Petőfi Népe, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-18 / 270. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A FAO főigazgatója Magyarországon Dr. Eduard Szauma, az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szer­vezete, a FAO főigazgatója a ma­gyal kormány meghívására ha­zánkba érkezett. A Ferihegyi re­pülőtéren Váncsa Jenő mezőgaz­dasági és élelmezésügyi miniszter fogadta. A főigazgató látogatásá­nak célja Magyarország és a FAO közötti mezőgazdasági együttműködés elmélyítése és to­vábbfejlesztése. Or. Eduard Szarnuát a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tiszte­letbeli doktorává választotta. Az ez alkalomból rendezett ünnepi tanácsülésen dr.' Cselőtei László akadémikus, az egyetem rektora köszöntötte a nemzetközileg is­mert mezőgazdasági szakembert, rpajd ár.' Lőrincz József egyetemi tanár, a mezőgazdaság-tudományi kar dékánja méltatta munkássá­gát. A FAO főigazgatója ezt kö­vetően átvette az oklevelet. Az ünnepi aktus után a jelenlevők meghallgatták Eduard Szauma székfoglaló beszédét. A KSH MÉG YÉIIGA ZGTÓ SÁG A JELENTI VEZETŐSÉGVÁLASZTÁS A IVITESZ-BEN Hasznosítsuk gyorsabban a tudomány eredményeit Tegnap Kecskeméten a Tudomány és Technika Házában tartotta tisztűjjitő küldöttértekezletét a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szö­vetségének Bács-Kiskun megyei szervezete. A ta­nácskozáson részt vett Erdélyi Ignác, a megyei pártbizottság titkára, dr. Matos László, a megyei tanács elnökhelyettese, dr. Jéki László, a MTESZ főtitkárhelyettese, Németh Ferenc, a KISZ megyei bizottságának első titkára, Princz László, az SZMT titkára és többen a megye és a város közéleti sze­mélyiségei közül. Az értekezletet Szendrey Sándor, a megyei szervezet alelnöke nyitotta meg, majd dr. Filius István, a MTESZ megyei szervezetének elnöke fűzött szóbeli kiegészítést az írásban kikül­dött beszámolóhoz. — Hat évvel ezelőtt legutóbbi küldöttértekezletünkön még 17 tu­dományos egyesület működött Bács-Kiskun megyében — mon­dotta beszámolója elején dr. Filius István. — Azóta hat új tudomá­nyos egyesület alakult. 1974-ben 4280 tagja volt egyesületeinknek, most 6845. A megye tudományos életének fejlődéséhez nagymér­tékben hozzájárult a Tudomány és Technika Házának létrehozása. Munkánkat alapvetően megha­tározta az MSZMP Központi Bi­zottságának 1977 márciusi, a MTESZ munkájának további fej­lesztésére hozott határozata. Cse­lekvési programjainkban arra tö­rekedtünk,, hogy az országos és megyei célkitűzéseket összehan­goljuk. Elnökségünk állandó fel­adatának tekintette a megyében a technikai és gazdasági haladás előmozdítását az egyesületek­ben folyó tudományos' tevékeny­ségen keresztül. A MTESZ megyei szervezete minden esztendőben megrendezte a műszaki hónapot* amelyek Bács-Kiskun iparának mezőgaz­daságának gazdaságpolitikai cél­jait szolgálták. Ezek során foglal­koztunk az anyag- és energiata­karékossággal, a gazdaságossággal, a hatékonysággal, az automatizá­lássál, a minőséggel, stb. Jó a kapcsolatunk a párt- és ta­nácsi szervekkel; s nem egy tár­sadalmi és tömegszervezettel együttműködési szerződésünk van. Ez lehetővé teszi a MTESZ ré­szére, hogy a gazdasági és tudo­mánypolitikai célkitűzésekről, a társadalom különböző. rétegeiben folyó vitákba bekapcsolódjunk, részt vegyünk az előkészítésben, a tervek kialakításában, valamint végrehajtásában. Az előadó ezután arról beszélt, hogy a tagegyesületek gyarapo­dása, és létszámuk bővülése egy­• Dr. Filius István beszá­molóját tartja. ben a szakmai és közéleti érdek­lődés növekedését is jelzi a tár­sadalom különböző rétegeiben. Ez azt a követelményt támasztja a MTESZ-szel szemben, hogy az ed­diginél tartalmasabbá, érdekeseb­bé kell tenni az egyesületi életet. Különösen nagy figyelmet kell fordítani a tagság egyre nagyobb részét kitevő ifjúság szakmai igé­nyeinek kielégítésére. Dr. Filius István szóbeli kiegé­szítője után Bánó Sándor, az el­lenőrző bizottság elnöke telt je­lentést a küldöttértekezletnek, majd a beszámolók feletti vita kö­vetkezett. Ennek keretében fel-- szólalt dr. Jéki László főtitkár­helyettes. Elmondta, hogy a MTESZ országos elnöksége nagy­ra értékeli a Bács-Kiskun megyei szervezet eddigi tevékenységét és elért eredményeit. Nagy figyelemmel hallgatták a tudományos egyesületek küldöt­tei Erdélyi Ignácnak, a megyei pártbizottság titkárának hozzászó­lását. — Rangos tanácskozás a mű­szaki és agrárértelmiség mai kül­döttértekezlete — mondotta töb­bek között. — Napjainkban, ami­kor a gazdasági kérdések minde­nütt előtérbe kerülnek, mindenki tudásának legteljesebb kibonta­koztatására van szükség. Ebben nagy szerep vár a MTESZ tudo­mányos tagegyesületeire. A VI. ötéves tervben mérsékelt. gazdasági növekedést irányozunk elő. Ez azonban nem lesz köny- nyű, s nagy tudatosságot igényel a munkában. Javítani kell a gaz­dálkodás hatékonyságát, minősé­gét. Ez nemcsak az ipari és a me­zőgazdasági üzemek vezetőinek gondja, hanem minden kollektí­váé, köztük a műszaki és agrár- értelmiségé. A MTESZ-szel, illet­ve tudományos tagegyesületeivel szemben az a követelmény, hogy a tudomány eredményei gyorsab­ban hasznosuljanak a társadalom javára. Végül Erdélyi Ignác arra hívta fel a megyei pártbizottság nevében a tudományos egyesüle­tek tagságát, hogy munkálkodja­nak a VI. ötéves .terv előkészítésén és végrehajtásán. A vita lezárása után kitünteté­sek átadására került sor. Dr. Fi­lius István átnyújtotta dr. Szen­ti Jánosnak, a MTESZ bajai intézőbizottsága elnökének. Suba Sándornak, a Magyar Agrártudo­mányi Egyesület megyei titkárá­nak és Hegedűs Balázsnak, a Közlekedéstudományi Egyesület megyei titkárának a MTESZ me­gyei emlékérmet. Ezután a küldöttértekezlet meg­választotta az új vezetőséget. A MTESZ megyei szervezetének el­nöke Ismét dr. FLlius István lett. Titkárává Vágó’ Ivánt, a megyei tanács ipari osztályának vezető­jét választották. Társelnökök: dr. Bauer Ferenc nyugdíjas tu­dományos kutató, Szabó* Lajos nyugdíjas főmérnök. Alelnökök: dr. Kapitány Sándor, a GAMF főigazgatója, Szendrey Sándor, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatója. N. O. * NYUGODT, BIZAKODÓ LÉGKÖR A TALÁLKOZÓN A helsinki záróokmány teljesítésének általános vitája Madridban Pirityi Sándor,, az MTI kikül­dött tudósítója jelenti: Ot napon keresztül 1000 újság­író figyelte Madridban 500 diplo­mata munkáját annak a találko­zónak első munkahetében, ame­lyen a helsinki záróokmány alá­írói vésznek részt. Hétfőn második hetébe lép az érdemi találkozó, de a 35 állam képviselői lényegében már tizenegyedik hété üléseznek és még legalább ennyi van hát­ra — a, karácsonyi—újévi szünet leszámításával — a tervezett már­cius 5-i zárásig. A spanyol főváros impozáns kongresszusi palotájában, ahol ed­dig a világsajtó fül- és szemta­núja volt a 35 küldöttségvezető által tett politikai nyilatkozatok­nak, hétfőtől a folyosókra szorul­nak a képviselői: zárt ajtók mö­gött kezdődik a helsinki ajánlá­sok „elmélyült” vizsgálata az ál­talános politikai vita keretében. Nyugati tudósítók, akik az el­múlt héten szívesen dramatizál­ták az itteni helyzetet, „halálból visszahozott tanácskozásról” be­széltek. Az eddigi találkozó való­ban az előkészítő megbeszélések kudarcát áthidalva, jóváhagyott napirend nélkül látott munkához. Miközben a nyílt plenáris ülése# ken kisorsolt sorrendben ' hang­zottak a beszédek, az időzavartól és presztízsoktól megszabadulva megszületett a napirend, s most már világos, miről mennyi ideig lehet vitatkozni, anélkül, ‘ hogy akár a hátra-, akár az előretekin­tés hátrányt szenvedne. A hét végén határozottan nyu­godt, bizakodó légkört mutatott a találkozó, bár a nyugati diploma­ták némelyike polémikus hangne­mével próbára tette a többiek tü­relmét és mértéktartását. A szo­cialista diplomaták — és ez külö­nösen vonatkozik azokra az ülé­sekre, amikor ők elnököltek — céltudatos higgadtságukkal, jó­zan érveléseikkel nagyban hozzá­járultak a találkozó „megmentésé­hez”. Albánia kivételével minden eu­rópai ország, valamint az Egye­sült Államok és Kanada van kép­(Folytatás a 2. oldalon.) Bács-Kiskun megye gazdasági és társadalmi élete 1980 I—ül. negyedévében Bács-Kiskun megye gaz­dasági, társadalmi élete az V. ötéves terv utolsó eszten­dejében is a tervezett irány­ban fejlődött. Ezt igazolják az 1980. első háromnegyed évében elért eredmények is. Beruházások A szocialista szervezetek 1980 I—III. negyedévében 3,6 milliárd forintot használtak fel beruházá­sokra, 0,9 százalékkal többet, mint az előző év azonos idősza­kában. Ez tendenciájában megfe­lelt az 1980. évi népgazdasági terv előírásainak. Kedvező, hogy az építés aránya 4,2 százalékkal csökkent, a gépberuházásoké pe­dig 2,8 százalékkal emelkedett, 1979. I—III. negyedévéhez képest. A 103 fontosabb — 25 millió fo­rint feletti — beruházás teljes költségelőirányzata 13,7 milliárd forint. Eddig ennek 62 százalékát teljesítették. Nyolcvannyolc meg­figyelt 'beruházásból tizenhatnál lépték túl a tervezett határidőt. Ebből 13 vállalati, 2 célcsopor- • tos és egy egyéb állami beruhá­zás volt. A mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek a fejlesztési kiadások 19 százalékát építésre, 66 száza­lékát gépek beszerzésére, a töb­bit a meliorációra, az ültetvényte­lepítésre stb.-re költötték, azaz tovább csökkentették az építke­zések arányát. A korlátozottan rendelkezésre álló pénzeszközök miatt egyébként 1980. I—III. ne­gyedévében 14 százalékkal csök­kent a gépberuházások pénzügyi teljesítése az előző év azonos idő­szakához képest. A befejezett tanácsi beruházá­sok értéke 8,4 százalékkal halad­ta meg az egy évvel korábbit. Ezen belül a kommunális ráfordí­tások 9,3 százalékkal emelkedtek. Az összes üzembe helyezés több, mint két és félszeresére nőtt, ezen belül a kommunális ágazatban 11- szeresére emelkedett. Ipar, építőipar Bács-Kiskun megye szocialista iparának termelési volumene 2,9 százalékkal nőtt az előző éy azo­nos időszakához mérten. A szo­cialista iparon belül a miniszté­riumi ipar 3,5 százalékkal fokozta termelését, ugyanakkor a szövet­kezeti Iparban 2,7 százalékos ter­meléscsökkenés következett be. A szocialista iparban foglalkoz­tatottak száma az országosnál mérsékeltebb ütemben, mintegy ezerkétszáz fővel csökkent. A fi­zikai állományba tartozók lét­számcsökkenése némileg megha­ladta a nem fizikaiakét. A csök­kenő létszám ellenére növekvő termelést a termelékenység emel­kedése tette lehetővé. 1980. első kilenc hónapjában a megyei székhelyű ipari vállalatok és szövetkezetek értékesítése fo­lyó áron megközelítette a 13,7 mil­liárd forintot, ami — összehason­lítható áron — 3,3 százalékkal ha­ladja meg az egy évvel korábbit. Az erőteljesen exportorientált szabályozás hatása mutatkozik meg abban, hogy ezen belül a bel­kereskedelemnek történő értéke­sítés csak 2,4 százalékkal, a kül­kereskedelmi célú értékesítés vi­szont 9,6 százalékkal emelkedett. A külkereskedelmi tevékenység­ben a rubel viszonylatú értéke­sítés 6.4 százalékkal, a nem ru­bel viszonylatú értékesítés 28 százalékkal növekedett. A megye szocialista kivitelezd építőiparában 1980. I—III. negyed­évében a saját építési-szerelési munkák értéke csökkent, 2,1 mil­liárd forint volt. összehasonlít­ható árakon a csökkenés az egy évvel korábbihoz képest 5,7 szá­zalék volt. (Országosan az építő­ipari termelés volumene 3,5 szá­zalékkal volt kevesebb, mint 1979. év hasonló időszakában.) Az építőipari szervezetek 1980. évre 3 milliárd forint építőipari termelést terveztek, az előző évi­nél mintegy 31 millió forinttal kevesebbet. A III. negyedév vé­géig az éves előirányzatnak 96,5 százalékát kötötték le szerződés­sel. Az év folyamán 408 millió fo­rint értékű építési igényt utasí­tottak el, kevesebbet, mint egy évvel korábban. A termelés visz- szaesésében jelentős szerepet ját­szott, hogy‘a szocialista kivitelező építőipaiban az év első három- negyedévében csak 174 ezer fo­rint saját építési-szerelési munka jutott egy foglalkoztatottra. Ugyanakkor a foglalkoztatottak száma 476 fővel, majdnem 4 szá­zalékkal volt kevesebb. A csökke­nés üteme az év első feléhez ké­pest a III. negyedévben kissé las­sult. A beruházási erőforrások kor­látozott voltának eredménye, hogy harminckettővel kevesebb az egyenként 100 ezer forint feletti kivitelezés alatt álló építmények száma, mint egy évvel korábban. Továbbá az, hogy a 405 építmény­re vonatkozóan 2,7 százalékkal, — 7,6 millió forintra — csökkent az átlagos generálköltségvetési ösz- szeg is az 1979. I—III. negyedévi­hez képest. A csökkenés csak a minisztériumi építőiparra volt jel­lemző, amelynek súlya azonban meghatározó a szocialista szektor­ban. Szeptember végéig a megye építőipari vállalatai és szövetke­zetei 1346 új lakás kivitelezését kezdték el, háromnegyedét az egy évvel korábbinak. Viszont 1592 lakást adtak át. Ily módon min­den 100 újonnan megkezdett la­kásra 118 befejezett jutott, az elő­ző évi hetvennyolccal szemben. Mezőgazdaság Három éve tartó munka be­fejező szakaszához jutott el a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, amikor megtárgyalta és elfo­gadta a hatodik ötéves terv irányelveit. Három esztendeje kezdődött ugyanis az a terve­zőmunka, amelynek eredmé­nyeként — s egyben a széles körű társadalmi vita után — a társadalmi haladásunk gaz­dasági alapjait erősítő, a kö­zéptávú népgazdasági terv irányelveinek javaslata a ve­zető párttestület elé kerülhe­tett, s a most már jóváhagyott irányelvek alapján megtörtén­het a véglegesítés, a törvény­tervezetnek az országgyűlés elé terjesztése. A Központi Bizottság no­vember 13-i üléséről kiadott közlemény a tervezés új gya­korlatát tárta a nyilvánosság elé, hiszen a korábbi közép­távú programokhoz gépest a hatodik ötéves terv irányelvei jóval kevesebb részadatot fog­lalnak magukba. Sokkal in­kább az irányokra, mintsem a konkrét számokra alapozódik az 19S1. és 1985. közötti esz­tendők társadalmi, gazdasági teendőinek láncolata, azaz szembetűnő a programkeret jellege, s ezzel az is, hogy a megelőző népgazdasági tervek­nél nagyobb mozgásteret kínál a végrehajtás közbeni igazo­dásra, a helyi sajátosságok ér­vényesítésére, a rugalmasság kamatoztatására. Az irányel­vek ismeretében úgy fogalmaz­hatjuk meg öt esztendőre szó­ló feladataink lényegét, hogy a növekedés mérsékeltebb üte­mét összekötjük a gyorsabb — sok területen: a fölgyorsítan­dó — gazdaságszerkezeti vál­tozásokkal. Ez utóbbi a mun­ka minőségét állítja a fő hely­re, s ennek következtében az egyes ágazatok, iparterületek differenciált fejlesztésére — a magasabb műszaki, használati értékű, azaz versenyképes ter­mékek előállítására — jut a hangsúly. Célokat, irányokat jelölt meg a vezető párttestület ülése — akár azt is mondhatjuk, az aktuális társadalompolitikai, gazdaságpolitikai feladatok összegezését adta —, ugyanak­kor a teendők részleteit, a ho­gyant az első vonalra, azaz az intézményi rendszer, a gaz­dálkodás közvetlen szerveire, szervezetéire bízza. Nem adja meg azt a kényelmet, hogy a gyorsan változó gazdasági, gazdálkodási környezetet, fel­tételeket illetően bármit is rész­letesen előírna a végrehajtás egységei számára, önállóságot feltételez, s ezzel: nagy fele­lősséget. Ötvözi a tudatos tö­rekvést a korszerű tervezésre, a rugalmas végrehajtásra, ugyanakkor — hiba lenne el­hallgatni — tükre a világgaz­dasági hatásokban rejlő bi­zonytalanságoknak, ki nem számítható tényezőknek is. Ez utóbbiak objektiv elemek; tu­domásul kell azokat venni. Ilyen, tőlünk független ténye­ző a nyersanyagok, az energia- hordozók szűkössége és drága­sága, s ennek is része van ab­ban, hogy az irányelvek sze­rint a nemzeti jövedelem bel­földi felhasználása a tervidő­szakban alatta marad a meg­termelt új érték egészének, mert' így mérsékelhetjük kül­földi tartozásainkat, javíthat­juk a népgazdaság egyensú­lyát. Meghatározó , jelentőségű szempontjait említettük a ter­vezésnek az előző mondattal. Ennek ismeretében már ért­hető: az irányelvek szüksé­gesnek, sőt elengedhetetlennek tartják, hogy fokozódjék a gazdaság — annak egésze, s valamennyi alkotóeleme — reagálóképessége és -készsége. Itt ugyanis tetemes adósságok halmozódtak fel, mert bár megtesszük végül, amit kell. amit a külgazdasági hatások követelnek, de jelentős kése­delemmel, s ezért — a meg­nyerhető előnyökhöz képest — tekintélyes veszteségekkel. Az ilyen és hasonló tapasz­talatok figyelmeztetnek rá. hogy a terv nemcsak gazdasá­gi, hanem egyben társadalmi program is! Föltételezi és megköveteli a legszélesebb kö­rű részvételt, együttműködést, a helyi döntések előkészítésé­ben. és meghozatalában épp­úgy. mint a végrehajtásban. Ez azért is elengedhetetlen, mert a viszonylag szerénynek látszó legfőbb összefoglaló mutató — a nemzeti jövede­lem növekedése évi átlagban három százalék — elérése sem lesz könnyű, egyszerű, ahogy például a mezőgazdasági ter­melés évi 2—3 százalékos bő­vítése is tartogat kemény fel­adatokat, Szorosan a most elfogadott irányelvekhez, s a jóváhagyan­dó tervhez kapcsolódik sofc­A mezőgazdasági termelés a kedvezőtlen természeti tényezők hatására változó képet mutat. Szó­(Folytatás a 3. oldalon.) féle részterület fejlesztésének külön kidolgozott — végső ki­alakítás alatt most lévő — programja. A korábbiakhoz mérten itt is rálelünk új ele­mekre, így egyebek között ar­ra, hogy az ún. központi fej­lesztési programok mellé — mint amilyen az alumínium- ipari, a számítástechnikai, az elektronikai, a gyógyszer-, nö- vényvédöszer- és intermedier- program — most már olyanok is fölsorakoznak, mint az energiafelhasználás ésszerű­sítésére, az anyagtakarékos­ságra kimunkált elképzelések összefoglalása. Ugyanígy az életkörülmények főbb pillérei­nek erősítésére — például az egészségügy, a lakásépítés — szintjén önálló, de a tervvel szoros egységet alkotó program készül. Figyelmet érdemel, hogy a hatodik ötéves tervben — az irányelvek szerint — a megnehezedett gazdálkodási feltételek ellenére is jelentő­sen nő az alapfokú oktatásra, az egészségügyre fordítható kiadások összege. Az is lénye­ges eleme az életkörülmények javításának, hogy a 370—390 ezer lakás felépítése mellett sort keríthetünk 90—100 ezer otthon felújítására, 40—50 ezer korszerűsítésére, s a munka­idő-alap csökkenése nélkül fo­kozatosan bevezetésre kerül­het az ötnapos munkahét. Évi több. mint 200 milliárd forintos beruházást tartalmaz­nak az irányelvek, itt azonban lényegesen — és kényszerűen — változik az arány, emelke­dik a fogyasztás, csökken a felhalmozás aránya, ez utóbbi 18—20 százalékra. Tovább nő a vállalati fejlesztések súlya a teljes beruházási tevékeny­ségen belül, ebben a hitelezés — a versenyeztetéssel elnyert hitelek — szerepe is jelentős. Nyíltan szólt a Központi Bi­zottság arról, hogy az irányel­vekben meg nem szakítható kapcsolat áll fenn a célok és a követelmények között, azaz úgy kell gondolkodnunk: elér­jük ezt és azt a célt, ha ez és az a követelmény teljesül. Ami éppúgy igaz a termelőágazatok állóeszköz-állománya 24—21 százalékos bővítése esetében, mint a nominálbér évi ötszá­zalékos növekedésében, s érvé­nyes az öt év alatti 6—7 szá­zalékos reáljövedelem emel­kedésre is. A célok, az irányok most már a legszélesebb nyilvános­ság előtt ismertek; az érték­teremtő, fejlődést szolgáló cse­lekvésen a sor. E cselekvés hogyanja holnapunk miként­jét határozza meg.

Next

/
Thumbnails
Contents