Petőfi Népe, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-14 / 241. szám

1980. október 14. • PETŐFI NÉPE • 3 Műszaki pályát választani... A megyei műszaki hónap rendezvényein a színvonalas előadásokat hallgatva óhatatlanul az is eszünkbe jut, van-e megfelelő utánpótlás a műszaki értelmiségnek Bács-Kis- kunban. Dr. Tóth János, az MTESZ főtitkára a napokban a Népszabadságban úgy nyilatkozott: „A műszaki pályák a fiatalság szemében sokat vesztettek a korábbi vonzerejűk­ből.” Lapunk egy szeptember végén megjelent cikkében megállapította, hogy a kecskeméti Gépipari és Automatizá­lási Műszaki Főiskolára, éppen a megyéből jelentkeztek felvételre a legkevesebben. Vajon mi ennek az oka és ho­gyan lehetne nagyobb érdeklődést kiváltani a műszaki pá­lyák iránt az ifjúság körében? — erről beszélgettünk dr. Lovas Bélával, a GAMF beiskolázási bizottsága vezetőjével. — Valóban, országszerte ta­pasztalható a műszaki pályák iránti érdeklődés csökkenése — mondotta a többi között dr. Lo­vas Béla. — Az ilyen jellegű fel­sőoktatási intézmények többségé­be kevesebb volt a felvételre je­lentkező. Éppen ezért kellemes meglepetés volt számunkra, hogy a kecskeméti Gépipari és Auto­matizálási Műszaki Főiskolára mintegy 25 százalékkal többen jelentkeztek, mint tavaly. Ebből természetesen nem lehet olyan következtetést levonni, hogy ná­lunk nagy túljelentkezés lett vol­na, csupán célratörőbb munkával javítani tudtuk a beiskolázási arányt. — Milyen módszerekkel érték ezt el? — Abból indultunk ki, hogy főiskolánk még viszonylag fiatal — alig 16 éves múltra tekint vissza — tehát nem ismerhetik annyira, mint a régebbi hasonló intézményeket. Ezért minden le­hetséges eszközt felhasználtunk oktatási szakjaink és ágazataink megismertetésére. Nyílt napokat rendeztünk a GAMF-on, látoga­tásra hívtuk a középiskolák ta­nárait és diákjait. Hallgatóink is bekapcsolódtak a munkába, fel­keresték az ország és a megye különböző középiskoláit, pályavá­lasztással foglalkozó intézmé­nyeit. A főiskolánkat népszerűsí­tő kiadványainkat minden olyan helyre elküldtük, ahonnan ered­ményt reméltünk. Zavart azon­ban bennünket az, hogy nem tudtuk, melyik módszer késztette az idén a diákokat a tavalyinál nagyobb arányú jelentkezésre. Ezért az első évfolyamos hallga­tóink körében nemrég felméré­seket végeztünk, s meglepő vála­szokat kaptunk. — Például? — A kérdőívekről kiderült, hogy a megkérdezettek 41 szá­zaléka a műszaki pálya iránt már az általános iskolában vonzalmat érzett. Igaz, többségük előbb el­végezte a szakközépiskolát. Ér­dekes, hogy a gimnáziumot jár­lak 20 százaléka is még az általá­nos iskola elvégzése után eldön­tötte, hogy műszaki lesz, több mint fele pedig első, vagy máso­dik osztályos korában határozott így. Arra is választ kaptunk a kér­dőívekben, hogy mikor és miért választották a kecskeméti Gép­ipari és Automatizálási Műszaki Főiskolát tanulmányaik folytatá­sára. Azokból a középiskolákból, ahol már ismerték a GAMF-ot általában, hárman-négyen jelent­keztek felvételre. Ezekből áll az első éves hallgatók mintegy fele, s megvan a szakmai érdekődés is bennük a gépipar, gyártástechno­lógia, az automatizálás, a számí­tástechnika, műanyagipar, a rend­szerszervezés stb. iránt. Több mint 20 százalékuk válaszolta azt, hogy mindenképpen tovább akar­tak tanulni, s ide vették fel, illet­ve ide irányították őket. Voltak akik úgy gondolták, hogy ide ke­rülhetnek be a legkönnyebben, vagy ez volt a legközelebb a la­kóhelyükhöz. Néhányan azt írták be: úgy hallották, hogy itt szín­vonalas oktatás folyik, s az itt végzők jól el tudnak, helyezkedni. — Milyen tanulságokat vontak le a válaszokból? — Azt, hogy az arra hivatott szerveknek tovább kell javítani a fiatalok pályaválasztására ható tevékenységüket. Ez vonatkozik természetesen a műszaki felsőok­tatási intézményekre is. Hatéko­nyabbá kellene tenni az általános és középiskolákban a műszaki pályákra előkészítő tantárgyak oktatását, ugyanis az utóbbi idő­ben túlzottan a humán pályák felé vonzódik az ifjúság. Még ko­rábban kellene elkezdeni a fiata­A hír, noha tényt kö­zöl, képtelen­ségnek hang­zik: a kisváros új áruházának avatására kétezres tömeg volt kiváncsi. Ennyien érdeklődné­nek egy amúgy kifejezetten protokolláris jellegű esemény iránt? Üdvözlő beszédet, sza­lagátvágást naponta hallani- látni a televízióban, néha már unja is az ember. Nem való­színű tehát, hogy szónokot tap­solni zarándokolt kétezer em­ber aZ új bolthoz. A hír máso­dik mondata fellebbenti a fáty­lat a rejtélyről: a tömeg a nyi­tás után elözönlötte az új áru­dát. A tudósító jelentéséből saj­nos nem derül ki, mi mindent ajánlottak a kedves vevő fi­gyelmébe a vadonatúj polco­kon, de hát nem is kell külö­nösebb képzelőerő, hogy ma­gunk elé idézzük a kínálatot. Az élelmiszer-osztályon gyu­lai kolbász, paprikás és cseme­ge szalámi, fokhagymakrém, bőrös virsli mosolygott a ve­vőre. Friss és meleg volt a ke­nyér, ropogós a kifli. Sajtból tizenháromféle sorakozott ka­tonás rendben az üveg mögött. És ez még semmi a műszaki osztály kínálata mellett. Le­mezjátszó kell? Csak tessék válogatni, kétezertől tizenkét­ezerig van olcsó és drága. Hogyne, autórádió is, magnó­val együtt, természetesen. Kis táskarádió közép-rövid-URH- sávval? Automata mosógép, fagyasztógép, fali lámpa, Colo- rion? Jöjjön és vigye a kedves vevő. És bár ez is majdnem hihetetlen, a cipőosztály aján­latához képest akár szegényes­nek is nevezhető. Lapos, köze­pes és magas sarkú csizmák, kéktől a piroson át fehérig, műbőrből, bőrből, bőr felső­résszel és műanyag talppal és fordítva; cipzárral vagy anél­kül, hegyes és tompa orral, bokáig, lábszárközépig, térdig vagy combig érő, gyári vagy szövetkezeti. Csak, tessék, tes­sék! A mezőgazdasági kisgépek választékára enyhe jelző a káp­rázatos. Lószerszámtól 'a moto­ros permetezőig minden van itt, ami szem-szájnak ingere, T ömegesen vevőnek kénye-kedve, kíván­sága, régi álma. Ne folytassuk, bosszanko­dunk eleget, minek idegesítsük magunkat hiábavalóságokkal. Idegeskedett eleget helyettünk is az a szegény rendöt, aki a bejáratnál igazgatta a tömeget: egy csoportot ki, egyet been­gedett. Nem volt irigylésre méltó helyzetben. Mindennek az lenne az oka, hogy a kisvárosba a híres-ne­vezetes Skála áruskála betette a lábát? Ne áltassuk magun­kat efféle botorságokkal. Bár­hol, bármilyen boltot nyitnak meg, az első nap minden kap­ható. Az élelmesek naptáruk­ba jegyzik az avatóünnepségek dátumait. S a megjelölt idő­pontban feltankolják magukat zöldalma-, mandarinszappan­nal, Kolynos-fogkrémmel. Megveszik a bár alig 3200 fo­rintos, ám kiváló minőségű NDK-lemezjátszót, a háromsá­vos kisrádiót. Olvassuk a statisztikai hiva­tal jelentéseiben: az áruellátás kiegyensúlyozott. No igen, az ahol nincs és az, ahol van ép­pen kiegyenlíti egymást. Noha mi többnyire azok vagyunk, akik mindig éppen ott kere­sünk valamit, ahol nincs. A lakótelepi ABC-ben a cseme­geszalámit (a paprikásról csak álmodozunk), a kis drogériában a hazai ipar szupergyorsaságá­nak újabb bizonyítékát, a már régen nem divat zöldalma- szappant, a műszaki boltban a kerékpárszelep-gumit. De mi mindig azt a választ kapjuk, nincs. Nem is volt, nem is lesz. így aztán nem is olyan kép­telenség a hit: a . kisvárosi áruház ünnepélyes megnyitó­ján kétezer fős, ünnepelni nem, vásárolni annál inkább akaró tömeg volt jelen. Mint ahogy az sem képte­lenség, hogy néhány hét múl­va, ez is olyan áruház lesz, mint a többi. „Elfogyott kérem, nézzen be pár nap múlva!" — áruház, hiánycikk-áruház. Csak egy kérdés: jó ez igy? B. J. $ A GAMF, amely laboratóriumokkal, kollégiummal, sportpályák­kal rendelkező, valóságos iskolaváros. lók körében a pályaválasztási te­vékenységet. Most van a megyé­ben a műszaki hónap. Az is so­kat segítene, ha a MTESZ vala­milyen formában megtalálná a módját annak, hogy a középisko­lákban is rendezne műszaki ér­deklődést felkeltő heteket. Szere­pe lehetne ebben a televíziónak, rádiónak és a napi sajtónak is. Mindez fontos azért is, mert az elkövetkező években jelentős fel­adatok hárulnak a műszakiakra a termelés hatékonyságának növelé­sében. Mint ismeretes, a beruhá­zások ütemé, mérsékeltebb lesz a VI. ötéves terv időszakában. A már meglevő gépek, berendezé­sek hatékonyabb kihasználásával viszont minőségileg jobb, korsze­rűbb, mennyiségileg több termé­ket lehet gyártani. Ehhez termé­szetesen jól képzett .szakemberek is kellenek, a műszaki pályáknak tehát van jövője. N. O. Negyvenöt tonna fáradtolaj Szeptember eleje óta, ha mér­sékelten is, de tovább nő azok­nak a vállalatoknak és szövetke­zeti gazdaságoknak a száma, ame­lyek a fáradtolajat további hasz­nosításra átadják az ÁFOR-nak. A múlt hónapban — a többi közt a kecskeméti Fémipari Szövetke­zettől, a Törekvés Tsz-fől, a lajos- mizsei AGROSZER Vállalattól, a bács/bokodi Aranykalász, a miskei Március 15. Termelőszövetkezet­től — s más vevőktől összesen 45 tonna fáradtolajat gyűjtöttek be az ÄFDR tankautóival. Az iíLy módon visszakerült, el­használódott ollaj azonban — az eddigi adatok szerint — a fele sincs annak, mint amit friss ál­lapotban eladtak. A gyűjtést te­hát tovább folytatják, s minden öt hektoliteren feliüli mennyiségért tartályautót küldenek. MEGHALLJA-E A TÁRSADALOM: Mekkora a zaj? A Föld lakosainak egy százaléka halláskárosodott, adja hírül a szomorú tényt egy egészségügyi felmérés. £s a hal­láskárosultak felénél a zaj a kórokozó. Ezt az új ártalmat ilyen nagy mértékben az ember munkáját könnyítő kényel­mét szolgáló ipari termékek, közlekedési és háztartási esz­közök, a szórakozást nyújtó készülékek elterjedése hozta magával. Érthető tehát, ha napjainkban mind több szakem­ber foglalkozik a zajártalmakkal és a zajcsökkentés lehető­ségeivel. Munkavédelmi feladat Környezetvédelmi törvény írja elő, hogy a településeken tilos az egészségre veszélyes zajok okozá­sa, és egyben meghatározza a gya­korlatban is megvalósítható zaj­elhárítási elveket. A gyárak és üzemek zajszántjének szabályozá­sát azonban nem írja elő, ez mun­kavédelmi feladat. . Amíg szomszédaink kíméletlen rádiózásával szemben sokszor te­hetetlenek vagyunk, a vállalatok­nál kötelező előírások szabják meg a zajjal kapcsolatos teendő­ket. Vajon milyen eredménnyel? Számadatok bizonyítják, hogy a termelésben százezreket, milliókat költenek az egyéni védőeszközök beszerzésére. A kimutatások a hal­láskárosultakról is beszélnek. Sőt, azt is megtudhatjuk, hogy mennyi bírságot szabtak ki a zajos üze­mek gazdáira, vagy mennyit utal­tak át ezek a gyárak az SZTK számlájára halláskárosodás címén. Az említett számokból kitűnik, hogy az egyéni haBásvédő-eszkö- zökért kifizetett összegekkel arányban' nem csökken kellőkép­pen a bírság, a károsultaknak fi­zetett pénzösszeg. Tehát nem meg­felelő az effajta védekezés? Egyéni védekezés, gondokkal A Tisza Bútorgyár szolnoki gyáregységének igazgatója szerint, ami az egyéni védőeszközöket il­leti, nem lehet kizárólagosan jó megoldást találni. Gyáruk mind­össze 12 évvel ezelőtt épült; kor­szerű, automatizált gépsorokon készülnek a tetszetős konyhabúto­rok. A zaj mégis nagy gondjuk. Az egyéni védőeszközök ugyanis nem váltak be. A [füldugó, a svéd­vatta szigeteli ugyan a zajt, ám több Ok miatt nem használják a munkások. Van, aki ekcémát kap tőlük, mások szédülésre, fejfájás­ra panaszkodnak. De olyan dolgo­zó is akadt, aki azért nem viseli szívesen, mert a hangszigetelés meggátolja, hogy időben észlelje az esetenként előforduló géphibát. A panaszok jogosságát elisme­rik az üzemorvosok is. Nem ritka az az eset, amikor csak az orvos képes a bedagadt védővatta eltá­volítására. Sokan nehezen tűrik a fülbe helyezett védőeszközök nyo­mó hatását. Ingerültséget, rossz közérzetet okoz. Mi hát a teendő? Mondjunk le a hallásvédelemről? Semmikép­pen! Hiszen, mint a mentálhigié­nés mozgalom megfogalmazta: feladatunk a. társadalmilag hasz­nos emberek számának növelése. A jó közérzet fontos eleme az, hogy ki, hol, milyen körülmények között él, végzi a mindennapi munkáját. Orvosi vizsgálatok bizo­nyítják, hogy a zaj nagyon káros az ember szervezetére, megtámad­ja a vegetatív idegrendszert, gyo­morba ntal maikat idéz elő, csök­kenti az egyén teherbírását, ront­ja a közérzetét. Tehát egyértelmű, hogy tudatos zajellenes küzde­lemre van szükség. Egy tavalyi munkvédebni ren­delet új alapokra helyezi a gyá­rak ez irányú tevékenységét. Kö­vetkezésképpen megszűnik az az ellentmondás, amikor is egyazon szervezet (tehát a SZOTJ hoz ha­tározatot, és ellenőrzi is annak végrehajtását. Jelenleg a gyár igazgatója, illetve műszaki he­lyettese felel a munkavédelmi előírások betartásáért. És a szak- szervezeteké az ellenőrzés joga. Elvben kötelező a hallás védő eszközök viselése, mégsem tehető azzá. Mit tegyen ugyanis a szak- szervezeti bizottság, ha a dolgo­zók az említett okokból nem hasz­nálják a védőeszközöket? Ilyen­kor más megoldást kell keresni. A legfontosabb: a megelőzés A múlt év decemberében az Egészségügyi Felvilágosítás Tár­sadalmi Tanácsa napirendre tűzte a zajártalom megtárgyalását. Az ülésen részt vevő szakemberek egyike így fogalmazott: legfonto­sabb feladatunk a zaj megelőzé­se. Tehát már a tervezéskor, az üzemek telepítésekor gondoljanak a beruházók a megengedett 80 de­cibeles zajszinthatárra. De mi le­gyen a már kész gyárakkal, azok­kal, ahol a zajerősség jócskán meghaladja a még elfogadható ér­téket? Többek szerint erre is len­ne megoldás. A meglévő egyéni védőeszközök tudatos alkalmazása mellett, többet kellene foglalkoz­ni az üzemek zajszintjének csök­kentésével. Jobb padlóburkolat kialakításával!, zajnyelő tetőszer­kezettel, vagy a gépekre szerelhető zajvédőtökkal bizonyára kelleme­sebb munkahelyeket lehetne ki­alakítani. Hazánkban megfelelő számú és képzettségű, akusztiká­val foglalkozó szakember van, csak szétszórtan, egymástól elszi­getelten dolgoznak. Tudásuk egye­sítésére jó megoldás lenne, ha pél­dául a SZOT kiírna részükre egy munkavédelmi pályázatot a zaj# csökkentés érdekében. És persze a jó pályamunkák eredményeit a gyakorlatban is alkalmaznák. T. E. A világ felé forduló solti Kos- suth-adótorony és egy kis, faházas iskola. Ég és föld. Hogy lehet ezeket egy napon említeni? Lehet. Szemfüles emberek lévén a kis- soltiak, az adóállomáson jókor ki­néztek maguknak egy felvonulási faházat. Nem a kertjükbe szán­ták, iskolának akarták. A tanács­nak 81 ezer forintja maradt fej­lesztésre. — Ha annyiért ideadnák ... Próbáljuk meg! Prohászka János tanácselnök hajlott a szóra. Elment az adóál­lomás vezetőihez egyezkedni, s a maradék pénzből megvette az új­korában 600 ezer forintos fahá­zat. Eztán jött csak a java! Megmozdult egész Kissolt, hogy a felvonulási épületet ideát — az iskolaközpontban — 1977—78-ban négy tanteremmé és egy tornaszo­bává alakítsák. Háromszáznyolcvanöt szülő fel­váltva dolgozott. A férfiak ástak, betonoztak, járdát öntöttek Ze- leszkó József brigádjában. Nagy Péter, a Rákóczi Tsz elnöke min­dennap ott volt a kőművesek kö­zött, hogy lássa: hogy haladnak. Szocialista brigádok vetélkedtek egymással, ezúttal pontozólap nél­kül. A MEZŰGÉP-ét és a Kossuth Tsz-ét máig is emlegetik. Amikor kész volt a fal és a tető, eljött Paréj Bálint, hogy a belső burkolást megcsinálja. Dunaújvá­rosban dolgozik,/ de idevalósi. Egy Két iskola kislánya és egy kisfia itt iskolás, Kissolton. Az asszonyok takarítottak, ren­dezkedtek. Dávid lmréné szülői munkaközösségi elnök hívta Nyá-. mádinét, Vine zénét, Martonnét meg a többieket segíteni. Hartai asszonyok, a járáspusztai iskolá­sok szülei is eljöttek a Lenin Tsz női szocialista brigádjával. Ok meszeltek. Dr. Nagy Béla iskolaigazgató 1953 óta sok változást megélt Kis­solton. De ilyenre, mint ez a fa­házas mentőötlet és annak meg­valósítása,' nem emlékszik. Volt, aki két hétig dolgozott az új is­koláért, s volt, aki szabadságot vett ki erre az időre. Egymillió 456 ezer forintot ér — a 661 ezer forint értékű társa­dalmi munkával hozzájáruló szü­lők és mások segítségével készült — kissolti faháziskola. Jól mutat. Ügy építették, hogy a fa olda­lakat, ha lesz pénzük, téglafalra tudják majd cserélni. Rétszer te­leltek benne a gyerekek, de nem fáztak. Az igazgató elvezet a tornaszo­bába. Bordásfalon, s egyéb torna­szerekkel erősödhetnek itt a kis­solti gyerekek. Kilépve az udvarra, látom: két öreg iskolaépület is itt „nyugszik” még, átellenben. .Nézem az évszá­maikat: 1882, 1892. A múlt és a jelen, egy udvar­ban. □ □ □ Kissolt után Nagysolt se akart lemaradni. 1980-ban bent, a nagy­községben is találni még múlt szá­zadi, 120 éves tantermeket. Hogy ne sokáig, s kétszáz iskolásnak jó helye legyen, a nagyközségi párt- bizottság január 2-án felhívta az üzemi közösségeket: segítsenek a belterületen egy új, öt tantermes iskolát építeni. A munkahelyeken 1 millió 300 ezer forint készpénzt ajánlottak föl. Teljes erővel megindulhatott a munka 600 négyzetméteren, a köz­ségi iskolai-óvodai centrumban. A Szikra Tsz építőinek szovjet kis- katonák ásták ki az alapot, hogy betonozni tudjanak. Tőlük a köz­ségi tanács kőművesei vették át a terepet. Május 22-e óta dolgoz­nak, s a belső után már a külső vakolásnál tartanak. Egy odalfala csupasz még, de Szabó Gábor brigádvezető szerint: — Ha szép marad az idő, mi, ti­zenöten hamarosan megcsináljuk. Kilenc és fél órát dolgozunk na­ponta. Szép, sima a fal, ahol már ké­szen van. A tanácselnökkel mind az öt malterszagú osztályba be­megyek. Tágas termek, tágas ab­lakok. A tanácsházán naprakészen jegyzik a társadalmi munka érté­két. 694 765 forintnál tartanak. A teljes költség: 2 millió 487 ezer forint. Dobrentei István bádogos kis­iparos'— egy ötödikes fiú ápja — ' egymaga megcsinálja az iskola összes bádogosmunkáját. A ké­ményeket és szellőzőket körülsze­gélyezte. A tető két szélét hor­ganylemezzel fedte be. Sokat dol­gozott rajta: 330 órát. Még hátra­van, kívül, az ereszcsatornázás. Ha számlát nyújtana be: 13 ezer 200 forintról állítaná ki. De nem te­szi. Mások sem teszik ... Lesz iskolarádió. A vezetékeket a sima fal rejti. A stúdióberen­dezés tervét — szintén társadal­mi munkával — a Kossuth-adó szocialista brigádja készítette el. Belevaló emberek élnek Solton. Fazekas Béla iskolaigazgatóról azt mondják, ő verbuválta a szülőkből az egész társaságot, hogy jöjje­nek, segítsenek. Mindenesetre ott tartanak, hogy a szülők és a ne­velők a falak, a csempe, a füg­göny és a mosdókagylók színéről tanakodnak. Már most, gondolatban, felöltöz­tetik az iskolát, mint egy szép ka­rácsonyfát, december 15-re, az ünnepélyes átadásra. Így búcsúznak Solton az V. öt­éves tervtől. Kohl Antal A t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents