Petőfi Népe, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-15 / 242. szám
SZAKMUNKÁSOK LESZNEK? Buktatók és lehetőségek Egyre több az olyan szakközépiskola, ahol szakmun- J-* kás-bizonyítványt lehet szerezni az érettségi mellé. Ezek az intézmények megőrzik középfokú oktatási jellegüket, ugyanakkor szakmunkási munkakör azonnali betöltésére is fölkészítik mindazokat, akik nem tanulnak tovább. Nagyon felelősségteljes feladat ez. A munkapad mellett a satuba fogott alkatrész nem kérdezi, hogy érettségi bizonyítvánnyal, vagy anélkül formálja valaki méretre, s a meó — a népgazdaság nevében — szintén a pontosságot, minőséget kéri számon. Ezeknek ja fiataloknak ugyan négy évük van egy-egy szakma elsajátítására, ám ezalatt középiskolai végzettséget is szereznek. A szakközépiskolai eredetű szakmunkás-bizonyítványok értékét meghatározzák a termelési gyakorlatok. S itt koránt síqcs minden rendben. Több száz harmad- és negyedéves mezőgazdasági szakközépiskolásnak még mindig nem garantáltak megnyugtatóan az állami gazdaságokban végezendő gyakorlatok közvetlen és járulékos feltételei. Gazdátlan tanulók címmel foglalkoztunk a helyzetükkel augusztus 14-i lapszámunkban. De mi történt a nyáron? 1980. október 15. • PETŐFI NEPE NYELVŐR Változik a „profil” Azért indultam Bajára, hogy nyomába eredjek a középfokú nevelési-oktatási intézmények vehetőinek megyei értekezletén elhangzott egyik fölvetésnek. A tanácskozáson kritika érte a szakközépiskolások nyári termelési gyakorlatát, annak feltételeit és módját. ■ Maga a megvitatott jelentés a Következőképpen vélekedik a fzakmunkásképző-jelleggel működő szakközépiskolákról: „Szakemberekkel való ellátottságunk a középfokú oktatásban évek óta Kiegyensúlyozott és fokozatosan javuló. A szakközépiskolák egy ■észében történt profilváltozás is csak átmenetileg jelentett gondot I— a képzési iránynak megfelelően kellett a szakembereket kicserélni. Létszámfejlesztést főként a gyakorlati képzést folytató szakemberek körében igényelt a profil- változás s ez további feladatot jelent a képzés felfutásáig." Kutat az igazgató : A bajai Tóth Kálmán szakközépiskola igazgatója, Szentjóbi Szabó Tibor készülő „jelentése” konkrétabb lesz, mint a megyei ta- íács művelődésügyi osztályáé, ^melyből az idézet származik. Pedagógiai szociográfiának is nevezhetném azt, amit készít: három- százkilencven tanuló termelési gyakorlatainak a tanulságait ösz- szegzi a munkanaplók, visszaigazoló minősítések és a beszélgetések alapján. — Egyelőre a pedagógiai témájú cikk tervezeténél tartok — mondja a kimutatások, följegyzések, dossziék mellől. — Milyenek a tapasztalatok? — Iskolai méretekben nem rosszak. És általánosíthatóak, hiszen csaknem húsz éve képzünk középfokú végzettségű vízügyi szakembereket. — Tehát? — Az összefüggő nyári termelési gyakorlat a szakképzés szerves része, a tanév csak utána, vagyis a szorgalmi idő befejezését követő négy hét elteltével zárul le a tanuló számára. Szigorú feltételek vannak érvényben: nem lehet annyit hiányozni, mint egyébként, és javító vizsgára sincs mód. Míg az évközi foglalkozásokat a gyakorlatvezető tanár irányítja, itt a vállalati szakemberé a döntő szó, s az iskolai szaktanár is ellenőriz. — És mit tapasztal? — Néha előfordult, hogy a tanulónk nem szigorúan a tantervi előírásoknak megfelelő munkát végzett. A falazásnál például kiszolgáló volt. Másutt a rézsűt kellett gaztalanítania a négy hét nagyobb részében. — Magyarul: segédmunkásként foglalkoztatták ? — Ez a munka a töltéskarbantartási ismeretek része, de a vízügyi szakközépiskolát-végzett kö- zépkádéreknek t nem ' ' feladatuk.' Néhány óra elegendő lenne ahhoz, hogy soha ne feledjék el: milyen szerves anyag és gyökérzet rombolhatja a töltést. — Hallottam ilyesmiről is: Eredj, fiam, ugorj el egy kis sörért. Aztán: itt a söprű, ma takarítasz. — Nem tekinthető általánosnak. A takarítás annyiban és olyan mértékben jogos, hogy mindenki megszokja: rendben kell átadni a munkaterületet, gépet, szerszámokat. — Akkor hát mi a probléma? — Mind nehezebb lesz vállalatot találni, amelyik termelési gyakorlatra fogadja a tanulóinkat és valóban ahhoz segíti hozzá őket, hogy szakmunkásként is megállhassák a helyüket az érettségi után, ha úgy hozza a sorsuk. Mintha megfeledkeznének A vállalatok szigorú gazdálkodási feltételekre hivatkoznak, a saját termelési szövevényeik között sem igazodnak ki könnyen. Igyekeznek tehát kibújni mindenféle többletkötelezettség alól. A képzés — úgymond — az iskola dolga, oldja meg. Eközben viszont mintha megfeledkeznének róla, hogy a szakközépiskolák épp a gazdasági érdekeknek megfelelően és azok hatására honosítják meg a szakmunkásjellegű képzést. Az oktatásnak pedig része a gyakorlat, s mert a tanműhelyek az üzemi körülményeknek egyrészt égi másai, másrészt szegényes Uvegházak, ahol ugyan az alapvető műveleteket el lehet sajátítani, de a megnyugtató fölkészítéshez nem elegendőek, a nagyüzemi műhelyek környezetéről nem lehet lemondani. Ha így történne, valószínűleg az ifjú szakmunkásokra váró vállalatok tiltakoznának leginkább. Márpedig a vízügyi szakközép- iskola igazgatójának az aggodalma nem alaptalan. Egy éve foglalkoznak szakmunkáscélú gépszerelő- és -karbantartó képzéssel. Az új tanév kezdetén mérlegre tették a kőtelező nyári gyakorlat tanulságait. A kedvezőtlen jelek szaporodnak. Simon Zoltán gépész üzemmérnök, a szakmai elmélet és gyakorlat iskolai oktatója munkahelyeket ellenőrzött, látta a munkanaplókat, tanulmányozta a minősítési lapokat és beszélgetett a tanulókkal. — Harmincegyen tizenötfelé dolgoztak — mondja. — Ez nehezítette a személyes tájékozódásunkat, mindenhová el sem lehetett jutni, például Bonyhádra, Jászszentlászlóra, vagy Kunmadarasra. A gyerekek érdeke viszont azt kívánta, hogy az otthonuk közelében maradhassanak. . Mintaszerűen mentek a dolgok a GANZ bajai gyárában, az Épületasztalos- ipari és Faipari Vállalat üzemében pedig kellő elkészítés után önálló karbantartási feladatokat is rá lehetett bízni a fiúkra. Körülbelül harminc százalékuk végzett tervszerű munkát. Tízen azt is tudták, hogy mit fognak csinálni másnap, a többieknél ez csak a reggeli megbeszéléseknél derült ki. Lényeges lett volna, ha a szakmunkások és üzemvezetők szigorúbban veszik az ellenőrzést. Akadtak, akiket teljesen magukra hagytak, amíg végeztek a kiosztott feladattal. Halász Ferenc • Az ország első kőszínháza, a Miskolci Nemzeti Színház nem kezdte szeptemberben az évadot az épület tatarozása miatt. A nyár elején kezdett munkákat október végéig befejezik. Korszerűsítették az elektromos hálózatot, kifestették a nézőteret. Képünkön a díszítő aranyozást újítják fel. A tervek szerint október 31-én, a szovjet kultúra napja rendezvénysorozat keretében a Moszkvai Filharmonikusok Zenekarának koncertjével nyitják meg a megszépült színházat. A régi Pétervár a Péter-Pál erődben A leningrádi Péter-Pál erődben megelevenedik a múlt. Az erőd egyik zugában régi pétervári kereskedőutcát alakítottak ki, itt található a Leningrádi Történeti Múzeum munkatársainak érdekes, szabadtéri kiállítása. A régi város utcáinak, sugárútjainak világítási eszközeit is kiállították. Petróleumégők és gázlámpák, valamint korabeli vil- lnnylámpák szemléltetik .a köz- világítás korabeli álapotát. MŰSZA KI KÖNYNA POK 0 A MTESZ székházában a Műszaki Könyvnapok alkalmából az Állami Könyvterjesztő Vállalat a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó és a Műszaki Könyvkiadó nyolcszáz különböző technikai és szakkönyvet mutatott be a résztvevőknek. Nemrég jelent meg az Akadémiai Kiadó gondozásában nyelvművelő irodalmunknak újabb jelentős alkotása. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében Grétsy László és Kovalovszky Miklós főszerkesztők irányításával kiváló nyelvészeink közreműködésével készült ez az összefoglaló jellegű mű, amelynek most első kötetét veszik kézbe az. érdeklődő olvasók, második kötete előreláthatólag három év múlva jelenik meg. Nyélvművelő irodalmunk az elmúlt években nagyon sok gyakorlati célú kiadvánnyal gazdagodott. Bennük a nyelv kommunikációs szerepének tökéletesítése és a nyelvi közműveltség fejlesztése került előtérbe.- Ezért szükségessé és időszerűvé vált egy összefoglaló nyelvművelő kézikönyv szerkesztése, amelynek fontos alapkövetelménye a korszerűség, az élő nyelvhasználat ismertetése, az emberközpontúság érvényesítése, a fölösleges káros nyelvi jelenségek visszaszorítása és a hasznos, előnyös változások erősítése, támogatása. A kézikönyv kettős rendeltetésű: nemcsak a kutató nyelvészeknek és a hivatásos nyelvművelőknek nyújt hasznos ismereteket, hanem mindazoknak (íróknak, szerkesztőknek, tanároknak, a sajtó, a rádió, és tévé dolgozóinak, előadóknak, lektoroknak, fordítóknak. közéleti embereknek stb.j, akiknek a nyelv munkaeszközük, és ezért a nyelv mintaszerű használatára törekszenek. A kézikönyv használóitól a nyelvismereteknek legalább a középiskolás fokát kívánja meg. A szócikkek ugyanis nem magyarázzák bővebben a nyelvtani fogalmakat, de azért a nyelvileg kevésbé képzett olvasók is felvilágosítást találnak benne. A kézikönyv felépítése kettős. A tárgyi címszavak a nyelvtani anyagot különálló egységekre tagolva felölelik a nyelvtan legfontosabb fejezeteit a hozzájuk tartozó nyelvhelyességi tudnivalókkal együtt. Az adatszerű címszavak a nyelvi cikkek közé beillesztve egy nem teljes, de a könyv kereteibe férő szótári részt alkotnak. Ebbe a szavak akkor kerülnek be, ha helytelenítik őket, vagy vita van értékelésükről; ha jelentésük, használatuk köre bizonytalan; és ha helyes-. írásuk, vagy fc iejtésüfc 'ittágy'ai'á^' zatra szorul. Ahol szükséges, a tárgyalt szavak eredetéről, nyelv- történeti hátteréről is felvilágosítást kapunk. És mivel a nyelvi helyesség nem mindig azonos a szótári vagy nyelvtani szabályossággal, hanem függ a szöveg használati szintjétől, a közlés jellegétől, tehát jórészt stílus kérdése, számos stilisztikai vonatkozású adat is kerül a tárgyi címszavak közé, és az adatszerű címszavak értékelésébe. A kézikönyv nyelvtani jellegű összefoglaló cikkei közül a tárgyalt nyelvi anyag gazdagságának érzékeltetésére néhányat meg is említek: állandó szókapcsolatok, anyanyelvi nevelés, asszonynevek, beszédhibák, címek és rangok, divatszók, ejtésváltozatok, elválasztás, fogalmazás és nyelv- helyesség, idegen szavak, idegen-' szerűségek. Ezek mind a helyes nyelvhasználat szempontjait emelik ki. De vannak olyan cikkek is, amelyek még határozottabban a nyelvhelyességi kérdéseket hangsúlyozzák. Ilyenek: felszólító mód, fokozás, főnévi igenév, hangsúly, határozói igenév, hivatalos stílus, - írásjelek, jövő idő, közhelyek, kiejtés. Külön is megemlítek két cikket, amelyek a tárgyalt nyelvi anyag feldolgozási módjáról is jól tájékoztatják az olvasót. Ezek: előadói nyelv, kö- rülményeskedő kötőszóhasználat. A szótári rész szavainak, szólásainak tárgyalására a jellemző szempontok közül is megemlítek néhányat. Szó van a szavak helyesírásáról (más jelent Arpád- koti, mint Árpád, kori) és kiejtéséről (á konkurrencia szót ma már inkább rövid r-rel ejtjük). Tájékoztatást kapunk a divatszókról (egyből, elvárás, konkrét, döntő), az alakváltozatokról (felséges — fenséges, hasonlít — ha- sonít, közömbös — közönyös), a szavak modoros használatáról (ezen belül), a töltelékszavakról (szóval, gyakolatilag), a közhelyekről (kellett ez nekünk? kívánnivalót hagy maga után), a klisészerű kifejezésekről (hacsak egy mód van rá; fog az menni), a nyelvi sablonokról (hogy el ne kiabáljam; hogy oda ne rohanjak), a magyar szavakkal jól helyettesíthető idegen szavakról (averzió, kompetens, konzekvens, kampány), a logikátlan szóhasználatról (feloltja a villanyt ;• kizárja a kaput.) Egyéb példák közül megemlítem a kibeszél, bebeszél igéket, amelyeket szürkeségük, elkopott- ságuk miatt kell más megfelelő szavakkal helyettesíteni. A kitétel. bevett, belemegy, átmegy, behoz átvitt értelmű használata sem felel - meg a magyaros szemléletnek, mert szebb és kifejezőbb szavakat szorítanak ki a használatból, helyettük tehát más szavakat kell használni. Szó van az elővesz világosabb és magyarosabb megfelelőiről, a különben -n rágós melléknév melléknévi, határozószói és kötőszószerű használatának finomságairól, a kapcsolatosan névutpszerü használa- •'•:fáíw,:,:ámely,:TÍjn&bán idegen hatásra nagyon terjed. A kézikönyv első kötete alapján ' is megállapítható, hogy nyelművelő irodalmunk nagyon jelentős művel gazdagodott. A könyv használóinak figyelmét felhívom a kötet Bevezetőjére, amely eligazít a könyv használatában. Az egyes fejezetekben levő utalások pedig megkönnyítik a könyvben való tájékozódást. Akik megismerik a könyv adatainak összefüggéseit, könnyűszerrel eligazodhatnak a nyelv- művelés legnehezebb kérdéseiben is. Kiss István mMMMmrnrn ILLŐBB MEGBECSÜLÉST ÉRDEMELNE Széchenyi nevelője és legbizalmasabb munkatársa Ki ez a Széchenyi István közelében eltemetett Lunkányl-Liebenberic János? — kérdezgetik a czenki emlékhely látogatói. Miért írt kilencszáznál több levelet a kecskeméti születésű pedagógushoz, töprengenek a reformpolitikus életművével foglalkozók. Döblingi száműzetése előtt miért búcsúzott tőle eny- nyire elérzékenyüiten: „Lelkesedéssel és háládattai szorítom önnek kezét kezembe.” Mivel hódította meg Wesselényi Miklóst, aki így Jellemezte a naplójában: „Llebenberg igen tanult, ügyes ember. Első tekintetre ebből a púderes fejű, veres orrú, harcsaszájú, karika lábú, félpuja emberecskéből ugyan nem látszik ki. hogy mi lakik benne. Ritkán láttam valakit oly különböző dolgokról oly hevesen, s oly kevés superficialltással (felületességgel, szerk.) szólani. Az oeconómiát fundamentálisa^ érti, a lovakhoz tud, angolul bír, jó historikus, jó ízlése van. Mily boldogság ily embert bírni.” Az első magyar bölcsészdoktor | Az utókor hálátlan. A Hitel megjelenésének legutóbbi évfordulós ünnepségein is kevés szó esett a nemzeti megújító legbizalmasabb munkatársáról, pedig a mű egyik sugalmazója, első lektora, volt. „Llebenberggel a Hitelen dolgoztam..olvasható 1829. november 8-i naplóbejegyzésében. „A Taglalatról tegnap kaptam jegyzeteit, igen-igen köszönöm”, örvendezett a konzervatív Dessewffy tákolmányának megsemmisítését segítő érveknek. Aligha szánja rá magát a Hitel, Világ, és Stádium (Arany János szavaival: „v.. ti három — Nem kézzel írt könyv, mely bölcsei, tanít...) kihordásának gyötrelmeire, veszélyeinek vállalására, ha gyerek- és ifjúkorában nem kap ennyi hazafias ösztönzést az első magyar bölcsészdoktortól. „Az akkori időnek vélekedése és szokása ellenére... a hazának tiszta szeretetéül vonattatván drága magzatjait hazafiaknak gondviselésére bízó és másokat hasonló tselekedetekre serkentő” gróf Széchényi Ferenc kitűnő é.’zékkel bízta a 23 esztendős ifjú diplomásra fia nevelésének irányítását. Tizenegy évig az Úrfi mellett Liebenbergék magyarországi leszármazási táblázatát Darvas István közli a Soproni Szemle 1956. 3. számában publikált tanulmányában. Eszerint János nagyapja már honosult polgárként nősült Pesten. Kétszázötven esztendeje született, az apja foglalkozását követő fiát minden bizonnyal a Mária Terézia korában fellendült kecskeméti állattenyésztés, az olcsó nyersanyag vonzotta ide. Gondosan nevelte két házasságából származó kilenc gyerekét. Csak a másodikból sarjadtakkal foglalkozik Darvas, noha nem akárki a gyaníthatóan másodikként született András, János féltestvére Ignác bátyjához hasonlóan, a piarista iskola padjait koptatta. „Nem nemesnek" és' hesseni illetőségűnek mondja a vele kapcsolatos legkorábbi bejegyzés 1770-ben. Megkedvellet- hették vele a muzsikát, mint a tizenhárom esztendővel fiatalabb öccsével. András később az első magyar játszó társaság zenei vezetőjeként hasznosította muzikalitását. Kecskemétről ismerhette a két évvel ifjabb Kelemen I^ászló színigazgatót. A darabhiány enyhítésére a Szerelemhegyire magyarító fiatalember is komponált énekes játékokat. Ha szülővárosa segíti kinyomtatásukban, talán mindvégig hű marad a múzsához, s nem csenevészik a zenés színház ügye, mint a nap nem sütötte virág. Kérelmét azónban elutasították a tanácsbeliek, mint negyedszázad múltán Katona színházépítési javaslatát. Az 1784-ben Abonyba költöző család további sorsáról keveset tudunk. János útja könnyen követhető. Budán és Pesten fejezte be Kecskeméten megkezdett tanulmányait. Természettudományi, orvosi stúdiumok után irodalmi disszertációval doktorált a XVIII. század utolsó évében. A természetrajzi szak vezetőjének szántók az egyetemen, Liebenberg szíve azonban a Széchényi Ferenc ajánlatához húzott. Jól döntött, állapíthatta meg négy-öt év után a jó lelkű, múzeum- és könyvtár- alapífő apához címzett levelében. „Szerencsésnek mondom magamat ... olly drága Űrfi mellett, kiben a kegyes természet minden adományát bő kézzel öntötte és ki a legnagyobb várakozásokra is bizodalmas reménységet nyújt”. Tanácsai, intelmei, ösztönzései jó talajba kerültek. Takarékosságra, nemes versengésre, képességeinek kifejlesztésére buzdította a serdülő ifjút. Maga is kiválóan hegedült, pompásan rajzolt, jó példával igyekezett hatni a gyerekre. Az ifjút szigorúan dorgálta, ha a szükség úgy kívánta, akit a kamaszkor válságai sem távolítottak el professzorától. Mindhalálig Tanácsadó 1809-ben csak formálisan változott kapcsolatuk. Liebenberg előbb az apa titkára, majd volt tanítványa egyik birtokának, később valamennyi javadalmának igazgatójaként haláláig közelben élt. Minden fontos kérdésben kikérte és többnyire meghallgatta egykori professzora véleményét. Levelezésük páratlan kortörténeti dokumentum. Csupán a megszólításból hiányzó úr titulus és a- kurta Széchenyi aláírás érzékelteti a köztük levő társadalmi különbséget. Rendszerint a „Kedves Liebenbergem” melódiájú bevezető sorok után tért a tárgyra. A záró sorokban általában visszakanyarodott személyes ügyekre. „Nagy örömmel olvastam levelét” írta Milánóból 1817. augusztus 10-én, a továbbiakban egészségi állapotáról tudakozódik. Aggódik „legjobb barátjáért”. Előfordul, hogy feldühödik a „leckéztetésen”. faérge elfüstölgésével rájön; „érte haragszik” Lunkányi. Elismerésre várva számol be sikereiről, öntö- kéletesedési törekvéseinek eredményeiről. Mentegetőzve kesereg az elfecsérelt idő, pénz miatt. Kudarcainál vigaszt, bátorítást remél. Munkái első lektora „Liebenberg jóvoltából eszméimhez és terveimhez ismét szinte új irányt kaptam”, hálálkodott naplójában 1821. november 24-én. A már említett Darvas István bizonyította: Liebenberg— Lunkányi volt az „Akadémia Hungarica egyik kezdeményezője. Kidolgozta tervezetét és szabályzatát.” (Itt jegyzem meg, hogy a sokoldalú tudós többféleképp irta nevét. Széchenyi beszélte le a Szerelem, vagy a Szerelemhegyi magyarosításról, a tőle kapott kétezer holdas bihari birtokra utal a a Lunkányi név.) Segített, ahol tudott. Adatgyűjtéssel könnyítette a Lovakrul című könyvének megírását. Közreműködött a Stádium végső megformálásában. O csempésztette külföldre a mű kéziratát, szervezte a cenzor nélkül kinyomott példányok behozatalát. Politikai tanácsokkal is szolgált. A Lunkányihoz írt leveleket tanulmányozó Tilkovszky Loránd szét int, pályafutása kezdetén éberen óvta a császári ház behálózá- si kísérleteitől. Keserű csalódások nyomósították az intelmeket: „Nekem finomabban kell kártyáimat játszanom”. Harcostársak voltak Külön cikket érdemelne 1948-as levelezésük. Érzékeny szeizmográfként tükrözi a Lánchid-épitő gondolatait., Félelemmel vegyes reménységgel fogadja a márciusi eseményeket, de elkeserítik a „mind bonyolultabb ügyek”. Lunkányi vigasztaló szavai sem oszlatják el balsejtelmeit, rábízza családját, felhatalmazza, hogy minden módon tartsa fenn birtokain a rendet. Ne feledkezzünk meg a legfontosabbról: a napi gondoktól mentesen foglalkozhatott közügyekkel Széchenyi, mért mintaszerűen vezette birtokát javadalmi igazgatója. Így búcsúztatta a Pesti Napló 1853. augusztus 27-i számában Török János: „Ha más érdeme nem lett volna a jeles egyéniségnek, mint hogy Széchenyi Istvánt nevelte, tehát nagy tetteknek alapját megvetette... megérdemli, hogy hamvait áldjuk.” Emléket érdemelne a Széche- nyivárosban. Heltai Nándor m Nyelvművelő kézikönyv
