocsit építették—vásároltak már az ingázók nehezen keresett forintjaiból a vasúti italárusok. Pálinka helyett könyv? A csere kitűnőnek látszik, csábító, jelszó­nak is szépen hangzik — de nem köntiyű megvalósítani. Márcsak azért sem, mert jelenleg a vasút — rosszul felfogott takarékosság, ból — félhomályosán közlekedte­ti a vasúti kocsikat, ez pedig zugivászatra nagyon alkalmas, ol­vasásra annál kevésbé. Az. ingá. zók pedig — különösen az .év hi. degebb felében — sötétben in­dulnak, sötétben mennek haza. Kellene á világosság — minden értelemben. Ritka kivétel egv-egy üzemben az az Ingázó, aki az utazás óráit' mégis tanulásra, művelődésre használja fel. Kétségtelen, hogy ehhez elsősorban belső indíttatás, nagy és szívós akarat szükséges. Aki felhatározza, hogy néhány é\ alatt pótolja a gyermekkorában elmulasztottakat, elvégzi a hiány­zó iskolai osztályokat, a legtöbb munkahelyen kap hozzá segítsé. get. Ám ahhoz megint csak erős akarat kell, hogy az italozó—kár­tyázó környezetben elővegye a tankönyvet vagy akár a szépiro­dalmi, ismeretterjesztő művet, és olvasson, tanuljon, miközben kö­rülötte egyre fokozódik az alko­holfogyasztók zajongása. Nincs jobb helyzetben áz sem, aki va­lamelyik megszüntetett vasútvo­nal pótlására beállított „autóbu­szon ingázik. Ott nagy szerencse kell ahhoz, hogy egyáltalán ülve tehesse meg az utat. Féllábon áll­va pedig az sem szívesen olvas, akinek különben mindennapi szükséglete a könyv. A munkahelyeken többnyire egy­szerűen' tudomásul veszik, ' hogy a kulturális rendezvényeken az ingázók nem vesznek részt, • hi­szen alkalmazkodni kell a vonat, autóbusz indulásához. Ritkán, de előfordul, hogy az ingázó maga mondja: van későbbi közlekedési eszköz is. szívesen marad még egy előadás' meghallgatására. Másutt viszont érdekesebb labda­rúgó-mérkőzésen maradt ott elő­ször az ingázó, s kérdezősködésre derült ki, hogy „kulturális túl­Fehér M. István: Jean-Paul Sartre Mi az élet értelme? Mi az em­ber? Mi a fejlődés? Mit tehet ezért az egyes ember? Az ilyen és hasonló kérdések foglalkoztat­ják az emberiség legkiválóbb gondolkodóit már sok évszázada. Hogy a'nagy emberi kérdések a filozófia nyelvén vagy másként fogalmazódnak-e meg, s hogy me­lyik nyelv, milyen forma hordoz­za a legalkalmasabb választ: ez konkrét társadalmanként is vál­tozó. A XX. század nemcsak a tudományos technikai forrada­lom kora, hanem az. egymással szembenálló ideológiák összecsa­pásának szívós küzdelmének ide­je is. A nagy kérdésekre most sem csak a filozófia próbál vá­laszolni, hanem például a művé­szetek is. A válaszokat most kü­lönösen befolyásolják a filozófián kívül álló tényezők. Ha ezt a bo­nyolultságot egy ember gondolko­dásában, életútján követhetjük, akkor nem túlzás, ha azt mond­juk izgalmas kalandban van ré­szünk. Az emberről pedig nyu­godtan leírhatjuk, hogy egyéni­ség. Ilyen volt Jean-Paul Sartre, akinek életéről — A polgári filo­zófia a XX. században című so­rozatban most jelentetett meg egy tanulmányt ' a Kossuth Könyvkiadó Fehér M. István tollából. Sartre neve nem ismeretlen a hazai olvasók előtt, hiszen Az Un­dor, az Egy vezér gyermekkora, A szavak és még néhány prózai írása magyarul is megjelent. A tisztességtudó utcalány, Az Altona foglyai, a Temetetlen holtak és más drámái itthon is játszott da­rabok. Sikereit gyakran újító ked­vével, vagy a divattal magyaráz­ták. Pedig Sartre nem volt drá­mai újító, iskolája a francia klasz- szikus iskoláé. Erőtől, értelemtől, a dialógusok nyelvi, gondolati gazdagságától; ' a helyzetek fe­szültségétől duzzadó drámáiban kristálytisztán fogalmazza meg a felelősség szorongatásában fenye- gelésekitek kitett, egyedülálló em­bert. Sikerének titka tehát nem­csak á polgári világ szorongásait iS kifejezésre juttató filozófiája, hanem drámai ereje, Fehér M. István elsősorban a filozófus Sartre-val. foglalkozik. Módjában áll felvázolni a, kapi­talista világ nagy ideológiái tar­kaságát, és érzékeltetni, hogy fez nem véletlen, hanem egyes Osz­tályok és rétegek érdekeinek kö­vetkezménye. Ez a tarkaság egye­sek szemében a szabadság illúzió­ját kelti, pedig sokkal inkább a. válság jele és a kapitalizmus ön­védelme. A szerző röviden vázol­ja tanulmányában Sartre életút­ját 1943-ig és hosszabban foglal­kozik a híressé váló művel, A lét és semmivel. Bemutatja a sartre-i egzisztencializmus lényegét és a német egzisztencialisláktól való különbözőségét. • Sartre-i^k az. ellenállás alatt, majd a második világháború után egyre jobban fölerősödő közéleti - politikai tevékenysége „A lát és semmi” bizonyos elveivel össz­hangban, még ha ugyanakkor, bi­zonyos értelemben — bármilyen furcsa is —," égész szellemével el­lentétben, bontakozik ki — írja a szerző és ezek után vázolja azt-a számunkra ismertebb életutak amelyet zajos hírnév és nagy nemzetközi tekintély vett körül,- Tudjuk, hogy állást foglalt, a viet­nami, az algériai háború, ellen, visszautasította a Nobel-díjat. Fi­lozófiájában próbálta összebékí- teni a tüzet és a vizet': a marxiz­must és az egzisztencializmust^ Politikai gyakorlatában hosszú ideig ázt vallotta, hogy az értel­miségi kiválasztott ember, de 1968 — a párizsi diákmegmozdu­lások — után rájött arra, hogy a tömegek ellenzik a kiváltságokat-, ezért azt hirdette.: csatlakozni kell a néphez. Ezután maoista csopor­tokhoz csapódott. A hetvenes évek közepétől kora és betegsége gá­tolta aktív tevékenységét. Egyter- kölcstan megírásának gondolata foglalkoztatta, de ez év áprilisá­ban meghalt. Fehér M: Istvár) munkája al­kalmas arra, hogy eloszlassa a Sartre körül kialakult homályt, és legendákat, megismertessen az egzisztencializmus lényegével és annak marxista cáfolatával. Ez a ' rövid tanulmány' — ismeretem szerint — az első olyan munka magyar nyelven, amelyből meg­ismerhetjük a túlzásaival és el­lentmondásaival együtt is a társa­dalmi szerepét, rangját mutatósán és színvonalasán képviselő kor­társunkat, Jean-Paul Sartrert. Komáromi Attila I úrázást" is tudna vállalni. Persze, csak akkor, ha úgy látja, hogy „megéri". Ilyenkor aztán a közművelődés szervezőin a sor. Olyan műsorokat kell összeállítaniuk, amelyeket áz alacsony műveltségi színvonalon álló emberek is szívesen fogad­nak. Lehet kezdeni vegyes mű­sorral, amelyben népdalok, köl­temények is szerepelnek az ope­rettrészletek, magvar nóták mel­lett. Aztán legközelebb, vagy har­madik-negyedik alkalommal le­het emelni a mércét. Csak a „ma­gas kultúra” álarcában mutatkozó Unalmat ne engedjék becsem­pészni! Az eltaszítja azokat is. akiket -már-már sikerül megnyer­ni a művelődés ügyének. Még az is elképzelhető, hogy ha egy-egy községből (sokan jár­nák ugyanabba az üzembe ,— összefog a lakó- és a munkahely közművelődési' felelőse. Például úgy. hogy a lakóhelyen szervez­nek előadásokat; amelyek kezdési időpontját az ingázók hazaérke­zéséhez igazítják. Vagy: az üzem­ben szervezett öntevékeny együt­tes ad műsort a sok ingázót küldő faluban — a falubeliek pedig az üzemi művelődési házban. Eh­hez már lehet egy-egy közérdekű előadást is hozzákapcsolni. S talán áz i lyery műsorok kedvet csinálnak egyik-másik ingázónak is ahhoz, hogy részt vegyen a ké. sőbbiekben hasonlókban.' Minden nem megy egyik napról a-'másikra. Mint ahogyan az sem, hogy a kulturális tevékenységbe egyszer belekóstolt ingázó / majd tanuljon is, az - olvasásra is rá. szokjon. Rengeteg valóban fenn­álló nehézséget kell ; addig le­gyűrni, köztük sok olyat is, amelynek megszüntetéséhez alig kell több, mint egy kis jóindulat és odafigyelés. Nem néhány, emberről, száz­ezrekből van . szó. Az ipari üzemek elhelyezésén, a munkaalkalmak és á lakóhelyek közti- távolságo­kon aligha lehet hamarosan vál­toztatni. Azon sem. hogy nem kaphat még mindenki lakást ott. ahol dolgozik. De a művelődési „fehér foltok” egyik legmaka- csabbján,’ az ingázók „butykos. csárda-centrikusságán" lehet és mihamarabb kell is változtam. V. E. ' Megoldandó rejtély Má már senkit sem lepnek meg ttz olyan jelentések, hogy a Szov­jetunió északkeleti részén j'ó ál­lapotban megmaradt mammut- • marad vány okát találtak. A leg­utóbbi ilyen felfedezés azonban szenzációt váltott ki. A leningrádi tudósok által a Kolima és a Ka­tanga folyók medencéjében talált mammutihdradványokban lipide- ket, olyan szerves anyagokat mu­tattak ki, amilyenek csak az em­berek és a magasabb rendű álla­tok agyvelejében vannak. Abban, hogy ezek az anyagok 40 000— 50 000 évig természetes módon konzerválódni tudtak, az a meg­lepő, hogy a laboratóriumokban eddig, fagyasztás révén, egy hó­napot alig meghaladó ideig lehe­tett csak konzerválni a lipidekét (BUDAPRESS — APN) Látogatás a Gorkij Könyvtárban 1981 tava­szán lesz éppen 25 éve,' hogy egy miniszter- tanácsi rende let , nyomán létrehozták az Állami Gorki) Könyvtárat., Sokakban azonban még ma is az -az el­képzelés él. hogy eme könyvtár fel­adata csupán az orosz nyel­vű Irodalom gyűjtése, ilyen olvasói nyék kiszolgá­lása: Főleg azok őrzik ezt a képet, akik csak . távolról'. hallomásból^, ismerik a nár utcai llotékát. s még sohasem kölcsönöztek közel há­romszázezres könyvállományából, nem tértek be tágas olvasótermé­be, hogy a több mint nyolcszáz folyóiratból válogassanak. és audiostúdióját vagy zeneműtárát, sem látogatták. A könyvtár jelen­legi helyzetének , megismeréséért fordultunk Tóth Gyulához, a könyvtár igazgatójához. — Én bízom abban, hogy -kéve-. sen5vannak, akik mem ismerik a Gorkij Könyvtár gyűjtőkörét és szolgáltatásait. De, miattuk is ér­demes elmondani, hogy az orosz nyelvű irodalmon kívül gyűjtjük a világnyelvekén megjelenő és a középkelet-európai szépirodal­mat. ám a kisebb népek Irodal­mából is reprezentatív gyűjtemé­nyünk, van. S ha valaki arabul, kínaiul, észtül, japánul, vagy ép^ pen eszperantóul tanul, számos könyvet találhat nálunk az adott nveliveken. Feladatainkhoz tarto­zik 1979 óta'a nemzetiségi könyv-., tárügy koordinálása is. Ezenkívül a zenei kiadványok gyűjtése, amely teliesnek mondható, hiszen ezekből köteles példányt kapunk’. — Miféle ' szempontok szerint folyik a beszerzés? .1 — A világ minden tájáról ka­punk bibliográfiákat, prospektu­sokat. Kiadók, könyvkereskedők tájékoztatnak az új művekről. Természetesen - a ■ címek után ta­lálható rövid ismertetések nem mindig megbízhatók. De többnyi­re mégis ezekre kell hagyatkoz­nunk. mert . százezer ■ könyvet évente nem lehet elolvasni azért, hogy a tízezer legjobbat kivá­lasszuk. — Nem túl nagy a tévedés ve­szélye? — Szerzeményezési csoportunk kilenc tapasztalt . szakembere a többi munkatárs javaslatát is meghallgatva dönt a beszerzések­ről. Némi támpontul szolgál a szerző addigi tevékenysége és persze nagy. segítséget adnak a külföldi lapokban, folyóiratokban megjelenő recenziók, kritikák is A közeljövőben alakítjuk meg a könyvtár mellett működő tudós- tanácsot. Tagjaik éppen a szer­zeményezésben segíthetnek majd sokat A gondos válogatásra anya­gi okokból-is szükség van. Egyet­len feleslegesen beszerzett nyu­gati könyv több ezer forintos kárt jelenthet. Gyakran ülünk össze az aktuális problémákat megbeszél­ni és egységes álláspontunkat ki­alakítani. Valamelyik nap példá­ul az egyik dél-európai országból kaptunk egy olyan könyvet, amely -a vele szomszédos országot tá­madja. Mit tegyünk vele? Nekünk mindig figyelembe kell venni a • A szabadpolcos olvasóterem. — A középkelet-európai szo­cialista országokból is nagy meny- nyiségü dokumentumot vásárol a könyvtár. Ez is értő és érzékeny szakemberek munkáját feltételezi — Valóban: személyes szimpá­tia vagy antipátia itt sem irányít­hatja beszerzéseinket. A szomszé­dos szocialista országok nyelvét jól ismerő munkatársaink figye­lik ezt az irodalmat. A megfelelő gyűjtés a nemzetiségi lakosok és könyvtárak miatt is fontos, hiszen nagyrészt ezekből válogathatnak a 12 nemzetiségi báziskönyvtár megrendelői. Évente négy alka­lommal jelentetjük meg a szerb- horvát, a szlovák, a német és a román nyelvű könyvek bibliográ­fiáit: az Űj Könyvek nemzetiségi jegyzékét. — Vajon hozzájut-e a könyvtár a külföldön megjelenő magyar nyelvű művekhez is? — Bár ez nem tartozik a pro­filunkba, a lehetőségek szerint a környező országokban megjelenő, magyar nyelvű műveket igyek­szünk megvásárolni és ugyanezt tesszük a nyugaton kiadott ma­gyar nyelvű irodalommal is, ha tudomásunk van .az új kiadvá­ny okról. A párizsi Magyar Mű­hely például mindig elküldi friss műveit, de ez a gesztus nem min­den körre jellemző. Közelebbi példát említve, a Kriteriontól is megkapjuk az űj műveket. A ma­gyar irodalom a világirodalom része, s ha egy könyvtár a világ- irodalmat gyűjti, nem hagyhatja ki a magyar nyelven megjelenő műveket sem. — Széles körű, jelentős gyűjte­ménnyel rendelkezik az Állami Gorkij Könyvtár. De az intézmény Budapesten van: részesülhet-e szolgáltatásaiból a vidék? — Az az alapelvünk, hogy a vásárosnaményi vagy a nagyka­nizsai olvasó se legyen rosszabb helyzetben, mint akit Budapestre vetett a jósorsa. Gyarapodási jegyzékünket. Világirodalmi Hír­adónkat és egyéb kiadványunkat is elküldjük a nagyobb könyvtá­raknak. Bárki bárhol igényt tart a nálunk található könyvekre, szívesen és a lehetőségek szerint gyorsan eljuttatjuk hozzá a kért műveket a könyvtárközi kölcsön­zés segítségével. Feladatkörünk országos és nem Budapest belvá­rosára szorítkozik. N. G. magyar,allam viszonyát a külön­böző országokhoz • A zeneműtár. (M IT-fotó — KS) t KÓNCZEK JÓZSEF: Mi ez a vacogás? álló szekrény tetejéről az üveget. 1. Sz-ssz! Jól ráütöttem. A körmöm alja már ' meg is kékült. Számba kapom az ujja­mat, le-föl járkálcfk a pincében, s elfojtott káromkodások közben nézegetem a vaskeritésj. Mikór fog így kikerülni a telekre? Ilyen kézzel tán vezetni sem tudok. — Sikerült? ' — Az! — mormogom szinte Csak magambán. anélkül,- hogy megfordulnék.. — Hát, té ! !■! Csak most fordulok feléje. Bálint. Nem láttam legalább há­rom éve, : — Amúgy nem rossz. — És szakértő szemmel kezdi méreget­ni a kerítést. Le is hajol. • Még nem őszül, nem is kopa­szodik, Ez, hogy most; pár év után, amikor elmondhatnánk egy-két szólamot, „Hogy vagy?" „Mi újság?”, s nem teszi, sőt a kerítés nézegetésével szinte meg is akadályozza, mondom, ez a vi­selkedés része a tréfának. Végül hátbavággm. Nekiesik a kerítésnek és nevet. — Tóllasodunk, mi? Hát, a kerti törpék hol vannak? Levesíerh a barlrácssarokban töltök .két pohárba,-. Megisszuk. — Na. mi van? / S amint-néz, eszembe jut az a ködös reggel, amikor eljöttem az átbeszélgetett éjszaka után. Illet­ve, .csak hajnalig beszélgettünk- mert addigra már kiderült, hogy sem ő, sem én nem fogunk en­gedni. Én mondtam neki. hogy ne hasznáLja fel azt a bizonyos ötletet. Végül megígérte, hogy- kihagyja. Persze, nem hagyta ki. Az. eltelt, évek alatt én nem hoz­tam szóba a dolgot, bár bántott. Szavát ’adta valamire,' és nem tar­totta meg. Most hát néz. A szeme alatt ráncok vannak. • — Veled mi van ?' — kérdezek vissza. Végigsimftja homlokát: — Gondoltam, megnézem már ■ezt a házat belülről.. Ezt is, én ter­veztem. " — Ezt, amiben lakunk? Vagy­is .... nem hozzánk jöttél? S amit most mond. arról nem tudom, eldönteni, hogy komolyan mondja-e. vagy pedig tréfál. Ta­lán csak azért tűnik komolynak, mert fáradt az arca? — Ha már úgy is itt vagyok, benézhetek hozzátok is. Semmi fintor, ami jelezné, hogy csak viccel. — Én kertes házban lakom — meséli. — Ez a második házassá­gom, tudod. Éppen nem tudom, de ez lehet amolyan töltelékszó is. S úgy beszél a második házasságáról, mintha ismerős volna előttem minden. Egy pillanatra olyan, ér­zésem van, mintha összetéveszte­ne valakivel. Mitisem tudok a fe- leségérőjk''s főként azt nem, hogy ismertem-e azelőtt , is. tehát együtt járt-e velünk egyetemre, vagy nem. Engem ez az egy érde­kelne. Valami alapvetőt nem közöl tehát, s ahhoz képest úgy ad elő itt sok mindent, mintha közismert volna. Még a nevét sem tudóm. Egyelőre nem értem, várom mire. lyukad ki. — Láttam, amikor ideköltözte­tek. mert itt járok kocsival reg­gelente, s gondoltam, megnézlek már benneteket. Illetve, hogy megnézünk — A feleségeddel? Számonkérően néz rám. mint­ha nem figyeljem volna. — Természetesen a fiámmal. Nem tudtam, hogy fia van. De hát... akkor ez a második há­zasságából való. Ha magával hoz­ta. hol van? — És ő hol van? — Nem akart lejönni a pincé­be. Ott maradt az udvaron, a gye­rekek közé ment. Talán hintázik. vagy valami .. . Bálint hosszan elnéz az ajtó felé, majd idébb mozdul, és nagyot hallgat. A sem­mibe néz. Elkezdem magyarázni,, hogy szeretnénk menekülni ebből a városi betontengerből, azért vet­tük a telket, és azért készül a ke­rítés; Lászólag figyel. Vélemé­nyeztem. bokrokat irtottam, kiás­tam a házikó betonalapját. Annát meg a kislányomat majd csak akkor viszem oda, ha már mutat valahogyan. Felmegyünk a lakásba. Anná­val, ha látásból is, de ismerték egymást az egyetemi évekből.. Ceremoniákusnak indul az egy­más üdvözlése, aztán Anna egy­szerűen arcon csókolja és meg­öleli. Leülteti a szobában. Hát. ha egyszer a barátom?- — kérdez rám Anna a tekintetével. Hiszen jól van. Miközben Piroska, a 'kislányom Bálint hatéves fiával mélységes egyetértésben huzigálja kifelé a tulipánhagymákat a zöld ládikó- ból, a kerti földből, én. mivel se­hogy sem akar megindulni a be­szélgetés, előveszem azokat a* fényképeket, amelyek még az építőtáborban készültek, tíz év­vel ezelőtt, vagy annál is régeb­ben. Ezek a közös dokumentumok az utolsók, azt hiszem. Annának is itt kell lennie valamelyiken Bálint -biztosan megvan azon. ahol lapátokkal állunk, emlék­szem. Tűnődve nézzük egykori ma­gunkat. (Folytatjuk.) É Y É Kellene a világosság!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents